Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
SBLET-MAG'?AttORSZÄa SStS feSruIr 5L' Aláírták a szovjet — magyar árucsere-forgalmi Jegyzőkönyvet Pintér István: Ünnepélyes külsőségek között írták alá pénteken délután Moszkvában Magyarország és a Szovjetunió 1975. évi. árucsere-forgalmi jegy- ■ zőkönyvét, amely kereskedelmi forgalmunk újabb jelentékeny bővítését helyezi kilátásba ebben az évben. A szovjet külügyminisztérium Tólsztoj utcai vendégházában Nyikolaj Patolicsev szovjet, külkereskedelmi miniszter és dr. Bíró József, hazánk külkereskedelmi minisztere látta el kézjegyével a kölcsönös áruszállításokról szóló vaskos okmányt, amelynek alapján országaink 1975- ben minden eddiginél nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le egymással. A jegyzőkönyv aláírását követően nyilatkozatot tett Nyikolaj Patolicsev szovjet, külkereskedelmi miniszter. A' jegyzőkönyv aláírásával — mondotta — nagy és fontos munka fejeződött be. 1975- ben, a most folyó ötéves terv befejező évében a két ország a kölcsönös szállítások növelését irányozza elő. A kereskedelmi forgalom a jegyzőkönyv értelmében 8,3 százalékkal növekszik 1974- hez képest, értéke pedig meghaladja a két és nesvedmil- liárd rubelt. Az elmúlt évek tapasztalataiból ítélve azonban a két ország külkereskedelmi vállalatai tovább keresik majd a forgalom bővítésének lehetőségeit évközben is és ennek a ,ió hagyománynak a figyelembevételével • tettes biztonsággal elmondhatjuk, hosv a tényleges kölcsönös szállítások mértéke öt év alatt csaknem egymilli- árd rubellel le=z több. mint amennyit az 1971—1975. évi hosszúlejáratú megállapodás előirányzott. Nyilatkozatot tett a jelenlevő szovjet és magyar szak- . emberek, valamint a két ország saitójának nagyszámú kénviselője előtt dr. Bíró, József külkereskeSelfríi miniszter, a magyar kereslsedelrpi kormányküldöttség vezetője is. A * -a»8 — A most lezárult tárgyalások — mondotta dr. Bíró József — ismét azt bizonyítják, hogy ki tudjuk használni gazdaságaink növekvő lehetőségeit, következésképp együttműködésünk tovább bővíthető. Tárgyalásainkat az internacionalista szellem iel- lemezte. Amikor' a szükségleteket és a lehetőségeket vetettük össze, akkor mindkét fél érdekeinek' figyelembevételével zártuk le a kérdéseken — A most folyó ötéves tervben Magyarország és a Szovjetunió még szorosabbra fűzte a gazdasági szála kai. Kereskedelmi forgalmunk 1975-ben várhatóan mintegy 56 százalékkal múl- ja felül az 1971-es szintet. De. Bíró József a gazdasági együttműködés kiemelkedő példáiként említette az olefinprogramot, a Testvériség gázvezetéket, a Barátság olajvezetéket, az épülő 750 kilowattos nagyfeszültségű elektromos távvezetéket. Dr. Bíró József ezt követően részletesen ismertette az idei évre előirányzott magyar behozatal tételeit. A már említett tételek mellett jelentősen bővül gépimportunk. A légiközlekedés fejlesztésére 3 Tü—154-es típusú repülőgépet vásárolunk, 35 ezer személygépkocsit — ebből több mint 30 ezer Zsiguli — valamint mintegy 5 ezer teherautót szerzünk be a Szovjetuniótól. A mezőgazdasági gépigények kielégítésére 45.00 darab MTZ—50-es típusú traktor, 1350 db nagy teljesítményű gabonakombájn érkezik. Növekszik a számítástechnikai eszközök, valamint az univerzális és speciális szerszámgépek behozatala. Meggyőződésünk — jelentette ki végezetül dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter —, hogy a most aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv végrehajtását vállalataink maradéktalanul biztosítják és az előző évék gyakorlatához hasonlóan lehetőség nyílik a kölcsönös áruforgalom további bővítésére évközben is. A miniszter köszönetét mondott szovjet kollegájának — Nyikolaj Fato- licsevnek, valamint a szovjet szakembereknek együttműködési készségükért, az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv előkészítése folyamán végzett eredményes munkáért. Brüsszeli Tanácskozás az európai biztonságról Brüsszelben pénteken folytatta tanácskozását az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának kibővített ülése. A tanácskozáson az európai közvélemény képviselői tavaszra tervezett konferenciájának napirendjéről, munka- módszeréről volt szó. A vita résztvevői megállapították, a közvélemény képviselőinek át kell tekinteniük az európai biztonsági és együttműködési konferencia alakulását, meg kell vizsgálni milyen intézkedésekkel segítheti elő a közvélemény a biztonsági konferencia sikerét, az ott létrejött megállapodások va- lóraváltását, hogyan lehet az együttműködés révén továbbfejleszteni az enyhülési folyamatot. A tavaszi konferencia a tervek szerint négy bizottságban vizsgálja meg ezeket a kérdéseket. A vitában számos ország küldöttei szólaltak fel, köztük a magyar nemzeti bizottság képviselői. A bizottságot négy delegátus képviseli, dr. Bartha Tibor református püspök, alelnök vezetésével. A tanácskozás előreláthatólag szombaton ér véget Genf: S$LT-tárgyalások Pénteken Genfben felújították a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalásokat. A Szovjetunió állandó ENSZ-kép- viseletén találkozott Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes, a szovjet küldöttség vezetője és Alexis Johnson nagykövet, az amerikai delegáció vezetője. Finn—csehszlovák os közlemény Helsinkiben finn—csehszlovák közös közleményt írtak alá abból az alkalomból, hogy Bohuslav Chnou- pek, csehszlovák külügyminiszter, Ahti Karjalainen finn külügyminiszter meghívására ötnapos hivatalos látogatást tett Finnországban. Bohuslav Chr.oupek csehszlovák és Ahti Karjalainen finn külügyminiszter pénteken Helsinkiben két dokumentumot írt alá: a vízumkényszer megszüntetéséről szóló megállapodást, valamint azt a megállapodást, amely megszünteti a kétszeres adózás lehetőségét. mmTEKA mmm mwsms miíMim •O # & *0 nwTEmTE&m 3. Van-e kiút csak Nyugat felé? 1942—43 telén Sztálingrádnál Hitler elszenvedte legnagyobb vereségét. Megfordult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelemre halmozott. De nemcsak Hitlert, hanem „szövetségeseit” is kihever- hetetlen csapás érte a Volga és a Don pártján. Köztük volt Magyarország is, hisz a Don-kanyarban, Voronyezs térségében elpusztult a 2. magyar hadsereg. A súlyos vérveszteség, a fronton „a magyar néD önérzetét vérig sértő német magatartás” ismertté válása, a növekvő német igények miatt az ország gazdasági helyzetének gyors romlása mindenekelőtt a háború elleni és a társadalmi elégedetlenség erőteljes jelentkezésében mutatkozott meg. A kormány szembe találta magát az „oktalan béke utáni vágyakozással”, a „fertőző kishitűséggel”, az államférfiak szavainak „kétségbevonásával”, s főként a nácik oldalán várható vereség, a győzelemben való kételkedés növekedésével. A csendőri, rendőri jelentések egész sora a munkások nyugtalanságáról, az állandó bérkövetelésekről, elégedetlenségről, a „baloldali eszmék”, a „kommunista tanok” gyors terjedéséről, a „robbanás” veszélyeiről írnak. 1918—1919, a forradalmak lidérce egyre gyakrabban jelenik meg a magyar uralkodó osztályok előtt. A fronton és az országban végbement változások az uralkodó osztály „körében is, főként ellentéteik kiéleződésében éreztették hatásukat. A nácik feltétlen hívei, az imrédysták és nyilasok újabb katonai és gazdasági segítséget követeltek, mindent a frontnak meggyőződést hangoztattak. A helyzettel reálisan számolók — ide tartozott maga a miniszterelnök. Klllay Miklós is — belátták, ha nyíltan nem is mondták ki, hogy Hitler elvesztette a háborút. Ezért ők olyan ..hazardírozó” politikába kezdtek, amelynek lényegét a következőkben foglalhatnánk össze: Anglia és Amerika nem engedheti meg, hogy a szovjet csapatok a szovjet területek után, Közép- és Délkelet- Európát is felszabadítsák. Mi mást célozna Churchill azon terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, márpedig Kállayék elképzelhetetlennek tartottak mást, a kormány feladata a következő: változatlanul harcolni a szovjetek ellen, miközben Nyugat felé meg kell kezdeni a különbéke-ta- pögatódzásokat és abban a pillanatban, amikor az angolszász csapatok partra szállnak a Balkánon és elérik Magyarország határait, kilépnek a háborúból. Kállay külpolitikai elkéo- zeléseinek volt egy belpolitikai változata is. Ennek lényege: mindenáron megakadályozni, hogy a háború végén Magyarországon 1918 és 1919-hez hasonló szituáció alakuljon ki, hogy a tulajdonviszonyokban forradalmi változásokra kerüljön sor. Ez utóbbi érdekében a kormány változatlan hevességgel üldözte a kommunistákat és velük szimoatizúló- kat, hogy megadályozza az antifasiszta harc legkövetkezetesebb erejének talpra állását. S méginkább, hogy megakadályozza az országban társadalmi méreteket öltő elégedetlenség.,és azt tudatos cselekvéssé kovácsolni akaró KMP-vel való tajá}-,,,. kozást. Sajnos az SZDP, a szak- szervezetek jobboldali vezetői és a Kisgazdapárt jobbszárnya is jórészt elfogadta a Kállav-féle alternatívát és rajtuk keresztül e politika jelentős tömegeket tudott befolyásolni. A hintapolitika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dolgozókat az aktív, eredményre is vezető háborúellenes harctól, a tömeg-megmozdulásoktól. Éppen e politika miatt „ag antifasiszta szövetségnek különleges nehézségei adódtak" — áttanította meg K*dár János, aki ebben az időben is a párt vezetője volt. Ugyanis nem kevesebbről volt szó» részükről, mint olyan nemzeti összefogásról, amely kirekeszti a közös küzdelemből a kommunistákat, olyan összefogásról, amely nemcsak a náci Németország és magyar kiszolgálóik, hanem a Szovjetunió és a kommunisták ellen is irányul. A kivárási politika különösen veszélyes szakaszába lépett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoztatása épp úgy, mint a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti ellentétek fe- ltilkerekedésére apellálás csak arra volt jő, hogy félrevezesse a tömegeket. Eltakarja előlük az alapvetően megváltozott katonai—noli tikai helyzetet, azt, hogy a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Keletről kell várni. A kommunisták éppen ezért szokatlanul éles formában vetették fel: végre tudomásul kell venni, hogy kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a háborúból való kilépésnél számításon kívül hagyja a Szovjetuniót és csak a nyugati szövetségesekre kívánja építeni terveit; a kiugrás belső feltételeinél pedig nem épít az antifasiszta ellenállás következetes erőire, ele- ve kizárja a tömegek forradalmi lendületében rejlß óriási lehetőségeket. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzetből, szögezte le a kommunista párt. „Ez az út a kemény és bátor harc útja: teljes és félreérthetetlen szakítás a reakcióval, Kállay jelszavaival,” 1943 őszén már a munkásság soraiban is erősödik az aktív harc akarása. A csepeli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászok antifasiszta tömeggyűlései, s általában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélénkülése mind a komoly változás előjeléi. 1944 februárban már Bajcsy-Zsiiinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hintamlitika csődpolitika. Az idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vessenek véget as antifasiszta harcot gátió politikának. 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország- német megszállása. CFolytaiijukíi FEKETE GYULA s 22. — Testvérek!!!... Magyarok vagyunk! Én kitüntetést kaptam a fronton!... Ne tegyék velem'!! Én kitüntetést kap tam a fronton!... Emberek!.. Hát legyenek belátással... ér kitüntetést kaptam...! És hirtelen más hangon — vagy nem ugyanaz a hang' — még erősebben: — Dögöljön meg Szálasiü. Dögöljön meg!... Dögöljete1 meg mind!... Dögöljetek...! Felugrott a dikóról, de ne- mert kimenni az udvarra. Tudta most már. hogy e. .csakis kivégzés lehet, hr ilyeneké» kiabálnak. Még az tán őt is elővennék a sapk;- miatt. Vagy a lovak miatt, amiért magukra hagyta a lovakat 1 E G E N Y — Testvérek!... így jár minden hazaáruló! — kiáltották megint „Ugv van, arra is azt mondák, Pesten — jutott az eszé- )e. — A hazaárulót szoktál- úvégezni Meg a kémet, par izánt, ilyesmit.” Azért csak kiszökött leske odni, de nem látott át az iskolaudvarra a palánk mögül A tyúkól létrájáról azután látta, hogy tele az iskola ud var nyilasokkal meg kato- lákkal. S a legfelső létrákokról azt a fát Is meglátta, amelyen agy mezítlábas kanna lógott. Kék volt az arca ‘ i felakasztott katonának, a feje lefittyenve: meg is halhatott már, mert leengedíék. De a fal alá nem láthatott oda. mái oáaáimsk vei*. Fázott a keze, huhukoita, és türelmetlenül várta a létrán, hogy megint akasszanak valakit Azt szerette volna látni, mikor éppen meghal. Rengeteg halottat látott nostanában, ha az itt mind iorba volna fektetve, megszámolni sem tudná. De azt i pillanatot még sohasem látta, amikor éppen meghal valaki. Elgondolni sokszor el- londolta már: olyasformán lehet az ember is, mint a csirke amikor a nyakát elvágják Rándul egyet-kettőt nagyokat rúg, és kész. Df látni még sohasem látta, Huhukoita a markát, é nézte a kötélen a hurkot Biztos, hogy akasztanak még máskülönben lehúzták volna a kötelet js a fáiéi. Egyszerre mozgás támadt odaát, az iskolaudvaron. Rövid vezényszavak pattogtak. Egy szakasznyi katona kitódult a nagykapun. Futólépésben trappoltak el a túloldalon, a járdán; zörgő oldalzsákkal kalimpáló fegyverekkel. Felbúgíak a motorok. Már semmit sem lehetett hallani a motormjtóL Valami történhetett. Már az biztos. Hacsak nem az oroszok vannak itt megint? Emlékezett rá, hogy a front távoli morajlását hallotta ugyan, míg a motorok nem zúgtak, de semmivel sem hallatszott erősebben, mint reggel. De akkor mitől ennyire ürgős nekik? Ilyen egyszer- •e? Azok a nyilasok is átjöttek nér az iskolaudvarról, akik 'bben a házban voltak elszállásolva. Elhagyott ház le letett ez; elvitték a lakói' /agy elmenekültek. Lega- ábbis reggel óta nem látó* 7 udvaron civilt. Most fordult be a kapun a- merős nyilas. Egyenesen a? : milóba tartott Ö bebújt a tyúkól mögé. onnan l&skelődöti most már. Egy perc múlva megjelent az istálló ajtajában a bilge- ris; kantárszáron vezette kifelé a lovakat. — Te gyerek!... Gyprelő!... Még jobban elbújt, be az üres tyúkólba. Ha keresnék, itt persze könnyén megtalálnák, de nem igen keresik. Ha ennyire sietős. Ki lehetne épp velük is jönni — milyen jó darab kolbászt hozott délben ez a tohonya —, Miskolcon is jói megvolt ő a nyilasokkal. De az oldalzsákot nem hagyhatja veszni, nincs annyi kolbász a világon. Még szerencse, hogy reggel az oldalzsák nélkül császkált amikor a sapka miatt elkapta a bilgeris. Ha megnézik mi van benne — márpedig a? ilyen vallatásnál megnézik —, persze, hogy clzabrálták volna A bicskákat legelőször. Me ’ aranyakat. Meg minden Érezte, ahogy mászik rajt tetű Izgett-.nozgott, vaka ódzott, de nem mert ki lozdulni a tyúkólból. Sötétedett már,' amikor tel ;esen elcsendesedett a. környék. Visszalopóözott a kolbászért az istállóba; jó fele megmaradt délben. Ott volt a dikó fölött a polcon; csakugyan nem vitte el a bilgeris Ráérősen falatozni kezdetit. Hadd sötétedjék még. Később, ahogy a. tárva- nyitva hagyott kapun kióva- toskodott az utcára: csend és sötétség mindenütt. Olyan sírj csönd, amilyen csak a fronton lehetséges, amikor elhallgatnak a fegyverek. Ember, állat behúzódik a vackába, és szorongva figyel: vajon mi baj lesz ebből a csöndből megint? Tehén nem bőg; lehet, már egyetlen tehén sincs a faluban, mind elhajtották. Kutya nem ugat. Amelyik sokat acsarkodóit, nem bírt beletörődni a frontéletbé, mind agyonlőtték azóta a katonák. Fél kézzel a. paiánkot ta- 'ogatva elindult a sötétben. A főutcán nem tévedhet eL Jíg tart a flaszter, az mind főutca. Emlékezett rá: vas- •ácsos kerítés van a sarkon, itt, ahol be kell fordulni. Vödig majd csak elér, nerc ehet nagyon messze. Azután lesz nehezebb, eljutni a vajr- iötétben a szélső házakig, nert nincs tovább flaszter, És palánk sincs mindenütt. (FoljrttfJukí
