Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

* KELET-MAGYARORSXAef ftw. Jantslr A 1 Közel-Kelet, Indokína Ford sajtóértekezlete Ford elnököt jórészt gaz­dasági és energiaproblémák­nak szentelt sajtóértekezlete során megkérdezték, miért szállít az USA nagytömegű fegyverzetet számos közel- keleti országnak, jóllehet az amerikai elnök több alka­lommal hangsúlyozta, milyen súlyosnak tekinti a háború veszélyét ebben a térségben. „Az amerikai kormány változatlanul úgy érzi, hogy igen komoly a háború veszé­lye a Közel-Keleten, de hogy ezt elkerüljék, az USA maxi­mális diplomáciai erőfeszí­téseket tesz Izrael és több arab ország vonatkozásában. A különböző országok belső biztonsága, illetve a katonai erőegyensúly fenntartása ér­dekében szállítunk fegyvere­ket a térség különböző ' or­szágainak” — válaszolta az elnök. Kissinger külügyminisz­ternek azzal a fenyegető hangú nyilatkozatával kap­csolatban, amelyben kije­lentette, hogy az USA bizo­nyos körülmények között nem zárja ki fegyveres erő igénybevételét a közel-keleti olajtermelő országik ellen, megkérdezték: vajon ilyen „feltevésszerű” esetben az el­nök felhatalmazást kérne-e a katonai akcióra a kong­resszustól, avagy megkerül­né-e a törvényhozást, amint azt több elődje tette. „Biztosíthatom önöket, hogy ha bármilyen esetben felmerülne amerikai katonai erő elkötelezése bármilyen hadműveletben .teljes mér­tékben alkotmányos módon fogunk eljárni” — mondotta Ford. Több kérdés hangzott el a dél-vietnami és a kambod­zsai helyzetre vonatkozólag. Ford elnök az „észak-vietna­mi beszivárgásról” hangozta­tott szokásos amerikai váda­kat ismételte meg. Kijelen­tette, hogy 300 millió dollár póthitelt szándékozik kérni a kongresszustól a saigoni rezsim „megsegítésére” de „ezen túlmenően jelenleg nem terveznek lépéseket”. El tud-e képzelni olyan körülményeket, amelyek kö­zött az USA ismét belépne a vietnami háborúba? — kér­dezték Fordot. „Pillanatnyilag nem tudok elképzelni ilyen körülmé­nyeket” — mondotta az el­nök. Kizárja-e amerikai bombá­zás, vagy haditengerészeti hadműveletek felújításának eshetőségét? — hangzott a következő kérdés. „Nem hiszem, hogy helyes lenne részemről bármiféle specifikus akció lehetőségét megjósolni. Egyszerűen csak ennyit mondok: bármilyen katonai lépésre csakis az al­kotmányosan előírt törvény­hozási eljárást követően ke­rülhetne sor”. NDK, mongol, román és kubai verető nyilatkozata A KGST'tagóllamok együttműködéséről Heinrich Slatosch, a Német Demokratikus Köztársaság állandó KGST-képviselőjének helyettese az Ekonomicsesz- kaja Gazeta című lapnak adott nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy „az NDK sta­bil gazdasági és társadalmi fejlődésének döntő előfeltéte­le a baráti szocialista or­szágokkal való széleskörű együttműködés a KGST kere­tei között”. A Német Demokratikus Köztársaság az erre az évre vonatkozó tudományos és műszaki feladatainak több, mint 80 százalékát a Szovjet­unióval és a KGST-hez tar­tozó más országokkal létesült kétoldalú és sokoldalú együtt­működés alapján valósítja meg — mutatott rá Heinrich Slatosch. Cedevszuren Davaadorzs, a Mongol Népköztársaság ál­landó KGST-képviselőjének helyettese a szocialista gazda­gé integráció egyik leghaté­konyabb formájának ne­vezte a nemzetközi gaz­dasági egyesülések lét­rehozását. Mongóliában most épül egy mongol—szovjet kö­zös vállalat — a réz- és molib- déndúsító kombinát. Meg­kezdte, tevékenységét az a kö­zös mongol—szovjet gazdasá­gi egyesülés amely a hasznos ásványi anyagok felkutatásá­val, kitermelésével és dúsítá­sával foglalkozik. Elhatároz­ták azt is, hogy nemzetközi geológiai expedíciót indíta­nak Mongóliába. G. Stoica, Románia állandó KGST-képviselőjének helyet­tese kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy még jelentős tartalékai vannak a termelés szakosításának és a koope- rálásnak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kuba, amely 1972-ben csat­lakozott a KGST-hez és még csupán az első lépéseket te­szi a sokoldalú együttműkö­dés útján, máris sok ered­ményt ért el. Francisco Gar­da Valis, Kuba állandó KGST-képviselőjének helyet­tese kiemelte annak az együttesen kidolgozott egyez­ménytervezetnek a jelentősé­gét, amelynek értelmében ka­pacitásokat hoznak létre Ku­bában a nikkel és kobaltérc kitermelésére és feldolgozá­sára. Mint Valis rámutatott, az 1975-ös év különösen jelentős lesz Kubára nézve. • Ekkor tartják a Kubai Kommunista Párt első kongresszusát, és ez a kubai ötéves terv első esztendeje. A KGST keretei között a kubai ötéves tervet összehangolják más szocialis­ta ors.zágok terveivel. Szaljut—4t Tudományos kísérletek Alekszej Gubarev és Ge- orgij Grecsko, szovjet űrha­jósok a kijelölt program szerint folytatják tudomá­nyos kísérleteiket a világ­űrben a Föld körül keringő Szál jut—4 űrállomáson. A kozmonauták tizedik és ti­zenegyedik munkanapjuk során az űrállömáson elhe­lyezett tudományos berende­zésekkel folytatták mérései­ket a földi légkör felső ré­tegeinek fizikai jellemzőire vonatkozóan, és további ku­tatásokat végeztek a nap ibolyántúli sugárzásával kapcsolatban. A műszaki kísérletek programja alapján ismét sor került a kozmikus tájo­lási eszközök kipróbálására, Gubarev és Grecsko újból értékelték a műszerek kü­lönböző tulajdonságait és alkalmazásuk módszereit Az űrhajósok a súlytalan­ság állapotában vizsgálták, hogy milyen hatást gyako­rol ez az állapot a vér el­oszlására a szervezetben és értékelték azoknak az esz­közöknek hatékonyságát, amelyek az esetleges rend­ellenességek megelőzésére szolgálnak. A Szál jut—4 űrállomáson szerdán magyar idő szerint 11 óra 30 perckor megkez­dődött az űrhajósok 12. munkanapja. Az orvosi el­lenőrzés adatai szerint mindkét űrhajós pulzusa percenként hatvanat ver. Gubarev vérnyomása 115/ 75, Grecsko fedélzeti mérnö­ké pedig 120/75. Az űrállomás fedélzeti rendszerei kifogástalanul működnek. Gubarev és Grecsko jól érzi magát. ETIÓPIA ÉBREN Reggeli tanácskozás a honvédelmi minisztérium udvarán. KOMMENTAR f Uj szelek Ausztráliában A történelemben először járt — európai kőrútján —■ a Szovjetunióban ausztráliai miniszterelnök. Whitlam kormányfő és Koszigin szov­jet miniszterelnök szerző­dést írt alá a műszaki, tudo­mányos és kulturális együtt­működésről. Whitlam