Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

lOSLBT-MAGYARORSZXO m^ESSmÖFfc '1 „Ä2 ország, a társadalom jövőjéért érzett felelősséget olyan irányba kell fejleszteni, hogy emelkedjék a több gyermekes családok száma, s e csa­ládok élvezzenek megkülönbözte­tett támogatást, övezze okét közmeg­becsülést’ (A XI. kongresszus irány­elvéiből.) Ű gett az arca, nedvese- . dett a tenyere. Törül­hette. Titkon azt . számolgat­ta, méricskélte, mennyit' kell lépnie ebben a nagy behe- mót, .gumicsizmában, migtel- jüt a nagy hosszú asztalig, amely ott állt az'ebédlő, vé­gében. Gondolatban már ke­zét is fogott az igazgatóval, s kigondolta, hogyan fogja megköszönni azt a gondos­kodást, amelyben részesítet- ték elmormolta magában. Juhász Istvánná, ez a toré- kény kis asszonyka, akt hat gyermeket szült a világra, készült élete eddigi legna­gyobb szereplésére. Átvenni a kollektíva karácsonyi aján­dékát jelképesen az igazgató- tói, dr. Szendrei Istvántól, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat igazgatójától. Ö csak a nagy tapsot hal­lotta, mire megfordult, mást semmit. Ez végig kísérte, míg visszatalált Övéi, a mun­káslányok-asszonyok közé. Elmaradt a köszönet. Még szerencse, hogy így történt. Ügy érezte, boldog még a fe­hér fityula, a habfehér kö­Í ieny is rajta. Amikor oda- éptem mellé, hogy szóra ‘ bírjam, könnyet nyomott el. Nem tudott szóhoz jutni örö­mében, boldogságában. Csak egy mondatot hajto­gatott. , „Nagyon váratlanul jött. Nagyon.” Építkeztek, hat gyerekkel van. s nem is tudia, mikor jutottak volna odáig, hogy tv-készülékre gondoljanak. Pedig nagyon kell. Ott, ajiol iskolás gyerekek vannak „kikötötte” a gazda­sági-társadalmi vezetés, ró­luk . kell gondoskodni. Elő­segíteni a művelődésüket. Az ünnepélyes aktus előtt! estén egy bizottság kereste meg a Juhász családot. Ott laknak a vállalattól nem messze Öroson, a Jókai út kettőben. Pici, új, összeiz­zadt, összekuporgatott kis otthon. Végtelenül örültek a gyerekek, amikor megtudták, hogy nekik is lesz tv-jük, Juhásgné tejfejtő segéd­munkás a vállalatnál. Ez év június 4-én került ide. Szükség hozta, a kenyérről való gondoskodás Férje vá- gonrakodő fogdmegmurikás az almatárolóban már tizen­két esztendeje. Havonta át­lag 2100-at keres. <3 1600-at és 1920 a- családi pótlék. Az ember sokszor beteges, ott­hon kényszerül. Ilyenkor van szülői felügyelet csak a gye­rekekkel. -Máskor a hetedi­kes. 12 esztendős Ilonka vi­gyázza a kistestvéreket, ö gondoskodik róluk. Mert a - többi még kisebb. Erzsiké 10, J"” * o °lsti 6, Zsolt 4 és Sá­ra 3 éves. Most könnyítettek nemré­giben az édnsanva gondján. Zsoltot. Sárikát felvették az OViba. Űgv érzi lassan rév­be jutnak. Két éve építették a másfélszobás hátat. A sa­játjuk összedőlt. Itt á csu­pasz telek volt. Ezt a mamá­iktól kanta az asszonvka. Minden fillérüket erre ku- porgaH-ík. Húszezret kaptak áz - almatárolótól. melyet húsz hónap alatt kell vissza­fizetniük. tgv kantak még Ötvenezret az OTo-től s fe- dé’ lett a család feje fölött. Be van-e rendezve? Szo­morkás mosolv nvonnia el a boldogabbikat. Ntem. nincs. Csak a konvha Üres az elő­szoba is. a szoba is. Két vas­ágy, eev rokamiészerűség és a vo’-'-habutoj-. Otthon. fészek. csupa ágyakból. A tv-készülék az üres szo­bába kerül. Ez lesz benne az első bútordarab. Szimbóluma a nagy csalá­dosokról való gondoskodás- Mk. isszacsengett. fülébe a /. Y név, .• amikor meghal­lotta, hogy szólítják. Mora- vécz Pollié ö lenne, rágon­dol tak ? Nem, ez nem lehet, van' másik is itt, biztosan ‘áz. Aztán valósággal kifüszltoi- taki s kezébe adta., az igaz­gató az emléklapot, amely a tv-ajándékozásról szóL Vannak törtéletű édes­anyák, akik egyedül kény­szerülnek egy családot tar­tani is. nevelni is. helyette­síteni apát is. Moraveczné négy kiskorút nevel-gondoz így hat esztendeje. És hat­vankét esztendős édesanyját is. „így élünk hatan,” Nyolc esztendeje dolgozik a tej­iparban. Tejfejtő segédmun­kás. Nehéz-e? Amikor haj­tás van. igen. de könnyíte- nek egymásnak. ..Inkább, azért nehéz, mert délelőtt otthon faradok el Én kértem, ne­hogy félreértsék, nem sze­retném. Négy gyereket kell készítenem. Reggel fél 7-kor kezdem. Nálunk ébresztő van. Ez a szökési, ez a rend. Először elmegy a 15 evés kislányom, Ilonka. Itt dolgo­zik a vállalatnál ő is. Hat­órás. Utána negyed 8-kor indul a nyolcadikos fiam. Viktor, majd félkor a két kicsi, a harmadikos Mária és az elsős Zoltán*’. Nem messze van tőlük a IV-es Iskola. <3k az ötvös utcában laknak. És nagyon jó, hogy mindhárom napkö­zis. reggel 8-tól este fél 6-i« ellátást, felügyeletet kannak, „így nyugodt vagyok” ö, ' a mama délután fél "2-re iön, s itt dolgozik este 10-ig. Nem, nem. nem panaszként mondja képzeliem el, mire ő haza kerül, már ágyban a család, s a kiscipők, ruhács­kák. itt-ott. S ha nem túl fá­radt, még hozzáfóg kipucolni, varrogatni. Ha nagyon fá­radt. marad másnap kora reggelre. Mert tisztán, szé­pen kell iskolába menniük a gyerekeknek. . . ; í Ezután nem találja ágy­ban, őket este tíz Órakor. Ott ülnek majd a ;tv-készülék előtt, s várják a mamát. .,E1- tátják majd a száiukat is, ha megtudják, .valóban igáz, ajándékba ezt kapták. Mert még nem tudják,” Náluk mindenről, minden fillér sorsiról tud mindenki a! családban. A legapróbb is. November 7-én 2800-at ka­pott, plusz az igazgatói di- csérettel 800-at. Fillérre el­számolna most is vele,: hová tette. Bútort vettek. Vitte magával a két nagy gyere­ket. ígv lett rekamié, két fo­tel, két 6zék, kerékasztal „Maga is • őrülne, gondo­lom. ha ilyen nagy meglepe­tés érné. Ne haragudjon, csak ezt tudom mondani. Csak így. mert nekem csak hét iskolám van. Tudja, mit jelent az. ha érzi az ember, hogy vannak mellette, körü­lötte is? És gondolnak rá?! Érzem, hogy egy nagy csa­ládnak vagyok a tagja.” Ha­vi keresete 2150. Ez a leg­több „Nem is gondoltam, hogy így nyilvánítják ki a szeretetek gondoskodást. Mert tudja, ha az ember pénzt kan az más. Ez az igazi. En­nek van értéke. Ha a gyere­kek most tudnák. biztosan elkérezkednének az iskolá­ból, s rohannának ide.” N óta van róla. hogyCsi- csónénak három lánya volt, de Vlácsovics András­nak négy van. A szerelőből előreavanzsált gépkocsiveze­tő, meglehet Izgalmában nem jelent meg. Rttstellte a szereplést. Szávát alig halla­ni. Tizenkét esztendeje dol­gozik á tejiparnál, ő az or­szágutak vándora munkása. Nagy rumliban1 találta őket a bizottság. Meglepőd­tek. Nem hitték, hogy ko­moly. Késő estig minden esetre témát adott a népes családnak. Főleg a négy lány örült. Ili már 16 éves, a kö­vetkező Erzsiké 15, Jutka 12 és Ági a kicsi 8. Bajlódik-bíbelődik a sza­vakkal, mit is mondjon, ho­gyan köszönje meg, csak fészkelődik a széken. Elég gond a kis lakás. Ott lak­nak négy na-vnUbacskr lány­nyal egy másfél szobás la­kásban a Stadion út 12, I. emeletén. „Nem lehet az ember négy lánnval érlel nappal egy fedél alatt”. La­káscserét kértek a tanács tói. Benn van az irat. ígér­ték; intézik év végéig. Nem hiszem. hogy lenne belőle 1974 végéig valami.” Talán. Sok gyerek sok és nagy gond. Ő most tudja. „És lá­nyok kérem. Divat, csizma, télikabát, cipő.« Egyszerre négy-öt pár kell Persze a feleségem mond le a javuk­ra. Nekik legyen. Tv-re csali a lakáscsere után gondol­tunk. De hol van az még?!” Hálálkodik, keresi a sza­vakat. Pereg a film. Az igazgató a pártszervezet titkára, az szb-titííár, KISZ-titkár ösz- szédugták fejüket. Döntöttek. December 17-én rendkívüli kibővített szb-ülést hívtak össze. Szóvivő az igazgató. Egyetlen napirendi pont van. Segíteni a nagy családosokat. Nem, nem emlékeznek ilyen örömteli, rövid tartalmas ta­nácskozásra, . L Sugárzott az emberek ar­ca. Döntöttek. Bizottságok alakultak/ akik felkeresték a nagy családosokat Számuk 81. Olyanok, akiknek több gyermekük van, vagy egye­dül nevelik őket. Aztán szű­kítették a kört a „zsebhez”, a közös kasszához. Tizenkilenc az olyan csa­lád, ahol négy gyerek vagy ennél több és egyedül nevelő szülők. Valamennyi munkás- család. Tíz család: a négy gyer­mekesek tv-készüléket, öt család, — ahol erre nagy szükség van az apróságok miatt — hűtőszekrényt, s kettő-kettő centrifugát és porszívót kapott ajándékb­an vállalattól, a nagy család­tól Pénzértéke: 90 ezor forint. Erkölcsi értéke vajon meny­nyi? Farkas Kálmán Húszéves voltam, amikor szülőfalumat villamosították (1951-ben), nagyapó a 70-hez közeledett, amikor saját la­kásában először villanykap­csolóhoz nyúlt — meglehető­sen félve —, a mai gyerme­keknek viszont a villany ter­mészetes, bárhol élnek, mert fényben születnek és fénybcD nőnek. fel. Mátészalkán lakunk. Vé­letlenül éppen abban a vá­rosban, ahol 86 évvel eze­lőtt, 1888-ban a mai Magyar- ország területén az első vil­lanylámpák kigyultak és fényt sugároztak. A Rákóczi és a Kossuth utcák sarkán ma is áll egy villanyoszlop, amely ha nem is a legelső volt az országban, de min­denképpen az elsők közül való. ' Magyarország villamosí­tása tehát Mátészalkán kez­dődött 1888-ban, sokáig meg­lehetősen lassan haladt, s csak a felszabadulás, után gyorsult fel. A fény vezetéke sok százezer kilométer teker­gőzés, hurkolódás után — ez is milyen érdekes! —* vissza­tért kiinduló pontjához: 1963 augusztusában, Mátészalká­tól 20 kilométernyire, Apoi- liget községben fejeződött be az ország villamosítása. Ott ts áll egy oszlop, az úgyneve­zett „utolsó”, amelyet a má­tészalkai „elsővel” együtt ha­marosan, hazánk felszabadu- \ lásámk 30. évfordulóján em­léktáblával jelölnek meg. Akkorra elkészül Mátészal­kán az a kiállítás is, .amely bemutatja Magyarország vil­lamosításának történetét ea a villamosenergia-ipar fejlő­dését, A TITÄSZ mátészalkai üzemigazgatósága 1970-ben alakult meg, hogy a fehér- gyarmati, mátészalkai, nyír­bátori és vásárosnaményi já­rásokban központja és raz- dája legyen a villamosítás­nak, a villamosenergia-szol- gál tatásnak és minden egyébnek, ami a villanyener­Millió fényforrás giával kapcsolatos. Miért volt szükség éppen 1970-ben ön­álló igazgatóság létrehozásá­ra Mátészalkán? A kérdésre Zámbó József, az igazgatóság fiatal vezetője válaszolt. — Azért, mert akkor kez­dődött az a gyors ütemű ipa- .' rosítás, amelynek tanúi va­gyunk, ugyanakkor rohamo­san nőtt a mezőgazdasági üzemek villamosítása és energiaigénye, de a lakossági igények is megnőttek,, hiszen • ma már alig van olyan ház­tartás, amelyben ne lenne valamilyen villamos energi­át fogyasztó gép vagy készü­lék. Az utcai közvilágításban is új igények születtek, min­dent korszerűsíteni kellett, hiszen a villamosítás ugyan globálisan befejezett tény, de a fejlődése, korszerűsítése nem áll meg soha... Hogy milyen gyors ez a fejlődés, korszerűsítés — sok tény és tétel bizonyítja. Még­is, a legfontosabb: a TIT ASZ mátészalkai üzemigazgatósá­gának területén ma a lakos­ság, az üzemek és a mező- gazdaság több villamos ener­giát fogyaszt, mint 1967-ben egész Szabolcs-Szatmár me­gye. Az energiamennyiség fo­gyasztásának ilyen rohamos emelkedése nemcsak azt je­lenti, hogy új gyárak, üze­mek, lakótelepek épültek, hanem azt is, hogy fejlődött, kapacitásában bővült és kor­szerűsödött az energiaszol­gáltatás. A mátészalkai kör- zetben például, a villamosí­tási beruházások összege az 1969. évi 11 millió forintról 1974-ben 25 millióra emelke­dett 1370 óta megépült a mátészalkai 120/35/20 kilo­voltos transzformátorállomás. Fehérgyarmaton az árvíz a ré­gi transzformátorállomást el­Üj üzemcsarnokot avattak a Csepel Motörkerékpúrgyár I nyírbátori gyáregységében. (Hamme! József felvétele} pusztította. Helyette új, kor­szerű 120/20 kilovoltos épült 1977-re elkészülnek az új,, ugyancsak 120/20 kilovol­tos transzformátorállomások Nyírbátorban és Vásárosna- mányban is, — A négy nagy állomás jelenlegi felméréseink sze­rint 2000-ig korszerű szinten és eszközökkel biztosítja körzetünkben a villamos energia szolgáltatását mondotta Zámbó József, az igazgatóság vezetője. —- A belső kapacitásokat azonban még ezekben is növelni tud­juk. Mátészalkán, a TITÄSZ üzemigazgatóságán, több lel­kes és fiatal villamossági szakemberrel gyorsan megál­lapítottuk és kiszámítottuk a következőket.’ Jelenleg a kör­zet községeinek és városai­nak utcáin, terein körülbelül 20 ezer közvilágítási lámpa, vagy más fényforrás (fény­cső, búra stb.) világít. A la­kossági fogyasztók (családok, háztartások) száma 1974-ben 56 561 volt. Minden családra (háztartásra) átlagosan öt villanyégőt számoltunk, ami összesen több, mint félmillió darab. De ez csak szerényen becsült szám. Az igazság az, hogy sok lakásban — falust házban, háztáji gazdaságban is — 20—30 villanyégő van. s ha nem is egyszerre, de ezeket mind használják. Ha az iskolákat, irodákat, hiva­talokat, egyéb intézményeket is számításba vesszük: csak a mátészalkai körzetben egy­milliónál több villanyégő és más fényforrás világít, a többsége egyidőben. De szá­mítsuk még hozzá a lakossá­gi — tehát a nem termelési — fogyasztáshoz a rádiók, te­levíziók, háztartási gépek, vízmelegítő boylerek, mag­nók, lemezjátszók, villamos kismotorok tíz- és tízezere* t is. Lámpaegységben kifejezni ezf a fogyasztást nem lehet, — Felesleges is — mondot­ta Zámbó József. — Egy a, lényeg: a legnagyobb, az első számú fogyasztónk a la­kosság. Ezután következnek az Ipari üzemek, majd a me­zőgazdaság. — Évi átlagban mennyivé! nő körzetükben a villamos- energia-felhasználás?-Húsz-huszonöt százalék­kal? — Pazarlást nem tapasz­talnak? — Nem merném azt mon­dani, hogy nincs pazarlás, vagy' inkább figyelmetlen­ségből eredő felesleges fo­gyasztás. Van, de a mi szak*, tanácsadó szolgálatunk arra is hívatott, hogy megtanítsa fogyasztóinkat az energia gazdaságos felhasználására. — Energiaszolgáltatási kor­látozást szoktak alkalmazni? — Nem. A korlátozás ná­lunk ismeretlen fogalom. — Honnan kapják as energiát? — Az egyesített közép-eu­rópai rendszerbőL íszendreí» Egy vietnami karácsonya Mátészalkán , K özéptermetű, sovány férfi. Mondhatnánk úgy is: szívós kinézetű, ener­gikus külsejű ember. Fekete haja, szinte gyerekes vonalú arckiíejezése láttán, az első benyomásra talán senki sem gondolná róla, hogy már az ötven felé közeledik. Csak mélyenülő, mandulavágású szemei tükröznek néha egy ki$ fáradságot, de ezt is ha- már elűzi az egész embert átható belső hév. Nguyen Van Phuc hazája Vietnam. Nős, két gyerekük van. A felesége Szabolcs-Szatmár megyei születésű. Valószínű ez is az egyik oka, hogy most éppen a megyében él­nek. Ennyit tudtam meg róla az első találkozás után a ME­ZŐGÉP mátészalkai gyár­egységének főmérnökétől, aki előzőleg bemutatta. S hozzá tette még azt is, hogy fegyelmezett, szerény ember sokat és kitartóan dolgozik lehet rá számítani... Má­sodszor nem sokkal később, közvetlenül a karácsonyt megelőző napokban talál­koztunk. Szabadkozott: egy­szerű ember ö, nincs sem­milyen különös az életében, ami szenzációt jelenthetne az újságolvasónak, a nagy nyilvánosságnak. Budapes­ten tanult, ott ismerkedett meg a feleségével, aztán családostól hazautaztak és dolgoztak. Az első gyerekük Magyarországon született, a másik pedig Vietnamban. Élték a nehéz napokat. Volt örömük, bánatuk is. S lám. milyen furcsaságo­kat is produkál az élei Az a gyerek, aki itt. Magyaror­szágon született, az Vietnam' keresztnevet kapott, a másik pedig — aki Vietnamban lá­tott napvilágot — azt ma­gyar utónévvel jegyezték be az anvakönwbe. Közel egy évtizedet élt együtt a család Vietnamban. Ott élték át a féktelen terrorbomKá-ásokat. dolgozta’" becsülettel. Sok­szor a szirénák, és a légelhá­rító ágyúk „zenéje” mellett fe. Akkor költözött haza a család, de ő ott maradt. Három év után, csak nem­rég érkezett a hosszú út fá­radalmait — talán — még ki sem pihente. S, hogy med­dig marad? Nem tudja, nem is rajta múlik. Addig min­denesetre szeretne, amíg a gyerekek az alapvető iskolai tanulmányaikat befejezik. Mert Vietnamban más az is­kolarendszer, nem lenne jó, ha törés állna be a folyama­tos tanulásban. A karácsony? Hát persze, hogy megünneplik. Három év után. most újra együtt a családdal Magyarosan, az itteni szokások szerint. Fe­nyőfával. ajándékokkal és — eredeti szaloncukorral. Igaz. otthon. Vietnamban is meg- ünnenlik a karácsonyt, ki-ki a maga 'módján. Fenyő of is van. de a szaloncukor nem divat. Amikor ott kö­szöntött rái”k az ünnep, a fenyőfa díszítéséhez maguk készítette szaloncukrot hasz­náltad. Lakást a városiban kap­tak, a felesége is dolgozik, a gyerekek nyugodtan tanul­hatnak. Munkahelyén is szere­tik. segítik, megbecsülik, mindezt tudja, érzi, s mun­kájával igyekszik is viszo­nozni. Az élet — itt —■ könnyebb, de az igazi hazá- ja mégis Vietnam. Az ő hazája Vietnam. An­nak sorsáért, jövőjéért ag­gódik majd elsősorban az ünnepi díszbe öltöztetet4 fe­nyőfa alatt is. Sokan meg­kérdezték már tőle: marad­na-e itt Magyarországos szí­vesen? Mit mondjon erre? Igen. de... „A szív szerethet többet — hitvest, gyereket, barátot, munkatársat — de haza csak egy lehet.” S amíg mindezt elmondja, gondolata talán éppen Párezer kilométe-rel messzebb kalandozik. rttt, ahol — énné- úgy. mint. itt — az otthoniak egymásnak és neki is békés boldog ün­nepeket kívánnák. Tóth Árpáé 6 • • Övezze őket megbecsülés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents