Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

4 «Tt TT-M AGYAR0RS9f>W fSW. iece-mH»«“ ft Szülők tói um a: Félév előtt Igaz, hogy a naptár szerint év vége közéig, és a következő napok az ünnep jegyében telnek el, szülők és iskolások egyaránt gondolnak arra, hogy 1975 első hónapjában osztályzatok, jegyek formájában követke­zik az értesítés: hogyan dolgozott a nebuló az elmúlt időszakban. Ez sokak számára izgalommentes, mások-, nak ellenben jelent némi szorongást. Éppen ez utóbbi az, ami írásra késztet. Először is tudomásul kéll venni minden szülőnek: a gyermekek képessége különböző. Vannak kiválóak^ de közepesek, akadnak rendkívül szorgalmasak és na­gyon lusták is. J)e — hogy őszinték legyünk — olyanok is, akik nem tartoznak a legjobbbak közé. így aztán mindent megelőzően az szükséges, hogy mielőtt szülő vagy család felháborodik az esetleges rosszabb osztály­zat miatt, tisztázza tárgyilagosan gyermeke képességeit. Tény, hogy ez a legnehezebb, igen bonyolult tudomá­sul venni: gyei 'kém nem a jövő zsenije. De csak így őszinte a helyzetmegítélés, így marad el az. hogy a szülő mindent megelőzve a tanítót vagy tanárt szidja a gyengébb eredmény miatt. Áhhoz, hogy a szülő a lehelő legnagyobb mértékben tárgyilagos tudjon lenni, nemcsak önfegyelem és el­határozás kell. Ezt segíti az a folyamatos kapcsolat, amit az ember feltételez szülő és iskoli között. Aki évekén át, rendszeresen, a fogadóórákat \kihasználva nyomon követi gyermeke teljésítményát, Vz ilyenkor sem lepődik meg, fia vagy leánya jó ismerőjeként mél­tányolni tudja a kapott osztályzatot vagy szóbeli érté­kelést. A másik igen fontos elem: a szülő ne csak a ki­tűnő vagy jeles eredményt, esetleg a jó négyest mél­tányolja. Tudomásul kell venni, hogy egy jó közepes adott esetben a gyefmek tudásának maximumát fejezi ki. Vagyis nem az osztályzat mértékét, hanem o mö­götte meghúzódó gyermeki tudást, erőfeszítést, képessé­get kell elismerni. Ez a fogadás teszi lehetővé, hogy az iskolából a bizonyítványt a gyermek ne félve vigye haza, ne ragadtassa úgy el magát, hogy az öngyilkos­ságon gondolkodik Sajnos az utóbbi évek statisztika szerint a gyermeköngyilkosságok mozgatója az esetek többségében a szorongás, és időpontjai elősorban a bi­zonyítványosztás dátumai körül sűrűsödnek. A szülők, érthetően, azt szeretnék, ha. gyermekük mindig és min­denből a legjobb lenne. Viszont kevesen mérlegelik tárgyilagosan azt hogy adót esetben egy hármas felér egy másik gyermek ötösével. Idáig csak azok jutnak el, akik a gyermek munkáját is figyelik, s beismerik rossz matematikus, de kiváló természetbúvár és így tovább. Oktatáspolitikánk sok olyan intézkedést tett, amely azt célozza, hogy a jegyek körül kialakult mi- ' tosz megszűnjék. A nevelők igen sokan már eljutottak oda, hogy ezt saját munkájukban is gyakorlattá teszik. Igaz, e? a tanítótól, tanártól sok erőfeszítést követel, hiszen a szóbeli értékelés, a gyermek munkájának elemző magyarázata lényegesen nehezebb, mint egy- egy jegyet beírni. De a jövő útja arrafelé vezet, hogy a szülő és a gyerek, aki félévkor vagy év végén, az ér­tesítőt kézbe kapja, a jegyeken kívül