Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
KELET-MAGYAftORSZAG * mi. ffeéeníS«' & Az „átkelést“ gyakorolják a Szofuz-16 asztronautái Folytatja a repülést a hétfőn felbocsátott Szojuz—16 szovjet űrhajó — közölte szerdán reggel a moszkvai rádió. A világűrben megkezdődött Filipcsenko és Ru- kavisnyikov űrhajós harmadik munkanapja. A Szojuz—16, mint ismeretes, azonos azzal a szovjet űrhajóval. amely jövőre részt vesz a tervezett szovjet—amerikai űrkísérletben. Alig több mint fél év van még a közös szovjet—amerikai űrrepülésig, amelynek során összekapcsolnak majd egy Szojuz típusú szovjet és egy Apollo típusú amerikai űrhajót. Filipcsenko és Ru- kavisnyikov azokat az új fedélzeti rendszereket próbálja ki, amelyeket jövőre használnak majd a világűrben a szovjet és amerikai űrhajó összekapcsolásánál és iz űrhajósoknak egyik űrhajóból a másikba történő átkelésnél ... Az űrhajókat különböző jelzőberendezésekkel látják el, hogy „rátalálhassanak” egymásra. Az Apollóról érkező rádiójeleket a Szojuz rádiója veszi majd és visz- szasugározza. A szovjet űrhajón fényjelző berendezés, illetve fedélzeti orientációs fény elhelyezését tervezik. Az összekapcsolás megköny- nyítésére rászerelnek egy úgynevezett céltáblát, amelyet az amerikai űrhajósok optikai rendszerrel kísérhetnek figyelemmel. Az összekapcsolt űrhajók között átjárófülke húzódik majd. Ezt az amerikai űrhajó szállítja a világűrbe. Az átjárófülke tulajdonképpen zsilipkamra, amelyben különböző légkörök teremthetők: tiszta oxigénből álló, mint az Apollón és a földihez hasonló, akáresak a •Szojuz űrhajón. A műszaki problémák közül már sokat megoldottak. Egyeztették a repülési programokat is. Kidolgozták a közös kísérletek metodikáját és elkészült a fedélzeti dokumentáció. A közeljövőben befejeződik a legénység és a földi irányító személyzet kiképzése is. A szovjet űrhajósok angolul, az amerikaiak pedig oroszul tanulnak. Folyik a kozmonauták részletes munkatervének összeállítása Már elkészült az űrhajós- kisszótár is. Azonban a legjobb felkészítés ellenére is számítani kell a világűrben előre nem látható eseményre, s a kiképzésnek ezt figyelembe kell vennie. Még sok a tennivaló, s ezért a szovjet—amerikai közös űr- kísérlet földi előkészítése a Szojuz—16 küldetésének tel- jes’té'ével wm ér véget. Leonyid Brezsnyev Párizsban (Folytatás as 1. oldalról) fogadta a 23. tengerész-gya- logosezred díszszázadának tisztelgését, miközben a zenekar a szovjet és a francia himnuszt játszotta. Megjelent a repülőtéren a szovjet vendég fogadására Chirac miniszter- elnök. a kormány több tagja — köztük Saivagnargues külügyminiszter, Ornano iparügyi miniszter és Soufflet hadügyminiszter —, valamint Cservonyenko párizsi szovjet nagykövet. A repülőtér díszszalonjában a megjelentek üdvözölték az SZKP KB főtitkárát, majd a párizsi szovjet nagy- követség tagjainak gyermekei virágcsokrot nyújtottak át Leonyid Brezsnyevnek és Giscard d’Estaing-nek. Leo- nyid Brezsnyev tízperces négyszemközti beszélgetést folytatott a francia elnökkel, majd a jelenlevő újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: reméli, hogy a Francia Köztársaság elnökével folytatandó megbeszélései hatékonyak és gyümölcsözőek lesznek. Leonyid Brezsnyev és kísérete ezután Sauvagnargues külügyminiszter társaságában Rambouilletba indúlt. Francia részről előzőleg közölték, hogy szerda éjszaka Giscard d’Estaing elnök is a rambouilleti kastélyban alszik a köztársasági elnökök számára fenntartott lakosztályban. A Le Monde szerda délutáni számában André Fontaine főszerkesztő hangsúlyozza, hogy Giscard d’Estaing elnök bizonyos vonatkozásokban módosította ugyan előző külpolitikai vonalát a szocialista országokkal való viszony terén, azonban hű kíván maradni az enyhülés politikájához. Az ötéves gazdasági együttműködési szerződés aláírása a mostani látogatás alatt, s az együttműködés keretében megvalósítandó nagyszabású ipari tervek arról tanúskodnak, hogy mindkét részről nagy érdeklődést tanúsítanak a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt — hangsúlyozza a Le Monde főszerkesztg- je. A továbbiakban rámutat: Giscard d’Estaing politikai meggondolásokból mutat ma elődjénél nagyobb hajlandóságot arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszát a legmagasabb szinten tartsák meg.- 1 ■ ■ i . i — GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye 45. Igaz, nem tökéletesen, de vezető nélkül közlekedhetett. A fiatalokba vetett bizodalma jeléül Egei József óbudai orvosnövendéket kérte fel a kényes műtét végrehajtására. Ugyancsak a fiatalok iránti bizodalmának adta jelét, amikor az Arany Trombitához Sassy Árpád ifjú Szerkesztőt kérte fel segítőtársnak. Ha meg is operálták, nem volt szabad olvasnia. Sassy híven követte az öreg szellemi bajvívó , politikai tanítását és az Arany Trombita kezdettől olyan kemény hangon támadta az ostproz- nivalót, mint 1848-ban a Munkások Újsága. Ezért a lapnak napról napra szaporodtak hívei, szintúgy az ellenségei is. Tulajdonosát azonban nem merték nyíltan támadni. Táncsicsnak nem volt hatalma, nem volt vagyona, nem volt rettegett pártfogója — csak a tiszta életével, megcáfolhatatlan múltjával, makulátlan erkölcsi magasrendűségével kivívott tekintélye volt. Mindezekért .még ellenségei is tisztelték. Tehát személy szerint kímélték lapja miatt, az Arany Trombitának mégis el kellett hallgatnia. Helyette a fiatal szerkesztőt, Sassy Árpádot támadták. Nem mint szerkesztőt, hanem mint cikkírót. Gyors egymásutánban háromszor fogták perbe 1869 október 2-a és november 10-e között. Kétszer felmentették, de harmadszorra egy évi börtönre és 500 forint bírságra ítélték. „Határőrvidék” című cikkében megírta, hogy a szuverén magyar állam területén lévő Bácskában és Bánátban, az úgynevezett Határőr vidéken semmibe pines beleszólása a magyar kormányzatnak, ellenben korlátlanul dirigál ott az osztrák miniszterelnök és az osztrák hadügyminiszter, Leleplezéséért la- kpjnia kellett. Mivel pedig börtönbe zárták, Tápcsics egyedül birkózott a lappal. Nem boldogult. Megszűnt az Arany Trombita. Ügy te- perték le ellenségei, hogy a tulajdonos nevét szóba sem hozták. Ekkor még mindig úgy látszott, változatlanul megőrzi Táncsics biztos hely? zetét a honatyák sorában. A jövőbe vetett gyanútlan hittel buzgolkodott házépítő tervén. Régi álma volt, hogy művészképző otthont és iskolát alapítson a szegénysorsú, tehetséges fiatalok számára. Sokat fáradozott álma vaióraválíásáért, de nem tudta előteregateái a szükséges feltételeket. Megelégedett annyival, hogy munkásházat építtet Tömő utcai telkére és olcsó lakbérért fogad néhány munkáscsaládot az egészséges, tágas, világos lakásokba. Tizenötezer pengő kölcsönt vett fel harminc évi törlesztésre. Arra ugyan nem gondolhatott túl a hetvenen, hogy maga törleszti mindvégig a részleteket, de ott volt örököse Eszter lánya személyében. Végre 1872 március 15-én sor kerülhetett az új ház alapozására. Szándékosan választotta ezt a papot: március 15-e számára a legszentebb dátum volt. Amíg épült a háza, ő a politikai harcok színterén igyekezett megszolgálni képviselői tiszteletdíját. Híven ismert elveihez, a társadalmi haladással egybekötött nemzeti érdekek és az emberi jogegyenlőség harcosaként vívta magányos küzdőimét. Csupa kényelmetlen kérdést feszegetett. Még mindig zavartalanul működhettek a német nyelv erőszakos terjesztői, nem beszélve azokról a janicsárokról, akik alattomosan és körmönfontan láttak hozzá a szellemi gyarmatosításhoz, a tudomány, a művészet minden irányú germanizá- lásával. Senki nem mert szólni ez ellen. Akik mertek volna, azok meg nem akartalc, ÄVSF5 TnéfSí 3& SZOVJE1 ELEI Ember és város Lakóházak Moszkva egy új kerületében. A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN a nyugati urbanizáció intenzív folyamatában az amúgy Is nagy városok nem tudták elviselni a belső növekedést és bombaként „robbantak szét”. Ezt a nyiiván- valóan dezurbanizációs jelenséget egyesek úgy értelmezték, mint a városépítészet valamiféle haladó tendenciáját. Az új elmélet „bolygó”-városok, idealizált „alvó”-városok építését javasolta — természetesen csupán a? emberek kiválasztott köre számára. A divatos „szputnyikvárosok” azonban fokozatosan önállósultak, saját ipart teremtettek, és nyilvánvalóvá YáU ja? a, törekvésük, hogv A,.|»gJh Varosokkal. Az élet tehát meg- ÚÍ-elméletet, a problémák még jobban kiéleződtek. A törekvés, hogy az ipari központokat a lakó- ég a pihenőövezeteket elkülönítsék egymástól, érthető és természetes. De célszerű” ezeket nagy távolságra helyezni egymástól? Ha ez történik, soraiban Is szép számmal akadtak hallgatólagos párttolói a német terjeszkedésnek. A másik nagy csalódást a Szélsőséges nemzetiségi izgatás okozta Táncsicsnak. Maga is harcát, származású lévén, apai ágon, édesanyja — Nebehaj-lány — által pedig szlovák ősöktől származott, érezte és értette, mit jelent a nemzetiségi egyenlőség, a valamennyi állampolgár számára biztosított jog anyanyelve használatára, a polgári vívmányok gyakorlására. Táncsics nem találkozott még a marxizmussal, annak osztályharcos tanításával, de igen is találkozott végtelenül nyomorult sorsú magyar jobbágyokkal, mipt ahogy találkozott szlovák, horvát, román jobbágyokkal is. De Ugyanakkor látott dúsgazdag rác kereskedőket, nyegle-nyalka nemeseket, a szlovákok és horvátok között éppúgy, mint a magyarok között. Azt nézte hát, kj az úr, ki a szolga, kí a gazdag, ki a szegény. Az előbbiek ellen harcolt az utóbbiakért. Végtelenül elkeserítette hát, amikor a szélsőséges nemzetiségi izgatok a parlament padsoraiból általában támadták, általában csepülték a magyarságot, a maguk nemzetiségéről pedig elvadult imádattal dicsekedtek, csak azért, mert nem volt magyar. Betetőzte Táncsics felháborodását, hogy a magát nemzetinek valló ellenzék örömmel csatlakozott a nemzetiségi gyűlölet szítéihoz, mert ezek viszonzásképpen akkor 2000-ben a Föld 7 milliárd lakosa lassan a „vándorló” életmódra tér át. A városépítészetben a Szovjetuniónak sok közös problémája van a fejlett nyugati országokkal. A szovjet városépítészetnek azonban megvan a maga sajátos vonása, a problémák egyéni megoldása, mely szerint a lakásépítkezés irányvonala megfelel a lakosság érdekeinek. A VÁROSÉPÍTÉSZET A SZOVJETUNIÓBAN a népgazdaságnak ugyanolyan központi irányítású és tervezésű ágazata, mint a többi nép- gazdasági ág. A lakosság le- i telepítése szorosan összefügg a termelőerők ésszerű^ elosztásával. így például a Szovjetunió termelőerői elhelye-' zésének 1980-ig, és nagyobb távra kidolgozott általános terve előirányozza a gyorsított ütemű gazdasági fejlesztést és ezzel új városok építését Szibériában, a Távol-Keleten, Kazahsztánban és Közép-Ázsiában. mindig velük szavaztak a kormány ellen. Látta Táncsics, miként züllik a polgári parlamentarizmus közönséges praktikává, az „aki bírja marja” intézményévé, a cinikus, önző törtetők arénájává. Ehhez valóhan nem értett. Az úgynevezett modern politika elérkezett a nagyszabású közéleti szélhámosságok korszakába. Európai járvány volt ez, nem magyar sajátosság. A politikus pálya többé nem számított az önfeláldozó, magasrendű eszményektől, , történelmi céltudatosságtól fűtött hivatásnak. Egy neme lett az üzleti vállalkozásnak. Mesterség, amelyet a gátlástalanok igen könnyen megtanulhattak. Ezek aztán elbántak Táncsiccsal. Pénzük, pálinkájuk, korteseik, csendőreik, jegyzőik segítségével úgy megbuktatták Orosházán az öreg hazafit, hogy kis híján Petőfi szabadszállási esetéhez hasonlított veresége. Ezzel minőén reménye közül a legfontosabb omlott össze. Megszűnt az a helyzeti előnye, amely a politikai élet élvonalába tartozásra jogosította. Kivették lába alól a dobogót, jogi értelemben csak magánember lett, semmi több. De nem esett kétségbe. Pillanatnyi csüggedés nélkül tért vissza irodalmi munkásságához. Végre megvalósíthatta régtől dédelgetett szándékát: elkészült a „Legrégibb nyelv- a magyar” című munkája- Ifjú korától szenvedélyesen nyelvész- kedett. (Folytatjuk! Folytatódik a szovjet köztársaságok, az egyes területek gazdasági fejlettségi szintjének kiegyenlítési folyamata. A régi városokat és falvakat rekonstruálják, felújítják. Ezeken a régóta lakott területeken a városok építése számos bonyolult problémát vet fel. így például a hatvanas évek tapasztalata megmutatta, hogy egy város fejlődését ma már nem lehet a környező településektől elvonatkoztatva szemlélni, hanem azt a szomszédos településekkel összefüggően kqlf irányítani. Hogy ez mit jelent, arra jól példa a szovjet főváros általános fejlesztési terve. A tervet a? égés? Moszkva terület rendezési, fejlesztési tervével együtt dolgozták ki, amely a városok és települések valóságos „csillagképét” öleli fej. Meghatározza többek között a 2000. évig terjedő időszakra a települések területi határait, az ipartelepítéseket, a szállítási, a mű-, szaki-gazdasági kapcsolatokat, a lakosság pihenő övezeteit stb. Az országos fejlesztési tervben különös gondot fordítanak a kisvárosok elsődleges fejlesztésére, ahol új ipari objektumok létesülnek, S a lakosság számára biztosítják a városi jellegű közszolgáltatásokat. AZ ÖTÉVES TERVIDŐSZAK (1971—1975) első három évében a Szovjetunióban több mint 100 új város épült és számos régi várost rekonstruáltak. A megállapított egészségügyi normák szerint elkülönítették egymástól az ipari és a lakóövezeteket. Az egészségre ártalmas üzemeket a városokon túlra telepítették. A hulladékok és szennyezőanyagok kivonására zárt rendszereket létesítettekígy például a Volga mentén épült úi városban, Togliattiban 2500 hektár területen csoportosították az ipari üzemeket. A zöldövezeteket és a lakónegyedeket, amelyek 17 kilométer szélességben húzódnak, egészségügyi védősáv választja el az ipari övezettől. Ésszerűen tervezték meg az ipari létesítmények mélységi tagozódását a? ipari övezetben. A lakóépületekhez közel csak végtermékeket gyártó üzemek kerültek. A vízellátás, g szennyvíz elvezetése, a hui- íadékanyagok felhasználása mindenütt zárt rendszerű, A lakónegyedek tervezése és építése a mikrprajonos építkezés elve alapján törtépík: ahol 350—400 méteres sugarú körben kapnak helyet á kulturális és szolgáltató le tesítmények, Igor Martinyenke
