Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
fc£fc?rt'-MAGYARöRS!íAG — VASÁRNAPI; MELLÉKLET? ß ÍS?S. Jífflüilr i® m l~T-' - ■' * -r.-m-rr....ict> A közművelődés és a társadalmi csoportok T ársadalmunkat a jövő fogadására készítjük fel, a jövőnek neveljük. Távlati közművelődési terveinknek, számot kell vetniök azokkal a változásokkal, amelyeket társadalmunk osztályainak és rétegeinek arányaiban és viszonyaiban várhatóan bekövetkeznek. Az ipar korszerűsödése révén — az ipari munkásság abszolu' létszámának mérsékelt növekedése mellett — növekszik az értelmiség és a szakmunkássá;; aránya. A mezőgazdasági munka hatékonysága következtében csökken a mezőgazdasági dolgozók száma, megnő a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya, kiszélesedik az alkotó értelmiség, növekszik és kiteljesedik a nők foglalkoztatása. A kulturális élet egészében megnő az ifjúság szerepe, elsődlegessé válik az ifjúság művelődési viszonyainak, lehetőségeinek gazdagítása a társadalmi beilleszkedés megköny- -üyítése a jövő kulturális életének céljából. A regionális fejlesztés, a vidék fejlődése, az '.infrastruktúra telepítése módosítja-növel) a kulturális szükségleteket. A munka melletti tanulás újraszabályozása, a folyamatos át- és továbbképzés rendszerének kiépítése a közművelődés elé is új feladatokat szab. Ehhez a néhány ismérvvel jelzett nem Is távoli jövőhöz azonban a múltat végképpen le nem vetkezett jelenen keresztül- vezet az út. Közművelődésünk állapotának hiteles képét csak úgy kaphatjuk meg, ha a meglevő osztályokban és rétegekben gondolkodunk Cselekvési taktikánknak a meglevő osztálytagozódáshoz, a rétegek művelődési igényeihez és lehetőségeihez kell alkalmazkodnia. R étegmunkánknak mindenekelőtt a művelődési tartalom differenciálását kell szem előtt tartania. Jobban igazodnunk kell a társadalom különböző rétegeinek igényeihez és szükségleteihez, és tervszerűen nevelni kell érdeklődésüket. Az egyes rétegek műveltségi és művelődési állapotának megvizsgálására, az eredmények és teendők rendszerezésére több lehetőség kínálkozik. Teendőinket vonatkoztathatjuk a szakképzettség fokozatai szerint elkülönülő rétegekre, amelyeknek művelődési ak ivitása végleges eltéréseket mutat. Köz- művelődésünknek fontos feladatai vannak a segéd- és betanított ipari munkások, a mezőgazdasági fizikai munkások, közöttük különösen e nők, valamint az iparban és mezőgazdaságban dolgozó szakképzetlen fiatalok művelődési aktivitásának 'fejlesztésében. „Csak” iskoláztatási politikánk változtatásával a hiányok, hátrányok nem küzdhetők le. A rétegművelődés jelenségei, jelenségcsoportjai, a rétegmunka feladatai vizsgálhatók a munkamegosztás kialakította osztályok, rétegek sajátosságai, ezek itt és most adott műveltségi állapota és fejlődési lehetőségei szerint. Persze korántsem olyan elkülönítetten, ahogyan a dogmatikus művelődéspolitika megkísérelte, mivel az osztályok, rétegek egymással való kapcsolata maga is színező, alakító tényező. Ugyanakkor egyetlen osztály, vagy réteg műveltsége, művelődése sem tekinthető homogénnek. Nem lévén terünk a hosszabb fejtegetésekre, azért csak néhány jelenségre utalva nem is annyira a teendőket, hanem a célravezető szemléletet vázoljuk. Értelmiségünk jelentős hányada elismerést érdemlő módon igyekszik lépést tartani kulturális életünk egészével. Nehezen küzd meg azonban a specializáltság kényszerével és csábításaival, műveltsége sokrétűvé tételéért keveset tesz. ízlésében, a művészeti értékek megítélésében és elfogadásában nem képviseli a képzettségétől joggal elvárható érdeklődést és színvonalat. Főleg a közösségi jellegnek ellentmondó művelődési szokásainak megváltoztatásáért kell .sokat tennie a köz- művelődésnek. P arasztságunk művelődését egyfelől az alapműveltség megszerzésének rosz- szabb lehetőségei, másfelől a kedvezőtlenebb földrajzi, területi adottságok, az infrastruktúrális elmaradottság, az életmód lassúbb átalakulása, az örökölt kötöttségektől való megszabadulás nehézkessége (főleg a szabadidő-gazdálkodás beidegződéseire gondolunk) határozza meg. Ezt a sommásnak tűnő helyzetképet részben módosítja a paraszti osztályon belül is tapasztalható átrétegeződés, a tömegkommunikációs rendszerek térhódítása, a parasztságra „szabott” művelődési akciók, folyamatok tapasztalt hatékonysága. „A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével; a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni” — mondja a közművelődési határozat. Tanácskozások, fórumok, sajtó, rádió, televízió keresik azokat a célszerű megoldásokat, amelyek meggyorsítják a munkások művelődésének fejlődését, kiküszöbölik az akadályozó ellentmondásokat. A munkásosztály rétege- zettségéből adódó műveltség-, ízlés- és magatartásbeli különbségek megszüntetése megkerülhetetlen és ugyanakkor hosszantartó feladat. Egy sor intézkedés, gyakorlatias állás- foglalás, ajánlás, javaslat mozgósítja az üzemi vezetést, az állami és társadalmi szerveket a munkásság művelődésének szervezésére, intenzitásának fokozására. Megkezdődött a munkásművelődés múltjának kritikai elemzése, haladó hagyományainak ébresztése. Az üzemi művelődésszociológiai, szociálpszichológiai vizsgálatok a vezetés kulturális tevékenységének, irányító, szervező munkájának, döntéseinek szolgálatában állva egyre nagyobb teret kapnak, az anyagi és erkölcsi erők koncentrálására késztetnek. A munkásművelődés formalizmusa leküzdésének hasznos keretét találjuk meg a szocialista brigádmozgalomban. Nem véletlen, nem a divat és a kampány diktálja, hogy a munkásosztály művelődését elsődlegesen a szocialista brigádokra igyekszünk alapítani. A szocailista brigádok azért válhatnak a közművelődés hordozójává és „közvetítő közegévé”, mert „tevékenységük valóban az emberi teljesség kifejlesztését szolgálja, s a mindennapokban segíti elő a szocialista kultúra értékeinek jelenlétét és felszívódását”. Z. Fodor József Pedagógus vitakör alakult Nyíregyházán r A felnövekvő nemzedékek képzettségét, Bevelts'ját és műveltségét döntően befolyásolja, hogy milyen felkészültséggel és hivatástudattal bíró pedagógusok tanították. A felsőoktatási Intézményekben szervezett szak- tudományi, ideológiai, pedagógiai és módszertani ismeretek jó alapot adnak a pedagógus pályán való elindulásra, de a nevelői személyi, séa teljességének kibontakoztatására már en- cél többre /an szükség. Az iskolarendszer, az oktatás-nevelés tartalmának és módszereinek fejlődése — a tervszerű önművelés és önkép- *és mellett — megköveteli a folyamatos korszerű továbbképzést. Jól szolgálják pedagógusaink szervezett továbbképzését a komplex gyakorlati szemináriumok, a tanítói, tanári munkaközösségi foglalkozások és a pedagógusképző intézményekhez kapcsolt speciális tanfolyamok. Járhatónak és követendőnek tartjuk a vezetőképzésben a Szabolcs-Szatmár megyei Továbbképzési Kabinet 2 éves intenzív igazgatói tanfolyamát. A továbbképzés felsorolt és a gyakorlatban élő más formái mellett a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatával közös rendezésben a továbbképzés megújításának lehetőségeit kutatva — érdeklődők számára vitakörben — aktuális pedagógiai kérdésekről vitákat rendezünk a továbbképzési kabinetben. ilyen módon szeretnénk fórumot teremteni mgyénk általános és középiskolai nevelőivel, hogy egy-egy aktuális pedagógiai kérdésben viszonylag széles körű véleménynyilvánítás után lehetőséget biztosítsunk az egységes pozitív hatású pedagógiai eljárások alkalmazására- A vitakör első rendezvényét február 11-én 14 órakor tartjuk A tanulók beilleszkedése a közösségbe és ebből adódó pedagógiai feladatok témában. Választásunk helyességét bizonyítja 65 pedagógus jelentkezése (a határidő egy hét múlva jár le!). Április 15-én 14 órakor nem csak a pedagógusoknak, hanem a közvéleményt is érdeklő Iskolai élet és megterhelés témát dolgozzuk fel. Erre a foglalkozásra nem pedagógus jelentkezőnk is van. Június 3-án 14. órakor a Pedagógusképzés és továbbképzés problematikáját vitatjuk meg. A vitára jelentkezők előzetesen tájékozódnak a téma irodalmában, elvégzik eddigi pedagógiai tapasztalataik összegezését. A vitakörben véleményüket ezek alapján fejtik ki. Ügy gondoljuk, a vitakörök rendezvényei hozzájárulnak a megyei pedagógustársadalom egységének erősítéséhez. A gyakorló pedagógusok igényeinek jobban megfelelő forma, az önképzés, a pedagógiai tapasztalat és a szervezett továbbképzés harmonikus egymáshoz kapcsolódása az oktató-nevelő munka színvonalának emelésében gyümölcsöző lehet. Of. Tóth László Alvó nő. (bronz) Lesenyei Márta szobra. Petőfi Sándor orosz fordításai Petőfi forradalmi költészete három orosz forradalom kísérője volt, s az 1917 októberében győzelemre jutó nép örökre megőrzi soha el nem múló szeretetét és háláját Petőfi Sándor iránt, akit a barrikádokon harcoló társának érez. (Pravda, 1957. március 28.) TÚLZÁS NÉLKÜL ÁLLÍTHATJUK, hogy Petőfi költészete lépcsőfok, összekötő láncszem a magyar—szovjet barátság történeiében. Annak alapján, ahogy elindult Petőfi költészetének népszerűsítése a forradalmi Oroszországban, majd a Szovjetunióban, nyomon követhető, hogyan jöttek létre és erősödtek a magyar és a szovjet nép közötti, irodalmunkban is megnyilvánuló testvéri kapcsolatok. Petőfi neve Oroszországban a múlt század közepe óta ismert volt. Az orosz társadalom haladó rétegeinek tudatába Petőfi Sándor mindenek előtt mint életét hazájáért áldozó nemzeti hős került be, s csak azután mint költő. Petőfi költészetének első tolmácsolói olyan híres orosz költők voltak, mint M. Mihajlov, A. Seller-Mihajlov, V. Benedjktov és mások. A költőnek orosz nyelven elsőként felhangzó költeménye A dal (Pesznya) c. vers volt M. Mihajlov fordításában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme Után első könyvét Szovjet Oroszországban A. LunacsarszkJj adta ki, aki nagyra értékelte Petőfit, Európa egyik legragyogóibb lírikusának tartva. Petőfi szovjetunióbeli népszerűsödésének útján a második világháború után nagy ugrás következett Ez érthétő is, hiszen a negyvenes évek végén a magyar irodalom átlépve a nemzet határait megkezdte új, nemzetközi életét a Szovjetunióban. A nagy magyar költő életművének nemzetközi élete a Szovjetunióban részben Radó György könyvében kap megvilágítást (Radó György: Petőfi Sándor és a Szovjetunió népei. MSZBT, 1973). Petőfi szovjetunióbeli népszerűsítésének ügyéhez a háború utáni években, mint ismeretes, nagy mértékben hozzájárult ismert költőnk és prózaírónk, Hidas Antal, s felesége, Kun Ágnes, aki a Szovjetunióban Anna Krasznova néven is ismert. 1952-ben ők készítették elő Petőfi műveinek négykötetes gyűjteményes kiadását. Ez a kiadás nyitotta meg az utat a szovjet olvasótábor tömegei előtt művészi és költői világához. MA PETŐFI MÜVEINEK példányszáma a Szovjetunióban eléri a másfél milliót. Petőfi műveinek orosz s a Szovjetunió többi népeinek nyelvén megjelent fordításait történelmileg elemezve a költő műveinek tolmácsolása kapcsán egész szovjet műfordítói iskoláról beszélhetünk, amelynek már hagyományai is vannak. Ennek bizonyítékaként a továbbiakban — bár a konklúriák teljességé nek igénye nélkül igyekszünk bemutatni Petőfi Sándor János Vitéz c. elbeszélő költemé nyének fordítástörténetét. A fordítás történeti bemutatását a magyar művészeti kérdések s Petőfi Sándor költészetének neves szovjet kutatója, Alekszandr Gerskovics életmű-interpretációjának szempontjai alapján végezzük eL Választásunk nem véletlenül esett erre a műre: először is ez az alkotás meghatározott helyet foglal el Petőfi orosz nyelvű fordításirodalmának történetében, minthogy két híre* szovjet költő, D. Kedrin és B. Paszternák tol* mácsolásában került bemutatásra; másrészt ez az elbeszélő költemény Magyarországon is egyike a költő legnépszerűbb alkotásainak: „Már több, mint száz esztendeje a magyar népnek, gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek egyaránt legkedvesebb olvasmánya” (Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1974). A JANOS VITÉZ OROSZ NYELVŰ FOR. DÍTASAINAK sorában az elsőbbség Dmitrij Kedrint illeti meg: az ő fordítása jóval eőbb elkészült, mint Borisz Paszternáké. Dmitrij Kedrin egy magyar politikai emigráns költővel, Madaras Emillel kötött barátsága kapcsán jegyezte el magát Petőfi költészetével. Abban az időben, amikor D. Kedrin az elbeszélő költemény fordításán dolgozott, minden más munkája háttérbe szorult a számára oly nagy élvezetet jelentő művészi tolmácsolás elkészítése mellett. Az elbeszélő költemény kész fordítását D. Kedrin először a moszkvai írók klubjának irodalmi estjén olvasta fel 1939. május 15-én. A moszkvai írók körében a fordításnak hatalmas sikere volt. De ennek a fordításnak a sorsa ugyanúgy, mint magának a költőnek is, tragikusan alakult: a háború alatt a fordítás elveszett, s a költő-mű. fordító csak néhány év múlva akadt rá — röviddel halála előtt. Először a D. Kedrin-féle fordítás 1972-ben jelent meg nyomtatásban a Gyermekirodalmi Kiadó gondozásában. Petőfi műveinek gyermekek számára történt válogatásába a szerkesztő, A. Gerskovics a János vitézt D. Kedrin fordításában vette be. D. Kedrin és B. Paszternák fordításait összehasonlítva, A. Gerskovics véleménye szerint, noha mindkét tolmácsolás teljes- és egyenértékű, mégis különböznek egymástól. B. PASZTERNÁK FORDÍTÁSA, Gerskoi vies véleménye szerint, líraibb és filozófiku- sabb, minthogy B. Paszternák az 1844-es év Petőfijének életérzésében mindenek előtt a romantizált, patetikus világképet látta meg. Másképp közelíti meg azt a világot D. Kedrin: az 6 konkrétabb, a népi élethez közelibb interpretációja Kukorica Jancsi történetét népi eposszá alakítja. A magyar irodalom a Szovjetuinóban c. tanulmányában (lásd; a „Voproszü lityeratirii” egész terjedelmében a magyar irodalomnak szentelt 1974/12. számát). A. Gerskovics összegezve az orosz nyelvű Pe. tőfi-fordításokról elmondottakat kijelentette; A sikerektől függetlenül, nagyon sok még a teendő, hiszen Petőfi több mint ezer verssorra tehető költeményei még lefordításra várnak, s számos régi fordítás pontosítást, átdolgozást igényel. Ugyanitt A. Gerskovics hangot ad abbeli véleményének is, hogy kívánatos lenne Petőfi műveinek egy teljesebb, modernebb kiadását szorgalmazni. Egy ilyen tudományos igényekkel készült kommentárokkal kiegészített kiadás Petőfi költészetét hasonlóan mutatná be a szovjet olvasóknak, mint ahogy sor került már ilyen módon Hugo és Heine. Shelley és Byron bemutatására is. így tehát Petőfi tanulmányozása és népszerűsítése a Szovjetunióban további kiterjed dés előtt áll. Dr. Bállá Tamara
