Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

AZ MSZMP SZABOirS SZÁTMARMEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MCBfH TANÁCS ÍAPJA STT*T CVFOT VÁM. 301. SZÁM ÄRA: 1,20 FORINT ÍS'Jío DEC5EMBE1R 25* S2jE?£Ö-A. Kellemes karácsonyi J Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Békés karácsonyt! A fféle új betlehemesként kopogunk be egymáshoz és mondjuk: kellemes karácsonyt. Azaz mégsem így. Hoz­zátesszük: békés és boldog kará­csonyt. így mondjuk, mert immár három év­tizede ez a szó, béke, új tartalommal telve kap helyet beszédünkben. Nem csupán óhaj, nem biblikus szófordulat, hanem mindany- nyiunk számára maga a valóság. Európában és itt ebben a hazában elhalványult hábo­rúk visszakísértő emlékein át melegíti a szí­veket, s falun, városon egyaránt gondolatot gondolat után kergetve teszi jobb ízűvé a falatot, értékesebbé az ajándékot. Úgy érez­zük és joggal, hogy ez a béke az a legszebb karácsonyi jelkép, melyet nem titkos ajándé­kozó tett mindenki karácsonyfája alá, ha­nem benne foglaltatik népek akarata, erő­feszítése, küzdelme és ereje. Ez teszi érték­ké, ez határozza meg hangsúlyát, ettől telje­sen a miénk. Ez az ünnep, mely régen csak a csalá­dok kizárólagos eseménye volt, m így lépett ki az otthonok négy fala közül. Bár maradt a gyertyagyújtás bensőséges izgalma, az ajándékfelfedezés mindennél édesebb örö­me, a gyermek és szülő boldogságot kívánó ölelése, a fenyőfa melletti kis dalok innen- onnan öszecsendülő szólamai új érzéssel kö­tik össze az embereket. Van, akiben felto­lulnak régi emlékek, másokban egy sóhaj röppen azok felé, akik számára ma is harc az ünnep, sokakban soha meg nem élt ka­rácsonyok szorongatnak szívet. De min­denki, akinek lelkiismerete szépen szólal ez ünnepen, nem mulasztja el — ha talán csak csendben és magának mondva is — elismé­telni: békés karácsony. . És vég’gfut az agyakon az emlékezés, o számvetés és a leltár, ahol egymás mellé sorakozik mindaz, amit a becsületes munka adott az évben, és mindaz, amft egy ke­mény munkálkodásért cserébe adott a tár­sadalom. Mert vajon csak egy szép ajándék van a fa alatt? Csak annyi minden, hogy a gyermek örülni tud a fémépítőnek vagy a babának? . Mily l^evés lenne mindez. A mi ünnepünk ott kezdődik, hogy tiszta szívből tudunk örülni, örülni a mának és a holnap­nak, és önfeledten gondolni a tegnapokra. Simogassuk önfeledten a gyermek fejét, csó­koljuk elfogódottan asszonyunkat vagy anyánkat, agvunkon m’r.dig végigfut a gon­dolat: a féltő szeretet fölött ott őrködik a legszebb: a békénk. T olón eszünkbe se Jutnak politikusok, akik akaratunkat végrehajtva kény­szerítik a békét a világra. Fel sem ötlik bennünk sok őrtalló katona. Csak róttuk az áruházakat, költve ezrese­ket, birtokba vettünk új lakásokat, örvend-« ve tapétának és fürdőszobának, sütöttük a foszlós kalácsot, öltük a hízott disznót vi­dám torban, álltunk kenyér helyett autóért sorban, válogattunk a fenyők között, félre­dobva a ritkább ágút. Jó, hogy így volt, hogy így van. Aztán olvastunk Irányelveket arról, mit akar pártunk a Jövőben. Hallgattuk televí­ziónk előtt országgyűlésünket a jövő év ter­veiről. Behatolt szobánkba világgazdaság, válság, olajár, takarékaeság, áremelés. De miközben hallgattuk a hírt, olvastuk a be­tűt, a pillanat szülte vita közben mindunta lan visszatért az a szó: béke. Mert azt tud juk: az élet bonyolult, vannak hullámhegyei és völgyei, de mindenen úr az ember, ha munkája mögött ott a legszebb háttér: a nyugalom, a biztonság. Az Idei, a jövő, «és az azután következő karácsonyok biztonsá­ga, a mór most születő terv arról: jövőre bi­ciklit veszek a gyereknek, a nyáron külföld re megyek nyaralni, a következő évben új lakásba költözöm. És karácsonyunk itt válik politikus OrW néppé. Nem szólamok, nem jelszavak, nem mesterséges felkiáltások ünnepévé. A szívek és agyak mögött természetesen megfogal­mazódó érzések ünnepévé. Uj tartalommal telítődött a karácsony, s amikor arról szólunk, hogy a szeretet ünnepe ez, akkor nem szólamot hangoztatunk.,. Em­berek ezrei fognak össze, hogy óz év min­den napján gondoskodjanak óvodáról, böl­csődéről. Brigádok áldoznak időt, hogy idős emberek napi gondjait megoldják. Költség- vetés rideg számai telnek meg melegséggel, amidőn az idős nyugdíjasok sorsát segítendő intézkedések. Pártunk politikai programja kap más hangot és értelmet, ha a szavak mögül kihalljuk az egész társadalomért ér­zett felelős szeretet©! D e mit ér az ünnep, amikor csak ka­punk valamit? Még a gyermek is vá­gyik arra, hogy meglepetést szerez­zen, s az ajándékozás, a tett boldog­ságát érezze szívében? így vagyunk ezzel mind, s ki-ki öröme akkor teljes, ha a családi karácsonyfa alá helyezett kis emlék mellett számba veheti azt, amit a mipdepki fája, a társadalom ünnepi asztalára tett. Nincs mit szégyenkeznünk. Megyénkben üzemi mun­kásaink tanújelét adták annak: a jogos ké­rés mellé odaíeíték saját munkájukat, tudá­sukat. Helytállás gyárban, földön igazolta: senki nem várt tárt tenyérrel adományt. A szellem embere adta tudása javát, a d’ák ere’ét és szorgalmát, az asszony a vajúdás fájdalmát-örömét, a gyermek 30 tettét a 30 éve szabad hazáért. Ne legyen megrontőja az ünnepeknek, de kell ide a viszremlékezés, hiszen minden érték úgy mérhető igazán, ha van mivel összevetni. Tegye ezt meg ki-ki magában, s tegye hozzá gyermekének azt, ami kel! ah­hoz, hogy akik csak a békés karácsonyt is­merik, becsülni tudják, amit ma kapnak. Mert mindez, ami ma azt mondathatja ve­lünk: bé':és, boldog karácsonyt, amögött egy világrendszer, a szoc’cl'sta világ mérhetetlen erőfeszítése re’íik. Embermilliók munkája, egy tiszta, világos, maaas erkől~sű politika nap mint nap ismétlődő harca. Nem kantuk ajándékba a békés karácsonyt, a békés hét­köznapokat. Fordítsuk le a hétköznapok nyelvére a politikai nyilatkozatok mondatait. Európai biztonság. Les-erelés. Csúcskonfe­rencia. Tárgyalások. Békés egymás me'lett élés. E terminus technikusok mőoött ott hú­zódik népek vágya Európában, népek óhaja világszerte. B erreg a k»s villonwasdt a fa aTä** Ro­han a Match Box a pálváján. Meg- váaiuk a hagyományos be<alit. Pró­bálja a hálólnnet anyuka. Felköt’ ú| nyakkendőjét az apa. Mennyi apró, és lát­szólag prózai dolog. De ki vitathatja: ezek­ben rejlik a béke. a szeretet. Én nem mér­ném áruházak milliós forgalmában a kará­csony gazdagságát, örömét, sikerét. Onn^án az apró pilonotokban, amikor a rádióban felhangzik Beethoven diadalmas zenéje, amikor a lemez’n’szó a Kis karácson-* .. ’át­sző, amikor a kislegénv lelopja az első sza­loncukrot a fáról, amikor a szomszéd beko­pog egy pohár borra, s így szól: békés bol­dog karácsonyt. Emberi a mi ünnepünk, 9 vagyunk saját magunk megváltói. Csende­sen, s minden hazugság nélkül. A mi csillo­gunk alatt

Next

/
Thumbnails
Contents