Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

mmmm 'um*«*fc»** A budapesti találkozó után Ha két hónappal ezelőtt az európai kommunista és mun­káspártok varsói konzultatív találkozója még csak elhatároz­ta» hogy a kontinens népei és a munkásosztály előtt álló ha­talmas feladatok megoldása és a kommunista mozgalom egy­ségének további megszilárdítása érdekében 1975-ben konfe­renciát hív egybe Berlinbe, addig a budapesti találkozó már hozzálátott e fontos tanácskozás konkrét előkészületeihez. A •találkozón résztvevő 28 testvérpárt jóváhagyta a berlini kon­ferencia napirendjét: Harc az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért, Beható vitában jelölték meg 3 berlini konferencia elé terjesztendő dokumen tűm irányelveit és egyben megalakították a szerkesztő bizott­ságot, hogy elvégezze a konferencia további előkészítésévé és dokumentum-tervezetének kidolgozásával kapcsolatos fel­adatokat. A társadalmi haladásért és a békéért vívott harc ered­ményeképpen kontinensünk fejlődésének olyan szakaszába érkezett, amikor — akárcsak szerte a világon — a reakció, a háború és a hidegháború erői mind jobban visszaszorulnak amikor a nemzetközi erőviszonyok a szocialista világrend- szép a demokráciáért, a nemzetközi jogokért közdő népek javára tolódnak el. A politikai enyhülés térhódítása nyomán és a békét kívánó tömegek akaratának hatására még a vezető tőkés országok uralkodó körei is kénytelenek mind reálisab­ban megközelíteni az emberiség sorsát érintő kérdéseket. Mindezzel párhuzamosán azonban a kapitalista világban kiéleződött a gazdasági és a politikai válság fokozzák tevé­kenységüket a hidegháború hívei. így hát aligha lehet fonto­sabb feladat, mint megakadályozni, hogy törés következzék be a nemzetközi enyhülés folyamatában. E cél érdekében a Szovjetunió tette a legnagyobb erő­feszítést. A legutóbbi hónapokban került sor az Egyesült Ál­lamok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság új vezetőivel a legmagasabb szintű találkozókra. A tárgyalások megerősítették: a tőkés világ nagyhatalmainak, első számú vezetőinek mind kevésbé van lehetőségük, hogy visszatérje­nek a hidegháború politikájához. A Leonyid Brezsnyevvel történt első tanácskozásán Ford elnök kénytelen volt megál­lapodni a stratégiai támadó fegyverek további korlátozásáról. Az enyhülés folyamatának továbbfejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek voltak Brezsnyev tárgyalásai Schmidttel és Giscard d’Estaingga] is. A két nagy európai tőkés állam vezetői megerősítették, hogy tovább haladnak a békés egymás mellett élés elvei által megszabott úton. Ezeken a megbeszé­léseken a tőkés országok vezetői — mint más kapitalista or­szágok is — nagy érdeklődést mutattak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal meglévő gazdasági kapcsolataik fejlesztése iránt. Minden jel arra mutat, hogy a gazdasági válság is erre szorítja őket. Persze a reakciós erők mindent megtesznek annak érde­kében, hogy ha aláásni nem tudják, de legalább akadályoz­zák az enyhülés, a békés egymás mellett élés gyakorlati meg­valósítását. Ezt bizonyítják az amerikai kongresszusban a ke­reskedelmi törvény elfogadása körül folytatott harcok, a kö­zép-európai fegyveres erők csökkentésével kancsolntos bécsi tárgyalásokon tapasztalható manőverek, amelyek arra irá­nyulnak, hogy az úgynevezett „kiegyensúlyozott csökkentés” címén egyoldalú előnyökre tegyenek szert, de erre mutatnak a NATO erőfeszítései is, amikor fokozzák a fegyverkezési haj­szát, hogy katonai, nyomás alatt tartsák a szocialista országo­kat, Európabékes^rető.pépeit. . ........... Ilyen körülmények között 'a^'európai kommunista- 'és munkáspártok berlini értekezletére az a feladat vár. hogy feltárja a nemzetközi fejlődés új kérdéseit, értékelje a meg­változott helyzetet, körvonalazza azokat a tennivalókat, ame­lyek nyomán valóra válhat Európa népeinek a békére, a biztonságra és a társadalmi haladásra irányuló törekvése. Az európai testvérpártok konferenciája kell, hogy új ösztönzést adjon a kontinens 25 millió kommunistájának küzdelméhez, s új kezdeményezést valamennyi békeszerető haladó erő ösz- szefogásához. „E célok megvalósításáért folyó küzdelemben minden párt önállóan, saját határozatai alapján, a körülményeknek megfelelő módon és formában, de a közös ügy iránti felelős­ségtől vezérelve fog részt venni. A közös ügyért együtt kell harcolnunk oly módon és annak tudatában, hogy az egyes kommunista pártok sikerei vagy nehézségei hatással vannak az egész mozgalom fejlődésére és viszont, a mozgalom egészé­nek eredményei az egyes pártok helyzetére — hangsúlyozta Kádár elvtárs az európai testvérpártok budapesti találkozóját köszöntő beszédében, és hozzátette: az erős európai kommu­nista mozgalom képes rá, hogy eredménnyel küzdjön földré­szünk békéjének, biztonságának megszilárdításáért, s ez nö­velni fogja az e harcban résztvevő minden egyes testvér- pártunk becsületét és tekintélyét saját hazájában.” Most eljött a tanácskozást konkrétan előkészítő teendők ideje. Természetesen még sok munka vár az európai testvér­pártokra. Az előkészítéshez türelemre, higgadtságra és reali­tásérzékre van szükség. De ha mindenki továbbra is az egy­ség szellemétől áthatva, ugyanazzal a határozott akarattal folvtatja munkáját, ahogyan ez a budapesti találkozón tör­tént az út elvezet az európai néoek szilárd békéiéhez, in­tézményesített biztonságához, a dolgozó tömegek felmelkedé- séhez, társadalmi haladásához. Ülésezik a VDK nemzetgyűlése Hétfőn délután a hanoi nagyszínházjban Truong Chính, a VDK nemzétgvűlé- se állandó bizottságának el­nöke megnyitotta a nemzet- gyűlés ülésszakát. Az elnök­ségben helyet foglalt Ton Dúc Tháríg államelnök. De Duan. a VDP KB első titká­ra. Phám Van Dong minisz­terelnök és több más vezető politikai személyiség. A kormány beszámolóját Le Thanh Nghi miniszterel- elnök-helvettes ismertette a nemzetgyűléssel. Elemzésé­ben elsősorban az ’974. évi néoáazdasági tervek végre­hajtásával és a iövő évi gaz- da^áei-kulturális tenniva­lókkal foglalkozott. A jövő évi népgazdasági tervről szólva Le Thanh Nghi kiemelte, hogy az ipar az ideihez képest 22 száza­lékkal, a mezőgazdaság 8,6 százalékkal növeli termelé­sét, az exportálható áruk mennyisége pedig 30 száza­lékkal lesz több az előző évinél. A gazdasági és a kul­turális beruházások az 1974 évihez mérten 41,5 százalék­kal növekednek. Növekszik a lakáséoítés üteme is: 1975-ben 650 ezer négyzetméter lakás építését tervezik. A nágv gazdasági úliáéoítési és feilesztési ter­vek végrehajtására mintegy 110 ezer munkás költözik át a városokból és a sűrűn la­kott tartománvokból a feltö­rendő szüzföldekre. az ipar1 fellendülés előtt álló terüle­tekbe. EBED MOSZKVA Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter szombaton, a szovjet kormány vendége­ként hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az in­donéz vendéget a repülőté­ren szovjet kollégája, And­rej Gromiko és több más hivatalos személyiség fogad­ta. ADDISZ ABEBA A UPI és az AP jelentés szerint hétfőn nyugodt volt a helyzet Asmarában és Assabban, abban a két vá­rosban, ahol vasárnap sú­lyos összecsapások zajlottak le. Asmarában a katonai ha­tóságok különleges bizton­sági intézkedéseket hoztak. Sem az aúmarai, sem az Addisz Abeba-i rádió nem közölt semmit az összecsapá­sokról. BELGRAD Joszip Broz Tito köztár­sasági elnök elnökletével hétfőn Brloni-szigetén ki­bővített ülést tartott a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság államel­nöksége. Az ülésen megvi­tatták Jugoszlávia külpoli­tikai tevékenységének egyes kérdéseit. MEXIKÓVÁROS Megtartották a Mexikói Kommunista Párt országos értekezletét, amely össze­gezte az 1973 októberében megtartott XVI. pártkong­resszus óta végzett munka eredményeit és megvitatta az országban kialakult poli­tikai helyzetet. A konferen­cia által elfogadott határo­zat rámutat, hogy a kong­resszus óta eltelt időszak­ban 35 százalékkal növeke­dett a párttagok száma, erő­södtek a párt sorai. Sike­resen megvalósulnak a kongresszusi határozatok. Szorosabbá váltak ^, párt­nak a nemzetközi kommu­nista és munkásfhoigStbltí; hoz fűződő kapcsolatai. Ä konferencia állást foglalt amellett, hogy a soron lévő elnökválasztások előkésztté.- se során még kell teremte­ni a baloldali erők koalíci­óját. Nyikolaj Zabetkin, a Szovjetunió hose: Magyarországért harcoltunk VIL Front »sere 'em V alaki megkérdezte egy­szer az egyik nagy had­vezért: milyen is. a há­ború? Komolyan felelt: „Ott bizony harcolnak, sőt halot­tak is vannak”. Nem szállók vitába egy hadvezérrel. Magasabb a posztja, jobban látja a dol­gokat. Csupán olyan ember­ként szeretném kiegészíteni, aki jóval álacsonyabb rangú­ként nem lát olyan- messze, pontosabban _ szólva , csak ütegéig, legfeljebb az ezre­dig lát el. Szóval a mi üte­günkben nemcsak harcoltak a katonák, hanem szerelme­sek is lettek. Jípn úgy szere­lemre gyúltak, mint régen, a háború előtt. Erről szeretnék ezúttal né­hány szót ejteni. Közülünk elsőnek Vologya Anyiszimov lett szerelmes. Ez a csöndes, filozofáló fiú. Igaz a köz­mondás: Lassú víz partot mos. Egv szép magyar kis­lány. Rózsika iránt lángol­tak fel érzelmei, Rózsikéba egyébként szerelmes volt az egész ifteg, ez alól csak Kos- kin őrmester volt kivétel. S a jelek szerint a .lány is jó szívvel volt a semmivel ki nem tűnő katona iránt, aki­nek öltözete mindig hagyott maga után kívánnivalót. A magos, vékony fiún mindig ráncos volt a köpeny. Az őr­mester nem sokra tartotta Anyiszimovot. És lám, ez történt. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy Rózsika és Vologya valami módon ragyogóan szót értett egy­mással, pedig a fiú magyar tudása csak néhány tucat szóra korlátozódott, a lánv meg egyáltalán nem tudott Oroszul. Vológva később még leveleket is írt Rózsikénak. órhág: apa* ! l^&v.el''feotatték í>a rútságot",'"''Így ázján elkép­zelhetik, micsoda készü­lődés előzte még 19.45. március 8-át. Reggel, mint­ha csak rendelték volna, ra­gyogóan sütött a nap. Nem messze -voltunk az első vo­naltól. Már este mindenki Buda felszabadult! kikefélte zubbonyát, sokan ajándékot is készítettek. Ünnepi látogatásra készül­tünk a kórházba, ahol 2—3 órát a lányok társaságában tölthettünk. Olyan híreket kantunk, hogy ott is készül­nek az ünnepségre. Nagysze­rű nap várt ránk. A parancsnokságtól enge­délyt kaptunk, hogy' kis idő­re otthagyjuk a sorozatvető­ket. így aztán kiadtam a parancsot, hogy álljon elő a zsákmányolt kis autóbusz. A 12 személyes kocsiba aznap vagy húszán zsúfolódtunk be. Viktor Bokov helyettesí­tett az üteg élén, mi meg el­indultunk. A tábori kórház jó tíz kilométerre volt. úvv számítottuk' tehát, hogy fél óra alatt odaérünk. De... Ámint ugvanis az autóbusz felért eav dombra, fasiszta tankokat pillantottunk meg. Senkt ' sem számított rájuk. A Hitlerista páncélosok ki- eslt jobbra tartottak, az üte- gg^i^ rk-öze-lebea ;• lévő. tüzérek i’rányaHaV"'“ ' A ’" bban a pillanatban tél­ies gázzal visszafordul­tunk és öt .nerc múlva már a sorozatvetőknél vol­tunk. Uiabb öt nerc és Ka- tv’sáink bevetésre készen álltak. A légvédelmi tüzérek ellen nvomuló fasiszta pán­célosok három eltalált tan­kot hátrahagyva egyenesen felénk tartottak. 16, kétmé­teres rakéta zúdult rájuk hatalmas tűzcsóvát hagyva maguk után, majd újabb 16 indult útnak. A 32 rakétából négy telitalálattal darabokra tépett négy harckocsit. Né­hány épen maradt tank visz- szafordult, de egy, amely jóval előbbre hatolt a többi­nél, egyenesen rászaladt az egyik oldalt álló, betöltött Katyusára. A fasiszta harc­kocsi vezetője menetből el akarta tiporni a sorozatvetőt. Hatalmas robbanás rázkód- tatta meg a levegőt, a deto­náció darabokra tépte a tankot is a sorozatvetőt is. Életét vesztette a Katyusa parancsnoka és a két ke-elő. A harc utón eltemettük őket. Igaz. inkább csak jelképesen vettünk búcsút bajtársaink­tól, akikből szinte semmi sem maradt. Nem volt kedvünk már látogatóba menni. A rövfd pihenő a jelek szerint a vé­gére járt, újabb harcokra kellett készü' vünk. Estefelé azonban a lánvok átlőjék hozzánk, s í«v ms°ts megün­nepeltük március 8-át. (Folytatjuk) Varga Domokos: Kölyökkéslolqafó 10. Később ez a kezdetleges ér­tékrendszer, a jó és rossz té­tova tudata természetesen továbbfejlődik, szerencsés esetben lelkiismeretté válik, de ennek még hosszú az útja. A gyerek életét tükröző, test­re szabott mesék után — vagy már velük együtt — a kicsiknek is érthető és élvez­hető magyar népmeséket merném leginkább ajánlani mindenkinek, az olyanokat, mint A kiskakas gyémánt félkrajeárja, A kóró és a kismadár. A kismalac és a farkasok és társaik, amelye­ket Kovács Ágnes gyűjtött össze néhány éve az Incike- pincike című kitűnő kötetbe. Némelyikük külön képes­könyvben js megjelenti be Benedek Elek, Móra Ferenc és egyéb kötetekből is ki­szemezgethetünk olyan me­séket, amiket talán a másfél —kétéves gyerek is élvez, de a két-, három-, négyéves már bizonyosait E mesék nyelve oly játé­kos, oly eleven, a mi gyere­keink szívéhez szóló, hogy már ezzel is gyönyörűséget keltenek. De legtöbbjük már azt is ‘ pedzi, amit utóbb ötr-hatéves kortól, —1 a tün­dérmesék teljesítenek ki gye­rekeink képzeletében: a jók győzelmét a rosszak felett. Egyre azért mindig vi­gyáztam: ne legyen olyan élő. lénye a világnak, aki eleve rossz. Egy időbe» gyakran kérdezgette Bubu: „A farkasok rosszak?” „Az ördögök rosszak?” Sőt: „Kik a rosszak?” Abban maradtunk vele,, hogy ördögök igazában nincsenek Is, sehol az