Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
KíLET-MAOYARORSZAO KOMMENTAR: Amerika szürke karácsonya Talán még soha nem voltak olyan szürkék New York és a többi amerikai nagyváros utcái, mint éppen most, a karácsonyi napokban. Hiányoznak az amerikaiak alial annyira kedvelt színes lam- pafüzérek, a kínai negyedből a lampionok és az egyik tudósítás szerint — a reklámok. Az újságok is csak a legolcsóbb cikkeket javasolják az ajándékozóknak megvételre, abból kiindulva, hogy meg kell húznj a nadrágszíjakat. A szürke karácsony mögött a múlt esztendő nagy gazdasági problémái húzódnak meg. A statisztikák szerint a nemzeti össztermelés visszaesett, a munkanélküliség már 6—6,5 százaléknál tart. Krre pedig még nem volt példa az elmúlt 15 esztendőben! Bár külpolitikai síkon a Ford-kormányzat mézeshetei nem lebecsülhető eredmén>eket hoztak, gondolunk elsősorban a csúcstalálkozókra, a gazdaságban Ford és adminisztrációja nem sok biztatót tudott eddig mondani. Sőt, akadnak vélemények, hogy a közeli jövőben a jelenleginél még rosszabb helyzetre számítanak. Az amerikai gazdaság olyan alaptételeinél, mint az építkezés, a tartós fogyasztási cikkek (pl, autógyártás) további visszaesésre számítanak. A Newsweek és a Time című amerikai hetilap időnként olyan felvételeket közöl, amelyeken autók ezrei állnak egymás mögött és ez immár nem közlekedési dugó hanem a nagy gyárak eladatlan készletei, Ford az év végén belpolitikai csúcsértekezletet tartott az ország legtöbb gazdasági szakembereivel. Még derűlátónak 'ehet nvilvánítani azt a megáll anítást. amelv akkor elhangzott: „csodákat nem Sebet várni”. A nehézségek a rendkívül bonyolult amerikai társadalom különböző rétegeiben nem egyformán jelentkeznek. A csúcsokon persze aligha van égető probléma: ismeretes, hogv a nagy trösztök az olajkrízisen is rengeteget kerestek. Azután következik a középréteg. Persze, ennek helvzete sem tragikus. Az év eleji súlyos benzin- és olajhiány hatott ugyan szokásaikra. életformájukra, de az olajproblémák megszűnőben vannak. Talán különösen hangzik, de már az is jó eredménynek számít. hogy megfelelően főtik a házakat. A közénr-Hegtől leijebb levő tízmilliókat viszont sok kai jobban sújtja az infláció lidércnyomása. Ezért érződik itt bizonvos aktivizálódás. A feszültség miatt változott az A FT,—CTO szakszervezet osztálvbékóf hírrlető voT^tfiinek a Jete is e<rvszer a tőfcfScokPt ps a rv^itnik^i vp- ZpfóVpt. A TTVir»V*<5nk a leebqrensabb két réteg a bányászok és a teytilosek határozott gztré ikb nreot folytatnak követeléseikért: 1074 első felÄv>en sztrétk miatt több munkanap esett ki a termelésből, mint egész 1973- ban. Persze, ilven körülmények között valóban nem lehel csodákat várni és a tervek is eléggé ellentmondóak. A gazdasági irányítás állami csúcsán például elvetik az ár- és bérellenőrzést ugyanakkor ellenzik a nagy jövedelmek fokozottabb megadóztatását. Lehetne persze arra is gondolni, hogy a mérleghiány mérséklése érdekében csökkentikaz,adminisztráció költségeit, mindenekelőtt a Pentagon kiadásait. Ez bizonyára segítene, de úgy tűnik, ehhez az eszközhöz nem nyúlnak a Fehér Házban, (s. e.) ÜHS BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke meghívására kedden baráti látogatásra Magyarországra érkezett N. K. Baj- bakov, a Szovjetunió ' minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió állami tervbizottságának el- nőké és kísérete. MOSZKVA: A Kremlben kedden megnyílt az Oroszországi Föderáció Parlamentjének, a Legfelsőbb Tanácsnak az ülésszaka. A legnagyobb szovjet köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve megvitatja az 1975- re szóló gazdasági terv és költségvetés tervezetét. Az ülésszak munkájában részt vesz Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, s több más szovjet vezető. Az OSZSZSZK a Szovjetunió legnagyobb súlyú iparával rendelkezik, amely sikeresen fejlődik. Ebben az évben az ipari termelés volumene 7,9 százalékkal növekszik, szemben az előirányzott 7 százalékkal. SANTIAGO Szomorú karácsony vár a chileiekre — írja az AFP francia hírügynökség santiagói tudósítója. Az újságíró a chilei püspökség állandó bizottságának karácsonyi üzenetét idézve megállapítja, hogy a chileiek többségének nincs meg a minimális anyagi lehetősége sem ahhoz, hogy méltóképpen szerezzen örömet hozzátartozóinak ezen az ünnepen Az országot sújtó gazdasági válság méreteire jellemző, hogy az infláció, mely az előrejelzések szerint ez évben 50 százalékot ért volna ei, az év első tizenegy hónapjában meghaladta v 'a 350 százalékot. A kenyér ára szeptemberben 22 szerese, a : szappané 69 szerese, s a cukoré pedig 29 szerese volt a tavalyinak. Ebből következően a munkások vásárlóereje a tavaly szeptemberinek felére csökkent. Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Képűnkön: Toibuchin, a Szovjetunió marsellja (jobb oldalt) Zsoltov vezérezredes és Ivó- nov altábornagy a dunántúli harcok idején. vnr. • Párbai a Ferdinándokkal M ásnap átvezényeltek * bennünket a Balaton és a Velencei tó közötti területre. A hitleristák ott indítottak új támadást a 3. Ukrán Front csapatai ellen. Újabb harckocsikat és Németországból átdobott friss erőket vetettek be. Elkeseredett harcok bintakoz- tak ki, amelyekben az ellenség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a nagy csatában, méghozzá akkor, amikor a fasiszta támadás kezdett kifulladni és a 3. Ukrán Front csapatai védekezésből támadásba lendültek. Az út? a nádas szélén veszetett, mögötte már süppe- dékes láp. .és. .. víz,- jobbról mereák par' Megkerülni sehol sem lehet. Két önjáró Ferdinánd típusú fasiszta löveg tűz alatt tartotta az útszakaszt. Á gyalogságot a földhöz szegezték füzükkel. \ A szovjet páncélosok nem tudták fedezni a katonákat, mert ezen az útszakaszon nem jutottak át. Három harckocsinkat már eltaláljak, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól* néhány száz méterre légvédelmi ágyút állított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdődik tüzéreink és a Éerdinándok párharca. A lövész ezred megfigyelőállásáról mindent világosan láttam. Fin gyeltem a légvédelmi tüzéreket, de nem tudtam segíteni, mert elfogyott a lőszerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lövése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a villám, végighasított a levegőn a páncéltörő lövedék. Válaszul négy lövedék csaoó- dott be . a löveg mögött. Újabb torkolati őz a bokrok mögül és a' válasz. A megfigyelésből .... jól 'láttuk, hogyan találta el;az egyik>eUansé-., ges lövedék ágyunkat, magasra vetvén a földet. Még füstölgőit a lövedék vágta tölcsér, de a légvédelmiek kicsit feljebb, újabb ágyút vontak lőállásba. Érre' is Varga Domokos: f^Ötyok k ósfofqató íi. Ez szöget ütött a fejébe Ha a Sapa elment, és többet nem jön vissza, akkor, vigyázni kell, hogy én is el he menjek. Olyan bolondul kezdett őrizni, hogy titokban kellett mindig elindulnom a háztól, a szeme láttára nem öltözhettem át, nem vehettem kabátot, mert üvöltve csimpaszkodott belém, hogy maradjak otthon. Ha utólag vette észre, hogy elmentem, már nemigen csinált jelenetet, mert tudta ő azért — hisz tapasztalta eleget —, hogy ahányszor elmegyek, annyiszor vissza is jövök, sőt hozok is neki valamit. De Anyjának volt azért néhány keserves éjszakája, mikor vidékre utaztomban nem tudtam hazajönni este, s neki kellett Bubut nyugtatgatnia. Még jó. hogy ez a legzakla- tottsbb korszaka nem sokáig tartott Én is igyekeztem enyhíteni félelmeit-féltéseit azzal. hogy az öregeket angyallá varázsoltam. Mikor egvszer megint előhozta. mi lesz velük, közöltem. hogv angyalok lesznek. — De hogv lesz belőlük angyal? — kérdezte gyanakodva. — Szárnyuk nő. Mint a lepkéknek. A lepke Is a hernyóból lesz. — Hogy lesz? — Szárnva nő. A hernyónak nincs szárnya, a lepkének van szárnva. — D° igaziból? — Igaziból. Nem láttál még lepkét? — De láttam, — Sokat? — Sokat. — Szép szárnyuk volt? — Szép. — Pedig mind azokból a csúnya hernyókból lettek. Nem tudtak repülni, most meg tudnak. — Mint az angyalok? — Igen ám! Mint az angyalok. Mindig morfondérozott. Ezen is, meg mindenen. De hogy vannak varázslatok, csodadolgok, azt éppúgy nem vonta kétségbe, mint a többi normális gyerek, akit még nem rontott meg a rideg felnőtt ráció. BUJÖCSKA (VII.) Kukk! Kukk! Közeli rokona, mondhatnám édestestvére volt ez a kendő mögé rejtőzésnek s a mögüle való előbukkanásnak. a „nincs Bubu! — de van!” játéknak. De kuk- kolni minden mögül lehetett. Agy vége mögül, szék háta mögül, komót mögül, felemelt pokróc, paplan, lepedő mögül, szekrény- és szobaajtó mögül, ház sarka mögül, kerti fa mögül: az egész családban. házban és ház körül véeetérhetetlen kukkolások. kukucskálások folytak, körülbelül egyéves korától Bubu- nak. hangos kacagások kíséretében Mi a lányunk mindig újra felcsendülő nevetését nem tudtuk elunni, ő m=gát a kukkot. Néha cifráztuk |s nersze a dolgot, ketten kétfelöl bújtak- «1, mondjuk, egy-egy szék mögé, majd ütötték fel és sunyták le mindig újra a fejüket, hogy Bubu már alig győzött az egymást váltó kukkok hallatára ide-oda tekintgetni. Vagy grimaszokkal, nyelvöltögetések- kel igyekeztünk fokozni a hatást, ha épp olyan kedvünk támadt, bár többnyire a sima kukk is megtette a magaét. Az első — még váratlan — előbujás után Bubu felajzó- dott, s már várta a másodikat, a második után a harmadikat, a negyediket, az ötödiket, és így tovább, egy ideig növekvő tetszéssel, majd talán már egy kicsit lanyhábbal: akkor kellett még idejében abbahagyni a dolgot Az Ilyen játék, mint mondják, a gyerek ritmusérzékét is fejleszti a maga visszatérő motívumaival: rákapatja az ismétlődés örömére, amely minden műélvezet egyik forrása. Csakhogy a kukkolás ritmusa — időtartamát tekintve — meglehetősen szabálytalan. Nem utolsósorban épp az adja meg a játék jóízét, hogy a várva várt újabb előbukkanás egy kicsit mégis váratlan, mert a kölyök soha sem tudja, mikor következik be, sőt még abban sem lehet bizonyos, hogy bekövetkezik-é. A felszabadult nevetés épp annak szól: „Beteljesedett, amire számítottam, amit reméltem.” Egy idő múltán természetesen ugyanúgy kukkolt ő is, mint mi, és ezen meg nekünk kellett jókat nevetnünk. Kaptunk valakitől két be- bujós bábfigurát, egy mackót meg egy kutyát: azok is felváltva kukkoltak. Néha még pokrócot is kifeszítettünk nekik, s egész bábjeleneteket rögtönöztünk, de ezekben is nagy szerepe volt az el-eltfl- nénnek, a pokróc mögül mondott bujócakanövegne* („Úgyse tudod, hol vagyok! Ügyse találsz meg!”),- s a hirtelen előkerüléseknek. Nagyon régi Jószág lehetett ez a két bábfigura, még abból az őskorból, amikor kóccal vagy rongyokkal tömték ki az efféle házi készit- ményű szerzetek fejét. Fárasztó volt hosszabb ideig tartani egy ujjal a keményre' tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagyorrú Ku- tyuli-mutyullét. Bubu viszont másfél—kétéves kora körül úgy rájuk kapott, hogy újra meg újra megkövetelte: „Bújj be!” (mármint a két bábba), s akkor tartani kellett őket végkimerülésig, hogy hasonlók legyenek a többi — szilárd testű — babához, s együtt játszhasson velük, etethesse őket, meg minden. Tűnődtem is, hogv át kéne alakítani őket, alul is kitömni, lábat varrni nekik, ha ugyan tűmé a Bubu. De aligha ttimé. Gondoltam hát egyet, s effv este, a szokásos össkerakodáskor eltüntettem mind a kettőt. Bedugtam a ruhásszekrény legményébe, leghátuljába. Keresi őket másnap Bubu, keresik a család más tagjai: nyomuk sincsen. Tőlem Is kérdik, nem tudom-e, hol lehetnek. de könyörtelenül letagadom. Biztos elmentek világgá, vagy elbújtak valahova. — Figyelj csak! — mondom Bubunak. — Hátha megéhezik a Kutyuli-mutyuli, és akkor ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem Is tud ugatni 1 — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes. — Nem Is hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyel jüak csak! Mély csönd. De közben már ő is beleéli magát a mesébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én Is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyomon — a ruhásszekrény emebben a szobában van —, de persze nem találjuk a két szökevényt. — Tudod hot vannak? — mondom végül Bubunak: Biztos elmentek Bergengóciá- ba. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin —azörökre elveszett tárgyak tartózkodási helye. Ebben azonban Ö nem nyugszik bele. Még vagy három napig kell mímelnem a kitartó keresést-kütatást, valahányszor eszébe jutnak elveszett kedvencei. < — Szívtelen vagy — mondja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőbb Bubu felfoghatná miről van szó. — Nem érted, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül! — Valid be, hogy te dugtad el! — Vallja a halál! De ez már őrület, volt! „Bújj be! Bújj be!” Addig addig, hogy ő is belenyugodott a változtathatat- lanba. Csak fél év múlva, egy általános szekrényrendezéfe- kor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira. — Megvannak! — újjongott fel hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dugta az Apja! Szerencsére ott téblábol- tam a közelben. Siettem felháborodni. (Folytatjuk) ugyanaz a sors várt. Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a németek. A megfigyelőpontra megérkezett a hadosztályparancsnok. Arca sápadt volt, és feszült. A helyzet kritikus. A két Ferdinánd egész hadosztályunk támadási tervét veszélyeztette. A tábornok felém fordult: — Idefigyelj, főhadnagy, te tüzér vagy! Ott, a domb mögött van még egy 17 mm-es ágyú. Kilőhetnéd ezt az átkozott két Ferdinán- dot! — Megpróbálom, tábornok elvtárs. — Sok szerencsét! — mondta a hadosztályparancsnok és barátian hátbaveregetett. Egy pillanatra megálltam a gr.ánáttölcsérnél, ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Nekitámaszkodtam az útszéli fiatal fának. Kutyául éreztem magam. Nem hiszem, hogy megijedtem volna: 20 éves korban ritkán gyáva az ember. Ma bizonyára jobban megijednék, hiszen az évek múlásával az ember egyre inkább óvja magát. Nem arról volt szó, hogy inamba szállt a bátorság, csak — gondolom, megértik — szörnyű volt arra gondolni, hogy még néhány perc és éppúgy semmivé lesz, mint a iégvédelmi tüzérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék robbanása és legjobb esetben vérbe fagyva visznek sátorlapon a kötözőhelyre. — De hogy tudták olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kínzott. A titkot gyorsan meg kellett fejteni. Lázasan dolgozom a2 agyam. Hirtelen, mint a villám, újra magam előtt láttam az ágyúk torkolattü- zét. A torkolattűz alapján lőtték be magukat a németek, ezért találtak szinte tévedés nélkül. — világosodott meg az agyamban. Megkönnyebbültem: be kell csapni a németeket. A megfigyelőállásról távozóban magammal vittem Viktor Duskint. El-, küldtem az ágyúért, én meg az égő páncélosok felé indultam. Ott, a harckocsik mellett, pontosabban mögöttük, a sűrű füst fedezetében akartuk felállítani az ágyút. D uskin 15 perc múlva megérkezett, óvatosan odakúszott hozzám. — Látja7 — kérdezte súgva, mintha meghallotta volna valaki. — De még mennyire — feleltem. — És minden álcázás nélkül állnak! — Egészen elszemtelened- fek! Na, majd egy kicsit megpiszkáljuk őket. — Vagy ők minket, — gondoltam magamban, de az őrmesternek azt mondtam: — Itt állítjuk fel az ágvút. Az út mentén futóárkot kell ásni. Érted’ (Folytatjuk) ISTI ífeccrtlwf
