Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
b WlLCT-MX(STAftönS?AÖ — VASÁRNAPI MELLÉKÚT» Í9Vt. 'Jnnvttr 9 Tanulják a demokratizmust a megye iskoláiban Mérni a tantestületi demokratizmust, igen nehéz. Teljes „fényképet” készíteni róla lehetetlen. De vannak viszonylag megközelíthető pontok, melyek jelzéseket adhatnak az iskolai demokratizmusról. Ezeket igyekezett felkutatni a közelmúltban a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága. Ilyen kérdésekre kért és kapott választ a megye iskoláiban: • mennyire igén >z iskolavezetés a tantestület vélemé- niyét u ivi ilönböző döntéseknél, jutalmazás, kitüntetések, feljebbsorolás, túlóraelosztás, munkatervkészítés, továbbképzés, bérbesorolás, ig gatóhelyettesi és egyéb megbízatás, stb. Kikgn-e az igazgató minden fontos kérdésben a pártalapszervezet és a szakszervezeti bizottság vezetőinek véleményét? • A megyei körkép általában kedvező — állapították még. Az iskolaigazgatók többsége természetesnek tartja, hogy a tantestületet érintő fontosabb kérdésekben nem dönthet egyedül. Főként a munkatervek készítésénél támaszkodnak a kollektíva bölcsességére, tapasztalataira. így van ez többek között a nyíregyházi járásban Oroson, Napkoron, Leveleken, Kemecsén, Kótajban, Nagyhalászban, a demgcseri és a vencsellői gimnáziunSban. Hasonlóan a ni íregyházi Krúdy gimnáziumban és Példákat is említ a felmérés, « egyik helyen a párt- és szakszervezeti szervek megkérdezése nélkül állítottak munkába igazgatóhelyettest a dolgozók esti iskolájában. ' Másutt függetlenített könyvtárost alkalmazott az iskola a párt- és szakszervezet tudta nélkül. Hasonlóan javasolnak nevelőket továbbképzésre, s a pártszervezet vezetőség? mint kész tényről vesz tudomást Még most tanulják a tantestületek a demokratizmust, amelyet a mostoha tárgyi és személyi feltételek is hátráltatnak. A jutalmazásoknál gyakori az egyenlősdi, s ennek' — az iskolákban szerzett tapasztalatok szerint — nem csupán szemléletbeli okai vannak. Az igazgatók egy része azzal érvel, ha a tényleges teljesítmény alapján, differenciáltan osztáná szét a jutalmakat, több tanár elmenne más Iskolába, vagy más munkaterületre. Ezt aligha lehet elfogadni — még a nehézségek ismerete mellett is. Elvtelenséget szül, s egyben kibúvót jelent az iskolavezetésnek, hogy „nyílt sisakkal” kiálljanak a tantestület elé és reálisan értékeljék mindenki munkáját. Szerencsére az iskolák többségében mernek és tudnak ti helyesen differenciálni és jutalmazni. Sőt még az iskolán kívüli társadalmi munkát is elismerik egy-egy nevelő jutalmazásánál. Mind több iskolában ismerik fel, hogy az alkotószellemű nevelőközösség létrehozása, a demokratizmus gyakorlása szorosan összefügg Szabolcs-Szatmár Tokajban TOKAJI PRÉSHÁZ. (Dobos Olga linómetszete) az ibrányi gimnáziumban, ahol jól érzik magukat a nevelők, mindenről tájékozottak, ami az iskolában történik. Nyílt, őszinte a légkör. Lehet kezdeményezni, bírálni, tervezni, mert megfelelően értékelik az erőfeszítéseket. Kedvező hatással volt az iskolai élet demokratizmusára a tap sok hatáskörének bővítése, a Rendtartás bevezetése, a párt- és szakszervezeti szervek hatáskörének bővítése, az igazgatók ciklikus megbízásának' elfogadása és egy sor más intézkedés. De a megyei vizsgálódásból is kiderül: helyben dől el, hogyan élnek az adott lehetőségekkel, megelégszenek-e a formai és alkalomszerű elemekkel, vagy igyekeznek a demokratizmus szellemét, lényegét megragadni. Akad jó és rossz példa egyaránt Néhol még csak Ízlelgetik az iskolai demokratizmust, ahogyan a megyei felmérés fogalmaz, „jó nehány igazgató csak szervit helyzetben hallgatja meg »..navfiUjket, figyékkfint nem igényli aktivitásukat”. Másutt a nevelő- testület többsége lemond a demokratizmus adta jogairól, mindent odabíz a „bölcs” igazgatóra, aki helyettük is tud és képes dönteni, mérlegelni, intézkedni. Akad olyan iskola is, ahol a pártalapszervezet és a szakszervezeti bizottság vezetőjével