Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
t reletmagyarorszko1 Wr$. fanäSr M A cél: a Párizs—Kairó tengely létrehozása Szadat tárgyalásai Párizsban Szadat egyiptomi elnök és felesége, valamint az elnök kíséretének tagjai hétfőn délután 14 óra 40 perckor Orly repülőterére érkeztek, ahol Giscard d’ Estaing köz- társasági elnök és felesége üdvözölték a vendégeket. A két államfő fél 6-kor kezdte meg első tanácskozását az Elysée-palotában, ugyanakkor a külügyminisztériumban Sauvagnargues francia külügyminiszter Fah- ml külügyminiszterrel és az egyiptomi küldöttség más tagiaival folytatott megbeszélést. Este a francia köz- társasági elnök vacsorát adott vendégei tiszteletére, amelyre politikai személyiségeken kívül a francia kulturális élet képviselői is meghívást Tcaptak. A Le Monde hétfőn délutáni vezércikkében hangsúlyozza: bár Szadat elnök látogatását sokan egyszerű „üzleti útnak” tekintik, politikai jelentősége túlnő a gazdasági kapcsolatok keretein. A kairói kormány ugyanis állandó és szoros kapcsolatot akar teremteni Franciaországgal, amelyet a nyugat-európai országok vezetőjének tekint, Giscard d’ Estaing elnök pedig meg akarja szilárdítani Francia- ország pozícióját az arab világban. „A tárgyalások közös célja egy olyan Párizs—Kairó tengely létrehozása — hangsúlyozza a lan — amely előmozdítja maid a szoros együttműködést nemcsak a nemzetközi politikában, hanem még inkább kulturális, katonai és gazdasági téren.” A Le Monde szerint Szadat elnök szeretné, ha FranA PORTUGAL HELYZETRŐL Képünkön: Giscard d’Esfafng francia elnök (Jobboldalt) •'* vendége az orly-i repülőtéren. (Kclct-Magyarország telefoto Cunhal beszéde Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára vasárnap Lisszabonban felszólalt a kommunista diákszervezet első országos értekezletén és beszédében határozottan 'elítélte az álforradalmár szélsőbaloldali elemek által ki- provokált portói incidenst. A Portugál KP főtitkára hangsúlyozta, hogy a szélső- baloldaliság a jelenlegi helyzetben a reakció eszköze. „Valahányszor kibontakozóban van az ellenforra- dalmárok offenzívája, ahhoz mindenkor a szélsőbal- oldali csoportok provokatív akciói csatlakoznak, amelyek azt célozzák, hogy létre jöjjön a zűrzavarnak és a törvények megsértésének légköre” — jelentette kin Cunhal, majd közölte, hogy olyan információk birtokában van, amelyek szerint a portói tüntetésben ellenforradalmi akciókra specializált külföldiek is részt vettek. ciaország aktívabb részt venne a közel-keleti probléma megoldásában és talán felmerül majd az a kérdés, hogy Franciaországot is bekapcsolják a genfi konferencia munkájába. Gazdasági téren valószínűleg olyan háromoldalú együttműködés jön majd létre, amelynek keretében Egyiptom munkaerőt, Franciaország technológiát bocsátana rendelkezésre a gazdaságfejlesztési tervek megvalósításához és e terveket az olajtermelő arab országok finanszíroznák. A fegyverszállításokról kötendő esetleges megállapodásoknak kifejezetten politikai jelentőségük lesz — hangsúlyozza végül a lan. így meghallgatásra találna Szadatnak az a kívánsága, hogy Franciaország Egvio- tomnak ne pusztán „szállítója”, hanem „partnere” legyen. Szolidaritás a testvéri Vietnammal (Folytatás as 1. oldalról) 60 ezer támadó hadműveletet indított a felszabadított területek ellen. — A magyar dolgozók már számtalanszor kifejezték szolidaritásukat Vietnam népével s ezt teszik most is, amikor elítélik az Egyesült Államok magatartását, „ amellyel támogatják a Thieu-rezsim szerződésszegő. agressziós, háborús politikáját — zárta beszédét Harmati Sándor. Az ülésen szolidaritásukról biztosították Vietnam népét a magyar társadalmi és tömegszervezetek képviselői is. Nguyen Phu Soai arról beszélt hogy az USA kudarcai ellenére sem vonta le a megfelelő következtetéseket, makacsul húzza tovább a Nixon-doktrina felborult szekerét, folytatja újgyarmatosító politikáját. Az egyezmény megszegésének minden következményéért az USA-nak vili a Thieu-rezsimnek kell selnie a felelősséget. Nguyen Manh Cam egyebek között arról szólt, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban dinamikus építőmunka folyik, az újabb háborús fenyegetések árnyékában is számottevő sikereket értek el a gazdaság fejlesztésében. Békésen dolgoznak, de készen állnak minden agresszió visszaverésére. Carlo San-Martln azoknak a nevében szólalt fel, akiket a fasiszta Pinochet-junta elüldözött hazájukból. Az imperializmus — mondotta — újra támad Vietnamban, ahogyan tette azt Chilében, teszi a Közel-Keleten és a világ más tájain. Az agressror kezét a népek harca, szolidaritása fogja majd le. Az ülésen a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöksége és az Országos Béketanács ügyvezető elnöksége nyilatkozatot fogadott eL Hármas konferencia az olajról Az EGK brüsszeli központjában megelégedéssel fogad, ták, hoáy a nyersolajtermelő államok szervezete, az OPEC külügyminiszter-tanácskozásán elvben elfogadták a nagy fogyasztók, a termelők és a fejlődő országok hármas konferenciájára vonatkozó nyugati elképzelést. A Közös Piac — amely francia kezdeményezésre tett javaslatot az ilyen konferencia megrendezésére — a döntést úgy tekinti, mint amely megnövelte az esélyeket az olajárakról való esetleges megállapodásra. Ugyanakkor a brüsszeli megfigyelők egy része úgy véli. hogy az OPEC inkább hajlandó fegyüttműködni a kilencekkel, mint bármiféle amerikai irányítás alatt álló szervezettel. A nemrég létrejött „nemzetközi energia- ügynökség” ellen az értekezleten heves támadások hangzottak él, több nyersolajtermelő állam hangoztatta viszont megegyezési készségét Nyugat-Európa országaival. Az EGK ugyan nem kommentálta hivatalosan az OPEC állásfoglalását a brüsz- szeli bizottság azonban ebből kiindulva a jelek szerint sürgetni kívánja a kilencek együttes álláspontjának kialakítását. A külügyminiszterek tanácsának legutóbbi ülésén a közös tárgyalási tervezet kidolgozása nem jutott előbbre. Az energiaügyi miniszterek a tervek szerint csak február közepén találkoznak egymással, a nemzetközi energiaügynökség e íheti párizsi tanácskozása után. Az ügynökségben részt vevő nyolc közös piaci tagállam így csak a párizsi vita ismeretében lesz hajlandó a „kimaradt” kilencedikkel, Franciaországgal egyeztetni elképzeléseit a háromoldalú konferencia előkészítéséről Harcok Hambodrsáiiaa A népi erők vasárnap a Kompong Sdmtól 60 kilométernyire fekvő Kampót városa körül lezajlott harcokban elfoglaltak egy, a várossal szemközt fekvő szigetet, és kiverték az ellenséget két megerősített állásából. Kampóiban kijárási tilalmat rendeltek el. Hétfőn a felszabadító erők három rakétája csapódott be a Phnom Penh-i Pochentong katonai repülőtérre. Szál jut—4 A Szaljut—4 szovjet orbi- tális űrállomás hétfőn közép- európai idő szerint 11,30 óráig összesen 510 fordulatot tett a Föld körül, s ebből 240 fordulatot úgy, hogy fedélzetén volt a két kozmonauta — Alekszej Guba- rév és Georgij Grecsko. A 15. és a 16. munkanapra előírt programnak megfelelően a két űrhajós asztrofizikai méréseket végzett. A napaktivitás különböző folyamatainak tanulmányozása céljából tpbb. kísérletet hajtottak végre, amelyekben ,(nfegy szerep-* jutott a színképelemző és színképmérő berendezéssel ellátott napteleszkópnak. Az űrhajósok 17. munka- nania hétfőn közép-európai •idő szerint 9,40 órakor kezdődött. Az űrállomás fedélzeti berendezései kifogástalanul működnek. Gubarev és Grecsko közérzete és egészségi állapota kitűnő, a programban előírt kísérleteket sikeresen végzik. Történelmi emlékeztető Harminc esztendővel ezelőtt: 1945. január 27-én az előrenyomuló szovjet hadsereg egységei felszabadították az auschwitzi haláltábort. Mindössze ötezer, csontig lesoványodott- foglyot találtak az ötszázezer ember számára épült barakkokban. Akit tudtak, a hitleristák magukkal hurcoltak. Akinek maradt jártányl ereje, bekerült a menetoszlopba. A hátramaradottak elgázosítására vagy tarkónlövésére már nem jutott idő. Genocídium. A jog ezzel a latin kifejezéssel illeti a legszörnyűbb bűntettet, a népirtást. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a nácik legbarbárabb tettével, amelynek szomorú szimbóluma az elsőként épült, 1940 júniusában megnyitott auschwitzi koncentrációs tábor, örök memento, történelmi emlékeztető, amely nemcsak a XX. század, hanem az emberiség históriájának is eddig felülmúlhatatlan gaztettét idézi De Auschwitz nem volt az egyetlen a fasiszta rémuralom által teremtett poklok iszoáyú láncolatában! Ezernél több ki- sebb-nagyobb koncentrációs táborban sínylődtek a hitleri Németország ellenfelei, polgári politikusok, kommunisták, szociáldemokraták, egyházi személyiségek és a nácik által leigá- zott országok — köztük hazánk — zsidó származású elhur. coltjai. Rajtuk kívül nagyszámú szovjet hadifogoly és polgári személy, valamint európai cigány került a megsemmisítendők listájára. Minden emberi fantáziát felülmúló kínszenvedés, megszégyenítés és ördögi cinizmussal kiagyalt különféle halálnem várt azokra, akik átlépték Maidanek, Buchenwald, Treblinka, Belzec, Terezin, Dachau, Mauthausen vagy Auschwitz —hogy csak néhányat említsünk a leghirhedtebbek közül — kapuját. Csak a hatalmi téboly megszállottjai agyalhatták ki a halálra ítéltekben reményt keltő feliratot a táborok kapuján: „Arbeit macht frei!” (A munka szabaddá tesz!) Nem, a látástól vakulásig végzett munka egyetlen fogoly számára sem hozott szabadulást! Ellenben nyolcmilliót közülük gázkamrába tereltek, tarkónlőttek, felakasztottak, orvosi kísérletezés közben meggyilkoftak az SS-príbékelc. Sokaknak ma már mindez történelem. De sokan még agysejtjeikben őrzik kitörölhetetlen emlékként a borzalma, kát. S akadnak olyanok is, akik szeretnék feltámasztani azt a múltat, amelynek az egyik jellemző epizódjáról készült jegyzőkönyv hírül adja: a hitleri Németország birodalmi bankja a megsemmisítő lágerek foglyainak aranyfogaiból 35 tonna aranyat olvasztott ki. S az auschwitzi tábor felszabadításakor csaknem 21 ezer kilogramm jegygyűrűt találtak a -szovjet csapatok. Sajnálatos, de tény: Európa kapitalista felében ma már egyre kevesebb szó esik ezekről a rémtettekről, túlontúl feledésbe merültek a fasizmus borzalmai. Korunk újfasisztái pedig egyre nyíltabban bontanak zászlót a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban és másutt. Szövetségeseik ott lapulnak Franco Spanyolországában, s szép számban találhatóak a jobboldali diktatúrák ősi fészkében, Latin-Amerikában. Nemrég Svájcban még nemzetközi neofasiszta kongresszust is rendeztek, amelyre több tucat küldött érkezett. Hitler és Mussolini emlékét élesztgetik különféle emigráns szervezetek és a hajdani frontharcosok bajtársi szövetségei, amelyek egyek abban, hogy ádáz ellenségei a Szovjetuniónak, a szocialista eszméknek, a demokráciának és a haladásnak. Jól megférnek közös gyékényen azokkal, akik finy- nyásan ügyelnek ugyan arra, nehogy a fasizmus vádja érje őket, de céljaik eléréséhez igénybe veszik a szélsőjobboldal támogatását. A.;|gsi?tnu§, lyjértetg. nem agyrém, hanem érzékelhető valóság. Megjelenési’formája korunkban más és más: falakra mázolt horQgkey esztek, uszító plakátok, náci szellemben fogant jelszavak és leleplezett titkos kiképzőtáborok feketein- ges rohamosztagosai. Ök a szálláscsinálók, akárcsak elődjeik a húszas, harmincas években. Azok, akiknek fejére a legszömyfibb bűnt, a népirtást olvasták rá bíráik, elnyerték méltó büntetésüket. Szellemi utódjaik óvatosan hallgatnak a genocídium borzalmairól. Pedig a fasizmus ezzel mutatta meg igazi arculatát: az SS-egyenruha hajtókáján viselt halálfej a kíméletlen és hidegvérrel végrehajtott tömegmészárlás jelképe. Kétszeresen is időszerű tehát emlékeztetni Auschwitzra, a haláltáborokra, az elhurcolt és meggyilkolt milliókra. A túlélők kötelessége ez az eljövendő nemzedékek iránt. És ke- gyeletes tisztelgés az áldozatok emléke előtt. Gyapay Dénes FEKETE GYULA: 18. Pedig, ha nem emlegeti Palkóvnyik Szinyicint, biztosan nem adják vissza. Persze, hogy tartottak a fő- parancsnoktól. Palkóvnyik Szinyicin a tankoknak is parancsolt, a tüzéreknek is, fölötte már csak a tábornok lehet. Vagy Sztálin. Maradhatott volna velük, és enni is kapott. De ezekkel nem barátkozott úgy össze. A nőkhöz sem vitte el őket, pedig egyre biztatták, hogy hívjon fel hozzájuk magyar harisnyát. Később, amikor pufajkát ígértek neki, elvitte volna őket a nőkhöz, de már nem volt rá alkalom. Egy májor, «ki a parancsnokuk volt. hivatta a tolmáccsal: szedje össze azonnal a holmiját, s indulhat Grisához. Három leponyvázott teherautó állt a téren, fellódították az egyikre, a lőszere? ládák közé. Mentek, mentek, ki a városból, s ki tudja, hány faiam,, vároecta keresztül Majd REGÉNY elfagyott már keze-lába. Végre egy faluban leállt a sofőr, átadta őt két vörös karszalagos patrujnak, s azonnal indult tovább. Vagy Grisát ismerhette a májor, vagy Palkóvnyik Szinyicint, mert csakugyan ebben a faluban állomásozott a szakasz. Még az ismerős katonalányok is. Grisáék egy iskolaépületben voltak elszállásolva. Velük is maradt, és velük ment ezután a hegyekbe, ahol egy váratlan német támadás megint elszakította őket egymástól. Közel volt a fron* a hegyekben, a tüzérek odáig lőttek. Ha rákezdték a Sztá- lin-orgonával, hányták a keresztet, és hangosan imádkoztak az asszonyok. Éjjelenként, amikor az ágyúzás abbamaradt, egy vakkanás sem hallatszott mintha kihalt volna a falu. Sem éjjel, sem nappal, még hívásra sem merészkedtek elő- a kutyák. Itt az iskolát sebesülteknek foglalták el. Grisáék házakhoz . szállásoltak el. Ö Grisá- val és három másik szerelővel egy faluszéli házban lakott. A tisztaszobát foglalták le, kettőjüknek a padlón, szalmazsákon ágyaztak. Két öregasszony volt a háznál, meg egy totyogó kisfiú. Rongyos fekete nagykendőbe bugyolálva, az ágy végénél, egy sarokban kuporgott az egyik asszony; csak a szemüvege meg az orra látszott ki a kendőből. A másik soványka, őszülő hajú, olyan idős lehetett, mint Parázsó nagymama, vagy talán valamivel idősebb is. Némán, riadtan to- porgott előttük, csak a váratlan magyar szóra lobbant a szemében kíváncsiság. Másnap azután már kérdezősködni is mert: „Tessék mondani, kedves...” S csak akkor hagyta abba a íessé- kelést, amikor megtudta róla, hogy csak magyar. De azontúl is magázta, mint otthon a falubeli asszonyok a jegyző meg a pap gyerekeit. Jóba lehettek a háziakkal. Grisáék két doboz gyufát adtak nekik, meg egy de- mízsonnal sózott benzint. Amikor pedig megsütöttek maradnak egy kacsát, Grisa azt sem fogadta el ingyen, 300 hadipengőt adott érte. Levetette most már a rongyos nagykendőt a sámlin kuporgó asszony is, eltette a szemüvegej; és megmosakodott; lemosta a kormozást az arcáról. Akkor látszott csak, hogy ő sokkal fiatalabb. Bár a kisfiú nagyanyámnak szólította, a másikat, az öregebbet meg nanámnak. Lehetséges, ha még néhány napig, előkerül valahonnan a kisfiú anyja is. Akkor este pirogot sütöttek Grisáék. Olyasforma, mint 4 zsldóbéles, csak nem túrót tesznek a közepébe, hanem darált húst. Nem nézhették el az asz- szonyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a fiatalabbik kivette a kezéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterkedte. Csuda az, hogy mindenhez értett, azelőtt — Pest alatt — is ő szakácsko- dott legszívesebben. Pesten már nem nagyon, ott, abban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulatban az esték. Orosz étel ez a pirog, nem is tudták volna az asszonyok úgy elkészíteni, kisütni; sohasem próbálták még. ízlett nekik, persze. — Jó azért ez — mondta a fiatalabbik. — Van ebben minden. (Folytatjuk!)
