Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

~ V975. Jahulr 2f' '*nsusr-‘ '-r/V FELESLEGES BIZONYGATNI, hogy a szocialistabrigád-mozgalom másfélévtizedes fejlődése alatt a legnagyobb szabású és legna­gyobb hatású termelési tömegmozgalommá vált. Jórészt sikerült megszabadulnia attól a kampányszerűségtől, amely a munkaversenyt a múltban eléggé jellemezte. A munkaverseny kampányszerűségé főként abban nyilvártult meg hogy míg kiemelkedő jelentőségű alkalmakra, évfordulókra, a munkásmozgalom jelentős eseményeire mindig újabb és újabb lendületet vett, az ilyen alkalmak közötti időszakokban általában ellaposodott, elszürkült. A terme­lési vállalások és az ezekhez kapcsolódó mű­velődési-tanulási vállalások rendszere tette le­hetővé a szocialistabrigád-mozgalom kam­pányszerűségének a megszűnését. A vállalá­sok hosszabb időszakra szólnak, az éves terv­hez kapcsolódnak. A tanulásban az oktatási évet veszik alapul. A szocialista brigádok vál­lalásainak ellenőrzése, segítése, értékelése szervezett egységben történik. Annak il­lusztrálására, hogy a szocialistabrigád-moz­galom milyen nagyerejű lendítőjévé vált a termelési célok megvalósításának, nagyon sokszor a különböző nehézségek leküzdésének, néhány példára szeretnék hivatkozni. Ezek a példák ugyanakkor túl is mutatnak a közvet­len termelési-gazdasági jelentőségen és a bri-i gádok új típusú kollektíva jellegét mutatják. Egyik legfontosabb gazdasági feladatunk, a világméretű nyersanyagproblémákra való tekintettel az anyag- és energiatakarékosság. (A kongresszusi munkaversenyeknek is ez az egvik központi délkitűzése). A szocialista bri­gádok jórésze vállalásainak, felajánlásainak a középpontjába az anyag- és energiatakaré­kosságot állította, és ahogyan közeledik az év vége, a brigádok ezrei számolnak be az anyag- és energiatakarékosságban elért eredmények­ről. Az őszi, esős időjárás a mezőgazdaságot állította nagyon nehéz próbatétel elé. Nem is tudta volna a mezőgazdaság ezeket a nehéz­ségeket áthidalni a városi, ipari munkásság segítsége nélkül. A szocialistamunka-brigádok voltak az elsők, amelyek vállalták a segítsé­get. méghozzá úgy, hogy közben ne csökken­jen az üzemnek, az eredeti munkahelynek a termelése. A mezőgazdaságot segítő kollektí­vákban dolgozóknak a munkáját, a rájuk eső termelést átvették a brigádok otthon maradt tagjai. A RENDKÍVÜLI IDŐJÁRÁS árvizeket pkozott különösen az ország északi részében. Az árvíz és a talajvíz okozta veszélyek elhá­rításában megintcsak a szocialistamunka-bri­gádok mutattak példát az összefogásra, a se- • gítőkészségre. Bebizonyították, hogv ha az élet bármely területén jelentkeznek nehézségek, a munkásosztály legaktívabb kollektíváinak se­gítségére. odaadására mindig számítani lehet. Ez egyben azt is mutatja, hogv a szocia­lista brigádok tagjai már másképpen kapcso­lódnak a munkához, mint ahogvan az általá­ban még szokásos. Jelentős részükre ma már áll Lenin megállapítása, amelyet „A nagv kezde­ményezés” című cikkében a kommunista szombatok alkalmából írt le: Először együtt Tiszaszalkai jegyzetek a megye első zárszámadási közgyűlésétől „A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondoskodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden púd gabonát, szenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is hozzá­tartozói, hanem távolállók, azaz a társadalom egésze, tíz- és százmillió ember.. Ezért mondhatjuk bátran a szocialista- brigád-mozgalomra, hogy csírájában a szocia­lizmus teljességét hordozza magában. Nem csak termelési, hanem politikai tömegmozga­lom is. A szocialista brigádok, amikor jelsza­vuk, a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni értelemben tesznek vállalásokat, dolgoz­nak, harcolnak e vállalások teljesítéséért, ak­kor politikai célokat követnek, a szocializmus teljes felépítéséért tevékenykednek. A SZOCIALISTA BRIGÄD MINDENEK­ELŐTT termelési, munkahelyi közösség és e megállapításban a közösségen nagy hangsúly van. A közösen végzett munka,, a munka szer­vezetéből eredő összetartó erő biztosítja a | brigád létét, fejlődését. A közösségi jelleg te­szi lehetővé és szükségszerűvé is a brigádok kiemelkedő szerepét a szocialista és az üzemi demokrácia erősödésében. Ez a közösségi voltuk teszi alkalmassá a brigádokat arra, hogy ’ előrelendítői legyenek a szocialista közművelődésnek is. A szocialistabrigád-mozgalom az utóbbi években bázisává lett az üzemekben, a munkahelyeken folyó politikai és szakmai oktatásnak, az üze­mi könyvtárak munkájának. Jórészt a szocia­lista brigádok adják a művelődési otthonok, a művelődési központok közönségét. A szocia­lista brigádok váltak a színházak, hangver­senytermek, múzeumok egvre gyarapodó munkásközönségének bázisává is. A szocialista brigádok tehát egyre inkább művelődő közösségek is. amelyeknek a tanu­lás. a művelődés belső céljukká vált. A bri­gádmozgalom jelszava példázza a munka, a ta­nulás, a művelődés egységét, és egymásra hatá­sát a szocialista életmódban. A mozgalomban ma már mind több az olvan munkás, akit nem arról kell meggyőzni, hogv tanulni, mű­velődni helves és szép dolog, hanem elsősor­ban segíteni kell a tanulásban és a művelő­désben. A brisridmozgaiom, mint a kevesek moz­galma indult meg, de a sokak mozgalmává, tö­megmozgalommá vált. Vohak is. akik fé)+<*tt"k a szoeialistabrigád-mozgalmat a felhígulástól, féltették, hogv elveszíti szocialista jellegét, ha milliós tömegekre terjed ki. A SZOCIALISTABRIGÁD-MOZGALOM azonban mint'tömegmozgalom tölti be társa­dalmi szerepét: megtestesíti a munkásosztály célját, a szocialista társadalom felépítését, ki­fejezi azt a felismerést, hogy a munkáshata­lom időszakában sem valósulnak meg önma- guktó! a szocializmus célkitűzései. E célokat csak áldozatos, kitartó, szívós munka eredmé­nyeként, a munkásosztály, a dolgozók legszé­lesebb rétegeinek tömeges bevonásával lehet megvalósítani. E. I. Ezen a reggelen fényesre tisztított csizmában sietett három falu népe a tiszaszalkai művelődési házba. Tiszavid, Tiszaadony és TiszaszaSka az első közös zárszámadó köz­gyűlésére készült. Mintha az időjárás is tudná, hogy ez a nap ünnepe a három falunak. Tiszta kék ég borult a beregi tájra, meleg, szinte áprilisi levegő vette körül a beszélgető csoportokat. Egy kicsit késtek a kezdéssel, mert meg kéllett várni, amíg a két szomszéd faluból mindenki ideér, sokan gyalog. Érdemes volt a várakozók közé vegyülni, beszélgetni, íme az első vélemény: — Mi itt, ezen a mostoha, négy aranykoronás földön is meg szeretnénk élni, fejlőd­ni, haladni, változatosabban étkezni, korszerűen öltözni, gyermekeinket jól nevelni. De ez a mostoha rög ideköt. Ezért egyesítettük erőinket, hogy jobban sikerüljön. Most már bizonyos, hogy jól tettük. Erről lesz itt ma szó. Másfajta napirend Danku Istvánná borjúgon­dozóval az asszonyok között találkoztunk. Havi kétezer­ötszázon felül keres, tehát meglesz az évi harmincegy ezer forintja. Meg egy kis nyereség és jutalom is. Per­sze, ezért meg is kellett dol­gozni. Itt, a három falu asz- szonyai vetekednek a fér­fiakkal a teljesítményben, a koránkelésben és ez meg is látszik az eredményen. Kristin Péter íőagronómus elmondja, hogy tavaly is húsz új tag jelentkezett, nő a vonzás. Sebestyén Zsigmond bér- számfejtő előre elárulja a kulcsszámot, amely már úgy­sem titok: tavaly, az egyesü­lés előtt a „kis” Búzakalász­ban egy tízórás ledolgozott munkanap díja 83 forint volt. Most a „nagy” Búzaka­lászban ugyanez 104 forint. És lesz egy kis ajándék, pré­mium, nyereség is. Ezért té­len is lehet dolgozni a fűz­vessző és cirokseprű üzemek­ben. Persze, mint ilyenkor, egyesülés után lenni szokott, nem maradtak el a megnyi­tásra várakozók között az évődő megjegyzések sem. Többségük arra vonatkozott, ■^T em csábította a város. A középiskola, a gép­ipari technikum elvégzése után hazament falujába, Kántorjánosiba. Belépett a termelőszövetkezetbe. Kel­lett a szakember. Gépszerelő lett. Hamar felfigyeltek a szorgalmára. Műhelyfőnököt csináltak-belőle, ő pedig nem élt visszája bizalommal. Egy­re többet' vállalt magára a KISZ-munkából is. 1971-ben tizenkilenc éves korában fel­veszik a pártba. Megválaszt­ják tanácstagnak. Jön a ka­tonaság. Ott is becsülettel állt helyt Az ottani párt­munka kommunistává érleli. Szakaszvezetőként s-íréit le. Itthon gépcsoportvezetővé nevezik ki. A napokban pe­dig a párttagság az alig 24 éves fiatalembert, ifjú Bod­nár Sándort megválasztja alapszervi párttitkárnak. És most hogyan tovább? — Tudom mit vállaltam. Ez az út nem lesz diadalme­net. A termelős^«v’+k°’°tet háromszor szanálták. Most már eljutottunk odáig, hogy az utóbbi években eredmé­nyesen gazdálkodunk. De ez mri- nem minden. Az embe­rek tudatának a formálása, szakmai és általános művelt­ségének az emelése lesz az elkÖVatka^nd^ k Äövik megoldásra váró feladata Emellett természetesen az alanszervezet kommunistái­nak segíteniük k°ll a gazda­sági munkát. Mindannyiunk­nak rá kell ébredni, hogv nemcsak a taac4<? ménvének iavításáért va­gyunk felelősek, hanem az Bizalom az ifjú Bodnárnak Egy fiatal párttitkár portréjához egész község lakosságáért. Kántorjánosiban a Vörös Csillag Tsz csaknem három­ezer hektár földön gazdálko­dik. Termesztenek almát, ka­lászosokat, kukoricát és do­hányt. Kétszáznegyven dol­gozó tagot és ugyanennyi nyugdíjast és járadékost tar­tanak nyilván. Egy tízórás munkanapra 91 forintot szándékoznak fizetni. A leg­jobban dolgozók az elmúlt évben négyszázötven tízórás munkanapot teljesítettek. Járjuk a gépudvart, a fia­tal párttitkár munkahelyé­nek birodalmát. A rend pél­dás, huszonegy erőgép, teher­gépkocsik. több mint hatvan különböző munkagép mun­kára fogha+óságáéri fel°i. Meg az emberekért, akiknek sze­retne jobb munkakörülmé­nyeket teremteni. A gépud­varon egy szerelőcsarnok építését végzik. A gépműhely raktárában amolyan kisebbfajta mimka- értekezlet kerekedik. Meg­beszélik a legsürgősebb teen- üők?t Szó esik a szükséges alkatrészek' beszerzéséről más cégeknél végeztető javí- i'Tikról, az itthoni trumkák sörre"érői. M"«ienő. hogv a fiatal szakember miiven alanc«"" téi^kcmtt mm^cn műnkéről, és a javítás alatt álló gépek műszaki állapotá­ról. — A múlt év június hú­szadikán szereltem le. Volt időm alaposan megismerni az erő- és munkagépek állapo­tát, meg a velük dolgozó em­bereket. Jó, hogy így történt Most, hogy a nagyobb közös­ség gondjából több esik rám, így az itteni munkát köny- nyebben tudom irányítani. Amikor ott ültem a vezető­ségválasztó taggyűlésen, amikor a tagság rám szava­zott, melegség öntött el. Az járt az eszemben, hogy meg­tudok-« felelni a bizalom­nak. Ez a gondolat még most is többszpr foglalkoztat. Ilyenkor arra gondolok: — Nem vagyok egyedül. Mögöt­tem vannak a kommunisták, a vezetőség tagjai. Támoga­tásukkal előbbre kell lép­nünk. Még több állandó munkát kell biztosítani a ma még ot-thon levő nőknek, minél több ingázó családfőt haza kell hoznunk. Ez nem­csak a család érdeke. Több lehetőségei kell adnunk az ifjúsági szervezetnek is __ Mindazok a tervek, ame­lyekről a titkár beszél, egy­beesnek a termelőszövetke­zet tervével, fejlődésével, a nagyközségi pártbizottság el- kéncel^seivel. Árok a vifc- lyek is jogosak, amelyek a beszélgetés közben feltörtek ifjú Bodnár Sándorból Tud­juk, nem igaz a régi mon­dás, hogy „senki sem lehet próféta a maga hazájában”. Mégis hitelt adunk töprengő aggodalmának. Régi beideg­ződések, nagy számú faluban lakó és tsz-ben dolgozó ro­konság, az egyre több ener­giát követelő gazdasági munka irányítása, a község fejlődéséért érzett felelősség mind foglalkoztatják. A műhelyb'en az egyik be­szélgető csoport kommunis­táit kérdezzük: miért a leg­fiatalabb párttagot válasz­tották titkárnak? Botos Imre gépszerelő válaszol: — Az apja is itt dolgozik. Sándor itt nőtt fel köztünk. Ismerjük, s mondjuk meg őszintén, többet is tud tőlünk politikában és szakmában egyaránt. Becsületes, őszinte. Ezért esett rá a választá­sunk és ezért fogjuk segíteni a következő öt évben. Ifjú Bodnár Sándornak, a kántorjánosi termelőszövet­kezet most megválasztott fi­atal párttitkárának a munka mellett be kell fejezni az esti marxista középiskolát, majd továbbtanulni. Mindezt úgy szeretné végezni, hogv fára­dozásából a tagságnak és a község. iaK"|^gának java származzék. Sigéjr- Imre melyik falu népe tett többet a közös sikerért. A tréfák hangulata beszivárgott a mű­velődési ház színháztermébe, a széksorok közé is. De ami­kor a vezetőség a vendégek­kel — dr. Éliás András MÉM- főosztályvezetővel, Vas Ber­talannal, a TESZÖV képvi­selőjével, Major Zoltánnal, a megyei tanács közgazdá­szával, Széles Endrével, & járási hivatal osztályvezető­jével és Szűcs Géza tanács­elnökkel —, bevonultak a színpadra, csend lett, a tré­fák abbamaradtak. Mindenki figyelni kezdett a szónokok­ra. Már az is érdekes volt, amikor Gerö Árpád párt­titkár, a közgyűlés elnöke a napirendet bejelentette. Ál­talában megszoktuk, hogy először az elnök mondja el a beszámolóját, utána az el­lenőrző bizottság elnöke és végül a többi bizottság veze­tője. Itt fordítva történt. Elő­ször a társadalmi bizottságok beszámolója hangzott el és utoljára számolt be az elnök, mintegy összefoglalóul, Asszooydícséret Bodnár Zoltán, az ellenőr­ző bizottság elnöke eléggé erélyesen beszélt az értékek megőrzéséről, bizonyos, nem megfelelően tárolt takarmá­nyok elromlásáról, 1 megfa- gyásáról. Általában, a köz­gyűlés során bőven volt al­kalma tapasztalni a megfi­gyelőnek, hogy a Tisza túl­só partján élő embereknek nem szállt a fejükbe a dicső­ség a sikerektől. Bedig ötven napig zuhogott itt az eső, kétszer öntött ki a Tisza, a szántóföldek egyötöde szen­vedett belvízkárt. Itt, ahon­nan 15 kilométert kell menni a legközelebbi állomásig, az állattenyésztés lehet a jöve­delem fő forrása. Ezért külö­nösen érzékenyek minden ta­karmánnyal kapcsolatos gon­datlanságra. De például ab­ban sem volt nézetkülönb­ség, hogy a legjobb szénát a tiszaadonyiak csinálták. En­nek az elismerése itt a leg­nagyobb dicséretnek számít Ezért számított az egyik leg­érdekesebb hozzászólásnak Ráez János állattenyésztési brigádvezető beszéde. Disznás Lajosnénak, a nő­bizottság elnökének szavai­hoz is illik hozzávenni, amit mások is elmondtak a beregi három falu nőinek munká­jához. Itt hadd idézzük Kos­át Árpád elnököt (tizenkét éve főagronómus, öt éve el­nök itt): „Növénytermesz­tésünkben mindhárom köz­ségben szervezett női mun­kacsapat dolgozott... ők voltak azok, akiket legjobban sújtott az időjárás kegyetlen­sége. Legtöbbször megáztak, átfáztak és összefagyva, di­deregve, sáros kézzel, pisz­kos felsőruhával jöttek ha­za ... Sokan éjszakáznak kö­zülük a baromfiaknál és szennyezett levegőben.” Meglepetés« borítékok Szanyár Bertalantól, m könyvelés mesterétől tuda­koltuk meg a sarokszámokat. E szerint a három egyesült termelőszövetkezet kasszájá­ba hatvanhárommillió forint folyt be, vagyona ötmillió­val, létesítményeinek értéke négymillióval nőtt egy éy alatt, nyeresége közel jár a hatmillióhoz és — ami talán legfontosabb — a növekedő jövedelem arányában a ta­valyi összesen 12 milliós munkadíj helyett idén már tizennégyet tudott fizetni dolgozóinak. És tízezrek ju­tottak iskolának, óvodának, művelődésháznak, klubra. 'Közgyűlés után kezdték fi­zetni a „nyereséget”. Akivel először találkoztunk Tisza- szalkán, és aki először mond­ta, hogy jó lesz a közgyűlés, annak a Danku Istvánnénak a pénzfelvételét vártuk meg. Odament az egyik ablakhoz. Leszámoltak neki.jó,.párezer forintot Aztán megkérték, fáradjon ár a másik ablak­hoz. Ott majd még egyszer annyit kapott. Akiket figyel­tünk még, Sinka Gyuláné, meg a többiek, tizenhárom- íizenhétezer forinttal távoz­tak a két ablaktól. Egyik első tájékoztatónk, & tiszavidi Petróczki János is. Kár, hogy nem fényképez­hettük le az arcukat. Az volt ráírva, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom második nagy hulláma, az egyesülés, a háromezer hektáros nagy­üzemek kialakítása most már nemcsak szó, terv, hanem tény és a falusi emberek tu­datában élő valóság. Igazuk lett: valóban jő közgyűlés volt Gcsztclyi Nagy Zoltán. Tavaszi hangulat A tavaszias idő, a plusz 10—-13 jók vasárnap a nyír­egyháziak százait, ezreit csa­logatta ki a szabadba, a sós­tói erdőbe. Sokan sétáltak a Hármasdomb környékén, ahoZ gondos kezek parkerdő­vé alakították ezt a részt is, hasonlóan a kocogópálya kör­nyékéhez... , Itt is „A.Z erdő fohásza” fo­gadja az érkezőt, a sétányo­kon pedig apró esőházat, sza­lonnasütőt, pihenőpadokat he­lyeztek el. Á tavaszias vasár­nap a parkerdőrész premier­jének számít: ennyien még nem keresték fel mióta ké­szen van. Dél körül sokan érdeklődés­sel nézték a sportiskolások edzését. Az ökölvívó csemeté­ket Királyházi István edző trenírozta a Hármasdombon. Távolabb, a harmadik domb környékén valóságos kutyata­lálkozót rögtönöztek a fiata­lok, futatták az ebeket, mi­közben óhatatlanul sor ke­rült egy kis kutyaperpatvarra is. A Sóstón is megteltek a parkok, sétányok, a sziget sé­tálókkal, kirándulókkal. A tó befagyott jegén apró kövek, kavicsok százai gurultak, a gyermekek legnagyobb örö­mére érdekes sipoló-zenéló hangot hallatva. A felnőttek­nek meglepetés volt, hogy a tó vékony jégtakarója a plüss fokok ellenére sem olvadt el. Késő délután is csaknem telt ház volt a szálloda előtti par­kolóban, mint nyáron. A.z igazi vízimádók a fedetta úszómedencében töltötték c" vasárnap egy részét, az idő­sebbek a régi, kis termálme­dencét keresték fel, mások a kádasban várták, mikor ol­vassák a sorszámukat— Három apró „házikó” — bi­zonyára kísérleti dobozok — ül most a csónakázótó vizén. Kutatják a tó élettanát, ho­gyan lehetne megmenteni a szabad vizet kedvelők számá­ra a patinás sóstavat. Visszajövet a természetből, a Búza téren is szokatlanul sokan sütkéreztek a napon. Trabantok, Wartburgok, Zsi­gulik, Skodák, Moszkvicsok, Volgák sokaságát kínálták az autópiacon. A város parkjai, terei is megteltek sétálókkal, játszadozó gyermekekkel. S megjelent kosarával a hóvirágos néni is. A. hó nél­kül elöcsalogatott hóvirággal_ r. G> Erős közösségek

Next

/
Thumbnails
Contents