Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 25. szám
*975. Január 58. KELET-MAGYARORSZÄG a A gyermekekért K öztudott, hogy Szabolcs-Szatmár megyében mindig sok gyermek született. így volt ez az utóbbi években Is, például 1973-ban, amikor is az élveszületések száma 20 ezreléket tett ki. A múlt esztendőben — részben a népesedéspolitikai határozat és a nyomán született intézkedések hatására — ez a szám 22 ezrelékre nőtt, ami azt jelenti, egy év alatt 12 ezer 636 kis szabolcs-szatmári látta meg a napvilágot. örvendetes szám ez, de egyben igen sok elgondolkoztató dolgot is felvet. Nézzünk szembe a tényekkel, hiszen a -számszerű növekedés fölötti örvendezés kevés ahhoz, hogy a jövő számára következtetéseket vonhassunk le. Egy-két egészségüggyel kapcsolatos gond. Az elhalt csecsemők ötven százaléka koraszülések után távozott közülünk. Igen sok kis csecsemő szenved légúti megbetegedésben. Az anyás csecsemőotthonokban születettek 30 százaléka idő előtt jött a világra. Tegyük hozzá: mindez olyan időszakban, amikor az orvosi ellátás színvonala elméletileg javult, az ellátás körülményei kedvezőbbekké váltak. Nem hiszem, hogy bárki is merné azt mondani, hogy 1974-ben rosszabb volt az orvosi ellátás, mint korábban. Mégis, valahol ott kell keresgélni, ahol a lelkiismeretesség van a háttérben. N em egyszerűen orvosi vagy orvosetikai problémákkal találjuk szembe magunkat, hanem azzal is, hogy vajon felkészítjük-e a leendő anyákat megfelelően hivatásukra, teremtünk-« olyan körülményeket, amelyek alkalmasak életek felnevelésére, adunk-e annyi útravalót a házassági tanácsadó, son, a terhesvizsgálaton, amennyi ahhoz kell, hogy az anya tegyen azért, hogy egészséges gyermeket hozzon a világra. És itt az egészséges gyermekről van elsősorban szó. Mert sajnos e számok mellé oda tehetnénk a nem mindig vigasztaló adatot az isszociális körülmények között születő, a csecsemőkorban, sőt a magzati időszakban sérültekről. Meggyőződésem, hogy az anyaság igazi mélységeit, e hivatás végtelen felelősségteljes voltának megértésével adós a család, de az egészségügyön ét a társadalom is. De ha már az egészséges gyermek születéséről van szó, hiba lenne itt megállni. A jövőt is fürkészni kell, hiszen ezek az emberkék — számítsunk évente csak változatlanul 12 ezret — nőnek. Nos, ha ezzel összevetjük, hogy a múlt évben ösz- szesen 60-nal lett több a bölcsődei helyek száma, nem lehetünk elégedettek. De maradjunk még itt: ez durván azt jelenti, hogy az 53 szabolcsi bölcsődében alig eggyel nőtt a helyek száma. És újabb néhány elgondolkoztató adat: az 53 bölcsőde, vezető közül 19 végezte el a vezetőképzőt, 5 most tanul, 18 képzése folyamatban van. A megyei tervek és elképzelések itt jók, mind az építéseket, mind a képzést illetően. Felmerül ugyanakkor az az igény, ami korábban az óvodáknál: nem lehet egyszerűen tanácsi feladatnak kezelni a bölcsődeprogramot. az eddiginél lényegesen több társadalmi segítségre van szükség. Egyre kevesebb szülő vonja ugyanis kétségbe azt, hogy a tudatos szellemi és fizikai gondozás előfeltétele a gyermek későbbi boldogulásának, és csupán zárójelbe tegyük hozzá: a termelésnek se közömbös, hogy az anyák mikor és hogyan tudnak munkába állni. 1 1 . r l(l xp'ft/Ou •tm-t— t Á czinte logikusan kívánkozik ide, hogy soroljuk az isko- laépítés gyorsítását, feltegyük a kérdést minden építéssel foglalkozónak; vajon tervezik-e kellő mértékben a gyermekek játszótereit és mozgásra alkalmas kifutóit, gondol, kodnak-e azon a sportegyesületek és létesítmények, hogy „gyermeknapokat” iktassanak be munkájukba, gondol-e arra a magyar gyógyszeripar, hogy a most hiánycikknek számító csecsemő- és gyermekgyógyszereket megfelelő mennyiségben és minőségben állítsa elő, vagy éppen a kereskedelem és ipar felméri-e tudományos szinten a „piac” várható igényeit? Mert mindez gondot fog jelenteni, hiszen öt év alatt 60 ezer emberke — a mai lakosság 10 százaléka! — ott dörömböl a jogos napi igényekkel. Nagyon érthető, hogy a gondos és körültekintő tervezést számon kérjük már most, időben. Természetesen mindez cssk járulék a tényhez: születnek és születni fognak a gyermekek, örömünkre. Ennek ellenére vissza kell kanyarodni ahhoz a ponthoz, ahol minden tulajdonképpen eldől, a családhoz. Úgy hiszem, és ezzel nem sokan szállnak pörbe, minden szülő azt szeretné, ha egészséges gyermeke lenne. Ehhez viszont családkultúra szükséges. Rendezetlen viszonyok, kusza életmód között ez kismértékben valószínű. A kor, a civilizációs ártalom, a megnövekedett tempó, a számos rossz szokás és szenvedély kivédése nem múlhat másokon, csakis a leendő édesanyákon és édesapákon. Ez egyéni érdek is — a gyermeké elsősorban r- de egybeesik a közével. ü nnek érdekében tenni kötelesség. Mert a számok önma- gukban is érdekesek, de az összevetésük akaratlan is következtetésekre késztet. Ha ennek a konzekvenciának az ára a jövő nemzedékének egészsége, akkor úgy hiszem kell a sok gondolkodás, de főleg az okos tett Bürget Lajos Ahol a háztáji is közös Kerekasztal-beszélgetés a háztáji állatok értékesítésének rendjéről Országszerte sok szó esik arról, hogy a háztáji gazdaság is a népgazdaság egyik „zsebe”. Következésképpen a háztáji gazdaság termékeinek értékesítését jobban meg kell szervezni, mert növeli,* a falusi jövedelmet, árut hoz, — többnyire hasznos árut —, a piacra. Különösen a háztájiban nevelt állatok értékesítésénél fontos, hogy a közös gazdaságok jól szervezzék meg az értékesítést, hiszen nem csak tagjaik jövedelmének növeléséről van szó, hanem a közös termelői érdekeltség számos áttételen át válhat az hasznossá. Egy kis kerekasztal-beszél- getésre jöttünk össze a pet- neházi Új Barázda Termelő- szövetkezetben. A háztáji gazdaságból sok állatot értékesítő tagok, a főállattenyésztő és az elnök. ú Állat és növény Enyedi Sándor az elmúlt évben „csak” öt sertést hizlalt otthon, de ezért 12 ezer forintot kapott. Ez nem elhanyagolandó része a családi jövedelemnek. A számok ugyanis azt mutatják, hogy általában minden állatnál sikerült elérni az- optimális 23,70 forintos árat, vagyis idejében, éppen a megfelelő súlyban sikerült értékesíteni az állatokat. Az Enyedi család nagyon sokat segít a családfőnek. A feleség és a gyerekek is részt vesznek a hizlalás munkájában, apró gondjaiban. Takarmánynyal és táppal nem volt az elmúlt évben problémáiuk. Természetesen a háztájiban is kukoricát termesztettek, és ennek a megművelése is benne van az állatok árában. Se. gített a közös gazdaság is a Hetvenkettőben tíz, egy évvel később tizenhat, tayaly pedig húszmillió forintot fizettek ki a megye iskoláiban túlóraként. Nagy ez az ösz- szeg és minden évben növekszik. Miért kell aggódnunk a millióért, amikor azokat megérdemelt munkájuk díjaként kapták a nevelők? A dolognak ez a része rendjén is van. Nincs rendben viszont, hogy idestova az összes órák egyharmadát túlóraként kapják a gyermekek. A mintegy 33—83 ezer túlóra egy évben kétségtelenül magában rejti a még mindig magas pedagógustúlterhelést, a betegséget, a helyettesítéseket és még egy sor objektív, vagy többc-kc- vésbé objektív okot. Növelte a túlórák számát a nevelők kötelező heti ór.*\szám- esökkentése is. A tanterv szerint előírt tantárgyi óraháztáji felszántásában, megvegyszerezásében. Volt , mit ennie a hízóknak. A másik tsz-tag, akivel beszélgettünk, Tomócsik Mihály. Az ő adatai még érdekesebbek, mert hét hízót értékesített az elmúlt esztendőben, és az értük kapott tizennyolc- ezer forint pontosan egyezik Tomócsik Mihálynak a közösből származó jövedelmével. De szerényen hozzáfűzi: „Természetesen a közösben végzett havi 1500 forintra nem voltak költségeim, a hét sertés viszont nem ingyen volt.” A legérdekesebb, hogy mind a két tsz-tag határozott véleménye: Petneházán a