egy átfogó, mély, az árnyalatokat is kifejező ismertetést is magáénak mondhat Különösen áll ez az általános iskolák első:osztályára, ahol =&févtfbr nincsenek "Tegyék-. A siútö itt élőben ta­lálkozik a szóbeli magyarázat gyakorlatával, s mint­egy felkészül' maga is arra. hogy a tanító négv-öthóna- pos tapasztalatának summáját jobban értékelje, mint néhány semmitmondó osztályzatot. A mostani félév különösen a felsőbb osztályokban a pályaválasztást be­folyásoló időszak. Ügy vélem, igen fontos hogy a szü­lők az egyes tantárgyakban nyújtott teljesítményt oko­san értékeljék, differenciáltan elemezzék otthon, hi­szen a több éves munkáról mondott vélemény segíthet abban, hogy válasszanak, mégpedig reálisan. A kész­ségek felismerése, az egy-egy tárgyban mutatott jó vagy éopen rossz eredmények legyenek figyelmeztető jelek, hiszen ezek ismerete kímélheti meg a gyermeket attól a csalódástól, amit a rossz pálya- vagy iskolavá­lasztás jelent. Kicsit úgy néz ki: a szülőknek is készülniük kell a félévi értékelésekre. Sok régi beidegződéssel kell szakí­tani. meg kell szokni a bizonvítvány új szemlélését, félre kell tenni a jegvek bűvöletét, jobban oda kell fi­gyelni a szülőknek a fogadóóra, az értekezlet szóbeli értskelésére. Mindenesetre ez a nehezebb, de az é'et állította reálís követelményekre felkészítendő gyerme­keink ilyen fontos perceiben a nevelő mellett ott kell lennie a szülőitek. A nem sértődő, nem feUnd’tló, nem gyermekét oktalanul szidó, megértő, de utat egyengető édesanyának és édesapának. Ezt nem osztályozza senki, csupán az élet. B. L KÖNYVAJÁNLATUNK Csupa mese \ A Móra Kiadó új mesés­könyvvel örvendeztette meg a gyermekeket és a szülőket. Hárs László mai írók művei­ből válogatta ki az ötven­egy legszebbet és kötötte de­rűs csokorba. Vagyis: csu­pa mese, mégpedig mai mese kerülhet a kis olvasók és a felolvasó szülők kezébe. A mese irodalmunk meg­újuló területe. Egyre több neves és rangos író vállalko­zik arra. hogy a legkisebbek­nek írjon. És ez jó. A ma­gyar népmeséi világ egyenes folytatása ez, ami azt is je­lenti. hogy a szokásos fordu­latok teszik érthetővé a mai mesetémákat. Csuoán né- hánv név a szerzők közül Elsőnek emüténém a me­gyéikben 41 ő a Kelet-Ma- gva^orszáa gyermekoldalá­ban igen sokat ouh'ikáV igen népszerű ölbey Irént. Mellette a minden óvodás ál­tál ismert Donászy Magda, a ragyogó szófordulatokkal író, örök derűs Romhányi József, a költő Rónay György, a nagy öreg, Zelk Zoltán. a tévé-mesék találékony írója Fésűs Éva, a mai magyar iro­dalom olyan jelesei mint Pá- kolitz István és Pilinszky János, Csukás István fém­jelzik a kötetet. A csupán kiragadott felsorolás is mu­tatja azt, hogy a kötetben a kis olvasók igazi értéket kap­nak. é* segítséget ahhoz az első lépéshez, mely a könyv- szeretet felé vezet. A karácsonyra megielen* kötet bizonyára sqk szülő számára könnyíti meg a vá­lasztást. jóllehet a könv\ es- boltok talán még sosem kí­náltak ennyi remekbeszabott művet, mint ezekben a na­pokban. (bürget) t HS GYEREKEKNEK * CVZR'KEKNEK B GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED í Vízszintes: 1. Ismeretleneket. 6. Aján­dékoz. 7. Táncmulatság. 8. Kicsinyítő képző. 9. Igen ko­ros. 11. Legelő mező. 12. Po­zitív elektród. 14. Szomszé­dom állam aprópénze. 16. Megfejtendő (folytatása a függ. 15., 6. sorokban). 18. Talmi. 20. Amit a legtöbb nyelv elöljáró szócskával fe­jez ki, azt a magyar ....for­májában. 21. Keresztül. 22. Szláv uralkodói cím. 24. In­doklás. 25. IEEI. 27. Fúvós hangszer (hangmagassága a fuvola és a klarinét között van). 2S. Az „idő orvosa”. 29. Bukkanó egynemű betűi. Függőleges: 1. Ez évben. 2. Háziállat. 3. Vízparti töltés. 4. Tova. 5. Mezőgazdasági gépen. 10.! Nitrogén, oxigén, hidrogén vegyjele. 11. Ára, de kever­ve! 13. Kemény hangsor. U\ Vissza: gimnáziumi tagozat neve, ahoi a matematika, fi­zika kiemelt jelentőséggel bírt. 21. Vízelvezető. 23. Sze­mélyére. 24. ÉBK. 26. Szin­tén. 27. Szibériai folyamóriás. Megfejtendő: vízszintes 16, függőleges 15., 6. I Múlt heti megfejtés: BÉ­KÉSCSABA — PÉCS — DEBRECEN — SZEGED. Könyvjutalom: Gyarmati Erika Csenger, Szabó Zsuzsa Fehérgyarmat. Bajza Mária Nyíregyháza, Sebők . Attila Dombrád és Vonyigás Tün­de Pátyod. Mese a hálátlan egérről Egyszer az egér talált a-: padláson égy ; jókora' = kefék sajtot. Egy ekkorát, de talán még ennél is nagyobbat. Ir­tózatos éhségtől gyötörve nyomban nekilátott a sajt­nak. Két hátsó lábacskájá­ra ágaskodva felkapaszko­dott — valahogy így — és hozzáfogott enni. Jól be­reggelizett, beebédelt, sőt még be is vacsorázott, mint­hogy azon a napon még egy falat' sem ment le a torkán. A kisegér evett, evett, egyre csak evett, míg jól nem lakott, s míg a sajtban akkora lyukat nem rágott ki, hogy pompásan megbúj­hatott benne. A sok evéstől az egér el­pilledt és elálmosodott. Úgy határozott, hogy többé nem tér vissza az ócska cipőbe, mely eddig otthonául szol­gált, hanem a kirágott sajt- ly’kban húzódik meg. így hát a kisegér ottma­radt a saitban, ez lett az új otthona. Az új lakással na­gyon meg volt elégedve, hi­szen tágasabb is volt a ré­ginél. Csupán egyetlen egy bánata volt: a sajtszag, melv lakása minden zeg- zugát átjárta. :: Az egér ostoba volt és lusta. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy olyan új élelem után nézzen, mely Il­latosabb a sajtnál. Nem, és nem, mert az egér buta volt és lusta. így hát naphosszat egyre csak a sajtot rágcsálta, azaz az otthonát, melyben lakott. Napról napra többet evett, a lyuk egyre jobban nőtt, s a sajt egyre inkább fogyott. Végül teljesen elfogyasztot­ta otthonát. Teljes egészé­ben. Ez úgy történt, hogy az egér állandóan csak evett, míg a lyuk akkora lett mint a padlás, s a sajtnak többé nyoma sem volt, egy morzsányi sem maradt belő­le. Nem volt több sajt, de volt egy macska, mely rá­ugrott a kihizott egérre. A kövér, ostoba egérnek még volt annyi lélekjelenléte, hogy egy szempillantás alatt belebújt a régi jó cipőbe. Lehet, hogy még most is ott lapul. Ezt a házát talán nem fogyasztja el. Dr. Papp Sándorné fordítása Két kicsi őz karácsonya Két kicsi őz az erdőben, csillog szőrük barnás-rőten, két aranyos őz-testvérke, édesanyjuk szemefénye. Elindultak egyik este, hűs hópihe szállt zizegve. Az erdészlak ablakából micsoda szép sugár lángol. Bebámultak csodálkozva. Benn óriás karácsonyfa, rajta száz kis gyertya égett, nem láttak még ilyen szépet. Három gyermek körülötte... S a két kis őz tündökölve ment vissza vadcsapáson, szívük csupa fény és álom. Varjú néni Csupa fagyos hő a kert most, ezüst a tél, mint az álom. Varjú néni ringatózik a szomorú tar faágon. Nagy fekete kendőjébe burkolódzik dideregve, fehér világ veszi körül a tél fénylő tiszta csendje. Szegény öreg varjú néni, bizony éhes, bizony fázik. Meleg szoba lenne most jó, ahol piros tűz világít Válla közé húzza fejét varjú néni s úgy bólogat, körülötte zizeg, szitál hópihésen az alkonyat ölbey Irén ÚttQlŐ­posta E heti számunkban a Sza­muely Tibor Űttörőház szün­idei programját közöljük. A szünidei program a ha­gyományos fenyőfaünneppel kezdődik; december 22-én. Délelőtt 10 órától vendég pajtásoknak, akiket a megye és a város úttörőcsapataibó l hívunk meg, délután 15 órá­tól pedig szakköri tagjaink­nak. A műsor után táncver­seny, ajándéktombola, közös játék lesz. December 27-én névadónk születésnapján Szamusly-emléksakkver- senyt rendezünk 9 órától, amelyre nevezni a helyszí- ■ nen lehet]' December 29-én szilvesz­teri klubdélutánt szervezünk szakkörösöknek. „Belépődíj” — szakkörönként 5 perces vidám műsor. Január 2-áfl 14 órakor, sport-játékdélután lesz a nagyteremben. Minden ér­deklődő kisdobost és úttörőt várunk. Kérjük, tornacipőt hozzanak magukkal! Január 3-án, 15 órától a honvédelmi klub tagjainak filmvetítés lesz. amelv segíti aNfümezás elméleti felkészülé­seket, a „Trombita harsog” szemlére. Január 4-én 9 órától a bőr- bányai művelődési ház szín­játszói a „Ludas Matyi” c. színdarabot mutatják be. A programok mellett ta­pasztalatcserét szervezünk 3-án a kisdobos és úttörő nótafáknak, őrsvezetőhelyet­teseknek, raíkultúrosoknak és szakköri, titkároknak. A várös úttörőinek meg­hirdetett faliújságverseny előkészítéséhez december 28-án, 10 órától továbbkép­zést tartunk a rajok dekorá­ciósai részére. A szünidei programot az ifjúvezetők január 5-j egész napos továbbképzésével zár­juk. Azoknak a pajtásoknak, akik nem tudnak bekapcso­lódni rendezvényeinkre, né­hány ötletet szeretnénk ad­ni a szünidő hasznos eltölté­séhez. Az expedíclós prog­ram gyűjtőmunkájának rendszerezésére jó alkalom a szünidő. Azok a pajtások, akik „Az én hazám” expedíciós fotó, képzőművész és irodalmi pá­lyázatra neveznek, használ­ják ki a szünidő napjait a pályamunkák készítésére. Keressetek őrsi búvóhelyet — múzeum, kultúrház, úttö­rőszoba — ahol legalább egyszer, az előre megbeszélt időpontban találkozik az őrs. Szervezzetek őrsi vagy szak­kört téli túrát. Kérjétek hoz­zá ifivezetőitek segítségét Készítsetek meglepetést, ajándékot a szünet utáni el­ső foglalkozásra az őrs, a raj tagjai számára. Használjátok „ötletzsáknak” az úttörősaj­tót. Pajtást. Őrsvezetőt, Kis­dobost! Küldjétek újévi üdvözlőié* velet szovjet pionírbarátai­toknak, s szélesítsétek a ,,Ba­rátság posta” akciót. Szervezzen az úttörőtanács továbbképzést. tapasztalat- cserét a tisztségviselők szá­mára. A nyíregyházi pajtások kapcsolódjanak be a megyei iparcikk kiskereskedelmi ; vállalat