Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

* Sm.CT-MAGYARORSZÄ® f9VS. §!«**&* A pekingi függöny mögött HÉTFŐ: Genfben folytatja munkáját az európai biz­tonsági konferencia második szakasza. — Iz­raeli támadások Dél-Libauon ellen. — A Palesztin Felszabadítási Szervezet elítéli az orly-i terrorakciót. — Fejszal Kairóban. KEDD: A KGST Végrehajtó Bizottságink ülésszaka Moszkvában. — Nem hosszabbítják meg az észak-írországi fegyverszünetet. — Nézet- eltérések a portugál kormánykoalícióban. —■ Heves harcok a kambodzsai főváros körül. SZERDA: Szovjet—lengyel külügyminiszteri talál­kozó. •— Csehszlovák párt- és kormánykül­döttség látogatása Bulgáriában. CSÜTÖRTÖK: Általános sztrájk Olaszországban. — Élénk vita az Egyesült Államokban Ford ta­karékossági programjáról. — Brit bejelen­tés: népszavazást rendeznek Anglia közös piaci tagságáról. —■ A francia elnök televí­ziós beszéde. PÉNTEK: A ciprusi parlament felhívása. — Az olaj- exportáló országok tanácskozása Algírban. — A nyugatnémet külügyminiszter Finnor­szágban. -— összeül a japán képviselőház. — Strauss befejezi pekingi tárgyalásait. SZOMBAT: A Szaliut—4 fedélzetén tevékenykedő szovjet űrhajós páros megkezdi harmadik munkahetét. — Vietnami nyilatkozatok a párizsi egyezmények alánosának küszöbön- álló évfordulója alkalmábóL sában nyilvánult meg. Sem­milyen jele sem mutatkozott annak, hogy a két csoport tagjait valamilyen különb­ség választaná el egymástól a nemzetközileg leglényege­sebb kérdésben, az ádáz szovjetellenességben. Ezt előrebocsátva: a par­lamenti döntések azt mutat­ják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvánvalóan, előre­haladott kora miatt részt hem vevő — Mao különleges helyzete nemcsak konzervá­lódott. hanem meg is erősö­dött. Elhatározták és az ülé­sen elfogadott új alkotmány­ba be is iktatták, hogy el­törlik az államfői tisztséget. Ezt Liu Sao-csi bukása óta egyébként sem töltötték be. Ráadásul a fegyveres erők főpamcsnoki tisztét a Kí­nai KP elnöke, tehát Mao- veszi át. A másik, személyi­leg figyelemre méltó határo­zat, hogy a hónapok óta be­tegeskedő, de az ülésen — legalábt) is a hivatalos köz­lés szerint — részt vett 76 éves Csou En-lajt megerősí­tették miniszterelnöki tiszt­ségében. , A jelek szerint az ország harmadik emberévé, első mi­niszterelnök-helyettessé (egyébként tizenkettő Van) Teng Hsziao-ping lépett elő. Teng, 'aki maga js jóval túl van a hetvenen, egyike volt a „kulturális forradalom” idején a „radikálisok” által > leghevesebben támadott funkcionáriusoknak, de már körülbelül másfél esztendeje fokozatosan visszatért a ha­talomba. Mégpedig Csou En- laj támogatásával. akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kórházba vonulásának idő­szakában. Hasonlóképpen Csou bizalmasának számít a 76 esztendős Csien Jing marsall, akinek személyében Kínának Lin Piao bukása óta ismét van hadügyminisz­tere. Mindamellett le kell szö­gezni, hogy az úgynevezett „radikálisok” a párt vezető testületéiben megtartották eddigi pozícióikat és az új alkotmánytervezetet is en­nek a csoportnak egyik tagja tdbjesztétte be. Mündez — bármilyen je­lentősége legyen , is később a kínai politikai magatartás alakulása szempontjából — végső soron másodrendű. A polijikailag leglényege­sebb kérdésben a központi bizottság és a népi gyűlés ülése megerősítette azt , a kártékony, negatív vonalat, amely Kína magatartását ed­dig jellemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkot­mányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szerkesztett • régi alkotmány bevezetője a Szovjetunió, és a népi demokratikus országpk- hoz fűződő megbonthatatlan barátságról beszélt. Ezt a Sza­kaszt törölték az új alkot­mányból. Helyét olyan be­vezető foglalta el. amely 'az imperialistaellenes harc mellett különös élességgel szólít fel az úgynevezett „szocíálimperializmus” el­lent küzdelemre. Ezen a kí­nai vezetők különleges szó­használata a Szovjetuniót és a szocialista közösséget érti. A titoktartás fátylával burkolt és csak utólag, som­más hivatalos jelentésekben ismertetett pekingi esemé­nyek ily módon a belső „ha­talmi sakktáblán” esetleg létrehozhattak változásokat, de a kínai politika szovjet­ellenes fővonala a régi ma­radt. Jelentés 4 útjáról A Mont Blane-nak az eny­he télben is heves csúcsa még a januári ködbe burko­lózik, de a diplomaták genfi törzsszállodáira kiakaszthat­ják a „megtelt” táblát. A ka­rácsonyi és újévi szünet után, amely legalább annyi­ra szolgált konzultációkra, mint pihenésre, újra meg­kezdte tanácskozásait az Eu­rópai Biztonsági Konferencia második szakasza. Nemrégen alkalmam volt néhány napot személyesen is a helyszínen tölteni, „bele­kóstolhattam” abba a nem könnyű és egyszerű politikai küzdelembe, amely a svájci városban folyik. A csaknem ezer tapasztalt diplomata és szakértő azokat a dokumen­tumokat készíti elő. amelye­ket majd a harmadik, záró szakasz hagy jóvá, minden bizonnyal a legmagasabb szinten. Az EBK azonban nem szavaz és csupán azok a jasvaslatok emelkedhet­nek határozattá, amelyekkel mind a harmincöt résztvevő állam egyetért, vagy nem emel ellenük kifogást. Ért­hető, ha tizenhat bizottság és munkacsoport ezerötszáz ülése volt szükséges ahhoz, hogy megfogalmazzák a ter­vezett szöveg több, mint há­romnegyedét úgy hetven ol­dalnyi terjedelemben. (A gaz­dasági együttműködésre vo­natkozó indítványok lénye­gében elfogadásra kerültek, előbbrejutottak a kulturális és emberi kapcsolatok fej­lesztését illetlen, a biztonság tíz politikai alapelvéből nyolcat már megfogalmaz­tak.) A pusztán mennyiségi sta­tisztikák mégis félrevezet­ek lehetnek. Változatlanul maradt néhánv „kemény dió” s az elkészült szövegekben sem ritkák a zárójelek. A diplomáciai tolVainvelvben használatos ,<bracketblő«ia” (zárójeltan) arra utal. hogv amikor a vitatkozó felek nem tudnak megállanodni -bizonyos részletekben, to­vábbhaladnak és néha két. három, sőt több ellentétes vélemény záróielbe kerül. Ezeket a zárójeleket felolda­ni, hogv megint a diolomá- ciai szaknyelvet idézzem: ..a piszkos szövegeket 1 tisztává tenni”, — további kemény csa+^pozásoket feltételez. A genfi haladás legna­gyobb akadéivát mégsem a fogalmazási kérdések kéne­zik. hanem egyes nyugati körök igyekezete, hogy las- ‘ éftsák. fékezzék az európai kibontakozást. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk Centre S a békeszerető köz­vélemény újabb erőfeszítése­ket tegyen a siker érdeké­ben. A héten a szocialista közösség országainak két je­lentős fórumán a szovjet- lengyel külügyminiszteri ta­lálkozón, Valamint a Husak vezette csehszlovák párt és kormányküldöttség bulgá­riai tárgyalásain vetődött fel sürgetőleg az EBK folya­matának meggyorsítása. A konferencia jövendő színhe­lyére, Helsinkibe a nyugat­német külügyminiszter láto­gatott el: a finn kormány is­mét kifeiezte ismert igényét a konferencia mielőbbi megtorlását illetően. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy a hét eseményei más irányból is az EBK szükségességét bizonyították. Kontinensünk több pontján feléledt a nyugtalanság: Észak-lrországban nem si­került meghosszabbítani a fegyvernyugvást, közvetlen veszély fenyegeti Ciprus füg-- getlenságét és területi egysé­gét, a kritikus szakaszba juthat a brit politika, ha a Wilson-kormány valóban megrendezi a megígért nép­szavazást a közös piaci tag­ságról. (A hét krónikájához több belpolitikai jellegű esemény is kapcsolódott Eu­rópában: az olasz általános sztrájk, ősz óta immár a ne­gyedik: a mandátumoknak mindössze negyedével ren­delkező dán „legkisebbségi” kormány megalakulása; va­lamint a portugál kormány- koalícióban kiéleződött fe­szültség.) Az európai erőfeszítéseket indokolttá teszi azonban egy „távolnyugati” és egy „tá­volkeleti” jelzés. Washington­ban Andersort külügyi szó­vivő meglehetősen kétértel­műen, de az ajtókat nyitva- hagyva szólt az EBK-ról —v Pekingben viszont az odalá­togató nyugatnémet revan- siszta vezérnek, Straussnak kivételes programot biztosí­tó kínai vezetők folytatták megszokott szitok-átok had­járatukat ebben az ügyben. Strauss pekingi felértéke­lésére jellemző, hogy első nyugatnémet politikusként maga Mao Ce-tung is fo­gadta, állítólag valahol Dél- Kínában. A helyszín azért kap hang­súlyt, mert Mao nem jelent meg a kínai népi gyűlésnek az új alkotmányt elfogadó és a kormányt kinevező ülésszakán. Természetesen nem kis érdeklődés fogadta a héten közzétett dokumen­tumokat, de azokból a kí­nai politika változatlansá­gának és egy feltehető ha­talmi kompromisszumnak képe rajzolódott ki. Az alkot­mány legfeljebb annyi újat hozott, hogy a maóizmust ál­lamjogi doktrínává emelte, a hadsereg főparancsnokává Maot tette (ennek az utódlá­si harcokban lehet szervi) s az elavult szovjetellenesség az alkotmányosdiban is pol­gárjogot nyert. A nemzetközi politika két, sajnos immár hagyományos válságterületének, a Közel- Keleten és Indokínában a héten nem javult a helyzet. Washingtonban és Tel Aviv összjátéka a katonai erőfi­togtatás mellett (lásd a Dél- Libanon elleni sorozatos tá­madásokat) elsősorban arra irányul, hogv megbontsa az egységes arab frontot, illet­ve ' megnehezítse annak tényleges létrejöttét. Ennek jegyében repítettek fel meg nem erősítettt híreket és „kí­sérleti léggömböket” olyan ajánlatokról, amelyek egye­netlenséget szíthatnának. Fejszal szaudarab uralkodó körutat tett az arab frontál­lamokban, de nehéz megálla­pítani, hogy miiven mérték­ben akar valódi segítséget nyújtani, s mennyiben lép fel Washington prókátora­ként. Az algíri jelentések érdekessége a résztvevők felsorolása: az OPEC, az olajexportáló országok ed­digi megbeszélésein min­dig a kőolaj ügyminiszterek vettek részt, most azonban a küliigy- és pénzügyminisz­terek is odasereglettek — nyilván az olajügyek poli­tikai súlyát bizonyítandó. Indokína évforduló előtt áll: két éve annak, hogy alá­írták á vietnami háború hi­vatalos befejezését jelentő bárizsi megállapodásokat. A VDK és a DIFK politikai, diplomáciai és — ha kell — katonai-önvédelmi eszközök­kel következetesen küzd ezeknek az okmányoknak maradéktalan megvalósítá­sáért — a saigoni rezsim azonban továbbra is elszabo­tálja azokat. A harmadik esztendő kezdetén Thieu és pártfogói bűnéből még mindig várat magára a so­kat próbálta Vietnam igazi békéje. Réti Ervin 17. Sietős lehetett nekik, ha azt a ládát ott felejtették. A major szobájában talál­ta a ládát; azelőtt ő sohasem járt ebben — a parancsnoki — szobában. Biztosan hadi­zsákmány volt, azért őrizte maga a parancsnok. A nagy sietségben aztán nem volt rá figyelmük. Ha riadó van, gondolkozni sem ér rá a katona — még a parancsnok sem, mert neki is parancsol a főparancsnok —, csak azt kapja össze nagy hirtelen, ami az övé. Az már biztos, hogy riadó volt, azért tűntek el olyan egykettőre Grisáék. A kéménylyukban rejtette el a ládát. Széles, nagy ajtaja volt, akár ő Is bemászhatott volna. Irdatlan nehéz láda volt, megvolt az egy mázsa is, alig bírt vele egyedül. Hosszú kar­tondobozok benne, mind te­listele érmekkel. Tiszta új, csillag alakú meg kereszt alakú érmek, amilyeneket a tábornokok viselnek,, meg a hadirokkantak. Már a módszerek is sok mindent elárultak a kínai politika természetéről. Min­den előzetes bejelentés nél­kül, titokban ülésezett ja­nuár 8-a és 10-e között Kí­nában a maoista párt köz­ponti bizottsága. Nyilvánva­lóan ezen az ülésen szület­tek meg azután azok a döntések, amelyeket a január 13-án ugyan­csak titokban összehívott és titokban ülésező IV. orszá­gos népi gyűlés szentesített. Az egész folyamatról a kül­világot — beleértve termé­szetesen a kínai „külvilágot” is — csak akkor értesítették, amikor, a folyamat már le­zajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelentősnek kell ítél­ni. Végső soron a földkerek­ség legnagyobb lélekszámú országáról van szó, amely­nek magatartása és politikai vonalvezetése nem lehet kö­zömbös a nemzetközi poli­tika szempontjából sem. Az a tény, hogy az országos né­pi gyűlést (tehát a parla­mentet) végül is összehívták, feltételezte: viszonylagos és Ideiglenes kompromisszum jött létre a kínai vezetés csúcsain folyó hatalmi harc­ban. Hiszen a kínai parla­ment tíz éve nem ülésezett, noha a tíz esztendő alatt fe­lelős kínai vezetők nem egy­szer „küszöbönállónak” je­lezték a parlament összehí­vásit. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyülekezet összehívását is azok a viharok, amelyeket már évekkel ezelőtt Liu Sao-csi államelnök, majd a Mao utódjának kikiáltott Lin Piao bukását és az úgyneve­zett „kulturális foradalom” idején kibontakozott frak­cióharcokat követték. A most hozott határozatok utalnak bizonyos személyi komoromisszumokra és a hatalmi harc „viharszüneté­re” de ez a megegyezés nyil­vánvalóan viszonylagos. A múlt években általában .két. nagy csoportot különböz­tettek meg a kínai vezetés­ben: a Csou En-laj által ve­zetet „pragmatikusokat, vagy mérsékelteket” és a korukat tekintve fiatalabb, a „kultu­rális forradalom” idején fel­tűnt „radikálisok” csoportját. Ez utóbbit „sansháji frak­ciónak” is nevezték és a kombinációk ehhez sorolták Csiang Csinget, Mao felesé­gét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a felosztás mindenekelőtt a személyi hatalmi harcra vonatkozott amely legfeljebb a gazdaság- vezetés és a beinolitikai élet stílusának különböző felfogá­Ha annak "sak a fele arany, akkor is sok. Tett a láda mellé két tár golyót, német géppisztolyba valót; ezt már napok óta rej­tegette, még Grisa előtt is. Egy éppen alkalmas mélye­dés volt a kéményajtó mö­gött, csak a törme’éket kel­lett belőle k'kaparni. Tágított rajta annyit, hogy a láda bő­ven belefért, s mögé egy kis erőszakkal a golyók. Leterí­tette az egészet kormos tör­melékkel. Ha valaki benézne, semmi­ből sem gondolhatja, milyen kincsek vannak ott. Lett azután még egy rej­tekhely, most legutóbb, vagy két héttel ezelőtt. De azt ne­héz lesz megtalálnia. Valahol a hegyek közt van, két-há- rom faluval errébb — esetleg néggyel, semmiképp se töb­bel —, mint ahogy Grisáékat utolérte. Ott szerezte a kötelet is. Azt persze nem dugta el, rög­tön a derekára csavarta, a nadrág alá. így akár fényes nappal átmehet a frontpn, neam érheti szerencsétlenség. A Pöld körül keringő Szaljut—4 szovjet tudomá­nyos űrállomáson szombaton megkezdődött Alekszej Gu­barev és Georgij Grecsko űr­hajósok harmadik munka­hete. A szombaton hajnalban véget ért 14. munkanap fo­lyamán az űrhajósok kevés­bé intenzív programot haj­tottak végre, mint az előző napokon. Rendszerezték ku­tatásaik eredményeit, ellen­őrizték az űrállomás egyes rendszereinek működését, fi­zikai gyakorlatokat végez­nem foghatja golyó, sem sem­miféle rontás. Parázsó nagymama minden ilyen babonasághoz ért — a halottak is' jártak már nála, a lelkek —, és ő esküszik rá, hogy ez mindenre jó. Beteg­ség ellen, rontások ellen, de még szerencsét is hoz. Etég egy nyúlfarknyi darab be­lőle — akkor ez hogyne vol­na elég, hatszor éri körül a derekát. A falubán nem volt sen­kinek, egy darab sem. De a szomszéd faluban ismert va­lakit nagymama, akinek volt. Legalábbis azt mondta rá, hogy annak csakis akasztott ember kötele lehet a birtokában, mert annak minden sikerüL , És az a jó benne, hogy akármeddig megtartja a va­rázserejét. Tudott egy em­berről nagymama, aki egy előhasú üszőt adott egy nyúlfarknyi darabért, ame­lyet valamikor Rózsa Sán­dor, köteléből vágtak. És még mindig szerencsét hozott tek az űrállomáson levő he- rékpárpadon és futószala­gon és pihentek. Az orvosi ellenőrzés adatai szerint mindkét űrhajós jó egészségnek örvend. Gubarev pulzusa 62-őt, Grecskói pe­dig 64-et ver percenként, a parancsnok vérnyomása 115/ 65, a fedélzeti mérnöké pe­dig 120/70. Az űrhajósok szombaton magyar idő szerint 10 óra 25 perckor kezdték meg a 15. munkanapot. A fedélzeti rendszerek kifogástalanul működnek. Az űrrepülés folytatódik. Pedig mikor volt az, ami­kor Rózsa Sándort akasz­tották. Még nagymama se •igen élt akkor. 9. Grisát a főparancsnok né­vé után találta meg. Pal- kóvnyik Szinyicin — így hívták a főparancsnokot. Abba az épületbe, ahol az aranyérmeket eldugta, még aznap idegen orosz katonák szállásoltak be. Nem valami barátságos társaság. Rögtön azzal kezdte az egyik, hogy elvette tőle a prémsapkát, amelyet Grisától kapott. Bőgött persze, a sapka után, és kiabált mindent, magyarul, oroszul, ami a szájára jött. Mire a oaranrs- nok — nem főparancsnok, még nem is májor, csak va­lami lejtynant — tolmácsot hívott, és kivallatta, hogyan került hozzá a sapka. És miféle Grisát emleget folyton? — Nem az, hogy Grisa. de Palkóvnyik Szinyicin is tud­ta, hogy ez a sapka az enyém! — sírta a tolmács­nak. — Akárhányszor talál­koztam vele és tisztelegtem is neki, igen! — Palkóvnyik Szinyicin? — Igen, Palkóvnyik! Vá- gyis főparancsnok! Nevettek és visszaadták neki a sapkát. kJ rfAnTfiT/i1! >1*1 FEKETE GYULA: R E G E N Y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents