Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

IS74. december 2i. KELET MAGYAnORSTA« Az irányelvek — munkásszemmel Számíthatunk rájuk Izgalmas, komoly, felnőt­teknek való „játék” a jövő, a holnap tervezese, a jövobelá- tás, a realitások talaján, ered­ményeinkre apellálva és épít­ve álmodozni. Különösen örömteli és értékes, ha ebbe beavatják az embert, igény« lik és kérik is, hogy vegyen és vállaljon részt is benne és saját elképzeléseivel, javas­lataival, egyéni terveivel is hozzájáruljon a jövő, öt esz­tendő tervezéséhez, amely egész népünknek, nemzetünk­nek holnapját, eljövendő, de valamennyiünk által akart és formált gazdagodó életét van hivatva előrevetíteni. Amikor a nyilvánosság elé tárta és felvázolta a párt a jövőt, ak­kor egyben arra is kérte az embereket, mondjanak véle­ményt, Az irányelvek hang­súlyozzák: „A szocialista épí­tés döntő követelménye — és a soron levő feladatok végre­hajtásának feltétele —. hogy a munkásosztály vezető sze­repe a társadalmi élet min­den területén érvényesüljön.” HOGYAN LATJAK ÖK AZ IRÁNYELVEKET? Milyen­nek képzelik el a jövőt, s ki mivel járul hozzá megva­lósulásához? Erről beszélget­tünk munkásokkal. Berzovay István csoportve­zető műszerész, az UNIVER- SIL munkása. Párttag, 25 éves, érettségizett, vizsgázott műszerész. „Olvastam, mert nagyon érdekelt a XI. kongresszus irányelvei. Mi az, ami talán leginkább megfogott? Sok minden, de talán az. ahogyan foglalkozik az üzemi demok­rácia érvényesítésének szük­ségességével, mélyítésével, ügy érzem ez bizonyos érte­lemben újfajta megközelítése e fontos kérdésnek, de egyben figyelmeztet arra is, hogy az alánokról, a legfontosabb fó­rumairól. ezek tartalommal való megtöltéséről nem szam­bád megfeledkeznünk.. Fontosnak érzem, ahogyan figvelmeztet mindenkit, .ami­kor azt hangsúlyozza, hogy teremtsük meg mindenütt a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a dolgozó közösségek megfelelően élhessenek joga­ikkal. befolvásuk növeked- hessék.” Valóban ezt hang­súlyozzák az irányelvek: Tartalmasabbá kell tenni az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak a munkáiét, több érdemi üayet kell eléjük ter­jeszteni.” Ugv látom, s íté­lem meg ilven irányban van fo-iiádá« nálunk is. Hozzám 20 fizikai dolgozó tartozik, mazam is fizikaiként dolgo­zom, mint csoportvezető. őszintén mondom, jó á lég­kör nálunk, s ez abból is fa­kad, hogy a demokrácia fó­rumai jó! működnek. Egy mostani eset. Ha hajrá meló van, nem az utolsó pillanat­ban tudatják, hanem jó előre megbeszélik velünk. Hogy akad ilyen? Igen. Talán a jö­vőben is lesz. Sok mindentől függ, egyebek között anyag- ellátástól, külső piactól, szál­lítástól, amelyeket teljesen nem tudunk kivédeni, nem a gyárvezetésen, vagy a meló­sokon múlik. MI ERŐSÍTŐKET GYÁR­TUNK. Főleg exportra, a Szovjetunió, Jugoszlávis,~Irak stb. részére. A stúdiótechni­kai gyárrészlegünk az 1974. évi tervet előreláthatóan 8— 10 millióval túlteljesíti, s meglesz a 60 milliós tervünk. Az 1975 évi tervünk 75 mil­lió! Ez több, több munkát, energiát, erőfeszítést igényel, s bizony csak akkor teljesít­hető, ha számítanak a mun­kásokra. Itt van nagy szere­pe annak, hogy az üzemi de­mokrácia érvényesüljön. És úgy, amint azt a XI. kong­resszus irányelvei is hangsú­lyozzák.,, ygy „érzem ezt. kp­veti, dolpgbaíh/^0^i^^t975*.