játék-raizoályázatá- ba, melynek beküldési határ­ideje december 31. Jó szórakozást; sok vidám programat kíván a szünidő­re a Szamuely Tibor Űttörő­ház vezetősége. A csavargó kis sün Hideg volt kint. Nagyon hi­deg. Fáztak a fák a kertben. Fáztak a cinkék, verebek, varjak. Az ablakokon nem lehetett kikukucskálni, telerajzolta csillogó-villogó jégvirággal Télapó. Bent a jó meleg szobában édesanya mesélt kicsi lányá­nak, Katicának és kisfiának, Jancsinak. A jó Burkus ku­tyáról mesélt és a nyafka Mi­ca cicáról. Egyszercsak kaparászás hallatszik a külső ajtón. Ki lehet az? Mi lehet az? — Talán a nyflfka cica — mondta Katica. — Vagy a jó Burkus — szólalt meg Jancsi. — Nézzük meg — hívta a gyerekeket édesanya. Katica előreszaladt. Olyan nagy volt már, hogy elérte a kilincset. Kinyitotta az ajtót, körülnézett. — Senki sincs kint — szólt. Édesanya is kitekintett. — Senki — mondta 6 is. Most Jancsi dugta ki a fe­jét. — De van! — kiáltott fel. — Látom, hogy mozog vala­mi a küszöbön. És csakugyan! Ott sündör- gött, didergett egy kis sün. Alig lehetett felismerni a ma­gára hempergetett falevelek­től. Hipp-hopn. már be is fu­tott apró fürge lábaival az ajtón. Egyenesen a konyhába szaladt a tűzhely alá. Jancsi. Kati utána. Jancsi már majdnem megfogta, de visszakapta a kezét. — Juj. de megszűrt! — Azt gondolja, hogy bán­tani akarod, hát védekezik — mondta édesanya. Félt a kis sün. nagyon félt. Reszketett. A tüskéire került levelek csak úgy zörögtek rajta. — Lehet, hogy az erdőből — sző1*, édesanya. — Talán a róka üldözte, vagy a fülesbagoly. mind a kettő régi ellensége. Nézzétek, hogy szaglász. Vajon mi után szimatol? — Lehet, hogy éhes — mondta Katica. — Vagy szomjas — szóíl Jancsi. — Éhes is, szomjas is — mondta édesanya. _ — Hozok neki meleg tejet. — Hadd adjam én oda ne­ki — kérte Katica édesany­ját. — Én adom, nem tel — ki­áltott mérgesen kis húgának Jancsi. Még hajba is kaptak volna, de édesanya rögtön rendet teremtett köztük. — Jancsi adja oda a tejet a kis sünnek, Katica meg zsemlét aprít bele. A kis sün jóízűen fogyasz­totta a finom eledelt. Jól is lakott, s egyszerre felvidult. Futkosni kezdett a konyhá­ban, majd megint a tűzhely alá szaladt, és egykettőre el­szundított. Katica, Jancsi lábujjhegyen osont ki a konyhából, ne­hogy felébressze új kis paj­tásukat. Sokat csavaroghatott a kertben, amíg rájuk talált Bementek a szobájukba, ott már várták őket a babák, mackók, képeskönyvek, épí­tőkockák, autók, traktorok, repülök. Most nem akartak játszani a játékok, hanem lefekvés előtt mesét hallgat­ni. fi És a gyerekek meséltek nekik a kurta lábú, hegyes orrát, csupa tüske kis sünről; arról, hogyan gömbölyödik labdává, ha fél. és milyen virgonc, ha jóllakik. — Holnap meid meam-'ta- tom nektek — ígérte Katica. — Én is megmutatom — mondta Jancsi. Lefeküdtek mindnyájan: a bébik, a mackók, a képes­könyvek. ö'oitö’—ekäk, autók, trr’-torok, repülők. És mind-goik a kis sünről álmodott. H-t a kis sün va­jon kiről álmodott? Katicá­ról? Jan-siról? A iá**1-',1-­pe-sa.nyf-ó 7? Vagy tal-n a- — dór öl, ahonnan elcsavargott? Osvát Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents