Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám
4 KELÉT-MAGYARÖRS2A3 1975. Január I Szülők fóruma: „Sajnos, csak apu tud vele játszani!" „Nagyon érdekes játékot kaptam karácsonyra, de sajnos, csak apu tud vele játszani!” — Ezt mondta nekem az elsős Ferike, majd hozzátette: „... de azért én is örülök neki!” Kapott tehát valami olyat ajándékba, aminek 6 is örül, de az apja játszik vele. Később megtudtam hogy • bonyolultan összeszerelhető, hálózati árammal működtethető kisvasútról van szó. Hatéves gyerek összeszerelni sem tudja, de a váltók kezelése, maga a játszás is nehéz feladat még számára. Miért kapta Feri akkor ezt karácsonyra? Nyilván az édesapja vágyódott hasonlóra annak idején, gyermekkorában, s most elsiette a dolgot, nem várta meg azt az időt, amikor az ő kisfia is kezelheti — 10—14 éves korban — az árammal működtethető játékot. Feri édesapja sok pénzt adott ki, drága játékot vett és mégsem szerzett igazi örömöt a kisfiának, akinek még a lendkerekes autók a kedves játékai. Elmondott esetből meg is születik az első tanácsunk: mindig csak olyan ajándékot vegyünk a gyermeknek, amit ő tud kezelni, amivel ő tud játszani, ami neki kedves. A kiválasztásnál próbáljunk meg egy kicsit az ő fejével gondolkozni és tegyük félre gyermek- I korunk meg nem valósult álmait. Ügyeljünk arra, hogy az ajándék olyan legyen, amit élvezhet a gyermek. Ne kapjon például télen békaem- ber-felszerelést, lepkefogót vagy tollaslabda-készletet, j- mert ezeket hónapokig csak szomorúan nézegetheti. Kapjon korcsolyát, szánkót, sífelszerelést, amelyeket kedvező időjárás esetén nyomban használhat is. Tanítványaimmal lerajzoltattam, hogy mit kaptak karácsonyra. Meglepődve láttam, hogy egy-egy gyermek 10—12, sőt, még többféle dolgot is rajzolt a fa alá. Legyünk mértéktartóak az ajándékozásban! Mit kapjon a gyermek? Egy könyvet, egy társasjátékot, valami sport- felszerelést, egy kézügyesítő játékot, esetleg egy ruháza- | ti darabot. Tanuljon meg a kevesebbnek is örülni! Sajnos, úgyis túlkényeztetettek, túl igényesek — sokszor követelőek — gyermekeink. Ne tápláljuk ezt azzal, hogy túlhalmozzuk értékesebbnél értékesebb ajándékokkal. Az ajándék kiválasztásánál vegyük figyelembe azf, hogy a gyermeknek mihez van kedve, mi az érdeklődési köre. Ha szeret barkácsolni akkor ahhoz való felszereléssel lepjük meg, ha szereti az indián történeteket, vegyünk ilyen könyveket, ha építeni szeret, akkor építőkockákat, a szenvedélyes bélyeggyűjtőket bélvegbera- ltóval, katalógussal, a kis fotósokat fényképalbummal ajándékozzuk meg. A meglepetés kiválasztásánál gondoljunk arra Is, amiben gyenge a gyermek. Ha nehezen ró egy a számolás, akkor kapja meg a Képes lxl-et, ha ügyetlen a keze. akkor kézügyességfejlesztő játékkal támogassuk. (Gyöngyfűző, összeilleszthető műanyag ellnek, Jáva, Babilon játék, stb.) ' ; Egymás megajándékozása, a meglepetésszerzés nagyon kedves szokás, de csak úgy, ha az kölcsönös. Mutassunk jó példát a gyermeknek: lássa azt, hogy a nagymama is kap ajándékot, tanítsuk meg arra, hogy ő is szerezzen örömöt valamivel a szüleinek, nagyszüleinek. Készüljön ő is valami „titok”-kal. i Dugják össze a fejüket apa és kisfia és beszéljék meg, hogy milyen csekélységgel lehetne meglepni anyukát. Könyvjelzővel? Tűpárnával? De anyu is szövetkezzen titokban. Segítsen neki egy kicsit a sál kötésében, amivel aput lepik meg. A testvérek is ajándékozzák meg egymást. Higgyék el kedves szülők: megéri a fáradságot ez a szeretetre, egymás megajándékozására nevelés. Az örömszerzés kölcsönössége meghittebbé, bensőségesebbé teszi a családi életet. Sajnos, nagyon kevés családban van ez így! Legtöbb helyen csak elvárás van a gyermekek részéről és ebben egy kicsit mi is ludasak vagyunk. Dr. Gergely Károlyné A zsebpénzről Egy első gimnazista fiútanulót minden ötös osztályzatért egy üveg kőbányai világossal jutalmaz meg édesapja. A „sörprémium” végletesen rossz példája az Iskolás gyérek jutalmazásának, de sajnos ilyen is előfordul. A gyerekek nyiltan elmondják, nemcsak egymásnak, hanem a pedagógusoknak is, hogy náluk otthon mekkora az egyes osztályzatok „árfolyama”. A jó osztályzatért nem ritka az alkalmankénti 30—50 forintos díjazás sem. Különösen a nagyon elfoglalt, jól kereső szülők között dívik a rendszeres „célprémium” a tanulmányi sikerekért. Ezek a szülők úgy vélik, hogy ösztönzően hat gyermekükre a pénz, s úgy érzik, ilyen módon eleget is tesznek szülői kötelességüknek a tanulás ellenőrzésére, serkentésére. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A rendszeres, szinte fizetés jellegű pénzösszegekkel ezek a szülők gyermeküket anyagiassá nevelik. A valamiért valamit megszokása elkíséri őket egész életükben, meghatározza későbbi emberi kapcsolataikat is. Ahol egy nagylány nem azért mosogat el a vasárnapi ebéd után, hogy elfáradt édesanyját legalább egy fél órára megkímélje, ahol a gyermek saját, jól felfogott érdekében, nem azért tanul — s ezt kell vele megértetni — hogy kiművelt emberfővé váljék, ha az élet bármely területére kerül is, hanem a kilátásba helyezett forintot lesi, ott valami nincs rendjén, ott valamit helyrehozhatatlanul elrontott a szülő... A gyerek korához illő heti, vagy havi zsebpénz legnagyobb előnye, hogy azzal ön- áilóságra neveljük és gazdálkodásra szoktatjuk már iskolás korban gyermekünket. Bízzuk rá, mire költi a pénzt, engedjük önállóan gazdálkodni. Tanulja meg a maga erejéből a beosztást, s nem kevésbé azt is, hogy a pénz az örömszerzés forrása is lehet. Ha takarékosan bánik havi zsebpénzével, juthat belőle a maga kedvtelésén túl szülei, testvérei megajándékozására is. Ily módon arra is rájön a gyerek, hogy mikor ad ki haszontalan dologra pénzt, s megbecsüli majd a szüleitől látott beosztást és takarékosságot. A szülők a jó tanulást és magatartást semmi esetre sem jutalmazzák pénzzel. A forint szinte számolatlan osztogatásánál mindig többet ér a jó szó, az elismerés. GYERMEKEKNEK © cvermekeknek © GYERMEKEKNEI TÖRD A FElEDf Vízszintes: X. Leplezés. 6! Tág. 7. Csaknem érik! 8. Kiejtett mássalhangzó. 9. Országos Rendező Iroda. 11. Tisztít. 12. A dollár századrésze. 14. össze-vissza hisz!. 16. Eszkábál. 18. Kicsinyítő képző. 20. Pakol. 21. Nyilat lőnek vele. 22. Régi űrmérték. 24. Térddarab! 25. Vissza: költői. 27. Egyezkedés. 28. Becézett női név. 29. Az eleje híján vacak! Függőleges: 1. Ostoba. 2. Lötty. 3. Kereskedelmi értéké- 4. Téli sport. 5. Eszes. 6. A magyar~ ság és Erdély nagy alakja, a Habsburg-uralommal szembeni fellépésének eredménye, hogy 1606-ban biztosítékokat csikart ki Magyarország függetlenségének fenntartására (keresztnevének kezdőbetűfvtvis rnmia—TVl?— 1 " KÉPREJTVÉNY jével). 10. Kézzel jelez. 11. Római 1049. 13. Nyit. 14. Ilyen a szó, ha rosszul esett valami. 15. A függ. 6. által vezetett függetlenségi harcban jelesen küzdöttek a ■■■. akik ezért nemesi rangot és földet kaptak a Tiszántúlon. 17. Fonott edény. 19. Istálló. 21. Füzet. 23. ŐRD. 24. Vicc, tréfa. 26. Izmokat rögzíti a csonthoz. 27. Azonos magánhangzók. Megfejtendő: függőleges 6, 15. Múlt heti megfejtés: BÉKÉSCSABA — GYULA — SZARVAS. Könyvjutalom: Horváth Ferenc Fehérgyarmat, pőti Zsuzsa Fehérgyarmat, Lakatos József Nyíregyháza, Kocsis Beáta Tiszalök, Borsós .Irép^Nyírbá(tor. (ezyqAgaßjunqsiH isajfajSain saípq y) Uttöiőposta Postánkat egy köszönőlevél közlésével, kezdj ük. A c zett a városi úttörőfelügyelőség, a feladó a Szabolcs-Szat: Megyei Tanács VB. mándoki e gészségügyi gyermekotthc nak vezetője. A levél a következőképpen hangzott: „Megköszönöm az úttörőelnökségnek és valamennyi ú rónék azt a segítségadást, amelyet gondozottaink jobb ell sa érdekében tettek. Az intézet gondozottal a legkisebb tékot is örömmel fogadták , amelyet a városi úttörők g- töttek és küldtek el részükre. További munkájukhoz sok kert, jó egészséget kívánunk, az úttörőknek jó tanulást. Elvtársi üdvözlettel Pilcsák Mihil; íntézetvezet Ez a köszönőlevél Nyíregyháza minden kisdobosának és úttörőjének szól, azoknak, akik Mikulás-napra és karácsonyra játékokat küldtek a mándoki gyermekotthon lakóinak. 'Az akció során sok-sok ügyességi, mechanikai társasjátékot, dobókockát juttattak el az intézetbe ahol a gyermekek nagy-nagy örömmel fogadták mindegyiket. Államunk messzemenően gondoskodik ezekről a beteg gyermekekről, jobb és jobb körülményeket teremt ápolásukhoz, gondozásukhoz, mégis nagy jelentőségű a legfiatalabbak — a kisdobosok és az úttörők — segítségnyújtása, törődése, szeretetük az intézet lakói iránt. Ezt követően két téli szünidei eseményről tudósítunk benneteket. Az úttörőházak háztartásának titkárai és tagjai Zánkán tanácskoztak december 27— január 4-ig. Sok új ötlettel gazdagodva érkeztek haza a nyíregyházi pajtások — Bessenyei. István és P. Nagy Béla — akik a Szamuely Tibor Űttórőházat képviselték. A táborban részletesen megismerkedtek a háztartás feladataival jogaival és kötelességeivel. Modellként az ország legnagyobb és legkorszerűbb úttörőházának, az egrinek mintáját tekintették. A komoly munka mellett játéktanulásra, Balaton-parti túrára is jutott idő. Ez a tapasztalatcsere lehetőséget ad arra is, hogy a legjobb ötleteket itthon is hasznosíthat- sák. A beszámolóra hamarosan sor kerül az úttörőházban. Víziúttörők részére Csillebércén továbbképzés volt január 1—4-ig. A nyíregy! pajtásokat Gulyás Mihál Bessenyei György ifivezí képviselték. A tanfolyar az ország víziúttörő egysé nek vezetői vettek részt, előadásokon tájékozta kaptak a vízi egységek s: vezéséről, működésének í tosságáról, a vízi túrák s; vezéséről és lebonyolít: ról. 1975. tavaszán indul országos vízi túra, mely vonala a Csepel és szentet sziget megkerülése, azaz úttörő nyelven a „dunai m cas”. A túrára a nyíregyí úttörők nagyon készülr mivel először fognak haj ni az ország víziúttörői együtt. Az elméleti felkészülés úttörőházban történik és k ben elkészítik hétszernél kenujukat a tavaszi vís szállásukra. A gyakorlati : készülést, amint az idő en di, a Sóstón végzik majd. lelkes kis csapat szerete várja minden természe szerető úttörő jelentkezési Blutman Gyöngyi, í krónikás (a tiszalöki 1 számú II, Rákóczi Ferenc ’ törőcsapat tagja) egy já kos sportvetélkedőről írt. „Rajunknak, a tiszalöki osztály Igazmondó rajár három őrse van — a Tá a Mazsola és a Kincskere Január 3-án délután a t nateremben játékos sport' télkedőt rendeztünk. Mine őrsben egy-egy édesapa versenyzett és azok az út rők, akik kisdobos korukt az Igazmondó rajnak voll tagjai. Az elsők a Kincs! resők lettek, és mindenki szórakozott. Ezúton is 1 szönjük az édesapák és idősebb pajtásaink részvé lét.” CUPILUPI ŐZIKE Udud István: A HÓEMBER — Egyedem-begyedem, mi ez itt kegyeden? — Nem látod? Cilinder! Cseng, kong, bong, csilingel. — Neked nincs pupillád, szemöldöd, szempillád? — Mit nekem szemöldök! Vigyen el az ördög! — Nonono, barátom, a nyakad se látom! — De nagy a mellényed! Nem az itt a lényeg! — Hallod-e, alább add! Hová lett a lábad? Májas hurka, véres hurka, hű de szereti azt Gyurka. Kacag a tálon a hurka s Gyurka villahegyre szúrja. „Ne maradjon, csak a bürkei, — kurjant vidám kedvvel Gyurka. „Kenyér sem kell, — mondja Gyurka — Jcaoyérlzű lesz a hurka,". — Eredj a csudába! Itt van a subába! — Sallangós papiros! Az orrod de piros! — Ha piros, hát piros! A tied meg fitos! — De most nem fecsegek. Maszatos a bekecsed! — Maszatos, maszatos! öregapád pocakos! — Jobb lesz, ha leveted! Hozok vizet, meleget. — Jaj, ne! ne!... Megrémült s ijedtében összedült. S több is fér így a gyomrunkba, — s kenyér nélkül eszi Gyurka. Addig falatozik Gyurka, míg megárt nagyon a hurka. Kacag a tálon a hurka s nem kacag rá vissza Gyurka. Elmúlt a nyár. Az ősz is elmúlt. A napocska sugarai egyre kevesebb meleget árasztottak a földre. Lassan, szinte észrevétlenül beköszöntött a tél. Fehér hólepel borult az egész tájra. Az őzikék egy napon arra ébredtek, hogy bizony nagyon éhesek. Az egész erdőben nem találtak egy fűszálat sem, de még egy zöld levélkét sem. Éhségükben elkeseredetten rágcsálták a fák fanyar ét keserű kérgét. — Mi lesz ebédre? — kérdezte Cupilupi őzike anyukájától. Bongó őzanyó az éhségtől már alig bírt válaszolni. Csak szomorúan leszegte fejét és szeméből hullottak a súlyos könnyei. — En ezt már nem bírom tovább. Ha hamarosan nem jutunk élelemhez, elpusztulunk. Tennünk kell valamit! — Nos jó, leírjuk ezt a hóba. Talán csak. megy majd erre valaki, elolvassa üzenetünket és segít rajtunk — szólt Bongó őzanyó. — Valóban, hiszen én is tudok már írni. Engem is megtanított Szarvasagancs bácsi — mondta Cupilupi. Es anyukájával közösen beírták a hóba: Eljött a tél, éhezünk. Segítsetek! Szépen kérünk. Éppen akkor ment erdész apó az unokáival erdőbe rozsét szedni. Es t látott? írást a hóban. — Ahá az őzikék írták 1 künk — szólt. — Az őzikék? írtak? Ht Mit? Hogyan írták? Miért tak? — halmozták el az ut kák nagyapát a legkülönl zőbb kérdésekkel. —Jöjjetek csak ide kői lebb, megmutatom nekt Látjátok ezt a szé,thányt I vat? Látjuk. — Es látjátok itt a kis i tácskák nyomait? — Látjuk. — Akkor olvassátok Eljött a tél, éhezünk. Seg setek! Szépen kérünk. —Hát te, nagyapóka, ic zán nagyon okos vagy, ezeket az ákombákomokat tudod olvasni. — Ezek nem ákombáT< mok, ez jól olvasható ír gyerünk gyorsan és hozzu az őzikéknek egy kis sz nát. El is hozták. Es az ózik jóízűen ropogtatták a szén Az etető mellett otthagyt nagyapónak és az unokákn rövid kis üzenetüket. K szóból állt csupán: Köszönj nektek. Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorul • ^ Olbey Irén: Gyurka és a hurka
