Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

t reletmagyarorszko1 Wr$. fanäSr M A cél: a Párizs—Kairó tengely létrehozása Szadat tárgyalásai Párizsban Szadat egyiptomi elnök és felesége, valamint az elnök kíséretének tagjai hétfőn délután 14 óra 40 perckor Orly repülőterére érkeztek, ahol Giscard d’ Estaing köz- társasági elnök és felesége üdvözölték a vendégeket. A két államfő fél 6-kor kezdte meg első tanácskozá­sát az Elysée-palotában, ugyanakkor a külügyminisz­tériumban Sauvagnargues francia külügyminiszter Fah- ml külügyminiszterrel és az egyiptomi küldöttség más tagiaival folytatott megbe­szélést. Este a francia köz- társasági elnök vacsorát adott vendégei tiszteletére, amelyre politikai személyi­ségeken kívül a francia kul­turális élet képviselői is meghívást Tcaptak. A Le Monde hétfőn dél­utáni vezércikkében hang­súlyozza: bár Szadat elnök látogatását sokan egyszerű „üzleti útnak” tekintik, po­litikai jelentősége túlnő a gazdasági kapcsolatok kere­tein. A kairói kormány ugyanis állandó és szoros kapcsolatot akar teremteni Franciaországgal, amelyet a nyugat-európai országok ve­zetőjének tekint, Giscard d’ Estaing elnök pedig meg akarja szilárdítani Francia- ország pozícióját az arab világban. „A tárgyalások közös célja egy olyan Pá­rizs—Kairó tengely létreho­zása — hangsúlyozza a lan — amely előmozdítja maid a szoros együttműködést nemcsak a nemzetközi poli­tikában, hanem még inkább kulturális, katonai és gaz­dasági téren.” A Le Monde szerint Sza­dat elnök szeretné, ha Fran­A PORTUGAL HELYZETRŐL Képünkön: Giscard d’Esfafng francia elnök (Jobboldalt) •'* vendége az orly-i repülőtéren. (Kclct-Magyarország telefoto Cunhal beszéde Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt fő­titkára vasárnap Lisszabon­ban felszólalt a kommunis­ta diákszervezet első or­szágos értekezletén és be­szédében határozottan 'el­ítélte az álforradalmár szél­sőbaloldali elemek által ki- provokált portói incidenst. A Portugál KP főtitkára hangsúlyozta, hogy a szélső- baloldaliság a jelenlegi helyzetben a reakció eszkö­ze. „Valahányszor kibon­takozóban van az ellenforra- dalmárok offenzívája, ah­hoz mindenkor a szélsőbal- oldali csoportok provoka­tív akciói csatlakoznak, amelyek azt célozzák, hogy létre jöjjön a zűrzavarnak és a törvények megsértésé­nek légköre” — jelentette kin Cunhal, majd közölte, hogy olyan információk bir­tokában van, amelyek sze­rint a portói tüntetésben ellenforradalmi akciókra specializált külföldiek is részt vettek. ciaország aktívabb részt venne a közel-keleti problé­ma megoldásában és talán felmerül majd az a kérdés, hogy Franciaországot is be­kapcsolják a genfi konferen­cia munkájába. Gazdasági téren valószínűleg olyan há­romoldalú együttműködés jön majd létre, amelynek keretében Egyiptom mun­kaerőt, Franciaország tech­nológiát bocsátana rendel­kezésre a gazdaságfejlesztési tervek megvalósításához és e terveket az olajtermelő arab országok finanszíroz­nák. A fegyverszállításokról kö­tendő esetleges megállapo­dásoknak kifejezetten poli­tikai jelentőségük lesz — hangsúlyozza végül a lan. így meghallgatásra találna Szadatnak az a kívánsága, hogy Franciaország Egvio- tomnak ne pusztán „szállí­tója”, hanem „partnere” le­gyen. Szolidaritás a testvéri Vietnammal (Folytatás as 1. oldalról) 60 ezer támadó hadműveletet indított a felszabadított terü­letek ellen. — A magyar dolgozók már számtalanszor kifejezték szo­lidaritásukat Vietnam népé­vel s ezt teszik most is, ami­kor elítélik az Egyesült Álla­mok magatartását, „ amellyel támogatják a Thieu-rezsim szerződésszegő. agressziós, háborús politikáját — zárta beszédét Harmati Sándor. Az ülésen szolidaritásukról biztosították Vietnam népét a magyar társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői is. Nguyen Phu Soai arról be­szélt hogy az USA kudarcai ellenére sem vonta le a meg­felelő következtetéseket, ma­kacsul húzza tovább a Nixon-doktrina felborult sze­kerét, folytatja újgyarmatosí­tó politikáját. Az egyezmény megszegésének minden kö­vetkezményéért az USA-nak vi­li a Thieu-rezsimnek kell selnie a felelősséget. Nguyen Manh Cam egye­bek között arról szólt, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban dinamikus épí­tőmunka folyik, az újabb há­borús fenyegetések árnyéká­ban is számottevő sikereket értek el a gazdaság fejleszté­sében. Békésen dolgoznak, de készen állnak minden ag­resszió visszaverésére. Carlo San-Martln azoknak a nevében szólalt fel, akiket a fasiszta Pinochet-junta el­üldözött hazájukból. Az im­perializmus — mondotta — újra támad Vietnamban, aho­gyan tette azt Chilében, te­szi a Közel-Keleten és a vi­lág más tájain. Az agressror kezét a népek harca, szolida­ritása fogja majd le. Az ülésen a Magyar Szoli­daritási Bizottság elnöksége és az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége nyilat­kozatot fogadott eL Hármas konferencia az olajról Az EGK brüsszeli központ­jában megelégedéssel fogad, ták, hoáy a nyersolajtermelő államok szervezete, az OPEC külügyminiszter-tanácskozá­sán elvben elfogadták a nagy fogyasztók, a termelők és a fejlődő országok hármas kon­ferenciájára vonatkozó nyu­gati elképzelést. A Közös Pi­ac — amely francia kezde­ményezésre tett javaslatot az ilyen konferencia megrende­zésére — a döntést úgy te­kinti, mint amely megnövelte az esélyeket az olajárakról való esetleges megállapodás­ra. Ugyanakkor a brüsszeli megfigyelők egy része úgy véli. hogy az OPEC inkább hajlandó fegyüttműködni a kilencekkel, mint bármiféle amerikai irányítás alatt álló szervezettel. A nemrég létre­jött „nemzetközi energia- ügynökség” ellen az értekez­leten heves támadások hang­zottak él, több nyersolajter­melő állam hangoztatta vi­szont megegyezési készségét Nyugat-Európa országaival. Az EGK ugyan nem kom­mentálta hivatalosan az OPEC állásfoglalását a brüsz- szeli bizottság azonban ebből kiindulva a jelek szerint sür­getni kívánja a kilencek együttes álláspontjának ki­alakítását. A külügyminiszte­rek tanácsának legutóbbi ülésén a közös tárgyalási ter­vezet kidolgozása nem jutott előbbre. Az energiaügyi mi­niszterek a tervek szerint csak február közepén talál­koznak egymással, a nemzet­közi energiaügynökség e íheti párizsi tanácskozása után. Az ügynökségben részt vevő nyolc közös piaci tagállam így csak a párizsi vita ismeretében lesz hajlandó a „kimaradt” kilen­cedikkel, Franciaországgal egyeztetni elképzeléseit a há­romoldalú konferencia előké­szítéséről Harcok Hambodrsáiiaa A népi erők vasárnap a Kompong Sdmtól 60 kilomé­ternyire fekvő Kampót váro­sa körül lezajlott harcokban elfoglaltak egy, a várossal szemközt fekvő szigetet, és kiverték az ellenséget két megerősített állásából. Kam­póiban kijárási tilalmat ren­deltek el. Hétfőn a felszabadító erők három rakétája csapódott be a Phnom Penh-i Pochentong katonai repülőtérre. Szál jut—4 A Szaljut—4 szovjet orbi- tális űrállomás hétfőn közép- európai idő szerint 11,30 óráig összesen 510 fordula­tot tett a Föld körül, s eb­ből 240 fordulatot úgy, hogy fedélzetén volt a két koz­monauta — Alekszej Guba- rév és Georgij Grecsko. A 15. és a 16. munkanap­ra előírt programnak meg­felelően a két űrhajós aszt­rofizikai méréseket végzett. A napaktivitás különböző fo­lyamatainak tanulmányozá­sa céljából tpbb. kísérletet hajtottak végre, amelyekben ,(nfegy szerep-* jutott a szín­képelemző és színképmérő berendezéssel ellátott nap­teleszkópnak. Az űrhajósok 17. munka- nania hétfőn közép-európai •idő szerint 9,40 órakor kez­dődött. Az űrállomás fedélzeti be­rendezései kifogástalanul működnek. Gubarev és Grecsko közérzete és egész­ségi állapota kitűnő, a programban előírt kísérlete­ket sikeresen végzik. Történelmi emlékeztető Harminc esztendővel ezelőtt: 1945. január 27-én az előre­nyomuló szovjet hadsereg egységei felszabadították az ausch­witzi haláltábort. Mindössze ötezer, csontig lesoványodott- fog­lyot találtak az ötszázezer ember számára épült barakkok­ban. Akit tudtak, a hitleristák magukkal hurcoltak. Akinek maradt jártányl ereje, bekerült a menetoszlopba. A hátrama­radottak elgázosítására vagy tarkónlövésére már nem jutott idő. Genocídium. A jog ezzel a latin kifejezéssel illeti a leg­szörnyűbb bűntettet, a népirtást. Könyvtárnyi irodalom fog­lalkozik a nácik legbarbárabb tettével, amelynek szomorú szimbóluma az elsőként épült, 1940 júniusában megnyitott auschwitzi koncentrációs tábor, örök memento, történelmi emlékeztető, amely nemcsak a XX. század, hanem az embe­riség históriájának is eddig felülmúlhatatlan gaztettét idézi De Auschwitz nem volt az egyetlen a fasiszta rémuralom ál­tal teremtett poklok iszoáyú láncolatában! Ezernél több ki- sebb-nagyobb koncentrációs táborban sínylődtek a hitleri Né­metország ellenfelei, polgári politikusok, kommunisták, szo­ciáldemokraták, egyházi személyiségek és a nácik által leigá- zott országok — köztük hazánk — zsidó származású elhur. coltjai. Rajtuk kívül nagyszámú szovjet hadifogoly és pol­gári személy, valamint európai cigány került a megsemmisí­tendők listájára. Minden emberi fantáziát felülmúló kínszenvedés, meg­szégyenítés és ördögi cinizmussal kiagyalt különféle halálnem várt azokra, akik átlépték Maidanek, Buchenwald, Treblinka, Belzec, Terezin, Dachau, Mauthausen vagy Auschwitz —hogy csak néhányat említsünk a leghirhedtebbek közül — kapuját. Csak a hatalmi téboly megszállottjai agyalhatták ki a halál­ra ítéltekben reményt keltő feliratot a táborok kapuján: „Arbeit macht frei!” (A munka szabaddá tesz!) Nem, a látás­tól vakulásig végzett munka egyetlen fogoly számára sem ho­zott szabadulást! Ellenben nyolcmilliót közülük gázkamrába tereltek, tarkónlőttek, felakasztottak, orvosi kísérletezés köz­ben meggyilkoftak az SS-príbékelc. Sokaknak ma már mindez történelem. De sokan még agysejtjeikben őrzik kitörölhetetlen emlékként a borzalma, kát. S akadnak olyanok is, akik szeretnék feltámasztani azt a múltat, amelynek az egyik jellemző epizódjáról készült jegyzőkönyv hírül adja: a hitleri Németország birodalmi bankja a megsemmisítő lágerek foglyainak aranyfogaiból 35 tonna aranyat olvasztott ki. S az auschwitzi tábor felszabadí­tásakor csaknem 21 ezer kilogramm jegygyűrűt találtak a -szovjet csapatok. Sajnálatos, de tény: Európa kapitalista felé­ben ma már egyre kevesebb szó esik ezekről a rémtettekről, túlontúl feledésbe merültek a fasizmus borzalmai. Korunk újfasisztái pedig egyre nyíltabban bontanak zász­lót a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban és másutt. Szövetségeseik ott lapulnak Franco Spanyolországá­ban, s szép számban találhatóak a jobboldali diktatúrák ősi fészkében, Latin-Amerikában. Nemrég Svájcban még nem­zetközi neofasiszta kongresszust is rendeztek, amelyre több tucat küldött érkezett. Hitler és Mussolini emlékét élesztgetik különféle emig­ráns szervezetek és a hajdani frontharcosok bajtársi szövet­ségei, amelyek egyek abban, hogy ádáz ellenségei a Szovjet­uniónak, a szocialista eszméknek, a demokráciának és a ha­ladásnak. Jól megférnek közös gyékényen azokkal, akik finy- nyásan ügyelnek ugyan arra, nehogy a fasizmus vádja érje őket, de céljaik eléréséhez igénybe veszik a szélsőjobboldal támogatását. A.;|gsi?tnu§, lyjértetg. nem agyrém, hanem érzékelhető valóság. Megjelenési’formája korunkban más és más: falakra mázolt horQgkey esztek, uszító plakátok, náci szellemben fo­gant jelszavak és leleplezett titkos kiképzőtáborok feketein- ges rohamosztagosai. Ök a szálláscsinálók, akárcsak elődjeik a húszas, harmincas években. Azok, akiknek fejére a legszömyfibb bűnt, a népirtást ol­vasták rá bíráik, elnyerték méltó büntetésüket. Szellemi utód­jaik óvatosan hallgatnak a genocídium borzalmairól. Pedig a fasizmus ezzel mutatta meg igazi arculatát: az SS-egyenruha hajtókáján viselt halálfej a kíméletlen és hidegvérrel végre­hajtott tömegmészárlás jelképe. Kétszeresen is időszerű tehát emlékeztetni Auschwitzra, a haláltáborokra, az elhurcolt és meggyilkolt milliókra. A túlélők kötelessége ez az eljövendő nemzedékek iránt. És ke- gyeletes tisztelgés az áldozatok emléke előtt. Gyapay Dénes FEKETE GYULA: 18. Pedig, ha nem emlegeti Palkóvnyik Szinyicint, biz­tosan nem adják vissza. Persze, hogy tartottak a fő- parancsnoktól. Palkóvnyik Szinyicin a tankoknak is pa­rancsolt, a tüzéreknek is, fö­lötte már csak a tábornok lehet. Vagy Sztálin. Maradhatott volna velük, és enni is kapott. De ezek­kel nem barátkozott úgy össze. A nőkhöz sem vitte el őket, pedig egyre biztatták, hogy hívjon fel hozzájuk magyar harisnyát. Később, amikor pufajkát ígértek ne­ki, elvitte volna őket a nők­höz, de már nem volt rá al­kalom. Egy májor, «ki a parancs­nokuk volt. hivatta a tol­máccsal: szedje össze azon­nal a holmiját, s indulhat Grisához. Három leponyvázott teher­autó állt a téren, fellódítot­ták az egyikre, a lőszere? ládák közé. Mentek, mentek, ki a vá­rosból, s ki tudja, hány fa­iam,, vároecta keresztül Majd REGÉNY elfagyott már keze-lába. Végre egy faluban leállt a sofőr, átadta őt két vörös karszalagos patrujnak, s azonnal indult tovább. Vagy Grisát ismerhette a májor, vagy Palkóvnyik Szi­nyicint, mert csakugyan eb­ben a faluban állomásozott a szakasz. Még az ismerős katonalányok is. Grisáék egy iskolaépület­ben voltak elszállásolva. Velük is maradt, és velük ment ezután a hegyekbe, ahol egy váratlan német tá­madás megint elszakította őket egymástól. Közel volt a fron* a he­gyekben, a tüzérek odáig lőttek. Ha rákezdték a Sztá- lin-orgonával, hányták a keresztet, és hangosan imád­koztak az asszonyok. Éjjelenként, amikor az ágyúzás abbamaradt, egy vakkanás sem hallatszott mintha kihalt volna a falu. Sem éjjel, sem nappal, még hívásra sem merészkedtek elő- a kutyák. Itt az iskolát sebesülteknek foglalták el. Grisáék házak­hoz . szállásoltak el. Ö Grisá- val és három másik szerelő­vel egy faluszéli házban la­kott. A tisztaszobát foglalták le, kettőjüknek a padlón, szalmazsákon ágyaztak. Két öregasszony volt a háznál, meg egy totyogó kis­fiú. Rongyos fekete nagyken­dőbe bugyolálva, az ágy vé­génél, egy sarokban kupor­gott az egyik asszony; csak a szemüvege meg az orra látszott ki a kendőből. A másik soványka, őszülő hajú, olyan idős lehetett, mint Parázsó nagymama, vagy talán valamivel idő­sebb is. Némán, riadtan to- porgott előttük, csak a vá­ratlan magyar szóra lobbant a szemében kíváncsiság. Másnap azután már kér­dezősködni is mert: „Tessék mondani, kedves...” S csak akkor hagyta abba a íessé- kelést, amikor megtudta róla, hogy csak magyar. De azon­túl is magázta, mint otthon a falubeli asszonyok a jegyző meg a pap gyerekeit. Jóba lehettek a háziakkal. Grisáék két doboz gyufát adtak nekik, meg egy de- mízsonnal sózott benzint. Amikor pedig megsütöttek maradnak egy kacsát, Grisa azt sem fo­gadta el ingyen, 300 hadi­pengőt adott érte. Levetette most már a ron­gyos nagykendőt a sámlin kuporgó asszony is, eltette a szemüvegej; és megmosako­dott; lemosta a kormozást az arcáról. Akkor látszott csak, hogy ő sokkal fiatalabb. Bár a kisfiú nagyanyámnak szó­lította, a másikat, az öregeb­bet meg nanámnak. Lehetséges, ha még néhány napig, előkerül valahonnan a kisfiú anyja is. Akkor este pirogot sütöttek Grisáék. Olyasforma, mint 4 zsldóbéles, csak nem túrót tesznek a közepébe, hanem darált húst. Nem nézhették el az asz- szonyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a fiatalabbik kivette a kezéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterkedte. Csuda az, hogy mindenhez értett, azelőtt — Pest alatt — is ő szakácsko- dott legszívesebben. Pesten már nem nagyon, ott, abban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulatban az es­ték. Orosz étel ez a pirog, nem is tudták volna az asszonyok úgy elkészíteni, kisütni; so­hasem próbálták még. ízlett nekik, persze. — Jó azért ez — mondta a fiatalabbik. — Van ebben minden. (Folytatjuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents