Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
sm áeeemíer 28. Igény és lehetőség Ingázó munkások „Jó less es a karácsony“ Utcányi ember kőrös fedél alatt. Nyíregyházán, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Széchenyi utcai munkásszállóján vagyunk. Hétfő este, 7 éra. A lakók száma 330. A tágas társalgóban az asztaloknál emberek ülnek. Kártyáznak, beszélget* nek. A fiatalok pingpongoznak. A könyvtár és a büfé nyitva. Van aki sört iszik, van aki bort, de zömében semmit. A büfés meg is unja a tétlenséget, becsukja a boltot és hazamegy. A könyvtáros még marad. Hazafelé igyekvők köszönnek rá a portásra. A városnak ilyenkor, este, már csak néhány fiatal vág neki, A szobákban csend, a folyosókon szinte lábbujjhe- gyen járnak az emberek. A tiszta és jól fűtött szobákban ingázó, hetente hazajáró emberekkel beszélgetünk. A karácsonyokat idézzük. A régmúltakat is, mega következőt is. Vonallal ' az országon át — A vasárnap az csak vasárnap. Hetente csak egyszer jut haza az ember. Ilyenkor aztán szeretne elintézni mindent: a szomszédnak ígért apró: melót, a rá váró otthoni munkákat... Szót kell váltani a családdal, eleget kell tenni az asszony kéréseinek is. Hétfőn meg ' már meg kell fogni a malteros kanalat így aztán nem csoda, ha már sokan húzzák a bőrt. Sebaj, itt a karácsony és majd kipihenjük magunkat... — mondja egy fiatal építőmun- káa. • — Régi bútordarab vagyok éri már a cégnél — kezdi a bemutatkozást Nagy Dezső vasbetonszerelő. — 1950-ben léptem be a vállalathoz. Az alapszakmám cipőfelsőrészkészítő, de a vasa« szakma mindig vonzott Felhagytam yt bőrrel és 1952-ben vasbetonszerelő szakmunkásbizonyítványt szereztem. Nem bántam meg. Igaz, hogy így „csavargóbb” lett az életem. A vállalattal szinte az ország valamennyi részében dolgoztam. Ingáztam hosz- szú éveken át Két fiúnk van. Az egyik már nős. Az asszony azt szeretné, ha otthon vállalnék munkát, de a nyugdíjig már csak kibírom ezt a csavargó életet Volt idő, hogy közelebb mehettem volna, de akkor a 4-es főépítésvezetőség párttítká- ra voltam, és kötött a munkám. Hogy kinek mit visz a Télapó? 3500 forintot keresek, és minden fülért hazaadok. A visszakapott kosztpénzből azért spórolgat- tara. Úgy szoktam, előbb kinézem, hogv kinek mit veszek, majd másnap ismét felmegyek a városba, és akkor már meg ír vásárlóm. Otthon aztán elteszem és csak a karácsonyfa alá csempészem oda. Nagy Dezső jókedélyű, kedves, idős ember. Mátészalkán lakik, felesége nem dolgozik. A fiúknak gyűjtögetnek. Idejét televíziónézéssel, olvasással tölti. Meg aztán lakótársaival nagy élvezettel vígaheteznek. Együtt a szülőkkel —• Nagy esemény előtt állok. Rövidesen bevonulok a „seregbe” — halljuk. Orbán Árpád felmérő technikustól, — Építőipari szakközépiskolában érettségiztem és ha leszerelek, főiskolán képzem magam tovább. A szüleim Sátoraljaújhelyen laknak. Édesapám is a vállalatnál dolgozik. A pénz, az állás köt Nyíregyházához. Megkeresem a 2400 forintot is. A felét hazaadom, a többit meg elköltőm élelemre, szórakozásra. A szüléimén kívül még nem kötődöm senkihez, így a fenyőünnepet velük töltöm. Hogy mivel lepem meg őket? Még nem tudom, de üres kézzel nem megyek haza. Szégyelném, hogy csak a szüleim Jézuskája tenne ki magamért Orbán Árpád szolid, társait szerető fiatalember. Nagy munkában zavarjuk meg. Könyvespolcokat barkácsol a szoba falára. Lakótársának annyi a könyve, hogy még így sem tudják mindet elhelyezni. Mindketten azt vallják:. „Csak az maradhat meg a pályán, aki állandóan képezi magát, aki lépést tart az építőipar rohamos fejlődésével.” ök lépést akarnak tartani. — Mi akár egy külön vállalatot is alapíthatnánk — viccelődik idősebb 'Lovász János kőműves. — Vállalatot, akár úgy is, mint válla- jiak. Vagyunk itt vagy százan. De úgy is, mint Lovászok- Két bátyám, meg a fiaink is itt keressük a keA FEJLŐDÉS AZ EL- Ä LENTÉTEK HARCA s— tanultuk az első szemináriumok egyikén. De hogyan lesz akkor fejlődés a szocializmusban, a kommunizmusban? — kérdeztük nyomban, mert naivul hittünk az eszményi állapotok megvalósulásában. S most pedig, néha értetlenül állunk a szokatlan, új ellentmondások láttán. S előfordul, hogy az idő távlatában, megtisztult, megszépült múltbeli állapotokat idealizáljuk. Pedig tudjuk, hogy az óhajtott célok, a vágyak esetenként felülkerekedtek a józan belátáson, a reális megfontoláson I Minden döntés, — bár- i mennyire körültekintő és mentes a szubjektivtizmustó! — kockázattal jár. Ez nap- i jaink szemináriumi tétele. i Többek között azért is, mert a döntés megold feladatokat, ! ellentmondásokat, de — az í élet már csak ilyen — űjab- t hakat szül. A célok elérése, s nyomban a soron következők kitűzése, a hozzájuk vezető út tisztázása -1 a, perspektíva — az ambíciók forrása. a politikailag legaktívabb. a közélet iránt elkötelezett emberek biztonságos cselekvésének alapja. A távlatok felvázolásánál eleve a jelen és a jövő érdekei, a ma fogyasztása és a holnap lehetőségei ütköznek össze. Biztosan lehetne, sőt kellene többet költeni például jövőre a meglevő jövedelmi aránytalanságok felszámolására, a teljesítmények honorálására, az árak stabilizálására. lakások, iskolák építésére. De nem mondhatunk le az új ötéves terv első esztendeiben és a távolabbi jövőben a termelési, gazdasági, műszaki lehetőségeket bővítő fejlesztésekről, beruházásokról. a jólét holnapi forrásainak megalapozásáról. A JELEN ES A JÖVÖ szükségleteinek optimális összhangjához az adott időszak gazdasági növekedése teremt kedvező feltételeket. ÍHa nagyobb a nemzeti jövedelem, több juthat fogyasztásra és fejlesztésre is). Ám a gazdasági növekedés egyszerűbb, extenzív útja, a termelés mennyiségi növelésének lehetősege igen korlátozott. Az új munkaerő-források gyakorlatiig elapadtak, ez közismert A piaci feltételek romlását már kevésA férfi nem akart már találkozni Klárival. — Jánoskám, még egyszer — könyörgött a nő a telefonban. — így nem válhatunk el. Búcsúzni csak nagyon szépen szabad, és a hangja könnyes volt. — Jó — szólt a férő. — Igen, ott, ott, pontosan ötkor. Klári szép akart lenni. Otthagyta a hivatalt, migrénje van, mondta, és elrohant a fodrászhoz, amikor kész volt, rendbehozatta az arcát is. Hazarohant, átöltözött és fejébe nyomta azt a kis vadászkalapját, amelyet János valaha nagyon szeretett. És amelyre azt mondta, hogy ebben olyan csibészeden kedves a poíikája. bé veszik figyelembe a vállalati tervezéskor. Pedig az ipari termékek jelentős részének értékesítése egyre nehezebb a termelésnez szükséges energiahordozók, nyers- és alapanyagok beszerzése egyre kötlségesebb, A magyar népgazdaság fejlődésének belső ellentmondásait szándékainktól és érdekeinktől függetlenül felerősítik a külső tényezők. A tőkés világpiaci infláció, a pénzügyi és gazdasági válság, az energia- és nyersanyagkrízis 1974-ben számottevően növelte a költségvetés hiányát, csökkentette az ország deviza-bevételét, A nemzeti jövedelem idei növekményének jelentős részét felemésztette tőkés külkereskedelmünk cserearány-romlása. Nevezetesen az, hogy a tőkés import árszínvonala lényegesen gyorsabban nőtt. mint az exporté. S további devizabevétel-kiesést okozott a közös piaci országok hús-imortjá- nak egyoldalú leállítása. E tényeket figyelembe véve nyilvánvaló: az igények és a lehetőségek összhangja az elért életszínvonal stabilizálása csak a gazdasági növekedés intenzív módszerével valósítható meg. Ideje tehát komolyan venni a gazdasági hatékonyság c!y gyakran hangoztatott követelményét: az észszerű anyag- és energia takarékosságot, a munkaerő és az állóeszközök jobb kihasználását, a készletek csökkentését, a termelés szerkezeiének gyorsabb átalakítását, a minőség javítását, a. koncentrált fejlesztést, a beruházás megvalósításúnak gyorsítását. S az idei év nagy tanulsága, hogy fokozottan számolni kell a tőkés külkereskedelem bizonytalansági tényezőivel E bizonytalansági faktor csökkentése és a hatékonyság fokozása egyaránt feltételezi a szocialista gazdasági integráció elmélyítését és kibontakozását, A NÉPGAZDASÁG A ALAPPROBLÉMÁIT különféle részellentmondások szövik át meg át. Leggyakrabban az egyéni és a csoportérdekek kerülnek szembe a nagyobb közösségével A * társadaloméval. A vélt és jogos sérelmek, az egyéni és a vállalati igények, a régi és az újra teremtődő jövedelmi aránytalanságok az érdekütközésnek mind megannyi íorMegínt elkövette a műhibát, megint ő érkezett előbb. Istenkém, sóhajtott, az a gazember teljesen’ tönkretett, már késni sincs erőm. A férfi pontosan ötkor érkezeti — Nézd — kezdte volna, de jött a kiszolgálónő és két feketét rendelt. — Két gint is kérünk — rebegte Klári és bocsánat- kérőn nézett Jánosra a merészségéért. — Nézd Klárikám — folytatta János, amikor egyedül maradtak. — Mi már mindent elmondtunk egymásnak, amit akartunk és tudtunk. Ez a szerelem, valljuk be, elmúlt, sajnos házassággá fajult. És én szeretem Erzsit, a feleségemet Kérlek, ne nézz így rám. igen, téged is szerettelek. Araráss. Bár elvben ezek az ellentmondások a fejlődés hajtóerői, a gyakorlatban mégis sokszor az erők szélforgácsolásához, a fegyelem, a morál lazulásához, az előrehaladás ütemének lefékezéséhez vezetnek. Elsősorban azért, mert a társadalom tudatossága, szervezettsége, az ösztönzés, a gazdasági szabályozás rendszere, következésképpen a cselekvőkészség és az önfegyelem nincs mindig összhangban a feladatokkal a kor kívánalmaival. A felszabadulás 30 évfordulójára, pártunk XI. kongresszusára készülve minden szinten számadást készítenek a megtett útról és hosszabb távon mérik fel a tennivalókat. Nincs olyan dolgozó kollektíva, lakóhelyi közösség, család az országban, amely ne tapasztalna számottevő változást, a gazdálkodás, a szociális gondoskodás, az élet- körülmények alakulásában. Persze gondok, problémák most is vannak.' De ezek már nem a régiek, hanem a változások következményei Merjünk hát szembenézni velük új módon, a feszítőerőket a társadalmi, gazdasági haladás szolgálatába állítva. A tennivalók, * feladatok nem csökkentek, nem is lettek könnyebbek. Sőt! Mind a jövő esztendő, mind az áj ötéves terv formálódó országos célkitűzései számolnak a realitásukkal, * valóraváltá- suk nagy erőfeszítésekre készteti a vállalatokat, a szövetkezeteket, * munkahelyi kollektívákat, az egész népgazdaságot. De képesek lesz- nek-e minden szinten a valóban hatékony módszerek megválasztására, a tömegek mozgósítására, kellő szervezettségére, tudatosságára? A válasz nem könnyű, lényege a vezetés színvonalának emelése. S a kongresszusi, a jubileumi készülődés jó alkalom erre. ■ORÁLIS IKÉLYREHA11 TÓ HELYZETELEMZÉS, az ellentmondások és a belső tartalékok bátor feltárásában. demokratikus módszerek a eélok, a feladatok meghatározásában, a döntések előkészítésében, következetesség és fegyelem a végrehajtásban — ezek előre haladásunk sarokpontjai WL X ssyce vagy és kedves. Élete»! legszebb színe voltál De éresd meg. nem tudok tovább kettős játékot űzni Veled randizni, a kosztpénzt hazaadni és a kislányomtól esténként azt kérdezni, mikor volt a trójai háború és miért van beírva az ellenőrzőjébe már megint az a marhaság. Könyörgöm, légy tekintettel rám. Hónapok alatt fáradtabbá váltam mindenkinél Már remegve ébredek, ma megint meg kell másznom a Himaláját Lelkemben háború dúl, az én lelkem már régen maga Karthágó, amely földig van pusztítva. Idegileg kivagyok, marékszárara szedem az andaxint Egysze- rűen nem bírom tovább a bujkálást A nő, amíg a férfi beszélt egy szót sem szólt Hagyta, mondja el összes gondolatát és addig 6 is gondolkodott „Én még tudnék neked sok mindent mondani. Reggel, délben, este, azt hogy drágám. Nálam, Jánoskám. ne» aaűlí el a szerelem. Nálam a házasság nem elfajulás, de a legszebb álom. Szereted a feleségedet? Érdekes, én is. És nagyon sajnálom. Mit szenvedhetett tőled. Nem tudom neked megmagyarázni hogyan fér a szívembe melletted Erzsi is, tény, hogy ő is ott lakik, szeretem őt ő szenved a legtöbbet és nem is harcol érted. Nemes lélek. És mi? Himalája. Karthágó! Az ás szívem az égő Róma. És ebben mindannyian elpusztulunk...” — Biztos megértesz, hiszen te intelligens ember vagy, Klárikám. És kérlek, ne haragudj rám, bocsáss meg nekem. „Megbocsátok, mi mást tehetnék?” — fűzte tovább gondolatban a beszélgetést Klári, de hangosan csak ennyit mondott: — Hát akkor szervusz, igyunk. A férfi idegesen az órájára nézett — Szervusz — mondta János is. — Ma Erzsi inspekciói, sietek haza a kislányhoz. Elbúcsúztak pontosan olyan szavakkal és mozdulatokkal, mintha másnap is találkoznának. Klári semmit sem hitt az egészből. Nem tudta, hogyan történt, de lábai a gyógyszertár felé vitték, ahol Erzsi dolgozott. Először úgy gondolta, bemegy és kér tőle egy karilt. Vajon milyen hangja van? Hogyan beszél? Megtehette volna, Erzsi nem ismerte őt ő már többször is látta Jánossal együtt, bár ezt sohasem említette a férfinak. Az ajtóban bátorsága elszállt nem ment be. Megállt a nagy üvegfal előtt és bebámult Odabent sokan várták az orvosságot, nézte a nőt Erzsi fehér köpenyben is csinos volt, elegáns. Mindenesetre mozgása kecses, arca bájos és jóságos. Klári állt nézett, nem vette észre, hogy kint már fcűvösödik, csak Erzsit nézte, mozgását beszédét muanyeret. Az ennivalót meg as asszony „termeli meg”. Ilyen munkássors a mienk. Ezt csak az ismerheti, aki éveken keresztül ott állt fenn * magasban, az állványon, veri az eső, fújja a szél, csípi a fagy. Mert ott fent egészen más az erejük, meg a huzatnak js más a sungja. min* ídelent Fej, meg fül legyen, amely egy életen át bírja. Én a szakmát egy hajdan volt kisiparosnál szereztem, 1942-ben. Ráadásul meg is szenvedtem ér te, A fiam is itt dolgozik velem. <5 már érettségizett. Nem kőműves, de közel van a szakmához. A kislányom közgazdasági szakközépiskolába jár. Jó lesz ez a karácsony. Dolgoztunk több szabad szombaton keresztül Most viszont hamarabb letesszük a munkát, és csak » jövő év elején vesszük fel Kipihenjük magunkat, igaz- fiam? Az ajándékozást az asszony intézi Lovász Jance fia szégyellősen mosolyog, ahogy apja büszké&edik vele. Kettejük keresete meghaladja a hatezrei Karácsonyra a nagyobb ajándékokat az édesanya vásárolja meg. Ifjabb Lovász Jánosnak van egy kedves családi kötelessége is: húga gyűrűt kért tőle. — Nálunk a karácsonyfa x alá a férfi viszi a pénzt, az asszony meg vásárol — mondja Reszler János, a másik vállaji kőműves. — Nálunk is két gyerek van. Egy 17 éves, meg egy 7 éves. Mit vehetnék például a nagyobbik, harmadikos közgazdasági szakközépiskolás lányomnak? A méreteit sem ismerem. Meg a gyerekek ízlése is más, mint a magamfajta kőműveseké. így aztán nálunk a karácsonyt az asz- szoríy 'rendezi. Alig várom, hogy együtt legyen a , család. Tizenegy napig leszek otthon. Nagyokat játszunk a gyerekekkel. így a feleségem is pihenhet egy kicsit. Mert azért valljuk meg: egyenjogúság ide, egvenjogüság oda, a gyereknevelésből, a háztartás gondjaiból nekik még több jut, mint nekünk. A kőművesfeleségekre, akiknek a férje ráadásul ingázik ez különösen áll. Legalább ilyenkor, karácsonykor, a szeretet ünnepén igyekeznek meghálálni törődő fáradozásaikat Sírér Imre táját Tulajdonképpen semmit sem gondolt csak érzett. Fájdalmat szégyent sajnálatot Azt sem tudta pontosan, kit sajnál magát vagy • Erzsit. A-ztán azt vette észre, hogy nézi az asz- szonyt és sír. Beszélgetni lenne jó vele, elmondani néki mindent akkor talán megkönnyebbülne, gondolta. Erzsi már régebben észrevette a bámuló nőt, eddig nem sokat hederített rá. De amikor sírni látta, feléje indult Aztán félúton megállt, mert a vadászkalapos síró nő elszaladt Este otthon elmondta sz esetet Jánosnak. — Vadászkalapban? — kérdezte a férfi. Az asszony részletesen leírta a síró nő arcát kosztümje színét Akkor a férfi azt mondta: — Édes Erzsikéin, annyi idegbeteg szaladgál jbben a városban. Még egy gyógyszerésznek sem kell mindegyikkel törődnie. Aztán lefeküdtek, mert az asszony 'fáradt volt Suha Andor? Kettős játék t
