Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

-* N» V ^ / > ~ffR; ftsáass'ií^ _ acKsrasfesssssx» ‘ .£» jjT.r" ni-T'T !■■—, --T—- -JMW^É«WWHÍ8ÍBpaiÍBÍgftÍÍÍÉ«ÍÉÍMMMMM»W»»»» i i , .-'.t ”—r~ ü^-~----- f -.- ,- yLr-.-^.-,.S. 1777 ' _ bs> Hozzászólások ESÖBEN' KÖDBEN-SÄRBAN A MEGYE EGYIK SARKÁBÓL érkezett, hogy a taggyű­lés után a másik sarkába, Szatmárba induljon dolgozni. Arcán, ízemén látszott a fáradtság, álmatlanság. Egyebek között eze­ket mondta: „Tűrhetetlen állapotok uralkodnak a munkásszál­láson. És hiába szólunk az illetékes osztályon, oda sem figyel­nek.” Valaki igyekezett a hibát tompítani, a mundért védeni, mondván, hibásak a munkások is, mert nem vigyáznak a rend. re, tisztaságra. Csaknem kitört a „vihar”. Erre újabb tromf. íme az egyik munkás felszólalása: „Per­sze, akkor rend van, amikor az igazgató elvtárs érkezik, mert előre telefonálnak mikor jön, s mindenki lót-fut.” Engem most az izgat, akad-e valaki, aki így egy az egyben elmondja majd ezt az igazgatónak, a pártbizottság titkárának, hogy az ellátási osztály körmére tudjanak nézni. Foglalkoztatnak a taggyűlé­seken elhangzott, s elhangzó okos, érvelő, a hibákat ostorozó felszólalások, javaslatok, légkört alakító észrevételek. Olyanok is, amelyekben nincs több csak jó szó, dicséret, elismerés, kö­szönet a fáradtságos egész esztendei munkáért. Vágynak az emberek a sikerre. Elvárják, hogy észrevegyék őket, a munkájukat. Különösen akkor, ha valami pluszt- is ad­tak a közért és saját maguk épülésére is. Látni kellett volna azoknak a nőknek az arcát, akik előtt megemlítették 5 nőtár­sukat, akik munka mellett érettségi bizonyítványt szereztek, örültek Egyik taggyűlésen a vasútnál, tanultam egy kifeje­zést is Valaki a felszólalásában ezt a fogalmat említette: „Nem jó a külszíni munka.” Kérdeztem, mit jelent? Megma­gyarázták, hogy a személypénztárokra, az itt dolgozók, közötti kapcsolatra vonatkozik. Van némi torzsalkodás, s ennek az utasok látják — vagy nem látják?, de érzik —- kárát. Persze ezt a külszíni munkát, úgy is magyarázták, hogy baj van a kontaktussal a vasút dolgozói és az utasok között is. SOK OKOS JAVASLAT hangzik el a beszámoló taggyű­léseken. Fontos, hogy odafigyeljenek a pártvezetőségek, a hasznosítsák ezeket. Ha meg olyasmi van, azt továbbítsák az illetékes gazdasági, állami vezetőnek. Lakkozástól, szépítés­től mentesen — ahogy elhangzott!. Ezekben a felszólalások- ■ ban testet ölt a demokratizmus szelleme. Nem tapasztaltam, hogy visszaverték volna a kritikai megjegyzéseket a párttag­gyűlésen a vezetők. Azt ellenben igen, hogy még mindig le­kezelik egyes gazdasági, állami, úgymond hivatali vezetők a párttaggyülést. Ha meg is jelennek, úgy tűnik, „hivatalból” jöttek, s nem belső szükségszerűségből. Ezért tartok attól, ha nem mennek el, nem is kapnak megfelelő nyílt informá­ciót arról, ami ott történt vagy történik. Óriási erő rejlik a taggyűlések felszólalásaiban. Ezekre lehet és kell. is épiteni, feladatokat meghatározni, programot adni. Már vannak olyan pártvezetőségek, ahol a taggyűlések megtörténte után megkezdték a felszólalások elemzését, s er­re építik a feladatterveket is. Tömegpolitikai munkánk egyik Sarkalatos kérdése: azzal foglalkozni, amivel az emberek fog­lalkoznak. így és ekkor lehet őket bevonni a határozatok ki­dolgozásába, a döntések előkészítésébe, s érzik magukénak az ügyet, AZ EGYIK TAGGYŰLÉSÉN behatóan foglalkoztak a felszólalók a szocialista munkaversennyel. Kitudódott, nem értik a munkások világosan egyes munkahelyeken még rhá sem: kik, hány tagú brigád nevezhet be a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe? Mi lesz azzal a dolgozóval, aki egyszer egyik fokozatot már elnyerte, s közben áthelye­zik egy másik brigádba? Ezek fontos, de tisztázatlan kérdé­sek. Érdemesek arra, hogy alaposan foglalkozzanak vele."An­nál is inkább, mert pártforumon hangzott el, s, varjak-igény­lik a kommunista műnfcások, hogy tiszta, világos választ kapjanak rá. És sok más kérdésükre. Izgat, foglalkoztat a felszólalások sorsa. Ha odafigyelnek rá most és érdemi válasz, intézkedés követi, akkor tovább éled, terebélyesedik a pártdemokrácia, a politizáló légkör to­vább mélyül. De ha nem, akkor úrrá lehet itt-ott a közöm­bösség. Márpedig ez a pártmunka, a pártirányítás egyik olyan betegsége lehet, amely akuttá válhat. Ügyeljenek most arra. |s a pártvezetőségek, pártbizalmiak — akik jól vizsgáztak e nagy munkák előkészítésében! — hogy'egyetlen hozzászólás, egyetlen javaslat, kezdeményezés, kritika, megjegyzés se sik­kadjon el. Gazdagítsa a pártmunkát, a pártéletet, hiszen a pártszervezet élete-munkája ezek nélkül nem létezhet. FIGYELJÜNK ODA a hozzászólókra, a hozzászólásokra. Cselekedjünk érvényesítésük érdekében érdemben, a demok­ratikus centralizmus és a pártelet lenini normáinak szellemé­Farkas Kálmán AZ UTOLSÓ hónap A szatmár-beregi termelőszövetkezetek küzdelme ®ppen akkor indultunk el Mátészalkáról egy szatmár-bereto kör­utazásra, amikor a rádió közvetíteni kezdte a reggeli krónika har­madik kiadását. Pontosan 7 óra volt. A gépkocsi rádiójából hallgat­tuk az adást. A meteorológus összefoglalóját. Megtudtuk belőle, hogy december 3-ra virradó éjszaka a nyugati országrészben melegebb volt, mint nappal, „Nyíregyháza Körzetében viszont erős a köd és emiatt viszonylag alacsony a hőmérséklet”. Fehérgyarmat felé igye­keztünk. Kőrútunk célja volt, hogy megtudjuk, Szatmárban és Beregben a termelőszö­vetkezetek az utóbbi napok­ban hogyan haladtak a be­takarítással, szántással, ve­téssel. A határból semmit se láttunk, azt. se, hogy dolgoz­nak-e a földeken — mindent eltakart a köd. De Tunyog- matolcs után, a Szamos híd- ján átgurulva, mintha más égövbe érkeztünk volna. A Számosán túl szakadt az esői Esett már az előző napokon is, így nem is csodálkoztunk, hogy jamét víz borítja a föl­deket. Száron a kukorica Fehérgyarmaton megtud­tuk: vetni nem lehet, szán­tani is csak néhol. A járás termelőszövetkezetei decem­ber 1-ig az ószi vetéseknek csak 52 százalékát végezték el, ugyanilyen arányú a bú­zavetés mennyisége is. ösz- szesen 10 430 hektáron ter­veztek ószi vetéseket, ebből 7743 hektáron búzát. De­cember 1-ig bevetettek 5197 hektárt., amiből 4005 hektár a búza, a többi őszi árpa, rep­ce és takarmánykeverék, összesen 14 485 hektár terü­leten kellene őszi mélyszán­tást végezni tavaszi vetések alá, de ennek a mun­kának is csak 32 szá­zalékát tudták élvégezni no­vember végéig. F.z egyben azt is jelzi, hogy lassan ha­lad a betakarítás. A cukorré­pát felszedték mindenütt, napraforgó is csak elvétve található a határban, de a közös kukorica nagyobb fele még a szárán van. — A vetést befejezni már képtelenség — mondták min­denütt —, de még a kukori­ca betakarítása is eltart egy hónapig, különösen akkor, ha tovább esik az eső. És az eső esett. Még akkor Is, amikor Kisamál átmen­tünk a Tiszán. Beregben ugyanúgy ömlött, mint Szat- már keleti részén. Ég a vásá- rosnaményi járásban se jobb a helyzet, mint a fehérgyar­matiban. Az összes őszi ve­tésnek 61%-a volt kész de­cember 1-én (5517 hektár), dé búza még annyi se, mind­össze 51 százalék, ami 3242 hektár. A tervezett 11033 hektár őszi mélyszántásból is csak 3445 hektár készült el. De nem is ez a fő gond, mert azt mondják a szakemberek, hogy szántani, ha enged az időjárás, lehet télen is. Egy­szer fagyjon meg a szántás — a? már jó a tavasziak alá. Hanem a kukorica betakarí­tása. A termés nagyobb fele még kint ván. És nagyon ne­héz a szállítás is. A Bereg­ien nincs vasút, mindent or­szágúti járműveken kell szál­lítani legalább Vásárosna- ményig. Elsősorban a cukor­répát. De nincs elegendő jár­mű s a meglevőket se lehet mind használni, mert csak az erős gépek bírják a sarat._ Szállítási gondok További irány: Nagydobos, Szamosszeg, Öpályi, Máté­szalka. Az őszi vetés a nagy­dobosi Petőfi Tsz-ben is kész, sőt, 10 százalékkal több a tervezettnél. Van homok. Szamosszeg határában vi­szont csak sár és víz. Az ópályi Kossuth Tsz-ben is örömhír fogadott. A vetés kész. A kukorica betakarítá­sával és a cukorrépa szállí­tásával kínlódnak még, de ebben a tsz-ben nem panasz­kodtak. Azt mondták, ha ne­hezen is, de megoldják sa- ' ját erővel a betakarítást. Aztán beleröhánt. gépko­csink a ködbe. Mert a máté­szalkai járás területét de­cember 3-án egész nap köd takarta, hol sűrűbb, hol rit­kább. Nem esett az eső, csak a köd szitált és n.vál- kásított. Egyébként — né­hány termelőszövetkezet ki­vételével — átlagosan a má­tészalkai járásban haladtak a tsz-ek legjobban az ószi munkákkal. Az összes őszi vetés 74 százaléka kész 7616 hektáron. Búzát december 1-ig 5083 hektáron vetettek, de ez a tervezettnek csak a 64 százaléka. Még mindig kín­lódnak. Vetnek, ahol lehet. Így kezdődött december, az esztendő utolsó hónapja me­gyénk három keleti járásá­ban, Szatrnár-Beregben, ahol legnehezebb volt s maradt a termelőszövetkezetek helyze­te. Eddig a három járás ter­melőszövetkezetei összesen 18 860 hektárt vetettek be ősziekkel s ebből 12 570 ha a búza. összesítve a három já­rást: az őszí vetési tervet 62. a búzavetés tervét 57 száza­lékra teljesítették december 1-ig. Az már bizonyos, hogy Szatmár-Beregben a vetési tervet nem lehet maradékta­lanul teljesíteni. Krős járműveit kellenek ■ Sőt, az is -bizonyos, hogy a közös kukorica egy része a határban éri meg az új esz­tendőt. Eddig az összes terü­letnek csak 45 százalékáról takarították be a kukoricát, ami 3895 hektárt jelent, A2 összes közös kukorica 860# hektár. A háztáji kukoricái viszont — 12 662 hektárról — már betakarították. A nap* raforgó betakarítása — nagy veszteségekkel — lényegében mindhárom járáshan kész. Viszont még rengeteg mikor- ' répa vár szállításra. Kint van a földeken, kupacokban. Ha- a sza tanár-beregi tsz-ek nem- kapnak segítségül erős jár­műveket a cukorrépa egy része is a földjén éri meg a következő évet. Szafcmár-Bereg termel ősz A*. vetkezetei sok segítséged kaptak a