Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

53ufSL»TÍ?,??' $$ Ä^TjT fW9. J&nt&p §S Szülők lói urna: Miért fél óra a reggeli? Gyakran panaszolják a kisiskolások pedagógusai: — Értelmes gyerek, mégse képes tudásáról meg­felelően beszámolni, — érdekli a tárgy, de nehezére esik a koncentrálás, nem tudja követni a pajtásait, — 8—10 éves gyerekek gyomorfájásról panaszkodnak... Ha megkísérelnénk, valamelyik „eset” nyomába szegődni, hamar kiderülne, — az otthoni feszült, haj­szolt reggeli légkör az előidéző ok. Mert hogyan is zajlik az a bizonyos reggeli in­dítás? Legtöbbször a szülők és a gyerekek az utolsó perc­ben kelnek fel. Azután következik a versenyfutás, a percek adagolása a fürdőszobáért. A reggelit gyakran állva fogyasztják. A kisgyerek kortyol valami keveset a kávéjából, miközben biztat, ják: még nem vagy kész, — már kabátban várok rád. Te is — én is el fogunk késni.... Mikor tanulsz meg már temoózni — egész életedre ilyen álomszuszék akarsz maradni?... A hirtelenében harapott kenyér jóformán rágás nélkül kerül a gyomorba. Csoda-e, hogy később a gyomrát fájlalja? De kérdezzük meg a gyermekpszichológust, ő mi­ben látja bűnösnek a reggeli indítást? Kenéz Márta a Gyermek Módszertani Intézetben működik, pszichológus és édesanya. — Talán azzal kezdeném. — hogv minden gyérek­nek, akár bölcsődéskorú, akár iskoláskorú, renkívüí nagv szüksége van a szerető törődésre és ami evvel együtt iár — a nvugodt légkörre. — A hangsúly, nem az ennivaló mennyiségén, vagy különlegességén van, hanem a terített asztalon. Mindegyik kisgyermeknek legyen salyát helye, tányérja, papírszalvétája. Az anvu, vagy aou — ki hogvan ér rá, miiven a munkakezdé­se. — üljön le közéjük. És itt az a bizonyos félóra, mért kb. ennyi időbe telik a családi reggelizés. Valószínű nem lesz népszerű, de merjük kimon­dani: a szülő keljen fel egy fél órával előbb, mert gyé­rekének egész napja, sikere, vagy sikertelensége függ a reggeli indítástól. Ne csupán vasárnap és ünnepnapo­kon legyen az asztal megterítve. Munkanapokon is loniunk be nár perces szeretetteljes foglalkozást a kis emberek életébe. Milyen más lesz akkor az iskolai szereplés, a felelés... Az a gverek, aki háta mögött érzi a szülői házat, nagyobb biztonsággal mozog, köny. nyebben viseli el az esetleges kisebb kudarcokat. Egy­szerűbb lesz az „odafigyelés” a tanító nénire, hisz oda­haza majd elmeséli. Van akit, vagy akiket — mindez érdekel. A félóra reggeli — családi körbén elfogyasztva ta­gadhatatlan, némi áldozattal jár. De sokszorosan meg­éri, mert tapasztalni fogjuk, gyermekeink kiegyensú­lyozottabbak. magabisztósabbak lesznek. Sohase felejtsük el. ha felnőtt fejjel a gyermek­éveinkre visszapillantunk, —- nem az egyszerű, Vagy drágább játékok jutnak az eszünkben. Az otthon melege, vagy ridegsége áz ami végig­kísér bennünket egész életünkre szólóan. G. M. E. Demokratizmus a családban Minden családban a szü­lőknek arra kell töreked­niük, hogy családjuk ne la­zán kapcsolódó, egymás mellett élő emberek halma­za, még csak ne is gyen- gébb-erősebb szálakkal, ér­dekkel egymáshoz fűzött többé-kevésbé összetartozó emberek csoportja, — ha­nem igen szoros szálakkal egymáshoz kapcsolódó egyé­nek felelős közössége le­gyen. Ennek egyik feltétele, hogy teljes családnak kell lennie (legalább négytagú). Elsősorban azért, mert a család személyiségfejlesztő, nevelő funkciójához hozzá­tartozik, hogy a benne lévő családtagok átélhessék, meg­tanulhassák a legfontosabb emberi kapcsolatformákat, s ezek mintáit mintegy magukba építsék. Ezek kö­rébe feltételenül beletartoz­nak a fölé és alárendelő- dési (szülő-gyermek), vala­mint a mellérendelődési (gyermek-gyermek) kapcso­latok. A család egysége sokmin- dént jelent: szerves össze­tartozást, kölcsönös segítség- nyújtást. Ezek közül első helyen említeném a családon belüli demokratizmust. Vajon ho­gyan érvényesülhet ez a mostanában oly sokszor hangoztatott politikai elv a családban? Nyilván antidemokratiz- musa miatt, egyre kevésbé népszerű nevelési mód, az apa fellebbezhetetlen te­kintélyére, komor szigorára Vagy az ahya ellentmondást nem tűrő parancsolgatásá­ra épülő nevelés. Ugyancsak a demokratizmus mellőzését jelenti a „mindent megen­gedő” szabados nevelés, amelyben a liberális szülők követelmények nélkül, ké­nyeztetéssel és kivételezés­sel akarnak nevelni. A pevelés akkor lesz de­mokratikus a családban, ha számol a benne élő, érte munkálkodó, légkörében fel- szabadulást vagy szorongást átélő családtagok többé- keVésbé kiegyenlített érint­kezési módjával, egy­más jogainak elismerésé­vel. Jelenti azt is, hogy az élet jónéhány alapvető dol­gában a családtagok azonos nézeteket vallanak. Ez az egység már önmagában nagy nevelőerőt képvisel. Az egyetértés fontos kérdései­ből most a gyermeknevelés­re vonatkozót emelném ki, hiszen elengedhetetlen az ezekre vonatkozó nézetek és az ebből eredő magatar­tásformák azonossága. Fel­tétlenül fontos, hogy mind az átfogóbb, mind a napi nevelési kérdésekben az apa és az anya egyetértse- nek. Amennyiben nincsenek egy véleményen — beszél­jék meg kettesben. Ha ez nem sikerül, még mindig jobb, ha az egyik fél enged, mintha a gyermekek más­más utasítást kapnak a két szülőtől, mert ennek lesz következménye a bi­zonytalanság, szófogadat- lanság, szembenállás. Vég­ső soron a kapcsolatok fel­lazulása. A Családban' tehát: legyen kontaktus, nyugalom, biz­tonság, egyetértés, egyen­jogúság — ez maga a de­mokratizmus. Madácsi Mária, a Hazafias Népfront GYERMEKEKNEK « gvermekeknek GYERMEKEKNEK TÖRD A FEIED! Víszintes: 1. Megfejtendő. 6. Sajt egyik fele! 7. Római 900, 50. 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Cnik, vanádium vegyjele. 11. Fóghús. 12. Valaminek elő­idézői. 14. Szellemileg felfog­ja. 16. Megfejtendő. 18. Szibé­riai folyam. 20. Fogoly. 21. Tiltás. 22. Sérülés. 24. Nö­vény lesz belőle. 25. Cink, lí­tium vegyjele. 27. Belső szer­ve. 28. ...-futás (első négy­zetben két betű). 29. ... meg az is (két szó). négyzetben két betű). 10. Húz. 11. Össze-vissza sír! 13. Veszteség. 14. ÉÁB. 15. Nem nyugodt. 17. Égitest. 19. Nem kint. 21. Huszonnégy órai. 23. Felforgatott bál! 24. Igen egészséges édességféle, 26. Szintén. 27. Igekötő. Megfejtendő: Három hajdúváros: víz­szintes 1. 16, függőleges 6. Múlt heti megfejtés: — BOCSKAI — HAJDÜK. Függőleges: 1. Pénzintézet. 2. Kén, szén Vegyjele. 3. Zömök egyne­mű betűi. 4. Gyilkol. 5. Gya­logolt. 6. Megfejtendő (utolsó Könyvjutalom: Horváth Edit Borbánya, Szikszai Csa­ba Nyírmada, Szőllősi Erzsé­bet Kék, Háj er Márta Porcs- alma és Széles Mariann Fe­hérgyarmat. KÉT MESE A szegény favágó pedagógiai bizottsága Hideg télidőben egy sze­gény jó ember kiment az erdőbe fát vágtli egy reg­gel. Vágta a fát, csattogott a balta. Hát egyszercsak mintha valami jajgatna. Ahogy odanézett, észrevette nyomban, hogy kis madár zokog egy csipkebokorban. Odament az ember, sírt ritt a madárka, —4 mintha kö­nyörögne. El volt lőve a lá­ba. A szegény favágó rálehelt a sebre, tépett az ingéből, be is kötözhette. S meggyó­gyult a madár s felrepült egy fára, kicsinyke szívé­ből kicsurrant a hála. így énekelt zengve: — Énhozzáfti jó Voltál, te szegény favágó, jótettedért jót várj. Kinn az erdő szé­lén van egy öreg hársfa, an­nak a tövében sok kincs van elásva. Tündér ásta oda régesteien régen. Ás­sad ki a kincset, fogadj csak szót nékem. így szólt a kis madár saz ember így is tett, kiásta a földből a temérdek kincset. Lett annyi ezüstje, lett any- nyi aranya, három hétig kel­lett hordania haza. No, de azért lassan haza hordta végre. Mehettek aludni, itt a mese vége. A szomorú királyleány Volt egyszer egy szép ki­rálylány, szeme „ forró égi csillag, arca szekfű, arany haja akárcsak a tündöklő nao. Egyetlenegy hibája volt: nem tudott ő sírni, könnye, akármilyen bánat érte, szelíd arcán nem ömölt le. Keze kitört bá­bujának, cicájának fájt a foga s szegény leány, ki- rályleány nem zokogott so­ha, soha. S kidoboltatta a király: aki lánvát megrikatja azé lesz a fél országa, meg a lányt is annak adja. \S övé lesz még — no, micsoda? — Hát a kacagó pár csizma, ígéri, hogy fogadalmát nem vonja ő soha vissza. Az a csizma kacag mindig, fő­leg mikor léonek benne, „hehehehe, hahabaha”, nyi- hörászik egyré zengve. S övé lész a Clfrá szűr is és a királv róitos ingé, abban alszik kilenc egér s kilené lári-fári ürgé. S jöttek sorra a legények, jöttek fényes, dús daliák, annyi hetyke szép királyfit nem látott a széles világ. Jöttek sorra lánynézőbe, mondtak sok bús történe­tet, de a királykisasszony­nak égő könnye meg nem eredt. Egyszercsak jött a kis boj­tár, belépett a palotába, a kezében szépenszóló ki­cifrázott furulya. Belefújt a furulyába, sírt-rítt a dal, mint a bánat, csobbant a dal és megindult bús köny- nye a királylánynak. Zokogott a kis király­lány, hullott fájó könnye, olyan volt az arca, mint a rózsa harmatban fürösztvé. S megtartották az eljegy­zést, utána meg megesküd- .tek, az volt csak a gyönyö­rűszép zenés, táncos vidám ünnep. Szólt a hegedű, a brácsa, megforgatták Katit, Linkát. Elszakadt a cipőnk talpa s tovább táncoltunk mezítláb. Itt a vége, fuss el véle, ám de jöjj haza ebédre. ölbey Irén ÚttÖlŐ­posta Mai számunkban Nyíregy­háza két úttörőcsapatának — a 4667. számú Soltész Mihály és az 1507. számú II. Rákóczi Ferenc y- úttörőtanácsát mu_ tatja be röviden Bröszl Júlia és Kőrizs Éva csapatvezetők. Mindkét úttörőtanács 1974. szeptemberében alakult újjá. Célul tűzték ki, hogy mun­kájuk során élénkebb úttörő­élet bontokozzon ki a kisdo­bosok és úttörők körében, s több jogot, több felelősséget kapva maguk formálják kö­zösségük életét. Első feladatként az úttörő- ügyelet újjászervezését, a szakköri igények felmérését, a gyermekek éves munkater­vével kapcsolatos javaslatai­nak összegyűjtését kapták. A Soltész Mihály úttörőcsapat külterületi iskolában műkő. dik. A mozgalmi munkát ne­hezíti az ottani környezet, ezért a gyerekek többsége hátrányos helyzetű. Hasonló környezetből indulnak a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat pajtásai is, bár a városban működik csapatuk, s létszáma kétszerese a Soltész Mihály úttörőcsapaténak. rajokból 4—5 példamutató pajtás „ügyeletesi brigádot’ alkot, s jutalomból látják ei ezt a munkát. Beosztásukat ellenőrzésüket és az értékelé­sét az ügyeletet vezető úttörő, tanácstag végzi. Foglalkozott a Soltész Mi­hály úttörőcsapat tanácsa egy-egy problémás raj maga­tartásával, tanulmányi mun­kájával is. A tanácsülésre meghívták az érdekelt rajok képviselőit, elbeszélgettek ve­lük — keresték a problémák okát, s a megoldás módját. A közös próbálkozások sikerrel jártak. Hasonló gondok a II. Rá­kóczi Ferenc csapat úttörőta­nácsa elé is kerültek. Itt kü- lön-külön a problémát je­lentő pajtásokkal beszélget­tek el, „egyhónapos próba­időt” kaptak, mely elég voll arra, hogy „megváltozzanak”. Sok problémát és gondot je. lent az önállóság, öntevékeny­ség kialakítása. Az úttörőta­nács első lépései szinte tapo­gatózások voltak. Sok segít­séget, beszélgetést igényeltek az úgynevezett „aktíva” tag­jai is! Munkájuk lassan in­dult, egy félév eltelte után mondhatjuk, hogy az első lé. péseket megtettük. A gyere­keknek már vannak egyéni ötleteik, javaslataik. Véle­ményt nyilvánítanak, dicsér­nek, bírálnak. Például a Sol­tész Mihály úttörőcsapatban az áttör,őügyeletet , kétszer szervezték át. Először minden őrs egy hétig teljesítet szolgá­latot és hétvégén értékelte munkájukat az úttörőtanács. Mivel az őrs tagjai nem egy­ségesen, példamutatóan let­tek eleget feladatuknak, ezért született meg az a döntés, hogy egy-egy raj ad ügyele­tet, a közösség által válasz­tott csoport. Munkájuk érté­kelése egyénenként történik: kinek hányszor kerül be a neve az ügyeletesek névsorá­ba. A II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapatban nem vált be a rajok hetenkénti váltása az ügyeletben. Az úttörőtanács ezért úgy határozott, hogy a A Soltész Mihály úttörő- csapatban az öntevékenység kézzel fogható jelei is mutat, koznak most már. Megbetege­dett a takarító néni, a fűtőnk elvágta a kezét. A gyerekek ezt megtudva kis csapatokai Szerveztek a tanácstitkár ria. dóláncán keresztül. A délutá­ni tanítás után kitakarították az osztályokat, bekészítették a tüzelőt, reggel korábban ér­keztek, hogy a tantermek me. legen fogadják társaikat. Ezi egy hétig csinálták — önként nagy élevezettel. Az úttörőta. nács tehát maga is példát mu. tat, és feladatokat ad a ra­joknak, őrsöknek, sőt egyé­neknek is. A feladatok titkos parancsként, felhívások ré­vén jutnak el a gyerekekhez Az ellenőrzés formái változa. tosak. Az első negyedévben s raj és őrsi krónikák ellenőr­zésével mérte le a tanács s munkák megindulását. A fél­év eltelte után kibővített úttörőtanácsülésen számol­tatták be a közösségek kép­viselőit a végzettekről. A II. Rákóczi Ferenc űttö rőtanácsa hasonló formában végzi ellenőrző, értékelő műn- káját, de itt ezt megkönnyíti a hetenkénti iskolarádió. Igj lehetőség van arra, hogy min. den raj munkájáról az egéss csapat, azonos időben érte­süljön. Ez a rövid kép nem teljes Nem is törekedtünk teljesség­re, hiszen az úttörőtanácsok munkája változik, fejlődik, dí úgy érezzük, az út, amelyet elindultunk jó. Két bohóc Elmesélem nektek gyere­kek. milyen volt Pif és Puf. Bohócok voltak egy cirkusz­ban, és ők kapták a legtöbb tapsot. Pif sovány volt és igen magas, Puf meg kövér, de egészen aprócska. Amikor kezet fogtak egymással a po­rondon, Pifnek le kellett ha­jolnia, Puf pedig ágaskodott. Pif tökmagnak vagy Guruló Gömböcnek nevezte Pufot. ő meg Létralábnak és Égime­szelőnek amazt. Puf egyszer azt mondta: — Könnyű neked, még a holdat is ülve nyalogathatod kedvedre. — Neked sem rossz — fe­lélte Pif —, mert ha egy húsz­fillérest fel akarsz venni a földről, le sem kell hajolnod érte. Amikor ebédeltek, Pupiak két sámlit tettek a székébe, hogy elérje az asztalt, Pifnek viszont szék sem kellett, csak a szőnyegen csücsült. A leves után egy nagy tál tej- bekását húzott maga elé, és nyelvével vidáman cseitintve ' akart hozzáfogni a lakmáro- záshoz, amikor Puf megbök­te a karját, és Pif mögé mu­tatott. — Akármi legyek — mond­ta — ha nem a kedves néni- kéd ül ott a harmadik sor­bán. Folyton feléd integet Pif nyomban hátrafordult s ezalatt Puf három nagy ka­nál sót szórt Pif tejbekás\- jába, aki aztán visszafordul­va mondta: — Tévedtél, Puf, nem Iától semmiféle integető nénit Nagyokat falt a kásájából, dt nyomban felkiáltott: — Puf, te gézengúz, mii tettél? Össze-vissZa sóztad o tejbegrízemet! Hát nesze, le­gyen a tiéd! Azzal felkapta a tálat, és c rengeteg tejbekását Puf fe­jére öntötte. Nemcsak ő visí­tott, hanem minden gyerek aki a cirkuszban volt. Végűi pedig siránkozva mondta: — Csak ártatlan vicc volt az egész! Hát nem érted a tréfát? Pif megsajnálta Pufot és kanalával szépen leszedte a fejéről, nyakáról, meg a ru­hájáról a kását, és visszarak­ta a tálba. Ekkor odajött a cirkuszi inas és megkérdezte, — Miért hagyta meg ked­ves Pif, a finom tejbekását? — Mert túl édes, és sok benne a mazsola — felelt Pif — Óh, akkor tessék nekem adni! — kérte az inas. — Én nagyon édesen szeretem, ét sok-sok mazsolával. Elvitte a tálat, örömében még ugrándozott is, a két bo­hóc pedig kacagott, és velük együtt mindenki, aki ott volt a cirkuszban. Zsontbok Zoltis a*>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents