Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

I 1974. december 25.' KBLBT-MAGTAROHS*A« Városaink is megkezdődött a változás. Nyírbátort eddig is a legvárosiasabb szabolcsi te­lepülésnek neveztek sokan, mert kevés hely dicseked­het olyan kedvező adottsá­gokkal, mint Nyírbátor fő­tere. Itt már nemcsak a tor­nyos tanácsháza, hanem át- ellenben vele modern köz­épületek sora teremti meg néhány pillanat alatt az ur­bánus érzést a vendégben. Váci „szőke városa”, Nyír­egyháza legszőkébb része az egykori gyümölcsös és sző­lődombok helyén szédüle­tes gyorsasággal felépült — és még rr\a is épülő — Jósa- város. Aki északról közelíti a megyeszékhelyt, s látja a toronyházak esti kivilágítá­sát, gyakorta lelassítja a járművét, hogy gyönyörköd­hessen az eléje táruló pa­norámában. Elnézést kér a krónikás a túlfűtött szavakért, hiszen amit eddig elmondott, az mind igaz, de nem a teljes valóság. Bármennyire is volt dilemmában a fotóri­porter és az újságíró, hogy a legjellemzőbbet válassza ki a képeslapok közül — mert olv sok az új létesítmény, nagy a választék! — a teljes igazság magában foglalja a komfort nélküli lakáso­kat, a sötét mellékutcákat, a szűkös kereskedelmi háló­zatot, s a kevés gyermekin­tézményt is. A teljes igaz­sághoz tartozik: nem mipdig sikerült maradéktalanul megvalósítani a terveket, s hogy a pénzből sem telik mindig a legszükségesebbek­re sem. Megyénkben a la­kosság csaknem egynegyede él már a városokban, — mégsem mondhatjuk, hogy minden városlakó városi kö­rülmények között, annak megfelelő szinten él. Azok tudják ezt leginkább, akik az idei esztendőben is hiába vártak lakásigényük kielé­gítésére, vagy arra, hogy az ő utcájukban is jó minősé­gű vizet adjon a kút, s hog*' a kisgyermekkel ne kelljen a fél várost keresztül gyalo­golni a bölcsődéig, az óvo­dáig. Ez a négy kép épületeket mutat. Ám nemcsak épüle­tekben gyarapodott, gazda­godott az idén megyénk négy városa, hanem olyan értékekkel is, amelyeket fo­rintban nehéz kifejezni. Miként lehetne ugyan meg­mérni, mennyire erősödött 1374-ben négy városunk la­kóinak közössége! Lehet-e valamiféle arányszámot for­málni arra, hogy az előző esztendőhöz képest mennyi­vel jobban ragaszkodnak már szűkebb világukhoz a szabolcsi városlakók; meny­nyire inkább büszkébbek két kezük munkájának ered­ményére ! A képek nem csupán 1974 eredményeit jelzik. Évek, hónapok kemény küz­delme kellett ahhoz, hogy lencsevégre kaphassa a fo­tóriporter az urbanizáció, a városszerkezet változását az itt látható képsoron. Angyal Sándor Elek Emil Nyírbátori látkép. Toron> ház a lóscivároíbaa. Mátészalka centruma. Parnszisors 2000*l>en Egyáltalán lesznek-e az ezredfordulón parasztok? A hagyományos értelemben ta­lán ma sincsenek. A szántó­vető, igyekvő, de a nehéz viszonyok között soha előre nem jutó gazda képe a ré­gi kalendáriumok homályá­ba merült. A ma szövetkeze­ti parasztja szakosodott, bár munkájának eredménye most is sokszor a természettől függ. bár kötődik a földhoz, életének mégsem ez a meg­határozója. Egy fehérre meszelt falú, barátságos kis szobában ülünk le beszélgetni a szé- kelyi Búzakalász Termelő- szövetkezet majorjában. A baromfigondozók pihenőhe­lyisége ez, ahol a háziasz- szonyi tisztet Pásztor Fe- rencné tölti be, mellette Ha- mik Miklós, a tanasztalt traktoros és Szikszai András raktáros mondja el vélemé­nyét. Együtt beszélgettünk ugyan, de a jövőről alkotott elképzeléseik különböznek, aszerint, hogy a jelenben ho­gyan látják helyzetüket. — Nekem az az elképzelé­sem, hogy 25 év múlva nem így fogunk állni, hanem még jobban — vélekedik Szik­szai András. — A raktáro­zásban amit látni egy válla­latnál. azt a szántét biztos elérjük mi is. A beszélgető partnerek kö­zül a legfiatalabb. A maga 24 évével szinte a korlátlan lehetőségeket példázza. A közelmúltban végezte el a raktárosi tanfolyamot, látott, tanasztalt másutt is, más módszereket. — Még ezelőtt három év­vel minden második ember kapálta a háztáji földjét — folytgjja. — Most már nem megy. Akkor meg. 2000-ben, biztos, hogy olyan lesz a me­zőgazdasági munka, mint az iparban. Mi se leszijnk rosz- szabbak, mint egy inari munkás. Ha neki lesz egy kocsija, nekem is. Ha az úriember, aki a munka után sétál, én is az leszek. Az ezredfordulón Szikszai András javakorabeli munka­bíró ember lesz. Az, akinek a tapasztalatára számítanak a többiek, a fiatalabbak. — Az a munka b;ztos má- sabb lesz. A raktárban is, lehet, hogy csak gombokat kell nyomogatni, géo hozza ide, ami kell. De elfogy a netjéz ipunka másutt is. Az almáért nem kell kaoasz- kodni, valami szerkezettel majd lerázzák, gvorsabban is megy, könnyebben is. Lát­tam a múltkor egy filmet. Azon a sövényre hagyott gyümölcsöst se kézzel met­szették. A géo mellett volt egy ember, beállította, úgy metszette le a gép az ága­kat, ahogy kell. — A lakásban meg? Ha helikopterem nem is lesz, de kocsim biztosan. Most még nekünk luxuscikk. Akkor ta­lán minden második házban lesz. mint ahogy hűtő,. mo­sógép. gáztűzhely lesz min­denütt. — Még kölyök voltam, 18 éves, amikor traktorra ül­/úri bácsi, a-3 matek ta­na kit a diákok csuk Logarnak becézte fúziódra ott állt es várt a b Alíves barokk- román stílusú ta- nícshiza bejára iánál. Mindig itt van, ha hívják, ha érkezik a díszes iniciálás arany ' betűvel hímzett esküvői meghívó Sok di/>’ csíny sze teplője Logar sok-sok esküvő' látott az elmúl évtizedekben. És sok mama ked vencértek volt cin kosa. amikor el­hallgatta a sze­kundákat, vagy váltig állította, ha egy-egy papa, ma­ma érdeklődött rosszcsont fia után hogy jár, mái hogyne járna a korrepetálásra. Ezzel aztán meg­nyugodtak, Loga. meg lelkiismereti nek megnyugtató sául elrebegeit égi miatyánkot bűn- bánásképpen. s ez zel letudta a ha tagságot, bár so­ha nem számított arra, hogy vétke­it — ha volt? — megbocsássa a te­remtő Inkább azért tette, hogy szerény kis nyug­diját néhány fo­rinttal kiegészít­se. Így aztán hall - gatott. Ott állt a feljá­róban, cipelve hetvenöt esztendő küzdelmeit, örö­meit, csínyjeit amivel megáján dékozták a diákjai Várt. Végül meg jelent sötét ruhá jában, ünnepélyes arccal az anya- könyvezető és ki­tárta a szárnyas ajtót, hogy zavar­talanul be tudjon jönni az ifjú pár az őket kísérő örömszülök a ro­konok, ismerősök barátok sora. S végre feltűn az ifjú pár Gyu­ri, a munkáscsa Iádból származó éleseszű tanít­vány, akire Gyuri bácsi büszke volt. Űgyis, mint diák­jára, s úgyis mint druszájára. Jobb ján fehér nadrág­kosztümben Jutka, a kórházi asszisz­tenslány. Szőke fürtje éppen ki­buggyant a fehér leheletfinom fá­tyol alól, arca rózsapírban égett a boldogságtól. És amikor az anya­könyvvezető rpeg- kérte a jelenlevő­ket, legyenek szí­vesek felállni, j az ifjú párhoz for­dult, hogy kérdé­seire határozottan válaszoljanak, Gyuri bácsin, a matektanáron kí­vül aligha tudta valaki a jelenle­vők közül, hogy Gyurkának, tanít bányának, a nsé­bölcs emberekre jellemző huncut­sággal, s gondolat ban végigvonult benne a négy esz­tendő, amíg taní­totta Gyurit ak immár az egye tem egyik kiváló sága lett. Büszke volt rá, mert ö azt is tudta, hogy Gyuri, a jövendő­beli mérnök sajá1 két kezével gya­lulta, faragta, esz- kábálta és formál­ta a nászágy, c. szekrény, asztal, fotelek minden darabját. Egyik barátja műhelyé­ben készült a bútor Két teljes hónapot fordított rá. S ha számítjuk, hogy erre szabad idejét áldozta fel, igazán szép teljesítmény. nem szegények, hogy a legfonto­sabb ne lett vol­na meg. De bútor­ra már nem jutott pénz. Közösen vá­sárolták meg a bútornak való fa­anyagot, s Gyuri kis segítséggel el­készítette. Álltak is hall­gatták a szívhez szóló szavakat. Aztán újra fel­csendültek a nász­induló kellemes, ünnepélyes ak­kordjai. Ott le­begtek a díszes, virágok illatával belengett helyi­ségben, betöltve az emberek, a fia­tal pár szivét-lel két. AZ anya- kőnyvvezető le­nyúlt egy kisci- póért, felemelte és ítssyújtottm az tf­fú férjnek. Le­gyen ez a békes­ség, a bőség és a szeretet jelképe. Soha ne fogyjon el asztalotokról. Zúgott a nász­induló. Gyuri bá­csi, a matektanár megcsókolta az if­jú asszonyt és Gyurit, egyik leg­kiválóbb tanítvá­nyát. Ez volt a huszonötödik es­küvő az idén, amelyen Logar, a matektanár jelen volt. Vajon meny­nyi lesz még? Lassan, kissé cso­szogva, lépteire vigyázva etmdult a lépcsőn lefelé, s törékeny alakját a boltíveket elhagy­va elnyelte a tej- fehér köd r. k. tem. Azóta Is szereim a gépet, élek, hajok értek — mondja Hamik Miklós. — így könnyebb lesz el­képzelni a gépesített mező- gazdaságot. — Lehet. Én valami újat szeretnék, valami újfajta munkaszerkezetet. Ahogy most vagyunk, az nem jó. Ahhoz, hogy az ember a fejlődéssel lépést tudjon t ir­tani, /valamit tanulni kel­lene. 3 Valamit, de mit. Nála ez a legnagyobb kérdés. Együtt volt a tsz-szel, amikor vál­ságos volt a helyzet, egy: do­bén párttitkár is volt, aztán újra visszaült a gépre. Most kimondva, kimondatlanul az elmenést fontolgatja magá­ban. Ügv érzi talán, hpgy 38 évesen kiöregedett? Hi­szen jó húsz év múlva is munkaképes korú lesz. ha nem itt, másutt dolgozni kell a családért, magáért. Bólo­gat arra. hogy 2Q00-ben a tsz-ben úgy alakul a sor­suk. mint a m unkátoké, csak éppen magamagát nem tudja elhelyezni közöttük. — Amikor bejönnek a kampánymunkák, a 10—14 órát akkor is le ken dolgoz­ni — tör ki belőle. — A gyárban meg letelik a mű­szak. utána ki bánja. Van szabad szombat, oihenés. — Ahonnan kezdtük, ah­hoz kénest rettenetes fejlő­désen mentünk keresztül — ismeri el. — Hogy mi lesz, talán el sem képzelhető. Ami most valahol megtör­ténik *íj dolog a mezőgazda­ságban. az egv év múlva már itt van. Ha elérem a nyugdíjat, utána nem fogok dolgozni egy percet sem. Ugv élek majd, mint a vá­rosi ember. — Engem még nem dolgo­zott ki senki — említi Pász­tor Ferencné. Benne van ebben az egy mondatban a munkakedv. a munkabírás éppúgy, mint a tenniakarás. a többre vá­gyás. Éppen könyveket for­gatott a kezében, szorgal­masan jegyzetelt, amikor be­kopogtattunk. — Pedig de nehezen megy ez a tanulás — sóhajt. — Ccak más. hogv 18 éve hagy­tam abba. Sokszor elmon­dom. inkább elhordanék he­lyette néhány zsák táoot Ki­bírja megjegyezni, kimonda­ni azt a rengeteg fajtát. Pásztomé baromfigondo­zó szakmunkás lesz. Ha zsörtölődik is a tanulás miatt, érti, tudja a jelentő­ségét. — Nem tudom én, hova jutunk 25 év alatt — sza­badkozik. — Most is látom, kis busz, nagy busz, már a határba úgy mennek a fa­luból. Addigra meg nem fo­gunk csak nyolc órát dol­gozni, vagy még annyit sem. Elmegyünk kirándulni, nem úgy, hogy Nyíregyházán se jusson túl az ember. Az anyósom is 60 éves, aztán Romániába küldték, üdülni. Negyedszázad múlva biz­tosan többszörös nagvmama lesz. A két lány addigra férjhez megy, vagy itt ma­radnak. vagy elkerülnek. — Már csak ne arra a sorsra jussanak a gyerekek, mint mi — mondja. — Igaz, a kicsi, a 11 éves. amikor itt volt, kérezkedett. hagy néz­ze legalább az ablakon át a kacsákat, aztán ha elvégzi az iskolát, akkor ide jöhes­sen. Akkorra ugyan biztos nem ilyen lesz. önetető, ön­itató villannyal. Gépnél megy maid minden, ahogy tervezik. KI hitte volna, hogy így fejlődünk? A jövő kutatását futuroló­giának hívják. Tudományos és kevésbé tudományos módszerekkel próbálják elő­re megjósolni a jövendőt, legalább a fő Irányokat meg­szabni. Annyit sejtünk, hogy addigra jóval kevesebb em­ber elég lesz a mezőgazda­ságban, helvettük a gének dolgoznak. Átalakul a pa­raszti életforma is ennek nyomán, a tanult gépkeze­lők. szakmunkások tesznek majd azért, hogv mindenki­nek Jusson hús, kenyér az asztalára. Lányi Botood Keleti bazárnegyedhez hasonlította igen találóan néhány évvel ezelőtt Móricz Virág Mátészalka főutcáját. Apró kirakatai Ví& ütött-ko- pott épületeivel, s a járda fölött cégérként lengedező ruhaneműekkel valóban olyan érzést váltott ki az idelátogatóban a Bajcsy-Zsi- linszky utca, mintha nem is Magyarországon járna. Ez jutott eszembe, amikor fotóriporter kollégám négy képeslapot tett le a szer­kesztői asztalra megyénk négy városáról. most tes­sék egy pillantást vetni az alul lévő képre. Ez ma Má­tészalka központja, és nem is a teljes központja, annak csak egy részlete. Egy ke­zünkön is meg tudjuk még számlálni, hány éve nyilvá­nították várossá Szatmár központját, és íme: a kép láttán úgy tűnik, ez valame- lyik patinás magyar vá­rosból való -részlet.. A Kisvárdára utazó előbb megcsodálja a nyugati autó­bánokhoz hasonló új or­szágutat, amely a lovaspá­l.yánál éri el hazánk legke­letibb városát, aztán zsák­utcákat kerülgetve jut be a központba. A központba, amelynek még nincs olyan magával ragadó külseje, mint .a mátészalkainak, hi­szen jórészt csak a Szabolcs Áruház, s most az „olajos­ház” jelzi a főutcán, hogy itt Sóviiáz Kisvárdán. 0 szaki egyetem ki­váló tanulójának ő adta kölcsöi völegényi arany gyűrűjét, s Jutka karikagyűrűjére pedig a kórház osztály, a rönt­genben dolgozók „dobtak” össze karácsonyi aján­dékba a pénzt. Ez volt a nászúján dékuk. Itt volt most az asszisztensgárda. Ilike örömében sírt, Klári asz szony boldog volt hogy legkedve­sebb tanítványa révbe jut, as örömszülők i* el elnyomtak egy- egy lecsurrant könnyet zsebken dőikkel. Csak Gyuri bácsi, a ma­tektanár mosoly gott, m #r«| Esküvő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents