Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
2 IH^MACTXl&ÄSfJW MTÄ. ifMwáfrTt Kuba ünnepel Immár tizenhatodik alkalommal köszöntjük az új év első napján a nyugati földrész első szocialista országát. Fidel Castro, Camilo Ci- enfuegos és Che Guevara irányításával a kubai forradalmárok 1959. január 1-én, csaknem hatéves harc eredményeként, vélegesen megdöntötték Batista diktatúráját. A küzdelem, a megpróbáltatások időszaka azonban nem ért véget. A karib-ten- geri szigetország hős népének a belső ellenforradalmi erők mellett dacolni kellett az Egyesült Államokkal, amely kezdettől fogva a kubai fejlődés ellen lépett fel. Kuba sikeresen vívta meg a harcot fennmaradásáért. IVT A töNS TYV.Tjt rnásré* évtized távlatából visszapillantván válik igazán kézzelfoghatóvá, hogy milyen nehéz utat kellett megtennie a ku- b": "Sn->ok. W'vV'-'^etön nvo" mására az Amerikai Allarrv"-1- Szervezete 1984-ben diplomáciai, katonai, gazdasági blokádont vont a szigetország köré. A szocialista államok és elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítségével sikerült hatástalanítani a blokád következményeit. A szocialista feilődés kubai eredményeit ma már világszerte ismerik, S TZ'’bg V'l-'-S ^ +•$ — dalmi, gazdasági ellentmondásokkal küszködő latin- amerikai népek számára. 1974 fontos esztendő volt Kuba nemzetközi tekintélyének további erősödése szempontjából. Fidel Castro néhány hete joggal állapíthatta meg, hogy a blokád többé már nem okoz problémát. Az utóbbi időben hét latin-amerikai kormány, köztük a perui és az argentin helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Az AÁSZ novemberi, quitói értekezletén pedig már tizenkét ország foglalt állást a blokád megszüntetéséért. A gazdasági élet 1970 óta új fejlődési szakaszba lépett, s az eredményeket jól bizonyítja, hogy Argentína, Mexikó, Peru mellett olyan vezető tőkésországok is aránylag számottevő kereskedelmet folytatnak Kubával, mint Kanada, Japán, Anglia. Kuba tavaly mintegy húsz nemzetközi vásáron vett részt, s ezeken a hagyományos exportcikkei — cukor, nikkel, dohány, szivar — mellett különféle ipari termékeket is sikerrel bemutatott. Napjainkban már a józanul gondolkodó amerikai üzleti körök |s kifogásolják, hogy a hivatalos Washington még mindig hidegháborús érvekkel közelíti meg a kubai kérdést. Az új év kimagasló jelentőségű eseménye a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa lesz. A megtett út eredményeit, a társadalmi, gazdasági fejlődés mérlegét és a jövő feladatait értékelik és határozzák majd meg az év második felében sorra kerülő kongresszuson. Kubában immár hagyomány, hogy valamelyik központi feladatról, fontos eseményről nevezik el az^évet Amint a Granma című lap ünnepélyesen közölte, a társadalmi és politikai szervezetek kérésére a párt vezetősége 197ő-öt a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa évének nyilvánította. (KS> Rómából jelenjük Egy római külvárosban mintegy harminc fiatalember a polgári elégedetlenség kissé anarelikus formáját választotta. Tiltak izásul az élelmiszer árainak állandó emelkedése miatt. Bevonultak egy szupermarketbe, elvágták a telefondrótokat és nagy mennyiségű élelmiszert vittek magukkal Röplapjaikon arra szólították fel a lakosságot. hogy szintén gyakorolja az árak „öncsökkentését”. Kurt Waldheim nyilatkozata Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár a jövő év nemzetközi kilátásaival