remé­nyét fejezte ki, hogy látoga­tása hozzájárul a két or­szág kapcsolatainak fejlesz­téséhez. Whitlam moszkvai tanács­kozásainak nyomatékot adott Ausztráliának a térségijén el­foglalt helye és szerepe. A Szovjetszkaja Rosszija cikké­ben kifejtette, „Ausztrália véleménye döntő a délkelet­ázsiai kormányok előtt”. Az előzményekhez tartozik, hogy Whitlam miniszterelnök ko­rábban délkelet-ázsiai kör­úton volt. Ellátogatott Bur­mába, SingaDore-ba, Malay­siába, Thaiföldre, Laoszba és a Fülöp-szigetekre. Az ausztráliai miniszter- elnök délkelet-ázsiai körútja során felvetette, hogy létre kellene hozni valamilyen egységszervezetet Ázsia és a Csendes-óceán térségében. Whitlam egy ilyen szervezet­be az Egyesült Államokat, Kínát, Japánt és a Szovjet­uniót is be szeretné kapcsol­ni. Nem érdektelen, hogy Ausztrália miniszterelnöke Ilyen gondolatokat vetett fel. Ilymódon a szovjet—ausztrá­liai együttműködés komoly szerepet játszhat az érintett ázsiai térség békéjének sta­bilizálásánál. Amikor aláírták a két or­szág közötti együttműködési szerződést, talán már nem is protokolláris hangzatú volt Whitlam kijelentése a moszk­vai televízióban: „nagyon hasznos kormányaink számá­ra, hogy koncentrálhatunk a békés kibontakozás előmoz­dítása érdekében,.." Whitlam legutóbbi nyiJatt, kozatában elítélőleg szólt az amerikai kongresszus ún. ke­reskedelmi törvényéről, amely beavatkozási kísérlet a Szovjetunió belügyeibe. Ez is bizonyítja, hogy új szelek fújnak Ausztráliában és a szovjet—ausztráliai párbe­széd folytatása kedvezően befolyásolhatja egész Délke- let-Ázsia légkörét. XL Katonák beszélnek 17 tiópiában most a kato- nák kezében van a hatalom. Tisztekből, tábor­nokokból, közlegényekből áll az a százhúsz tagú, magát ideiglenesnek mondott tanács, amely kormányozza az orszá­got. A császár detronizálása után hivatalosan is katonai junta lépett a trónt „istentől származó jogán” bitorló né- gus nyomába. Afrikai ország­ról lévén szó, egyáltalán nem meglepő, hisz földünknek ezen a részén, az úgynevezett harmadik világ tizenhat ál­lamában vannak uralmon a katonák. A katonák diktatú­rája szükségszerű is ebben a változásokat tekintve min­denképp forradalmi helyzet­ben. Az már kevésbé szük­ségszerű, és ezt sokan han­goztatják, fővárosban, vidé­ken egyaránt, hogy az elnök személyén kívül a tanács többi tagjáról jóformán sem­mit sem tudni, hogy kik ezek a katonák és miiéle embe­rek. Úgyszólván teljesen ár­nyékban mozognak. — Pedig egyáltalán nem fantomok — válaszolja az újságírók kérdésére egyik al­kalommal a rehabilitációs bizottság helyettes vezetője. Tessema ezredes. Reális ha­talmat képeznek. S ami a fő, hatalmukat csupán arra kí­vánják felhasználni, hogy a feudális autokrata rezsim után Etiópiában megszülessék a demokratikus rendszer amelyben majd a nép is el­foglalhatja méltó helyét a hatalomban Árra a kérdésre pedig, hogy a katonák képesek lesznek-e egyedül végrehajtani az or­szág életének demokratizálá­sát, újjászervezését, Tessema félreérthetetlen nemmel vá­laszolt, ' — Éppen ezért hirdettük' meg most a „Cselekvő rész- 1 vételiéi' az új Etiópiáért” nemzeti mozgalmat. Szeret­nénk, ha diákok, tanárok ez­rei indulnának vidékre, hogy az új eszmék befogadására feltörtjék a parlagot. Rájuk vár, hogy tanítsák, neveljék a rendkívül elmaradott falu­si lakosságot. Néhány kiragadott mondat csupán egy sajtónyilatkozat­ból. |7 gyik estén hosszúra nyú- ló vitában etióp isme­rősöm, az erdőgazdaság főosz­tályvezetője, tömören így jellemezte a hatalom jelenle­gi dilemmáit: — A katonák valóban mes­teri módon vonták ki a for­galomból „isten kiválasztott­ját”, a négust. De sikerül-e vajon a forgalmat is új irányba terelni? Hogy a régi, szűk utak helyett, amelyeken jóformán csak az arisztokrá­cia közlekedhetett, tudnak-e most oly széles sztrádákat építeni, amelyen a nép is él- férhét. Találkoztam parasztokkal jártamban, keltemben az eti­óp felföldön. Nyomorukat l4tvgn; kérdettem: .Mit ^sze­retnének? Mire vágynak? Az egyik:.^bérelt,föld helyett_£3- j át birtokot, ä másik: keve­sebbet kelljen fizetni a föl­desúrnak. (Előfordul, sőt igen gyakori, hogy a bérlő paraszt a termés 75 százalé­kát is oda kell. hogy adja a föld tulajdonosának.) A fő­városban beszélgettem mun­kanélküliekkel : ők mit sze­retnének. Munkát, munkát — ismételgették. A diákok pol­gári kormányt, alkotmányos demokráciát emlegettek. Föld, munka, népi hatalom — ezt várják a katonáktól. A z idén szeptemberben, ** néhány héttel újév után —, itt az új esztendő szeptember 11-én kezdődik — azután, hogy a császártól épp csak megszabadult az ország, Addis Abebában soha nem tapasztalt lelkesedéssel kö­szöntötték a tavasz érkezé­sét, Maszkái ünnepét. Uj tavasz kezdetét ünne­peltük — mondja /az etióp, napilap egyik szerkesztője. A Maszkái az idén igazi nem­zeti ünnepünkké vált. Néhány héttel az emléke­zetes ünnep után nekem úgy tűnik, mintha kissé elszállt volna a büszkén említett kezdeti mámon. Mintha egy-t re több arcon lehetne felfe-' dezni a nvugtaíanság kérdő­jeleit, a türelmetlen várako­zás feszültségét. Fs most ho­vá, merre? Előre. Etiópia! — és az emberek ismételgetik is: Etiópia takdem! De hát mit takar a tömör jelszó?. Valkó Mihály (Kin wíkiv o-: E.rv félbe ma­radt interjú) 14. — Melegítjük egymást, nem igaz? — mondta a kutyának. Csendesen, hogy meg ne hallja odalent a géppiszto- lyos. — Csak arra vagyok kí­váncsi, melyikünk bolházza el inkább a másikat. Megpróbálta behúzni ma­gához. De a kutya nem ment bele a lyukba. Kis híján tnegmarta a kezét — Kiskutyám... Kiskutyám... Ej, hát gyere már, az ég sza­kadjon rád csakugyan... Kenyérdarabokkal csalo­gatta, az utolsó darab kenyér­rel, de a kutya arra sem jött közelebb. Ki sem dugta a fejét a szé­nából a fiú, s észrevette a mozgást odalent: a géppisz- tolyos ember futni kezdett, fel a töltés oldalán, egyene­sen feléjük. Mélyebbre húzódott a bog­lyába, úgy leste, a szíve ka­limpált El sem szaladhat, mert lelövi. Csak az útig futott a gép- pisztolyos civil. Egy teherau­tót állított le. Magyarázott a sofőrnek, majd bebújt hátul a ponyva alá. Amikor a kanyarban el­tűnt a ponyvás teherautó, a fiú megfeledkezve az akara­tos kutyáról, a boglya tövé­be fektetett oldalzsákról, fut­va indult lefelé a parton. El­határoznia sem kellett sem­mit; vitte a lába. Két-három hajításnyira le­hetett tőle az út, és nem messze onnan a fejreállt au­tó. Sötétedett már, és szinte ijesztő volt így a döglött gép­szörnyeteg, égnek meredő kerekeivel. Óvatosan közelí­tette meg, s az útra is figyelt közben. Előbb-utóbb csak visszajönnek az őrzői. Az egymásra rámolt, el- nyomorodott papírdobozokon idegen felirat volt: „Koest­lin”, de alatta magyarul a város neve: „Győr”. A partoldalban sárba ta­posva a tömérdek keksz és a hosszú szelet nápolyik. Szedegetni kezdte a nápo­lyit. mohón tömte magába, és köpködött a sártól. Csak ak­kor jutott eszébe, hogy az lehet a papírdobozokban is. Bontogatnia sem kellett a felszakadt dobozokat. Kap­kodva tömte a szájába, s ha éppen oda nem fért, az inge alá a kekszet, meg a nápo­lyit: meg sem igen rágta, fuldokolva nyelte, nagy da­rabokban. Csak amikor vég­képp eltelt már, s kitömte magát mindenütt a ruhája alatt, akkor csillapodott. Még mindig nem jöttek az őrzők. Viszont a kutya is ott volt már, s közelebb _ merészke­dett. — Zabálj, nesze!.« — Do­bott eléje a földbe taposott kekszből. — Most zabálj, az istent a hasadba! Ne azt za­báid el, amit én cipelek. De a kutyának nem ízlett a keksz, sem a nápolyi. Csak immel-ámmal vett a szájába egy darab kekszet, azt is csak elnyálazta. És hiába szórt eléje tisztát. Igaz, már a kenyér sem kellett neki az előbb, nem ment be érte a lyukba. „Teleehette ez magát po­cokkal. Vagy ürgével.”1 Jó kutya lenne ez otthon, pusztítaná a mezei pockot. Itt meg, amit pusztít, azt is csak a németeknek pusztítja. Autók jöttek a front felől. Katonai menetoszlopban. Pis­la fényszemük szabályos idő­közökben bukkant ki a domb mögül; a fényszórójuk éppen ide világított volna, ha bekapcsolják. Nagyobb ka­tonai egység lehetett; nem akart a vonulásnak vége sza­kadni. Unta már őket, s inkább a másik irányba figyelt. Nem láthatott messzire a sötétben; egy széles kanyar után el­tűntek a pirosán égő macs­kaszemek is. Bár azt észre lehet venni, a tompított fényt is, ha arról jönne autó. Csak most vette jobban szemügyre a sofőrfülkét. Az üvegek betörve, az ajtó le­szakadva. A felfordult ülések bele kilóg. Nincs benne halott ember. Óvatosán betapog'atott a legsötétebb sarokba, s visz- szakapta a kezét, mert vala­mi puhához ért. Szemét erőltetve figyelt. Nem mozdult semmi. Megtapogatta újra azt a va­lamit: jó bolyhos tapintása volt. Meleg takarót ciháit ki az egymásra borult üléspár­nák alól. A pokróccal együtt valami egyéb puhaság is a kezébe akadt, nem merte megfogni. Aztán megnézte közelről: szőrös krampusz volt, rugós akasztóval a feje búbján. Tovább kutatott a sötét zugokban, de úgy látszik, ki­takarították már a fülkét. Lehetséges, volt itten halott is meg sebesült; az nem lé­tezik, hogy se halott, semmi, ekkora felfordulásnál. Már abba akarta hagyni & kutaszkodást, amikor feltűnt neki egy lapos, szögletes tárgy, melyet a széthullt ülés tartozékának nézett az előbb. Fatáska, de gyanúsan ne­héz. Vagy golyók vannak benne, vagy kincsek. Már az biztos. (Folytatjuk)) FEKETE GYULA: R E G E N Y

Next

/
Thumbnails
Contents