Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-29 / 303. szám
*• HÉTFŐ: Az izraeli légierő újabb provokációt hajtott végre Libanon ellen — Francia—iráni együttműködésben állapodott meg Chirac francia miniszterelnök Teheránban. KEDD: Moszkvában tárgyalt Adam Malik indonéz külügyminiszter — Életbe lépett az IRA karácsonyi tűzszünete Észak-lrországban. SZERDA: Ausztráliában letartóztatták Wilson egykori miniszterét — Kissinger jelentése a CIA által végzett lehallgatásokról. CSÜTÖRTÖK: Londonban elhunyt Ahmed Iszmail egyiptomi hadügyminiszter — A darwini-ciklon rendkívüli pusztításai miatt Whitlam ausztrál miniszterelnök félbeszakította európai körútját. PÉNTEK: Aranyláz a nyugati tőzsdéken, Londonban egy uncia arany ára 194 dollárra szökött - Soares portugál külügyminiszter Indiában Gandhi asz- szonnyal tárgyalt. SZOMBAT: Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Ga- mazi az új hadügyminiszter Moszkvába utazott — Harcok Dél-Vietnamban a Thieu-csapatok terület- rabló kísérletei nyomán. A „jóakaratai emberek” ünnepén a nyugati világból botrányokról érkeztek hírek. Ófelsége, az angol királynő egykori miniszterét, a Wil- son-kormányok tagját, John Stonehouse urat, éppen karácsonykor fülelték le a távoli Ausztráliában. Rejtélyes körülmények között novemberben tűnt el az amerikai Floridában egy tengeroarti szállóból, úgy látszott, hogy a tengerbe fulladt... De mert gyanús üzleti ügyei voltak, s mivel még a maffiával való kapcsolatai is napfényre kerültek, a rendőrség az óceán mindkét partján arra a véleményre jutott, hogy a volt miniszter nem halt meg. hanem csak álnéven akaro új életet kezdeni. Ausztráliában ta’álták meg zsebében hamis útlevél lapult. Az ügynek politikai hatása ügy adódhat, hogy Stonehouse mindmáig a londoni alsóház munkáspárti tagi a volt; s mivel mandátumától minden bizonnvál megfosztják, pótválasztást tartanak majd kerületében és a botrány eltántoríthatja a- munkáspárttól a választókat. De Wilson oártja. emlékszünk rá, csak három főnyi többséggel rendelkezik az alsóházban. Ha a konzervatívok elhódítanák Stonehouse helyét, a munkáspárt többsége valóban minimálisra csökkenne. A politikai erkölcsök hanyatlását újabb adalékkal bizonyítja az Egyesült Államokban a CIA botránya. A hírhedt kémszervezet, amely a második világháborúban a janán támadás másnapján azzal a rendeltetéssel jött létre, hogv az USA határain kívül folytasson hírszerző tevékenységet, gvanfthatóan sokszor beavatkozott az amerikai belpolitikába is. Az újságírók egy része néhárw politikus eddig sem tekintette másnak a CiA-t, mint: „.állam az államban”.,. De most a lelek szerint már tö- bizonyítékok á’lnak rendelkezésre: a CTA rendeltedével ellentétben amerikai állampolgárok ezrei után kémkedett odahaza., lehallgatta telefonjaikat, megszervezte figvelésüket felbontotta a postájukat... A republikánus kormánykörök esküdt ellenfele, a New York Times szolgált az első leleplezésekkel. Ford elnök kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. Ezt Henry Kissinger külügyminiszternek kellett elvégezni. A kémszervezet ugyanis Kissinger alá tartozik... Isv a „csodadiplomata” tek;ntélvén újabb csorba esett. (Magam is tanúsíthatom, hogv az Egyesült Államok nyugateurópai szövetségeseinek közében növekszik az ellenérzés a „Kedves Henry”-vel szemben. Legalábbis egyre többször hallani a jóslatokat Kissinger bukásáról, diplomáciai bűvészkedésének kudarcáról.) A CIA egyik főnöke, James Anqleton, lett a botrány első áldozata: lemondott vagy lemondatták... A második valószínűleg Richard Helms lesz, aki most az USA teheráni nagykövete, 1966 és 1973 között viszont a CIA igazgatója volt, s ígv közvetlen felelőséggel tartozik a belföldön végzett kémkedésért. .Dárius trónjának mai birtokosa, Pteza Pahlavi sah egy modern Dárius kincsét is ma- gáénak mondhatja, • A francia kormányfővel folytatott tárgyalások eredménye 37 milliárd (!) frank értékű megrendelés. A francia színes televízió megvételével együtt "párizsi mérnökökre bízta a teheráni metró megépítését, új gyárakat vásárolt és még a lakásépítési programban is a franciák közreműködését kívánja, A francia-iráni tárgyalások előtt a sah rosszallását fejezte ki Gerald Ford és Gis- card d'Estaing legutóbbi megállapodása miatt, amelynek értelmében a vezető tőkésországok aranytartalékait felértékelték. Vajon Párizs mivel engesztelhette ki a teheráni uralkodót? A nyugati világban karácsony után újabb „aranyláz” tört ki. A hét végén a londoni tőzsdén már 194 dollárra rúgott az army ára unciánként. (Emlékesbe; ünk arra. hogy nétiány esztendeje, még az 1971-i dollár-leértékelés előtt, egy uncia színarany értéke rögzített árfolyamon 35 USA dollár volt)! A mostani árfolyam-emelkedés közvetlen oka az, hogy 1975 elején az amerikai kormány magánvásárlóknak adja el aranytartalékának egy részét. A vásárlók körében nagy kereslet mutatkozik g ez felhajtja az arany árát. ' Minden bizonnyal a sokat emlegetett „olajdollárokból” néhány százmillió átváltozik majd. A „folyékony arany” a páncélszekrényben őrzött aranyrudakká, aranypénzekké válik. És ez elvezet a köze’-kelcti problémakörhöz. Karácsonykor — egyes források tudni vélték — külön fegyvernvug- vási mególlanodás jött létre Izrael és a Palesztin Felsza- badítási Szervezet között, amelynek nem is annyira a néhány napos csönd adta meg a jelentőségét, hanem az a tény, hogy ez lett vcina az első közvetlen megáPaoodás Tel Aviv és a palesztinok között ... A nyilvánosság előtt viszont az izraeli vezetők csak a kardesörtetést folytatták; olyan nyilatkozatokat tettek, amelyeket a békés rendezés további elutasításának minősíthető. Ugyanakkor Szadat egvibtórhi elnök ismét a diplomáciai porond előterébe lépett. Egyrészt: a francia külügyminiszterrel. Sau- vagnargues-gal folytatott tárgyalásai révén, másrészt az amerikai saitónak adott nyilatkozataival. Szadat szerint: , ha Izrael újabb csapatkivonást haitana vé^e a megszállt arab tcrüjetffVén... aftkor eztEfTHniom eKo^írrtná' és a genfi békcéríekezH ái- rakezdMhsz vezető lépésnek tekintené . ” A genfi békecriekezlet kilátásai, az arab területek visszaszerzésének lehetőségei, a palesztin nép nemzeti jogainak elismerésével kapcsolatos kérdések egyformán napirendre kerülhetnek azokon a fontos tárgyalásokon, amelyeket Moszkvában az egyiptomi külügvminiszter és az új hadügyminiszter folvtat. Ez az es meesere azxrt is Co.Vis mert 1973 januárjában Kairóba váriák T^onvid Brezsnvevet, az SZKP főtitkárát A szovjet- egviptomi tárgyalások elmozdíthatták a holtpontról a közel-keleti problémát. Pálfy József Varga Domokos: Kölyökkóstolqató 13. Nem mind egyformán. Ki jobban, ki kevésbé. A mi Búbunkban mintha egy világ omlott volna össze. Rém sokat sírt, nappal és éjjel. Csitittatta, nyugtatgatta magát, mindent megtett érte, hogy fogjuk ölünkbe, eresz- szűk ágyunkba, tagadjuk kegyelmünkbe. Ügy kapaszkodott belénk, minha fuldokolna. Nagyon szánandó kis szőkeség volt ebben az időben. Én mindig hajlottam rá, hogy eleresszem a fülem mellett gyermekeim sírását-rivását. főleg ha előre megfontolt bőgőssel akartak valamit kicsikarni maguknak. „Addig ordítok, míg nem csinálod, vagy oda nem adod, amit akarok.” Jó, gondoltam gonoszul. majd elválik, hogy a te torkod bir-e többet, vagy az én idegeim. Csak anyád ki ne boruljon Idő előtt... Hanem Bubutól majd a szívem szakadt meg. ö csakugyan szenvedett. Túlságosan hozzánk nőtt kicsikora óta, s most ez viszaütött, nem is annyira miránk, mint őrá, szegény elapátlanodott, el- anyátlanodottra. Vagy egy hónapba telt, míg úgyahogy megszokta, hogy neki immár nem egy, hanem két világa van: az otthoni meg a bölcsődei. Jobban mondva két fél világa: az egyik reggeltől délutánig, a másik délutántól másnap reggelig. Nem ő volt emiatt a legszerencsétlenebb. Egy hasonló korú másik gyerek szinte az egész esztendőt átszükölte, átvonította, még hónapok múltán is reszkető szájjal iivölNyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőset Magyarországért harcoltunk A riportsorozat szerzője: Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse. Jobb oldalt: harminc esztendővel ezelőtt, Bicske határában. Bal oldalt: ma, az APN hírügynökség budapesti főszerkesztőjeként, dolgozószobájában. X. Búcsú és kitüntetés 1944 márciusának végén ez- redünk Pusztaszabóles határában állomásozott. E napon kaptuk meg kitüntetéseinket a Magyarország területén folytatott harcokért és ugyanez a nap a búcsú pillanatát is jelentette az országtól. Ez- redünk parancsot kapott, hogy vonuljon az osztrák határ, majd Rács felé. Ha most Vologya Anyi- szimov szavai szerint filozofikusan nézzük az előttünk lejátszódó eseményt, akkor képzeletünkben nagy és hosszú utat látunk, falvakat, városokat, egész országokat, amelyeken harcolva végigmentünk mindazokkal, akik rína a tábornok kezéből átveszik a kitüntetéseket. Sok baj társunk nem ért el ennek az útnak a. végére. S azokat, akik életben maradtak, még erősebb barátság fűzi egymáshoz. Ezredürik felsorakocott-^jt.-- falui szélén.. A tábornokot vártuk a frorittörzstől. Amikor megérkezett, kíséretével együtt kiszállt a gépkocsiból és megkezdődött a kitüntetések ünnepélyes átadása. A lista váratlanul az én nevemmel kezdődik, jóllehet az ábécében nem éppen az első helyen áll. Valószínűleg azért van így, mert én vagyok az ezrednél az egyetlen, aki a Szovjetunió Hőse. Utánam Viktor Bokov kerül sorra, ö már az ábécé szerint következik. pgymás után lépnek az ^ ezred elé előbb a tisztek, majd az altisztek, tisztesek és harcosok. Csak any- nyit mondanak: „A Szovjetuniót szolgálom!”, hátraarcot csinálnak és már újra a sorban állnak. ,Néhány- tisztet leszámítva, jóformán alig akadt köztünk hivatásos ■ katona. A háború bonyolult tudományát a fronton, gyakorlatban szereztük meg. Megtanultuk ütni-verni a fasisztákat még akkor, amikor visszavonulóban voltunk. S amikor támadásba lendültünk, már úgy mértük rájuk a csapásokat, hogy ismertük a harc tudományát. Mégis, lélekben mindenki r* maradt, aki a háború előtt volt, a legteljesebb civil. (Nézzenek csak Koskinra! ‘ Kilép a sorból és komótos léptekkel halad, mint egy jól képzett szakmunkás. Jól. tudja, mit ér. S amikor a, tábornok átnyújtja az őrmesternek a Vörös Csillag érdemrendet, s kezet szorít vele, becsület szavamra mondom, az az érzésem támad, tőtte bele a világba az 6 nagy fájdalmát, mégse vették kJ, mégse vitték haza szülei. Mi úgy voltunk vele: ha néhány hét alatt nem szokik meg, visszacsináljuk az egészet Nem tudom, más bölcsődében akad-e olyan Ili néni és Erzsiké néni, mint a miénkben. De alighanem ritka adománya a sorsnak, hogy valaki ennyire az anyja lehessen — minden érzésével, elszáná- sával — vadidegen gyereknek. Buburól mindjárt látták, Hogy különös eset. Hetekig küszködtek vele: ha kellett órákra ölbe fogták, ha kel- t lett, az ebédutáni takaródó idején mellé feküdtek, de nem nyugodtak, míg kezes jószág nem vált belőle. Lassan elmaradtak a reggeli bőgések, az éjszakai hánykolódások, felriadások. Lassan már kezdett bölcsödét Is játszani otthon: ővolt 111 néni babái a gyerekek, s etette, itatta, altatta, mosdatta, csendre és rendre intette őket, mesélt és énekelt nekik. Azt is játszotta, hogy a keze-lába egy-egy ikerpár. mert a bölcsődében is volt két iker kislány, Kriszti meg Andrea, egyformák, mint két tojás. Különösen a kezeit szerette kinevezni Krisztinek és Andreának, s ezek aztán hol simogatták, hol ütötték egymást, hol összeölelköztek, hol táncoltak egymással, hol beszélgettek, hol veszekedtek. Odabenti élményeinek ez az otthoni megjátszása — két külön életének képzeletbeli összekapcsolása — alighanem szintén segített benne, hogy fokról fokra visszatért az életkedve, az első hetek szigorú éhségsztrájkja után már rendesen evett is a bölcsődében, s otthon is kezdett a régi vidám — magát csak időnként elbőgő — Bubuvá visz- szavedleni. Nem is lett volna tán semmi baj, ha nem jönnek az újabb és újabb betegségek, taknyosságok. köhögések, influenzák, lázak, fülfájások, fülgennyedések, fülszúrások, kerek egy esztendőn keresztül. De jöttek kegyetlenül, megelőzhetetlenül, feltartóztathatatlanul. .. hogy nem a tábornok gratulál Koskinnak, hanem Koskin gratulál a tábornoknak ahhoz, hogy ilyen nagy megtiszteltetés érte: átnyújthatja neki, az őrmesternek az érdemrendet. Vologya Anyiszimov, a* egykori egyetemi hallgató kiváló, derék katonának akar látszani. Kihúzza magát, mellét kidomborítja, köpeny« még feljebb szalad. Vologya legszívesebben letépné magáról. De most nem csinálhat ilyesmit. Szégyelli magát a szófogadatlan köpeny miatt, szégyelli egész külsejét, S vagy emiatt, vagy attól a feszültségtől, amely lelkében tombol, elvörösödik, s mint mindig ilyenkor, sűrűn pislogni kezd. De kár izgulnia. Köröskörül csupa jóindulatú arc. Megértik lelkiállapotát, a a tábornok oly vidáman éi szívélyesen mosolyog Volo- gyára, hogy az nyomban úgy érzi magát, mintha régi ismerősével találkozott volna. issé hlmbálódzó járással közeledik Duskin, a favágók fia, a született szibériai. Én tudom róla, hogy nem szereti a katonai szolgálatot. Nem rejti véka alá. De Viktor az embereknek ahhoz a ritka kategóriájáho* tartozik, akik még azt is alaposan és lelkiismeretesen végzik el, amit nem szeretnek. Lassan a végéhez közeledünk ennek a rövidke filmnek. S amíg Noszov kapitány összeszedi az okmányokat, amíg elviszik az asztalt és leszedik a vörös térítőt, s el- teszlk az újabb ünnepsésig, addig nézzünk be egy másik helvre. Oda, ahol most másmilyen asztalokat terítenek meg, de nem vörös, han*nt egyszerű fehér abrosszal. Az asztalon feltűnnek a vizeskancsók. sörösüvegek és még konyak is kerül valahonnan. A régi jó fronthagvomány szerint az érdemrendet le kell öblíteni. Ezt a hagyományt mindenki tiszteli — « közkatonától a tábornokig. S ha az embernek nem sikerült maga köré svűtaenip baltársait. hoev l=öb1ftse kitüntetését, akkor később, akár “<rr év múlva Is, de meg kell tennie. Annak aztán nincs semmi jelentősége, hogv milyen kitüntetést kapott.- Lehet az a legegvszerűbb Harci Érdemekért érem. vagy a legmagasabb kormán vkitün te tés — a Szovjetunió Hőse arany csillaga — barátok közi « legnagyobb tisztelettel ünnepük meg. (Folytatjuk) (Vége) LT ¥XnTíl mJk\ >T*1 L* 1 f A \—Le I I tf It A J " " ------------------------------------— ■ ■■■■ Hfi«v m oft» JÍVyflr. OHPÖSlnniDör «Bl
