Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám
2 ffEEOT-WÄGYARORSZÄS 1#R. Janalr üí A finn kormányfő a nemzetközi enyhülésről Az atommentes övezetek létrehozásáról Sorsa támogatta azt a gondolatot, hogy Észak-Európát is nyilvánítsák ilyen övezetnek, ami hozzájárulna nemcsak e térségben, hímem a világ más térségeiben a béke megszilárdításához. A finn kormányfő élesen bírálta a nyugati ipari országokat amiatt, hogy kizsákmányolják a fejlődő országokat. Elítélte továbbá a dél-afrikai apartheid rezsimet, Finnország támogatásáról biztosította a nemzeti jagaiért küzdő dél-afrikai népeket. Kínai katonai kinevezések Teng Hsztao-pinget kinevezték a kínai népi felszabadító hadsereg vezérkari főnökévé, Csang Csung-csiaot pedig a hadsereg politikai főesonort'ö- 'Ütővé. — közölték szerdán kínai források. A két szenzációszámba menő új kinevezései betöltötté vált a kínai párt, állam és hadsereg szinte valamennvi üresen álló .posztja. A legfelső katonai vezetés kulcstisztségeibe ä párt legmagasabb szintű vezetői kerültek, kifejezve ezzel a hadsereg fölötti „abszolút” pártellenőrzés elvét, valamint az állami és párftlsztségek jól kivehető összefonódását. Teng Hsziao-ping, az új vezérkari főnök köztudomásúlag egyike a KKP KB al- elnökeinek, amellett miniszterelnök-helyettes Is. Csang Csung-csiao. az új politikai csoportfőnök tagja a legfelső párttestületnek, a KKP KB Politikai Bizottsága áll?-'dó bizottságának, amellett ugvancsak mlniszterelnök- helvettés az országos népi gyűlés két héttel ezelőtt’1» lezárult ülésszaka óta. Pintér István: Portugál küldöttség Budapesten Az Országos Béketanács vendégeként hazánkban tartózkodó portugál békemoz- gaimi küldöttség, amelyét Vitor Raul da Costa Matos, a coimbrai egyetem irodalmi fakultásának tanszékvezetője, a portugál béketanács elnökségének tagja vezet, szerdán látogatást tett az Országos Béketanácsnál. Váss Istvánná, dr. Vályi Gábor, a Béketa- náCs alelnökei és Sebestyén Nándomé főtitkár fogadta a küldöttséget, s adtak tájékoztatást a magyar békemozgalom helyzetéről, terveiről. Véleményt cseréltek a két mozgalom közötti együttműködés időszerű kérdéseiről, megvitatták részvételüket és együttműködésüket a nemzetközi békemozgalom, a Béke-világtanács előtt álló feladatok végrehajtásában. (Folytatás az 1. oldalról) „A robbanást azonban el lehet kerülni és ehhez arra van szükség, hogy Izrael mindhárom ’ fronton visszavonja csapatait.” • Az elnök a továbbiakban ki jelentette, hogy a béke szavatolására szívesen látná francia csapatok jelenlétét is, feltéve, ha azok majd a határ mindkét oldalán állomásoznának. Hozzátette, hogv véleménye szerint a konfliktus rendezésének egy későbbi szakaszában — Nyu- gat-E-»répával együtt — Franciaországpak is szeredet kellene játszania. Az egyiptomi kormány óhaitia Franciaország részvételét a genfi konferencia nrinkáiéban is, de ez a részvétel maid csak "gv későbbi szakaszban következhet be. Az újságírók kérdéseire válaszolva az elnök kiielen- tette, hogv Egyiptom Miragerepülőgépeket is vásárol Franciországtól. Ezek száma azonban titkos, azt nem közölheti, csak annyit mondhat, hogy lesznek közöttük legújabb típusú Mirage-ok, Mirage F—1 repülőgépek is. Hozzátette, hogy tévesek azok a hírek, amelyek szerint 120 Mirage-gépről vaszó. Az a szám, amiben a francia kormánnyal mór' megállapodtak, lényegese- alacsonyabb ennél. A gépe' leszállításához még több é~ re lesz szükség, a vásárló- finanszírozása azonban már biztosítva van. Szadat elnök sajtóérteke- letát megelőzően, a délelő folyamán fogadta az are" országok Párizsban akre-r tált nagyköveteit, majd ne dig francia üzletembere’- harmincfőnyi csoportot, köz tűk a Dassa'ilt reoiilőgéo- gyár, a francia olaitársasá- gnk és a vezető hitelintézetek képviselőit. 30 évvel ezelőtt, amikor az ország keleti részében megjelentek a szovjet csapatok, hogy a fasisztákat kiverve, az országot felszabadítva, visz- szaadják hazánk függetlenségét és biztosítsák népünk számára a demokratikus és szocialista megújhodás feltételeit, áz ország legnagyobb részében a magyar fasiszta rendszer utolsó, de annál véresebb haláltáncát járta. Radnóti Miklós, az antifasiszta harc lánglelkű költője 1944. október 31-én Szentkirályszabadján így formálta ezt meg Versének megrendítő soraiban: „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint a húr, ha pattan Tarkólövés. — így végzett hát te is, — Súgtam magámnak; csak feküdj nyugodtan, Halált virágzik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen." Míg a magyar nép elvetemült ellenségei egy nemzet sírját ásták, a föld alá szorítva harcolt egy másik Magyarország, amelynek zászlaján az évszázados magyar szabadságharc és a fasiszta zsarnokság elleni küzdő népek ismert jelszava állt: függetlenség, szabadság, demokrácia. Cikksorozatunkban — a teljesség igénye nélkül — azt kívánjuk bemutatni, milyen feltételek között bontakozott ki a másik Magyarország küzdelme, a magyar ellenállás a nemzetvesztö politika ellen, milyen mértékű volt ez a harc, és hogyan járult hozzá hazánk demokratikus újjászületéséhez. /. Az árral szemben úszva 1941 júniusában Hitler megtámadta a Szovjetuniót. Az ezer szállal a nácikhoz kötődő magyar urák többsége á gyors győzelem reményében a háborúhoz csatlakozást szor- galrrtaztá. „Oroszországgal szemben épp oly gyors sikerekre számíthátunk, mint eddig... — írta a kormánynak a vezérkari főnök — olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magvar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk, hogy a bevonultatott tartalékosok még az aratásra is hazatérhetnek.” A kezdeti nácisikerek láttán megszédült maavar uralkodó köröket nam érdekelte semmi más, mint a részvétel a koncon való osztozkodásban és az a remény, hogy a Szovjetunió megsemmisítése egyben likvidálja ,,a boiaevi-mus örökké fenyegető lidércét”. Nem emlékeztek, vagy nem akartak emlékezni a Szovjetunió azon baráti gesztusaira, amelynek célja époen az volt, hogy az ország függetlenségét, önállóságát, háborúba sodródását jelentő német „barátság”-gal szemben ?gy más alternatíva Iahet őségéire hívja fel a figyelmet. Á márci'tsben átadott lS^-as '.zabad'ácharc-'ászlók a Hadtörténelmi Múzeumban nem *udtak besuélfti. a nemz-tkö- ■’i vásár szovjet nav!1cniát is rég bezárták már. Molotov szovjet k,’l,!gyminiszter Bár- dossy Láziéhoz intézett és a háho-útőt velő távoimn—’^ás- ra felszólító távi-ata a miniszterelnök zsebében lapult, éopűgv, mint a kassai n-ovo- k'-tív bombázásról s^óió repülőtér-parancsnok jelentése. A „végzet” elindult és elkövetkezett a magyar történelem egyik legsötétebb, legválságosabb korszaka. Horthyék a háborúhoz megbízható hátországot akartak, ezért mindent elkövettek, hogy az országban temetői csend legyen. Ezt pedig csak úgy biztosíthatták, ha minden olyan erőt, amely a kormány háborús politikáját gátolta, a belső ellenállást szervezi. némaságra kényszerítenek. A terror, amely eddig is a rendszer legfőbb elnyomó eszköze volt, most minden korábbinál nagyobb lendületet kapott. Kommunisták, baloldali szociáldemokraták, antifasiszta hazafiak ezreit bebörtönözték és internálták. A meglévő internáló táborok és börtönök szűknek bizonyultak, újakra volt szükség. Kistarcsa, Nagykanizsa, Topolya, Sárvár, Szabadka, Kolozsvár, és más internáló táborokban ezreket és ezreket zsúfoltak. Újabb és újabb támadások indultak a legálisan működő demokratikus szervezetek, mindenekelőtt a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek ellen. A há- borúellehes megmozdulások megakadályozására az elnyo. mó apparátus számára kivételes hatalmat biztosító rendeletek és intézkedések özönét léptették ótetbe. A kor- mányprooaganda, a rendszerrel összefonódó sajtó és átmenetileg a klérus Is a náci katonai sikereket dicsőítve a háborút „a civilizáció védelmeként”, „a kommunizmus elleni kereszteshadjáratként” propagálta. A terror, a Szovjetunió elleni támadást követő sorozatos német katonai győzelmek, a háborús uszító propaganda a dolgozó tömegek, még a szervezett munkások körében is levertséget, depressziós hangulatot, pesszimizmust váltott ki. De nemcsak ez. A harmincas évek második felének a német—magyar szövetségből fakadó átmeneti gazdasági sikereik Ugyancsak megzavarták, elkábították a dolgozókat. A hadipotenciál növelése hadikonjunktúrát, ez pedig munkaalkalmat jelentett az élet és halál mesgyé- jén tengődő munkanélkülieknek. Az antiszemita törvények nemcsak elterelte a dolgozók figyelmét a tényleges bajokról, hanem a zsidó hivataíno. kok, kiskereskedők ezreinek eltávolításával az addig hivatalra, önálló egzisztenciára „éhes” keresztény munkanélküliek előtt megnyitották • „felemelkedés” útját. A legnagyobb hatással azonban az „országgyarapító” politika volt A két évtizedes nacionalista, revanspropaganda következtében a magyar dolgozó tömegek körében egy érős revíziós hangulat is kialakult. A Hitler kegyéből végrehajtott terület-átcsopórtosítá- sókat Úgy tekintették, minta netnzeten éjtett két évtizedé* sérelem orvoslását és nem mint egy katasztrófapolitika előjátékát. A „csorba” bizonyos kiküszöbölése felett ér- zétt, és a reakció által erősen befolyásolt nemzeti lelkesedés ebben az időben ugyancsak Horthyék malmára hajtotta a vizet. A „békés” terület! revfzlő mellett a 11, világháborútól való távolmaradás csalfa álmai is hatottak. Teleki öngyilkossága, a Szovjetunió elleni háborúba lépég komoly figyelmeztetése kevés volt ahhoz, hogy a tömegek ráébredjenek teendőikre. Ebben szerepet játszott az is, hogy a szociáldemokraták, a szak- szervezetek, a kisgazdanárt egyes jobboldali vezetői — bár látták az Országot fenv*- getŐ veszélvt, — úgv vélték keveset tudnak tenni ellene a „várni, remélni kell” és a ..lábadhoz tett fegyver” politikáját hirdették. Ezek a körülmények —más országokhoz képest is — rendkívüli mértékben megnehezítették az antifasiszta ellenállás kibontakozását. A kommunistáknak, a Kommunisták Magyarországi Pártjának „az árral szemben úszva” kellett a Hitler-ellenes nemzeti egységfront-nolitika útjára lépni, a másik Magyarország, az igazi nem-eti érdek politikáját megszólaltatni. i (Folytatjuk) Kommentár Patthelyzet Régi igazság, hogy politikai patthelyzetből nehéz kiutat találni. Ezúttal Dánia példája igazolja a tételt. Alig másfél hónappal a legutóbbi kormányválságot követően, Poui Harting miniszterelnök szerdán benyújtotta lemondását II. Margit királynőnek. A válságot az robbantotta ki, hogy az ellenzéki szociáldemokrata párt felszólította a kisebbségi kabinetet a lemondásra, s az indítvány egy ‘ szavazatos többségét kapott a Folketingben, a dán parlamentben. Härtling bukása természetesen nem kizárólag egy voksnak tulajdonítható. Ez csak formai ok, s ennél sokkalta mélyebben kell keresnünk az újabb dániai válság összefüggéseit. Mindenekelőtt abban, hogy az országra két évvel ezelőtt rákényszerítették az úgynevezett európai politikát — magyarul a Közös Piac elképzeléseit, amelyek fellendülés helyett inflációt és munkanélküliséget eredményeztek. Az általános rossz hangulat fontos mércéjének bizonyult a nemrég tartott választás, amelyen olyan helyzet alakult ki, hogy a parlamentben képviselt 11 párt egyike sem rendelkezik hosszabb távrg elegendő erővel. egy szilárd és tartós kormány alakításának nélkülözhetetlen bázisával. Ami jellemző az EGK-re, fokozottabban vonatkozik a kis Dániára, a fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország agrárpolitikája — közös piaci tagsága révén — és hovatovább kudarcot vall: évente körülbel’il 760 millió koronás veszteség éri. Egyes illatok szerint néhány év alaft Pgyharmaddal is csökkenhet a hagvománvosan éMk-Spes parasztgazdaságok száma. Az infláció is megrendítette a dán nemzetgazdaságot. Rohamosan emelkedtek a múlt évben Dániában az árok: 18—17 százalékkal amivel az inflá-iós ráta európai élvonalába került. Nvoma sincs már az országban a 80-ag évek közepén tapasztalt fellendülésnek, ellenben az ötm’lliős Dániában minWv kétszázezer rn'mka- n^lk’M't tartanak nvilván. Allanüös-dt a külkereskedelmi dóiéit — jelenleg 1 7 milliárd korona — és a küPölöj adás'ónnk öss z«f*e nőtt ön nő ^ ónv r>f a kül^n^ző q-oVU-p] Jgvpk'm V>r*n TíódÍp ifi) mi"t az állami költségvetés eg'rharmada. Ilven körütménvek között Po»il Ha-tlmg tulajdonképpen könnvőszerrel vett búcsút a politikai és «azdasági csődtömegtől. Kérdés, hogv esetileg szociáldemokrata utódia talál-e kiutat a labirintusból. 20. — Mostanában... A télen Üjesztendőtől azt mondhatom tavaszig .. Nem, mér szil ». észterkor nem voltán ott. De nem sokkal rá már ott voltam. Pesten. A tiszt idáig állva egrecé rozta. Most visszaült a karosszékbe, az asztalhoz. Érezhetően megváltozott a hangja. — No, rendben van, Ses- kös, ne szarj be. MegérdeKalevi Sorsa finn kormányfő ismét síkraszállt a nemzetközi enyhülési folyamat folytatásáért és visszafordíthatatlanná tételéért. Ennek egyik legfontosabb eszközéül az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszának mielőbbi megtartását jelölte meg. A Finn Szociáldemokrata Párt egyik rendezvényén elhangzott beszédében a miniszterelnök hangoztatta: el kell érni a fegyverkezési hajsza megfékezését és a leszerelést, hogy a politikai enyhülést a katonai téren történő enyhülés egészítse ki. melnéd persze, hogy jól a seggedre verjünk, ha rendes magyar gyerek volnál, el sem fogadtad volna ezt a tetves sapkát Ilyen korban, fiam, már tudni kellene egy magyar gyereknek, hogy mi a tisztesség... — Rágyújtott s csak úgy, az első szippantások közben, mellékesen. — No, jól van Mesélj inkább Pestről. Mi a helyzet Pesten? Miket láttál? Bizakodni kezdett, hátha nem vennék el a sapkát — Hát, Ugye;;; Csúnya világ vein. — No?... — Ugye, össze vannak dűlve a házak, de ám a nagyok is. A legtöbb, azt mondhatom. Kapni meg semmit se igen lehet. Se bolt se semmi. Egyszóval nagy a rama- zurl. — Hallgattak, hát folytatta. — Mindenütt csak temetnek. Meg a törmelékeket lapátolják. Még az ablakokon nincsen üveg. Alig valamelyiken. — És a ruszkik? Valaki a társaságból: — Fogdossák össze az embereket mi? — Fogdossák hát Bizony isten fogdossák. Kivált a németeket viszik, akit összeszedhetnek. Rabságba. — Az asszonyokat is viszik? — Lehetséges, hogy az asszonyokat is... Hát persze, hogy viszik. Én láttam ám, hogy egy német be volt öltözve asszonynak, mégis vitték. Pedig, ugye, honnan tudhatták azt... fejkendője is volt, szoknyája, minden ... hoúnan tudhatták, hogy nem igazi asszony. Csák német — Egyszóval mindenkit visznek. Szibériába. Gyanakodva nézett körül. Nem akarják ezek őt csőbe húzni, hogy aztán lecsapjanak rá: ugye, hogy hazudsz! Lassan, meggondoltan kezdte. — Azt éppen nem lehet mondani, hogy mindenkit. A németeket legkivált. De magyarokat is. Az biztos. Viszik a foglyokat, bizony isten viszik. Tagadhatatlan... A lakosságot, ugye, azt nem lehet mondani. Legalábbis egyelőre... — Egyelőre! — szúrta közbe valaki. *— Ugye, én azt nem tudhatom, mi a szándékuk. A lakosságot egyelőre nemigen viszik. Csak németeket keresnek folyton. Nyemci jeszty? Nyemci jeszty?... Meg persze a nyilasokat Valaki: — Hát nyilván! — Még a civilek is! Még azok is hajkurásszák a nyilasokat Ugye, milyen á nép, most a nyilasokat veszi elő. Ahogy azelőtt a komonistá- kat Meg a partizánókat. Miskolcon. Láttam én. — A civilek? — Még fel is akasszák a»“ tán. — Kiket?..; — Hát én csak egyet láttam. Azt mondták, nyilas volt. Hazaáruló, azt mondták. Maguk is tudják, hogy van az, beszélnek ilyenkor mindenfélét. Ha akasztás van. — Hol láttad? — Hát Pesten. Az utcán. Lámpavasra akasztották. Volt pedig fa is ottan, de nem arra akasztották, hanem iámpavasra... Égy pillanatig gondolkozott, mondja-e ezeknek, hogy a kötelet szerette volna megszerezni. Aztán mégsem mondta. (Folytatjuk» FEKETE GYULA: R E G E N Y