növénytermesztés állattenyésztés nélkül semmit sem érne. Örvendeznek annak, hogy aki itt még több állatot akar nevelni, — mint amennyinek a takarmánya a háztájiban megterem. — az kaphat harmados kukori,caföldeket. — így mondják — ebből a növényből is itt, a mi falunkban lesz állat, azaz hús. Januártól decemberig Molnár Bertalan főállattenyésztő évek óta azzal van megbízva, hogy közösben végzett munkája mellett szervezze a háztáji állatok értékesítését is. Mi a módszere? Először is minden évben kidoboltatja, hogy lehet szer. zpdést kötni. Aki Petneházán él, mindenki köthet állatér- tékesítási szerződést, de van egy kedvező megkülönböztetés a termelőszövetkezet tagjai számára: ők állatonként 409 forint termelési előleget vehetnek fel a szerződés megkötésekor. szám ugyanis meghatározott, azt nem lehet csorbítani. Elgondolkoztató viszont, hogy a túlórában végzett oktató-nevelő munka minősége, intenzitása vajon mindig azonos-e a nem túlórában leadott órákéval? S milyen hátrányt jelent ez a tanulóknak? Érdemes az oktatás megyei, járási, községi vezetőinek, igazgatóknak jobban utánanézni a túlóráknak. Valószínű, akad néhány tanulság, amelynek hasznosításával meglehetne állítani a túlórák további rekordját. Talán nem ártana végiggondolni; nem vclt-c korai a mi megyénkben tiltótáblát alkalmazni a képesítés nélküliek elé. amikor még a főváros is rákényszerül erre. Félő ugyanis, hogy a sok túlóra az oktatás- nevelés inflációjához vezet. P. G. Molnár Bertalan elmondja: a petneházi állatértékesítés sikerének titka az, hogy itt évek óta azonos feltételek mellett, ugyanazok az emberek szerződnek, ugyanaz szervezi az értékesítést. Dí- csérően nyilatkozik az állatforgalmi vállalat velük kapcsolatban álló kirendeltségéiről is, amellyel nagy vita soha sem volt. És azt is elmondja, hogy szerinte a minden részletre kiterjedt szerződés nagyon fontos. Szinte mintája az üzemi demokráciának, mert bele vannak foglalva a jogok és a kötelezettségek. Aki nem tartja meg a vállalt kötelezettségeket, az természetesen nem számíthat az előnyökre sem. Mennyit keres a főállattenyésztő ezen a háztáji értékesítésen? A válasz tömör és érdekes: semmit. Azaz a fizetéséért csinálja ezt is. A nehéz adottságú termelőszövetkezet felvirágoztatásáért, a falusi jövedelem növeléséért. Illetve: hálából is azért az ösztöndíjért, amit idejöveteléért kapott a megyei tanácstól. Elmosódó határ Szilágyi Ferenc a szomszéd laskodi Vorosilovval való egyesülés után is elnöke maradt a megnagyobbodott közös gazdaságnak. A földterület már 2500 holdra növekedett, amelyben 500 dolgozó tag, és 200 nyugdíjas igyekszik megtalálni gazdasági számításait. A zárszámadásokat természetesen még külön tartják február közepén. Amennyire már látható, az elmúlt évi átlagosan 90 forintos díjnál nem lesz kevesebb egy tízórás munkanap bére. Inkább több. Ezt a jövedelmet egészíti ki szerencsésen a háztáji állattenyésztés. Petneházán elsősorban sertésekkel és juhokkal foglalkoznak. Igaz, hogy a most velük egyesült laskodiaknál volt egy kevés szarvasmarha a közös istállóban. Most azt felszámolják és helyettük 600 jó fajta kis- bárányt vesznek az állatforgalmi segítségével. A most sem kisméretű juhtenyésztést korszerűsítik is. Az elnök elmondja még, hogy a közösből értékesített több, mint 800 sertésen kívül a háztáji gazdaságok 350 hízóját is a közös gazdaság segítségével adták el. Dicséri ez a főállattenyésztő e téren végzett munkáját. Határozott véleménye, hogy Petneházá- ról azért mondhatnak elismerő szavakat felsőbb szinten is, mert itt ez a munka nem kampányfeladat. Januártól decemberig ugyanaz az az ember végzi türelmesen, szorgalmasan, hozzáértéssel. A lényeg az, hogy a közös gazdaság vezetői éppúgy értik, mint a tagság, hogy a háztáji állat is ja kormány húsprogramjának végrehajtásáért hízik. Ezért adnak meg minden lehető kedvezményt azoknak, akik otthon is