foglalkozott abban a nyilatkozatában, amelyet negyedik hivatali évének megkezdése alkalmából adott. Mint mondotta, 1975 döntő év lesz a Közel-Kelet szempontjából, mert bár az érintett kormányok tárgyalásos rendezést óhajtanak, készülnek az újabb háborúra is. „Ez a háború katasztrofális következményekkel járna mindenki számára” — jelentette ki Waldheim. Tavaszig mindenkéopen haladást kell elérni, tekintve, hogy áprilisban, illetve májusban jár le a Sinai-fél- szigeten, illetve a Golan-ma- gaslatokon állomásozó ENSZerők mandátuma. Waldheim hangsúlyozta a genfi békeértekezlet folytatásának szükségességét, de hozzáfűzte, hogy még nem érett meg a helyzet a konferencia újbóli megnyitására. Az ENSZ elmúlt évi tevékenységét elemezve a főtitkár rámutatott, hogy — az amerikai állásponttól eltérően — nem a harmadik világ „egyoldalú uralmát” tükrözték a határozatok, hanem egyfajta egyensúlyt. New Yorkban egy ENSZ- szóvivő bejelentette, hogy Waldheim februárban Európába látogat. Az utazás pontos dátumát és a felkeresendő országok nevét nem hozták nyilvánosságra. Szovjet—egyiptomi közös nyilatkozat Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Abdel Ghani Al-Gamazi hadügyminiszter a szovjet kormány meghívására látogatást tett Moszkvában. Ennek során áttekintették a szovjet— egyiptomi kapcsolatok és a .jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseit. Különös figyelmet fordítottak a Közel- Keletre. egyebek közt a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencia felújítására. A Szovjetunió és Egyiptom szilárdan állást foglal amellett, hogy a genfi konferencia a legközelebbi jövőben felújítsa tevékenységét valamennyi érintett fél részvételével, beleértve a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. A két ország ennek érdekében fejt ki erőfeszítéseket. A felek úgy vélik, hogy a konferencia alkalmas fórum a közel-keleti rendezés valamennyi vonatkozásának áttekintésére és olyan megfelelő határozatok meghozatalára, amelyek igazságos és tartós békét teremtenek ebben a térségben. Egyetértenek abban, hogv a konferencia munkájának minél hamarabb forténő felújítása fontos pozitív jelentőségű e célok elérése szempontjából. A két állam és a két nép tartós barátságát jellemző légkörben lezajlott tárgyalások kedvező eredményekkel zárultak. BUENOS AIRES OLEAN Argentínában tovább dúl a politikai terrorizmus. Hétfőn este a fővárosban agyonlőtték egy festékgyár elnökét és személyzeti igazgatóját. A népi forradalmi hadsereg elnevezésű ultrabalos csoport magára vállalta az akciót és azzal indokolta, hogy megtorlásul hajtotta végre két baloldali munkás meggyilkolásáért. A New York állambeli Olean kisvárosban egy 18 év körüli fiatalember ismeretlen okból lövöldözni kezdett egy középiskola II. emeleti ablakaiból. Három embert megölt és hetet megsebesített, Végül a helyi rendőrség lezárta a veszélyeztetett környéket és elfogta a lövöldözőt Tünet és betegség' Aranylás a tőkés világpiacon Novemberben világrekordot jelentettek a londoni ér- tékdőzsdéről: egy uncia (31,1 gramm) aranyért 183 dollárt fizettek. Az ezt megelőző legmagasabb ár, 1974. április 3-á’-'. a zürichi tőzsdén 179.50 dollár volt A 183 dolláros rekord ügyelőre nem állandósult, de a decemberi unciánkénti átlagár a londoni tőzsdén 177,50, a zürichin 178,50 volt — minden idők legmagasabb árszintje. Ezt a felfelé tendáló hullámzást a szokásosnál is éberebben figvelik a közgazdászok. Amikor 1974 júliusának elején az aranyár unciánként 132 dollárra esett vissza, a tőkés világ számes vezető szakembere örömódá! zengett. Egymást követték f derűlátó prognózisok. Azóta bebizonyosodott, hogy azok a kérlelhetetlen gazdasági folyamatok, amelyek az arany áremelkedését okozzák, folytatódnak. Gazdasági szeizmográf Gorjunov, a Novoje Vremja című szovjet hetilap kommentátora idézi John Coob amerikai közgazdászt, aki a Business Week című szaklapban megállapítja: „Az aranyárak alakulása úgy kísért a nyugati pénzügyi rendszer Helsingőrjében, mint Hamlet atyjának szelleme.” Ezek az árak néhány év alatt az unciánkénti 40 dolláros szintről (1988) 180 dollárra emelkedtek és valószínűleg még januárban elérik a 200 dollárt is. A jelenség természetesen jóval több, mint egyetlen, mégoly fontos fém árának alakulása. Az arany évszázadok óta általános gazdasági szeizmográf és most is az. A Bretton Woodsban megalapozott egész nyugati oánz- ügyi rendszer lényege éppen az volt, hogy a dollár — és csak a dollár — korlátlanul átváltható meghatározott mennyiségű aranyra. Az Egyesült Államok kötelezte magát arra, hogy ez az összeg tartósan unciánként 35 dollár lesz. Évtizedeken át, a nyugati gazdasági fellendülésének időszakában, be is tudta tartani. A nyugati pénzrendszer egyensúlyát — annál is inkább szavatolhatta, mert a második világháborút követő esztendőkben az Egyesült Államok birtokolta a tőkés világ aramy- készetének kétharmadát Akkor úgy tűnt, ez az irdatlan aranykészlet viharok esetén is megnyugtató biztosítékot nyújt. Csakhogy a nyugati gazdaságban újra munkálni kezdtek azok a folyamatok, amelyekről azt állították hogy nem ismétlődhetnek meg többé. Hatásukra az Egyesült Államok kénytelen volt leértékelni a dollárt. Először 1971 decemberében: >r egy uncia arany a kuli 35 helyett 38 dollár A tőkés monetáris rendszer pillérét képező stabil dollárarány arány először változott meg és ez azonnal láncreakciót indított el. 1972-ben leértékelték a~ angol font sterlinget, 1973 januárjában az olasz lírát, egy hónappal kés"-bb. 1973 februárjában bekövetkezett a dollár második leértékelése — ekkor lett hivatalosan egy uncia arany 42.22 dollár —, 1974 januárjában pedig bekövetkezett a francia frank leértékelése. Csak a jéghegy csúcsa,.. A nyugati közgazdászok a jelenséget valutaválságnak minősítették. A marxista közgazdászok már akkor úgy vélték, a dolog monetáris része csak a jéghegy csúcsa, a mélyben munkáló folyamatok tünete. A tőkés valutarendszer felborulása a tőkés struktúra általános válságának szerves része. Ezért nem segíthetett Richard Nixon „új gazdasági politikája” a hetvenes esztendők elején, amelynek lényege az volt, hogy a dollárt „függetlenítette” az aranytól. Meghagyta ugyan a 42.22 dolláros unciánkénti hivatalos árat, de megszűnt a korábbi állapot alapja, a korlátlan átválthatóság, és a hivatalos ár többé nem volt meghatározó tényező. Annyira nem. hogy a nyugati központi-állami bankok is a lebegő, szabadpiaci áraknak megfelelően kereskedtek az arannyal. Gorjunov felhívja a figyelmet arra, hogy a helyzet romlása — amely csak aheC > venes évek elején vált látványossá — már a hatvana# esztendőkben megkezdődött Emlékeztet arra, hogy a legnagyobb aranytartalékokkal rendelkező nyolc nyugati ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Svájc, amerikai kezdeményezésre már 1961-ben külön aranyalapot , létesítettek. In jekciók \ Ennek az volt az egyetlen funkciója, hogy megmentsék a dollárt — és ezzel az egész szisztéma lényegét Hogyan T Úgy, hogy az erősödő — é* mindig gazdasági bizonytalanságot tükröző! — aranyláz ellensúlyozására állami tartalékokból nagy aranymennyiségeket dobtak piacra. Ezek az injekciók természetesen csak ideig-óráig tartóztathatták fel az eseményeket. A szovjet közgazdászok már akkor megállapították, hogy ez a módszer jellegzetesen tüneti kezelés, amely nsm gyógyíthatja meg magát a betegséget: a tőké* világgazdaság krízisét! Hogy ez mennyire helytálló, azt ma már tekintélye# nyugati körök is kénytelenek elismerni. A londoni Times vezércikke például ismertet! a pénzügyminisztérium számára készült akadémiai jelentést, amely megállapítja: a nyugati világ Inflációs rátája 1975-ben mintegy 20—25 százalékos szinten lesz. Ez a szánt kérdésessé teszi a beruházások jelentős részét, hiszen a pénzromlás miatt nincs megnyugtató biztosíték arra, hogy a befektetett tőke megfelelő profitot hoz-e. A beruházások renyhesége tovább lassítja a gazdasági körforgást, növeli a munka- nélküliek számát és így tovább. „Ha ennek a folyamatnak nem sikerül gátat vetni, kérdésessé válik a nyugati világ minden gazdaság! és társadalmi normája”. 6» ezt a mondatot nem baloldali, nem is liberális lap vetett* papírra, hanem az egyik legkonzervatívabb újság, a londoni Times— Harmat Endr* Varga Domokos: 14. Ezt is túléltük. Túlélte ö is. S ha mindent mérlegre teszünk, azt kell mondanom: nem is igen volt más választásunk. Csakugyan a gyerekek közé kellett már csapnunk, ilyen áron is. Szoktatni végre, hogy ő többek egyike. De ráébreszteni ennek az örömére is. Még mikor óvodába vittük, akkor is el-elsírta magát eleinte: — Itthon akarok maradni! Itthon akarok játszani ! — Nem lehet, Bubuskám. Akkor nem tudok dolgozni. Akkor nem lesz pénz. — De én akkor se akarok óvodába menni! — Muszáj, te aranyos. De ott jó! Az óvodában jó! — De én csak itthon szeretek! Hát igen. ö már ilyen. Ugyan már nem egészen. Most, hogy épp megint beteg, én találtam neki mondani, mikor a lázát mértem egy este. és nyügösködött: — Ne busúlj, te jóság! Legalább idehaza lehetsz. Könnyek gyűltek a szemébe. — De én akarok menni óvodába! — Jó. Jó. majd meggyógyulsz, és mehetsz. Kivel szeretnél ott játszani? Tüstén kész volt a válasz: — A Várai Eszterrel. Meg a Horváth Katival. Meg még a kiscsoportosokkal. Könnyű volt elértenem, miről van szó. — Azoknak vagytok ti az anyukája? — Igen, azoknak. Es mindig játszunk együtt De meglesném egyszer ezt a Bubu-anyukát! Bár látom is néha, ahogy a vendégségbe hozzánk járó Halmos Attilával — becenevén: Csigabigával — anyáskodik idehaza. Meg kell enni őket — Szereted ezt a gyereket? — kérdi Anyja büszkén és boldogan, ahogy már húsz éve is kérdezgette az akkori kicsikről, mikor nekik örültünk ilyen tiszta szívből. — Mit csináljak, ha muszáj szeretni? — vonom meg a vállam, mintha nem sokba venném az egészet. Holott én is — mint ő — a megújúló beteljesülésnek ezekből a mindennél drágább perceiből élek. AZ ÉDES ANYANYELV (IX.) Gyermekeink — ha nem süketek — maguktól is megtanulnak beszélni, nemcsak egyes szavakat, neveket használni, hanem őket mondattá is fűzni, anyanyelvűnk rendszerében gondolkozni, s gondolataikat e rendszer törvényei szerint ki is fejezni. De ezt a fejlődést segíthetjük, siettethetjük is, s amit az első néhány évben e téren elérünk, az a gyerek egész későbbi életére kihat Magyarán: nem mindegy, hogy anyanyelvét ki milyen fokon tanulja meg a szülői házban, illetve az óvodában, s ki milyen gondolkodási készséggel, a szó, a beszéd milyen biztonságával indul neki később az iskolának. Áll ez a zenei anyanyelvre is, sőt a kettő ebben a korban még elválaszthatatlan, A dallam nélküli mondókákat is azért tanulják meg olyan könnyen a gyerekek, meit ritmusuk van. Ami pedig énekelhető szöveg, az valósággal ragad rájuk. Mi „népdalos” család vagyunk, magam is tudok néhány száz magyar népdalt, feleségem sem sokkal kevesebbet, s ez mérhetetlenül sokat segített fiaink, lányaink szóra és zenére kapásában. Két—hároméves koruktól már nem csak a játékdalokat, a „Bújj. bújj, zöldág”-at, a „Lánc, lánc eszterlánc”-ot és társaikat fújták velünk együtt, hanem sok más egyszerűbb dalt, majd karácsonyi dalokat, majd tréfás nótákat, olyanokat, mint a „Kiment a ház az ablakon, benne maradt a vénasszony”, „Egy nagy orrú bolha úgy nálunk kapott volt”, Kiskertemben uborka, reá kapott a róka”, sőt: „ü mely sok hal terem az nagy Balatonbahaarhha- rahharahhahha”, utóbb pedig már mindenfélét. Nagygyerekeinkben a vetés azóta beért: kisebb-nagyobb kitérőkkel mind eljut Bachlg és Bartókig, de a népdalokról se szokott le egyik se. S eljutottak fokról fokra a legnagyobb magyar és nem magyar írók műveiig, beleértve a versek értését és szere tétét. Bubu is ezen az úton indult el. Hozom haza tegnap is az óvodából, útközben beugrunk a kis hegyi boltba, némi kenyérért fel kenyérre valóért. Én vásárlók, «o még ebből is kérek harminc dekát, abból is negyvenet, de félfüllel közben azt hallgatom, hogyan fújja hátam mögött a legújabb kedvenc nótáját: Szereti a tik a meggyet, ketten szeretünk mi egyet Jaj Istenem, milyen furcsa, mikor ketten megyünk oda! Szerettelek sok ideig, estétől fogva reggelig. Ugye, rózsám, nem nagy üdő? Száradjon beléd a tüdői „ÜdŐ” — énekli régiesen, székelyesen, még ki Is Javít, ha én véletlenül Időt találok mondani. Nem mintha ettől, meg a tiknek mondott tyúktól tudna jobban magyarul, hanem attól a felszabadult- ságtól, amivel rájár a szája a legkülönbfélébb népi és Iro- uralmi szövegekre, dalokra, mondókákra és versekre. Nem bánja, ha féltucat idegen vásárló hallgatja is, s vet rá, ki csodálkozó, ki mosoly, gó pillantásokat: ő fújja * magáét, azt, ami lelke szerint az övé. Hisz az emberi élet első évtizedében lehetőleg mindenkinek a saját anyanyelvében kell megerősödnie, gondolatait felszabadító, szabad szárnyalásra késztető jártasságra szert tennie: ez olyan törvény, amely büntetlenül nem szeghető meg. Csak a büntetés — mint annyi máa esetben e széles világon — nem a bűnösöket szokta sújtani, hanem az ártatlanokat, a vétleneket. De mielőtt másokra vetnénk követ, azzal nézzünk szembe: mi magunk mindent megteszünk-e, hogy gyermekeink értelmüket és égés* egyéniségüket kibontakoztató gazdag anyanyelvhez jussnak? Az, hogy naponta bekapcsoljuk a tévét, ehhez nena elég. Bár a tévé is sokat segíthetne — az eddiginél sok- kal-sokkal többet — dalok, mondókák, felelgetők. kiolvasók, tréfás és nem tréfás ta- láloskérdések, szólásmondások tanításával, olyan műsorokkal, amelyek a**1«! hol szinte észrevétlenül, hol égé. szén nyíltan és észrevehetően ragasztják rá a gyerekekre*. De a „gyerekes” szülőkre is, mert igazi eredmény csak így érhető el tFolytatlutt