tanulóifjúságtól, » katonáktól és üzemektől, vál­lalatoktól is. De a munka oroszlánrészét a sok segítség ellenére ig a termelőszövet­kezetek tagjai végezték és» végzik. A küzdelemtől se ri­adnak vissza. S bár az anya­gi értékek vesznek, pusztul—; nak — az emberi értéketo éppen a küzdelemben gyara­podnak Steendreí JózseH MUNKÁBAN A MŰSZERÉSZEK. A közelmúltban kezdte me§ Mátészalkán az. ipartelepen épült korszerű tanműhelyek­ben a szakmunkások képzését a Budapesti Finomkötöttórw Gyár. A varrógépek és speciális célgépek zavartalan üze-r melése érdekében műszerész részleget is létrehoztak. Fel­vételünk: Kátai László és Magyar Károly egy ketiizőgép ja­vítását végzi. (Elek Emil felvétele) A MÜI/TBOl, VISSZA­TÉRTÜNK az otthonos má­ba. Most a régi idők dicső emlékeinek és terheinek is­meretével próbáljuk meg felderíteni és megérteni a jelent. Fáradságunk jutal­maként örömünk telhetik majd abban, hogy belülről is megismerjük mindazt, amit Nagyhalászba érkezé­sünk pillanatában csupán szembetűnően megváltozott- nak és újnak láttunk. Olyan emberek lesznek segítsé­günkre, akik 1944. novem­ber 2.-a óta korunk szerint — tehát a felszabadulástól kezdve, illetve egy idő óta — formálói az új életnek. A hely az ifjúsági és pártbi­zottsági ház emeleti irodája. Az épület új, 100 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát adott építéséhez a lakosság. A szobát — amit láthatóan eleganciának szo­lidan engedő, modernségnek mértékkel eleget tevő ízlés­sel rendeztek be — valósá­gosan és jelképesen is kilá­tónak tekinhetjük: a nagy ablakok jó kitekintést en­gednek a nyüzsgő életre, s mert a ház az élenjáró szel­lemiség bázisa is, hozzáse­gít az ablakon át láthatók és nem láthatók megértéséhez. Nagyhalász pártbízottsá- gi titkára — Gulyás Ferenc — ifjú ember. Évei száma szerint a harmadik korosz­Nagyhalászi jelentés (3.) A harmadik korosztály tályhoz tartozik, tehát a fel- szabadulás után született. De nemcsak örököse és él­vezője az idősebb korosztá­lyok hagyatékának, hanem serkentője, szervezője is minden olyan akaratnak, ami formálni kész, és mint titkár felelősséget visel azért, hogy a halásziak tett­ereje mindig a jövő irá­nyába hasson. Itt van a tanácselnök, Nagy Antal is. Ö túl jár az ötvenen. Vékony arcú, őszü­lő ember. Cselekvő életet élt és él, s a különféle beosztá­sokban eltöltött esztendők tapasztalataiból már kifor­málta a bölcs emberek egyik legfontosabb eszközét: - saját bölcsessége szkeptikus szem­léletét. Gulyás Ferenc kiegyensú­lyozott ember. Nyugodtan megfontolt, derűsen figyel­mes. Már nős, van két gyer­meke. Amint mondja; sza­mara a házas élet, a család nemcsak pihenés és feloldó­dás helye, hanem az ember­szere tetei; érlelő bázisa is. Közigazgatási iskolát .vég­zett, s most azon tűnődik, beiratkozzék-e jogi fakul­tásra. Egyetlen átmeneti akadálya van — még kicsik a gyerekek, esténként sok velük a baj és zavarnák a tanulásban. No, de ez múló gond. Beszélgetés közben elmond­ja, hogy itt Nagyhalászon az élet melege veszi körül az embert születése pillanatá­tól. A községben három or­vos őrködik a dolgozók egészségén. Közülük van üzemi és gyermekintézmé­nyi orvos. Van 3 védőnő és 10 egészségügyi dolgozó. Mű­ködik 2 óvoda — a nagyobbik 1973-ban épült, a másikat most korszerűsítették —, a kettő együtt csaknem 200 gyermek befogadására al­kalmas. A légiijabbakat böl­csőde várja ■— kettő. Várja — így mondhatjuk, mert ki­használtságuk 70 százalékos: áz anyák élnek az állam ál­tal biztosított 3 év tartamú otthoni gondozás lehetősé­gével. Működik 2 iskolai napközi is. Az egyik ISO, a másik 40 gyermeket képes befogadni. A kisebbet cigány- gyermekek részére tartják fenn. A gyermekek tanítását 17 belterületi általános isko­la, két szükségiskola látja el az 1960-ban épült kultúr­otthon 2 politechnikai mű­helye. — Nagy gondupk, hogy az iskolák egy része régi, ám — mondja Gulyás Ferenc és felfénylő derűvel kivár — már tervezzük egy tizenkét tantermes korszerű iskola építését. ■— Nagyon kell már az — ad még nagyobb jelentést a titkár szavainak Nagy An­tal —, mert nagyon jó a községben a születési arány. Ebben az esztendőben szeptemberig százötvennégy gyermek szü­letett. A születési arány to­vább fog növekedni. A zsákgyárból csaknem állan­dóan hetven—nyolcvan kis­mama van szülési szabadsá­gon. A falu társadalma nagy változáson ment át — külö­nösen az utóbbi négy évben alakult sokat a foglalkozás szerinti megoszlás. Harminc évvel ezelőtt a lakosság dön­tő többsége mezőgazdaságból élt: cseléd, mezőgazdasági munkás, törpe- és kisbirto­kos, időleges ipari munkás volt. Három százalékot tett az „értelmiségiek” aránya. Ma iparban 1100, mezőgaz­daságban 800, kereskede­lemben 400 ember dolgozik és 400 máshol vállal mun­kát, 400 pedig hivatalba, is­kolába jár el. A községben 3000 munkaképes ember él, a lakosság össze 6600 a közigazgatásilag különvált Tiszatelek nélkül. E nagy változásban jelentős része volt — és vah — a zsák- gyárnak. A gyár építésének gondolata 1970-ben támadt. Két évvel később már meg­indult a termelés az új csar­nokban, 73-ban pedig átad­ták az új üzem egészét. Százötvenmillióba került a létesítése. Az üzem tiszta, kulturált munkakörülmé­nyeket biztosít a dolgozói­nak és jól ellátták szociális részleggel. Az idén a gyár­ban huszonnégyen lettek kiváló dolgozók, és 190 em­ber kapott magas teljesít­ményéért — összesen 78 ezer forint — jutalmat. A gyár­ban 23 ezer, a termelőszö­vetkezetben 21 ezer, a Ktsz- ben és az ÁFÉSZ-nél 27 ezera a község dolgozói ösa­szességének 24 ezer torin* az évi kereseti átlaga. Az? anyagi körülmények állapo- | tát mutatja többek között a» is, hogy a helyi takarék - pénztárban és a postán 20* millió forint a takarékbeté­tek összege, 90 embernek van gépkocsija, 100 lakás-» ban van fürdőszoba, min*1 den lakásban benn a vil-1) lány, minden családban át-:; lagosan 2 háztartási gép —■ mosógép, hűtőgép, centit-5 f fuga, stb. —•, a községbeo t 1063 televízió- és 1000 rádió-* j készülék működik. A tudat- .változást érzékeltető szá- 1 mok sem hanyagolhatok elí Nagyhalász dolgozói 110 fé­le lapot — újságot olvasnak^ 2162 példány különféle lap­ra fizetnek elő és 3100 ut­cai áruspéldányt vásárol-? nak meg különféle lapok­ból. Tudjuk, hogy 1930-ban as megyében a hatvanéven fe­lüli analfabéták száma 65. ezer volt, tehát Szabolcs „el­ső helyen állott” az ország­ban az analfabétizmusban. Ami azt jelentette, hogy a 6 évnél idősebb lakosság 20 százaléka még a nevét sem tudta leírni. Ugyanis a név­leírás volt a mérce. Sokam azonban a nevüket lefirkál«; ták, de mást már nem. ’Folytatjuk^ ' * Szabó Gy*rg£-: i

Next

/
Thumbnails
Contents