égvilágon, farka­sok viszont vannak jók is, rosszak is, de rosz­szakat becsukták az állatkertbe, ketrecbe, és on­nan nem tudnak kijönni. De lehet, hogy majd azok is meg­javulnak, és akkor kieresztik őket Hisz a Ricsi is milyen rossz volt a bölcsődében, mindig harapott, de aztán ő is megjavult. (Ricsi persze nem farkas, hanem egy korabeli kisfiú.) Az ilyesmikén sokat elmor- fondé-ozott. — És a jó.: farkasok hol vannak? — A gazdájuknak az udva­rában, Mert azokból. lettek a farkaskutvák, és most ott laknak. De amelvjkről még nem tudiák biztosan, hogy igazán jó, azt láncra kötik, annak nem szabad a házától nte?ze elmenni, —• És amelyik mégis ha­rap. azt viszaviszik az állat­kertbe? — Vissza bizony. Vagy el­viszik a kutyatárba. Tudod ho! a kutyatár? — s már mondtam is neki a Weöres- verset: Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár. sipnal-dohba! megnyitotta Kutvafülű Aladár. Kutyatár, kutyatár, Kutyafülű Aladár9 — És ott ketrecben vannak a rossz kutyák? — Hát persze, különben egymást is megmarnák. — És nem tudnak kijönni? — Dehogy tudnak, jól be vannak zárva. — Kulccsal? — Kulccsal. Meg lakattal. — Egyszer menjünk el oda, jó? — Jó, csak az nagyon mesz- sze van ám! — Mint az angyalok? — Majdnem. Azt ugyanis már kitanulta, hogy az angyalok nagyon messze laknak, és csak kará­csonykor repülnek ide hoz­zánk és más gyerekekhez a karácsonyfával és az ajándé­kokkal. De ők nem olyanok, mint a Mikulás ők nem sze­reik. ha látják őket, és nem is homak semmit. ha n°m megyünk ki abból a szobá­ból. ahova jönni szoktak. Csak • f)rn?Vo:r ak~ kor szabad beszaladni, és ha akkor gyorsan kinézünk az ablakon, még lehet, hogy lá­tunk Valami fehérét,' ahogy elrőpülnek. — Csak képen szabad néz­ni őket? 1 — Csak képen. Festett angyalt tudniillik ö már sokat látott, régi meste­rek műveinek színes repro­dukcióin, s mindig nagy ér­deklődései figyelte a szárnyu­kat, hogy nő ki a vállukból. —t Ezzel tudnak repülni? — Ezzel. Mint a madarak.-L- Olyan gyorsan? ' — Még gyorsabban. Még a helikopternél is gyorsab­ban. — És ha nekünk Is volna szárnyunk? — De nincs t — De ha volna! — Akkor mi is biztos tud­nánk repülni. Visszatérő téma az is, mi lesz az öregekkel. Mikor a bátyjai, nénjei voltak ki­csik, zordabb volt még a szí­vem, könnyebben szembesí­tettem őket az egyszer min­denkihez eljövendő halállal Előtte már évek óta kerülge­tem a nyílt választ ő vi­szont újra meg újra felteszi a kérdést, hol ilyen, hol olyan formában. Kétéves ha lehetett, mikor már kezdte érzékelni az idő múlását, hogy ő valamikor kis buta csecsemő volt, aki beszélni se tudott, járni se, de most már nagygyerek. És ha majd még jobban megnő, akkor óvodás lesz, aztán is­kolás, mint a Panni, Magdus, Gergő, meg egyetemista, mint az Andris, Petyó, aztán dol­gozó, mint Apja, Anyja, az­tán öreg. — És mi lesz az öreg után? — tette fel a kérdést. Azt találtam mondani elő­ször, hogy gki már nagyon-' nagyon öreg, abból megint kis csecsemő lesz, s akkor eb­be bele is nyugodott. De aztán szóba került valahogy: nekem is volt apáim, anyám, mint őneki, és az én anyám a Ma­mám (őt az egész nagycsalád ezen a néven ismeri), aki mindig jön hozzánk, de a Sa- pa nem jön, mert ő elment nagyon messzire, amikor a Bubu még meg sem született. — Hova ment? — Nagyon-nagyon-nagyon messzire^ (Folytatjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents