Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

■% sesMrr-MAGYAttcraszÄ® SSTS. Jsmsfe S® ' Washington és az „ola'diktatűra“ A VILÁGPOLITIKA szín­falai mögött óriási arányú küzdelem folyik. A tét: le­hetőséget kap-e az Egvesült Államok a fejlett tőkés világ olajstratégiájának meghatá­rozására. A küzdelem ezek­ben a napokban kezd volta­képpen kibontakozni. A Kö­zös Piac kilenc országának pénzügyminiszterei London­ban január második heté­ben csatáztak azon, milyen álláspontot foglaljanak el az amerikai követelésekkel szemben. Az olajtermelők szövetsége, az OPEC pedig január 24-én Algírban tart konferenciát az ellenstraté- giáról. A szokástól eltérően ezen már nemcsak az olaj­ipari és pénzügvminiszterek, hanem a tagállamok kül- üsvminiszterei is részt vész­nek. Az Egyesült Államok már 1973 végén, az olajválság ki­robbanásának pillanatában, a nagy tőkés fogyasztó or­szágok blokkja, az úevneve- zett „fogyasztói kartell” lét­rehozására törekedett. Ezt kö--°+eUe Kissinger amerikai külügyminiszter hírhedtté vált londoni beszédében 1973 karácsonyán az akkor Brüsz- szelben tanácskozó közös piaci csúcsértekezlettől. A fogyasztói kartell meg­alakítása mögött kettős ame­rikai elgondolás húzódott meg. Az első: Washington­nak az a meggyőződése, hogy az olajexportáló orszá­gokkal, s ezén belül minde­nekelőtt az arab államokkal szemben a nagy fogyasztók csak úgy állhatnak meg a lábukon, ha szigorúan össze­hangolják a maguk olajooli- tikáját és szinte katonai fe­gyelmet tanúsítanak. A stra­tégia másik ága, hogy egy Ilyen fegyelmezett blokk óhatatlanul nemcsak az olaj­politikát érinti — hanem a politikát általában! A ,.fo- gvacztói kartell” megalakítá­sa tehát voltaképpen egyik formája annak a törekvés­nek. amellyel az Egyesült, Államok még akarja szilár­dítani az utóbbi évtizedben kérdésessé vált politikai ve­zető szereoét Nyugat-Euró- pával és Japánnal szemben, s újra meg akarja erősíteni az ellenőrzést ezeknek az or­szágoknak önálló kü’noh'ti- kai kezdeményezései felett. 1973 KAWÍC50NVA fis 1974 DECEMBERE KÖZÖTT hullámzó harc foM a ..fo­gyasztók kartePjét” követelő amerikai javaslat körül. A viszonylag független nvueat- enrónai áliásnoetot a legha­tározottabban Franriaország kéov’selte Párizs a fogyasz­tók karteiliének létrehozása helyett háromoldalú olaj­konferenciát követelt, ame­lyen a naev tőkés fogyasz­tók. az olaitermelő és ex­portáló országok, valamint rikal győzelem kettős volt. Először is: Washingtonnak sikerült elérnie, hogy a lét­rehozandó ügynökségben a szavazatokat az olajfelhasz­nálás arányában osztották el. így 16 ország 148 szava­zatából az USA egymaga 51 szavazathoz jutott. Ez a gya­korlatban azt jelentette, hogy ha csak egyetlen számottevő szövetségesre (például: Ja­pán, az NSZK vagy Anglia) tesz szert a vitában, már diktálhat a Nemzetközi Energiaügynökségnek vagy megakadályozhatja neki nem tetsző döntések létrejöttét! A párizsi szavazás mindenkép­pen az első nagy léoés a ..fogyasztók blokkjának” megvalósítására. Franciaor- szá" megtagadta a csatlako­zást. Ily módon azonban el­szigetelődött a többi vezető tőkés országtól, s éppen ez volt az amerikai offenzíva második sikere. A SZEMBENÁLLÁS fel­oldódott Giscard d’ Es- taing francia köztársasági e'pök és Ford amerikai el­nök Martinique-szigetl csúcs- találkozóján. A komorom'sz- szum lényege az volt, hogy Franciaország „beáll a sor­ba”; csatlakozik a Nemzet­közi Energiaügynökséghez. Ellenszolgáltatásul viszont az Egyesült Államok bele­egyezik a Franciaország ál­tal eredetileg javasolt hár­mas értekezhet (nagv fo­gyasztók. olaiexportőrök. fej­lődő országok) megtartásá­ba. Azóta — éppen a legutób­bi napokban — kiderült. ho°v ezt a kompromisszu­mot a két fél eltérő módon értelmezi. Franciaorizág in­kább a háromoldalú konfe­rencia megfartását sürget’ Az Egyesült Államok vi­szont hivatalosan kijelentet­te, hogy csak akkor megv el erre az értekezletre, ha előbb létreiön a „fogyasztók kartellje”. S hogy a helvzet még bon.ynh’ltabb legven — közben az összes vit^tkozé résztvevők folytatják ké+ol- dahj megheszé’ése’ket a ter­melőkkel. h’szen mindoovjk biztosítani akarja saját ener­giaellátását. A KÜZDELEMBEN 1975 első hónapiai valószínűié" döntő fordulatot hoznak Washingtonban ugyanis már­ciusra akarlák befeiezni a Nemzetközi Energiaügynök­ség teljes alapszabályzatá­nak elkészítését. Akkor dől majd el, sikerül-e az ame­rikai diktátum terve. A nagy ütközet előőrs-csatáro­zásai folynak januárban Athénben és Algírban. TELEX MOSZKVA Mijazava Kiicsí japán kül­ügyminiszter a szovjet kor­mány meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. A japán dip­lomácia vezetőjét a sereme- tyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter fogadta. ALVÓK Angola, Portugália legna­gyobb és leggazdagabb gyar­mata november 11-én nyeri el függetlenségét — jelen­tette ki szerdán hajnalban Francisco da Costa Gomes portugál elnök. A portugál ideiglenes kormány és a há­rom angolai felszabadító mozgalom között létrejött megállapodást szerdán este írták alá. KAIRÓ Abdel Aziz Higazi egyip­tomi miniszterelnök q BBC kairói tudósítójának adott interjújában kijelentette, hogy Egyiptom és a Szov^ jetunió kapcsolatai a politi­kai elvek és a stratégia kö­zösségén alapulnak, s ez a közös stratégia kifejezésre jut a két országnak az im­perializmus elleni közös har­cában. Az egyiptomi kor­mányfő hangsúlyozta, hogy országa szélesíteni kívánja a Szovjetunióval való kapcso­latait és érdekelt a Szovjet­unió által nyúitott katonai, gazdasági és politikai támo­gatásban. POZSONY Szerdán Pozsonyban meg­kezdődött a Szlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának kétnapos ülése, A plé- num a CSKP Központi Bi­zottsága tavaly novemberi nagy jelentőségű kibővített ülése határozatainak megva­lósításával foglalkozik. A szlovák párttanácskozás je­lentősége az, hogy a CSKP KB-plénum határozatainak a Szlovák Szocialista Köztársa­ság sajátos viszonyai közötti végrehajtását vitatja meg. Ä Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága mostani plénumán részt vesz Lubomir Strougal, a CSKP elnökségé­nek tagja, csehszlovák szö­vetségi miniszterelnök is, BUDAPEST A Magyar Távirati Iroda jelenti: a Magyar Légiközle­kedési Vállalat IL—18 típusú repülőgépe Berlinből hazaté­rőben leszállás közben a Fe­rihegyi repülőtéren szeren­csétlenül járt. A kilenc főnyi személyzet életét vesztette. A repülőgépen utasok nem tar­tózkodtak. A szerencsétlen­ség okának kivizsgálását a hatósági szakbizottság meg­kezdte. ETIÓPIA ÉBREN Egy wollói falucska főterén, ba! oldalt egy bár. V. Ahol aratott az éhhalál A gép, amelyen Wollo fő- városába, Dessiébe igyekszem, nem közvetlenül a tartomány központjában száll le, hanem egy közeli városka, Kambolcsa határá­ban. Azaz Dessié még hu­szonhét kilométer! Vendég­látóm, a hárommilliós tarto­mány egyetlen állami kór­házának magyar sebészfőor­vosa vár a repülőtéren. Egy Renault 10-essel vágunk neki az útnak, életem legveszélye- sebb útjának. Az alig több mint 20 kilométeres szaka­szon több mint kétszáz ka­nyar, hajtűkanyarok, az út hatalmas hegytömbök olda­lán kapaszkodik mind egyre feljebb, egyre magasabbra, egészen 2800 méterig. A tetőn kicsit megszelídül az út. Arra leszek figyelmes, hogy a zöldellő pázsitban el­szórtan, itt is, ott is kis kő­kupacok fehérlenek. — Sírok — mondja ven­déglátóm. Ide hozták ki a vá­rosból egy részét azoknak, akik tavalyelőtt a> gyilkos szárazság idején éhen, szom- jan pusztultak. Temető nincs? — kérdem. Van, de korántsem oly nagy, hogy valamennyi halottat el lehe­tett volna helyezni benne. Tízezer holttestnek kellett volna hely. — És a kövek? — Csupán azért rakják őket a sírra, hogy a szél ne hordja el onnan a földet. S közben, ahogy haladunk, az egyik fáról lomhán felre­pül egy hatalmas testű dög­keselyű. — Ide szöktek tavaly a hullára — mondja orvos is­merősöm —, s azóta itt is maradtak. í'1 épkocsink ráfordul Des- sié főutcájára. Kétsá­vos út, már olymódon, hogy*' kettéosztották. Középütt va­lami szigetféle. De így is ne­hezen haladunk. Az -egylo- vas, kétkerekű kocogó garik — dessiéi taxik — amelye­ken a hajtó mellett ott ül a bakon az utas is, méghozzá hatalmas esernyőt tartva a feje fölé, mert így védekez­nek a nap szúrása ellen, ál­landóan lefékeznek lendüle­tünkben. A városnak egyál­talán nem nevezhető telepü­lés főútjának két oldalán ap­ró kis kuckófélék sorakoz­nak,, alig valami különbség köztük, ajtajuk felett: Bár, Bár, Bár. Sorban egymás után. Élet, mozgás nem lát­szik bennük. Bezzeg este és éjszaka! — mondja Póczik doktor. Általában olcsó szó­rakozást kínálnak. Az ital, amit mérnek, többnyire csempészáru. S a lányok is, egy-egy bárnak három-négy törzstagja van, s már potom egy dollárért nyújtják az örömöt. A nyolcvanezres vá­rosban ugyanis alig akad munka, egyetlen egy üze- mecske dolgozik, az is auto­matizált ásványvízüzem, ahol a Tossa készül. A mi Mohai Ágnesvizünkhöz hasonlít, alig drágább, mint a tiszta víz. Egy üveg Tossáért 35 centet fizetek, a múlt eszten­dei szárazság idején egy li­ter tiszta víz 30 centbe ke­rült. do Asia Wossennek telhet öröme a piszokfészekben. Dessié ugyanis az ő birodal­ma — volt. Palotája van a főúton, bár jó, ha évente egyszer ellátogatott ide. Mi­ért is jönne? Adószedői hű­ségesen végzik a dolgukat. S a házbérekből befolyó összeg rendszeresen vándorol a her­ceg zsebébe. Még most, a változások után is neki fize­tik a lakók a lakbért He már az átmenetnek is megvannak a jelei, oly­kor mulatságos formában. Orvos ismerősöm révén hi­vatalos vagyok a felcserkép­ző iskola növendékeinek dip­lomaosztására. Megjelenned a helyi notabilitások, s az el­ső sorban ott ül maga a tar­tományi kormányzó is. El­kezdődik a hivatalos ceremó­nia. Kötelező ünnepi beszé­dek, majd az eskütétel kö­vetkezik. A fő dresszőr elő­mondja az eskü szövegét, és a szokás szerint a leendő dresszőrök elismétlik a szö­veget „Én” — kezdi és a töb­biek kórusban ismétlik: „én”, majd ki-ki a saját nevét mondja, ám ekkor hirtelen megszakad az eskü. A fő dresszőr nem folytatja. Nem tudni miért? Először arra gyanakszunk)- hogy valamifé­le szellemi rövidzárlat követ­kezett be. Aztán mégis foly­Tnagát. S" aKKor- kitör á ha IP gatóságon is a nevetés. Ne­vetni kezd a kórház direkto­ra, folytatja a városi tanács elnöke, majd a rendőrfőnök, s végül a kormányzó, aki per dig szigorú embernek . lát­szik ... S csak miután jól ki­nevették magukat, akkor. folytatódik az ünnepélyes ce­remónia. Hát igen! Már új szelek fúj dogálnak, s a szellem, is új, ahogy mondanánk. De lám a szöveg, az még a régi! Másnap egy „éhségtábor­ba” vagyok hivatalos. (Következik: Élet a táborba») Valkó Mihály Dessié amharául: én örö­mem. Amit látok azonban, inkább lehangol, semmint jó- -kedvre dérit /Legfeljebb á császár trónörökös fiának, a JelehTég' Svafcban belegeske­tatja: „a felseges császár hű-' séges alattvalója’V de itt mér nem tudja megállni: elneveti az olaíválság által rendkí­vül erősen sűított. olaUa1 nem rendelkező fei’ödő ál­lamok vennének részt. Ezt az elvi áPá'oontof Franciaország azzal párosí­totta. hoev kétoldalú tárgya­lásikat kezdett az olajexpor­táló országokkal (Algériát*’ Iránig) és nagyszabású gaz­dasági megállapodásokkal igyekezett gondoskodni olaj- ell íiá'áról. A többi nvugat- enrónai ország és .Tanán a hármas konferencia ügyé­ben nem képviselt Ilyen ha­tározott álláspontot. A két­oldalú kapcsolatokat azon­ban ők is felvették a terme­lőkkel'. Tavaly decemberben azon­ban — kihasználva a tőkés világban egvre jobban élese­dő gazdasági válságot — az amerikaiak ellentámadásba mentek át. Ez az ellentáma­dás részben sikerrel végző­dött. Párizsban a fejlett tő­késországok legnagyobb gazdasági szervezete a~ OECD úgy határozott, hogv létrehozzák az amerikaiav által követelt Nemzetközi Energiaügynökséget. Azame­8. ...Lemászik a hadihajótank árbocáról, hogy eligazítsa az ágyúcsöveket. Mert maguktól Is lőnek az ágyúk, csúnya, nagy gödröket vágnak a sző­lőhegy oldalába... s ebben a pillanatban az ő tankját éri találat Irtózatos dörrenés, füst, korom, telifrőcsköli a száját-szemét a puskapor, el­akad a lélegzete — s feléb­redt Szeme-szája tele földdel, köpködve forgolódott. S mint­ha rugóra járt volna, olyan hirtelen felült, amikor a va­lóságra ráeszmélt Sötét volt még. Fel-fellob- bantak odakint a robbanások ’űzrózsái Később elcsendese­dett a harci zaj, s ő elaludt megint. Hajnalban újra elkezdődött a lövöldözés. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal tartott egész r R E G E N Y nap; nem bírtak egymássala hadakozók. Elmúlt lassacskán a félel­me. Már csak azt érezte, s egyre erősebben érezte, hogy: éhes. Egyetlen szem krumplit talált, azt elrágcsál­ta. Alkonyaikor kiugrott a ve­remből, és a mindenfelől ke- repelő-csattogó lövöldözésben elszaladt a legközelebbi há­zig. Nyitva az ajtó, betörve az ablakok, sehol egy lélek — megkereste a pincelejárót, bedörömbölt, és a halálra rémült lakóktól enni kért. Azóta fél esztendő telt el. Úgyszólván végig a tűzvonal- ban, a fronton, vagy nem sokkal a front mögött. Hoz­zászokott a lövöldözéshez, a robbanásokhoz, mint az os- torpattogtatáshoz a kanászok. Közel a front, hát persze, hogy lőnek. Ha az ember óvatos, nem igen mutogatja magát, akkor nehezebben éri utol a golyó. Lám, őt még sose érte utol (és nem is a kötél miatt, hiszen csak nemrég sikerült szereznie a kötelet). Halottak persze vannak, meg sebesültek, de hát az vele jár. Van egyáltalán há­ború meg front, meg ütközet halottak és sebesültek nél­kül? ' Félt a halottaktól eleinte. Pedig az anyja már kikú­rálta, amikor Parázsó nagy­apa meghalt. Ahogy elütötte az óra az éjfélt, odavezette az anyja a ravatalhoz; megmu­tatta a halott lábát, aztán be­takarta a lepedővel. — No most, harapd meg. Harapd meg szépen, kisfiam. Meglátod, többet sose nem félsz a halottól.» No, szépen, kisfiam. El akart szaladni, de az anyja erősen fogta, egy tá­pod tat sem engedte a ravatal­tól. S addig biztatta, erőltet­te, míg aztán rászánta ma­gát, s, megharapta a halott nagylábaujját a lepedőn ke­resztül. — No, látod, kisfiam. Ugye, már nem is félsz? — kérdez­te rögtön az anyja. Bizonytalanul megrázta a fejét, pedig dehogyis nem félt. Utána még az ágyban-is elfogta a reszketés: hátha az­tán megbosszúlja magát a halott. (Mert nagyapától nem félne, de ez már nem a nagyapa, ez egy halott.) Be­húzza a földbe vagy valami — hall ilyeneket az ember. Eltemették Parázsó nagy­apát, s elfelejtődött ez a do­log. Csak a fronton jutott eszébe megint, hogy őt már kikúrálta az anyja, nem kel­lene félnie a halottól. Az első halottakat Miskol­con látta. Akkor még nem érte el a várost a front. Csavargóit az utcákon, bá­mészkodott. Ha eszébe ju­tott, figyelte a járókelőket: hátha Magda nénjével talál­koznék. Egy alkalommal a rendőr­ségre is bevitték, kikérdezték. De mit tehettek vele; hazs nem zsuppolhatják, mert a falu már a froat túlsó olda­lán van. Magda »énjének se címéi, se asszonynevét nem tudta,. csak annyit tudott, hogy a férjét Rezső bácsinak hívják. Ezt az egyet jól megjegyezte; sosem halott ilyen nevet ez­előtt. Nézegették a könyvekben Magda nénjét a lányneve szerint, kérdezgették, .mikor esküdtek, mikor költözött ide. — Ki tudja azt, itt lakik-e csakugyan — mondta az egyik, egy fejesebb rend;5r._ — A falusiaknak a fél me­gye Miskolc, Győrtől Zsolcá- ig... Muti csak a pecerődet, hadd lám, szőrösödik-e? Mert, ha szőrösödik, akkor mese nincs, akkor beöltöztetünk egyenest katonának... Uj volt még ez is. Nagyon megijedt, hogy ezek a dro- medárok még aztán kiherélik, vagy valami. Nekiugrott rög­tön az ajtónak, de elkapták. Rúgott, harapott, s úgy or­dított, majd megszakadt a torka, de kezét-lábát lefog­ták, s erővel lehúzták róla a nadrágot. Hozzá sem értek- aztán, csak megköpködték, s röhögtek fölötteí' Megbékélt később a rend- írökkel, nem húzták le róla többet a nadrágot. Enni bő* ven adtak, és külön priccset, ■akarót kapott az óvóhelyen. (£Fá)yt*iJuk% "MÉ FEKETE GYULA:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents