Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

*• HÉTFŐ: Az izraeli légierő újabb provokációt hajtott végre Libanon ellen — Francia—iráni együttműködésben állapodott meg Chirac francia miniszterelnök Te­heránban. KEDD: Moszkvában tárgyalt Adam Malik indonéz külügy­miniszter — Életbe lépett az IRA karácsonyi tűz­szünete Észak-lrországban. SZERDA: Ausztráliában letartóztatták Wilson egykori mi­niszterét — Kissinger jelentése a CIA által végzett lehallgatásokról. CSÜTÖRTÖK: Londonban elhunyt Ahmed Iszmail egyipto­mi hadügyminiszter — A darwini-ciklon rendkívüli pusztításai miatt Whitlam ausztrál miniszterel­nök félbeszakította európai körútját. PÉNTEK: Aranyláz a nyugati tőzsdéken, Londonban egy uncia arany ára 194 dollárra szökött - Soares portugál külügyminiszter Indiában Gandhi asz- szonnyal tárgyalt. SZOMBAT: Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Ga- mazi az új hadügyminiszter Moszkvába utazott — Harcok Dél-Vietnamban a Thieu-csapatok terület- rabló kísérletei nyomán. A „jóakaratai emberek” ünnepén a nyugati világból botrányokról érkeztek hírek. Ófelsége, az angol királynő egykori miniszterét, a Wil- son-kormányok tagját, John Stonehouse urat, éppen ka­rácsonykor fülelték le a tá­voli Ausztráliában. Rejtélyes körülmények között novem­berben tűnt el az amerikai Floridában egy tengeroarti szállóból, úgy látszott, hogy a tengerbe fulladt... De mert gyanús üzleti ügyei voltak, s mivel még a maf­fiával való kapcsolatai is napfényre kerültek, a ren­dőrség az óceán mindkét partján arra a véleményre jutott, hogy a volt miniszter nem halt meg. hanem csak álnéven akaro új életet kez­deni. Ausztráliában ta’álták meg zsebében hamis útlevél lapult. Az ügynek politikai hatása ügy adódhat, hogy Stonehouse mindmáig a londoni alsóház munkáspárti tagi a volt; s mivel mandátu­mától minden bizonnvál megfosztják, pótválasztást tartanak majd kerületében és a botrány eltántoríthatja a- munkáspárttól a választó­kat. De Wilson oártja. em­lékszünk rá, csak három fő­nyi többséggel rendelkezik az alsóházban. Ha a konzer­vatívok elhódítanák Stone­house helyét, a munkáspárt többsége valóban minimális­ra csökkenne. A politikai erkölcsök ha­nyatlását újabb adalékkal bizonyítja az Egyesült Álla­mokban a CIA botránya. A hírhedt kémszervezet, amely a második világháborúban a janán támadás másnapján azzal a rendeltetéssel jött létre, hogv az USA határain kívül folytasson hírszerző tevékenységet, gvanfthatóan sokszor beavatkozott az amerikai belpolitikába is. Az újságírók egy része néhárw politikus eddig sem tekintet­te másnak a CiA-t, mint: „.állam az államban”.,. De most a lelek szerint már tö- bizonyítékok á’lnak rendelkezésre: a CTA ren­deltedével ellentétben amerikai állampolgárok ez­rei után kémkedett odahaza., lehallgatta telefonjaikat, megszervezte figvelésüket felbontotta a postájukat... A republikánus kormány­körök esküdt ellenfele, a New York Times szolgált az első leleplezésekkel. Ford el­nök kénytelen volt vizsgála­tot elrendelni. Ezt Henry Kissinger külügyminiszter­nek kellett elvégezni. A kémszervezet ugyanis Kis­singer alá tartozik... Isv a „csodadiplomata” tek;ntélvén újabb csorba esett. (Magam is tanúsíthatom, hogv az Egyesült Államok nyugat­európai szövetségeseinek kö­zében növekszik az ellenér­zés a „Kedves Henry”-vel szemben. Legalábbis egyre többször hallani a jóslatokat Kissinger bukásáról, diplo­máciai bűvészkedésének ku­darcáról.) A CIA egyik főnöke, Ja­mes Anqleton, lett a botrány első áldozata: lemondott vagy lemondatták... A máso­dik valószínűleg Richard Helms lesz, aki most az USA teheráni nagykövete, 1966 és 1973 között viszont a CIA igazgatója volt, s ígv közvet­len felelőséggel tartozik a belföldön végzett kémkedé­sért. .Dárius trónjának mai bir­tokosa, Pteza Pahlavi sah egy modern Dárius kincsét is ma- gáénak mondhatja, • A fran­cia kormányfővel folytatott tárgyalások eredménye 37 milliárd (!) frank értékű megrendelés. A francia szí­nes televízió megvételével együtt "párizsi mérnökökre bízta a teheráni metró meg­építését, új gyárakat vásá­rolt és még a lakásépítési programban is a franciák közreműködését kívánja, A francia-iráni tárgyalások előtt a sah rosszallását fe­jezte ki Gerald Ford és Gis- card d'Estaing legutóbbi megállapodása miatt, amely­nek értelmében a vezető tő­késországok aranytartalékait felértékelték. Vajon Párizs mivel engesztelhette ki a te­heráni uralkodót? A nyugati világban kará­csony után újabb „aranyláz” tört ki. A hét végén a londo­ni tőzsdén már 194 dollárra rúgott az army ára uncián­ként. (Emlékesbe; ünk arra. hogy nétiány esztendeje, még az 1971-i dollár-leértékelés előtt, egy uncia színarany értéke rögzített árfolyamon 35 USA dollár volt)! A mos­tani árfolyam-emelkedés köz­vetlen oka az, hogy 1975 ele­jén az amerikai kormány magánvásárlóknak adja el aranytartalékának egy részét. A vásárlók körében nagy ke­reslet mutatkozik g ez fel­hajtja az arany árát. ' Minden bizonnyal a sokat emlegetett „olajdollárokból” néhány százmillió átváltozik majd. A „folyékony arany” a páncélszekrényben őrzött aranyrudakká, aranypénzek­ké válik. És ez elvezet a köze’-kelcti problémakörhöz. Karácsony­kor — egyes források tudni vélték — külön fegyvernvug- vási mególlanodás jött létre Izrael és a Palesztin Felsza- badítási Szervezet között, amelynek nem is annyira a néhány napos csönd adta meg a jelentőségét, hanem az a tény, hogy ez lett vcina az első közvetlen megáPaoodás Tel Aviv és a palesztinok kö­zött ... A nyilvánosság előtt viszont az izraeli vezetők csak a kardesörtetést folytat­ták; olyan nyilatkozatokat tettek, amelyeket a békés rendezés további elutasításá­nak minősíthető. Ugyanakkor Szadat egvibtórhi elnök ismét a diplomáciai porond előte­rébe lépett. Egyrészt: a fran­cia külügyminiszterrel. Sau- vagnargues-gal folytatott tárgyalásai révén, másrészt az amerikai saitónak adott nyilatkozataival. Szadat szerint: , ha Izrael újabb csa­patkivonást haitana vé^e a megszállt arab tcrüjetffVén... aftkor eztEfTHniom eKo^írrtná' és a genfi békcéríekezH ái- rakezdMhsz vezető lépésnek tekintené . ” A genfi békecriekezlet ki­látásai, az arab területek visszaszerzésének lehetőségei, a palesztin nép nemzeti jo­gainak elismerésével kap­csolatos kérdések egyformán napirendre kerülhetnek azo­kon a fontos tárgyalásokon, amelyeket Moszkvában az egyiptomi külügvminiszter és az új hadügyminiszter folvtat. Ez az es meesere azxrt is Co.Vis mert 1973 ja­nuárjában Kairóba váriák T^onvid Brezsnvevet, az SZKP főtitkárát A szovjet- egviptomi tárgyalások elmoz­díthatták a holtpontról a kö­zel-keleti problémát. Pálfy József Varga Domokos: Kölyökkóstolqató 13. Nem mind egyformán. Ki jobban, ki kevésbé. A mi Búbunkban mintha egy világ omlott volna össze. Rém sokat sírt, nappal és éj­jel. Csitittatta, nyugtatgatta magát, mindent megtett érte, hogy fogjuk ölünkbe, eresz- szűk ágyunkba, tagadjuk ke­gyelmünkbe. Ügy kapaszko­dott belénk, minha fuldokol­na. Nagyon szánandó kis sző­keség volt ebben az időben. Én mindig hajlottam rá, hogy eleresszem a fülem mellett gyermekeim sírását-rivását. főleg ha előre megfontolt bő­gőssel akartak valamit kicsi­karni maguknak. „Addig or­dítok, míg nem csinálod, vagy oda nem adod, amit akarok.” Jó, gondoltam go­noszul. majd elválik, hogy a te torkod bir-e többet, vagy az én idegeim. Csak anyád ki ne boruljon Idő előtt... Hanem Bubutól majd a szí­vem szakadt meg. ö csak­ugyan szenvedett. Túlságosan hozzánk nőtt kicsikora óta, s most ez viszaütött, nem is annyira miránk, mint őrá, szegény elapátlanodott, el- anyátlanodottra. Vagy egy hónapba telt, míg úgyahogy megszokta, hogy neki immár nem egy, hanem két világa van: az ott­honi meg a bölcsődei. Job­ban mondva két fél világa: az egyik reggeltől délutánig, a másik délutántól másnap reggelig. Nem ő volt emiatt a leg­szerencsétlenebb. Egy hasonló korú másik gyerek szinte az egész esztendőt átszükölte, át­vonította, még hónapok múl­tán is reszkető szájjal iivöl­Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőset Magyarországért harcoltunk A riportsorozat szerzője: Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse. Jobb oldalt: harminc esztendővel ezelőtt, Bicske határában. Bal oldalt: ma, az APN hírügynökség budapesti főszerkesztőjeként, dolgozószobájában. X. Búcsú és kitüntetés 1944 márciusának végén ez- redünk Pusztaszabóles hatá­rában állomásozott. E napon kaptuk meg kitüntetéseinket a Magyarország területén folytatott harcokért és ugyan­ez a nap a búcsú pillanatát is jelentette az országtól. Ez- redünk parancsot kapott, hogy vonuljon az osztrák ha­tár, majd Rács felé. Ha most Vologya Anyi- szimov szavai szerint filozo­fikusan nézzük az előttünk lejátszódó eseményt, akkor képzeletünkben nagy és hosszú utat látunk, falvakat, városokat, egész országokat, amelyeken harcolva végig­mentünk mindazokkal, akik rína a tábornok kezéből át­veszik a kitüntetéseket. Sok baj társunk nem ért el ennek az útnak a. végére. S azokat, akik életben maradtak, még erősebb barátság fűzi egy­máshoz. Ezredürik felsorakocott-^jt.-- falui szélén.. A tábornokot vártuk a frorittörzstől. Ami­kor megérkezett, kíséretével együtt kiszállt a gépkocsiból és megkezdődött a kitünte­tések ünnepélyes átadása. A lista váratlanul az én nevemmel kezdődik, jóllehet az ábécében nem éppen az első helyen áll. Valószínűleg azért van így, mert én va­gyok az ezrednél az egyet­len, aki a Szovjetunió Hőse. Utánam Viktor Bokov kerül sorra, ö már az ábécé szerint következik. pgymás után lépnek az ^ ezred elé előbb a tisz­tek, majd az altisztek, tisz­tesek és harcosok. Csak any- nyit mondanak: „A Szovjet­uniót szolgálom!”, hátraarcot csinálnak és már újra a sor­ban állnak. ,Néhány- tisztet leszámítva, jóformán alig akadt köztünk hivatásos ■ katona. A háború bonyolult tudományát a fron­ton, gyakorlatban szereztük meg. Megtanultuk ütni-verni a fasisztákat még akkor, amikor visszavonulóban vol­tunk. S amikor támadásba lendültünk, már úgy mértük rájuk a csapásokat, hogy is­mertük a harc tudományát. Mégis, lélekben mindenki r* maradt, aki a háború előtt volt, a legteljesebb civil. (Nézzenek csak Koskinra! ‘ Kilép a sorból és ko­mótos léptekkel halad, mint egy jól képzett szakmunkás. Jól. tudja, mit ér. S amikor a, tábornok átnyújtja az őr­mesternek a Vörös Csillag érdemrendet, s kezet szorít vele, becsület szavamra mon­dom, az az érzésem támad, tőtte bele a világba az 6 nagy fájdalmát, mégse vették kJ, mégse vitték haza szülei. Mi úgy voltunk vele: ha néhány hét alatt nem szokik meg, visszacsináljuk az egé­szet Nem tudom, más bölcsődé­ben akad-e olyan Ili néni és Erzsiké néni, mint a miénk­ben. De alighanem ritka ado­mánya a sorsnak, hogy vala­ki ennyire az anyja lehessen — minden érzésével, elszáná- sával — vadidegen gyerek­nek. Buburól mindjárt látták, Hogy különös eset. Hetekig küszködtek vele: ha kellett órákra ölbe fogták, ha kel- t lett, az ebédutáni takaródó idején mellé feküdtek, de nem nyugodtak, míg kezes jószág nem vált belőle. Lassan elmaradtak a reg­geli bőgések, az éjszakai hánykolódások, felriadások. Lassan már kezdett bölcsö­dét Is játszani otthon: ővolt 111 néni babái a gyerekek, s etette, itatta, altatta, mos­datta, csendre és rendre in­tette őket, mesélt és énekelt nekik. Azt is játszotta, hogy a keze-lába egy-egy ikerpár. mert a bölcsődében is volt két iker kislány, Kriszti meg Andrea, egyformák, mint két tojás. Különösen a kezeit szerette kinevezni Krisztinek és Andreának, s ezek aztán hol simogatták, hol ütötték egymást, hol összeölelköztek, hol táncoltak egymással, hol beszélgettek, hol veszekedtek. Odabenti élményeinek ez az otthoni megjátszása — két külön életének képzelet­beli összekapcsolása — alig­hanem szintén segített benne, hogy fokról fokra visszatért az életkedve, az első hetek szi­gorú éhségsztrájkja után már rendesen evett is a bölcsődé­ben, s otthon is kezdett a ré­gi vidám — magát csak időn­ként elbőgő — Bubuvá visz- szavedleni. Nem is lett volna tán sem­mi baj, ha nem jönnek az újabb és újabb betegségek, taknyosságok. köhögések, in­fluenzák, lázak, fülfájások, fülgennyedések, fülszúrá­sok, kerek egy esztendőn ke­resztül. De jöttek kegyetle­nül, megelőzhetetlenül, fel­tartóztathatatlanul. .. hogy nem a tábornok gratu­lál Koskinnak, hanem Kos­kin gratulál a tábornoknak ahhoz, hogy ilyen nagy meg­tiszteltetés érte: átnyújthatja neki, az őrmesternek az ér­demrendet. Vologya Anyiszimov, a* egykori egyetemi hallgató ki­váló, derék katonának akar látszani. Kihúzza magát, mellét kidomborítja, köpeny« még feljebb szalad. Vologya legszívesebben letépné magá­ról. De most nem csinálhat ilyesmit. Szégyelli magát a szófogadatlan köpeny miatt, szégyelli egész külsejét, S vagy emiatt, vagy attól a fe­szültségtől, amely lelkében tombol, elvörösödik, s mint mindig ilyenkor, sűrűn pis­logni kezd. De kár izgulnia. Köröskörül csupa jóindulatú arc. Megértik lelkiállapotát, a a tábornok oly vidáman éi szívélyesen mosolyog Volo- gyára, hogy az nyomban úgy érzi magát, mintha régi is­merősével találkozott volna. issé hlmbálódzó járással közeledik Duskin, a favágók fia, a született szi­bériai. Én tudom róla, hogy nem szereti a katonai szol­gálatot. Nem rejti véka alá. De Viktor az embereknek ahhoz a ritka kategóriájáho* tartozik, akik még azt is alaposan és lelkiismeretesen végzik el, amit nem szeret­nek. Lassan a végéhez közele­dünk ennek a rövidke film­nek. S amíg Noszov kapitány összeszedi az okmányokat, amíg elviszik az asztalt és leszedik a vörös térítőt, s el- teszlk az újabb ünnepsésig, addig nézzünk be egy másik helvre. Oda, ahol most más­milyen asztalokat terítenek meg, de nem vörös, han*nt egyszerű fehér abrosszal. Az asztalon feltűnnek a vizes­kancsók. sörösüvegek és még konyak is kerül valahonnan. A régi jó fronthagvomány szerint az érdemrendet le kell öblíteni. Ezt a hagyo­mányt mindenki tiszteli — « közkatonától a tábornokig. S ha az embernek nem sikerült maga köré svűtaenip baltár­sait. hoev l=öb1ftse kitünte­tését, akkor később, akár “<rr év múlva Is, de meg kell tennie. Annak aztán nincs semmi jelentősége, hogv mi­lyen kitüntetést kapott.- Lehet az a legegvszerűbb Harci Ér­demekért érem. vagy a leg­magasabb kormán vkitün te tés — a Szovjetunió Hőse arany csillaga — barátok közi « legnagyobb tisztelettel ün­nepük meg. (Folytatjuk) (Vége) LT ¥XnTíl mJk\ >T*1 L* 1 f A \—Le I I tf It A J " " ------------------------------------— ■ ■■■■ Hfi«v m oft» JÍVyflr. OHPÖSlnniDör «Bl

Next

/
Thumbnails
Contents