Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

BELET-MAGTARORSZJie t A NATO egyoldalú előnyökre törekszik A szovjet kiildöltspQ vezetője a bécsi tár nyúlásokról Nyikolaj Znbelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Szerencsés embernek tartom magam, mert Magyarország felszab» dalosának 30. évfordulóját itt, magyar barátaim körében élem. Három évtizeddel ezelőtt részt vettem Magyarország területén a német fa* siszta hadsereg elleni harcodban. Kaicnasorsom végig vitt az árszágon a keleti határoktól a nyugatiakig, részt vettem csatáiban az ország déli és északi kör­zeteiben. Sok mindent átéltem a fél év alatt. Minderre v:sszaem!é'<ezvén azon­ban nem vállalkozom rá, hogy időrend' sorrendben felidézzem minden egyes nap eseményeit. Inkább a Magyarországgal és a magyarokkal való találkozá­saim legjellemzőbb és véleményem szerint legfontosabb epizódjait emelem ki, amelyek egész életemre hatottak, s hazám után Magyarországot a legközelebb hozták hozzám. A szovjet katonák rohama Szeged utcáin. (APN-fehréteQ T ervezés KGST­szinten A KGST Tervezési Együtt­működési Bizottsága megvi­tatta a szocialista országok legközelebbi ötéves (1976— I960) népgazdasági tervei összehangolásának és kölcsö­nös együttműködésének kér­déseit. A tagállamok képviselői megállapították, hogy a KGST által az 1971—1975-ös évekre előirányzott együttes intézkedések megvalósításá­nak eredményeképpen már feltárultak a kölcsönös sokoldalú együttműködés el­mélyítésének nagy lehetősé­gei. Az ülésszakon nagy figyel­met szenteltek egyebek kö­zött az orenburgi gázlelőhely feltárásában való együttmű­ködés realizálásának. Geo­lógusok szerint az orenburgi lelőhely 1,7 billió köbméter földgázt, sok gázkondenzátú- mot és kénhidrogént tartal­maz. A következő ötéves te-v időszakában O’-enburgtó! (Pél-Ural) a Szoviebtnlő nyugati határáig gáz-távve zetáket fektetnek le s a föld gázt eljtittatiák a KO«?T-tág- országokba is. A 2750 kile máter hosszú csővezeték éní tését Bulgária. Csehszlová­kia. Lengyelország M^uvar- órszág. a Német Demokra­tikus Köztársaság, Romá­nia és a Szovjetunió vállalta magára. Az úi vezeték lé­nyegesen megnöveli a részt­vevő országok földgázzal va­ló ellátottságát, éventp ma­ximálisan 15.5 milliárd köb­méter gázt juttat el a tagor­szágokba. A bizottság megvitatta azokat a kérdéseket is. ame­lyek a Szovietunióban a KGST-tagállamok részvéte­lével építendő dúsító és ko­hóinán vállalatok létesítésé­vel. illetve a mes'evö ilven vállalatok hevítésével f’" «-o-tő­nek össze. K^ek a beruhá-ré­sek már 1990-től me«?t4r\í1- nek. mert a Szoviettirn'ó nö­veli a V^‘?<Sr’eq7élK+^qrykat. A7 e^vüttrouködAs ilven iránvn feiV^Ttpsét a cra?­dasá^í fn te «jrAenS komnlex program ír if ánvózta elő. (GŐHr a KG^T_he7 tartozó o^ffá^ok n^n^azöa^ócrRipnk fémmel való fja-rvcrerí^ ható- konv. bosszú időre biztosí­tott f»n^t,«5«ja. A kővetvp7^ AveVben a JJ'GCT-orszóftok intern qoío- naJ?^ta mns7.ak? ó<? on7^oc<5fTi gpdftíyStfet nyóítnuak TV^on­íov-m<£Vo?t fe^öoicrozó ina»’ jfpy1o^’7+ócóV»P7. A te rr-óTI omn^ mnmrítottóV p Tort (póT«;7erőhb m^'tc5'7'or°kpt eh_ ben az effvnttmukööóciheu A7 ilven iférrsn'i tervek rea­Si-rálésa ipVirafóvó te*37i a Mongol NénköTtársasá»? la­kosságának éle1mis7erekkel való 1obb ellátását, valamint azt. hogv Mongólia növelhes­se mezőgazdasági kivitelét. Oleg Hlesztov, a közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó tárgyalásodon részt vevő szovjet killdöttsés vezetője nyilatkozatot adott Anatolij Szemjonovnak, a TASZSZ tudósítójának. Mint mondotta a szocialista orszá- gok küldöttségei a tárgyalá­sok negyedik fordulójának időszakában is arra töreked­tek, hogy elérjék e fórum legfőbb célját: a megállapo­dást a fegyvere.; erők és a fegyverzet magas fokú kon­centrálódásának megszünte­téséről Közép-Európában. A NATO-országok olyan javaslatokkal állnak elő. amelyek közvetlen célja hogy egyoldalú katonai elő­nyöket szerezzenek a maguk számára. Ők azt indítványoz­zák, hogy csupán a száraz­földi csapatok személyi állo­A dél-vietnami Mekong fo­lyó deltavidékén, amely gya­korlatilag a kambodzsai ha­tártól a Dél-kínai tengerig terjed, csütörtökön és pénte­ken folytatódott az úgyne­vezett rizsháború, a saigoni haderőknek a betakarítás alatt álló téli rizstermés megkaparintásáért indított hadművelet-sorozata, illetve a felszabadító erőknek ez­zel szemben fellépő, a pa­rasztok éj termésük védel­mében foganatosított ellen­akciói. A felszabadító erők az or­szágutak egyes szakaszainak és hidaknak az elfoglalásá­val, a saigoni alakulatok újonnan létesített állásai, a járási és tartományi székhe­lyeken működő parancsnok­A kőolajexportáló orszá­gok Bécsben tárgyaló minisz­terei péntek délelőtti ülésü­ket több, mint 3 órás tanács­kozás után felfüggesztették és azokat délután, magyar idő szerint 17 órakor folytat­ták. A Reuter angol hírügy­mányát kell korlátozni kire­kesztve a csökkentésből a lé­gierőket és a nukleáris fegy­verzetet. Nyugati partnere­ink ezenkívül amellett kar­doskodnak hogy a Varsói Szerződés ailamaT csaknem háromszor olyan mértékben csökkentsék csanataik létszá­mát. mint a NATO-országok. Nyilvánvalóan irreális és jogtalan megközelítés ez. A bécsi tárgyalások már több, mint egy éve folynak, de ezidelg nem jött létre semmi konkrét eredmény. Azt reméljük, hogy a szünet után, amikor január végén felújítjuk a tárgyalásokat, a nyugati küldöttségek konst­ruktívabb magatartást tanú­sítva jönnek Bécsbe, ami le­hetővé teszi majd a kölcsö­nösen elfogadható megálla­podás kidolgozásának meg­kezdését ságal és egyéb katonai cél­pontok ellen végrehajtott ak­ciókkal akadályozták a ter­més elrablására indított tá­madásokat. A harcok súly­pontja Moc Hoa és Tay Ninh térségében volt Moc Hoától 13, a kam­bodzsai határtól 15 kilomé­terre, felszabadított terüle­ten csütörtökön lezuhant a saigoni fegyveres erők egyik helikoptere, amely 50 külön­legesen kiképzett katonát, úgynevezett rangért szállí­tott. £ saigoni parancsnok­ság a lezuhanás okát isme­retlennek mondta, de hely­színi jelentésekből kitűnik, hogy minden bizonnyal a felszabadító erők légvédelme lőtte le a helikoptert nökség a tanács egyik meg nem nevezett tagjára hivat­kozva jelentette; a miniszte­rek megegyeztek abba.' hogy a kőolaj barrelenkénti árát átlagban 38 centtel meg­emelik. is e'sn óppsek inagyai Jö.dön L A i embert emlékezet különösen mélyen őr­zi azt, amivel először kerül szembe. Bennem is élénken él az a nap, amikor először léptem magvar föld­re. Hajnalban a Katyusa- üteg, amelynek parancsnoka voltam, elhagyta lőállását, hogy előbbre vonuljon. Ha­marosan kibontakozott előt­tünk Szeged képe. Egységünk megkerülte a várost, és megállt a Tisza- parton. Átkelőhelyet kellett keresnünk, méghozzá gyor­san, mert a túlsó parton már gyalogságunk harcolt, és tud­tuk, hogy nagy szükség van a segítségünkre. Szeren­csénk volt: a műszakiak már megépítettek egy pontonhi- dat, megkezdődött az átke­lés. Küldöncöt menesztettem az ütegért s iómagam az át­kelőhely közelében maradtam. Rágyújtottam. Néhány perc múlva megjelentek Katyusá- ink, mögöttük a lőszerszállí­tó teherautó. Elindultam a kocsik felé. És ékkor történt valami, ami sok más példa mellett tanúsítja, hogy a Vö­rös Hadseregnek Magyar- országon jó segítői voltak, s a fasizmust az egyszerű em­berek éppúgy gyúlöltjk, mint mi. Elindultam a lőszerszállító kocsik felé. A tűzfegyverek már a part közelében jártak, de a lőszeres kocsik még csak akkor kezdtek leeresz­kedni a folyóhoz. S ekkor az egvik harckocsi közelében felrobbant egy ellenséges lö­vedék. Alighanem senki sem tö­rődött volna vele, elvégre háború van, és háborúban lő­ni szoktak! A kővetkező pil­lanatban azonban a teher- uató kigyulladt. Bizonyára szilánkok sértették meg a benzintartálvát. A helyzet nagyon komoly volt: a teherautón tíz láda volt. m’pde'ívikben két-két harci rakéta. Ha a tűz eléri a ládákat és rnaycvuVad a rohbapóoor a rakétákban.,. T^ery j»'7rtrr|r>ínq,n- tás alatt semmi sem marad az ütegből, sem a pontonhfd­bóL Ugyanúgy tudta ezt az üteg minden harcosa, mint én. Azzal is tisztában voltunk, hogy a baj elhárítá­sára nagyon kevés az idő. Ezért a katonák, nem várva parancsot, az égő teherautó­hoz rohantak, a sofőrök pe­dig a Katyusákhoz és a lő­szeres kocsikhoz futottak, hogy minél messzebbre vi­gyék őket az égő kocsitóL Mire odaértem a lángoló teherautóhoz, az első ládákat már leemelték róla, és távo­labb vitték. Honnan volt az embereknek ennyi erejük? Rendszerint két harcos ci­pelt egy ládát. Hát ez meg kicsoda? Egy civilruhás fér­fi, fején kis posztókalap. Kö­rülnéztem, s akkor megpil­lantottam még két másik pa­rasztembert is a kocsi mel­lett. ök idősebbek voltak, mint az előbbi. No, de nem volt idő a töprengésre, hogy kicsodák és honnan kerül­tek ide. Cselekedni kellett. Minden perc drága! Fs sikerült! Az égő te­herautót még idejébe» lepakoltuk, majd önkéntel segítőinkkel együtt a lerakott ládákat feldobáltuk a többi kocsira. A leégett kocsi sofőrje el­mondta. hogy amikor kigyul­ladt a teherautó, a három magyar futott oda elsőnek. Szó nélkül hozzáfogtak lerak­ni a ládákat a kocsiról. Kü­lönösen a húsz—huszonkét éves forma fiatalember igye­kezett nagyon. Valószínűleg nagyon erős lehetett: egyma­ga dobta vállára a kocsiról leadott ládát, és vitte bis- tonságosabb helyre. Amikor továbbrobogtunk, a három magyar sokáig intege­tett még utánunk. Különösen a fiatalember alakja maradt meg emlékezetemben. Ma­gas volt és a kezében szo­rongatta gvűrött és tűztőj megoörkölődött kalapját. Ott állt az úton és integetett míg csak el nem tűnt a sze­mem elől. (Folytatjuk) ^tzshéború DéE-Vielnaniban Olaj ár­tanácskozás Varga Domokos: Köty'Őkk Ó 4. Oly szánandó volt sze­gény, oly szeretni va­ló, hogy nekem is jobban esett így becéznem. „Bubu. Bubuska. aranyos Bubuska!” — mondogattam neki, ezzel fogtam az ölembe, ezzel rin­gattam a térdemen, mert a magv lázai, gyors pihenései miatt a tüdőgyulladástól is féltettük, volt olyan éjszaka, amit csaknem végig az ölünkben töltött. A betegség mindig nagy alkalom a gyerekrontásra a mi ezt az első alkalmat pompásan kihasználtuk. A Bubuvá vedlett leányzó tíz map alatt teljesen megegész- «égesedett, de többé nem változott vissza régi önma­gává. Nem volt hajlandó visszaszokni az ágyába, de a járókába beleszokni se: be­tegségének színtere, a kis­ágya melletti széles szülői rekamiá, meg apjának-anyjá- nak, testvéreinek az öle lett állandó tartózkodási he­lye. Efféle engedékenységtől mindenkit óvni szeretnék, ha már családom tagjait hiába óvtam. Ne hagviák a gvere- ket az ölükbe szokni. Kapas- sák önálló játékra a járóká­ban. az elrekesztett szobasa­rokban. a nyitott aitaiú, de ráccsal elválasztott kisszobá- ban kinek mire van módja különben megbolondulhatnak a folvton rajtuk lógó fiuktól lánvuktól. A mi nagvobb gyerekeink­nek is volt valamikor külön kis szobáia. amelynek az aj­tajában egv járókarács állta útjukat hogv ne indulhas­sanak kedvük szerint távo­labbi kalando«5sokra. Ame­lyik elérte a csúsző-mászó kort. annak már ott volt a helye. No de Bubu! ö, ugyebár egykébb volt az egykénél, he­tedik gyerek létére. Egyetlen kicsi gyerek nyolc nagy — kamaszok és felnőttek — között. Nem kellett hozzá sok biztatás, hogy ezt a hely­zetet bölcsen kihasználja a maga javára. öregedő szülőknek már gyöngébb a szíve. A kései gyerekeknek többnyire elké- nyeztetés a sorsuk. Kivált ha elegendő kényeztető kínálko­zik erre a célra. Nálunk kínálkozott elég, nem panaszkodhatom. Azon felül, hogy Anyja is hazaszo­rult két évre, gyermekgondo­zási szabadságra, meg magam is igyekeztem ekkoriban mi­nél több időt otthon tölteni, ott voltak az önkéntes szülő­helyettesek is, főleg a két kisebbik fiúnk, Dombi és Gergő. Bár a többi gyerek sem maradt ki a jóból. Nem kérdezték már, miért akart anyjuk még egyet. Már-már elképzelhetetlen volt számukra Is, hogy ne volna Bubu, s ne körülötte forogna as otthoni világ. Mert — sző ami sző — kö­rülötte forgott. Mondhatnám, egyre sebesebben, hogy néha már szédültünk belé. Csak ne lett volna olyan ész­vesztőén édes! Már ahogy há­romhónapos korában kezét a szeme elé emelte, és irget- te-forgatta. nézegette. Vagy ahogy később az arcára já­tékból odadobott pelenkát ráncigálta le kacagva: akkor is, amikor még nem tudott beszélni, később meg már szóval is megtoldva a játé­kot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol sincs!” — mondtuk ne­ki. „De van!” — húzta le ma­gáról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat neve­tett mellé. Ugyanezt fordítva is játszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, de most az én fe­jemen volt a lecibálnl való. Már nyúlt is érte. „De van! De van!” Mondom, némán la játszot­tuk már ezt, de nem kisebb gyönyörűséggel. A szót, hogy nincs, nagyon hamar, talán már féléves korában értette. Még el is pityeredett, mikor • vártnál hoMMtbb Mán M­goltam le az ágy vége mö­gé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De ha csak az arcom takartam el a két tenyerem­mel, soha nem vette komo­lyan a dolgot. Odanyúlt a kis kezével, s feszegette le az ujjaimat, majd maga is el­takarta a saját arcát, hogy viszonozza a kölcsönt. „Nincs Bubu! Nincs!” — mondtam, s ettől boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egy­szer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogat­tam egy újságot, úgy ahogv az újságos szokta beszorítani a leveles láda nyílásába, s odatettem a válla mögé. amint nekidőlt a nagypámá- nak. Hathónapos lehetett, vagy talán öt és fél, minden­esetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát, nézegetett hátra, de nem tudott úgy megfordulni, hogy az újságot is lássa. Iz­gatta viszjont; hogy az a va­lami ott van, hisz látta, mi­kor odadugtam. Fészkelődni kezdett, kezével nyufkálni, s nem nyugodott, amíg meg háta mögül, összenevettünk» s már adta is ide, hogy dug« jam megint az előbbi helyé, re. Az ilyesféle gyakorlatok nagyon ügyessé tették a ke­zét. Kapott nemsokára mű­anyagból készült kis színe» hengereket is, akkorákat, hogy jól meg tudja markolni (talán tizenkét darab volt egy zsacskóban). Eleinte csak rázta őket, mert csörögtek is, majd egymás tetejére rakos­gatott hármat, négyet, meg gurigázott velük, de egyéves kora előtt már azt is megta­nulta, hogy tudja elpattinta­ni őket: ha az álló henger szélét lenyomja egy ujjával, az elugrik, s aztán csörögve esik le a padlóra. Mindezt csak azért írom 1« ilyen részletesen, mert máa szülők is nyilván törik a fe­jüket, milyen játékokra ka­pálhatják rá azt a csöpp em­berkét, akit most már hónap­ról hónapra jobban szeret- nah. Wrtv*íuag

Next

/
Thumbnails
Contents