Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 17. szám

' ItELET-MAGYARORSZÄÖ 4 1975.--január iCJ ^ m MAGAZINOM A GAZINoMAftA2!INoMAG A ZINoMAGA^INoMAGAZINoMAGAZiy « ÉK mAGAZlN0MAGAZIN0MAUA;ZlN0MAGAziN0MAGA£lN0MAGAZlN0MAGAZirS B Dédanyák parfőmje Miről vall az „illatnyelv" Minden kornak meg voltak, és meg vannak a kedvelt il­latai, illatszerei és parfőm- nevei. Ezek kortörténeti „el- igazítók” lehetnek. Bizonyára egyszer összegyűjtik majd az ember orron át szerzett örö­meinek emlékeit, hogy e sa­játos oldalról is megismerhes­sük a letűnt századokat. Ne­héz volna megmondani, hogy a gyűjtést mikortól kell kez­deni, meddig kell visszamen­ni az időben. Az azonban biz­tos, hógy a gyűjtés gazdag le­leteket Ígérő területe lesz Franciaország. A dédanyák és a nagymamák emlékei szerint az ő idejükben hódítani lehe­tett a francia parfőmmel. Sok adatot szedhetnénk össze Grasse városkában, ahol egy­kor a francia illatálmok meg­születtek. Ez a városka — egy régi feljegyzés így emlé­kezik rá — »a Tengeri Alpok közvetlen szomszédságában fekszik a hegytetőn, ahonnan szép kilátás nyílik a Fö1 'közi | Tengerre s a várost környező mezők kora tavasztól késő őszig erősen' illatosak a jáz­mintól s azoktól a virágoktól, amelyekből a világhírű fran­cia parfőm készül”. Diadal a% anyag felett Ezt az esztétikától kölcsön­zött alcímet nem kell magya­rázni, mert az „anyag feletti diadalmaskodás” eredménye az illat. Ezzel elárultuk, hogy nem minden parfőm készül virágokból. Már dédanyáink idejében az volt a szólás: „az illatok világában semmi sem igazi”, mert a legrafináltabb illatokat közönséges szénve­gyületekből eszkabálták össze a vegyészek. így aztán az il- ' latok eredete után érdeklődni 1 épp úgy nem volt tanácsos, mint a nők életkorát firtatni. j A kétes származás el­lenére a parfőmök egyi- , két másikát oly tökéle- i tesnek tartották, hogy so­kan az „illatszertermést” mű­vészetnek ítélték. Egy régi újság, az Űj Idők cikkírója morgolódva állapította meg, mennyire igazságtalan, „hogy az orr számára nincsen eszté­tikailag elismert művészi ág és művészi forma.” A cikk vé- 1 gén a cikkíró mégis megbé- kül azzal, hogy az illatok nem művészi produktumok és „csak rabjaik számára jelentenek olyan lelki kalandokat s olyan élvezeteket, mint egy-egy kép, egy-egy szimfónia jelent.” Á* illatok „nyelve“ A déd- és nagyanyánk ko- korabeli „nagyparfőmök” erő­sen komplikált, rafinált, ti­tokzatos, gyakran fanyar és megmagyarázhatatlanul tet­szetős illatúak voltak. Soha­sem vagy csak nagyon ritkán emlékeztettek virágillatra, mert a kor a különlegességet kereste, s „az elegáns parfőm nem lehetett tömegcikk”. A j természet, virágainak illatát lenézték, mert „tömegcikk”, bárki számára hozzáférhető volt. Az illatok „nyelve” nem volt igazi nyelv. Az orrnak Szakértők becslése szerint mintegy 207 milliárd dollár értékű arany -és ezüsttárgy, drágakő, indián művészi al­kotás hever Dél-Amerika kö­zelében az óceánok és tenge­rek mélyén azóta, hogy a spa­nyol konkvisztádorok meghó­dították a földrészt. A spanyol hódítók zsákmányát gvakran a tenger követelte áldozatul. A tengerfenék archeológiái vizsgálata ezen a területen ma már előnyös üzlet. A ku­tatásokat amerikai üzletem­berek végzik, a legmodernebb technikával felszerelt speciá­milyen üzenetet vagy adhat át egy illat? Semmit. A „nagyparfőmök” nyelvének „szókincse” a parfőmök ne­vének szavaiból állt: az orr által felismert illat neve „be­szélt”. Volt „Álom”, „Ro­mánc”, „Szerelmi ünnep” ne­vű parfőm. Az elegáns asz- szonyok rokonszenveztek a „Visszajövök” (Je Reviens), a „Búcsú nélkül” (Sans Adieu), a „Ma este vagy soha” (Ce- soir ou jamais) nevű illatok­kal és hittek ezek elhatáro­zást, lelkiállapotot, szándé­kot, véleményt, választ, stb., kifejező hatalmában. Ezt úgy kell értenünk, hogy ha egy fér­fi például nagyon gyámoltalan volt és nem merte kezdemé­nyezni azt, amire partnere szándéka már megérett, ak­kor az imádott hölgy Ce-soir ou jamais — „Ma este vagy soha” — illattal fejezte ki biz. tatását és mindenbe való be­leegyezését. Az illatok iránt nem fogékony orrú férfiak­nak ez nem jelenthetett el­igazítást, ezért az ilyeneket tanításra fogták a szépasszo­nyok. A „beszédes” illatok — mint mondták — „zártan elő­kelők” voltak. Tehát szobá­ban, teremben, kis társaság­ban hatottak igazán. Csak­hogy ahol társaság van ott pletykák, olykor botrányok is előfordulnak. A hírbe ho­zott nő a pletykára azzal vá­laszolt, hogy „Kósza hírek” nevű illatot szórt magára, de volt „Botrány” (Scandale) par­főm is. Aki azért ment tár­saságba, hogy a kedvelt fér­fivel találkozzék és ezt annak tudtára kívánta adni „Ürügy” (Prétexte) illatot árasztva je­lent meg és a férfi ezek után biztos lehetett abban, hogy tetszik. Ha egy nő a rande­vún „Meghívás” (Invitation) illattal lepte meg gavallérját, az bátran kérhetett látogatás­ra, estleg 'pásztorórára enge­délyt. A könnyű kalandra vá­gyó hölgyek és asszonyságok viszont „Élni” (Vivre) illatot locsoltak magukra. Az „illatnyelv“ és a nők pillantása Az illatok, parfőmök „nyel­ve” hasonlított a nők pillan­tására, amiről kötudott, hogy jelentésük soha sem fogal­mazható meg pontosan és mindig letagadható. Az illat­üzenet mindig hordozta a ki­búvó lehetőségét is. Elég volt, ha a nő azt mondta: „ön fél­reértett, én ezt az illatot csak azért használom, mert szere­tem!” És akkor a léprement férfi elgondolkozhatott Stend. hal mondásán: „Minden baj tévedésből ered!” Bizonyára elgondolkoztat, hogyan és miért alakult ki az „illatnyelV”? Talán igaz: mi­nél „érezhetőbb” volt ez a „nyelv”, annál inkább szorult szemérmes háttérbe a szó. Az „illatnyelvvel” járó előnyök nem kárpótolták a nőket azért a hátrányos helyzetért, amibe az akkori társadalom kény­szerítette őket. Az „illatnyelv” kis kibúvó volt, benne az emancipáció hiánya fejeződött ki. (-Ó. -g.) lis hajók, batiszkafok, echo- lotok (a hangvisszaverés el­vén működő) mélységmérő műszerek segítségével. A Merine Exploration tár­saság, mely megállapította, hogy néhány évszázadon át a Karib-ten seren mintegy 150 spanyol karavella süly- lyedt el, aktív munkába kez­dett a területen. A tenger mélyéről felhozott drágaságok eavre gyakrabban kerülnek az USA bankjaiba, az .értékes régészeti leletek pedig az amerikai múzeumok gyűjteményeit gazdagítják. Nyagdífasck egyeteme Működilc Franciaország­ban egy egyetem, amelybe .csak 60 év.en felüli hallgatók iratkozhatnak be. Az egye­tem, amelyet 1973-ban Tou- louseban ^lapítottak „Nyug­díjas Egyes tem” néven, a ma­ga nemébe n egyedülálló a világon. Az egyetemre ezer, 60 és 80 év közötti hallgató iratkozott be (van köztük három 90 éven felüli is) — ezzel a kezdeményezéssel a francia hatóságok a nyugdí­jasok legnagyobb ellenségét, a semmittevést szeretnék leküzdeni. Az öregek elide­genedését előzik meg külön­böző tanfolyamokkal, jogi előadásokkal, általános kul­turális ismeretek terjeszté­sével. Az egyetemen emellett megszervezik a rendszeres orvosi ellenőrzést és a gyógytornát is. t Bálna a KauKázsistian Nemrégiben bálnacsont­váz maradványaira bukkan­tak a Kaukázusban. Semmi csodálatos nincs abban, hogy a tengertől oly távol eső vi­déken bukkantak a hatalmas vízi emlős maradványaira. A geológusok régóta tudják, hogy a Kaukázus számos más hegyláncolathoz hason­lóan a tengerből emelkedett ki. A most feltárt bálna­csontváz is ezt bizonyítja. Tűzoltó robotgép A levegőből való tűzoltás célját szolgáló, az égő objektu­mot gyorsan megközelítő repülő tűzoltóberendezést konstru­áltak nyugatnémet kutatók. Rájöttek ugyanis arra, hogy a tűz idejekorán való elfojtása sokszor több nyereséggel jár — a megmentett emberi életről nem is beszélve —, mintamennyi­be ezeknek az automatikus szerkezeteknek az elkészítése is időnként „bevetése” kerül. A repülő tűzoltóberendezés hossza 4,6 méter, súlya (5 má­zsa oltóanyaggal együtt) 750 kilogramm. Tűz esetén több ilyen rakétameghajtásos repülő testet kell útjára bocsátani gyors egymásutánban a tűzfészek irányába. Miközben másodper­cenkénti százméteres sebességgel halad, elektronikus vezér­lőműve pontosan a tűz fölé irányítja a „repülő tűzoltót”, amely ott automatikus kioldószerkezete segítségével 20—30 méter magasból a tűzfészekre zúdítja a nagy hatású oltóanyagot „Küldetése” befejeztével mindegyik tűzoltóberendezés ej­tőernyővel földet ér, tehát később újra felhasználható. Raké­ta hajtóművének üzemanyaga 8—10 kilométernyi távolság megtételére elegendő. A robotgép bármilyen mostoha időjá­rás esetén „bevethető”. Kezdetben főként repülőgéptüzek gyors elfojtására fogják felhasználni a robotot. A szerelemről Aki ezeket a sorokat elolvassa, és arra számig hogy oko­sabb, sikeresebb lesz a szerelmi élet terén, az nagyot téved. Nem arra szántam világhírű írók, költők, politikusok, színé­szek megnyilatkozásait e kis csokorban összegyűjtve, hogy okosabbak legyünk ezektől, hanem azért, hogy némi tájékoz­tatást kapjunk e nagy emberek felfogásáról, véleményéről. Ha netán hasznát is tudjuk venni, abból semmi kár nem származik. ,* _• , . Mottóul pedig vezessen bennünket az az őrök érvényű törvény: az igazság egy és oszthatatlan. A filozófiában. De nem a szerelemben! 0­Gondolatok a férfiakról Ne dicsekedj nőiddel. Ok dicsekedjenek veled! (Eftimu) Boldog ember, aki férfia­sán meg meri védeni azt, akit szeret. (Ovidius) Tökéletesnek lenni nagyon kellemetlen. Az asszonyok hibáinkért szeretnek bennün­ket. (Wilde) A férfiak, ha két nő közül kell választaniok, legtöbbször azt szeretik jobban, aki azt kevésbé érdemelte ki. (Ste­phanie Wohl) Minden férfi alapjában vé­ve kisgyerek. Minden asz- szony, aki kezében akarja tartani a gyeplőt, a legjob­ban teszi, ha lehetőleg telje­síti a gyerekes kis férfiúi kí­vánságokat. Ezért a leghálá- sabbak a férfiak, így lehet őket legjobban kezelni. A nő nyugodtan engedhet apróságokban, hogy azután az élet nagy dolgaiban az ő akarata érvényesüljön. (Wer­fel) Egyetlen férfinak sem si­került megtalálnia annak módját, hogy baráti tanácsot adjon egy nőnek — akár sa­ját feleségének. (Balzac) \ Csak az önző férfiak sze­retik igazán a nőket. (Anato- le France) I A férfiak rettentő gyere- , kesek. Mindig csak töreked­nek valamire, s ha elérték céljukat, kétségbeesnek, (Ro- zewitz) A férfiak mind egyformák. Udvariasak az esküvő előtt, de aztán, azután? (Strind­berg) Ugyanazon férfi az egyik asszony mellett gyáva bölcs, a másik mellett eszeveszett hős. (Jókai) Ha egyedül vagyok a szo­bában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. Én annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki be­jött a szobába. (Karinthy Fri­gyes) Minden férfi a nő javát akarja. A legjavát. (Bókay János) tu J. Földrengés­tfrnSkSk Szovjet, amerikai és japán szeizmológusok kutatómun­kái megerősítették azt a már korábban ismert tapasztala­tot, hogy a szeizmológiai hosszúsági hullámok» sebes­ségének csökkenése a föld­kéregben sok esetben a kö­zeledő katasztrófára figyel­meztető jel. Japánban pl. az elmúlt évtized lezajlott föld­rengéseinek szeizmogramjait tanulmányozva megállapí­tották, hogy a jelenlegi tu­dásszint akkoriban elegendő volna arra, hogy pl. nyolc évvel ezelőtt időben előre je­lezzék a Honsu szigetén be­következett nagyobb föld­rengést. A szeizmogramok feljegyzései világosan mutat­ják, hogy a hosszúsági hul­lámok sebessége már jóval a földrengés előtt 20 száza­lékkal csökkent. Az ismere­tek mai szintje azt is lehető­vé teszi, hogy a meglévő méT rési adatokból meghatároz­zák a földrengés akkori epicentrumát és a földrengés erejét. Euiomatizált diagnosztika Rekordidő — hét perc! — alatt deríthető ki a beteg szervezetének öt fontos fizi­ológiai jellemzője: vérnyo­mása. elektrokardiogrammja, testsúlya, derékbősége és testmagassága annak az új, szellemes berendezésnek a segítségével. amelyet az amerikai General Electric cég szakemberei dolgoztak ki. 40 óra leforgása alatt két berendezéssel 1300 személvt tudtak megvizsgálni Bélyeg­gyűjtőkre k BOLYAI A Magyar Posta február­ban 1 forint névértékű bé­lyeg kibocsátásával emlékezik meg Bolyai Farkas születé­sének 200. évfordulójáról. Bo­lyai életét a matematikának szentelte, évtizedekig kereste Euklides párhuzamosokról szóló alaptételének bizonyítá­sát. Eredményeit 1832-ben tette közzé Tentamen című latin nyelvű könyvében, de a megoldásinak fia, János ta­lálta meg, aki felállította az abszolút (a vitatott tételt elvető) geometriát. Bolyai a marosvásárhelyi kollégium­ban tanított 47 évig, feltalált új rendszerű kályhákat és verseket, drámákat is írt. Kortársai nem értették meg, anyagi gondok között, bol­dogtalan házasságban éli 1821-ben újra, most már sze­rencsésebben nősüli 1843- ban kibékült fiával és 13 év múlva bekövetkezett haláláig a két matematikus együtt éli 1932-ben, az első arckép­sor 70 filléres címletén a posta már bemutatta Bolyai Farkas arcképét. Akkor a Magyar Tudományos Akadé­mia (Bolyai levelező tag volt) tulajdonában levő Thanhof- fer-festmény szolgált a bé­lyeg alapjául. A mostani ki­advány Vagyoczky Károly grafikusművész terve alapján szürke és piros színben ké­szül az Állami Nyomdában. BUDAPEST Fővárosunkat harctérrí tették a náci csapatok. A há­zakat lerombolták, a hidakat felrobbantották, a gyárak gé­peit leszerelték és Németor­szágba hurcolták. A pincébe menekült lakosság szenvedése 1945. február 13-án véget ért: Budapest felszabadult. Bé­lyegkiadások csak hazánk egész területének felszabadu­lásának évfordulóját köszön­tik, de ebből az alkalomból 1970-ben éppen a főváros romjainak, ijesztő látványával utaltunk a háború pusztítá­saira. Díszes rajzú bélyegzők korábban és az idén is meg­örökítik filatelisták részére a főváros felszabadulási ün­nepét. 1975. február 13-án emlékbélyegzőt használ Bu­dapesten a 4., 5., 62, 72. és 114. sz. postahivatal. EREDETIBEN VAGY BÉLYEGEN? A hamburgi Walch család­ban a ház ura még ifjú fe­leségénél is jobban imádta a bélyegeket. Az albumokban minden este, sőt néha még álmából felébredve is gyö­nyörködött. Egy decemberi éjszakán a magyar sorokat nézegette, amikor a Mona Lisa-bélyeg láttán megdob­ban szíve. Milyen szépen mo­solyog, bár az én Linám len­ne ilyen — gondolta. Közben felébredt az asszony és nagy veszekedés támadt. Reggel megállapodtak, hogy elvál­nak. A bírósági eljárás simán lefolyt, a szerény berendezés kettéválasztása nem okozott gondot. Lina a bélyegeket előbb férjének hagyta, ké­sőbb meggondolta magát. Az albumok miatt eleget bosz- szankodott, okozzon most fér­jének fájdalmat a gyűjte­mény felének elvesztése. A megosztáshoz szakértőt hív­tak, aki a bélyegeket 300 ezer márkára becsülte. A hatal­mas összeg hallatára Lina asszony rögtön megértőbb lett, együtt is maradt volna házastársával. Hirtelen eszé­be jutottak a filatelista férj jó tulajdonságai. A válást azonban már kimondták. fi tengerfsaék „arctiealégiája“

Next

/
Thumbnails
Contents