Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
9 *tt.2T-MAt3TAÄOÄS2Ä(S 5fíS. Jawnir •; j r i Edward Gierek beszéde a LEMP plénumán A szerdai Trybuna Ludu közölte Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának a párt Kb ideológiai és szervezett kérdésekkel foglalkozó legutóbbi plénumán elhangzott zárszavát. — Négy esztendő telt el országunk és pártunk ama nehéz politikai válsága óta, amely a decemberi eseményekben jutott drámai kifejezésre — mondotta bevezetőben E. Gierek. — Ezt a válságot sikerült leküzdenünk és felszámoltuk következményeit. —f Országunk politikai helvzetét most jónak mondhatjuk. A párt, valamint a munkásosztály és az egész nép közötti szilárd kapcsolat és bizalom megerősítése azonban szakadatlan folyamat. amelv állandó erőfeszítést igénvél. — A legfőbb feladatunknak jelenleg az ország eddigi gyors társadalom- és gazdaságfejlesztési üteme fenntartását tekintjük. E cél érdekében korszerűsíteni kell gazdaságunkat. meg kell gyorsítani a műszaki fejlesztést, tökéletesíteni kell a munkaszervezést, növelni a termelékenységet, s ésszerűbben kell gazdálkodni erőnkkel és eszközeinkkel. Ahhoz, hovv tartóssá teaviik a legutóbbi évek eredményeit, a következő ötéves tervben még nehezebb és bonyolultabb feladatok megvalósításába kell fognunk. Ezek közül kiemelkedik a belső piac ellátásának megjavítása — elsősorban iparcikkekkel. Következetesen végre keli hajtanunk a LEMP KB megelőző plénumán elfogadott köz- élelmezési programunkat Is. Nagy teendők várnak ránk a lakásprobléma megoldásában. A lengyel párt vezetője a továbbiakban kiemelte, hogy a párthoz tartozás különös felelősséget jelent. Rámutatott a nép erkölcsi-nolitikai egysége további erősítésének szükségességére. Hangoztatta, hogy a LEMP célja a szocialista demokrácia további fejlesztése és szakadatlati mélyítése. — Napjainkban, amikot- szocialista énítő munkánkat magasabb szinten folytatjuk, rendkívül megnövekedett a párt eszmei-politikai tevékenységének szerepe. Ezért tovább kell tökéletesítenünk ideológiai munkánkat, alaposabbá, gazdagabbá kell tennünk érvelésünket, emelnünk kell az ideológiai fronton dolgozó pártmunkásaink színvonalát. Ez nemcsak pártiéi adat. hanem egyben össznépi követelmény is. A szocialista tudat fejlesztés ? és általánossá tétel« Lengyelország életbevágó érdeke —- fejezte be Edward Gierek. Lakóit területeket bombáz a saigoni légierő A saigoni légierő F—5-ös gépei szerdán ismét több hullámban bombázták Loc Ninh városát és a DIFK ellenőrzése alatt álló más területeket. A saigoni parancsnokság szóvivője azt állította, hogy a légitámadások csak katonai berendezéseket értek, F-huong Nam őrnagy, a DIFK saigoni képviseletének szóvivője viszont közölte, hogy a gépek két órán keresztül lakott településeket támadtak, és emberéletben is károkat okoztak. Saigon a jelek szerint nem éri be a légitámadásokkal, mert Le Ngoctrien vezér- j őrnagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tagja egy sajtóértekezleten be- jelentete, hogy a. hadvezetés nagy ellenoffenzívát készül indítani Phuoc Long tartomány elfoglalására. Ko’.el-Ke^et Az ötödik háborúra készül Izrael Lehetséges, hogy Izrael ötödször is háborút indít az arabok ellen, esetleg még ezen a tavaszon — jelentette kj Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője az A1 Fatah palesztin gerillacsoport megalakulásának 10. évfordulója alkalmából kedden Kairóban rendezett gyűlésen. A palesztin vezető rámutatott: Izrael saját belső problémái legjobb megoldásának tekinti a háborút és ebben az amerikai politikai élet cionista befolyásoltságé körei is támogatják. Az a fenyegetőzés, hogy az Egyesült Államok esetleg megszállja az arab olajmezőket, a közel-keleti államok még nagj-obb összefogását és szolidaritását teszi szükségessé — hangoztatta Kaddumi. Jasszer Abed Rabbo, a PFSZ tájékoztatási osztályának vezetője a WAFA-hírügynökség által kedden ismertetett nyilatkozatában utalt arra, hogy az egyik arab állam azt javasolta a PFSZ-nek: adjon mandátumot Jordániának- a jord.áni- ai—izraeli csapatszétválasz- tág megvalósítására. Újabb adatok a CIA- botrányról 159 millió ujjlenyomat A közelmúltban a New York Times teljesen megbízható forrásokra hivatkozva azt a szenzációs hírt tálalta olvasói elé, hogy a CIA a külföldi kémadatok beszerzését már évek óta összehangolja az úgynevezett belső kémkedéssel. A klasszikus polgári demokrácia hazájában a háborúellenes mbzgal- mak aktivistáinak, a faji megkülönböztetés ellenfeléinek, a különféle balö'dali szervezetek tagjainak és természetesen a kommunistáknak minden lépését figyelik. A New York Times értesülése nem kiagyalt me6c volt — a leleplező tikkor o- zat megjelenése után hamarosan benyújtotta lemondását James Angleton, a GÍA defenzív osztályának vezető- lye, amely osztály élsősuban a belső kémkedéssel foglalkozik. A defenzív főnök ézt‘ követően a UPI' tudósítójával folytatott négyórás be-', szélgetésében beismerte', hogy a .,Néw York-i lap leleplezéseiben van némi igazság”. Angleton azonban ezzel nyilvánvalóan túllépte hivatali hatáskörét. A CIA egykori igazgatója, Richard Helms egy európai téli üdülőhelyről nyomban sietett magyarázatot adni, és hevesén cáfolta mind a New York Times állításait, mihdpedig egykori beosztottjának beismerését. Kijelentette, hogy a GIA semmiféle törvényellenes cselekedetet nem követ el, nem figyeli az amerikai állampolgárokat. A hirhedt Watergatte-eset- re emlékeztető ügynek az amerikai törvényhozásban is visszhangja támadt. Az amerikai törvényhozók haragját főként az váltotta ki, hogy a CÍÁ megváltoztatta közvetlen funkcióját; a külföldi titkok beszerzőjéből „házi Cerberussá” változott. A szovjet hírfmvnöVisig munkatársa a továbbiakban rámutat;. a szövetségi nyomozóiroda (FBI) a máj napi« 158' mi 11 ió dakti 1 ászkópót halmozott fel archívumaiban." Ebből ‘mindösze' 21 millió, a közbűntényeseké, a többi kommunisták haladó szellemű polgárok és más egyszerű amerikaiak ujjlenyomata. FEKETE GYULA: REGÉNY 2. — Rokon gyerek — mondogatta Gábor bácsi, már a vonaton. — Elveszítette a szüleit a nagy felfordulásban, azt sem tudja, szegény, élnek-e, halnak-e. Nem hagyhattuk magára .. Nagyon rendesek voltak hozzá. Senki nem mondta volna róluk, hogy vadidegenek. Gábor bácsi mindig kiverekedte az ő részét is, ha osztottak valamit a menekülőknek. Még szállást is úgy keresett — nagy volt a tömeg. nehéz volt szálláshoz jutni —, hogy rögtön bejelentette: „Gyerekkel vagyok!” De ezek a barátságtalan népek, ezek nem adtak sem szállást, sem ennivalót, csak vartyogtak valamit a zörge- tésre. Pedig Gábor bácsi ért a nyelvükön, és beszélt is velük, azután csak magyarul káromkodott. Magyár pénzért ezek nem adtak semmit; cigarettát vagy takarót kértek. Volt éppen takarójuk, jó pár darab, Gábor bácsiéknak. meg cigaretta js egy teli hátizsákkal, de nem akarták a Csereholmit elherdálni. Ki tudja, meddio elhúzódik még a háború: időbe tart, míg Hitler kibékül az amerikaiakkal és megindulnak az orosz ellen. gok csomagjuk volt. Ki sem igen bontogatták, lehetett ott még egyéb is. Amikor le kellett szállniuk a vonatról, mert nem ment tovább a vonat. Gábor bácsi valahonnan egy nyikorgós babakocsit szerzett. De abba sem fért bele mindén, jutott mind a hármuknak cipeked- ni való. Elég nagy kin volt tegnap a babakocsival meg n csomagokkal a meredek úttalan úton felkecmeregni- ide, a faházhoz. De tele volt a falu menekülőkkel; sem szállást nem kaptak már, sem ennivalót. . A kövér Rebus néni fújtatott, szuszogott. Minden kőhaiításnyira leállt megpihenni. — Éppen bolondok napja van — mondta. —r Velünk aztán járatják a bolondját .. Ma hajnalban ő arra eszmélt, hogy betakargatja valaki. — Aludj csak, kisfiam. Korán van még, aludjál szépén .. Később, amikor felébredt, fázott. A tegnap esti takaró helyett — biztos pedig, hogy takaróval feküdt — — csak a saját kabátja volt rá terítve. Gábor bácsiék sehol. Se a gyerekkocsi, se a sok csomag. „Akkor meg én vissza is megyek” — határozta el, n\i- után meggyőződött róla, hogy egyedül maradt. „Ki tudja, másik Győr Volt-e az csakugyan. , Lehetséges, nincsen is másik Győr ., elcsaltak ezek engem”. Megtapogatta a tarisznyáját. De éppúgy keményre volt tömve; nemigen hiányzott belőle semmi. Észrevette az odakészített papírcsomagot a fejénél. Félbevágott, ragacsos pékkenyér volt benne, meg egy darabke. füstöletlen, sózott szalonna. S a tegnap esti vacsora maradéka: szójababkonzerv. Azt nagyon nem szerették^ „Valameddig megleszek én ezzel — gondolta. — Azért csak jó emberek voltak. Ha ilyesmire van figyelmük.” „Nagyon messzire nem érhettünk még. Arra tartok majd mindig csak egyenesen, arra, amerről a civilek jönnek . Hiába, ha egyszer nem tudok a nyelvükön. Még kenyeret se tudnék kérni”. „...Bár ha tudnék, ezek akkor sem adnának. Se kenyeret, semmit Gábor bácsinak sem adtak”. „Oroszországba volna jó, ott én már tudnék kenyeret kérni. Daváj kleba, dájmi- nye kleba .. Érdekes, hogy a magyarra egyáltalán nem is hasonlít”. Körbejárta kétszer a faházat. Csakugyan nem .voltak sehol Gábor bácsiék. Azélőtt sohase« látóit ilyen fenyőtobozt; másformák Magyarországon. Nagyon tetszettek neki ezek a szétnyílt fenyőtobozok. Valósággal egy apró kis gyerekkarácsonyfa mindegyik. Összeszedett egy ölre valót. De ugyan hová tehetné. Az oldalzsák degeszre tömve. Kedvtelenül elhajígálta a tobozokat. Az apraján kezdte, utoljára maradtak a szebbek. A legszebbiket azért nem dobta el. Bedugta egyelőre az inge alá. Keresett még egy fenyőtobozt, s megcélozta vele a bozót széléről leskelődó kutyát. Rövidre sikerült. Dobott még egyet-kettőt, aztán visszament a faházba, és megpróbálta belegyömöszölni a tarisznyába a Gábor bácsiéktól örökölt elemózsiás csomagot. Orosz katonái oldalzsák volt eredetileg ez a tarisznya. Imitt-amott átlyukasz- gatta a golyó, de hát nem mákot tartogat ő benne. A nyilasoktól jobb oldalzsákot kapott, az majdnem új volt még. De elcserélte később; dugóhúzós, gyöngy háznyel ú bicskát adott érte egy orosz katonalány. Grisától kapta ezt a mostani oldalzsákot. Amikor felderítette, hogy a szálláshelyen, a pincében el Van fáiéivá egy hordó bóf. Igazi orosz prémsapkát is kapott akkor Grisától; ha lehajtotta, a legnagyobb télben sem fázott a füle. .Ideát , vették el tőle a prémsapkát. Azótá Csak ez a rossz leventesapkája van, talán az utolsó, rongy . rajta, ami még . hazai. Szerencse, Itógy tavaszodik lassacskán. (Folytatjuk) INFLÁCIÓ 5. Az inflációs hullám és a gátak G mit hoz a jövő? Érde- mes összefoglalni a legtekintélyesebb hazái és külföldi közgazdászok véleményét. Ennek lényege: vagy sikerül megoldani a világ pénzügyi válságát, amely az egész inflációs folyamat kirobbantója volt, vagy a — szükséges pénzügyi reform csak a második világháború óta nem észlelt mértékű gazdasági válság kijózanító hatására következik be. Felo, hogy ez Utóbbi történik. Pedig a pénzügyi kérdések megoldása egyszerűbb lenne és kevesebb szenvedést hozna a világ számára. A főbb jelenségek, amelyekkel Szárrtolni kell, körülbelül a követkézők: Miként arról már esett szó, kiéleződhet a tőkésországokon belüli . osztályel- lentmóndás. Szélesednek a sztrájkmozgalmak, növekszik a kormányválságok száma. Erősödik a versengés az egyes tőkésállamok között. Ami a nyersanyagárakat illeti, a közgazdászok úgy vélik, hogy a termelés stagnálása csökkenti majd az alapanyag-felhasználást, ezzel esik a kereslet, s egyes termékeknél (hiszen spekulációs célból a világon hagy készletek halmozódnak fel) zuhanásszerű áresés is elképzelhető. Ilyen kezdődött például a réz esetében. A gazdasági válság eltérő mértékben érintheti a fejlett tőkésországokat. E tekintetben a gyakorlatilag önellátó Egyesült Államok viszonylag kedvezőbb helyzetben van, mint az exportra erősen utalt Japán és Nyugat-Euró- pa. Az amerikai ipar egyébként is — a sorozatos dollárleértékelésék nyomán —■ Versenyképesebbé vált külföldön. Árai kedvezőbbek, mint a versenytársaké. Egyes bankok," kereskedelmi és ipar- vállalatok fizetőképessége kedvezőtlenül alakulhat. Az árfolyam-ingadozások komoly veszteségeket okoztak máris több nyugati banknak, vállalatnak. Az egyik legnagyobb svájci pénzintézet valutaspekuláción 150 millió svájci frankot veszített. Egy nagy nyugatnémet bank 800 millió márkát fizetett rá rossz vállalati befektetéseire. Az Egyesült Államok egyik nagy bankját nemrég az USA központi bankjának 1,1 milliárd dolláros hitele mentette meg a katasztrófától. Az 1929-es nagy gazdasági válság tanulságaként nyilván a központi bankok mindent megtesznek majd, hogy hitelekkel, pénzeszközökkel akadályozzák a nagyobb megrázkódtatásokat. Persze, a bankoknak ezt most nehezíti az összefonódott és ösz- szekuszálódott nemzetközi pénzpiac. \ tőkés világot átfogó inflációs hullám hatásai természetesen a szocialista országokat is érintik. Az, hogy a nyersanyagárak — amelvek 1958 és 1970 között mindössze 8 százalékkal nö- vekedtek — az idén 280 százalékkal magasabbak mint 1968-ban, egyetlen nyersanyag-felhasználó ország (függetlenül attól, hogy szó-' cialista vagv kapitalista be rendezkedésú-e) számára sem közömbös. Hazánk például 900 ezer tonna kőolajat vásárolt 1974-ben a tőkés piacról. Nem mindegy, hogy ennek az ólainak tonnáiét 17 dollárért adiák (mint Í968-ban), vagv több mint 100 dollárért (mint az idén). A kérdés csak áz, hogv sikerül-e megfelelő védőgátakat emelni áz inflációs hullám útiába. tangazdaságunk sajátos helvz«t« miatt sokfélekénnen kötődik a világgazdasághoz. E kapcsolatoknak alania. döntő eleme a többi szocialista országhoz fűződő viszonva. Hogy ez mit jelent számi ink» . ra, azt talán nézzük meg az ellenünk taláií legjobban elfogult vélemények tükrében; Haberler amerikai profesz- szor a közelmúltban, amikor szenátusi viták folytak a szocialista országokat érintő hátrányos kereskedelmi megkülönböztetés feloldásáról, sajátos érveléssel indokolta; miért van szükség — szerinte — a hátrányok fenn» tartására. Haberler kijelentette: a szocialista országok „diszkriminációt” alkalmaznak a nyugati országokkal szemben. Mi e hátrányos megkülönböztetés lényege? Haberler így fogalmazott: „A szocialista országok a. terveken alapuló külkeres-- kedelmi politika, valamint a hosszúlejáratú áruszállítási szerződések következtében egymás közötti kereskedelmükben nem követik a világpiac áringadozásait.” Ez — mondta Haberler, a nagy tekintélyű amerikai profesz- szor — a nyugati exportőrök érdekeit sújtja, hiszen azok — magas áraik miatt — a szocialista piacokon hátrányos» helyzetekben ván- nak. M őst szinte el is hanya- goihatnánk, hogy mi- lyén sajátos logikával értékeli az amerikai professzor azt, hogy ha a szocialista országok a nyugati piacon jelentkeznek áruikkal, az ott kialakult árakon értékesítik azokat, s ha ugyanezen a piacon vásárolnak, ugyancsak magasabb árat kell fizetniük. (Magyarországnak például a külkereskedelmi cserearányok számunkra kedvezőtlen emelkedése miatt az importárukért 13—14 százalékkal magasabb árat kellett fizetnie a tőkés piacon 1974-ben, mint amennyit eladott áruiért kapott.) Koncentráljunk csak az amerikai professzornak arra a megállapítására, hogy különbség van a szocialista és a tőkés piac között. Áz egyiket a hosszú távú tervezés és a nyugalom, a másikat a nagyméretű áringadozás jellemzi. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor éppen az ármozgás, az infláció fenyegeti legjobban a szocialista népgazdaságot, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hatékony eszközünk van gátépítésre a tőkés világgazdaság válságának hullámai elé. Elsőként említendő a szocialista tulajdonviszonyokra épülő tervgazdálkodás — tehát a tervszerű és arányosan fejlődő hazai népgazdaság, amely a védekezés egyik oldala. A másik pedig az a tény, hogy hazánk külkereskedelmének mintegy kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítja le, és ezeket a kapcsolatokat nem érintik a konjunkturális tényezők. Hogy az olajnál maradjunk; miközben a tőkés piacon vásárolt mennyiség 1974-ben nem érte el az egymillió tonnát, a Szovjetuniótól 5,7 millió tonnát importáltunk. Nyersanyagaink túlnyomó többsége szocialista forrásból származik. JTbből természetesen nem következik az, hogy a tőkés világ egyre nagyobb méretű inflációja nálunk nem érezteti hatását De miközben a kapitalista országokban 15—20—25 százalékkal rohannak fölfelé az árak, miközben a munkanélküliség fenyegető réme és e beláthatatlan iramú drágulás szorításában élnek az emberek, a szocialista állam tervszerűen, a különböző hatások figyelembevételével, a gazdaság különböző oldalainak előtérbe állításával, az eszközök váltogatásával, csökkentheti és csökkenti is a dolgozó emberre háruló terheket és nem mond le az életszínvonal rendszeres , emeléséről. Ennék ipari, gazdasági háttere egyaránt biztosított K. X (Vége)