évi tervben ^kprt véleményt, ta­nácskozott szoclalistabrigád- vezetőkkel, csoportvezetők­kel, nagy gyakorlattal, mim, kásmúlttat rendelkező dol­gozókkal. Véleményeket, ja­vaslatokat kértek, így fino­mították a tervet, s valóban sajátiának érzi a munkás. Ez az övé, teljesíteni kötelesség. Ennek van értelme. S, hogy valóban milyen a húzóhatá­sa, azt bizonvítja az is. hogy voltak melósok. akik beteg­ségről kiíratták magukat, csakhogy az exportkötriessé- günket teljesíteni tudjuk. Bizalomra és megbecsülés­re bizalommal és megbecsü­léssel válaszolnak az embe­fCÁ. bu0ai kxC U tUlj1 tii" VtíAuoi L». löift; tanit. j c j \j»6,íícj9 a Vöröb OKtUUCi X' Ullxv­&/ci<W4.j.a4>i Uitui­to. „Engem elsősorban az ra­gáuutb illeg HZ líduíj CiVZlvOul, üliu^j Cili A iiAUilxia^UxtxVcU. VtüO tOi ouCöi Ö Cx-i.iiCZ.G0L., «IÜ érzess lUiuu, uyj&y uj en na^ £Ől£i.ú,Só<Jj2^c;x ^«_iiii_iOi.il<3.zv ranIV. U&y expóin ev/tíxi óta t o fogamat ez. A púit pun.. janaii ez au a ttozepponija- uan. iNaiunz a gyaiuan is lé­nyeges uoiog. uonuoinak is ra, lesznea is érié. Különösen a Képzősre, a tovaookepzes- re, az új munKasnemzeuek neveleseie gonuoioK. Ez a jö­vőnk. En a gyai oan uatouik esztenueje oktatom a mecna- ntJíai-muszerosz tanulókat. GYÁRUNK BIZTOSÍTJA Rfc-skuivKE a iwszerész munkához szükséges anyago­kat, értékes szerszámokat. Nem kevés ám. Képzelheti, egy tolómérce 270 forint kö­rül van, egy mikrométer meg 8—900 forint Kapnak mun­karuhát, ösztöndíjat társa­dalmi ösztöndíjat a 4-es ta­nulók. Ez havonta plusz 250 forint. Kell, mert így is ke­vés a műszerész, márpedig a párt irányelvei is figyel­meztetnek, hogy a munkás­utánpótlás nevelésére nagy gondot kell fordítanunk. Úgy érzem ez megnyugtató az én számomra. És az is, hogy így gondolkoznak a gyár vezetői is. A jövő munkásnemzedé­kéről van szó. És bizony nem mindegy milyen lesz. Nem tagadom, „viszaütött”, mert korábban elhanyagoltuk. De idejében kapcsoltunk. És erre a jövőben mégln- kább gondolni kell. Ezt ol­vastam éh ki az irányelvek­ből. Mert kérem műszerész­gárda nélkül a gyár gépei holt tárgyak maradnának. Ök adnak nekik életet-.Gondos-, kodnak üzemkép ességükből. És az anyagbiztosítás, a ve­zetés mellett jórészt ettő' függ a termelés, a jólétünk, a boríték.” Érzik, értékelik a munká­sok, hogy munkájukkal, szor­galmukkal, tehetségükkel részt vesznek a jövő, a hol­nap formálásában, alakításá­ban. Munkások, akikre min­den körülmény között szá­mítani lehet. És kell is! Po­litikánk középpontjában a munkásosztály álL Tagjai teremtő részesei reális ter­veinknek. Farkas Kálmán A tudás házhoz meny Izelsf 3 3 szakmunkäsfelölt Fehérgyarmaton sokan jár­nak még ma is a HÓDIKOT csodájára. Szép az épülat, ez igaz, bár a rossz nyelvek szerint a názelődők között olyan is van, aki műszak vé­gén elmegy megcsodálni a lányokat. Mert itt vannak bőven, s nem is akármilye­nek. S amikor ezt mondja az embar, gyorsan hozzá kell tenni: nemcsak a csinosságuk ad okot a bókra, hanem va­lami más is. Két év alatt a sokfelől összekerült asszonyok és láRyok igen nagyot léptek afelé, hogy megkapják a büszke címet: munkás. 4mú»y szögediesfn Az itt dolgozók átlagélet- kora 2i év. így aztán m g s_m lepődök, amikor a mü.ezetö, Nagy Mária elárulja, hogy ő már 24. Amikor beszél, szép szogediesen, gyorsan kiderül, hogy az anyavállalattól, Hód­mezővásárhelyről került ide, hogy segítsen beindítani a ma 254, hamarosan GOO fős üzemet. — Az első év nehéz volt. Olyan asszonyok és lányok jöttek, akik korábban a ház­tartásban, vagy a mezőgazda­ságban dolgoztak. Gondol­hatja, nem volt egyszerű megszökniük a szalagot, a zárt üzemet. Még az idei év eleje is tartogatott buktató­kat, de talán a negyedik év­negyed egyenesbe hozza a dolgokat. És ez nemcsak