Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

Wfi. Seeerf&ef W. A kongresszusi dokumentumok megvitatása KiESSZUS A BESZÁMOLÓ TAG­GYŰLÉSEK BEFEJEZŐDÉ­SÉVEL a kongresszusi fel­készülésnek újabb szakasza következik. A jelölő bizott­ságok már tevékenykednek. A párttagság pedig hozzá­kezd a kongresszus két do­kumentumának tanulmá­nyozásához. E szakasz egyik alapvető feladata a kong­resszusi irányelv tervezeté­nek és a szervezeti szabály­zat módosítási javaslatának megismerése, megvitatása, majd a januári taggyűlése­ken az állásfoglalás kialakí­tása. : A Központi Bizottság igényli, hogy a párttagság — élve jogaival és teljesítve kötelességét — aktívan be­kapcsolódjon a párt politiká­jának kialakításába. Oly módon, hogy az alapos meg­ismerés után a KB javasla­tait, a kongresszusi doku­mentumokat — megőrizve azok sokszorosan igazoló­dott alapelveit — gazdagít­sa, formálja, esetleg módo­sítsa. A párttagság számára a kongresszusi dokumentu­mok megismerésének, az érdemi véleményformának semmiféle technikai akadá­lya nem lesz. Sőt hazánkban mindenki elolvashatja és egyben véleményezheti a párt kongresszusi irányel­veit. Mivel kezdődjön a tényle­ges munka? Ebben a mun­kában is a pártcsoportokra hárul az első jelentős fel­adat. A párcsoportbizalmiak segítsék elő, hogy a pártta­gok egyénileg tanulmányoz­zák a dokumentumokat, Pártcsoport-megbeszélésen — még ha az több órán tart is — nincs lehetőség ezek ismertetésére. így a tagok­nak egyéni kötelessége és személyi felelőssége, hogy kellő ismeretekkel kapcso­lódjanak a vitába. A pártcsoport-megbeszé- les foglalkozik a kongresszu­si irányelv tervezetével. Leg­helyesebb, ha fejezetenként, pontonként összegezik a párttagok véleményét. Kit milyen kérdés foglalkoztat; mely kérdésekben van vita, ’ eltérő vélemény, kiegészítési, bővítési javaslat; mit fogal­maznának meg másképpen, mit javasolnak kihagyás­ra stb. Mondják el tapasz- talataikat arról, hogyan fo­gadták pártonkívüli dolgo­zó társaik a párt értékelését és a megjelölt tennivalókat. Törekedjenek arra, hogy a pártcsoport-megbeszélésen ténylegesen is megismerjék a dokumentumok tartalmát és lehetőleg egységes meg­ítélés alakuljon ki. Ennek hiányában . jelezzék külön az egyes eltérő véleménye­ket. A vita alapján a párt- csoportbízalmi összegezze a pártvezetőség számára a ja­vaslatokat.v Feltétlenül térjen ki. arra, hogy megítélése szerint a tagság eléggé is­meri-e a dokumentumokat. A PÄRTCSOPORT-MEG­BESZELÉSEN a szervezeti szabályzat javaslata is a vi­ta tárgya a jelen időszak­ban. A Központi Bizottság a módosításra vonatkozó ja­vaslatában a stabilitás elvé­ből indult ki, • ezért nem ja­vasol alapvető változtatást a szervezeti szabályzatban. A X. kongresszus előké­szítésének időszakában gyak­ran előfordult, hogy a két dokumentumot a pártcsopor­tok más-más időpontban vitatták meg. Most is azt javasoljuk, hogy ahol csak lehetik, külön-külön foglal­kozzanak a két dokumen­tummal, mert így több idő és nagyobb figyelem jut e munkára. A leírtakból kitűnik, hogy a sikeres, valóban érdemi taggyűlési állásfoglalásoknak alapvető feltétele a párt­csoportok eredményes elő­készítő munkája, a párttag­ság megismertetése a do­kumentumokkal. Milyen feladatok hárul­nak az alapszervezeti veze­tőségekre és a taggyűlések­re? Mindenekelőtt a pártcso- port-megbeszélések tapasz­talatainak és a vezetőségi tagok véleményeinek ösz- szegezése és , minősítése. Annak számbavétele, hogy milyen kérdések foglalkoz­tatják a párttagságot. Me­lyek azok a kérdések, ame­lyekben az álláspont meg­egyezik a dokumentumok­ban foglaltakkal, tehát egyetértés van bennük. Mely kérdésekben van más vé­lemény, melyek azok a ja­vaslatok, amelyek kiegészí­téseket, bővítést tartalmaz­nak, és végül mit javasol­nak kihagyásra a dokumen­tumokból. Ezek után a ve­zetőség minősítse a javasla­tokat és döntse el, hogy mit javasol a taggyűlésnek elfo­gadásra és mit nem. A VEZETŐSÉG SZÓBELI BEVEZETŐJE a taggyűlésen ne legyen hosszabb 10—15 percnél, hogy a tagságnak elegendő ideje, lehetősége legyen az észrevételekre és javaslatokra. A pártesoport- bizälmiak is szólaljanak fel a taggyűlésen, tolmácsolják a pártcsoport-megbeszélése- ken elhangzott véleménye­ket, javaslatokat. A vita le­zárása most is szavazással történik. Ez a szavazás a párttagság állásfoglalása a vezetőség összefoglalója, ja­vaslata alapján a kongresz- szusi dokumentumokróL A Központi Bizottság a különböző' véleményeket meg kívánja ismerni. Tár­gyilagos mérlegeléséhez az is/ szükséges, hogy az ellen- véleményeket is figyelembe vegye. Ezért' fontosnak tart­juk, hogy ha a taggyűlésen valakinek a javaslatát, ész­revételét nem fogadták el, akkor ■; mint külön véleményt azt is feltétlenül továbbít­sák az irányító pártszervek­hez. A PÁRTTAGSÁG VÉ­MÉNYÉNEK, állásfoglalá­sainak összegyűjtésére, mér­legelésére, fejdolgozására megtörténtek a szükséges politikai és szervezési intéz­kedések. így a Központi Bi­zottság biztosítani tudja, hogy a XI. kongresszus a párttagság észrevételeinek, javaslatainak figyelembevé­telével dönthessenek. Nagy tehát a kommunisták szere­pe és felelőssége a kongresz- szust előkészítő munkában, a párt politikájának alakítá­sában. „ _ <+*'* S. Gy. A párttitkár ö' ányadszor választották meg Várkonyi Mihályt Mátészalkán területi alap- sZervezeti párttitkárnak? Ta­lán tizedszer, esetleg tizen­egyedszer, mert voltak soron kívüli választások is. Elő kel­lett volna keresni a vezető­ségválasztási jegyzőkönyve­ket. dehát azok többsége már irattárban van, hiszen Vár­konyi Mihály 1952 márciusa óta folyamatosan, megszakí­tás nélkül területi alapszer­vezeti párttitkár Mátészal­kán Nem függetlenített, hiszen a FŰSZERT Vállalat máté­szalkai fiókjának a vezetője. Felelős 110 község és Máté­szalka város ellátásáért és 140 dolgozó munkájáért. Eddig az egységes — és egyetlen — mátészalkai terü­leti alapszervezet titkára volt. Ennek legutóbb már 140 tag­ja volt. ..Nagyon megnőtt” — ahogyan Várkonyi Mihály mondotta A XI. kongresz- szusravaló készülődés során határozott a városi pártbi­zottság úgy, hogy az egyből három területi alapszerveze­tet kell alakítani. Ezek veze­tőségeit választották meg nemrég. A II. számú alap­szervezet a legnagyobb, most 60 tagú.: Ennek a titkára most Várkonyi Mihály. — Milyen egy területi alap­szervezet élete, munkája? — Itt, Mátészalkán nagyon érdekes, szép és izgalmas — mondta Várkonyi elvtárs. — Az alapszervezet tagjai a nyugdíjasok kivételével, gyor­san cserélődnek, változnak. Előfordul, hogy bejelentkezik valaki a területi alapszerve­zetbe. Egy hét, két hét, néha több telik el s már megy is, mert a munkahelyén párt­ái apszervezet alakult. Ezért a területi alapszervezeti munka nehéz, bonyolult, mert ál­landóan változó párttagokkal kell dolgozni. De éppen ezért szép és izgalmas is. A városi pártbizottság vé­leménye, hogy a nagy máté­„Sagvári-telep. Egyre több gyár és üzem települ ide. Itt vásárolt a BEAG UNIVER- SIL, gyáregységet, melynek elődjei elköltöztek, ilíetve csendesen kimúltak, mint az építőanyag-ipari vállalat, az UNIVERSIL szilikátipari vállalat, vagy lemorzsolódtak mint az egykori kavicsüzem, a betongyár, a kerámia kályhacsempe üzeme. Mi. a dolgozók idősebbjei évtize­deken keresztül kitartottunk, és annyiszor váltottunk szak­mát, ahányszor a gazda cse- rélődött. A fiatalok ezeket az időket csak hallomásból is­merik” — jellemzi sorsukat az egyik idős munkás. A döntő változást 1971 hoz­ta. Ekkor alakult ki a most már véglegesnek látszó gyári termelés. Megteremtették az üvegtechnikai és az akuszti­kai gyárrészleget. Az előbbi­ben kísérleti orvosi, egész­ségügyi és iskolai üvegeket, kémcsöveket gyártanak, a íjnásikban pedig stúdiótechni­kai berendezéseket, hangerő­sítőket, hangszórókat, diszpé­csertelefonokat A fenntartó részleg mellett üzemeltetnek egy oxigénelőállító minigyá­rat is. Három hónap próbaidő A gyárban nyolcszázhar- mincan dolgoznak. A nők a dolgozók felét képviselik. A szakmunkások száma két­százhúsz, a betanítottaké há­romszázhuszonöt A nyolc ál­talánost százhúszan nem vé­gezték eL A gyár kapujában soha nincs sorbaállás. Az jön be rajta, aki éppen munkát akar vállalni. Különösen nagy a munkaerőhiány és a mun­kaerőmozgás az üvegtechm­i kai “üzerr|bSÍV Aa, ide belépő j dolgozókkal., a*,, utóbbi idő­ben háíomhónapos próbaidő­ben foglalkoznak. A dolgozók érdekvédelmét a nagy múltú vasas szakszer, vezet — melynek a megyé­ben nincs megyebizottsága, csak szervezője — látja el. A gyáregység dolgozóinak az életkora nem éri el a 27 évet. A szakszervezeti tagságnak így a munkásjogok gyakor­lásában szinte alig van ta­pasztalata. Már az is elgondolkodta­tó: üvegtechnika, akusztika és rádióakusztika hogyan fér el egy gyár keretein belül. De ha már összeházasodtak, ak­kor az üvegtechnikások mi­ért lettek vasasok? A mű­szerészek, a másik nagy cso­portot kitevő gárda is spe­ciális szakterület Két ilyen sajátos szakma szakszerve­zeti érdekvédelmét hogyan lehet ellátni? Az igaz, hogy szakszervezeti testületként működik egy üzemi szak- szervezeti tanács 25 taggal és egy üzemi bizottság kilenc taggal. De az is tény, hogy a gyakorlati munkát a tag­ság érdekvédelmét, ügyes­bajos dolgát, képviseletét az szb-titkár, a reszortfelelősök és a bizalmiak látják el. De hogyan? Erről cserélünk gondolatot. Székelyhídi Ferenc, az üvegtechnikai üzem vezető­je, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára: Szb-titkár és gazdaságvezető „Igaz, munkahelyi főnöke vagyok a szakszervezeti tit­kárság mellett 186 üvegtech­nikai dolgozónak. Hogy ho­gyan fér el egymás mellett a gazdasági vezető és a szak- szervezeti vezető? Bizony nehezen. Az egyik sokat pe­rel a másikkal. Mint mun­kahelyi főnök eltűröm, hogy ibolyántúli sugarak jelenlé­tében is dolgozzanak az üvegtechnikusok, mint lö- megszervezeti vezető pedig perbe szállók megszüntetésé­ért a gyár vezetésével. Job­ban oda kellene figyelni a szakszervezet szavára. Itt van például a buszjáratok kérdé­se. Ez a vidék a vasút által levágott városrész. Nem elég gond az állandó sorompó előtti várakozás, ezt tetőzi, bogy a műszakkezdési és be­fejezési járatokra a dolgo­zóknak az egyik fele sem fér fel. A tehetetlenségért mi szégyenkezünk a dolgozók előtt Úgy érezzük, hogy eb­ben a kérdésben szélmaloro- harcot vívunk.” Halmi József karbantartó lakatos, ‘ afe üzéfúii szakszer­vezeti biZOtt.sag'mün ka. védel­mi felügyelője: „Jelentős baleset nem voll a gyárban, az viszont elle­nünk szól, hogy sok az apró sérülés. Dolgozóink egyne­gyed része az üvegtechnikán dolgozik. Ráadásul gázláng­nál. Itt állandó teljes figye­lemkoncentrálás szükséges. Elég egy milliméterrel köze­lebb tartani az üveget fogó kezeket a lánghoz, és már kész az égési sérülés. Ezért az apró balesetek száma ma­gas. Csökkenteni kellene a zajszinten is. Tetőszellőzést alakítottunk ki. A magas hő­fokot még így sem sikerült a kellő szintre csökkenteni. Jó, hogy az üzemorvos minden­nap rendel, de ezzel még nem oldottuk meg teljesen a mun­kavédelmi problémákat. A gyakori kötőhártya-gyulladá. sok csökkentésére nekeplan f szemüveget vásároltunk. A fénnyel dolgozó gyengébb szemű kollégák egészségét így védjük. A munkásmű veltség minél magasabb szintre emelése hozna meg­felelő eredményt, mivel a tu. dás mindenütt kamatozódik Emelését pedig a szakszerve­zetnek kell szorgalmazni.” Piószeghy Dánielné, mű­anyag-kiszerelő, a. szakszer vezeti üzemi bizottság nőfe- ielőse: „Négyszáz nő egycsomőben És, hogy figyelünk-e rájuk kellően? Azt hiszem, nem Nincs kismamaüzemünk Tény, néhány munkahelyre nem állítunk nőket. De ez kevés. Monoton a munka. El­kelne a munkahelyi testne­velés. Jobban kellene követni a nagycsaládos és gyerekei­ket egyedül nevelő anyák gondjait. A szakszervezetnek a figyelme ma még csak ar­ra terjed ki, hogy iskolai év kezdetén háromszáz forinttal: mikuláskor pedig egy cukor ka csomaggal jutalmazzuk őket. Többet kellene foglal­koznunk a gyesen lévő kis­mamákkal. Egyáltalán nem követjük a bejáró nők sor- fi sát. Többek között ezekhez kellene felnőnie a szakszer-gf vezetnék.® MI van a normákkal? Az anyagyámál, ahol mar beállt a szakmunkásgárda és több éves tapasztalattal ren­delkeznek, ott a kialakult normákat lehet teljesíteni. Itt Nyíregyházán ez még nem megy. Kértük, hajtsanak végre normarendezést. Senki sem figyelt fel kérésünkre. A politikai és a szakmai to­vábbképzés területén én bí­rálom a szakszervezeti tag­ságot. A. megléyő továbbkép­zési lehetőségeket nem hasz­nálják ki. Szép Lászlóné betanított munkás. „Nemrég jöttem vissza f gyermekgondozási segélyről f A problémám az, hogy jelen- f leg is kevesebb az órabérem. 1 és kevesebbet is keresek. I mint azok. akik később jöt- y tek a gyárba, hasonló a szak- i ismeretük, csak éppen nemi | voltak szülési szabadságon ) Amíg a szülésin voltam, a , szakszervezetiek meglátogat-’ > tak, ezért is jöttem vissza . dolgozni. De most az óra- J bérkülönbség, meg az, hogj <, ide alig lehet autóbuszon ki- : jutni, taszítanak az üzemtől • Pedig szeretem a szaktársai- > mat, a munkámat. Ilyen kö­rülmények között hogyan gondoljak második gyerek - i re?” SIgér Imre szálkái területi pártalapszert veiet körülményeivel össz­hangban, de mindig jól mű­ködött A három pártalap- szervezet még nemrég kezdte el az önálló munkát, de már­is úgy dolgoznak, mintha évek óta ilyen lenne a szer­vezeti felépítés. Ez egyben azt is jelzi, hogy az önálló­sult pártszervezetek jó veze­tőségeket és jó titkárokat vá­lasztottak. Várkonyi Mihályt 23 éve mindig megválasztották. Ha most visszatekint az 1952 márciusa óta végzett munká­ra, a megtett útra — miben látja leginkább a mátészalkai területi pártszervezet ered­ményeit? \ — Mindenben — hangzott a válasz. — De leginkább ab­ban, hogy Mátészalkán 1952- ben nem voltak gyárak, aHg voltak intézmények és szö­vetkezetek. Ennélfogva mun­kahelyi pártszervezet is kevés működött Ma viszont az üze­mi, gyári, vállalati és más munkahelyi pártalapszerve- zetek egész sora dolgozik, sőt, csúcs-pártvezetőségek is van­nak. Ezek szervezésében, lét­rehozásában, munkájuk ki­alakításában a mi területi pártszervezetünk mindig so­kat dolgozott, hiszen nem túl­zás: részben mi neveltük az ott dolgozó párttagokat A legrégibb mátészalkai párttitkár az idén múlt 57 éves, 1917-ben született Nyír­kárászon, a kisvárdai járás­ban. Édesapja cipész és szíj- jártó volt az uradalomban, öten voltak testvérek, de ket­tő korán meghalt. Édesapját a tüdőbaj vitte el fiatalon, még 1931-bén. Akkor már Mátészalkán laktak, mert Várkonyi Mihály édesanyja, nagyszülei, dédszülei — mind mátészalkaiak voltak. A párttitkár most írja éle­te történetet. Férfiszabó mes­terséget tanult Citrom Zoltán volt mátészalkai kisiparosnál, aki kommunista volt. Őt évet töltött Citrom mester műhe­lyében. Azután, 1936-ban Bu­dapestre merít. Mátészalkán kevés volt a munka és a ke­reset. De ott sem volt több szerencséje. — Beléptem a: szakszerve­zetbe. Ott megismerkedtem a mozgalommal és a marxista gondolatokkal. De nem vol­tam tagja egyetlen pártnak sem. 1942-ben mégis kitolon­coltak. Öt hónapig illegálisan élt Budapesten és vasalóasztalon. aludt. 1943 elején bevonultat- ták munkaszolgálatosnak. A volgai—doni nagy áttörés után érkezett a frontra. A szovjet katonákkal 1945. május 23-án találkozott is­mét — Prága mellett. Kapott tőlük egy igazolást és négy nap múlva, 1945. május 27-én este Mátészalkán volt. — Másnap, 1945. május 28- án beléptem a kommunista pártba. Azóta vagyok párttag és lényegében pártmunkás is. — Mi volt az első párt­munkája? — Vörös zászlókat varrtam a bátyám műhelyében, mert ő is szabó volt es nyitott egy kis műhelyt. És a kommunis­ta párt falufelelőse voltam Nyírparasznyán. Munkám nem nagyon volt, igy egy hé­ten két-három napot is Fa- rásznyán töltöttem, agitál­tam, magyaráztam az új élet rendjét és szerveztem a pár­tot. Gyalog jártam ki Nyír- parasznyára. 1947-ben sapkákat varrt. — abból élt 1949 novemberéig, amíg meg nem nyílt Máté­szalkán az első állami üzlet: az állami textilbolt. Várko­nyi Mihály azonnal odament dolgozni, segédként, de ha­marosan 6 lett a boltvezető. 1951-ben kinevezték textilke­reskedelmi főellenőmek. Eb-« 4 ben a beosztásában lett elő- f szőr területi alapszervezeti’ párttitkár 1952 tavaszán. De * közben — 1949rtől — a Ke- > reskedelmi Dolgozók Szak- > szervezetének mátészalkai bi­zalmija, 1950-től a Magyar Szabadságharcos Szövetség mátészalkai szervező titkára és tanácstag — aktív, fárad­hatatlan minden tisztségében. 1953 január óta megszakítás nélkül fiókvezető. A Belke­reskedelem kétszeres kiváló dolgozója. A Munkaérdem­rend bronz fokozatának és az Árvízvédelemért érem tulaj­donosa. Nyolc évig munkásőr is volt. — És a magánélete? —1945 októberében nősül­tem. Egy fiúnk van, 27 éves villamosmérnök Budapesten Nemrég tartott tudományos előadást egy nemzetközi ta­nácskozáson Prágában, angol nyelven. Büszke vagyok a fiamra, csak az a kifogásom ellene, hogy még mindig nem nősült meg. Nagyon szeretnék már unokát. — És a nyugdíjas kor? — Arra én még nem gon» dolok. Szeretek dolgozni. Szendrel Józsefig Egészség, fizetés, Btermarendezés Érdekvédelem az UNIVERSIL-bea J1

Next

/
Thumbnails
Contents