Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

tf?4. december Ä Emuiéi i 'lufiu x nUiUÄS'ZÄflf Felpezsdült pártélet írta: Alexa László, a megyei pár'.bizotfs^g titkára MEGYÉNK PÁRTSZERVEZETEIBEN a pártértekezleteket, illetve a XI. kongresszust előkészítő munka első szakasza lezárult. Az elmúlt hetekben az alapszervezetek mérleget készítettek, számot adtak a végzett munkáról. Értékelték az alapszervezet tevékenységét, azt a munkát, amelyet a párt politikájának meg­valósításáért, a felsőbb pártszervek és az alap­szervezetek határozatainak végrehajtásáért folytattak Ismeretes, hogy a X kongresszus óta az »lapszervezetek vezetőségei minden évben taggyűlésen beszámoltak az éves munkáról. A most befejezett beszámoló taggyűlések nem egyszerűen összegzését jelentették a korábbi évek beszámoló taggyűléseinek. Átfogó képet adtak arról, hogy a X kongresszuson megha­tározott feladatok végrehajtását saját terüle­tükön hogyan tudták teljesíteni. Ez nemcsak a vezetőség, hanem az egész párttagság, lénye­gében az egész párt számadása. Legfőbb célja az volt, hogy a beszámoló és a vita reálisan tükrözze a pártszervezet helyzetét az elért eredményeket és feladatokat, a kommunisták felelősségét és konkrét tennivalóit. Sőt, mivel a beszámoló taggyűléseken egy-égy üzem, te­lepülés előtt álló feladatokat, a fejlesztés irá­nyát és ütemét is megfogalmazták, azok mé­lyen érintik a pártonkívülieket is. A fentiek tudatában az Irányító pártszer­vek messzemenő és differenciált elvi és gya­korlati segítségével az alapszervezeti taggyű­lések előkészítése körültekintő alapossággal • történt. Már az október hónapban megtartott pártcsoportülések és a párttagokkal folytatott személyes beszélgetések ráirányították a fi­gyelmet a taggyűlés jelentőségére, a vezető­ségválasztás és a XI. kongresszus előkészítésé­vel összefüggő feladatokra. A pártvezetőségek a beszámolók elkészf- szítésénél, a feladatok meghatározásánál a »zerzett tapasztalatokat figyelembe vették, a javaslatokat hasznosították. A beszámolók és B viták azt igazolják, hogy megyénk párttag­sága és egész dolgozó népe eredményesen munkálkodott a X. kongresszus által meghatá­rozott célok valóra váltásán. Munkánk ered­ményeként fejlődött az ipar, a mezőgazdaság, javult a közoktatás és az egészségügvi ellátás, gyarapodott népünk anyagi ég szellemi gaz­dagsága. A taggyűlések többségét a nyugodt, ki­egyensúlyozott politikai légkör, a szocialista építőmunka eredményeinek elismerése, a párt politikai irányvonalával való egyetértés, a párthatározatok töretlen végrehajtására, a pártfegyelem további erősítésére való készség jellemezte. A taggyűlések egyik igen fontos tanulsága az. hogy a párttagság egyetért a párt politikájával, igényli ennek folytatását. A készség, mely a határozatok végrehajtásában való részvételre, a politika melletti kiállásra irányul, a párt iránti növekvő bizalmat tük­rözi. A POLITIKAI BIZOTTSÁG 1972. decem­beri határozatának végrehajtása következtében a pírtalapszervezetek életében és munkájában lényeges fejlődés következett be. A párttagság politikailag érettebb lett. felelőssége növeke­dett, igényesebb saját és vezetősége munkájá­val szemben. Ez a felelősség megnyilvánul ab­ban. hogy az alapszervezetek nemcsak akar­ják hanem komoly munkát fejtenek ki annak érdekében, hogy működési területükön, a te­lepüléseken, az üzemekben, a hivatalokban, vagy /intézményekben a párt politikája ér­vényre jusson. A beszámolók szinte kivétel nélkül nagy figyelmet fordítottak a párt belső életével, a párttagsággal járó kötelességek teljesítésére. Kiemelten foglalkoztak az alapszervezeti munka tovább fejlesztésére, a káder- és sze­mélyzeti munka javítására, a nő- és ifjúság- politikai határozatok végrehajtására tett intéz­kedésekkel. Nem kerülte el a pártszervezetek figyelmét a közoktatási, a közművelődési, va­lamint a népesedéspolitikai végrehajtása te­rén elért eredmények és a további feladatok gém. Nagy gondot fordítottak a pártcsoportok *z egyes párttagok munkájának, magatartá­sának értékelésére, s ami pozitív az elismerés fnellett határozott igényként jelentkezett, hogy $Z al nem végzett pártmunkáért megfelelő fe- Jelősségrevonás is történjen. Valamennyi beszámoló súlyának megfele­lően a párt szövetségi politikájából kiindulva foglalkozott a tömegszervezetek és tömegmoz­galmak szerepével. Aktiv tevékenységük min­den eredményben megtalálható. A párt irá­nyításával nemcsak dolgoznak a határozatok végrehajtásán, hanem részesei a politika ala- ícHátának. Mindez növeli felelősségüket és emeli tekintélyüket ’ AZ ALAPSZERVEZETI MUNKA fejlő­dése mellett szól az is. hogy a beszámolók és a vitában részt vevők többsége nem általános, bárhol elmondható kérdésekkel, hanem a helyi dolgokkal foglalkozott, bátran, nyíltan, túlzá­soktól mentesen. A mezőgazdasági és ipari üzemekben a párt belső élete mellett megfe­lelő hangsúlyt kaptak a termelési kérdések, a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos ten­nivalók, az e téren meglévő bizonytalanságok. Szóba kerültek az anyagellátással, a minő­séggel, az anyagfelhasználással kapcsolatos gondok is. Gazdaságp -litikai céljaink megva­lósításával összefüggésben szóltak a szocialista versenymozgalom széles körű kibontakozásá­ról. mely a gazdasági eredményeken túl fon­tos szerepet játszik az emberek szocialista ne­velésében a gondolkodás formálásában is. Szinte valamennyi beszámoló értékelte azt g következetes munkát és helytállást, amit az őszi betakarítások Sörán a mezőgazdasági üze­mek dolgozói melletj az üzemi munkások, ka­tonák, diákok, a hivatalok és intézmények dolgozói tanúsítottak. Ez is jól példázza me­gyénk lakosságának gondolkodásában végbe­ment változásokat, szövetségi politikánk he­lyességét. A beszámolók hangvétele a hozzászóláso­kat is befolyásolta. Jellemző volt a hozzászó­lásokra az őszinte, bátor, reális hang, mind az értékelést, mind a feladat-meghatározásra vo­natkozóan. Több helyen a nem eléggé ponto­san kidolgozott feladatokat a vitában elhang­zottak tették egésszé. A pártcsoportüláseken tanúsított aktivitás nem maradt el a taggyű­léseken sem. Megyénk párttagságának mint­egy 86 százaléka megjelent a beszámoló tag­gyűléseken és 31 százaléka véleményt mondott a végzett munkáról, tett javaslatot a jövőt illetően. A VITÁBAN RESZT VEVŐK kritikusan értékelték a végzett munkát. Eredményeinket elismerve — de nem túlbecsülve — igényként fogalmazták meg több helyen a XI. kongresz- szushoz és saját pártszervezetükhöz a határo­zottabb fellépést a hibákkal, a torzulásokkal szemben. Szükségesnek tartja párttagságunk azt is, hogy a kongresszusi irányelvekben meghatározott célokkal összhangban tegyünk nagyobb erőfeszítéseket az állampolgári és a munkafegyelem javítására, a tartalékok jobb feltárására, a takarékos gazdálkodásra. Párt­tagságunk kész részt venni és támogatni min­den ésszerű takarékossági intézkedést, ha azt konkrétan megfogalmazzák, kidolgozzák. Ter­mészetesen ez a feladat a pártszervezetek segítségével, az üzemek, intézmények, hiva­talok vezetőire vár. Mikor a kispolgári életszemlélet, életmód, H harácsolás elleni következetesebb harc ér­dekében az ideológiai nevelőmunka hatékony­ságának javítását sürgetik, ugyanakkor hatá­rozottabb és időben történő állami intézkedé­seket igényelnek — jogosan. Ezekben a kér­désekben azonban csak akkor lehet megfele­lően előrelépni, ha a kommunisták minden te­rületen példát mutatnak, ha a közvetlen kör­nyezetükben élő emberek szemléletét formál­ják, ha a pártszervek és az alapszervazelek biztosítják és megkövetelik mindenkitől a ha­tározatok és a törvények végrehajtását. A taggyűlések azt is megfogalmazták, hogy céljaink eléréséhez tovább kell szélesíte­ni és fejleszteni az üzemi és a szövetkezeti de­mokráciát. Jogosan kaptak bírálatot azok a — szerencsére nem na" számú — vezetők, akik az üzemi demokrácia követelményeinek csak formálisan tesznek eleget, nem tartanak rend­szeres kapcsolatot a dolgozókkal, felvetéseik­re, észrevételeikre nem reagálnak. A fegyel­mezetlen dolgozók nevelésében a pártszerveze­tek felelősségét hangsúlyozva az olyan gazda­sági vezető felelősségét is felvetették, aki né­hány fegyelmezetlen dolgozó miatt engedi a munkahelyi légkör megrontását, így az egész kollektívát bünteti. ELISMERÉSSEL BESZÉLTEK azokról az intézkedésekről, amelyek a párt, a munkásosz­tály társadalmi-gazdasági helyzetének további javítása érdekében tesz. De igényként fogal­mazódott meg a munkásműveltség fokozása, a szakmunkásképzés, a munkásellátás terén meglévő gondok gyorsabb megoldása. A taggyűlések után az irányító pártszer­veknek és alapszervezeteknek is vissza kell térni néhány olyan kérdésre, amellyel párttag­ságunk hosszabb ideje foglalkozik. Ilyen töb­bek között az ideológiai kérdések alapszerve­zeti szinten. A KB 1974. december 5-1 határozata után jobban oda kell figyelni a párttagság jelzései­re, amelyek a pártszervektől, a pártszerveze­tektől következetesebb pártellenőrzést, az ál­lami szervektől a törvények végrehajtását igényli. Néhány községből a párttagság jelez­te, hogy a gazdasági és pártvezetők között' kapcsolat nem felel meg a követelményeknek Ez kétoldalú dolog. A jelzések többsége azon­ban amellett szól, hogy néhány gazdasági ve­hető felül emelkedik saját pártszervezetén. A pártot csak a felsőbb pártszervekben látják. Nem veszik észre, nekik is érdekük, hogy az üzemben, hivatalban jól dolgozó pártszerve­zetek működjenek. Ilyen esetekben az irányító pártszerveknek határozottabb közbelépésére van szükség. A következő hetekben a pártcsoportülése- ken, személyes beszélgetéseken, majd a veze­tőségválasztó taggyűléseken a párttagok meg­ismerkednek a XI. kongresszus irányelveivel és a szervezeti szabályzat módosítására vonatko­zó Központi Bizottsági jav ágiatokkal. Nagyon fontos, hogy a már rendelkezésre álló irány­elveket a szervezetiszabályzat-tervezet a pártvezetőség mielőbb eljuttassa a párttag­sághoz, hogy a taggyűlés előtt megismerjék. A JANUÁRI TAGGYŰLÉSEKEN a jelö­lő bizottságok a párttagsággal való előzetes vé­leménykérés alapján javaslatot tesznek a párttitkár és a vezetőségi tagok személyére. A párttagság feladata dönteni abban, hogy mely párttagoknak szavaznak bizalmat a kö­vetkező évekre ahhoz, hogy titkárként, veze­tőségi tagként szervezzék mozgósítsák a kom­munistákat, a dolgozó tömegeket, a XI. kong­resszuson meghatározásra kerülő feladatok végrehajtására. A szocializmus gyorsabb üte­mű építése és valamennyi pártszervezet ér­deke, hogy olyan elvtársakat válasszanak tit­kárnak és vezetőségi tagoknak, akik értik és következetesen képviselik a párt politikáját, élvezik a párttagok és a pártonkívüliek bizal­mát, akiknek magatartásuk és munkájuk mindenkor példamutató. Reruhcizásoh mérlegen (1.) üj százszemélyes óvodát építettek Nyíregyh áza-Qoibányán. (Eleit Emil felvétele) Amis: elkezdődik Tavasszal hozzákezdenek a megyei művelődésd ház épí­téséhez. Szép terv, sok mil­lió forint, ha elkészül a me­gyeszékhely egyik büszkesé­ge lesz. Csak... csak már évek óta halljuk, hogy épül a művelődési ház, most a programot tárgyalják, majd a megnövekedett építési költségek miatt kell vala­honnan többletpénzt előke- rítéhi és így - tovább ... De említhetünk más példát Is: Nyírbátorban, a városi ren­delőintézet helyét mindenki tudta. Csak azt alig gvőzték kivárni, hogy végre elkez- dődiön az építkezés. Az OTP még mindig reményke­dik^ hogy 1975 végén mun­káslakásokat tud átadni a nyíregyházi Rákóczi utcán. Am az építkezés kezdése jó fél évet késett. A Nyírségi Nyomda Árok utcai építke­zése szintén évekig vajúdott, amíg a megvalósulás útjára lépett. Gondola! és (eft Visszatérő téma, hogy a beruházások soká kezdőd­nek el, lassan halad az épít­kezés, vagyis gyenge a ha­tékonyság. Általában az épí­tőipart szokás szidni — a vé­gén csattan az ostor — rajta kérik számon, hogy effv bi- zonvos határidőre elképzelt építkezés miért nem valósult meg addigra. Pedig leyp’ább olyan göröngyös az út addig is, amíg végre elkezdődhet egy építkezés. S az előkészí­téssel. az előzetes tárgvalá- sokkal, intézkedésekkel leg­alább annvi idő telik el, mint magával az építéssel. Példa rá az előbb említett megvei művelődési központ, vagy a köze’műlt építkezé­sei közül a Szabolcs Szálló, a kisvárdai kenvérgvár, a nvíregvhází autóbusz-pálya­udvar körüli huzavona. A teljesség igény« nélkül, csak néhány főbb gondot, fo­gyatékosságot elemezve — olyat, aminek a léte nem törvényszerű — próbálunk választ keresni arra, miért is olyan lassúak egves be­ruházások Szabolcs-Szat- t, árban. (Hozzátéve közben, hogy az országos helyzet sem sokkal különbözik.) A gondolattól a tettig, amíg az elképzelésből való­ság lesz. hosszú az idő. A megye tervében szerepelt például a nyíregyházi fém­ipari szakközépiskola építése 39 millióból. Már 1971-ben tárgyaltak róla. Mire döntés született, addigra 70 milliós programnál állapodtak meg. Közben változott a kijelölt hely, úgy, hogy a végleges tervdokumentáció csak a jö­vő év közepére készül el. Ebből 1975-ben jó, ha 5—6 milliÓ6 építés valósul meg, pedig 24 millió forintja len­ne rá a tanácsnak. Hivalaínoksze.né'et Ismét példával kezdjük: Nyírbátorban az idén hat hónap alatt felépült egy százszemélyes óvoda. Gyors előkészítés, gyors ügyintézés mellett könnyű volt az éoít- kezés. A nyíregyházi óvoda­program megvalósításánál szintén hasonló gyorsaságról számolhatunk be. Ugyanak­kor a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga éppen a beruházásokkal kapcsolatban több ecetben kénytelen volt megállapíta­ni: hiába hozott határozatot, utasította az illetékes osztá­lyait — mint a Rákóczi ut­cai munkáslakásoknál — a terület-előkészítés lassan ha­ladt, a kívánt időpontra nem kezdődhetett meg az épít­kezés. Elszabotálták a tanácson a határozatokat? Korántsem. Ha kisebb hi­bák adódnak is, nemegyszer hivatali kötelességén túl, at­tól többet dolgozott egv-egy ügyintéző, azonban a ható­sági eljárások, a szanálás megannyi procedúráin szinte falja a heteket, hónapokat. Ahogy egy vállalati vezető, egyben tanácstag fogalma­zott: „Az ügyek intézése fo­lyik, nem az elintézése.” Persze olyan is előfordult Nyíregyházán, hogy a mű­szaki osztály a tervosztály- lval levelezik, az egyik a Bessenyei téren szeptember­re ígér bontást amit a má­sik decemberben tud e! kez­detni. Találóan a hivatalnok szemléletnek, a bürokrácia érvényesülésének nevezte ezt, amikor hiába keresi bár­ki a felelőst. Van ebben persze más is, félelem a kockázat vállalásától, amikor az ügyintéző, bármennyire tud a dologról, addig nem intézkedik, amíg papírt nem lát. s azután is a levelezés, a bürokrácia bástyái mögül akarja bevenni csigaroham- mal az építkezés várát. Ésszerű terveket Kevés az cáyan ember azoknál a szerveknél —akár az ipari vállalatoknál la — aki előre fel tudia mérni egy beruházás hatását. Többnyi­re ott kezdődik a baj. hogy az igények és a lehetőségié is nincsenek szinkronban. A tervező a rajzasztalon meg­álmodja a szépet, a jót, a korszerűt, de kiderül, hogy a megrendelőnek feleannyi pénze sincs. Megindul as egyezkedés, új program ké­szítése, miközben múlik a* idő. Az ipari vállalatoknál pél­dául számítanak valamilyen támogatásra, amíg az nincs meg, nem kezdenek a mun­kához. Aztán viszont na­gyon gyorsan kellene az épí­tés, különben azért kerül­nek bajba. Az Újpesti Gyao- juszövőgyár Uj fehértón száz­milliós beruházást indít. Már 1977-ben termelni szeretné­nek, amikor az üzemnek a tervezése is csak most indul* meg, az építkezés érdemi ré­sze 1976-nál előbb nem na­gyon kezdődhet, tehát a gé­pek szerelése már csak 1977- ne várható, amikor ott tel­jes, vagy kpzel teljes kapa-; citással termelni akarnak. Ruga!ma«an, kockázattal Ellenpélda a Magyar Posz­tógyár nagykállói üzeme. A gondolattól a megvalósulásig egy év sem kellett, hiszen a volt vegyesipari vállalatot januárban vették át, s azóta kész a csarnok, szerelik a gépeket, termelnek, összefo­gott a beruházó, a tervező, a kivitelező, támogatta őket a megyei vezetés, együtt jártak, talpaltak az engedé­lyekért, miközben már ké­szült a csarnok vasszerkeze­te, már megrendelték, út­nak indították a gépeket. A beruházások »vorsífá-í sának egyik útja tehát a ru­galmasabb ügyintézés. A má­sik egy bizonyos fajta koc­kázat vállalása, egyben elő­relátás. Az például semmi­képp sem jó, hogy Jósvá­rosban a közművesítés as építkezés mögött jár, talán 1975-ben utoléri azt, ami­kor előtte kellene haladnia. Ha viszont megindult egy olyan, több évre szóló prog­ram, mint a jósavárosi épít­kezés, akkor annyi kockáza­tot lehet és kell vállalni, hogy a költségvetési döntés előtt körülbelül tudják, mennyi pénzre lehet számí­tani (ha óvatosak, akkor ax alsó határt figyelembe vé­ve), s ehhez megtenni az előkészítő lépéseket. Következik: Ahogyan épül. Lányi Uotond « 9

Next

/
Thumbnails
Contents