Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
W7V Január Mr. (■ KELET MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Megyei tájakon GYERMEKVÁROS, TISZADOB H a kérdik, hová való vagyok, Budapestet említem, szülővárosomat, de azonnal eszembe jut egy másik város is, amelyhez gyerekként s felnőttként is több közöm van mint a fővároshoz. „Második születnem’' helye ez a város, amelynek valamikor teljes jogú polgára voltam (kívülállóknak csa lelenc vagy — ha szebben akarták mondani — állami gondozott). Polgára voltam, de nem a születés, hanem aZ árvaság jogán. Polgártársaim is a háborúban elárvult, otthontalan csavargók voltak, lányok-fiúk, akiket a vá- rosalaoító: Ádám Zs’ga bácsi szedett össze átmeneti menhelyekről, országutakról 1946-ban. A város, noha valamikor világhírű volt. nem szerepel a térképeken, sem a helységnévtárban pedig jövőre már harminc esztendő.? lesz, emberi idővel számítva felnőtt, más településekhez mérve gyermekkorú. Ez is a neve: Gyermekváros. Városi rangját nem az Elnöki Tanácstól nyerte, gondolom, lokálpatrióta lakó’" nevezték el, nevezik így. Tény, hogy eddig még egyetlen hivatal sem akarta kétségbe vonni ezt a rangot. Máig körülbelül háromezer lakója volt, háromezer árva, félárva, elhagyott, vagy veszélyeztetett sorsú gyermek. A Gyermekváros igazi története csak az ő sorsukkal írható le. 1946-tól 1950-ig Hajdúhadházon volt, 1950. április 25 óta Tiszauobon, az Andrássyak valamikori kastélyában van ez a város, jelenleg 277 túlkoros gyermek lakja. í A „felségterület“ “ ’ Határát a falu felől vaskapu jelzi, egy, a határátkelő helyeknél szokásos kisded sorompóval. amelynél a jövő-menő gépkocsik, motorok rendszámát bejegyzik a kapusnaplóba. Éppúgy mint az igazi határokon. A kapu egy darabig rozoga drótkerítéssel folytatódik, aztán a futballpálya következik, s a tiszafával szegélyezett angolkert, kézilabdapálya, lőtér, erdő, majd a Holt-Tisza a stranddal. Ez a Gyermékváros törvényes felségterülete. De mi, régi gyerekek s gondolom, a maiak is, ezt csak afféle városközpontnak tekintettük, s határainkat — nem területrabló szándékkal — kiterjesztettük a holtágak körülfogta szigeten a dü- ledező kiskastélyig, másfelől az élő Tiszáig Kalandoztunk a világ három égtája felé (a falu jelentette a negyediket, ide csak „vízummal”, nevelői engedéllyel mehettünk), míg haza nem szólított a Gyermekváros harangja, amely tulajdonképpen egy asztallapnyi nagyságú és vastagságú vaslemez volt, amit egy síndarabbal kondított meg a mindenkori telep- ögyeletes. Ma is ott lóg a kastély elétti tölgyfán, a sok ütéstől görbén. Persze, a falut is jól ismertük, annak ellenére, hogy a falusiak eleinte idegenkedtek tőlünk. Talán volt is rá okuk — ők tudják. Elsősorban a háromszáz éves iskola akkori tanulóival barátkoztunk össze, tőlük tudtuk meg, hogy a kastély melletti hatalmas tölgyekből álló erdőt, amelynek jórészét azóta kiirtották, Rákóczi-erdőnek hívják, mert a jóemlékezet Szerint Rákóczi Ferenc talpasai erre vonultukban, ebben az erdőben táboroztak. Némelyik fát öten-hatan sem tudtuk körülölelni. Jólesnék tovább sorolni boldogabb korom emlékeit, de a Gyermekvárosról akarok írni, a mairól nem a régiről. Annyit azonban hadd vallják meg: nekem a Gyermekváros jelenti Tiszadobot, s Tiszadob jelenti Szabolcs-Szat- már megyét, mai szűkebb hazámat. Pontosabban szólva: Tiszadobot a Gyermekvárosban töltött nyugodt évek, s ezt a megyét Tiszadob szerettették meg velem. Alig múlik el hónap, hogy egy-két napra el ne ugorjak Tiszadobra, ha másért nem, hát horgászni, de elsősorban azért, hogy félretehessem kis időre gondjaimat, bosszúságomat, felnőttségemet. Olyan ez, mintha az ember a szüleihez látogatna. Bugya bácsi Ha valaki azzal a szándékkal megy a Gyérmekvárosba, hogy ellenőrizze az ottani ínunkát, bizonyára talál hibát ebben-abban. Jószerivel én is föl tudnék emlegetni néhányat, de azok az emberek, akik föloldották bennem a hazulról hozott szorongást, akik végül is emberi teljességre, tisztességre neveltek nem lehetnek ma sem rosszabbak régi önmaguknál, legföljebb fáradtabbak, mert idősebbek, megviselte őket a szüntelen készenlét és munka. Mert aki gyermekotthonban dolgozik, nem számolgathatja, mikor telik le Tiszadob, Gyermekváros. (Hammel József fel vétele) a munkaideje. Együtt kell dolgoznia, játszania, tanulnia a gyerekekkel, átélni minden pillanatukat, hogy utánozható példát adjon. Valahogy úgy, ahogy annak idején Bugya bácsi, akinek nem volt pedagógiai képesítése, mi, gyerekek, mégis a legjobb nevelőnek tartottuk. Bármilyen munkánk volt, velünk dolgozott. Ha valamelyikünk rendetlenkedett, elküldte játszani, mondván, hogy vele csak rendes ember dolgozhat Vele dolgozni rangot jelentett Honnan volt benne ez a kiváló pedagógiai érzék? Maga is nyolc gyereket nevelt föl, célszerű szegénységben gyerekei tanárok, munkások lettek. Felesége a Gyermek- város szakácsnője volt, $ ma is ott élnek a város tőszomszédságában, s Bugya bácsi, aki volt ott párttitkár, nevelő, jó húsz évi munka után udvari munkásként ment nyugdíjba, kissé keserű szájízzel. Kitüntetést ha kapott és kap, annyit, hogy volt növendékei a gyermekvárosba látogatva beugranak hozzá is egy-egy szíves szóra, beszélgetésre. Jutalma meg az volt, hogy házába bevezették a Gyermekváros vizét. Nemrég, amikor a kőművestanulók az új irodaházat építették; átvágták a vízvezetéket Kis munka lenne megcsinálni. Gond és öröm A Gyermekváros mai igazgatója Kelemen Lajos, azaz Lajos bácsi, ő is az alapítástól kézévé dolgozik a gyermekotthonban. Az Ő érdeme, hogy 1957-ben újból megindult a szakipari oktatás. Akkor öt, ma már hat szakma közül válogathatnak a gyerekek. Ezért a Útközben »4-ár kezd világosodni, amikor a Hajdú 1*1 expressz Ujfehértőnál robog velünk. Egy negyven körüli, szemüveges férfi mondja két fiatalabb társának: — Jó, hogy kitalálták ezt a vonatot, ezzel valamennyi tíz órakor kezdődő értekezletre fel tudunk jutni. De az még messze van. Vegyetek csak le egy aktatáskát és dugjuk össze térdünket. Az aktatáska itt a kisasztal szerepét tölti be. A három utas kártyázik. A piros ászt meg a piros hetest már másodszor szidja a szemüveges, mert az ölében egyre kevesebb aprópénz csörög. Sajnáltatja magát, amikor kijelenti; hogy már egy tízest bukott. De mindjárt hozzáteszi, hogy még elbukhat öt forint ötven fillért, mert egy fél napidíjat úgy is ingyen kap. Egyik partnere nyomban megkérdi: — Hogy, hogy ingyen? — Tudjátok, hogy az értekezlet 13 óráig tart. 13 óra 45 perckor indul vissza egy gyors, azzal jövök, arra nem kell helyjegy. De ez a. vonat már tizenhét óra 15 percre munkáért egy ízben Kossuth-díjra is fölterjesztették, de akkor valamelyik jóakarója följelentette, s noha az ügyészségi vizsgálat nem állapított meg semmiféle büntethető mulasztást a Kossuth-díjat elfújta a szél. Vele sokszor és sokat beszélgetünk a Gyermekváros ügyes-bajos dolgairól, gondjairól. Megírta az otthon eddigi történetét, a 30. évfordulóra jó lenne kiadni. Sorolom a gondokat, ahogy 6 mondta, mondja: A kastély 100 éves, harmincmilliót ér. Annak idején a gerendázatot beépítették a kéményekbe. Nem múlik él év, hogy tűz ne volna. Éjszakánként ő meg az ügyeletes nevelők följárnak a padlásra, szagolgatják, tapogatják a kéményeket, nem fogtak-e tüzet A tűzoltóság megtiltotta a fűtést, dehát a gyerekeknek meleg szoba, meleg étel kell Bírságokat rónak ká rá is, az igazgatóhelyettesre is. (Jó 8 éves ügy ez, ismerem. Egyik barátom írt is róla egy cikket, de máig nem oldották meg . a gondot 2 és fél millió forint kellene a központi fűtéshez. Nincs. Legalábbis egyelőre. A kastély 100 év alatt alaposan kiszáradt, s rengeteg benne a faanyag. Ha tüzet fog, pillanatok alatt porig éghet. Harmininilliót ér. Menynyit érnek a gyerekek, kétszázhetvenheten?) Arról is sokat vitatkoztunk, beszélgettünk, hogy jó lenne, ha a tanárképző intézetekben külön tárgyként foglalkoznának az úgynevezett problematikus gyermekek nevelésével mert a gyermekotthoni munkához nem elég az általános pedagógia ismerete. A nyíregyházi tanárképző főiskola nemsokára be is vezeti heti három órában ezt a tantárgyat, Lajos bácsi lesz az előadója. De emellett nem ártana ismét megindítani a Gyermekvárosi Értesítőt, visszaér Nyíregyházára, így erre az időre nem jár csak fél napidíj. Én pedig egész napidíjat, 31 forintot akarok kapni Namár- raost. Veszek egy helyjegyet arra a gyorsra, amelyik este 18 óra 15 perckor indul a Nyugatiból És az irodán mit mondok? Azt, hogy fél kettőig elhúzódott az értekezlet. És a kiküldetési papírra mit írok rá? Azt, hogy este 21 óra 35-kor érkeztem. — Egyszer le fogsz bukni — Jegyzi meg a másik. — Ne viccelj, minden pesti utam ilyen már két éve. így sosem veszítek a kártyáéi. De azt hiszitek, egyedül csinálom? Az ablaknál ülő egyik utas nem hallgat tovább: — Elnézést, hogy közbeszólok. Valóban nem egyedül csinálja. S a vállalatok ezektől a fél napidíjaktól tényleg nem mennek tönkre. De az esti gyorsra tíz, vagy tizenöt utas nem kap helyjegyet, ugyanakkor tíz, vagy tizenöt hely üres lesz a fülkékben. Szidják majd érte a vasutasokat. Pillanatnyi néma csend. Aztán a szemüveges keveri a kártyát. Úgy látszik, ideges, mert a tökfilkó az ujjal közül beesett az fiié?, alá. amely szaklapja lehetne a magyar ifjúságvédelemnek, gyermekotthoni nevelésnek. Nevetségesen kevés anyagi ráfordítás kellene: egy jó Rota-géppel meg lehetne oldani. Építik a Gyermekváros új, százszemélyes részlegét. Lajos bácsi azon töpreng, hogyan lehetne egy füst alatt megépíttetni egy tanmedencét, amely télen is otthont adna a vízi- sportolóknak. Mert — ha még nem mondtam volna — a Gyermekvárosban élénk sporttevékenység folyik. Kerültek ki már innen válogatott sportolók is. Van öröm is. Nem sok, de elég ahhoz, hogy az ember, ha elfárad, erőre kapjon tóié. A falu véleménye 1960 óta megváltozott. Olyannyira, hogy a lányos mamák jó partit látnak a gyermekvárosiakban. Tizenkét gyerek tiszadobi lányt vett feleségül, némelyikük — a kőművestanulók segítségével — már házat is épített. A halászok se gyanakodnak már a gyerekekre, ha kevesebb a hal a varsákban S ha most statisztikát kellene készíteni, mivé lettek, milyenné lettek a Tiszadobon nevelődött, veszélyeztetett előéletű tanulók, szépítés nélkül belekerülhetne az az adat is, hogy háromezer gyermekvárosi polgárból mindössze 22—23 lett bűnöző. A többiek magasan kvalifikált szakmunkások, becsületes emberek lettek, sokan közülük igen magas funkciót töltenek be különböző helyeken. Kiheverték a sérüléseket, s szívesen járnak Tiszadobra megmutatni magukat, gyerekeiket. A vendégkönyv Van 4 Gyermekvárosnak egy vendégkönyv ve, amely a világ minden tájáról idekíváncsis- kodók bejegyzéseit tartalmazza. Mondom Ta- jós bácsinak, soroljon fel néhány rangos és néhány kedves vendéget A tréfás kérdésre fölüti a könyvet, s tűnődve válaszol: — Nekünk minden vendég kedves, de ha így kéred, ám legyen! Volt itt Olt Károly, Tímár Mátyás, Károlyi Mihályné. S a legkedve sebbek: Radnóti Miklósné, Ortutay Gyula, Ve rés Péter, Fábián Zoltán, Déry Tibor, Oravec? Paula, Hosszú László, Szabó Pál voltak. Szabó Pali bácsi utoljára a 20 éves évfon dűlőn járt Tiszadobon, s ezt jegyezte be: „Ti? év múlva újra itt vagyok: nagyon szép szeli®, mi áradást vittek el innen ezen idő alatt a? ifjúra érett emberek; bizonyos, hogy egyre ét egyre szépül és tisztul a Gyermekváros szerepe és hivatása! Tíz év múlva megint eljövök, hadd forrósítsák az itteni látások, benyomd sok a mégis csak öregedő szívemet.” Jövőre telik le a tíz év. összejönnek ismé a volt növendékek, nevelők. A baráti találkozón nem lesz már ott Szahó Pali bácsi Iga zoltan hiányzik. RATKÓ JÓZSEt F ekete keszkenős néni száll fel a vid nálisra Tunyogon. Tétova mozdulatokkal tipeg az ablak melletti ülőhelyre. A derekát egyengetve léül és mindjárt beletüsszent a fekete szegélyes, fehér zsebkendőjébe. Amikor a hídra érünk, szidja t Számost: — Lehet, hogy ez a nyavalyás folyó hozza az influenzát. Egy fiatalabb asszony a Szamos védelmére kel: — Nem hoz az semmi betegséget. Hetvenben sem hozott. De Terus néni hová megy? — A kórházba, lelkem. A gyarmati kórháziba. Felülvizsgálatra rendelt be a doktor úr, áldja meg az isten a két kezét. Hogy az mennyit dolgozik mostanában! Egész nap tele van a várója tüsszögő, meg köhögő emberekkel. Éjszaka is híjják a lázasokhoz, és ő megyen zokszó nélkül. Most megmutatia, hogy ő is legény a gáton. A kórházban is; hogy mi van!! Az ottani orvosoknak is há* lát adhatunk. Meg a gyógyszerészeknek is. A patika most olyan, mint régen volt a hangya bőt. Ott is türelmesen kell várnom a hatvankét évemmel. Szedek vagy ötféle gyógvszert. Még használnak. Ez már Gyarmat? , Vajon még elérem a helyi buszt? Elérte. Nóbródi Lafot
