Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-19 / 296. szám
fr**wT magvakot»«**« 2 T9fl. Heeftmfiep fit Gromiko levele az Egyesült Államok kfiluoymmiszferélicz KOMMENTAR A szovfet panament ütése Szerda reggel a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A kétkamarás szovjet parlament 1517 képviselője — köztük a párt és a kormány vezetői, Leonyid Brezsnyev- vel az élen — a jövő évi népgazdasági tervet és a költségvetést vitatják meg. Tekintettel a tanácskozás fontos témájára, az ülést nagy érdeklődés kíséri világszerte. Mint a Pravda szerdai számának vezércikke aláhúzza : az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hogy a terv nem könnyű, de végrehajtható. Melyek a leglényegesebb vonásai? Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes egy óra 20 perces beszámolójának lénye- | gét két szóval sommázhat- I nók: minőség és hatékony- I ság. A szocialista világ ve- I zető államában erre a két tényezőre fordítják jövőre a legnagyobb gondot. S hogy reális a számvetés, bizonyítja a kilencedik ötéves terv eddig eltelt négy esztendeje, amely egyszersmind a jövő évi program alapját is képezi. Elegendő bizonyságul néhány adat: az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott életszínvonal-program sikeres teljesítése jegyében négy év alatt a dolgozók pénzjövedelme 56 milliárd rubellel emelkedett. Az ipari termelés növekedése az idén várhatóan 8 százalékos lesz, míg a nemzeti jövedelem 1974-ben öt százalékkal nőtt. 1970 óta a szovjet népgazdaság gyarapítására 1700 nagyobb ipari létesítményt helyeztek üzembe. A jövő évi terv az ipari termelés 6,7 százalékos növekedését irányozza elő, ezen belül rendkívül figyelemreméltó a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok termelésnövekedése. A szovjet dolgozók reáljövedelmében újabb öt- százalékos emelkedés várható, s azzal is számol a program, hogy az állami lakás- építési ''térvet túlszárnyalják. A legkorszerűbb iparágak közül érdemes megemlíteni a számvezérlésű szerszámgépek előállítását: ezekből húsz százalékkal több készül. Az atomkorszak követelményeinek megfelelően a szovjet ipar az eddiginél gyorsabb ütemben növeli az atomerőművek berendezéseinek gyártását. A lakosság igényeihez igazodva több és korszerűbb könnyű- és élelmiszeripari gép, valamint vendéglátóipari berendezés készül. Fontos feladatként jelölte meg Bajbakov a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjainak jövő évi fejlesztését. Erőteljes hangsúlyt kaptak az expozéban a szovjet külkereskedelmi kapcsolatok. Különösen abból a szempontból. hogy a jövő évi terv a Szovjetuniónak a szocialista világrendszer egységéhez és összeforrottságához való növekvő hozzájárulását, a fejlődő országok függetlenségének és a békés egymás mellett élés gazdasági alapjainak további szilárdítását irányozza elő. Moszkvában közzétették Andrej Gromikónak, a Szovjetunió külügyminiszterének levelét, amelyet 1974. október 26-án nyújtottak át Henry Kissingernek, az Egyesült Államok külügyminiszterének. A levél szövege a következő: Tisztelt külügyminiszter úr! Szükségesnek tartom, hogy felhívjam a figyelmét az ön által ismert olyan anyagoknak az Egyesült Államokban történő publikálása kérdésére, amelyek érintik a szovjet állampolgárok bizonyos kategóriájának a Szovjetunióból való kivándorlását. Nyíltan ki kell mondani, hogy az említett anyagok, köztük az ön és Jackson szenátor levelezése, eltorzított képet adnak a mi álláspontunkról, és arról, amit mi e kérdést illetően az amerikai félnek mondottunk. Válaszolva önnek arra az óhajára, hogy tisztázzuk a dolgok valódi állását, mi hangsúlyoztuk, hogy önmagában ez a kérdés teljes egészében államunk belső joghatósági körébe tartozik. Ezzel kapcsolatban figyelmeztettünk arra, hogy mi e téren kizárólag a nálunk hatályban lévő. erre vonatkozó törvényeknek megfelelően jártunk el és járunk el a jövőben is. Most azonban éppen erről hallgatnak. Ugyanakkor az Az arab fővárosokba, elsősorban a Beirutba érkezett összes jelentések arról számolnak be, hogy Izrael egy ötödik háborút szándékozik kirobbantani — mondotta kedden éjjel a libanoni parlament hadügyi és külügyi bizottságának ugyanaznap tartott második együttes ülése után Rasid Szolh libanoni kormányfő. A libanoni kormány elhatározta: felveszi a szükséges kapcsolatokat a többi arab országgal és felkéri Szerdán befejeződött a csehszlovák szövetségi gyűlés két házának kétnapos ülésszaka. A tanácskozás szerdai napján jóváhagyták a KGST alapokmányának módosításáról szóló jegyzőkönyvet, a belföldi hajózásra vonatkozó törvénykiegészítést, a közúti nemzetközi teherszállítás általános feltételeiről szóló, 1974. június 24-én Karl- Marx-Stadt-ban aláírt megáltalunk adott ismertetéseknek most megpróbálnak olyan jelleget adni, mintha részünkről valamifajta ígéretek, majdhogynem kötelezettségvállalások hangzottak volna el szovjet állsmoolgárok- nnk a Szovjetunióból való ki- vándorlási rendjére vonatkozólag, sőt megnevezik az ilyen állampolgárok feltételezett számát, arról beszélnek, hogy e szám növekedése várható az elmúlt évekhez képest. Mi határozottan visszautasítjuk az ilyenfajta internre- tációt. Ami-ől mi beszéltünk — és ezt ön jól tudja, kül- üevminiszter úr — az csupán a reális helyzetet érintette az adott kérdésben. Amikor nedig szóba kerültek a számok — tájékoztatva önt a való helvzetről — ámen az ellenkezőről volt szó, arról a tendenciáról, hogy csökken a Szovjetunióból más országok. ba áttelepülni szándékozók száma. Mi fontosnak tartjuk, hogy ebben az egész ügyben, tekintettel ennek elvi jelentőségére, ne maradjon semmiféle homály a Szovjetunió álláspontját illetően. A. GROMTKO, a Szovjetunió külügyminisztere őket, hogy „a Libanonnal szemben rájuk háruló közös felelősség meghatározására tartsanak konferenciát.” A szerdai libanoni sajtó arról adott hfrt, hogy az arab országok közül elsőnek Kuwait adott pozitív választ Libanon sürgős fegyverkérelmére. Szíria ugyanaznap értesítette a libanoni vezetőket: kész rendelkezésükre bocsátani mindazt, amire Libanonnak szüksége van, hogy szembeszálljon az izraeli támadásokkal. állapodást, valamin' a Csehszlovákia és Bulgária által r kettős állampolgárság rendezéséről aláírt szerződést. A nemzetgyűlés két házá nak együttes ülésszaka utár szerdán Prágában ülést tartott a szövetségi gyűlés elnöksége. Az elnökség jóváhagyta a szövetségi gyűlés jövő évi munkatervét, beleértve a nemzetközi tevékenységet is. Libanoni jelentés az izraeli agresszióról Befe[ezSdütt a csehszlovák parlament ülése JSyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Vereb határóban harcban a fasiszta tankokkal. 'V. A verebi tragédia I j jra összehozott a sors Nyeverovval, méghozzá egy lövószárokban. A hitleristák támadó lendülete már a végén tartott, kifulladtak. Sok páncélost és ka- tonát vesztettek, de ezt nem voltak hajlandók fölmérni, s a tehetetlenség egyre csak hajtotta őket előre, fűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás visszaverése után Nyevsrcv magához intett, dohánnyal kínált. Elkérte az egyik katona kulacsát, nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt, megrázkódom tőle, még a lélegzetem is elállt. A főhadnagy meg se rezzent. Neki- dőit a lövészárok falának és mélyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugovóban Volt. Hideg, néchPSs szél fújt, s amikor irányát változtatva végigfutott a lövészárkon, csontig hatolt. Kellemetlen didergés futott végig az emberen. A lövászárkok szélén, ahova a sárga anyagot kilapátoltuk, a felszíni homokszemeket kavarta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst, és láttuk a robbanások szaggatta földet, amelyen kiégett német páncélosok feketéllettek, és fasiszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigarettát. Harc közben a légnyomástól eldugult a fülem, csak lassan lassan tért visz- sza a hallásom. Egyre tisztábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az egészségügyiek és a katonák bajtársaikat kötözték. Amikor a súlyos sebesülteket hátravitték, a mezőre, amelyen nemrég még dúlt a harc — jótékony csönd borult. ^ yeverov elérzékenyül- ve elmosolyodott, majd megszólalt: — A háború előtt az iskolában arra tanítottam a gyerekeket, hogy az ember alkotó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új városokat építsen, okos, hasznos gépeket készítsen, hogy boldog legyen. Emlékszel, hogyan mondta Gorkij: az em- ' bér épp úgy a boldogságra született, mint a madár a re- ipülésre. És mi van most? Patakokban ömlik a vár a földön. Az emberek, ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit ma^a az ember teremtett — gonddal, ügyes kézzel. Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után — Hát sohasem tanulja meg élvezni az egyszerű életet, amely nyugalmat és derűt ad? A csendet, csendünket sajnos újra megtörték. — Jönnek!... Mér megint támadnak! — hallatszott a löv észárkokból. Kicsit kiemelkedve láttuk a dombok mögül előkúszó páncélosokat és mögöttük a gyalogságot. Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el és gyérebb a gyalogság is. . . v-í>ftrhno*szuVak hallatszottak, ágyúk tüzeltek, , megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem került sor. Az ellenség életbenmaradt katonái visszafordultak. Hasonló volt a helyzet a szomszédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hallatszott, elindultak páncélosaink a visz- szavonuló ellenség nyomába. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvágják magukat a Budapesten bekerített csapataikhoz. f Vlamentem Nyeverovhöz elköszönni. Szakasza az előrenyomuló páncélosokat követte, mi pedig parancsot kaptunk: forduljunk vissza a budapesti ellenséges csoportosulás szétverésére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosztásban szolgált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napokban közel is kerültünk egymáshoz. Megszerettem nyugodt józanságáért. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy az első adandó alkalommal felkeressük egymást. A front azonban olyan, hogy vagy naponta adódik ilyen lehetőség, vagy soha többé. Nyeverovval a fronton már nem találkoztam. De másnap találkoztunk fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mégis át tudott tömi. Igaz, nem jutottak el Budapestig, de betörtek Verehre. A faluban kis létszámú szovjet egy- ség volt, őket visszavetették. Ebben tulajdonképpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem jelentett veszélyt a fasisztákra súlyos csapásokat mérő hadseregünkre. De a verebi eseményeket sohasem felejtem el. Sokszor megírtam, elmondtam már a verebi tragédiát. Most nem is szólok a részletekről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. Több súlyos sebesült volt köztük és egy fiatal egészségügyi. Várja Ivolgina. Valamennyiüket meggyilkolták. Nem, nem lőtték agyon; odahurcolták a faluszéli kovácsműhelybe, és az üllőn kalapáccsal szétroncsolták a fejüket, összetörték kezüket, lábukat, bordáikat. Miért tették? Az emberi értelem ezt képtelen felfogni. A verebi fasiszta bandát másnap megsemmisítették. Az egész falu ott volt, amikor meggyilkolt bajtársainkat közös sírba temettük. 1957-ben, a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban balatoni vöröskőből emlékművet állítottak sírjuk fölé, és fiatal gesztenyefákat ültettek köré. Az emlékművön magyarul és oroszul ez áll: „A legdrágábbat, életüket áldozták a magyar nép szabadságáért a fasizmus elleni harcban”. Ahányszor csak Magyarországon járok, mindig elmegyek Verebre, hogy néhány percet az emlékműnél töltsék. Emlékszem a szélben hajladozó fiatal gesztenyefákra. Gyökerüket már mélyre eresztették, erős fákká fejlődtek, amelyek bátran dacolnak minden széllel, viharral. (Folytatjuk) Varga Domokos: Kölyök, k óstolqató 8. Félreértés ne essék: tudtuk, hogy ő nem fát rajzolt. De különben is: mindaz, amit már elmondtam, s amit még elmondok, nem az ő dicséretét hivatott zengeni, s a mienket. szüleiét sem. Semmi olyasmiről nincsen szó, amit bárki utánunk ne csinálhatna. Hadd mondjam ki végre: hülyén, ostobán, értelmetle-- nül mi soha nem kényeztettük semelVik gverekünket Jó mege-gedem sokszoi nenr azért ültünk ie mellé jük Hogy tanítsuk őket valamire. csak azért hogy ne bőgjenek. De mihelyt odaültünk, vagy ölbefogtuk, akit betegség, ez-az miatt ölbe kellett fognunk, a következő gondolatunk már az volt: hogyan foglalkozzunk vele gyümölcsözően, értelmesen? Hogyan kapassuk olyan játékra, amitől ügyesedik. okosodik? Hogyan meséljünk, daloljunk, rajzoljunk neki. vagy hogyan csaljuk óbelőle magából a verselhetnéket. énekelhetnéket, rajzolhatné- kot, építhetnéket és egyéb hasznos hailandóságokat? Nem volt ez olvan keserves fá»-ÍS7tc munka. mint azok hiszik akik soha nenr csinálták vagv ha csinálták is, kedvetlenül, morcosán mogorván. s ennél fogva gyér eredménnyel. Magam is építettem példáit! Bubunak kocka- és homokvárakat, még babáztam is vele néha, bár szerencsére hamar rájött, hogy ez utóbbira kevésbé va^ok alkalmas. De ezek majdnem mindig a vidám szórakozás percei és félórái voltak, nem a kényszerű időtöltéséi. Rajzolni meg kivált szívesen rajzoltam. dühödt dilettáns módjára, aki kiélvezi végre hogy van közönsége. <3 nagyon hálái közönség volt. mert tizedszerre, huszad- szorra sem unta meg lerajzoltatni a csupa egyenes vonalból álló Kockaembert s más figurákat, a rövid kövéret, a hosszú soványát, a tizenhárom léggömb madzagját markoló férfiút, az egyszerre négy testhelyzetben bemutatott hintás’ogénvt. Jancsi nevű elvetett babáiét. am’t béren, éye hS><*vr>tt a] az ütné-. 4a Vrénrefe^éSAn és a mind úiahb raímVban még ma is él. és így tovább. Gyakorta le kellett rajzolnom természetesen a család tagjait is, különféle összetételekben, például Anyja—Bubu —Apja—Dombi—Magdus, vagy Bogyi néni—Bubu —Anyja—Apja—Kocaember, de mindig úgy, hogy fogják egymás kezét, s ő, vagyis Bubu lehetőleg a második helyen legyen, két felnőtt között. E tekintetben a Kockaember és Jancsi is felnőttnek számított, sőt a nagy — de nála jóval kisebb — barna mackója is. Felváltva fogtuk velük Bubu kezét, s egymásét; aki pedig a csoportkép szélére került, s félkezével emiatt nem kapaszkodhatott senkibe, az legalább egy szál virágot markolt, vagy egy ak tatáska fülét fogta. Mondanom sem kéne tán, hogy e képeken mi, igazi , családtagok csak mag-sságunk- ban és kövérségünkben különböztünk egymástól, meg abban, hogy a nőkre szoknyát húztam, a férfiakra nadrágot. Szerény tehetségemből arra már nem futotta, hogy egyéni jellegzetességekkel is felruházzam magunkat. Bubu szerencsére ezt nem is kívánta. Készségesen elfogadta, hogy Anyja azzal az alacsonyabb szoknyással azonos, én azzal a magasabb nadrágossal, s ha egy vékony figura engem is túlnő, az csak az ő 189 centis Dombi bátyja lehet. Vagy ha két nő közül kell választania, a kisebbik bizonyára Anyja, a nagyobbik meg a keresztanyja, Bogyi néni. Hogy mégse unjam el magam se ezeket a családi képeket, egy kissé kicifráztam ^ őket, például Anyja egyik fülére almát ültettem, a másikra körtét, Bogyi néni két vállára nyuszit és macit, Magdus hajába fésűt varázsoltam Bubu fejebubjára madarakat, hatot—-nyolcat egymás tetejébe, s a karján esetleg még egy kisvonat is mászott függőlegesen felfelé... így már ezer variációt váltogat- hattam, neki is mind újabb meglepetéseket szerezve. Busszal is gyakran utazott a család, néztünk ki az ablakokon, minden ablakon egy- egy ugyanolyan szabványáb- rázat, amely azonban Bubu képzeletében tüstént nevet és személyiséget kapott. Fantáziáját különben is igyekeztem kellő táplálékkal ellátni. Egy egész lapot ki« töltő macinak például teste minden táján kucorgott valami kisebb figura, megosztoztak a vállán, fülén, fején, hóna alatt, derekán, mancsán, lábán ... nemcsak élő alakok, hanem autók, vonatok, különféle tárgyak is Máskot egy-egy fa koronáját ágait- bogait rajzoltam tel: hasonló szerzetekkel és szerkezetek« keL t (FolyteKjWtÉ^