konzultál csupán az igazgató, a nevelőtestületi kollektívát viszont nem kérdezi meg. Másutt éppen fordított a helyzet, a tantestület formai egyetértését — vagy annak egy részét — nyeri meg az igazgató döntésének, s elfelejti megvitatni az éppen időszerű kérdést a pártszervezet vezetőségével, az szb-veL V an-e szándékom újra Gyulára látogatni? — kérdezte tólem búcsúzóul a várost szerető-tisztelő patrióta. Mit is mondhattam volna? ö ugyanis, úgy éreztem nem elégszik meg az igennel, kíváncsi arra is, hogy miért Nem az én feladatom, hogy összegezzem, hogyan is sikerültek az igazán ízléses prospektussal is meghirdetett Gyulai Nyár rendezvényei, hogyan zárultak idén a mindig feledhetetlen s újra élményt nyújtó várjátékok, a Dürer-teremben rendezett kiállítások, a sok látnivaló, mindazok a titkok, amelyeket felfedez a kereső-kutató szem, ha ebbe a bájos kis alföldi városba látogat. A felfedezés örömében én is részesülhettem, mert úgy éreztem — bár csak a MEDOSZ-üdülő vendége voltam — Gyulára beutaltként érkeztem. Nem bántam meg, mert mint említettem, megismerhettem hazánk egyik vonzó városát Békés csücskében, amelyre nyírségi létemre is büszke vagyok. Nem tűnik talán hízelgésnek, sem túlzásként, mert bizonyosan nem vagyok egyedül e kis vgros iránt érzett tiszteletemmel. Úgy éreztem Gyulán magam, érdemes volt tagja lenni annak a mozgalomnak, amelyet így hirdettünk: Ismerd meg hazádat! A haza egy kis darabkájában sikerült érzékelni az itt élők patriotizmusát. Gyulát másutt sokan kolbászáról Ismerik. De aki egyszer gyógyvízében fürdött, sétált a várat körülölelő parkjában, az már mást is látott. Különösen az idevetődő idegen — aki azzal a szándékkal érkezett, hogy lásson is valamit! Izületi, reumatikus betegségeket gyógyít a víz.; A környezet is remek. De a kis vá- rps szellemieket is táplál, gazdagít hagyománytiszteletben. Csak figyelmesen végig kell sétálni a fő Utcáján. Szinte lépten-nyomon találkozik az ember olyan, a történelem levegőjét árasztó épületével, amely mellett meg kell állni. Sokszor elmondták már, hogy Gyula a szobrok városa is. Hogy megférnek egymás mellett a nagy szellemek a Groza parkban! Munkácsy, Bartók r' er, Ady és a kollégium előtt József Attila, fc öltem, amint kis csöppségek így adtak eg másnak randevút: „Találkozunk a Szamaras fiú-nál.” Ott áll Bencsik kedves szobra a Vérfürdőben. Esti fény világítja meg 9 Dürer-terera falán Kiss Sándor Tiszta for? a nevelők állandó és mind magasabb szintű képzésével, szakmai, politikai és emberi formálásukkal. Az iskolavezetés általában szervezi és támogatja a továbbképzést, amely az oklevél megszerzése esetén feljebbsprolással is jár. Az úgynevezett komplex továbbképzésre is serkentik a nevelőket, ami azonban problémás a nevelőhiány miatt. E továbbképzés elvégzése után a szakfelügyelők javaslatára rendkívüli feljebbsorolást kaphatnak a nevelők, de erre nem kerül sor mindenütt, éppen a szűkös anyagi keretek miatt Több iskola nevelőtestülete javasolta, hogy a feljebbsorolást ne kössék a komplex továbbképző tanfolyam elvégzéséhez. Azt sorolják feljebb, aki jobban végzi a munkáját A megyei felmérés tapasztalatai alapján több javaslatot továbbítanak az'illetékes országos szerveknek, köztük kérik, minél előbb dolgozzák ki a munkaköri elhatárolásról szóló központi állásfoglalást Az országos szervek ismerik a pedagógusok problémáit f igyekeznek a lehetőségek szerint megoldani azokat de a legtöbbet a szűkebb környezet tehet, hogy a jó közérzet a demokratikus légkör minden tantestületben élővé váljék, segítse a felelősségteljes nevelőmunkát P. G. „O, de tele van a hordó, mégis üres ez a kancsó. Na bele fiát, na bele hát tiegyalja színarany borátl — csilingelte kánonban Mozart dalát a nyírbátori gyermekkórus Leitner Mária tanárnő vezényletére. Soha találóbb műsordarabot egy tokaji kiállításmegnyitóra! ?z még a télen történt, azaz a Tokaji Tél cíipű kulturális rendezvénysorozat keretében, amelyre november—decemberben került sor. A Zilahy György Művészetbarátok Köre ezúttal Szabolcs-Szatmár megye kultúrájának képviselőit hívta meg. Kiemelkedő szerepet töltött be Nyírbátor városi-járási művelődési központja, hiszen elsősorban az 6 szervezésüknek köszönhető az idén a nyári pedagógus alkotótábor. Az ott 'keletkezett válogatott művekből 'nyílt meg a Tokaji Tél első kiállítása. Néhány hét múlva hárman önállóan mutatkoztak be: » bátort művelődési központ főelőadója, Makrai Zsuzsa, Sárosi Attila nyúr- gyulaji tanár és Dobos Olga, aki kilenc esztendeig Nagyecseden tanított, az idei tanévben költözött át a fővárosközeli Isaszegre, de — akár két kiállítópartnere — Nyírbátor képző- művészeti körében érlelte már-már a hivatásos művészekével egyenlő minőségűvé tudását A bátoriak legfiatalabb nemzedéke Is általános tetszést keltett a tokaji tárlatlátogatók Gyulai emlékek rásből című domborművét Mintha csalt egyszerre hívná fel a íigyt net a gyógyító vízre, meg szellemi örökségünkre is. De ha már itt tartunk, engedtessék meg egy javaslat Ha ezek a kőbe vésett bronzba öntött nagyságok szelleme örök időkig világit is, mégsem ártana seténként több fényt adni nekik. rzeptembér elején már készülődött a vi^ rosgazdálkodási vállalat a várkerti parkok felújítására, csinosítására — az őszre. Hordták a gazdaghumuszú talajt nyírták a parkok pázsitját locsoltak, de a városban soksok ponton még éltek az igazán oköéan, félka. rélyú vázákba ültetett pompázó virágok, mint a Dürer-teremben megrendezett virágfesztivál élő hirdetőt Sokan megcsodálták. Akik későn értesültek arról, meddig tart nyitva, sajnálták. Ott a várfürdő tópartján, a kis kalyibában ismerkedtem meg Petróczki Mihály bácsival, aki vigyázója e tónak, gazdája a csónakoknak. Olyan, mint a pusztából idecsöppent gulyás. Panaszolta, hogy a városgazdálkodástól bizony ritkán látogatják. Pedig lenne mit mondani nekik. „Iszaposodik a tó, tisztítani kellene, s cserélni a vízét” Igaz-é, nem-e? Nem tudom. A féltés szólt belőle U, mint a hír« Erkel dalkör megöregedett, de szivében most is izzó tagjából, Szilvás! Józsi bácsiból, aki őrzi a magyar zenei géniusz Beliemét, s legalább annyit mond, tud róla, mint bármelyik szakavatott zenetörténész. Sajnálkozva mondja, hogy bizony nincs olyan kiadvány, prospektus, amely reprezentálná e múzeumot, ■ a látogatók megvásárolhatnák. Oda kellene figyelni arra a mondatára is, hogy illenék több és látható helyen táblákon tudatni a városba látogatókat, hol található az Erkel-múzeum. Ha jól emlékszem, hat kis Ssszeíabrikált táblát említett Szilvás! József, Erkel nagy tisztelője. Ezt is ő csináltatta, ötlötte. A múzeumot keresse mindaz, akinek sem közömbös a magyar zene. Akkor megtud sok egyebet is. A várfürdőben álló Erkel-fa egyik ágából egy Kiss nevű fafaragó egy darabból faragott citarát, melynek fejdísze Erkel« ábrázolja. Rendet-fegyélmet szegve megszólaltattam néhány akkord erejéig Erkel harmóniu- mát, amelyet a Zichyektől kapott. És aztán mintha titkot ^rult volna el, úgy mondta Szil - vási Józsi bátyán», hogy áz egyik fényképen ő is látható, csak éppen" a képaláírás nem pontos, ugyanis a békéscsabai dalkörről tudósít, holott azon a gyulai és a békéscsabai dalkör tagjai égyütt láthatóit. Ö csak tudja! Tizennégyen élnek még Szilvás! Józseffel együtt azok közül, akik a híré* Erkel'dalkörnek voltak a tagjai Érdeme* lenne felkeresni őket, fényképet készíteni róluk — Gyula ének-zene kultúrájának történetéhez ez íz hozzátartozik. gyulának csodálatom a fa-virág-növény sJ kultúrája is. Keskeny kis utcái illatoznak a virágoktól, némelyik fölött két oldalt csaknem összeérnek a fák lombjai. A Béke sugárúton épülő, hosszú üzletkombinát előtt kő virágvázák sora áll, s bár nincs még kész az elnyúló épületsor, a virágok már illatoznak. Igazán szép dolog. Mint az is, hogy nagyobb városainkban járva sem talál az ember annyi kedves virágboltot, mint itt felfedeztem még Kossuth és Petőfi emlékeit A forradalmi munkásmozgalom hagyományait táblák hirdetik egy-egy épületen. Beszéltem gyulai emberekkel, akik nemcsak kedvelik városukat, de cselekszenek is azért, hogy szép, kellemes legyen. Jártam a várost átszelő hangulatos hfdjain, néztem az Ifjúsági presszó teraszáról — «mely az élő csatorna fölé épült — az esténként fel-félszökkenő vízsugarakat. Láttam a régi, patinás kórházat s az épülő új pavilont És reggel a SZOT-szálló hetedik emeletéről a lent elterülő piros tetős, kertes házakat. Esti megvilágításban és csendes éjszakán. Örülök, hogy felfedeztem magamnak az ország e kis darabját. Gyula városa méltóképpen készült fennállásának 760. évfordulójának és felszabadulásának 30. születésnapjára. Mit is válaszolhatnék ezek után kedves ismerősöm kérdésére? Ha módom lesz rá, újra élmegy elc_ ÍZ«:' farkas Kálmán körében. A gyerméfcraJz-szaWcör tagja!, Malit rai Zsuzsa tanítványai, olyan öttetdús ábrá*> zolókészségről és kifinomult ízlésről tettek bi- zonyságot, amely minden hozzáértőt résre késztetett. Nyírbátor szereplésén kívül két esemény maradt különösen emlékezetes. A súlyos szavú költő, Ratkó József szerzői estje és Lakatos József nyíregyházi festőművész vetített- képes előadása Szabolcs-Szatmár népművészetéről. (Az ő lelkesedése igazán elismerésre méltó. Alig egy éve költözött ide a Dunántúlról, s annyira elragadta a megye „búvó öröksége”, hogy körülbelül kétezer diafelvételt ké. szített a megyei tárgyi néprajz emlékeiről; épületekről, faragásokról, szőttesekről, hímzésekről, muzeális értékké emelkedett ré0 használati tárgyakról.) Glück .György,, a tokaji művelődési him igazgatója így foglalta össze az idei tél tanulságait: — Megerősített bennünket a regionért» programok rendezésének helyességében. Aka. rábbi években, többek között már Szegedet^ Debrecent, Sopront, Székesfehérvárt mutattuk be hasonló módon. Az idén tavasszal Sz?k— szárdot, az ősszel Pécset, most pedig Szabolc»- Szatmárt, különös tekintettel Nyírbátorral Azért esett elsősorban rájuk a választás, mert a zenei és a képzőművészeti kultúra fejlesztésében országos mércével mérve is kiemelkedő -eredményeket értek el. Koncsek Pál, a műv^ lődésl központ igazgatója és munkatársai rendkívüli nagyvonalú szervezőkészséggel és min-, den apró részletre kiterjedő gondossággal ren. dezték meg nálunk a kulturális eseményeket, A tokaji művelődési ház százhúsz kiállítást rendezett az elmúlt tíz év alatt (Például Somogyi József, Tóth Menyhért, Xantus* Gyula, Koszta Rozália, Hézső Ferenc műveiből.) Nyárról nyárra írótábornak adnak otthont, amelynek sokak mellett Darvas' József, Simon István, Somlyó György, Raffai Sarolta, Buda Ferenc volt már a vendége. Képzőművészeti szakkörvezetők és szakköri tagok, zenészek, fotósok, bábjátékosok kapnak itt rendszeres továbbképzést ebben az elragadó földrajzi és természeti környezetben. Megtisztel® tehát, hogy ezen a téren Szabolcs-Szatmáv vendégeskedhetett Tokajban. A vendégszereplés olyan sikert aratott, hogy a Tokaji Tava» programját is megyénkhöz kötődő rendezvények jelzik. (Váci Mihály-emlékülés, Váci András, Csisztu Mihály képeinek és Pintér Év» textíliáinak kiállítása.) Persze mindez megvalósíthatatlan lenne at Országos Népművelési Intézet és a Borsod Megyei Tanács bőkezű anyagi támogatása nélkül. De kulturális élet még sehol sem keletkezett, ha pénzt, időt, energiát nem fordítottak rá. Tokaj szerencsés, Tokaj az egész ország^ nem csupán egy helység a sok közzüL Példája azonban ne jelentse azt, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő községek, városok lemondjanak a maguk jellegzetes kulturális életének és hagyományainak megteremtéséről. És na várjanak a tokajihoz hasonló mértékű fels® támogatásra. Ha nincs elég pénzük, áldozzanak időt, energiát. Méghozzá ne csak néhány népművelő és pedagógus, hanem a gazdaság^ párt- és tömegszervezeti vezetők is, azok é« annyian, hogy személyes példájuk az égés« közösséget magával ragadja. A- Szabd Mm|