álTúlóra 20 millióért Szilágyi Ferenc elnök Molnár Bertalan főállatte» nyésztő Enyedi Sándor lattenyésztéssel foglalkoznak; így szinte elmosódnak a határok Petneházán a közös és a háztáji között. Természetesen a közös javára. Gesztelyl Nagy Zoltán Harminc éve írták... a z ország felszabadítá- ** sáért vívott drámai küzdelem végső felvonásához közeledett: 1945. januárjának végén összeomlott a náci csapatok Dunántúlról indított nagyerejű páncélos támadása a Budán körülzárt német és nyilas erők kiszabadításáért, két héttel később pedig végleg felszabadult Budapest. A nyilas lapokat azonban a tények nem zavarták optimista jelentéseikben. Budai Összetartás, 1945. január 24: „Budapesten az ellenségnek a t una j.gén át a Margitsziget és a nyugati városrész ellen indított támadása eredménytelen maradt. Felső-Sziléziában — kisebb betörésektől eltekintve — megtartottuk állásainkat. Oels térségében erőteljes, páncélosokkal támogatott ellentámadással felfogtuk a bolsevistákat.” Január 26-án: „A keleten folyó nagy elhárító csatával kapcsolatban a Wilhelmstrassen megállapítják, hogy a térség nagy kiterjedése folytán a megindított ellenrendszabályok nem ismerhetők fel egykönnyen. A szükséges intézkedéseket azonban megtették és az ellenség súlyos német visz- szaütéssel számolhat.” Egy nappal később a Budai összetartásban felhívás jelenik meg, amely azonnali jelentkezésre szólítja fel a címfestőket (!). Aki nem jelentkezik a XI. kerületi nyilas pártházban. komoly következményekkel számolhat. A Hungarista január 26-i, természetesen már nem Budapesten, hanem Szombathelyen megjelenő számában közli Keltei német vezértábornagy nyilatkozatát a határontúlra vezényelt, illetve kényszerített magyar katonákról, odamenekült nyilasokról: „A magyar hadsereget a magyar föld visz- szafoglalására képezzük ki Németországban.” A Hungaristában olvasható a Magyar anyatigrisek című cikk is, Katonka Mária tollából: „Budapesten a nők kiragadják a fegyvert a megsebesült, vagy elesett katonák kezéből, és mint tigrisek rontanak rá az ellenségre.”» A Hungarista a még mindig szórakozni vágyókat így igazítja el: „A Sabaria filmszínház bemutatta az UFA új remekművét, az Álmaim asszonya című híres filmóriást.” Ugyancsak a Saoa- riában vidám est lesz január 26-án a vasárnapi légiriadó miatt elmaradt vidám matiné helyett. A Pápai Újság január 23-i számából: „A felső-sziléziai határvidéken megmerevítettük az ellenség nyugatra való' előretörését.” A hadi- jelehtés tőszomszédságában jelmondat olvasható: „Félni szabad, de gyávának lenni soha!” Ezt pedig nehezen érthető Szálasi-idézet követi: „A mi nacionalizmusunk a Nemzet mai és holnapi hivatástudatát jelenti. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a Nemzet kebelében élő társadalmi rétegek munkabékéje.” A hirdetésrovatból: „Egy férfi karórát adnék ágyhuzatokért. Jelige: Színes legyen, 58.” Minden • nyilaskeresztes orgánum közli a német véderőfőparancsnokság jelentését február 3-i számában. „Magyarországon a Balaton és a Duna között az ellenség folytatta a délről és északról indított támadásait. A német és magvar katonák ellentámadásai néhány betörési helyen kivetették állásaikból az ellenséget Budapest védőrsége a Vár környékén védekezik.” Pápai Újság, február 6S „Figyeld és jelentsd, aki áj- tatos szemforgatással a füledbe suttogja, hogy ne küzdj tovább, nincs értelme a további háborúnak.” S hogy nyomatékot adjanak a felhívásnak, közlik a Halálos Ítéletek című megrendítő hírt: „Az .egyik hadtest rögtönítélő bírósága Bergman Antal császártöltési, Porkoláb György lő- rincfalvi, Panyik István mezőtúri, Hdfváth István cemernicai, Papp György nyárádjobbágyi, és Obret Sándqr bogatinszti születésű honvédeket, akik annakidején a móri fronton gyáván elhagyták beosztásukat és átmentek az ellenséghez kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet azonnal végrehajtották.”