Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

KíLET-MAOYARORSZAO KOMMENTAR: Amerika szürke karácsonya Talán még soha nem vol­tak olyan szürkék New York és a többi amerikai nagyvá­ros utcái, mint éppen most, a karácsonyi napokban. Hiá­nyoznak az amerikaiak alial annyira kedvelt színes lam- pafüzérek, a kínai negyedből a lampionok és az egyik tu­dósítás szerint — a reklá­mok. Az újságok is csak a legolcsóbb cikkeket javasol­ják az ajándékozóknak meg­vételre, abból kiindulva, hogy meg kell húznj a nadrágszí­jakat. A szürke karácsony mögött a múlt esztendő nagy gazda­sági problémái húzódnak meg. A statisztikák szerint a nemzeti össztermelés vissza­esett, a munkanélküliség már 6—6,5 százaléknál tart. Krre pedig még nem volt példa az elmúlt 15 esztendőben! Bár külpolitikai síkon a Ford-kormányzat mézeshetei nem lebecsülhető eredmén>e­ket hoztak, gondolunk első­sorban a csúcstalálkozókra, a gazdaságban Ford és admi­nisztrációja nem sok biztatót tudott eddig mondani. Sőt, akadnak vélemények, hogy a közeli jövőben a jelenleginél még rosszabb helyzetre szá­mítanak. Az amerikai gazda­ság olyan alaptételeinél, mint az építkezés, a tartós fo­gyasztási cikkek (pl, autó­gyártás) további visszaesésre számítanak. A Newsweek és a Time című amerikai heti­lap időnként olyan felvétele­ket közöl, amelyeken autók ezrei állnak egymás mögött és ez immár nem közlekedési dugó hanem a nagy gyárak eladatlan készletei, Ford az év végén belpoli­tikai csúcsértekezletet tartott az ország legtöbb gazdasági szakembereivel. Még derűlá­tónak 'ehet nvilvánítani azt a megáll anítást. amelv akkor elhangzott: „csodákat nem Sebet várni”. A nehézségek a rendkívül bonyolult amerikai társada­lom különböző rétegeiben nem egyformán jelentkeznek. A csúcsokon persze aligha van égető probléma: ismere­tes, hogv a nagy trösztök az olajkrízisen is rengeteget ke­restek. Azután következik a középréteg. Persze, ennek helvzete sem tragikus. Az év eleji súlyos benzin- és olaj­hiány hatott ugyan szokása­ikra. életformájukra, de az olajproblémák megszűnőben vannak. Talán különösen hangzik, de már az is jó eredménynek számít. hogy megfelelően főtik a házakat. A közénr-Hegtől leijebb levő tízmilliókat viszont sok kai jobban sújtja az infláció lidércnyomása. Ezért érződik itt bizonvos aktivizálódás. A feszültség miatt változott az A FT,—CTO szakszervezet osztálvbékóf hírrlető voT^tfiinek a Jete is e<rvszer a tő­fcfScokPt ps a rv^itnik^i vp- ZpfóVpt. A TTVir»V*<5nk a leebqrensabb két réteg a bányászok és a teytilosek ha­tározott gztré ikb nreot foly­tatnak követeléseikért: 1074 első felÄv>en sztrétk miatt több munkanap esett ki a termelésből, mint egész 1973- ban. Persze, ilven körülmények között valóban nem lehel csodákat várni és a tervek is eléggé ellentmondóak. A gazdasági irányítás állami csúcsán például elvetik az ár- és bérellenőrzést ugyan­akkor ellenzik a nagy jöve­delmek fokozottabb meg­adóztatását. Lehetne persze arra is gondolni, hogy a mér­leghiány mérséklése érdeké­ben csökkentikaz,adminiszt­ráció költségeit, mindenek­előtt a Pentagon kiadásait. Ez bizonyára segítene, de úgy tűnik, ehhez az eszköz­höz nem nyúlnak a Fehér Házban, (s. e.) ÜHS BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnö­ke meghívására kedden ba­ráti látogatásra Magyaror­szágra érkezett N. K. Baj- bakov, a Szovjetunió ' mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, a Szovjetunió ál­lami tervbizottságának el- nőké és kísérete. MOSZKVA: A Kremlben kedden meg­nyílt az Oroszországi Föderá­ció Parlamentjének, a Legfel­sőbb Tanácsnak az ülésszaka. A legnagyobb szovjet köztár­saság legfelsőbb államhatal­mi szerve megvitatja az 1975- re szóló gazdasági terv és költségvetés tervezetét. Az ülésszak munkájában részt vesz Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, s több más szovjet vezető. Az OSZSZSZK a Szovjetunió legnagyobb sú­lyú iparával rendelkezik, amely sikeresen fejlődik. Eb­ben az évben az ipari ter­melés volumene 7,9 száza­lékkal növekszik, szemben az előirányzott 7 százalékkal. SANTIAGO Szomorú karácsony vár a chileiekre — írja az AFP francia hírügynökség santia­gói tudósítója. Az újságíró a chilei püspökség állandó bizottságának karácsonyi üzenetét idézve megállapít­ja, hogy a chileiek többségé­nek nincs meg a minimális anyagi lehetősége sem ahhoz, hogy méltóképpen szerezzen örömet hozzátartozóinak ezen az ünnepen Az országot súj­tó gazdasági válság méretei­re jellemző, hogy az infláció, mely az előrejelzések szerint ez évben 50 százalékot ért volna ei, az év első tizenegy hónapjában meghaladta v 'a 350 százalékot. A kenyér ára szeptemberben 22 szerese, a : szappané 69 szerese, s a cu­koré pedig 29 szerese volt a tavalyinak. Ebből következő­en a munkások vásárlóere­je a tavaly szeptemberinek felére csökkent. Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Képűnkön: Toibuchin, a Szovjetunió marsellja (jobb oldalt) Zsoltov vezérezredes és Ivó- nov altábornagy a dunántúli harcok idején. vnr. • Párbai a Ferdinándokkal M ásnap átvezényeltek * bennünket a Balaton és a Velencei tó közötti te­rületre. A hitleristák ott in­dítottak új támadást a 3. Ukrán Front csapatai el­len. Újabb harckocsikat és Németországból átdobott friss erőket vetettek be. El­keseredett harcok bintakoz- tak ki, amelyekben az ellen­ség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a nagy csatában, méghozzá akkor, amikor a fasiszta támadás kezdett ki­fulladni és a 3. Ukrán Front csapatai védekezésből tá­madásba lendültek. Az út? a nádas szélén ve­szetett, mögötte már süppe- dékes láp. .és. .. víz,- jobbról mereák par' Megkerülni se­hol sem lehet. Két önjáró Ferdinánd típusú fasiszta löveg tűz alatt tartotta az útszakaszt. Á gyalogságot a földhöz szegezték füzükkel. \ A szovjet páncélosok nem tudták fedezni a katonákat, mert ezen az útszakaszon nem jutottak át. Három harckocsinkat már eltalál­jak, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól* néhány száz méterre légvédelmi ágyút állított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdődik tüzéreink és a Éerdinándok párharca. A lövész ezred megfigyelőállásáról min­dent világosan láttam. Fin gyeltem a légvédelmi tüzére­ket, de nem tudtam segíteni, mert elfogyott a lőszerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lö­vése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a vil­lám, végighasított a levegőn a páncéltörő lövedék. Vá­laszul négy lövedék csaoó- dott be . a löveg mögött. Újabb torkolati őz a bokrok mögül és a' válasz. A megfi­gyelésből .... jól 'láttuk, hogyan találta el;az egyik>eUansé-., ges lövedék ágyunkat, ma­gasra vetvén a földet. Még füstölgőit a lövedék vágta tölcsér, de a légvédelmiek kicsit feljebb, újabb ágyút vontak lőállásba. Érre' is Varga Domokos: f^Ötyok k ósfofqató íi. Ez szöget ütött a fejébe Ha a Sapa elment, és többet nem jön vissza, akkor, vigyáz­ni kell, hogy én is el he men­jek. Olyan bolondul kezdett őrizni, hogy titokban kellett mindig elindulnom a háztól, a szeme láttára nem öltöz­hettem át, nem vehettem ka­bátot, mert üvöltve csimpasz­kodott belém, hogy marad­jak otthon. Ha utólag vette észre, hogy elmentem, már nemigen csinált jelenetet, mert tudta ő azért — hisz ta­pasztalta eleget —, hogy ahányszor elmegyek, annyi­szor vissza is jövök, sőt ho­zok is neki valamit. De Any­jának volt azért néhány ke­serves éjszakája, mikor vi­dékre utaztomban nem tud­tam hazajönni este, s neki kellett Bubut nyugtatgatnia. Még jó. hogy ez a legzakla- tottsbb korszaka nem sokáig tartott Én is igyekeztem eny­híteni félelmeit-féltéseit az­zal. hogy az öregeket angyal­lá varázsoltam. Mikor egvszer megint elő­hozta. mi lesz velük, közöl­tem. hogv angyalok lesznek. — De hogv lesz belőlük an­gyal? — kérdezte gyanakod­va. — Szárnyuk nő. Mint a lepkéknek. A lepke Is a her­nyóból lesz. — Hogy lesz? — Szárnva nő. A hernyó­nak nincs szárnya, a lepké­nek van szárnva. — D° igaziból? — Igaziból. Nem láttál még lepkét? — De láttam, — Sokat? — Sokat. — Szép szárnyuk volt? — Szép. — Pedig mind azokból a csúnya hernyókból lettek. Nem tudtak repülni, most meg tudnak. — Mint az angyalok? — Igen ám! Mint az angya­lok. Mindig morfondérozott. Ezen is, meg mindenen. De hogy vannak varázslatok, csodadolgok, azt éppúgy nem vonta kétségbe, mint a többi normális gyerek, akit még nem rontott meg a rideg fel­nőtt ráció. BUJÖCSKA (VII.) Kukk! Kukk! Közeli roko­na, mondhatnám édestestvé­re volt ez a kendő mögé rej­tőzésnek s a mögüle való elő­bukkanásnak. a „nincs Bubu! — de van!” játéknak. De kuk- kolni minden mögül lehetett. Agy vége mögül, szék háta mögül, komót mögül, fele­melt pokróc, paplan, lepedő mögül, szekrény- és szobaaj­tó mögül, ház sarka mögül, kerti fa mögül: az egész csa­ládban. házban és ház körül véeetérhetetlen kukkolások. kukucskálások folytak, körül­belül egyéves korától Bubu- nak. hangos kacagások kísé­retében Mi a lányunk min­dig újra felcsendülő neveté­sét nem tudtuk elunni, ő m=gát a kukkot. Néha cifráz­tuk |s nersze a dolgot, ketten kétfelöl bújtak- «1, mondjuk, egy-egy szék mögé, majd ütötték fel és sunyták le min­dig újra a fejüket, hogy Bu­bu már alig győzött az egy­mást váltó kukkok hallatára ide-oda tekintgetni. Vagy gri­maszokkal, nyelvöltögetések- kel igyekeztünk fokozni a ha­tást, ha épp olyan kedvünk támadt, bár többnyire a si­ma kukk is megtette a maga­ét. Az első — még váratlan — előbujás után Bubu felajzó- dott, s már várta a másodi­kat, a második után a har­madikat, a negyediket, az ötödiket, és így tovább, egy ideig növekvő tetszéssel, majd talán már egy kicsit lany­hábbal: akkor kellett még idejében abbahagyni a dol­got Az Ilyen játék, mint mond­ják, a gyerek ritmusérzékét is fejleszti a maga visszaté­rő motívumaival: rákapatja az ismétlődés örömére, amely minden műélvezet egyik for­rása. Csakhogy a kukkolás ritmusa — időtartamát te­kintve — meglehetősen sza­bálytalan. Nem utolsósor­ban épp az adja meg a játék jóízét, hogy a várva várt újabb előbukkanás egy kicsit mégis váratlan, mert a kö­lyök soha sem tudja, mikor következik be, sőt még ab­ban sem lehet bizonyos, hogy bekövetkezik-é. A felszaba­dult nevetés épp annak szól: „Beteljesedett, amire számí­tottam, amit reméltem.” Egy idő múltán természete­sen ugyanúgy kukkolt ő is, mint mi, és ezen meg nekünk kellett jókat nevetnünk. Kaptunk valakitől két be- bujós bábfigurát, egy mackót meg egy kutyát: azok is fel­váltva kukkoltak. Néha még pokrócot is kifeszítettünk ne­kik, s egész bábjeleneteket rögtönöztünk, de ezekben is nagy szerepe volt az el-eltfl- nénnek, a pokróc mögül mon­dott bujócakanövegne* („Úgyse tudod, hol vagyok! Ügyse találsz meg!”),- s a hirtelen előkerüléseknek. Nagyon régi Jószág lehe­tett ez a két bábfigura, még abból az őskorból, amikor kóccal vagy rongyokkal töm­ték ki az efféle házi készit- ményű szerzetek fejét. Fá­rasztó volt hosszabb ideig tartani egy ujjal a keményre' tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagyorrú Ku- tyuli-mutyullét. Bubu viszont másfél—kétéves kora körül úgy rájuk kapott, hogy újra meg újra megkövetelte: „Bújj be!” (mármint a két bábba), s akkor tartani kellett őket végkimerülésig, hogy hason­lók legyenek a többi — szi­lárd testű — babához, s együtt játszhasson velük, etethesse őket, meg minden. Tűnődtem is, hogv át kéne alakítani őket, alul is kitöm­ni, lábat varrni nekik, ha ugyan tűmé a Bubu. De alig­ha ttimé. Gondoltam hát egyet, s effv este, a szokásos össkerakodáskor eltüntettem mind a kettőt. Bedugtam a ruhásszekrény legményébe, leghátuljába. Keresi őket másnap Bubu, keresik a család más tagjai: nyomuk sincsen. Tőlem Is kérdik, nem tudom-e, hol le­hetnek. de könyörtelenül le­tagadom. Biztos elmentek vi­lággá, vagy elbújtak valaho­va. — Figyelj csak! — mondom Bubunak. — Hátha megéhe­zik a Kutyuli-mutyuli, és akkor ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem Is tud ugatni 1 — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes. — Nem Is hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyel jüak csak! Mély csönd. De közben már ő is beleéli magát a mesébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én Is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyo­mon — a ruhásszekrény emebben a szobában van —, de persze nem találjuk a két szökevényt. — Tudod hot vannak? — mondom végül Bubunak: Biztos elmentek Bergengóciá- ba. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin —azörökre elveszett tárgyak tartózkodá­si helye. Ebben azonban Ö nem nyugszik bele. Még vagy három napig kell mímelnem a kitartó keresést-kütatást, valahányszor eszébe jutnak elveszett kedvencei. < — Szívtelen vagy — mond­ja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőbb Bubu felfoghatná miről van szó. — Nem érted, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül! — Valid be, hogy te dug­tad el! — Vallja a halál! De ez már őrület, volt! „Bújj be! Bújj be!” Addig addig, hogy ő is be­lenyugodott a változtathatat- lanba. Csak fél év múlva, egy általános szekrényrendezéfe- kor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira. — Megvannak! — újjongott fel hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dugta az Apja! Szerencsére ott téblábol- tam a közelben. Siettem fel­háborodni. (Folytatjuk) ugyanaz a sors várt. Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a németek. A megfigyelőpontra megérke­zett a hadosztályparancs­nok. Arca sápadt volt, és feszült. A helyzet kritikus. A két Ferdinánd egész had­osztályunk támadási tervét veszélyeztette. A tábornok felém for­dult: — Idefigyelj, főhadnagy, te tüzér vagy! Ott, a domb mögött van még egy 17 mm-es ágyú. Kilőhetnéd ezt az átkozott két Ferdinán- dot! — Megpróbálom, tábornok elvtárs. — Sok szerencsét! — mondta a hadosztályparancs­nok és barátian hátbavere­getett. Egy pillanatra megálltam a gr.ánáttölcsérnél, ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Nekitámaszkodtam az útszéli fiatal fának. Ku­tyául éreztem magam. Nem hiszem, hogy megijedtem volna: 20 éves korban rit­kán gyáva az ember. Ma bizonyára jobban megijed­nék, hiszen az évek múlá­sával az ember egyre in­kább óvja magát. Nem ar­ról volt szó, hogy inamba szállt a bátorság, csak — gondolom, megértik — ször­nyű volt arra gondolni, hogy még néhány perc és éppúgy semmivé lesz, mint a iégvédelmi tüzérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék robbanása és leg­jobb esetben vérbe fagyva visznek sátorlapon a kötö­zőhelyre. — De hogy tudták olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kínzott. A titkot gyorsan meg kellett fejteni. Lázasan dolgozom a2 agyam. Hirtelen, mint a villám, újra magam előtt lát­tam az ágyúk torkolattü- zét. A torkolattűz alapján lőt­ték be magukat a németek, ezért találtak szinte tévedés nélkül. — világosodott meg az agyamban. Megkönnyeb­bültem: be kell csapni a né­meteket. A megfigyelőállás­ról távozóban magammal vittem Viktor Duskint. El-, küldtem az ágyúért, én meg az égő páncélosok felé in­dultam. Ott, a harckocsik mellett, pontosabban mö­göttük, a sűrű füst fedezeté­ben akartuk felállítani az ágyút. D uskin 15 perc múlva megérkezett, óvatosan odakúszott hozzám. — Látja7 — kérdezte súg­va, mintha meghallotta vol­na valaki. — De még mennyire — feleltem. — És minden álcá­zás nélkül állnak! — Egészen elszemtelened- fek! Na, majd egy kicsit megpiszkáljuk őket. — Vagy ők minket, — gondoltam magamban, de az őrmesternek azt mondtam: — Itt állítjuk fel az ágvút. Az út mentén futóárkot kell ásni. Érted’ (Folytatjuk) ISTI ífeccrtlwf

Next

/
Thumbnails
Contents