Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
J974. november 10. KVT VT MAGYAROST A<3 9 Munkásokat a párlv&z&tésh KORTESKEDNI SZERETNÉK AZOK Meglett a jóképességű, elkötelezett, bár kétségtelen kevés vagy nagyon minimális politikai gyakorlattal rendelkező, de mindenképpen őszinte, nyílt szívű, józan fejű fiatal párttagok mellett, akik az elmúlt időszakban kerültek a párt soraiba. Akkor jöttek, akkor voksoltak mellettük a kommunisták, az idősebbek, amikor éppen a X, pártkong- resszus határozata értelmében emelték a pártba lépőkké?! szemben a mércét, a követelményt. Ezek közül is elsősorban ki szeretném emelni az első vonalban dolgozó munkásfi- a ilokat, akik közül az utób- br napokban többel találkoztam és beszélgettem. A párt nemzedékekre épül, s egyáltalán nem mindegy, kik terülnek a pártvezetőségek- be, azokra a posztokra, ahol és ahonnan helyesen szükséges irányítani a politikát, azt értelmezni is, végrehajtani is. Olyanokra szavazok így névtelenül is, akik vonzzák a pártonkívülieket, akiknek van szavuk, tekintélyük. Nem akarok neveket emle- getni. De foglalkozásokat igen. Gépkocsivezetőt a Volántól, női csoportvezetőt, akinek a keze alatt sokak dolgoznak, lakatosokat, esztergályosokat, kőműveseket, szerelőket, olyan fiatalokat, akik sikerrel birkóznak a szakközépiskolával, vagy már ott van a zsebükben a szak- munkás-bizonvítvány mellett az érettségi is. Fokozott a politikai tevékenység ezekben a hetekben pártszervezeteinkben. Ez elsősorban és legfőképpen azzal jár: olyan rátermett, a káderpolitikai irányelveknek megfelelő, a tömegek, a párttagság bizalmát élvező kommunistákat válogatnak ki, javasolnak, akikre szívesen szavaz majd mindenki. Nem kirakat, de nem is divat kérdése, hogy világos fejű, meleg szívű, á munkásemberek gondját-baját ismerő fizikai munkás kommunisták kerüljenek megjelelő arámiba a pártszervezetek vezetőségeibe. Ez politikánkból eredő lényegi kérdés, a hatalom, a proletárdiktatúra erősítésével, politikánk következetesebb érvényesítésével függ össze. S ezt nem csak illik látni, de kötelesség is a végrehajtásáról gondoskodni. SZÜKSÉGES EDÖSZERÜE KÉRDÉSEK fölött gondolkozni most minden párttagnak. Közeleg a beszámolás ideje, s egyben a jelölő bizottságok munkája is. Oda állnak a kommunisták elé, s azt kérdezik: ti kit, kiket javasoltok, kiket tartanátok a legalkalmasabbnak arra, hogy a pártszervezet ügyeit intézzék? S erre válaszolni kell! Ezektől az érdemi válaszoktól, latolgatásoktól függ jórészt, milyen is lesz az a pártvezetőség, amely a XI. kongresszuson megfogalmazottak érdekében mozgósítani képes az embereket. Olyanok ' kerüljenek az újraválasztott pártvezetőségekbe, akik mindenben példamutatók, akik nem csak értik, de egyben érvényesíteni is tudják a párt politikáját az adott munkahelyeken. Persze, hogy ez nem jelenti, s nem is jelentheti azt, hogy kimaradjanak a régi, a köztiszteletben állók a párt- vezetőségből, az olyan már- nökök, agronómusok, értelmiségiek, szövetkezeti, vállalati vezetők, akik munkájukkal bizonyították, ott a he- lyük, sokat tettek a X. kongresszus határozatainak a végrehajtásáért is. Most mégis az újak, a fiatalok mellett szólok. Rájuk szeretném irányítani a figyelmet egy kissé jobban. Bizonyították érettségüket az ifjúsági parlamentek, amelyekben a kommunista fiatalok élenjártak, s ma is jó bajnokai az ott elfogadott határo- zatok érvényesítésének. És teszem e korteskedést azért, s idejében, mert el szoktak feledkezni a fiatalokról. Ha szóba kerül a nevük ezt hallani: olyan fiatal még, mit akartok tőle? Ha több fizikai munkás kerül a pártvezetésbe, akkor őszintébb lesz a légkör, jobban érvényesíthető a mun- 1 káspolitika. És ez a lényeg! Igazán munkásfejjel gondolkozni csak kétkezi munkás tud. Ezért is van szükség arra, hogy ott legyen a helyük a választott testületekben; a pártvezetőségben, a pártbizottságokban, a vb-kben, a faluban, üzemben, járásoknál, a megyénél. Mindenütt, ahol ügyükben, ügyükért döntenek. Követelmény is lehet, hogy a termelőüzemekben, ott, ahol a döntő „szereplő” a munkás, legalább ötven százalékban legyenek képviselve a pártvezetésben is. Ez nem formai kérdés. Megvannak azok a képzett, fizikai dolgozó párttagok, akik alkalmasak e posztok betöltésére. Illenék most és a jövőben még jobban odafi- gyelni a munkáslány okra - asszonyokra is, számítani rájuk a vezetésben is, vagy erre alkalmassá tenni őket. KOMMUNISTA FIZIKAI MUNKÁSOKAT a pártvezetésbe. Olyanokat, akik szív- vel-lélekkel, önzetlenül tudnak küzdeni a párt helyes politikájának érvényesítésé, ért. Szép számmal vannak, akik megfelelnek e követelményeknek, csak meg kell keresni őket. És kérni, hogy az egész párttagság, a munkásügy érdekében vállaljanak pártfunkciót. Ha annak idején a jelölőbizottságok felkeresik a párttagokat, s véleményt kérnek, nem lesz nehéz dolguk. ök, a fizikaiak olyanokat javasolnak majd. akik kiállták. s kiállják minden nap a próbát, s élvezik a munkások bizalmát. Farkas Kálmán Balabánék kétezcx* íoirmtja Az iízemlieis LSzonysíaEii Lel! — Az egyik legjobb brigád legyen? — kérdezi a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori telepének megbízott igazgatója. — Talán Balabán János lakatos brigádját említ- hetem. Nem azt mondom, hogy másutt nincsenek náluk különbek, de nálunk most ők vannak a legjobbak között, akik megértették, hogy a termelésnek gondjai vannak, segítem kell a munkásoknak is, hogy meglegyen a tervteljesítés. Cisarettaszünetben Az udvaron, készülő vasszerkezetek között lehet megtalálni Balabánékat. Az idő- járás mostanában nemigen kedvezett a kinti munkának. A székesfehérvári könnyűfémmű egyik új csarnokának a tetőszerkezetét készítik itt. — Ez a nehéz munkához tartozik — mondja Csoba Gyula. Hatalmas vasszerkezet. Bizony meg kell emelni az idomvasakat, amikor egy-egy részt összeillesztenek, előkészítenek a hegesztésre. A brigádról kezdenénk beszélgetni, de hamarosan szinte panasznappá válik az udvaron tartott ötperces cigarettaszünet. Olyan gondokat emlegetnek, olyan nehézségeket hoznak fel, hogy arra akaratlanul rákérdez a helyi viszonyokkal ismeretlen idegen. — Javasoljuk, hogy kisebb legyen a brigád. Már egy éve mondjuk, de nem hallgatják meg eléggé az embert a vezetők — kezdi Csoba Gyula a vádnak is beillő felsorolást. Arról van szó, hogy most húszon felül vsn egy-egy munkabrigád, s szerintük 8—10 embvr jobban tudna együtt dolgozni, az eredmények is jobbak lennének. — Olyan is van, hogy a hónap végén kell erősebben dolgozni — folytatják. — A feltételeket kellene jobban biztosítani a munkához. DJpQyen lemondtak Közben szó esik egy tavaszi esetről is. A vasszerkezeti üzem mind a négy csoport- vezetője — köztük Balabán János is — lemondott a megbízatásról. A kérdést úgy tették fel: vagy ők, vagy az üzem vezetője. Akkor az üzemvezető maradt, a csoportvezetők helyett pedig más, néha kisebb szaktudással rendelkező munkást neveztek ki. Am a végén csak le kellett váltani az üzemvezetőt is, így most a maguk igazát látják bebizonyosodni. — Hogy nem lettem csoportvezető, azért a brigádvezetést megtartottam — mondja Balabán János. — A szocialista címet is az idén nyertük el. A 15 tagú brigád 1971 januárjában alakult. A munkaverseny akkor kezdett nagyobb ütemben kibontakozni a gyárban. A fiatal, 26 éves Balabán Jánosra azért esett munkatársai választása, mert neki már volt tapasztalata a versenyben, Budapesten tanulta a szakmát, ott dolgozott évekig. A nyírbátori telep az utób- bi hónapokban meglehetősen gyenge eredményeket ért el. A tervteljesítés minden üzemben akadozott, az elma- radás egyre inkább nőtt. — Tudjuk, hogy az üzemünk hullámvölgyben volt — mondja a brigádvez?tő. — Ezért volt az a felajánló- sunk, hogy a tervet hozzuk. — De a jó termelés a munkásnak is ugyanolyan érdeke, hiszen teljesítménybér- ben dolgoznak — vetjük ellen. CnJsent vállalták — A munkát el kell végezni akár brigádtag valaki, akár nem — ismeri el. — De egy szocialistabrigád-tag biztos nem fogja azt mondani a túlóránál, hogy ő nem jön, őt nem érdekli az üzem. Valahol itt kezdődik a különbség az emoereK között. Balabánák önként vállalták, hogy a városi fürdőnek a kerítéséhez elkészítik az ősz- lopokat. A kommunista szombaton is úg> vettek részt, hogy példát mutassanak má- soknaií. Közben pedig felhozzák a nekik fájó pontokat. Ám ezekről „fent5', az igazgatói irodában is tudnak. Hiszen a rapszodikus anyag- ellátás miatt a vezetőknek is eleget fáj a feje. hogy mindig legyen munkája minden embernek. Szerveznének ők kisebb brigádokat is — ha lehetne a munkák jellegéből adódóan. Mert két évvel ezelőtt már megcsinálták ezt, amikor nem nagyméretű vas- szerkezeteken kellett dolgozni, ezsrt jobban külön lehetett választani az embereket. Bár azzal, hogy hárman tanulnak középiskolában, hogy minden hónapban politikai tájékoztatót rendeznek, hogy az üzem gondjait a magukénak is tekintik, már mutatják a változó szemléletet. — Mint a legjobb ifjúsági szocialista brigád kaptak most kétezer forint jutalmat a november 6-án megtartott üi.nepságen — mondja az igazgató. — Ez mutatja, hogy a kongresszusi munkaversenyben elért eredményeket számon tartjuk, s jutalmazzuk is. A brigád válasza pedig a még i tbb munka lehet. Lányi Botond A MfzojíiP ny\i.átoi’ üzeméLtn a „Cng'i.in" stcci- I". brigád tagja: Fencsik József fúrás. Pontos, selejtmentes munkája jelentősen seg’ti a brigád terven felüli 130 ezer j forintos kongresszusi vállalásának teljesítését. (Hammel József felvétele) A Soltész Mihály mun- kásőr zászlóalj első század harmadik szakasza már másodízben nyerte el a zászlóalj legjobb szakasza címet. „Minket ez jobban kötelez, mint bárkit — mondta erről Kukk Gábor szakasz- parancsnok — két okból: mert harmadszor is szeretnénk elnyerni e címet, de azért is, mert március 27-én az a megtiszteltetés érte gyárunkat, hogy Kádár János elvtárs meglátogatott bennünket és személyesen gratu lált a munkásőröknek az el ért eredményekhez és továb bi sok sikert kívánt mun kánkhoz. Ez kötelezettségbe jár.” A Taurus gumigyárat öt kontinensen ismerik, főleg a campingcikkeik exportjáról Egy évtized eredménye ez. — 1932 április 4-én adták át a gyárat, akkor én voltarr egyedül munkásőr — folytat ja a beszélgetést K ikk Gábor ötvenen dolgoztunk akkor a gyárban. Ma 2500-an. A munkásőrök a gyáróriás minden területén dolgoznak, és mindent elkövetnek, hogy munkájukkal, példamutatásukkal a gyár teljesítse felajánlását, amely 11 és fél millió forintot hoz majd a népgazdaságnak, és a gyár dolgozóinak. Bíznak a sikerben, mert féléves szinten közel hétmillió forint értékben 'eljesítették a vállalást. Minderről a munkapadok nellett győződhettünk meg. ?.ilahi Benjámin, aki 6 éve munkásőr, a gumiszőrüzem- ben dolgozik, ahol pálma afrikot gyártanak bútorgyárak vasúti kocsik, autóbuszok üléseire — Vállalásunk — mondja i „Felszabadulás” szocialista 'rigád vezetője — a termelé envs°g tízszázalékos növelé 56, az eev főre jutó terme !ési értékben 209 ezer forint elérése. A féléves értékelésből kitűnik, hogy ezt 249 ezer forintra teljesítették és hat hónap alatt 310 ezer forinttal csökkentették az alapanyag-túllépést. Demeter József villamos targoncás, 14 éve munkásőr. Három munkásőr van a szocialista brigádjukban. Vállalásaik különbözőek. Arra kérték a szakszervezetet, hogy segítse: a brigád egy állami gondozott gyermeket fogadhasson örökbe. A 11 éves Jóska így lett a brigád fia, aki a nyáron minden brigádtagnál egy-egy hete! töltött. ruhát vettek neki. tanszereket, játékot, és mindent. amire szüksége volt. — Mi szeretjük a gyerekeket — mondja — ezért a másik vállalásunk *- amit már teljesítettünk — a Család utcai óvodában játszótér létesítése volt. Saját pénzünkből három hintát vettünk a gyerekeknek, amit mi magunk szereltünk fel. Megjavítottuk a bútorzatot, a játszótér padjait, tehát mi is óvodások lettünk egy pillanatra, mert társadalmi munkánk közben megszoktuk a gyerekek kíváncsiságát, naív kérdéseiket. Őszintén mondom, nagyon jó volt közöttük lenni, nem is váltunk el tőlük végleg, mert az óvodát tovább patronáljuk. A gyáron belüli felajánlás: 16 üzemrésszel kötöttek szocialista szerződést vállalva, hogy naponta több mint száz tonna nyersanyagot, félkész árut helyszínre szállítanak a megfelelő üzemrészbe, hogv ezzel biztosítsák a zökkenő- mentes termelést. Csak szemléltetéskáopen: ez 8000 kerékoértömlő. 6000 gumiabroncs. R000 kerákpárköpeny és még sok más... Garamvölgyi Zoltán a „Ba- •átság” szocialista brigád vehetője egv hatalmas marógépen dolgozik. — Elsősorban a minőségi termelés megjavítását tűztük célul. IJ^kgpssolódtunk a „Dolgozz hibátlanul” mozgalomba, első értékelésnél fejenként 500—500 forint jutalmat kaptunk. A második alkalommal 70 fillérrel emelték az órabérünket, most harmadfzben is szeretnénk elnverni az első helyezést, aminek az erkölcsi sikere mellett véglegesítik az előbb említett órabéremelést. Tízen vagyunk a brigádban, ebből öt munkásőr. Kovács József munkásőr kapcsolódik a beszélgetésbe, elmondja, hogy mindenben élen kell járni. Igaz, a gyárban nem öltik magukra az egvenruhát, de a munkás- őröket másképp ítélik meg a dolgozók, többet várnak tőlük, ezért többet is kell tenni. — Jó érzés tudni, hogy bíznak bennünk, számítanak ránk — és ez kölcsönös. Kovács József szavai val- 1 lomásnak is beillőnek. Abban a gvárban, ahol minden munkásőr szocialistabrigád- tag. Kecskovszki József Kulturális alap Manapság szinte valameny- nyi vállalatnál, üzemnél és szövetkezetnél találkozhatunk azzal a fogalommal, hogy kulturális alap, ám sokan még nincsenek tisztában rendeltetésével. Arról van szó, hogy az üzemek és vállalatok pénzt költhetnek a kultúrára. A pénz rendeltetése egészen egyértelműnek látszik. Csakhogy még sem az. A márciusi közművelődési határozat már nyomatékosan felhívta a figyelmet a vállalatok és szövetkezetek kulturális alapjának célszerű és pazarlásaién les felhasználó- sára, társadalmi ellenőrzésére. Mert az alap felhasználása a legtöbb helyen ellentmondásos. Próbaképp nézzünk szét az ipari és a mez jgazdasági szövetkezetek háza táján. A fő- leg városokon található kisipari szövetkezetek a részesedési alap nyolc százalékát fordíthatják kulturális célokra. Ez az összeg olykor elérheti a ?'")—400 ezer fo- rintot is. Egy jólmenő, híradástechnikai szövetkezetben ez pontosan 309 ezer forintot tesz ki. Meggyőződésem szerint ebben a szövetkezetben viszonylag jól gazdálkodnak a kapott lehetőséggel. S mivel főként exportra termelnek, ígv sokan nyelveket tanulhatnak a vállalat költségén. Többen járnak középiskolába, technikumba és egvetemre. Ezt is a szövetkezet fizeti. Figyelemmel kell lennünk persze a város és a falu viszonylataira, feltételeire. A falusi tsz-tagság jóval kedvezőtlenebb körülmények között él a kultúrát illetően. Ám ' éppen ezért kaphatna rendkívül jelentőséget falun a „kultúrára fordítandó” pénz! Csakhogy valójában mire is költik a termelőszövetkezetek a kulturális alapot? A felhasználás: kirándulások, jutalomüdülések, egy-két tanulmányút, a folyóiratok, a rádió és tv előfizetése, tanszervásárlás, a főkönyvelő továbbképzése, a KlSZ-szer- szervezet kiadásai, a mező- gazdasági kiállítás megtekintése, sporthozzájárulás, sport- vetélkedők, játékvezetői díjak, KRESZ-vetélkedők ajándékai, gépjármű ügyintézés, tekepályajavítás... Ne is soroljuk tovább. Mindez már átfogó képet adhat a „kultúrára fordított” pénzről. A felsoroltak között persze akad néhány „kultúrcikk” is. A tsz-vezetők ugyanis meglehetősen óvatosan kezelik a kulturális alap pénzét. Alapelvük, hogy a tsz-dolgozó elsősorban a munkaegységet nézi zárszámadáskor, s csak azután jöhet a kultúra vagy akármilyen beruházás. Nos nem vitatható, hogy mindaz, amire költenek, többnyire szükséges Is. Csupán az a kérdés, hogy miért éppen a kulturális alapból történik mindez. Helyesebb lenne a dolgokat néven nevezniük és egy „egyéb pénzügyi alapot létesíteniük”. Nem mindig egyértelműek a kisipari szövetkezetek kulturális kiadása* sem. A sport általában mindenütt központi tétel. Kell is. Csakhogy gyakorta egyhatodot, egyötödöt vagy annál is többet áldoznak sportcélokra, míg a valódi kúlturális célkitűzésekre jóval kevesebbet. Le kell vonnunk a tanulságokat. Pénz már akad (ha nem is túl sok) a kultúrára. Ez bizony jó dolog. Csakhogy még néhol igen gyér a kultúra iránti igény! Ráadásul megesik, nem is ritkán, hogy a szövetkezetek vezetői sem tudják pontosan h'ogyan lehetne jól felhasználni ezt a pénzt. Van értelme a kulturális alapnak' Nem kidobott pénz! Csak éppen jól kellene gazdálkodni vele. Mindezt azonban ..csak” a társadalmi ellenőrzés nem oldja meg. Egészséges, hozzáértő kezdeményezésekre lenne szükség A példa
