Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
«ÍLJSY-MAGYARöRSZA® fm. feÜraär í: a»-, —■ ■ t A korszerűt, korszerűbben ÖRVENDETES, HOGY A MUNKASMÜ- VELÖDÉS kérdése állandóan napirenden szerepel. Még több megnyugvást szerez az a tény, hogy számos üzem és gyár, itt a megyében is, okosan kezd a hiányok pótlásához. Gondolhatunk itt akár a KEMÉV vagy a MAV-cso- mópont iskolai képzésére, az ingatlankezelő alapozótanfolyamaira, a 160 órás iskolai foglalkozásokra. Tegyük ehhez hozzá, hogy nagy eredménynek könyvelhetjük el azt is, hogy műszaki és tudományos szervezetek illesztenek ilyen programot terveikbe, mozgósítva a Szabolcs-szatmári szellemi kapacitást. Vagyis összességében mindaz, ami az iskolai vagy éppen a szakmai tudás emelését szolgálja, a kezdeti tapogatózás korszakából egy lassan, de biztosan mozgó gépezetté alakul. Eközben azonban óhatatlan, hogy az emberben ne fogalmazódjanak meg kérdések. Olyanok nevezetesen, amelyek azt firtatják: vajon meddig tart a lelkesedés, mikor válik ez folyamatos gyakorlattá. A másik ilyen gond: vajon elég-e ilyen körben mozogni akkor, amikor munkásműveltségről beszélünk? Elegendő-e az iskolai osztályok hiánypótlását lelkesedéssel fogadni, ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy a követelmény egy valóban magas általános műveltség, sőt mi több, egy igény kialakítása azokban, akik megízlelik a tudás, az új ismeret varázsát. Nézem a múltkor a tévében, hogy könyvkiadók versengenek népszerű zsebkönyvek kiadásában. Hallgatom és nézem a munkásműveltségről szóló, gyakorta öncélú kerekasz- tal-beszélgetéseket, amelyek körbejárják a problémákat. Olvasom szervek és intézmények munkatervében az általánosan fogalmazott elképzeléseket, amelyek legtöbbje egyszerűen paneleket, a bevált vagy éppen nem bevált sablonokat igyekeznek melegen tartani. Vajon ezek a lépcsők vezetnek el a célhoz? Mindezek például Szabolcs-Szatmárban, ahol a munkások nagy százaléka lakó- és munkahelye között mozog naponta vagy hetente, ezek az eszközök — színházba fogunk járni, elolvasunk X számú könyvet, kiállításra megyünk — hatékonyan szolgálják a munkás- művelődést? ÉPPEN A PROBLÉMA KORSZERŰEN TJ3 VOLTA a gátja annak, hogy ennél sokkal életrevalóbb ötletek szülessenek a köz- művelődést végzők fejében. Könnyű ezt mondani, de vajon mire is gondolok. Mindenekelőtt arra, hogy a közművelődési intézményeknek be kell törni az üzemek világába. Legyen több, céltudatosan rendezett könyvkiállítás. tárlat egy-egy gyárban. Legyen vele egy időben elérhető áron vásárlási lehetőség. Álljon ott szakember, aki minden áltudományosságot és zsargont félretéve tud beszélni a látottakról. Ránduljon ki a múzeum, a tájmúzeum a környező szövetkezetbe, és mutassa azt, ami egészen biztos, hogy érdekli az ott dolgozókat. Lehet végezni „művelődési piackutatást” is előre, így aztán kizárt a kudarc. Szaporítsuk a nyílt napokat az iskolákban, ne csak azért, hogy a szülő lássa mit tanul a gyereke, hanem hogy ezzel ő\ is tanuljon valamit. Ne riasszuk az üzem vagy falu emberét a „tudomány” néha misztikus szavával, hiszen nem tudósképzésről van szó, hanem sok esetben egy tudomány alapelemeinek felvillantásáról. Merjünk előadásoknak, kiállításoknak ötletes, mégha bizarrnak is ható címet kitalálni, ne féljünk attól, hogy ezzel a csillagos ég titkát, az irodalmat vagy éppen a biológiát sárba rántjuk. , Mindemellett szükség van arra is, hogy a tudományosnak nevezett ismeretterjesztés lejárt módszerei helyett újat keressünk. A beszélgetést, a vitát, az egyszerű eszmecserét. A mindenáron okítani akarás sértő is, ijesztő is egy időben. Milyen okos például Nyíregyházán a harmadik kerületi művelődési ház módszere, amely eleve kizárja azt, hogy a fiatalok azt érezzék, hogy ők, a műveletlen vagy félművelt munkásgyerekek egy nagyon okos emberrel ülnek szemben, akit illő tisztelettel kell hallgatni, mert az már „valaki”. De ehhez az is szükséges. hogy az előadó, legyen fő- vagy középiskolai tanár, művész, vagy műszaki, ne úgy „kenje le” előadását, hogy az a lekezelés rossz érzetét keltse. ügy néz ki valahogy ez a munkásművelés, hogy a feladathoz módszerben, ötletben fel kell nőnie azoknak is. akik végzik. Mert nem egy feladat kistrigulázásáról van szó, ez a munka még hosszú-hosszú évekig eltart. Nem időhúzás mir<tt. de meg merném kockáztatni: műveim kell a munkásművelőket is. Ezzel egyidősen okos dolog lenne, ha a párthatározat eredeti elképzeléseinek megfelelően koordinált lenne ez a munka. Ma olyan sok a bába — bár mind jót akar —, hogy közben a művelődésre váró és vágyó emberek elvesznek a jószándékok erdejében. NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN AT,ABECSÜLNI azt, amit tesznek és tenni fogunk. De az ismeretekkel történő „szőnyegbombázás” helyett inkább o gondos vetést tartanám jónak. Sémák és sablonok nélkül. Csak egy valamit mentenék át a régi gyakorlatból, azt a mérhetetlen lendületet és lelkesedést, amely a felszabadulás utáni népművelőket jellemezte. Azokat a diákokat, akik a gimnázium padjából pendliztek egy-egy elemibe, hogy a hiányzó tanító helyett oktassanak, azokat a művelt munkásokat és értelmiségieket, akik akkor — horribile dictu! — teherautón mentek egy-egy községbe magyarázni az új kor új eszméit, azokat a politikai munkásokat, akik gyalog vagy motoron járták az országot és adták a tudáséhes embereknek az eszme igazságát. Nem a járműveket sírja vissza az ember, hanem a lelkesedést, amiért nem járt cserébe, csak a köszönő szó, vagy éppen a csillogó tekintet. Mindezt ma tudományosan tudjuk csinálni, tervek és koncepciók szerint, előrelátva. De ötletért és hitért érdemes visz- szanézni. B.L. Igor Filenkovs Akceleráció o zemjon Grunyin virá- ^ gos jóhangulatban érkezett haza. Előlegosztás volt. A lépcsőházban egy kis- padon ülve Duszja néni ott beszélgetett az örökifjú Sza- ; veljeviccsel. — Baj van — mondja nagyapó. — Magára húzza "ezt az izé .. nadrágot, melynek szárai olyanok, mint egy-egy szoknya. A mellére meg mint egy tányér olyan láncon függő izé .. 'bigyuszt akasztott .. Pedig kinőtt ez a legényke a sárból, üti a kétmétert is ., — Ez, nagyapó, akceleráció — jegyezte meg oktatón Duszja néni. ■ Grunyinnak kezdett érdekessé válni a beszélgetés, és leült ő is a lócára. — Mit jelent ez a szó, hogy akceleráció? — kérdezte. — A gépeken tudom, hogy van akcelerátor, azt tudom. meg azt is, hogy milyen feladatot lát el, de ezt a szót még nem hallottam soha életemben. Duszja néniek az ajkai megremegtek, az arcán pedig a méltatlankodás szep- lői ültek ki. — Mindjárt megéred az ötödik ikszet, Szemjon, és a szekercén meg a gyalun kívül semmi más variációt nem ismersz. Akceleráció, ha közérthetően akarom kifejezni. akkor ez a gyermekeknél koraérést jelent. — Ez igen, Duszja néni — nevetett fel Grunyin. — ön egyből a filozófiai tudományok doktora lett. Tehát ak- céleráció. Ostobaság! Én erre azt felelem: nincs most nálunk semmi szigorúság. Itt van a kutya elásva. Itt kel' keresni a bajok gyökerét. Adott volna ennek az ifjú koraérettnek az apja azzal az izé... tányérral a kobakjára kettőt, azonnal elmúlt volna a koraérettsége. — Ez az! Itt kell kezdeni — bólintott rá az örökifjú. — Nálunk is mi történt: Az unokám a minap odalép hozzám és kér egy öt rubelest. De hát mi van nálunk? Csak nem tömény itallal egybekötött lakomát rendeznek a lánykák? Tehát az ötödik osztályban fejenként öt rubel?! Teadélutánra?!És mi lesz a középiskola elvégzésekor?,.. — Áz akceleráció önmagában csak akceleráció; a szülők hibásak mindenben — hajtotta a sajátját Grunyin. — Bratánt, az öcsémet nem egyszer elnáspángolták istenesen. És mi lett belőle? Ö már docens! És én? Én a kedvenc voltam. Zsannamannával etettek, elhalmoztak mindennel. És mi lett a vége? Alig telik ki belőlem egy valamire való ács! — Minden foglalkozás egyformán jó, meg hasznos — torkolta le Duszja néni. — Ha elolvasta volna az Élet és tudományt, ezt is tudná. — Akceleráció — nevetett fel Grunyin, és elment második emeleti lakásába, ahol már várták a gyerekei. Az ikrek, akik hetedikesek, már hazajöttek az iskolából. Misa olvasott. Zsenyka pedig kompjutert eszkábált. — No, pihenjünk egy kicsit — mondta Zsenyka és a forrasztópákát le sem tév odalépett az apjához. — Hát igen, gyerekek! t- mét ittam egy keveset. Négyen egy üveggel. — Ismét nem tartottad meg az ígéretedet?! — mondta Misa. — Látod, Zse- nya, beszélhet az ember apának .. Grunyin ettől ősszerez zent, és szemöldöke is ösz- szeráncolódott. — A fizetést leszámolni ide az asztalra! — dörmögte Misa. — És ha ma még egy kortyot mer a szájába venni... — Becs sző, kikerültem majdnem minden útba eső krimót — védekezett Grunyin. — Leszámolta a maradék fizetést az asztalra és bevonult a szobájába. A torka nagyos száraz volt. Ék- telenüi kívánta a sört, de nem tehetett mást, mint szép csendesen bebújt az ágyába és lehunyta a szemét. „Semmiség az egész — gondolta Grunyin. — Sőt még jó is, hogy így történt. Az embernek szigorúnak kell lenni. Az is jó, hogy egy kicsit felöntöttem agaraira. Másképpen nem értettem volna szót velük .. Különben is nagyok már ezek a gézengúzok. Végül is mégis csak hasznos ez az akceleráció! Lehetséges, így a fiaim még belőlem is embert faragnak .!” Grunyin ezzel a gondolattal szenderedett álomba. Sigér Imre fordítása A feótaji vízmű mór nem bírja ellátni Nyíregyházát vízzel, ezért a teljes befejezés előtt üzembe helyezték a nyírteleki vízmüvet, amely naponta 4000 köbméter vizet ad a .«árosnak. Képünkön: a KEMÉV szakemberei fűtésszerelést végeznek az új gépházban. (Gaál Béla felvételei Például Szatmár-Bereobpn Ellenőrzés és takarékosság Van egy ember Szatmár- Beregben, akit a területi szövetséghez tartozó 70 termelőszövetkezetben minden gazdasági, szakmai és politikai vezető ismer, tiszteli. Több tsz-elnök fordult már hozzánk a következő kéréssel — baráti hangon — így: — Béluskám, gyertek ki hozzánk, nézzetek meg mindent. Ez az ember Erdei Béla, a Szatmár-beregi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége mellett működő revizori iroda vezetője. Még fiatal, hiszen 40 éves sincs, de tudása és gyakorlati tapasztalata gazdag. Számviteli főiskolát végzett, 1958 óta volt tsz-főkönyvelő, dolgozott járási tanácsnál és 1971 júliusa óta irányítja a Szatmár-beregi TESZÖV revizori irodáját. Munkatársai is fiatalok, valamennyien számviteli főiskolát végeztek, s most az a dolguk, hogy a termelőszövetkezetek elnökeinek, vezetőségeinek, vagy «l'.enőrző bizottságainak felkérésére általános revíziókat végezzenek a gazdaságok egészében. Mindent vizsgálnak. Sőt, utóvizsgálatot is végeznek, Ahol pasaro9nak Erdei Béla, mint a területi tsz-szövetség mellett működő revizori iroda vezetője, a kongresszusi irányelvek tanulmányozása után a lehető legrövidebb időn belül összehívta a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságainak elnökeit, hogy * az irányelvekből vitassák meg azt a két fontos tételt, amelyek P7 ellenőrzésre és a takarékosságra vonatkoznak. Erdei Béla szerint ellenőrzés és takarékos gazdálkodás lényegében ugyanaz. A belső ellenőrök és az ellenőrző bizottságok feladatai közt egyik legfontosabb a gazdálkodás ellenőrzése. Az a tétel, hogy a gazdaságban pazarolnak-e? Mert ahol pazarolnak, ott vagy a vezetés a hibás, vagy az ellenőrzés rossz. Erdei Bála szerint ezzel mindig törődnie kell az ellenőrzésnek, nemcsak párt- kongresszusok előtt. — Az lehetséges — mondotta — hogy ott fognak most legtöbbet megtakarítani, ahol eddig pazaroltak. De nem ez az igazi takarékossági érték, hanem az, ahol az eddigi takarékos gazdálkodás után is tudnak még tartalékokat feltárni és lehetőségeket kihasználni. Meggyőződésem, hogy tájegységünk termelőszövetkezeteinek többségében legalább 10 százalék takarítható meg minden anyagból, a költségekből, sőt, még a ráfordított munkaidőből is. A szatmár-beregi termelő- szövetkezetek ellenőrző bizottsági elnökeinek és belső ellenőreinek tanácskozására meghívták dr. Alexa Miklós megyei főügyészt, aki szintén hangsúlyozta az ellenőrzés és a takarékosság egységét, a 'termelőszövetkezeti vezetők — különösen az elnök — felelősségét, A bűn- cselekményekkel kapcsolatban súlyosnak ítélte a zárszámadások — mérlegek — szándékos meghamisítását, az állami támogatások szabálytalan felhasználását, a felelőtlen eladósodást, a pazarló gazdálkodást és az adócsalásokat. A XI. kongresszusi Irányelvek szellemében, de a konkrét tapasztalatok alapján szólt a takarékossági lehetőségekről és feladatokról — csak Szatmár-Bereg termelőszövetkezeteire vonatkozóan — Erdei Béla. Számon kérés és juta om — Termelőszövetkezeteink többségében eddig se volt megfelelő az energiák és az üzemanyagok felhasználása — mondotta. — Esetenként a súlyos szabálytalanság ha- tárát_ súrolta a pazarlás, a felelőtlenség, az ellenőrzés hiánya. Ennek vannak külső okai is. Például a villamos energia viszonylag alacsony felhasználási ára. — Másik. Alig van tsz, ahol az üzemanyagok fel- használását ellenőriznék, értékelnék és szigorítanák. Jóformán sehol sem adnak jutalmat, prémiumot az üzemanyagok megtakarításáért. A génjárművek többsége bemérés, üzemanyag-felhasználási normák nélkül üzemel. Gondosabb, ellenőrzött üzemanyag-felhasználással termelőszövetkezeteink soksok millió forintot takaríthatnának meg önmaguknak és a néogazdaságnak is. Példa: a termelőszövetkezeti génkocsik 90 százalékánál a kilométeróra nem működik, állítólag rossz. — A készletek kezelése, tárolása szintén hiányos, sőt, szabálytalan. Ez vonatkozik a mezőgazdasági épületekre, berendezésekre, génekre, azok karbantartására és az anyagok, különösen a termények tárolására is. Rengeteg termény „pazarlódik, tűnik el” a tárolási hiányosságok miatt Ennek egyik oka az épületek karbantartásának elhanyagolása is. —Sokszor felhívjuk a tér* melőszövetkezeti vezetők figyelmét a gépek elhanyagolására, gondatlan pusztítására. Most például nets mernék elindulni Szatmár- Bereg dülőútjain, mert attól félek, hogy százával találnék gépeket — traktorokat is — a határban, a sárban. Ez sokszoros veszteség. Pusztul a gép és dolgozni se lehet vele. Kiesik a termelésből. Területünk termelőszövetkezetei, sajnos, aa elmúlt években időelőtti elhasználódás címén rengem tég gépet selejteztek. Többszörös érték vagy veszteség — A műtrágya többszörös érték, ha felhasználják és többszörös veszteség, ha nem jól használják fel, illetve akkor, ha rosszul, gondatlanul tárolják. Tényekkel tudom bizonyítani, hogy területünkön a műtrágyát ömlesztve, a szabad ég alatt tárolják és a hatóanyg 10— 20 százaléka elpusztul. Ez ia kétszeres veszteség, hiszen nemcsak a műtrágya értéka vész kárba, hanem termésnövelő hatása is. Csak a műtrágyák gondos, szakszerű tárolásával 15—20 millió forintot lehetne megtakarítani Szatmár-Bereg termelő- szövetkezeteiben évente. — Mi revizorok, sok hiányosságot látunk, igyekszünk megismerni a mulasztások okait is. Elfogadható ok véleményem szerint nincs. A felelőtlenségnek, a pazarlásnak csak egy oka lehetséges: az emberi mulasztás. Más szavakkal: aa ellenőrzés hiányossága, bizonytalansága. Mert ilyen is van. Mindig felhívjuk a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét a hiányosságra, mulasztásra. Általában intézkednek is. A baj az, hogy az egyszeri intézkedés után több helyen marad minden úgy, ahogy volt. Pedig meggyőződésem, hogy Szatmár- Bereg 70 termelőszövetkezete csak 1975-ben is több száz millió forintot takaríthatna meg, ha az ellenőrzés és a takarékosság összhangban volna. Mert ellenőrzés nélkül az emberek megfeledkeznek a takarékosságról, És a szigorú, célszerű takarékosság csak ellenőrzéssel valósítható meg. Sseadret JéueS
