Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
V mt. (Jecember ff. KELET MAGYARÖRSZAfl *L Feladatok öt esztendőre JAVÁBAN FOLYIK A TERVEZŐ MUNKA, az V. ötéves terv egyes, megyei koncepcióinak kialakítása, az álláspontok egyeztetése, az igények és a lehetőségek összevetése. Bzabolcs-Szatmár jó alapról indul a következő öt évben. A IV. ötéves terv teljesítése során soha nem látott fejlődést ért meg, ami különösen az új ipari létesítményeknél szembeszökő, de érezhető az élet minden területén. A következő időszakban látványos változásokra nem számíthatunk, azon ban a belső tartalékok feltárásával, az ágazatok arányos fejlesztésével továbbra is egy biztos fejlődési ütemnek lehetünk részesei. A területi terv kidolgozása során — mint ahogy a megye nagyobb vállalatai, intézményei és szervei vezetőinek a kőiéi múltban megtartott értekezletén a megyei tanács elnöke hangsúlyozta —, több kiemelt feladattal kell számolni. Ezek eg'úk fele az életkörülmények változásával, a lakosság mind Jobb ellátásával kapcsolatos. Nem a teljességre törekedve Bzólunk néhány feladatról. A KŐVETKEZŐ ÖT ÉV ALATT körülbelül a mostanihoz hasonló mennyiségű lakás épül. Ugyanakkor viszont a közművesítés, a területelőkészítés olyan feladatokat ró a tanácsokra, hogy egy-egy lakás felépítésére jóval többet kell költeni, mint korábban. így a tanácsok — bár azonos pénz- kel gazdálkodhatnak — jobban számítanak a lakásépítésben * lakosság erejére, továbbra is kiemelten kezelik a munkáslakás építési akciót. A gyermekintézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák éoí- tése fejlesztése szintén a nagy megyei feladatok közé tartozik. A IV. ötéves terv ideje alatt igen sokat fordítottak erre a tanácsok, ugyancsak jelentős volt az a társadalmi összefogás, amely együttesen lehetővé tette, hogy például az óvodaépítésben már 1973-ban teljesítette öt évre szóló irányzatát a megye. Viszont azt is meg kell említeni, hogy ezen a területen van a legtöbb kielégítetlen igény. Sok helyen a nők munkába állítása ezért marad el, esetleg emiatt gyengébb az oktató-nevelő * munka színvonala. A legrosszabb helyzetben a közművesítésnél van a megye. Jelenleg az országos átlag felét sem éri el a vezetékes vízzel ellátott területek száma. Pedig a további ipari feilesztésnek, a lakosság jobb életkörülményei megteremté- •ének egyik fontos feltétele, hogy mind több helyre jusson «1 a víz, mind több helyen valósuljon meg a csatornázás Époen ezért a korábbitól nagyobb állami segítség várható f • közművesítés fejlesztésére. AMIKOR A TERÜLETI TERVET KÉSZÍTI a tanács, •gvben számba veszi a' megyében levő vállalatok, szövetkezetek fejlesztési elképzeléseit is. Bár a vállalatoknál a részletes tervmunka csak jövőre indul meg, mégis a területfejlesztés egyben orientálja is a vállalatokat. A megye sajátos helyzetéből adódik, hogy még mindig vannak olyan területek. ahol van szabad munkaerő. Ennek a termelésbe való bevonására, egyáltalán a munkaerómérleg ismerete alapján készülő fejlesztésekre kell alapozniuk a vállalatoknak. Az ipar fejlesztésénél továbbra is lesz központi segítség, azonban ennek nagysága kisebb lesz, s módosul az eiosztás formája is. A korábban elhatározott fejlesztések közül többek között megvalósul Mátészalkán a síkkötött konfekcionáló üzem, mintegy 1300 embert foglalkoztatva. A nyíregyházi gumiipari program — a radiálabroncs gyár — építésére folynak az előtárgyalások. Emellett szó van Kisvárdán új munkahelyek teremtéséről, egyes tanácsi vállalatok átadásáról, ahol foglalkoztatás-bővítést terveznek. AZ ÜJ TERMELŐKAPACITÁSOK mellett a belső tartalékok jobb feltárására, a hatékonyság, a termelékenység I növelésére van szükség az Iparban, mint ahogy a mezőgazdaságban is az intenzív fejlesztési irányokkal érdemes foglalkozni a gazdaságokban. Ezért indokolt az optimális üzem- »agvságra törekedve elősegíteni a szövetkezetek egyesülési törekvéseit. A következő ötéves tervben Szaboles-Szatmárban Is a takarékosabb gazdálkodás, a belső tartalékok feltárása kan taagy hangsúlyt. Mindez nem jelenti azt, hogy a fejlődés üteme jelentős-mértékben csökkenne, a megyére továbbra is •z országos átlagot meghaladó dinamizmus lesz a jellemtő. finnen ezért már most gondolni kell például az éoítő- Ipari kivitelezői kanacitásmérleg összehangolására, vagvis •7 igények és lehetőségek szembeállítására, hogy el- aösorban a megyei beruházási feladatok megvalósítása Jelentse a megyében levő vállalatoknak a fő feladatot. A KÖVETKEZŐ ÖT ÉV FEJLŐDÉSÉNEK főbb irányait megyei pártértekezlet fogja meghatározni a jövő év elején Ez a fórum hivatott arra, hogy a lehetőségeket figyelembe véve olyan terv kidolgozását írja elő, amelynek a jpieavalósítása ha nem is könnyű, de mindenképpen reális lesz. így, ennek a politikának a jegyében tudunk az országos vérkeringésbe bekapcsolódni. Lányi Botond Barzó Jánosné Alkéri Imre Szerkesztő égi kerekasztal Buczkó Sándor Gergely Miklós A pürimegMzat&so&ról Szerkesztőségd kerekasztal-beszélgetésünk témája a párt- megbizatások. Ennek fontosságára a napokban megjelent XI. kongresszusi irányelvek így hívják fel a figyelmet. „A párt- megbizatások jobban épüljenek a határozatokból adódó konkrét tennivalókra.” Beszélgető partnereink: Barzó Jánosné pártvezetőségi tag a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál, Alkéri Imre főművezető a Szabolcs Cipőgyárban, Buczkó Sándor, a HAFE esztergályosa, Gergely Miklós, a VAGÉP szerkesztőlakatosa, pártcsoportvezető. A pártélet, a pártvezetés hatékonysága jórészt a pártmegbízatások becsületes végrehajtásától függ. Egy párt- szervezet annál aktívabb, minél több párttagnak van konkrét, értékelhető párt- megbízatása, s ezt teljesíti is. Valójában mit értünk pártmegbízatáson? Ezt a pártépítési kisszótár a következőképpen fogalmazza meg: „A pártmegbízatás a párttagnak valamely vezető testület, kollektíva (taggyűlés, pártcsoport) __ által adott feladat.” S nézzük a gyakorlatban. Miért van szükség pártmegbízatásra? ,Mcgépflcwm, elfogadtassam*4 Buczkó elvtárs ezzel kapcsolatban elmondta: azért szükséges, mert valójában a pártéletet így lehet élővé, elevenné, mozgalmassá tenni, a pártvezetés hatékonyságát növelni. „Ha a párttagnak agitátort teendője, pártmegbízatása van, akkor kapcsolatban van a dolgozókkal, s a véleményeket, jelzéseket így tudja továbbítani.” ö Információs bizottsági tag, s a párttagok, pártonkívüliek kapcsolatának nagy jelentőséget tulajdonít. Éppen azt hangsúlyozta, amelyet a párt XL kongresszusának az Irányelve: „Fontos pártmegbízatásom, hogy a megjelent párthatározatot — most történetesen az irányelveket — magyarázzam, megértessem, elfogadtassam. Nemrégiben például közvélemény-kutatást tartottunk. Témája a gyermekruha- és cipőellá- tottság volt. Megtudtuk, hogy elégedetlenek ezzel a dolgozók. Ezt továbbítottuk. Reálisan, őszintén.” Alkéri elvtárs a gyárban MHSZ-lö- vészklubtitkár, szb-bérfele- lős és szocialistabrigád-veze- tő is. <5 ezt mondta: „Az irányelveket olvasva, s korábbi gyakorlatom is ezt igazolja; azért szükséges a pártmegbízatás, hogy a határozatok végrehajtását következetesebben segítsük. Én mint bérfelelős például olvastam, hogyan alakulnak majd a bérek, mit kell figyelembe venni a nők, fiatalok esetében. Valójában az irányelvekben megfogalmazottak a konkrét pártfeladatom. Erre fel kell készülnöm." Az MSZMP XI. kon gr esz- szusának irányelvei hangsúlyozzák: „Váljék az egyik legfontosabb pártmegbízatássá a párttagságra alkalmas dolgozókkal való rendszeres foglalkozás.” Ezzel kapcsolatban emelte ki Gergely elvtárs is: „Szerintem a legfontosabb pártmegbízatások egyike, ha nem a legfontosabb I, a párttaggá nevelés." Sok a tennivaló e tekintetben. Említette, hogy több figyelmet kell fordítani a jövőben erre az ő pártszervezetüknek is. Alkéri főművezető, a dolgozókkal van állandó kapcsolatban. Egy párttagnak mindig figyelmesnek kell lenni, tudni, látni, hogy egy-egy pártonkívü- 11 mire képes, hogyan látja el feladatát, s ha a taggyűléstől nem is kap konkrét megbízatást, mindig késznek kell lenni, hogy véleményt mondjon: ki lenne alkalmas a párttagságra. Barzóné elvtársnő ezt nem tartotta kielégítőnek. „Nálunk a pártvezetőség 4 éves tervet készített. Meghatározta, kik azok, akikkel céltudatosan foglalkozni kell a párttaggá nevelés érdekében. Egjenletra terhelést! Azonos vélemény alakult ki abban, hogy a pártszervezetek vezetőségeinek figyelmesebben, arányosabban kell elosztani a pártmegbízatásokat. Sokszor a dolgok köny- nyebbik oldalát választják, mondván: az elvtárs érti, csinálta, végezze el ő ezt a pártmunkát is. Beszélgető partnereink között is volt olyan elvtárs, aki — enyhén szólva — túlterhelt. Barzóné például a pártvezetőségben gazdasági felelős, az szb-ben munkásellátási felelős, polgári védelmi eü.-szakaszpa- rancsnok, a Ságvári telepen a Vöröskereszt-szervezet titkára, a .vállalatnál pedig vezetőségi tag. Buczkó elvtársat „csak” azért mentesítették több pártmegbízatástól, mert most végzi a gimnázium negyedik osztályát. Gergely elvtárs azt hangsúlyozta; ő inkább a hosz- szabb távú pártmegbíj:^"sok híve. „Erre jobban, alaposabban fel tudnak kész... .* a párttagok. Jobban értékelhető is. De nagyon fontos az is, hogy ne terheljék túl a párttagokat. S ha adnak pártmegbízatást, az értékelhető is legyen.” Nálunk is volt akik halmozottan kaptak megbízatást, mások nem. Felülvizsgáltuk, i ma már többnek van értékelhető munkája. Foglalkozott ezzel pártcsoport, de a beszámoló taggyűlés U. Vannak elvtársak, akik egy-egy vagy többi pártmegbízatást már tizenöt-húsz éve végeznek. Ilyen pártmegbízatásai vannak Barzónénak is. Érthető, figyelmet érdemlő. Nincs egyedüL Ezekre a* elvtársakra jobban oda kell figyelni a pártvezetöségnek, beszélni velük, mi az amit ezután is szívesen végeznek pártmegbízatásként, s mit adnának „le”. Ezzel másnak is jutna pártmegbízatás, egyenletesebb lenne az elosztás, s a pártélet hatékonysága is javulhatna. Buczkó elvtárs arról szólt, különböző felkészültségű, képzettségű elvtársak vannak. „Ezek igényeit jobban figyelembe kell venni a pártmegbízatások elosztásánál. Apellálni kell jobban az emberek kedvére^ rátermettségére is.” Nálunk például az üzem- és munka- szervezéssel kapcsolatban kapott a termelési osztályvezető pártmegbízatást. Becsülettel teljesítette. Növekedett ennek nyomán a termelékenység, olyan átszervezést valósítottunk meg. amelynek meglett az eredménye.” Elismerni, értékelni K özgazdaság-tudományban, filozófiában is maradandót alkotott, pedig főlég és mindenek felett történész volt Molnár Érik- Kommunista tudós, aki éppen ezért vállalt — ha a párt hívta — politikusi szerepet. Tagja volt az ideiglenes nemzetgyűlésnek (és haláláig a parlamentnek), majd tíz évig különböző minisztériumok élén állt, volt nagykövet és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként részt vett a törvénytelenségek felszámolásában. Alapításától haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója és 1956 után szinte valamennyi történettudományi szerv, bizottság vezetője volt. Mindenekelőtt azonban alkotó tudós. A Budapesten, Bécsben és Rómában tanult fiatal értelmiségi a nagy gazdasági világválság idején jelentkezett írásaival a KMP legális folyóiratnak, a 100%-nak, a Társadalmi Szemlének és az erdélyi baloldali Korunknak hasábjain. Tanulmányai széles területet öleltek fel: a munkásmozgalom történetétől, a mozgalom és elmélet aktuális problémáin át « TiMolnár Erik születésnapjára lágkapltallzmus rendszerének nagy megrázkódtatását elemző cikkekig, és a magyarországi társadalom és gazdaság bemutatásáig. A sokoldalú tudós mindig aktuális kérdést vizsgált és mindig elvszerű tudományossággal nyúlt témájához. Jeszenszky Erik, Pálfal István és Szentmiklósy Lajos fedőneveken publikáló Molnár Eriket azonban leginkább a forradalmiság és reformizmus kérdéspárja és az agrárprobléma izgatta — vagyis a nemzetközi munkásmozgalom és a hazai társadalmi-gazdasági továbblépés égető gondjai. Mindazonáltal ezek az évek a felkészülés jegyében teltek. Amikor a negyvenes évek elején Molnár Erik számára megszűnt a publikálás lehetősége és nem szólhatott hozzá a napi kérdésekhez, a történettudomány nagy nyereségére megalkotta a magyar feudalizmus születésének máig alapvető társada- lomrajzát, amelyet a felár abadulfts után a ftáytatáa ti követett Kiteljesedő tudományos működése — jellemző módon — politikusi tevékenységével kart karba öltre fejlődött Természetesen az ő munkássága sem maradt mentes a korabeli munkás- mozgalom elméleti tévedéseitől, hibáitól, nem átgondolt propagandaszólamaitól. Az 1956 utáni önkritikus felülvizsgálat azonban benne igazi termőtalajra lelt Addigi kételyeit és fenntartásait végre megfogalmazva fellépett azzal a tudománytalan módszerrel szemben, amely „a hiányzó történeti anyagot a marxizmus-leninizmus általános tételeivel .pótolta’; a meglevő történeti anyagot pedig a marxizmus-len iniz- mus általános tanításainak illusztrálására használta fel". A 06-as évek elején Molnár Erik indította el polemikus írásaival az úgynevezett nacionalizmus-vitát, amely hivatva volt 0§s van) leküzdeni történetszemléletünk nacionalista maradványait. A kérdést — amely azóta sem került le a lapok, folyóiratok hasábjairól — 1957 tapasztalatai és a baloldali szekta rianizmua leküzdésének igénye vetették feL Benne az osztály hare ét nemzeti harc viszonya, a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség kapcsolata volt. A vita egyebek között az Ideológiai mozgatórugó jelentőségeire is ráirányította a figyelmet; arra, hogy a gazdasági okok végső soron való elsőbbségéről nem megfeledkezve ezek az alapvető gazdasági indítékok az emberek tudatán keresztül, vagyis eszmei formákban érvényesülnek. A vita során és hevében Molnár Erik esetenként nem mindenben elfogadható véleményt képviselt. A probléma felvetése azonban alapvetően helyes, mert történeti és dialektikus megközelítése az 6 érdem« volt. Molnár Eriket már Induláskor is jellemezte a történeti éa dialektikus szemlélet. A harmincas években Németh Lászlóval folytatott egyik vitájában fgy tett hitvallást a marxizmus módszere, a dialektika mellett: „A marxista dialektika a valóságról felállított törvényeket, amelyek nélkülözhetetlen támpontjai minden társadalmi cselekvésnek, a folytonos mozgásban levő, összefolyó, bonyolult valóság szükségszerűen durván általánosított, leegyszerűsített, megmerevített képeinek tekinti éa minden igyekezetével arra törekszik, hogy e törvények folytonos csiszolásával mind Jobban hozzásimuljon a kimeríthetetlen, sokszínű, tovahullámzó valósághoz. Ea a társadalmi fejlődéi törvényeit nem helyezi el az emberen kívül, az emberek fölé, hanem egyedül az emberi cselekvésben, az emberi akaratban, az emberi cselekvés, az emberi akarat által latja megnyilvánulni őket”. Ha a párttag becsülettel ellátja pártmegbízatását, elvárja, hogy azt értékeljék, el- '■»vólt^lán szóljanak róla. Ez a munka javult. .» loio taggyűléseken sok helyen személy szerint ia értékelték a párttagok munkáját Van aki így fogalmazott: „Rázós dolog még. Van ahol megfeledkeznek erről." Másutt — mint a tejiparnál — figyelembe veszik a kiváló termelő munka mellett ezt is, s a „Kiváló dolgozó” cím elnyerésekor oda írják ezt aa indoklást is. Barzóné említette, ezért most szívesebben vállalkoznak náluk a dolgozók nagyobb feladatokra. Buczkó elvtárs azt emit tette, a pártmunka elvégzéséért kapott jutalom kissé fura dolog, hiszen kötelessége. És ha valakinek jutalmat adnak mások félreérthetik. Valamilyen módon mégis szüksége* elismerni, értékelni, így is a pártmunkát Pontosan nem fogalmazódott meg, de az derült ki: egységesebb, a párt által elismert, hivatalos kitüntetésre, oklevélre vagy hasonlóra gondoltak Érdemes ezen gondolkodni.
