Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-13 / 265. szám
t#74. november ff. facLer-KfAefAROnsz»» •3* Emberközelben „Mély viz“ helyett & Azért merjük elmondani.. & Családi kapcsolatok Sí Generációváltás TALÄL.-E MÓDOT és lehetőséget az igazgató, a főmérnök, a párttitkár arra, hogy csak úgy elbeszélgessen az emberekkel? Kell ez egyáltalán? Szükség van erre? Igen, mert nem csupán úgy és akkor kell ismerni egymást, érdeklődni a termeléssel járó gondokról, amikor együtt vagyunk a „taposómalomban”, hanem másképpen, más körülmények között is. Esetleg olykor a klubban. Apropó, klub. Hány olyan klubról tudok, amelyekre súlyos ezreket költöttek, felszerelték a legkülönbözőbb szórakoztató játékokkal, s ott állnak kihasználatlanul. Vajon miért? Elsősorban azért, mert a vezetők nem látogatják. Elsősorban nekik kellene példát mutatni, fellendíteni az ottani életet. Nem érünk rá? Előfordulhat. Mégis szükséges köznapi dolgokról is szót váltani emberekkel, beosztottakkal, találkozni velük úgy is mint emberek és nem mint beosztottak. Feloldódni, együtt szórakozni, még játszani is, ha van kedv és idő. Kell ez? Szükség van rá? Szükséges, hogy az emberközelség állandó legyen, hogy bizonyos munkaközbeni íe- ( szükségeket feloldjunk, hogy formáljuk-alakitsuk a munkahelyi légkört. Nem öncélúan,\ hanem a jó ügy érdekében, egymás épülésére és boldogulására. Ismerek olyan vállalati igazgatót, aki tagja az üzemi labdarúgó-csapatnak. Van olyan is, akit ott látni a sakkozók vagy a röplabdá- zók között. Akad olyan is, aki még arra sem képes, hogy hivatalból felkeresse a klubot. Ismerni olyan vezetőt is, aki korát meghazud- tolóan táncol, együtt örül a fiatalokkal, boldog, ha valamilyen ifjúsági rendezvényre meghívják. Kétségtelen, hogy az ilyen vezetőknek valóban jó a kapcsolatuk a dolgozókkal. Nem nyomja rá a bélyegét a hűvösség, a kimértség, esetleg a komorság. Nem összeráncolt homlokkal kell a szocializmust 'építeni, hanem, ha úgy tetszik, még a gondok közepette is vidáman, hogy a kikapcsolódásunkkal újra termeljük erőnket, energiánkat s hasznosítsuk a közügy javára. AZ ILYEN EMBER, vezető tud valóban felüdülni is, a rnunkáiát becsülettel, nem kimerültén végezni, mert tud örülni. Akit csak a túl komoly dolgok foglalkoztatnak, s csak az élet negatív jelenségeit látják, előbb-utóbb pesszimistákká válnak, élet- szemléletük rossz hatással lesz környezetükre is. Ezek a „típusok” fagyossá teszik a légkört maguk körül. Egy pártvezető, egy szb- titkár, vagy egy Igazgató megtarthatja a tekintélyét, ha nem mindig a beosztásával járó teendőket végzi is. És nem hiszem, hogy ezek a vezetők ne szeretnének vagy nem akarnak sok esetben mások lenni. Hozzá kell segíteni őket. Még nagyon keveset tettünk annak érdekében, hogy megfelelő közös hangot találjon a vezető és beosztott együtt, szabad időben is. Nem szervezik ezt még üzemeink párt- és társadalmi szervezetei. Nem alakult ki ennek az igénye, nincs megfelelő programja. Pedig ez legalább olyan fontos szervezést igényel, mint a termelés, a gyártás-előkészítés, a gépek kihasználása, programozása. Ezt az igényt kell felébreszteni, kifejleszteni vezetőkben és vezetettekben. Nemrégiben hallottam, egyik vállalatnál. „Tisztelem én az öreget, csak nem megyek be hozzá, mert akkor mindig munkát ad.” Inkább elkerüli az igazgatót. Akad olyan párttitkár is, aki kizárólag csak a pártmegbízatásról tud beszélgetni, csak az foglalkoztatja, végrehajtotta-e az illető a feladatot, a pártmegbízatást. Ha viszont megkéreznénk, ismeri-e ennek vagy annak az embernek a gondját, nem tudna válaszolni rá. FURCSÁNAK TŰNIK, de tanulnunk kell okosan kikapcsolódni is, hasznosan eltölteni szabad időnket, úgy, hogy szórakozva pihenjünk és szellemiekben is gazdagodjunk. Nem újdonság, de követendő, hogy egy-egy üzem tárlatot rendez, fotókiállítást, képeslapokból tablókat, a vállalat életét bemutató rendezvényeket. Ezt a célt szolgálhatják a brigád vezetők klubjának foglalkozásai, ösz- szejövetelei. Alkamasak ezek egymás jobb megismerésére, becsülésére, a kollektíva ösz- szekovácsolására. Farkas Kálmán A férj betegen feküdt otthon, de az ablakból látni lehetett a gyár kéményét. Már a füst színéből megállapította, rendben megy-e a munka az üzemben vagy sem. Ha valami rosszat látott, a felesége még be sem tette a a lábát a házba, máris megkérdezte, mi volt a baj. így ment ez két hétig minden nap, az asszony sokat panaszkodott a nyugtalan betegre. — Ez az eset mindig eszembe jut, amikor a munkások és a gyár kapcsolatáról van szó — mondja Illés Ferenc, a nyírbátori növényolajipari és mosószergyár termelési előadója, aki a gyárban történtekről mindent tud. Ezt az energikus fiatalembert a legritkábban lehet íróasztala mellett találni. Az üzemeket járja nap mint nap, s hol a kongresz- szusi munkaversenyről beszél az emberekkel, hol társadalmi munkát szervez, hol a pinceklub építésére hívja a fiatalokat, vagy vitaestek, találkozók rendezésével foglalkozik. — Nálunk természetes, ha az értekezleteken csak a hiányosságokat, a hibákat említjük és nem törődünk azzal, hogy egy idegen az elmondottakból csak azt érezheti: mennyi probléma van ebben a gyárban. A látszat csal. Azért merjük elmondani a hibákat, mert munkánkkal szemben igényesek vagyunk. Hirtelen elhallgat, aztán őszintén folytatja. — Pedig nem is olyan régen itt akartam hagyni a gyárat. Majd szinte mentegetőzve hozzáteszi: — Mindenkinek vannak megtorpanások az életében. Most már tudom, nagyon meggondolatlan lépés lett volna. Az őt körbeülő fiatalok mindegyikét családi kapcsolatok is kötik a Bónihoz — ahogyan gyakran régi nevén emlegetik az alapításának 119. évében járó gyárat nemcsak a helyiek, de a nyírbátoriak is. Egyes életutak, mint például a Molnár Máriáé, elválaszthatatlanok a gyártól. Gyermekkorában a Bóni udvarán játszott, innen járt iskolába, ez az első munkahelye. — Tizenöt éve lakunk a gyár területén. Itt dolgozik édesapám is, a tmk művezetője. Meg sem fordult a fejemben, hogy máshol helyezkedjem el iskola után. Mindenki ismerősöm volt, s ki- fejezhetetlen érzés, hogy jó barátaim a szűkebb munkahelyem, a laboratórium dolgozói, de a gyári kollégák is. Nevetve mondja, hogy „tősgyökeres” felvételiző hírében áll. — Már háromszor próbálkoztam a szegedi egyetemen sikertelenül, de negyedjére is kísérletezem, bíztatnak, segítenek. A dolgozók egy része családi kapcsolataik révén jut a nagy munkásmúltú ipari gyárba. A kapcsolatnak itt nem ismerik a mellékértelmét. A felvételnél valóban azokat részesítik előnyben, akik családtagjai már dolgoznak a gyárban. Ez a szokás hosszú évekkel ezelőtt spontán alakult ki, de ma már tudatosan formálják így a kollektívát. Az okok egyszerűek: a kezdet, az össze- szokás, a betanulás könnyebb és gyorsabb így a munka értékesebb. Mások sem akkor ismerkednek először a * gyárral, amikor a kapun belépnek. A szakmunkások és az ipari tanulók képzésénél már előre gondoskodnak az utánpótlás fogadásáról. Ifj. Pásztor Mihályné a technikumi évek alatt itt töltötte nyári gyakorlatát a laboratóriumban.-— Már az első években megszerettem a gyárat, s úgy érzem a közösségi érzés az ami megtetszett,, az ami itt tart, . A laboratóriumban egy percig sem éreztem, hogy egyedül vagyok, vagy mint kezdőt a „mély vízbe dobtak” volna. Egymásra vagyunk utalva, nem lehet és nem is szabad egyénieskedni. Munkánk annyira összekapcsolódik, hogy csak akkor mutathatunk fel eredményeket, ha mindenki szakterületét ismerjük. Ezért hónapon— Huszonketten vagyunk nők a laboratóriumban, s brigádunknak tizenkilenc „gyermeke” van, akikre nemcsak a szülők vigyáznak, hanem bármelyik brigádtag. Ha otthon valami probléma van, vállaljuk az édesanyák munkáját. A lányok, asszonyok nemcsak a munkában találnak közös témát. Mikulásnapok, kismamák és nyugdíjasok találkozójával, sportnaook rendezésével közelebb hozzák a nagycsaládot . egymással. „Senkit sem hagyni egyedül, a családon kívül máshová is tartozni* — fogalmaznak a fiatalok abban a gyárban, ahol a dolgozók hetven százaléka törzsgárdatag, akik mögött 25—35 éves munka- viszony áll; ahol a generációváltás az üzemekben történik. Büszkék arra, hogy már a nagyapa is itt dolgozott, inaskodott, s most ők. a fiaik vették át munkáját és később az ő gyermekei fogják. A nagyszülők emlékeit nem csak a családok őrzik, de felelevenedik a múlt, és egyben bemutatja a fejlődést ' az a kiállítás, amelyet a gyár felszabadulásának 120. évfordulójára rendezték. A* összeállítók, a szervezők között ott dolgoztak a fiatalok is, a KÍSZ-titkár Orosz László vezetésével. — Az évfordulót csak a következő évben ünnepeljük, az anyag már elkészült Számtalan tárgyi emlék került elő, olyanok, amelyek létezéséről nem is tudtunk. Hoztak az emberele otthonról egy-egy gyertyát, régt csomagolású mosószert, eredeti palackozású italokat megsárgult fényképeket A sok részletből összeállt a gyártörténet a muzeológus segítségével. A gyármúzeum emlék az idősebbeknek, ismeret a fiataloknak. ........ * A mososzergyár nagyszert példája annak, hogy a jó értelemben vett családi kapcsolatok mennyire tudják alakítani, formálni a dolgozók gondolkodásmódját, szakmaszeretetét. Náluk nem ismerik a szakmai félKöltözködők N agy boldogság az új lakás, mégha néha hullik is a vakolat, nem zárnak jól az ajtók, ablakok. Mohó igyekezettel költözik az embér az új lakásba, s hónapokig nem találja helyét. Megszakad valami, amit az új környezet egyelőre nem tud pótolni. 1 A régi házhoz örömök, kudarcok, jó és rossz ezernyi mozaikja fűződik. A bútorok, szőnyegek, képek, polcok, díszek ott élték a maguk szinte önálló életét. A régi udvar, ahol a gyermekek először tipegnek és estek nagyokat. A ház előtti park, ahol jól esett kiülni, pihenni egy kicsit, köszönni az ismerősöknek, meghallgatni az öreg parkőr háborús élményeit, családi gondjait. Hová lett? A régi házban ismerősként kopogott a postás. A közeli kisboltban az eladók nem csak sót, paprikát tettek a kosarukba, hanem napjaink egy rózsáját is. „Még mindig beteg a mama”. „A dolgozók esti iskolájában jól sikerült a számtan dolgozat.” „A kis gyermek ősszel suliba megy...” A megszokás nagy úr, kiköveteli a jogait. Beidegződptt mozdulatokkal, évek óta ugyanazzal nyitjuk az ajtót, nyúlunk a könyvespolcra, húzzuk fel a faliórát, kattint- juk fel a villanyt. Mindez egyszerre megváltozik. Az új lakásban is a régi beidegződés él még, s milyen sok idő kell amíg kioldódik... „Négv éve új lakásban élünk. De még tavaly is vísz- sza kellett vinni a gyerekeket játszani a régi udvarba, a régi barátokhoz” — mesélte Ismerősöm. Aztán ahogy tel1 tek a hónapok, évek, s újra ott álltak a gyerekkel a régi udvaron, a kisbarátok között, s egyre kevesebb lett a játék. A gyermekek között megszakadt a közös élmény, nem volt miről beszélniük sem. Csak álltak, mintha idegenekké váltak volna... Tudtuk, hogy a negyediken lakó tisztviselő, öreg és beteg anyósát küldi esténként sörért és az idős néni takarítja a nagy lakást. Fizettsége egy másfélszer-kétméteres sufni, ahol az idős asszony meghúzódik. Faluról csalogatták be, eladatták a házát, hogy itt jobb dolga lesz™ 2 Hozzánk nőnek a lakások, s mint a csiga — láthatatlanul cipeljük emlékeit. Valamiről mindig lemondunk, amikor új lakásba költözünk. A nagyobb lakás reményében lemondunk a ház környezetéről, a parkról, a játszótérről, a közelségről. És 1 kimegyünk a félig kész lakótelepre, a nagyobb lakásba, de idegenek közé. Felcseréljük a szép parkot, udvart a sivárabb környezettel, a városközponti párperces gya- 'oglást. tömött buszokkal. Évente csak a megyeszékhelyen több száz család cserél otthont. Van, aki szűkös ilbérletből költözik új. főbérleti, Vagy szövetkezeti, OTP-lakásba. Nekik talán a legkisebb! a visszavágyódásuk. Ok kevés jót őriznek a régi lakásokból De akik faluról, a városszélről, a bokrok. ból jönnek bérházakba, azoknak nem könnyű megkapaszkodni. Azelőtt csak földszintes házikókban lakó idős embereknek különösen nem, „Meg tudja érteni, hogy mióta élek, mindig a házból az udvarra, a földre léptem. Most meg itt a lépcsőház, a sok idegen ember. Nincs udvar, kert...” De ha igaz, hogy az évek megszépítik az emlékeket, abban is van igazság, hogy józanabb értékelésre is serkentenek. A régi ház tájékán járva sokan töprengenek és utólag csodálkoznak el: hogyan tudtak annyi évig ebben a szűkös lakásban élni, ahol a sáros udvart hat—nyolc lakó dagasztotta. És a ruhaszárító kötél miatt napirenden voltak a perlekedések. 3 Nő, nő folyton nő a város. Ma már sokan azért is cserélnek, akarnak új lakást, hogy közelebb kerüljenek a munkahelyükhöz, s ne legyen messze az óvoda, az iskola, garázs, az orvosi rendelő — és a nagymama, akit legalább hétvégén illik meglátogatni. Mennyi szempont, összeegyeztethető és sokszor össze nem egyeztethető igény, törekvés. S tart a nagy belső nép- vándorlás, egyre többen hagyják el — jórészt örömmel, a szanáltak néha szomorúsággal. a faluról, tanyákról jövők vegyes érzelmekkel — a régi házat. — És új otthont keresnek« Elsőként a gyermekek kötnek barátságot, a hintán, a li- pityókán. És a felnőttek? Ki milyen gyorsan melegszik fel? Sajnos, nincs szabálya, szertartása annak, hogyan kellene bemutatni egymásnak az érkező lakókat, egy kicsit összebarátkoztatni őket. De az igény, hogy az ember szót váltson, kápcsolatot találjon, megvan szinte mindenkiben. Vannak bér-, szövetkezeti házak, ahol szinte Íratlan hagyomány, hogy a lakók általában tegezik egymást, az orvos, a mérnök, a technikus, a bolti eladó, a szakmunkás, a kisiparos. Mindenki. Másutt ez nem alakult így, különösen ott van bezárkózás, ahol a lakók a legkülönbözőbb helyekről jöttek, faluról, más városból, régi városrészekből, régi bérházakból és így tovább. * A költözködés napjaink életformájának egyik jellemzőjévé vált. Mégis, ismerünk családokat, akik kapnának nagyobb lakást, befizethettek volna szövire, OTP-re, mégsem mennek. Maradnak a régi, nem éppen összkomfortos lakásban. Köti őket a megszokás, az újtól való idegenkedés. „Ügy érezném magam, mintha vendégségben lennék, folyton olyan érzésem lenne, hogy indulni kellene már haza...” — indokolta az egyikük. Legyen bárhogyan is, a ma embere nem csak tágas, modern lakásra vágyik, nem csak ez az igénye. Az otthon melege, az emberi környezet, ami körülveszi, legalább olyan igény, mint az új lakás. páll Géza '* --A-. ként cseréljük egymás- között a munkaterületeket, tanuljuk az újat, hogy ne érjen váratlanul senkit sem, ha valakit/ helyettesíteni kell. Az viszont gyakran előfordul. tékenységet, szívesen adják át tapasztalataikat, s nem okoz nagyobb gondot a ge* nerációváltás. Balogh Júlia» Jogsegély Az emberről történő gondoskodás volt a témája annak a munkásfórumnak, amit nemrég tartottak az Universil nyíregyházi gyáregységében. Ehhez hasonló témájú fórumot még nem tartottak a gyárban, érthető volt tehát, a nagy érdeklődés. A gyáregység a megye tíz legjobban fizető üzente között van. A munkahelyi körülmények kedvezőek. A gyár vezetősége azt szeretné elérni, hogy ebben a gyárban jó legyen az emberek kapcsolata egymással, legyen családias a légkör, alakuljanak ki munkásdinasztiák a gyárban. Ez feltétlenül rangot és stabilitást jelentene. A vezetőknek a hiányosságokra a visszásságokra történő válaszadásában az útkeresés és a problémák mindenki számára elfogadható megoldása volt érezhető. Néha az arany középutat kellett a vezetőségnek is választani egyes kérdésekben, mint például a gépjármű-használati díj jogosságának megítélésében. A gyárnak szüksége lenne üvegtechnikai jártassággal rendelkező szakmunkásokra, akiknek a képzését egyelőre gyáron belül nem tudja megoldani. Lehetőség adódott a dolgozóknak a hiányzó 7—8 osztály elvégzésére is. A hetedik osztály 36 fővel indult februárban, amikor ez a kurzus befejeződött, egyből két nyolcadik osztályt indítanak. Megoldották a tmk-műhely té- liesítését, de egy sereg kérdés még rendezésre vár. Javítani kell a munkahelyi és szociális körülményeket. Lehetőség nyílt a dolgozóknak munkahelyi ruhákkal és cipőkkel történő ellátására, átalakítják az öltözőket, a közeljövőben büfét nyitnak a gyár területén. Beke Sándor, a gyár munkásellátási előadója egy újfajta munkahelyi szolgáltatás bevezetését javasolta: a szakszervezeti jogsegély-szolgálatot. Ezt a jogsegély-szolgálatot az ország ötven vállalatánál kísérletképpen már bevezették. Elterjedése és gyárainkban történő alkalmazása több szempontból is indokolt Egyéni indoka, hogy legyen aki eligazít a jogban, társadalmi indoka, hogy jogi természetű ügyeinek intézése miatt ne essen ki a munkából — a munkás. B. P. A második család Fiatalok Xiírkát ov*!»an »■ ■.