az új üzemépületen, a korszerű gépeken múlott elsősorban, hanem a munkásnőkön. — Bizony nem volt köny- nyű — folytatja Gacsilyi Károlyné, hátulvarró. Otthon csóválta a fejét a férjem is, a fiam is. De aztán belegyöt­rődtek. S ma már bizony jó! jön az. amikor hazaviszem az 1900—2000 forintot. Próbál­tam gépen. megtanultam, bár az igazsághoz tartozik, minden nap van valami új tanulnivaló itt, Be&tájni! Két lány ül mellettünk, Bandula Ilona és Törő Ág­nes. Az állami gazdaságban, illetve a MÉK-nél dolgoztak azelőtt Amikor két évvel ez­előtt felvételt hirdetett a HÓDIKÖT, jelentkeztek. Bi­zony először kegyetlenül ne­héz volt — Ma sem könnyű, ha az ember valami rendeset akar csinálni — folytatja Ilona. — Mert egy-egy gép itt 25—■ 30 ezerbe is belekerül, s nem mindegy, hogyan kezeli az ember. Tanítottak becsület­tel, Mária is, meg a többiek, A nyag, energia, idő, pénz. És persze amit ezek­kel tenni kell: a takarékos­ság, az ésszerű takarékosság. Ezek a szavak hangzottak el a legtöbbször az országgyű­lés idei utolsó téli üléssza­kán, ahol a jövő évi költ­ségvetés megvitatása és el­fogadása volt a hivatalos napirend. Nem hivatalosan akár úgy is fogalmazhat­nánk: az állam számot ve­tett azzal, mit és mennyit költhet egy-egy ágazat fej­lesztésére. A költségvetés megvitatása minden téli ülésszak fő na­pirendje, a mostani mégis minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki. Azért is. mert jövő évi terveink végrehajtásán múlik, hogy teliesítjük-e ötéves termünk előirányzatait és azért is, mert a tervben a kiadások meghaladják bevételeinket. Ez a tény két kötelezettsé­get jelent mindenki számá­ra. Az egyik, hogy csak ar­ra költhetünk, amire a leg­nagyobb szükség van, a má­sik pedig gondolkodni és tenni azért, hogy egyensúlyba hozzuk pénzügyi mérlegün­ket Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára mond­ta felszólalásában, hogy a veszteségek pótlását több PARLAMENTI JEGYZET Egyensúly takarékossággal évre is eloszthatjuk, de ez a hitellel való pótlás csak át­meneti állapot lehet. A pénzügyminiszter expo­zéjában, a képviselők fel­szólalásukban mondták el: alapot nyújt a jövő év ter­vezéséhez, hogy az idén jő eredményeket értünk el. Az Ipar nyolc, az építőipar hat százalékkal növelte termelé­sét és a tervezett öt százalék helyett hat száza­lékkal növekedett nemzeti jö­vedelmünk. Jól, a tervek szerint alakultak a szocialis­ta országokkal folytatott külkereskedelmi kapcsola­taink, nem egészen így azon­ban a tőkés- és fejlődő or­szágokkal kialakított keres­kedelmi kapcsolataink. Drá­gábbak lettek a nyersanya­gok, az ipari alapanyagok, amelyekből mi behozatalra szorulunk és nem emel­kedtek ilyen arányban a késztermékek árai, amelyek importunk jelentős részét képezik. A Közös Piac orszá­gainak diszkriminációs po­litikája miatt nagy vesztesé­geket okozott hazánknak a szarvasmarha-értékesítés, és ezek tették szükségessé, hogy külgazdasági kapcso­lataink hatásai miatt vál­toztatnunk kell a termelői árakon és ezek egy részét érvényesíteni kell a fogyasz­tói árakban is. A nagy többséget termé­szetesen az állami költség- vetés vállalja magára, mert nem mond le arról, hogy ha szolidabb mértékben is, de tovább növekedjék életszín­vonalunk. Nem csökkenti a lakásépítkezések ütemét és az év közepétől több mint egymillió nyugdíjas boríték­jában lesz több mint az év első felében. Fontos szem­pontként vették figyelem­be a költségvetés készítése­kor, hogy a családok élet- körülményei között ne le­gyen lényeges különbség és a fogyasztói áremelkedések a legkevésbé a több gyermekes családokat emel­élelmi­érintsék. Ezért nem kednek az alapvető szerárak, ezért marad vál­tozatlan a gyermekruházat, hogy csak a legfontosabba­kat említsük. Az egyensúlyt azonban csak közgazdasági szabályozókkal nem lehet helyreállítani. Ehhez a lehetőségeink jobb kihasználására, ésszerűbb takarékosságra, a beruházá­sok idejének csökkentésére van szükség. Ezekről, konk­rét javaslatokról beszéltek a felszólaló képviselők, de ez volt a téma az országgyűlés szüneteiben is. A fiatalok, Jeszenszki Gábor, Kovács Lajos, Szabó Gusztáv saját munkahelyük példáját mondták. Jeszenszki Gábor például, hogy náluk, az ÉPSZER-nél a szállítások jobb szervezésével, az üresjáratok csökkentésével jelentős mennyiségű üzem­anyagot lehetne megtakarí­tani. Nagy értéket jelente­ne az iá. ha. az építőipari gé­Ha tudni akarja hogyan, ak­kor csak annyit mondok: a kétezret mindig, de gyakran a hármat is megkeresem. Pedig csak 25 éves vagyok, és betanított. — A kétezrem nekem is megvan — ezt már Agnes mondja —, de nem is a pénz miatt nem szabad elsősor­ban megállni. Lényegében mi, akik két éve vagyunk itt, már törzsgárdának számítunk. S ha jönnek az újak, nekünk is segíteni kell a betanítá­sukat. Éppen ezért kaptunk az alkalmon, amikor közöl­ték: aki betöltötte a tizen­kilencet és kétéves szakmai gyakorlata van, jelentkezhet szakmunkásképzésre. — Egy kicsit irigylem Is a lányokat —• harminchár­mán vannak — mondja Ga- csályiná. Igaz, a koromtól tanulhatnék, de a család bi­zony nagyon leköt. De kép­zelje el: másfél évet fognak munka után tanulni, itt az üzemben, s utána kezükben a bizonyítvány. A művezető, Nagy Mária pontos magyarázatot ad: — A lányok sokkal többen is je­lentkeztek volna, de ez a 19 év és a gyakorlat alapköve­telmény. Az itteni 142-es szakmunkásképző adja a ta­nárokat, s a konfekció-női- szabó szakon képezi á beta­nított munkásokat. Biztosí­tunk tanulmányi szabadsá­got. Úgy szervezzük ide a gyárba az isltolát, hogy az alkalmazkodjék a buszjára­tokhoz. A vállalat 197G-tól, amikor végeznek, kedvezmé­nyeket is biztosit nekik. — Mi meg asszonyok, meg a többiek szívesen vállalunk valami pluszt. Mert ha jön a vizsga, akkor bizony szükség lesz ránk Is — teszi hozzá Gacsályiné. — S ez így van rendjén. Tanuljanak, hiszen ha egyszer Marika elmegy, meg esetleg más is Hódme­zővásárhelyre, a mieinkből kerülnek ki a művezetők... — Egy példát erre a tanu­lásra — vág közbe Ági. — Subázom, ez a kedvenc szó­rakozásom. Talán senki nem hinné, hogy már egy ilyen dolog is hogyan segít a mun­kában. Egészen másként lá­tom a színeket, teljesen más fogalmam van a pontosság­ról. — így igaz — magvarázza Ilona. — Én rámán dolgozom otthon. De csak azóta megy rendesen az is, amióta itt fo­galmam lett arról, mi is az hogy fonál, anyag, eldől go­zás. Pedig ez csak szórako­zás. Mennyivel másabb lesz, ha a gyakorlathoz olyat is tanulok, ami egyáltalán tu­datossá teszi a munkámat. — Ne nevessen ki, de itt a pék — különösen a nyugati országokból behozott drága gépek — kapacitását még jobban kihasználnák. Kovács Lajos, a Csepel Motorkerékpár Gyár nyír­bátori üzemének példáját említette. A gyár most egyedi nagyberuházások berende­zéseit készíti és itt a határ­idők megtartása nemcsak saját üzemük gazdaságos termelését jelenti, hanem milliárdos nagyságrendű termékek gyártását kezdhe­tik előbb, a nyírbátoriak pon­tossága révén. Szabó Gusz­táv inkább a gondokról be­szélt, hiszen munkahelye, a nagyecsedi tsz még most is nagy gondban van az őszi időjárás miatt: nem tudták teljesíteni szántási tervüket és csaknem száz vagon cu­korrépa van még a határ­ban. Büszkén mondja vi­szont, hogy a tagok soha nem látott lelkesedéssel vet­ték ki részüket a munkából és ebben van jövő évi tar­talékuk is. Hozzáértéssel, felelősség­gel szóltak a képviselők e fontos témáról. Megismerték a lehetőségeket és ezzel együtt a gondokat, s már maguk is keresik a jobb megoldás útját Balogh József suba a mánia. Én most egy modernet csinálok — így Ga­csályiné — krikszkraksz min­ta, piros, fekete meg fehér fonalból. De ez is segít. Ha itt egy szvetter a kezembe kerül, sokszor felszisszének, ha nem pászol a szín. Mert az ember ízlése alakul. De ne higgye, hogy belenyugszom abba, amit tudok. Éppen most döbbentettem meg a csalá­dot. Rendeltem itt egy szál­lítmány könyvet. Hatszáz fo­rintért. A férjem el se tudta képzelni, mit akar a postás, amikor meghozta a csoma­got. így hát ha jön az este tanulok, kézimunkázom, s talán nem maradok le a töb­biektől. Hiába három férfi van otthon, ők az elsők, de én se akarok az utolsó lenni. Folyik tovább a beszéd, faliszőnyegről, gyári mun­káról, a már exportképes áruról, amit csinálnak. Köd­ben lassan kibontakozik egy érdekes kép: ezek a lányok és asszonyok megtalálták örömüket a színes fonalak csodás világában, és egysze­rűen már nem elégszenek meg azzal, amire betanították őket. Most már valamit meg akarnak tanulni. Heti 3x4 és még valami — A szakmunkásképzés he­ti hí., amszor nagy órában zajlik majd — magyarázza Nagy Mária. De látni kell, hogy az itt dolgozó asszonyok, lányok még valami mást is akarnak. Olyan valamit, amit már nemcsak az iskola ad, hanem a művelődés. Itt kialakul a szép iránti érdek­lődés, vágy. Ezt bizonyítja, hogy szinte mindenki a ké­zimunkában keresi a kikap­csolódást, de úgy, hogy maga tervez, rajzol, képzel el vala­mit. Úgy hiszem a legfonto­sabb: akik két évvel ezelőtt eljegyezték magukat gyá­runkkal, már megízlelték aj alkotás örömét. ° — Lehet, hogy nem ponto­san idetartozik, de azért el­mondom — egészíti ki Telő Ágnes. — Szokott itt ler . i ritkán kiállítás, ahol képeket láthatunk. Nagyon szeretem megnézni. Úgy hiszem több olyan lehetőség kellene, hogy ismerkedjünk a széppel. Ne­kem legalábbis ez hiányzik. — Higgye el, nemcsak azé t van ez így, mert könnyebb munka, mint a növényápok -, meg jobb a kereset. Más íl?- együtt Olyan gyárunk va i, mint egy patika — magya­rázza a dolgot a két lány — meglesz az üzemi konyha, minket már nem fenyeget, hogy délben rohanni kell hr, za főzni, rendezik a buszok menetrendjét kényelmese z jöhetünk dolgozni. És abban is valami jó, hogy tudjukj miutánunk, az első harminc­három után jövőre jönnek az újabb szakmunkásjelöltek, ' s nem mondhatja senki: se­gédmunkások gyára a miénk És itt Szatmárban, ahol még ugyancsak ritka dolog az. ipar, jő lesz az elsők közi tartozni. Epilógus A művezető kísér lefelé a lépcsőn. Az épületen még látszik: az építők nem vé­geztek tökéletes munkát A gyárban csak egy szál dróton csüng egy telefon. Az üzem­csarnokban még ásít egy-két üres sor gépre várva. Az udvaron még sár és törme­lék. De a Singereken már varrnak, a gomblyukatokon dolgoznak, a hátulvan-ők az utolsó simításokat végzik, t világos teremben az ezernyi tarka kötöttholmlva! verseny­re kelnek a jókedvű leány­arcok, a komolyan néző asz- szonyok. Elfoglalták a várat, s meg is tartják. Nagy Mária csak ennyit mond: — övék a jövő. ők mé# nem mönnek eL«, Borget UM* 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents