Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

1975. Január 31, FT-M AG Y.VRORSZAt» Álkoíő légkörben BEFEJEZŐDTEK A VEZETÖSÉGVÁ- IjASZTÖ TA''UV ÜLÉSEK Nyíregyházán, és megválaszt ' . a városi pártértekezlet 249 küldöttét is, akik február 15-én összegezik majd városunk, pártszervezeteink előző párt­értekezlet óta elért eredményeit. A taggyűlésekről szóló első értékelések is elkészültek, a városi pártbizottság ezen a hé­ten vitatta meg a pártdokumentumokkal kap­csolatban elhangzott észrevételeket és javas­latokat, s minősítette azokat. Élénk vita, kez­deményezőkészség, sok értékes javaslat — ez a taggyűlések első általános tapasztalata a vá­rosban. Több, mint ezerhétszázan szólaltak fel « taggyűléseken, azaz minden negyedik párt­tag fejtette ki véleményét, érveit, javaslatait, amelyek gyakran nemcsak személyi álláspon­tot. hanem kisebb-nagyobb kollektívák véle­ményét is tükrözték. A párttagság — amellett, hogy sok észre­vétel, javaslat, kérdés hangzott el — egysége­sen foglalt állást az Irányelvek és a Szerve­zeti Szabályzat tervezete mellett, s e fontos pártdokumentumokat a taggyűlések határoza- tilag megerősítették. A felszólalók közül na­gyon sokan ajánlották fel a további munkához tevékeny támogatásukat, jobban, színvonala­sabban végzett munkájukat, aktivitásukat. A csoportos beszélgetések és a taggyűlések során egyaránt no ->y érdeklődés kísérte gaz­sági építőmunkánk további fejlesztésének kér­déseit, az életszínvonal emelésének lehetősé­geit, a nők, a fiatalok, a fizikai dolgozók hely­zetének javítását célzó feladatokat, a szakmai és politikai képzés egyes témáit A TAGGYŰLÉSI VITÁK egyik feladata a pártdokumentumokról alakított vélemény megfogalmazása volt. Általános tapasztalat, hogy a nyíregyházi alapszgj-vezetek az Irány­elvek véleményezésekor központi helyre állí­tották a gazdasági építőmunka feladatait. Szinte mindenütt részleteiben is kapcsolódott ez a vita a helyi tennivalókhoz, azokhoz a kérdésekhez, amelyek foglalkoztatják a mun­kahelyi kollektívákat a párttagságot. Tükröző­dött a vitákban Nyíregyháza felgyorsult fej­lődése, amelyet az elmúlt években tapasztal­hattunk. Ez az elismerés mellett kétfélekép­pen tűnt ki a taggyűléseken: egyrészt a be­ruházások szervezettségének további javítását, a müszakszámok növelését, a minőség javí­tását, a takarékos gazdálkodást elemezték a hozzászólók, másrészt igen sok helyen bírálták azokat a hiányosságokat, amelyeket a városi tömegközlekedés, a szolgáltatás területén ta­pasztalhatunk. Sok helyen kerültek szóba a lakás-, bölcsőde- és óvodaépítés eredményei mellett ezek gondjai is. A közhangulat azon­ban azt is egyértelműen kifejezte, hogy a ter­melés további növelését, az életszínvonal emelését csak a hatékonyság fokozásával, az ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodással lehet megvalósítani. Figyelemreméltó, hogy csaknem minden pártszervezetnél konkrét javaslatokat is tettek a végrehajtás módozataira, a párttag­ság aktív részt vállal a megvalósításból is. Jó néhány felszólalás hangzott el a párt­élettel, a Szervezeti Szabályzat tervezetével kapcsolatban. A párttagok egyöntetűen fog­laltak állást a pártagság eszmei, politikai, ideológiai felkészültségének fokozása mellett. Számos taggyűlésen idézték és kommentálták az Irányelvek egyik megállapítását: „Céltuda­tosabban kell segíteni a munkában és a tár­sadalmi életben kitűnt, jó szervező-vezető készségű, tehetséges fizikai dolgozók vezetővé válását. Az irányító posztok betöltésénél job­ban számításba kell venni az erre alkalmas nőket, fiatalokat” NEMCSAK A HOZZÁSZÓLÁSOKBAN VOLT SZÓ ezekről, hanem a taggyűlések má­sodik részében a vezetőségválasztások során is. A város 217 alapszervezetében több, mint ki- lencszáz vezetőségi tagot választottak a most lezajlott taggyűléseken. A választásokon a ko­rábbinál sokkal több fizikai dolgozónak és fiatalnak szavaztak bizalmat. Több, mint száz fizikai dolgozó párttag először került a veze­tőségekbe, számuk így már meghaladja a há­romszázat, ami egyben azt is jelenti, hogy Nyíregyházán a pártvezetőségi tagok egyhar- mada a fizikai munkások közül kerül ki. Ezen kívül több, mint 150 pártvezetőségi * tagot a termelést közvetlen irányító dolgozók sorából választottak. A pártvezetőségek jelentős mértékben „fi­atalodtak”: a harmincévesnél fiatalabb veze­tőségi tagok száma megkétszereződött, s ezzel meghaladta a száz főt. Kis mértékben, de emelkedett a nők aránya vezetőségekben és a titkári tisztségekben is. Nyíregyházán az új vezetőségek élén negyven helyen áll nő, és 230 esetben választottak vezetőségi tagot a nők so­rából. Az arányok, a változások lényegében ha­sonlóak a városban működő 18 csúcsvezelő- ségnél is: jelentős mértékben nőtt a fizikai dolgozók és a fiatalok aránya a vezetőségek­ben, a nők száma alig változott, de a koráb­bitól eltérően most két csúcsvezetőség élére a nők közül választottak párttitkárt. A város taggyűléseinek sorában különösen jelentős eseményre került sor a gumigyárban, a KEMÉV-nél, és a tanárképző főiskolán: e három helyen most először pártbizottságokat választottak, amely elismerése az eddigi mun­kának, s további magasabb színvonalú párt­munka lehetőségét teremti meg. A városban a pártértekezletre készülődés közepette 22 új alapszervezet is alakult. A TAGGYŰLÉSEKEN ELHANGZOTT VITAINDÍTÓK, a gazdag véleménycsere, a ve­zetőségválasztások azt az alkotó légkört jel­zik, amelyben a váro3 párttagsága a küldöttér­tekezletre készül: Nyíregyháza életében jelen­tős, több kiemelkedő eredményt adó négy esz­tendő után ülnek össze tanácskozásra a város kommunistái, hogy kijelöljék a következő évek fejlődésének fő programját, Marik Sándor Erdő a fűrész alatt Válaszol a Bedő-brigád O lvasom és hallgatom a hirdetést: „Vegyen homokórát! Húsztól negyven- nyolc forintos áron kaphatót” Végre, itt a jó ötlet, addig nem is sejtettem, mi hiány­zik. Itt a hongkongi homok­óra! Mert onnan hozzuk, hi­szen a hongkongi homok köz­tudottan kiváló. Ez viszont az elképzelések és lázálmok sokaságát szüli a fejemben. Szinte már látom, hogy fel­lendül a homokipar, és Sza­bolcsban megépítik a gyárat. Jön majd a Siligó típus, meg a futóhomokóra. Lehet, hogy ez késni fog, mert nagyobb a szemcséje, mint a szaharaié, de sebaj! Mert a homokórá­nak sok előnye van. Először is nem ketyeg. Este az em­ber odateszi az ágya mellé, aztán egy vekkert. A homok­óra nem ketyeg, csak hull a por, cseng a vekker, az em­ber megfordítja, s így nyu­godtan alhat egész éjjel. Per­sze a legjobb a háromperces, hiszen akkor idővel olyan feltételes reflexek alakulnak ki, hogy az ember behunyt szemmel is tud hígtojást tőz­ni vagy röviden telefonálni De sok más eiőT’-*'e is van a homokórának. Először is felhasználható az összes el- íekvő homokkészlet. Az óra­A HOMOKÓRA gyártásnál megmaradó muta­tókat át lehet adni a gazdál­kodó egységeknek, hogy mint közgazdasági mutatókat al­kalmazzák. Lehet aztán fej­leszteni is ezt a készüléket. Homokóra lánccal. Torony­homokóra. Homokóra fut- ballpályára, eső esetén a ka ­pu előterének felhintésére. Római kivitelben, Ciceró-tí­pus, csak szónokok részére. Karhomokóra, vállra akasz­tós változatban. Homokóra álomszuszékoknak sziklabe­téttel. Megnyugtató egyébként, hogy a környezeti ártalmak, így a zaj ellen imigyen is védenek. Otromba ketyegé­sek és kongatások helyett halk homokzizegés andalít majd. S milyen nagy vetélke­dés indul majd. A kis ví- kendházakra homokórát tar­tó törpéket szerelnek. Nem is lesz autó. ahol a sebességmé­rő mellett nem lesz egy való di Volvó-homokóra. Mert státusz szimbólum lesz ebből is. Szinte hallom Kovácsáét: „Hoztunk Líbiából egy ho­mokórát. Valódi Szahara". Mire Nagyné: „Az is valami, nekem svájci van, 24 glecs- cserköves. ”Aztán a kis üveg­fiolát felváltja majd az aranyfüstlemez, esetleg a platinaborítás, lesznek rajta ékkövek. Akad, aki akkorát épít, mint egy torony: egy évig nem kell megfordítani — mondja majd a büszke tu­lajdonos. Az enyém a napo­kat 'is mutatja, így a másik, figyelje, minden nap lehull benne egy piramis. És jönnek a bedolgozók, a tsz-melléküzemágak, jön a konkurencia, több ipari szö­vetkezet alakul, a kapuk alatt a maszekok árulják a valódi tűzföldi homokórát, a kitüntetések mellé pircsei ho­mokkal töltött hazai specia­litást osztanak És hull a ho­mok, rendületlenül, le az üvegen. De míg ez bekövet­kezik, addig csak nekünk hintik. Egy húszasért vagy negyvennyolcért —. a sze­münkbe. (borget! A szakmához is illő, ideá­lis munkaterület a Felső-ti­szai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyíregyházi erdé­szete. Az akafcerdő ölelte park meghitt csendességében szinte elvesznek az épületek, a csarnokok, műhelyek, iro­dák. Itt dolgozik a tíz tagú, Be­dő Albert nevét viselő szo­cialista brigád. Szelik az er­dészetekből érkező akácot. Mert abból van itt a legtöbb. Boroshordódonga, parketta- fríz, bányadeszka, bőrdeszka és hulladék lesz belőle. —- Nem véletlen a sorrend —- magyarázza Daróczi Já­nos brigádvezető. — Az a jó, ha kevés a hulladék és minél több a külföldön is értékesít­hető áru. A parkettfrizbőí még Svédországba is szállí­tunk. Nem járhat üresen r Első hallásra egy kicsit idegenül, de minduntalan el­hangzik a szó: „manipulálás-’. Ezzel kezdődik el. ugyanis minden munkaművelet. Már a fakitermelésnél is, ahol a fát — a belőle készülő ter­méknek megfelelően — mé­retre szabják. Ez azonban csak a kezdet. Az üzembe a rönköket pallózzák, azaz szeletelik. Űjabb manipulá­lás, „kikerülik” a görcsöket és az egyéb hibákat, méretek szerint szalagosítják vagy darabolják.-l- Kombinált termelést, vagyis vágást alkalmazunk — mondja a brigádvezető. — Előbb a nagyobb, értékesebb darabok kivágására kerül sor, míg végül már csak a tüze­lőnek alkalmas hulladék ma­rad. Közben pörög a szalagfű­rész. A gépnél Kiss Batta Mi­hály éppen parkettafrizeket szab. Legalább ötféle méret­ben, gyors egymásután. A mozdulatát is nehéz követni. Csak amikor leáll a gép, ak­kor mutatja meg a „titkot”. Az asztallapon lécekből ké­szített rovátkák, jobbra és balra is. A megfelelő' mérete­ket jelzik. Csak ránéz és tudja, hol kell elvágni. — Persze gyakorlat is kell hozzá, mert a gép nem. jár­hat üresen — teszi hozzá a gépkezelő. — Különösen most, hogy az energiával is szigorúbban kell takarékos­kodni. Mire jő a seprő t — Már tavaly is gondot fordítottunk az energiataka­rékosságra — folytatja Da­róczi János. — A gépet pél­dául csak akkor indítjuk el, amikor már előkészítették az alapanyagot. Jól begyakorlott, hozzáér­tő emberekből áll a tíz tagú brigád. Tíz évnél fiatalabb dolgozó már csak Nagy Sán~ dór. Tudjá itt mindenki: egy köbméter parkettafrizhez fel lehet használni közel Három, köbméter fát is, de ha kettő­ből „kihozzák” akkor már nyolctized a megtakarítás. Kísérőnk —■ Fekete Ferenc műszaki vezető — az elmúlt év statisztikai adatait ismer­teti: — Az összes késztermé­künk kilencszázkét köbmé­ter volt, s ennek közel egy- harmada ment exportra. Eh­hez a mennyiséghez 1950 köbméter fát használhattunk volna fel, de 1669-ből kihoz­tuk. A megtakarítás értéke mintegy százezer forint. Az anyagtakarékosság ki­terjed itt a segédeszközökre is. Szalagfűrész, élezőszer­számok. Ezekből évente mintegy kilencvenezer fo­rint értékűt használnak fel. Tavaly ötezer forintos megtakarítást vállaltak, s hatezer lett belőle. Hogy hogyan, az sem ti­tok. A brigádvezető sorra veszi: — Hát először is: az élet­len fűrészszalag hamarabb elszakad. Jól kell megélez­ni, hogy könnyen vágjon. Az­tán a szeg, vasszilánk. Igaz nem mindig venni észre, de kellő gondossággal sok fű­részszakadást, élezést el le­het kerülni... S egy fontos szerszám — a seprű. Ugyan ki gondolná? A földes,piszkos rönk ugyan­is valósággal „megeszi” - a szalagfűrészt. S a tiszta alap­anyagban hamarabb észre­venni a nemkívánatos acél­darabokat is. Van keletje... Az üzem körül már soka­sodik az elszállításra váró áru. Hatalmas máglyákban a parkettafriz, a szőlőkaró, és szőlőoszlop. Legtöbbjén felirat: „export”. A jó árunak van keletje. A nyugatnémeteken és a svédeken kívül még az osztrákok is szívesen ve­szik az itt készülő szőlőka­rókat, szőlőtartó oszlopokat és a prakettafrizeket. Jő, ha sokat visznék, <Sé itt már nem mindegy, hogy milyen áron: több, vagy kevesebb anyagból, kisebb költséggel, vagy dupla rá­fordítással. Erre az évre újra tesz ta­karékossági vállalást a bri­gád. A pontjait most dol­gozzák kC Sz'gorúbbak lesz­nek még a tavalyinál is. Névadójuk, Bedő Albert is ilyen ember volt, aki, mint erdészeti szakember, a fá­sításban szerzett kiváló ér­demeket. Az erdészetet körülvevő akácos lassan vágásra érett. Lehet, hogy ezekből is itt készül majd hordó­donga, vagy parkettafriz. Talán sajnálni is fogják, bár tudják, hogy újat ül­tetnek helyükbe. Talán fenyőt, vagy újra akácost? Hogy még köze­lebb 4érezzék az erdőt, amelynek fáit lehet job­ban, gazdaságosabban, na­gyobb haszonnal is feldol­gozni. Tóth Árpád • • Öregek tanácsa f^gy-egy jő hírt hozó levélnek mindig megörül az újságíró. Különösen ha az újat, — újságot — közöl, olyat, amely szocialista élet forrnánk jobbítását példázza. A minap ilyen levelet küldött Milotáról Illés Ferenc tsz-elnök. Többek között így hangzanak sorai: „Napjainkban országunkban a demokrácia egyre szélesedik minden közösségben. Számtalan lehetőséget valósítottunk meg az ifjúsági korú állampolgárok fórumaitól a különbö­ző üzemi, társadalmi fórumokig, s talán a legidősebb­re gondoltunk legkevesebbet. A termelőszövetkezetek­ben visszatérő sérelme az idősebb generációnak, hogy a nyugdíjas években eléggé távol kerülnek az annyira szívükhöz nőtt gazdálkodás menetétől, a szervezés bo­nyolult rendszerében egyre kisebb teret látnak a közös üzemből.” Levelében beszámol a szövetkezet elnöke arról, hogy ők minden évben megtartják az öregek napját. Az idős emberek várják, számontartják ezt a napot, de ez a pár órás együttlét nagyon kevés a gondolatok cse­réjére. A legutóbbi összejövetelen úgy döntöttek: a szervezettebb kapcsolat, a kölcsönös tájékoztatás érde­kében öregek tanácsát hoznak létre. „Mi abból indul­tunk ki — írja levelében a tsz-elnök —, az öregek ta­nácsa életre hívásával, hogy ha az öregek tapasztala­tait, kipróbált bölcsességét évszázadokon át megbecsül­ték, akkor becsüljük meg mi is új társadalmunk épí­tésében.” Az idős tsz-tagok maguk közül egy öttagú tanácsot választottak. A tanács tagjai a szociális bizottsággal együtt figyelemmel kísérik a nyugdíjas tsz-tagok sor­sát, és ahol szükséges, gyorsabban tudnak segíteni, ösz- szegyűjtik a véleményeket a gazdálkodásról, a tsz-ve- zetésről, a falu dolgairól és azt továbbítják az illeté­kesekhez. A termelőszövetkezet vezetői a tanács tag­jait rendszeresen tájékoztatják, így mindig napraké­szen ismerik a szövetkezetben történteket. Illés Ferenc levelének hivatalos formát adva, an­nak tartalmát így sumrrtázta: „Tárgy: tsz-demokrácia szélesítése.” Az is, de mennyivel több is! Emberiesség, megbecsülés, tisztelet az alapot lerakóknak. Azoknak, — Milotán szó szerint értve is igaz — akik elültették a diófát, hogy majd az unokák szedjék gyümölcsét, s pihenjenek árnyékában. Csikós Balázs Válasz cikkünkre A címzett nxá§... Lapunk január 11-i szá­mában „Csigalassúsággal” címmel megjelent bíráló írá­sunkkal kapcsolatosan Ács István a Nyíregyházi Ingat­lankezelő és Szolgáltató Vál­lalat igazgatója á következő­ket válaszolta: „A cikkíró segítőszándé­kát nem vonjuk kétségbe, amikor a lakosságot érintő hibára felhívja a közvéle­mény figyelmét. Szükséges­nek tartjuk azonban tisztáz­ni, hogy a Bethlen Gábor utca 16. számú éoület fel­újítását nem az XKSZV vé­gezte, hanem a Tanácsi Épí­tőipari Vállalat A példa­ként említett görög katolikus templom tatarozási munkáit pedig nem kisiparos, ha­nem a Nyíregyházi Építő­ipari Szövetkezet végezte.” A tévedésért elnézést ké«í rünk az IKSZV dolgozóitól. Szándékunk — amely a cikle- megírására késztetett — azonban az volt, hogy a ta­tarozás i munkát gyorsítsuk. Ennek a csigalassúsága. az említett esetben is nyilván­való, csak a címzett má& (A szerkó. J 4 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents