Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

* TwnGsES“íf

ICüLCT-MAöVaRORSZAO'

r

í*

=<4 lehetőségekhez mérten

!

Épülő feiüljárók, ij utak, autóbuszok

Interjú Horn Dezső miniszterhelyettessel

Pénteken délelőtt a megye vezetőivel tárgyalt Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes. A megbeszélésen a közlekedési ágazat legfontosabb megyei kérdései szerepeltek. Lapunk munkatársa néhány, a széles közvéleményt is érdeklő kérdésre kért választ a miniszterhelyettestől.

— Milyen eredménynyel zárul a közlekedési ágazat IV. ötéves terve Szabolcs-Szatmár megyében?

— Örülök annak, hogy a terv jól végződik a megyében. Egyes területeken már elértük a tervezett szintet, összességében az ágazat igen sok szép eredménnyel dicsekedhet. Többek között kiépült a korszerű vasúti fővonalhálózat Záhonyig. Néhány kikisebb munka még az idén is lesz, így elkészül a császárszállási és az újfehértói vasútállomások modern felvételi épülete, az év végéig megépül a második vágány, Fé- nyeslitke és Komoró között, később pedig Záhonyig. Az útépítés legnagyobb eredménye a 4-es számú fő közlekedési út megyei szakaszainak korszerűsítése. Két új felüljáróval Záhonyig — a nyíregyházi átkelőszakaszt kivéve — új, vagy felújított pályán, vasúti kereszteződéstől mentesen bonyolódhat 'le a megnövekedett forgalom. A nyíregyházi Crossbar rendszerű telefonközpont üzembe helyezésével, a távhívással jelentősen javult a helyi és a városok közötti távbeszélő forgalom. A Volán is több új autóbuszt kapott, azonban a városi tömegközlekedés fejlődése nehezen tud lépést tartani az utazók számának gyarapodásával. ^

— A közlekedéspolitikai koncepcióban szefe- pel a gazdaságtalan, kis forgalmú vasútvonalak megszüntetése. Milyen intézkedések várhatók a közeljövőben?

— A Nagykálló és Nyír- adony közötti vasútvonal gazdaságosságát már vizsgálták a szakemberek. Itt rövidesén meg lehet teremteni a forgalom közútra terelésének valamennyi feltételét, ezért előreláthatólag 1976-ban sor kerül a vasútvonal megszüntetésére. A nyírvidéki kisvasút témája viszont csak 1978 után kerülhet napirendre, addig még több intézkedés kell a feltételek megteremtésére.

«

— A megye legnagyobb üzeme a záhonyi átrakókörzet. Ajánlatos lenne, ha a térség fejlesztéséhez részletes regionális tervet készítenének. Mi a véleménye

erről?

— Helyeslem ezt az elképzelést, a minisztérium részéről támogatjuk.

— Nyíregyháza közlekedésének egyik nagy gondja, hogy a 36-os számú, Tiszavasvári úton akadályozza a város két réske közötti forgalmat a vasúti felüljáró hiánya. Ugyancsak indokolt a Debreceni úton egy felüljáró építése, s Kisvárdán, a Gyár utcán lé. vő felüljáró megépítését is nagyon sürgetik, hogy a város két része között zavartalan legyen a forgalom.

— A vasutak és közutak keresztezése országos gond,- lehetőségeink azonban végesek, hiszen egy felüljáró építése 120—200 millió forintba kerül. Ezért sorolni kell a feladatokat. A Tiszavasvári úti felüljáróhoz a tartóelemek már elkészültek, az idén a közműátépítésekkel és a szanálásokkal folytatódik a munka, mintegy 8—10 millió forint értékben. A munka zöme 1976-ra várható, s a felüljáró elkészülte 1977-ben. Ezután kezdődhet meg — az építőkapacitás átcsoportosításával — a Debreceni úton a felüljáró építése. Kisvárdán csak az V. ötéves terv után reális a felüljáró építése, addig viszont még most megvizsgáljuk egy elterelő út építésének a lehetőségét és mielőbbi kivitelezését.

— Sók a keskeny, korszerűtlen út a megyében. A IV. ötéves terv idején megindult korszerűsítési programfolytatódik-e?

■— Feltétlenül. A megye az utak építésére, felújítására, fenntartására több, mint kétmilliárd forintot kér. A végleges adatok még nem ismertek, de a rendelkezésre álló keretből az országos átlagtól többet fog kapni a megye a következő ötéves tervben.

“ A személyszállítás, az autóbusz-közlekedés sok kívánnivalót hagy maga után. Legnagyobb gond, hogy nincs elég jármű, az 5. számú Volán Vállalatnak az 1974. re igazolt új autóbuszok- ' ból még fél tucat hiányzik. Mikorra kapják ' meg?

— A tájékoztatás szerint a hiányzó 11 kocsit még januárban átveszi a Volán Tröszt.

— A megyei felmérések szerint a jelenlegi 196 autóbusz helyett az év végére mintegy 250

busz kell a tömegközlekedés zavat tálán lebonyolítására, különösen Nyíregyházán és Mátészalkán a vidéki dolgozók munkába szállítására. Mi várható most és a közeljövőben?

— Tisztában kell lenni azzal, hogy itt is nagyon végesek a lehetőségek. A megye a selejtezendő buszok pótlására 13 kocsit kap, Nyíregyháza és Mátészalka közlekedése javítására pedig három új busz érkezik. Tudjuk, hogy a közlekedés igen sok feszültség forrása, éppen ezért megértést kérünk az utazóktól, hiszen a most meglévő problémák nem valószínű, hogy csökkennek. A Volán Tröszt a kormány határozata értelmében 1976-tól kap nagyobb támogatást a személy- szállítás javítására, ekkor várható számottevő pozitív változás a közlekedés színvonalában.

— A közúti áruszállítás feladatai szintén rohamosan nőnek. Az őszi csúcsforgalomban csak a más megyében lévő Volán vállalatok segítségével lehet zavartalanná tenni a szállítást. Milyen fejlesztések várhatók?

— Az nem lenpe gazdaságos, ha annyi kocsit szereznénk be. amennyi az őszi csúcshoz kill, máskor viszont kihasználatlanul állnának a szállítóeszközök. Az igényelt 120 tehergépkocsit az idén megkapja a megyei Volán vállalat, s ezzel az autópark fele két évnél nem lesz régebbi, lehetőség lesz a mennyisé, gi és minőségi munka javítására.

— Milyen változások, korszerűsítések várhatók a postánál. Óriási .ellentét van a postai szolgáltatások között, megteremtették az urh-rádió- vételt, a tv 2. műsorának sugárzásúi, ugyanakkor elavult, régi falusi házakban lévő kis postahivatalok is vannak.,

— Ennek az ellentétnek a

feloldására mi is törekszünk. Fokozatosan új falusi hivatalokat építünk, szeretnénk a helyiek segítségét is kérni, hogy ál)ol új közintézmény, gyógysze'rtár, könyvtár stb. épül, ott társuljon a posta js, így az építés olcsóbb, gyorsabban megvalósítható. Változás várható még a nyíregyházi helyi telefonforgalomban, mivel rövidesen üzembe helyezzük itt is a hárompercenként számláló berendezést — fejezte be nyilatkozatát Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes.

Lányi Botond

Korszakváltó évek

A TOT elnöke nyilatkozott a televízióban: a paraszti élet, a mezőgazdasági termelés három jelentős korszaka 1945 a földosztás, 1962 az átszervezés befejeződése, 1937 a szövetkezeti mozgalom megerősödése.

Korszakváltó évek. Mit mond erről Puterka Sándor, a nyírcsaholyi Vörös Csillag Tsz telepőre?

— Néztem az adást. Ha vissza lehetett volna szólni a televíziónak, azt mondtam volna, egyetértek. Bár a ml életünket, munkánkat nehéz- évszámokhoz kötni.

„Hittünk a boldogulásban“

Ködös a januári délelőtt. Az égből mint kristálycukor, csak dara hull. Kint az udvaron szerelők dolgoznak, a határban szántanak, a telepkapun gépek dübörögnek ki, be. Mi beszélgetünk. Puterka Sándor élénk. Sárga gumicsizmájában toporog, á szavait heves kézmozdulatok kísérik, meg a hallgatóság helyeslése, mert többen vagyunk a tsz-telep kapusszobájában.

— Megértem én itt az ősz- szes korszakot. Negyyenöt előtt nincstelen paraszt voltam, 1945-ben itt a községben a pártot szerveztem. Kaptam földet is, két hold földet. Itt mindenki keveset kapott, kevés volt' az osztható. Keservesen ment a földosztás. Éjszaka valakik rendre kihúznák a karókat és kidobálták. Mi újra levertük. Sokan nem akarták ezt a változást.

Mit nem akartak, mit akartak Nyírcsaholyban? Ha erről kívánnánk egy listát ösz- szeírni, hosszú lenne. Talán a legfőbb gondról, arról kell szólni, hogy kicsi volt a határ. A községet körülvevő ^földekből Mátészalka, Ko. csórd is osztozott. A szorgalmas csaholyiak, mert szerezni akartak, nem is hajnal- 1 ban. hajnal előtt keltek. Két órakor, három órakor már indultak, hogy időben eljussanak a tíz kilométerre lévő „zsírosra” harmados munkára, az ecsedi határba. Sok veríték árán apró darab földeket vettek a szalkaiaktól, kocsordiaktól. Ebbe a szorgalomba robbant mindig va- ' lami, mint az első tsz*ek szervezése, amelyek ellenkezéseket váltottak ki.

— Tizenketten, 1949-ben termelőszövetkezetet alakítottunk. Mi hittünk abban, hogy jobben boldogulunk. A szövetkezetalapítás is problémás volt. Előbb volt 12 tehenünk, aztán összeszedtünk még ' vagy 30—40 kisborjút. De kevés volt a ló, a föld, s a gazdálkodáshoz való értés.

Nem lehet ez már másképp

Az Igazsághoz tartozik, Nyírcsaholyban akkor két szövetkezet alakult. Egy, a nincstelen szegényparasztokból, a' másiknak már tehetősebbek voltak a tagjai. Mindkettő eleinte csak kínlódott, aztán 1950-ben egyesültek. Ez a szövetkezet vér gig megmaradt, nem rázta szét az ellenforradalom sem.

— Itt ültem egyszál egyedül, egy széken a telepen akkor, 1956-ban. Vigyáztam az állatokra, etettem, itattam őket. Mindig arra gondoltam, nem lehet ez már másképp, aztán négy kisgyermekem volt, azokat is etetni kellett. De nemcsak én gondolkodtam így, mellettem még sokan.

Nyírcsaholyban a „nagy” átszervezés 1960-ban fejeződött be. 38 gazdálkodó kivételével mindenki belépett a termelőszövetkezetbe. Persze, ez így ennyire szűkszavúan túl leegyszerűsített tény. „Volt asszonyforradalom is.” Az asszonyok követelték vissza a földet, nógatták férjeiket, hogy lépjenek ki. De ki beszélne ma már erről a községben szívesen? Puterka Sándor is csak egy helyi szó- használattal él:

— Zsorválódtak (zsörtölődtek) egy kicsit. Nekem akkor arra volt gondom, hogy el- he’yezzük a marhát. Egy akolba gyűjtöttük őket, s amikor már 180 volt, senkit sem kérdeztem, hajtottam legeltetni... De .hol van már az az idő? Tavaly a kazal tövében beszélgettem Szumán Gusztival, ö is azok között volt, akik kint maradtak, húzták továbbra is egyedül az igát. Szó szerint azt mondta: „Bár tíz éve léptem volna be én is. Láttam én, hogy nektek mennyire könnyebb, én hajnalban keltem, ti meg urason. Nem volt nekem időm egy pohár sörre se.”

Elmúltak a

„húszforintos“

évek

Puterka Sándor egyre jobban belelendül az emlékezés, be. Szónoki kérdéseket tesz fel, olyanokat: „kell-e a föld komám?” Mindenki azt

mondaná erre; „nem kelir.Ä

termelőszövetkezet fejlődése, a község fejlődése, az»embe- rek megváltozott életkörülménye érthetővé teszi az ilyen „földkérdéseket”. A közös ma 2652 hektáron gazdálkodik, 143 hektár a gyümölcsös. Tavaly rossz volt az időjárás, de nem lesz alaphiány, a korábbi években gyűjtött 5 milliós tartalékalap enyhít a múlt év bajain. A szövetkezet egyébként azzal büszkélkedhet, hogy van 30 erőgépük, 6 kombájnjuk. Tavaly száz vagon almát értékesítettek, 450 hi?ómarhát adtak el, s a háztájiból értékesített hízósertések száma 1200 volt.

— Hogy élünk mi? Én vettem egy házat, felneveltem a gyermekeket, a tsz-keresetbpl jutott erre. A faluban annyi új ház épült, és épül, hogy számát se lehet tudni. Nem földpadlósak, nem egy-két szobásak, hanem rendes pad- lósak, fürdőszobásak. ÉH most 1809,— forintot keresek mint nyugdíjas, de aki bírja, fiatal, az többet kap.

A Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek 750 tagja van. Rég elmúltak már a „20 forintos évek”. Annyit osztottak vagy annyit sem, most egy munkaegység 95,— forintot ér. Traktorosok, állattenyésztők 30 000 forinton felül keresnek. De lesz ettől több is. Gyarapodnak. Idén kezdik meg egy 450 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep építését 12. millió forintért. Tovább korszerűsítik a gazdálkodást és ez szükséges is, hiszen a tsz nemcsak a dolgozó tagjairól, de a járadé. kosokról, nyugdíjasokról is gondoskodik. 305 munkából kiöregedett tsz-tag életére is figyelni'üeií. íavaly összesen több; mint 300 060 forint értékben kaptak pénzt, természetbeni juttatást,

A citera

Á kapusszobában sűrűsöd dik a levegő. Keserű a cigarettafüst, de jő a hangulata Tetszik az embereknek a zárszámadáson kívüli, illetve azt megelőző számvetés. Sok minden történt, regényt lehetne írni. Még azt is szeret* nék, hogy legyen a szövegbe? Puterka Sándor most citérá- kát készít. Citerázni tanítja az unokáját, s együtt először április 4-én lépnek fel. A kor. szakváltó évek sorába ez is .beleszámít j

Seres Ernő

i

V

NAQYAPA

1/ óstolgattam, fzlelget*-* tem a szót, amikor először szólítottak így. Nem ismertem a nagyapámat. Illetve az egyikről mindössze egy ködkép maradt bennem, ami egy ágyból, egy elkoptatott görbebotbói'' és egy sovány öregemberről él.

Irigyeltem, akiknek nagyapjuk volt. Pláne amikor cseperedtem és gyerekfejjel vitatkoztunk egymás közt. Ilyenkor ugyanis mindig annak lett igaza, akinek nagyapja volt. Mert ha megkérdeztük, hohnan tudja, elég volt annyit mondani, a nagyapám mondta. Ja, válaszoltuk, az más. Ö csak tudja.

De hát tulajdonképpen nem is az én nagyapámról ákartam szólni, hanem a fiaméról, az apósomról. A dolog akkor kezdődött, amikor a fiúnk született. Az öreg egy hatliteres fazék bort ivott meg akkor éjszaka örömében. Másnap, aráikor felkelt, arra sem emlékezett, hogy fiú lett-e, vagy lány. Ez persze őt nem

is nagyon izgatta, a fontos az — mondta —;, hogy unokám van. E>e ha már fiú, annál jobb, tette hozzá nagy boldogan.

Tél volt akkor és nagyon hideg. Ám ez egyáltalán nem akadályozta meg az újdonsült nagyapát abban, hogy szinte mindennap meglátogassa az unokáját. Ilyenkor aztán különböző tanácsokkal látta el az anyját. Sőt a nagymamát is kioktatta. Ö jobban tudta, hogyan kell etetni, öltöztetni, füröszteni. Később, ahogy nőtt a gyerek, különböző ürügyekkel hivott haza bennünket, holott már egyáltalán nem mi voltunk a fontosak, csak az unoka. Ilyenkor aztán úgy intézte a dolgot, hogy ránk esteledjen. Akkor pedig már nem vihettük magunkkal a fiút

— Még, hogy valami baja legyen a gyereknek az éjszakában !

Ilyenkor aztán egy-két napra mindig ott maradt.

A fiú ahogy nőtt, egyre jobban vágyott a nagyapjához. Nerpcsak a kutya, tehén, macska vonzotta, inkább az, hogy ott mindent szabad volt. A felelet ha megkérdeztük, hogy jó volt- e ez a fiú, mindig ugyanaz volt: nagyon jó! A nagyapja még arra is kioktatta, hogy ha mi ott vagyunk, csendben legyen, ne ugráljon, ne rosszalkodjék.

Ha visszagondolok erre a huszonöt évvel ezelőtti időre, bizony be keli vallanom, néha nehezteltem is ezért a túlzott ragaszkodásért. Akkor még nem tudtam, mit jelent a nagyapának az unoka. És ha akkor azt éreztem, milyen jó, ha egy gyereknek nagyapja van, most

már tudom, nincs annál fel- emelőbb érzés, mint nagyszülőnek lenni.

Szóval mindezt nem tudtam, mint ahogy azt is csak a későbbi elbeszélésekből, hogy a mi gyerekünk sem volt olyan jó, ahogy a nagyapja dicsérte. Volt olyan, hogy feldöfte a tehén, leesett a szekérről, belelépett a rozsdás szögbe. De a legérdekesebb eset az volt, amikor a gyerek feje beszorult. Ezt a történetet a fiú még katonakorában is sokszor elmeséltette a nagy- apjávaL

Volt az öregnek egy rézgombos vaságyuk, aminek a vége rácsos volt. Azelőtt a szobában volt, de mikor divatját múlta, kikerült a konyhába. Egyébként ezen szokott az apósom ledőlni ebéd után szundítani egyet. És így szokta meg a fiú is, ezen szeretett legjobban játszani a nagyapja mellett. Megfogta a rácsot, aztán rázta, rángatta úgy, hogy az

egész tákolmány nyikorgott bele.

Egyszer úgy hároméves korában vacsora közben arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerek nagyon csendben van a konyhában. A nagyapja átment megnézni, mit csinál. Kiabált nagy ijedten: menjünk gyorsan, a gyereknek beszorult a feje a rács közé. - Na, otthagytunk mi csapot-papot és mindenki a fiú kiszabadítására indult. Húztuk, toltuk, forgattuk, de sehogy sem tudtuk kivenni. Eltelt tíz perc, húsz, egy félóra, de a fiú feje még mindig a rács között volt. Feszíteni sem mertük a vasat, mert Volyan erős volt, hogy féltettük megnyomja a fejét. Lassan már a közeli szomszédok is átjöttek, hallva a nagy ricsajt. Mert már nemcsak a gyerek sírt, az anyja, a nagyanyja, de még a nagyapja is. Újabbnál újabb tanácsokat adtak, de egy se vezetett eredményhez

A rác.s fogta a fiú fejét.

Valaki kitalálta, hogy vas-» 1 fűrészt kellene hozni és ki- ; fűrészelni a rácsot. No, a ] nagyapjának sem kellett egyéb. Azonnal menjünk a kovácsért, és hozza a vasfűrészt! Valaki azt mondta erre, hogy beteg a kovácsi De ez mn~ az apósomat nem érdekelte. Hozzátok el, ha fél- hótton van is — mondta.. Kaptuk is a kabátot magunkra a sógorommal és már éppen indulni akartunk, amikor hirtelen abbamaradt a gyereksírás. Amikor visszanéztünk, a fiú feje kinn volt.

Legalább tízen guggoltak* térdeltek az ágy végénél, de senki sem látta, a gyerek hogyan vette ki. A nagyapja aztán kijelentette: „Valószínű úgy, ahogy bedugta ” Ebben mindnyájan meg is nyugodtunkHiszen ő csak tudja,

Falcslk Wezmsf >