Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
''ÍSVi. äeeemfeer St *Bfi«T-SLAeYA»©RSMll« A mezőgazdaság élen} Kongresszusi munkaversenyben Kisarí Károly A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat tmk-iízeniének dolgozóié® kilenc, szocialista brigádja a XI. pártkongresszus tiszteletére több irányú felajánlást, vállalást tettek. Többek között vállalták, hogy a vállalat gépjárműveinek műszaki állapotát, a természetes elhasználódás ellenére jó szinten tartják. Jelentős az a vállalásuk, amely az energiatakarékossági időszakban a gépkocsik adagolóberendezéseinek műszeres beállítására vonatkozik. Ezáltal nagy mennyiségű üzemanyagot takarítanak meg. A tmk-műhely egyik dolgozója, Ki sári Károly három éve került a KEMÉV Tünde utcai üzemébe motorszerelőként. A közelmúltig ő volt egy héttagú motorfelújítő szocialista brigád vezetője. Megtisztelő rangja alól azonban felmentették jelentős elfoglaltsága miatt. Kisari Károly ugyanis jő munkájával kiérdemelte, hogy a vállalat vezetősége hozzájáruljon, illetve javasolja egyéves egyetemi- előkészítőn való részvételét. Most napi munkája mellett igen sok időt fordít a tanulásra is, hogy jövőre megpályázhassa az Eötvös Loránd Egyetem műszaki karát. Az üzemben végzett feladata is igen jelentős. Többek között ő is részt vesz a gépkocsik adagolóberendezéseinek műszaki beállításában. Elek Emil mölés Kisvárdán NYÍRMADAN AZ ÁLLAMI GAZDASÁGBAN majd minden ötödik állandó munkás párttag. Ez egyben meg is szabja a pártszervezet jelentőségét, feladatait és lehetőségeit a gazdaságban. S hogy milyen nagy erőt jelent a kommunisták jelenléte, azt _ bizonyítja az idei ősz. ök voltak az elsők, akik szólították társaikat, hogy áldozzák fel a szombat-vasárnapi , pihenőnapot is a betakarítás érdekében. Ők voltak azoic, akik példát mutattak a többieknek, amikor az új termelési eljárások bevezetése volt a fő feladat. A gazdaság nagyobbik létszámú, I. számú alapszervezetének beszámoló taggyűlésén hangzott el a fenti meg- i állapítás, amit a hozzászóló t egyszerű munkások és gaz- I dasági vezetők egyaránt meg- j erősítettek. Ezen a taggyűlé- sen 90 kommunista munká- *. ját elemezte Czigler Elek 1 párttitkár. Szó esett munká- ról, tanulásról, az eszmei- 1 ideológiai képzésről, a négy , év munkájáról, Külön kiemelték, hogy a termelő» í üzem jellegénél fogva a pártszervezet legfontosabb fel- ; adata a gazdasági munka 1 segítése, ellenőrzése volt. j Mindezt beszédesen bízonyí- \ tották a számok is. A jöve- i delem 40—45 százalékát ki- j tevő almából négy évvel ez- I előtt hektáronként 151 má- j zsát szedtek le. Ma már 191 * mázsánál tartanak. Burgoi nyából az 1970-es 126 máj zsás termésátlag helyett ta- < valy 220 mázsát értek éL A i dolgozók átlagkeresete négy • év. alatt közel hatezer forinttal nőtt, az egy munkásra eső részesedési alap is több mint másfélszeresére emelkedett A SZÉF EREDMÉNYEK MELLETT szóltak a gondokról js. Ebben az évben jóval mostohább körülményeket teremtett az időjárás, kisebbek voltak a termésátlagok.---------.i——-——.......... ......... Pedig a kongresszusi munkaversenyben újabb sikerekért indultak harcba, a 'verseny- vállalások értéke meghaladta a másfél millió forintot, „A munkaversenyben a szocialista brigádok, mint élenjáró, kezdeményező aktivistái igyekeznek a vállalt kötelességeiknek. eleget tenni, ha a szükség úgy követeli meg éjjeli műszakban, vagy nyújtott, műszakban, feláldozva a pihenőnapot, a vasárnapot, hogy a vállalt kötelességet teljesítsék” — fogalmazta meg a beszámolójában a párttitkár. A traktorosok a pártcso- port ülésen arról beszélnék, hogy a régi, elavult gépekkel nehezebb a tervet teljesíteni. A beszámolón már megnyugtató választ kaptak: jövőre 5—6 traktort vásárol a gazdaság. A tehenészeti telepen a fiatalítás lenne a fontos. „Foglalkozzanak többet a problémánkkal. Nehezebb most a munka, szeretnénk, ha jobban megbe» csülnék az itt dolgozókat” — fogalmazta meg hozzászólásában Pólyák János tehenész. Tulajdonképpen ugyanezt kérte Nagy Sándor, állattenyésztési telepvezető is, miközben beszélt a szükségessé váló technológiai módosításokról. Addig fiatalokat, nőket nem nagyon várhatnak a tehenészetbe, amíg mindezt végre nem hajtják, viszont az utánpótlás, a szakképzett állatgondozók munkába állítása a következő évék eredményeinek a meghatározója is lehet VITAT KAVART KÖRÖSI JÓZSEF traktoros. Azzal egyetértett mindenki, hogy nékik, kommunistáknak a felelőssége, a többiekre is átragadó lelkesedése a döntő a gazdálkodási eredményéknél, arra viszont már többen felkapták a fejüket, amikor a szakszervezetnél hiányolta a jobb munkát „Nem tud kimagasló eredményt nyújtani. Ha nincsen irányítás, szervezés, ha nincs feje a szakszervezetnek, akkor nem megy” — mondta. A válaszok viszont arra utaltak, — mint ahogy a beszámoló is —> hogy általába^ jó a szak- szervezeti munka. Az állami gazdaságok az idén ünnepelték fennállásuknak negyedszázados évfordulóját. Létrehozásukkor is a termelés élenjárói voltak, hivatottak arra, hogy elterjesszék az új termelési módszereket. Nyírrnadán több változás volt az utóbbi négy évben, ami szinte forradalmasította a gazdálkodást. Mégis erről kevés szó esett a taggyűlésen a beszámolóban, a hozzászólásokban. „Üj termelési bázisók kialakítását kezdtük meg” — említette néhány szóval az igazgató hozzászólásában. Pedig nem ártott volna egy kicsit többet foglalkozni ezzel, hiszen országosan is figyelemre méltó az, amit csinálnak. Többek között ez a gazdaság vállalta magára a burgonyatermesztési szakosodás, iparszerű módszerek elterjesztését, több termelőszövetkezettel együttműködve. A gazdaság beregi kerületében kizárólag a hústermelésre szakosodva alakítják ki az állattenyésztést, külföldről importált szarvasmarhákkal MINDEZ EGYBEFÜGG A JÖVÖ FELADATAIVAL is. Bár négy év munkáját ölelték fél annak az eredményeit elemezték — s nem kellett szégyenkezni — mégsem ártott volna néhány szóban körvonalazni a kővetkező évek feladatait sem, amiért érdemesnek tartja az a 29 párttag, aki még nem szerezte meg a nyolc általános iskolai végzettséget, hogy tovább tanul jóst, Wmm- Lány* Botom! Ülést tartott szerdán a Kisvárdai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, mely a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló beszá - móló után a tanácsülés előkészítését tárgyalta. A végrehajtó bizottság december 20-án, délelőtt 8,30-ra összehívta a városi tanácsot. A vb foglalkozott az 1974. évi költségvetési és fejlesztési előirányzatok átcsoportosításával, s megállapította az 1975. évi telekadó tételeit. Mivel a város területén a közművesítés magasabb foka most van folyamatban, ezért négyszögölenként a telekadó összegét 4,— Ft-ban állapította meg. A vb ezt követően foglalkozott a, m. sz. II. Rá* kóczi Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézet kérelmével melyben sportlétesítmények céljára kért területet. A vég- J rehajtó bizottság 784 négy- * szögöl területet térítés nélkül kezelési joggal sportlétesítmények céljára adott. a* intézetnek. Nagyhalászi jelentés (2.) A „talált kincs44 A SORSSAL SZEMBESZÁLLÓK a lakosság rokon- ■ szenvétől és baráti érzületé- 1 tői támogatva kiszakadtak a korlátok közül és a küzdelmet választották. Tudták, hogy a jövőnek több neve lehet, de vállalták a harc következményeit és felelősségét: szembenéztek az akkori helyzettel, megválasztották a tennivalókat és a siker biztosítéka nélkül is elindultak , „a holnap elébe”. ( Az első lépések késztetője Nagyhalászon is a pillanat dühe, az elviselhetetlen elleni vak lázadás volt, amivel még nem járt együtt határozott előretekintés és célja sem igen volt több, mint a könnyítés, egy elviselhetőbb korábbi állapot visszaállítása. A követelést kifejező szószóló — vagy ahogy a hatalomban ülők nevezték: „felbujtó” — sem akarta, nem is tudta a vele együtt cselekvőket járatlan társadalmi terepre vinni, hogy ott új csapást keressenek. Éppen csak ellenszegültek. Egy ilyen első lépésről számolt be a nagyhalászt szolgabíró. így: „Jelentem, hogy Gencsy Albert nagyhalászi gazdaságában 12 béres e hó 13-án a munkát minden ok nélkül beszüntette. A felbujtó Abel L-ajos kihágás! úton tíz napi elzárásra' és száz korona pénzbírságra, a szolgálati viszony azonnali felbontásával, Kovács Mihály és Kovács István főkolomposok, az első 5 napi elzárásra, 50 korona, a második 3 naDi elzárásra és 30 . korona pénzbüntetésre ítéltetett.. Ábel Lajost kivéve a szolgálati viszony fenntartására a büntetésnek a munkaadó kívánsága esetén elengedése szintén kimondatott. 907. évi XIV. — 60. paragrafus. Elítéltek az ítéletben megnyugodtak s azonnal munkába állottak. Ábel Lajos pedig elköltözött a tanyáról” Egy már tudatosabb, de még az ösztönösség vonásait is viselő.esemény zajlott le a- harmincas években Nagyhalászon a Trombitás kocsmában. Kovács János kubikosgazda — akkori szóhasználat szerint „bandagazda” — társaival betért egy kis italozásra, mert a Tisza-töltés fejelésén végzett munkáért kapott bért el akarták osztani egymás között. Nem szándékoztak mulatozni, de két-három pohár ital elfogyasztása után valaki közülük halk nótába kezdett. A többiek csatlakoztak- Nem lehettek sokáig ott, amikor két lovascsendőr érkezett a kocsma elé. — Kik mulatoznak odabent? — kérdezték — Kovács Jágerék .,. Kubikosok — mondta meg valaki. A KÉT csendőr össze- NEZETT: nem árt egy kicsit közéjük csapni. Mozdultak és behajtottak a kocsmaajtón. A kubikosokat meglepte a látogatásnak e szokatlan formája és meghökkenve néztek egymásra, a csendőrökre és » prüszkölő lovakra. Elsőnek a „bandagazda” mérte fel a helyzetet: a csendőrök mindjárt ütnek. — Emberek; rántsuk Jte őket! — kiáltotta. Meg is történt. A két csendőr a földre került, a kubikosok elszedték fegyvereiket, levetkőztették őket, azután belerondítottak a kakastollas kalapokba. Ez már összetűzés volt A szép kiállás jó példa lehetett volna, arra, hogy az elnyomó hatalom fegyvereseivel is sikeresen szembe tud szállni az elnyomottak összefogott ereje. Ennek az alapvető tanulságnak a levonását azonban akadályozta az a derű, amit a kalapba rondítás váltott ki a község lakóíbóL Az elnyomás elleni kűzde-. lemben fontos lépés volt, amikor a legtudatosabbak felismerték, hogy a lakosság együttérzésen alapuló támogatása nem elegendő a sikeres harchoz, szükség van a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége legális formája mellett a baráti erőket szorosabban összefogó szervezetre. Az úttalá- lás nem volt könnyű. Az elnyomó rendszer csírájában eltaposott minden olyan törekvést. ami túlmutatott végcéljával a szociáldemokrácia jobboldali elemeinek tevékenységén és egy kicsit is közelített a kommunista párt programjához. A baloldali erők összefogásának egy kísérletéről így szól egy csendőri jelentés: „Kovács (Jágerl János nagyhalász! lakos elment Bo- da Gusztáv nagyhalász! lakoshoz és azt mondta neki: „Hagyjon félbe már azzal az úri párti magatartásával, lépjen be a szociáldemokrata pártba, mert itt őneki, mint ilyen jó fogalmú írástudó embernek még nagy jövője lehet, amennyiben itt annyira megerősödnének, hogy országgyűlési képviselőt is választhatnak, akkor még Boda képviselő is lehetne.” Ezek után Boda megkérdezte, hogy a szervezkedésnek mi a tulajdonképpeni célja, mire Kovács azt felelte, hogy egyelőre céljuk az, hogy ha meg tudnának erősödni, hogy 500—600 tag volna Nagyhalászban, akkor irodát kapnának és választhatnak maguk közül egy képviselőt, aki Bu- pester. járna őket a pártban képviselni Ha ez május hónapra megtörténhetne, akkor már a nyári mezőgazdasági munkálatokra megkötött szerződéseket a munkaadókkal felbonthatnák, és minden 25 főnyi tag után választanáé bizalmi férfiak kapnák meg a munkabéreket, nem pedig a munkaadó. Aratáskor nem a tizenegyedik, hanem a nyolcadik kereszt kalász lenne az ő aratórészük. és még mellé szalonnát Is, pálinkát is adna a munkaadó bőven, Mindezek dacára Bódét a pártba való belépésre nem lehetett ezideig megnyerni. Mikor mindezeket Méltóságod tudomására hozom, kérem saját hatáskörben! intézkedéssel odahatni, hogy a párt Büdszentmihályon és Nagyhalászon nieg ne alakulhasson, tekintve, hogy az előjelekből arra lehet következtetni, hogy a megalakulandó pártok igen agresz- szíven találnának működni” ÉS AZ ALISPÁN „saját hatáskörben! intézkedéssel” sietett a nagyhalásziak merészségét megtorolni. Eszünkbe jutnak Anatole France ironikus szavai, amelyeket az elnyomó hatalom szolgájáról, a bíróról mond: „O a dogmára támaszkodik: a 64-es rendőr vallomása szent. Az ember tévedhet, a kard nem. A társadalom alapja az erő alkalmazása,” Később a kommunista párt tevékenységének élénkülése Nagyhalászon is éreztette hatását: a legtudatosabbak megtalálták azokjat az ösvényeket, amelyek az elnyomó hatalom előtt felderítetlenek maradtak és kapcsolatot kerestek a legforradalmibb párttal. A párttól kapott útmutatásoknak, tanácsoknak, elméleti segítségnek nagy hasznát vették a szegényparasztok és cselédek mozgalmainak szervezésében. Tehát lehetett egy kis reménység — ha biztosíték nem is volt —• arra, hogy szervezettséggel sikerül valamiképpen beleszólni a sors járásába. Mondták is a nagyhalászlak.: Reménység tartja az embert! Bizony, sok telet kihúztak reménységgel. Természetesen voltak sokan, akik vakon, minden reális alapot nélkülöző dolgokban reménykedtek. Például abban, hogy Horthy rendszerétől földet kapnak — ingyen. Ez a remény — amin* a történelem bizonyítja — nem teljesüli S amikor as emberek ebben reménykedni is elfáradtak — akkor — amint égy visszaemlekezé- . idős halászi ember mondta —*■' Lemondtak arról, hogy vala-> ; ha ingyenföldhöz jutnak; „Én már azt tartanám —• mondta ekkor —, hogy nem kell a föld örökbe, csak munkálni adják. Ha öt hold földre beengednének, úgy eldolgoznék én abban, mintha király volnék. Ha adnak harmadost, úgy kenyeret adnak a szánkba!” Mások azt mondták: „Nem akar itt senki úr lenni, csak egy kicsit élni akar!” És amikor kiderült, hogy harmados földet sem kaphatnak, „Amikor már nem volt mihez tekered- ni, talált kincsekről beszélgettünk! Mert volt rá ritka példa, hogy akadt Nagyhalászban is olyan szerencse«; ember, aki a földben kincset lelt'* A TÖRTÉNELEM AZT BE* ZONYlTJA, hogy sem a tragikus színezetű lemondás, sem a „talált kincs” reménye nem hozhat megoldást Célba ‘ csak a forradalmi küzdelem vitt! fFolytatjukj Szabó