Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-09 / 262. szám
rn 1* r. /I lelj es erteku , munka A CSÖKKENT MUNKAKÉPESSÉGŰ EMBEREKET egyre kevesebb országban tekintik csökkent értékű munkaerőnek. Aki színvak, nem vezethet gépkocsit, aki tériszónyban szenved, nem lehet darukezelő, de ettől még valamennyien teljes értékű embernek számítanak, csak bizonyos foglalkozásokra nem alkalmasak. Ugyanez, a helyzet a rokkantakkal, a testi — sőt jórészt a szellemi — fogyatékosságúakkal is. Megfelelő helyen, megfelelő módon foglalkoztatva őket épp oly fontos, értékalkotó munkát végezhetnek, mint a minden tekintetben egészséges társaik. Az országos tapasztalatokat tekintve úgy tűnik, hogy az iménti megállapításokat nálunk még rendkívül nehéz meg- értetni a munkáltatókkal. Tisztelet a kevés kivételnek, lepereg róluk a humánum által diktált legsúlyosabb érv: mindent el kell követni, hogy a bármelyen okból csökkent munkaképességű emberek ne érezzék magukat csökkent értékű embernek. Eddig nem késztették gondolkodásra a munkáltatókat a kézenfekvő gazdasági előnyök: a munkaerőhiány enyhítésének, a bérköltségek és nyugdíjterhek csökkentésének lehetősége sem. Be kell látni: a munkahelyek önszántukból — az e célra létrehozott vállalatoktól, szövetkezetektől eltekintve — vajmi keveset tesznek a rehabilitáció érdekében, a probléma megoldását ezért állami kézbe kell venni, s ha másként nem megy, szükségessé válhat az adminisztratív eszközök alkalmazása is. , AZ IRÁNYÍTÓ SZERVEK eddig jobbára csak agitáltak az ügy előmozdítására. Egy-két évVel ezelőtti, e témával foglalkozó kormányhatározatokból már kiderült: ennél hatásosabb intézkedésekre lenne szükség. Akkor a kormány előírta, hogy meg kell vizsgálni, milyen módon és eszközökkel lehetne befolyásolni és érdekeltté tenni a vállalatokat a rehabilitációs módszerek továbbfejlesztésében, illetve abban, hogy egyáltalán foglalkozzanak. a rehabilitációval. Most elkészült a -javaslat, amit a kormány legutóbbi ülésén megvitattak. Eszerint, a körülbelül 270 ezer embert érintő gond megoldása továbbra is jórészt az állami vállalatok feladata (jórészt : mert a rehabilitációra szoruló emberek dolgoznak magánmunkáltatóknál és szövetkezetekben is.) A Munkaügyi Minisztérium vizsgálata megállapította, hogy a csökkent munkaképességűek nagy része jelentős értékű termelőmunkát, vagy más hasznos tevékenységet végezhetne, ha részükre megfelelő szakképző, illetve átképző tanfolyamokat szerveznének, ha a vállalatoknál — legalább a nagyobbaknál — rehabilitációs munkahelyek lennének. S mert a vállalatok nem, vagy csak immel-ámmal hajlandók mindezek megszervezésére, nem marad más hátra, mint hogy kötelezzék őket pénzeszközeik egy részének rehabilitációs célokra való elkülönítésére. Ezzel persze még semmi sem oldódna meg, legfeljebb lenne egy újabb vállalati pénzügyi alap, amit esetleg nem használnak fel. Ezt elkerülendő: célszerűnek látszik, hogy ha « vállalat, bizonyos türelmi idő — két, négy év — után sém hajlandó a csökkent munkaképességűek rehabilitációját intézményesen megoldani, akkor az erre a célra szolgáló pénzt •el keil tőle vonni és a rehabilitációt központilag elősegítő in-. tézkedésekre fordítani, i MINDEZEK ELRENDELÉSE és 1976-ban történő bevezetése után remélhetően többet törődnek majd a vállalatok a rehabilitációval. Ami mindézek után sem érthető: miért kell a legelemibb szociális intézkedés megtételére — aminek közvetlen gazdasági haszna is lenne — kormányintézkedésekkel rászorítani a vállalatokat? Egyebek között olyan vállalatokat is, amelyek szünet nélkül panaszkodnak a munkaerőhiányra, amelyek látványos intézkedésekkel próbálják bizonyítani a szociális problémák iránti fogékonyságukat, de közben alapvető — s nem túl nagy erőfeszítéseket kívánó — emberi gondok megoldásáról feledkeznek meg, amelyek a belső tartalékok feltárására nagyszabású terveket készítenek, s közben nem figyelnek, nem ügyelnek a legkézenfekvőbb lehetőségekre sem. Arról már nem is beszélve, hogy emberekről van szó. Sérült, úgymond „csökkent munkaképességű” emberekről, akik ennek ellenére teljes értékű munkát végezve dolgozni szeretnének, ha a szükséges feltételek megteremtésével hagynák őket, ha a tervezésnél számítanának rájuk. (V) MEGBECSÜLIK A TANULÁST. Szabó Gáborné őt éve dolgozik a MEZŐGÉP nagykáliői gyáregységénél, betanított dolgozóként. A közelmúltban igen férfias szakmában szerzett szakmunkás-bizonyítványt: hegesztő lett. Ezzel egyidő- ben órabérét egy forinttal emelték, (Elek Emil felvétele) Jutalom munkásoröknek A menye lenjobb a légy séne címért vetélkednek Szabolcs-Szatmár megyében a napokban rendezték meg a Munkásőrség Országos Parancsnoksága által meghirdetett Felszabadulási Emlékverseny második fordulóját. Ezen a versenyen eldőlt, hogy melyek azok az alegységek, amelyek a jövő év elején a megye legjobb alegysége címért vetélkednek. A megyei parancsnokság közvetlen alegységei közül Zentat József nyíregyházi alegysége bizonyult a legjobbnak. A nyíregyházi munkás- őrök; versenyét Módy Elek nyomdász raja nyerte. Mint arról már beszámoltunk, a nyomdászok a Nyíregyházi Dohánygyártól egy emlékkupát kapták ajándékba. A mátészalkai egységnél Barcsai István porcsalmai alegysége végzett az első helyen, ők valamennyien a Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai gyáregységében dolgoznak. A jő szereplésükért a konzervgyár vezetőitől november 7-e tiszteletére pénzjutalmat kaptak. Kisvárdán legjobbnak bizonyult Földvári Lajos vasutasokból álló alegysége. A vasutasok november 6-án pénzjutalmat kaptak a záhonyi állomásfőnökségtől. Nyírbátorban Bíró Ferenc nyírpilisi alegysége nyerte a versenyt. Az itteni verseny helyezettjei a Nyírbátori Növényolajipari Vállalattól és a nyírbogáti Rákóczi Tsz-től jutalmakat kaptak. Fehérgyarmaton id. Dunai Zoltán alegysége került az első helyre, a nyíregyházi járásban Magyar Zoltán kemecsei alegysége bizonyult legjobbnak. A vá- sárosnaményi járásban Dra- bant József alegysége nyerte a versenyt A megye legjobb alegységének tagjait jövő áprilisban vendégül látja a munkásőrség országos parancsnoka. Uj termékek megyénk iparából 8 Gyermekbútor 1 Laska- gomba * Bölcső * „Mecsek“ felvágott Gyermekbútorok a gumigyárból, laskasomba alapanyagú késztermékek a konzervgyárból, kézimunkadoboz, bölcső a Nyírbátori Faipari ' Vállalattól, „mecsek” felvágott a húsipari vállalattól — címszavakban így lehetne röviden felsorolni az említett vállalatok Idén forgalomba került, vagy még az év végéig kerülő új termékeinek sorát. Minden esztendőben egyre több újdonság kerüj a piacra a termelővállalatoktól. melyek elsősorban a választékbővítést, az olcsóbb áruk körének szélesítését szolgálják. Hosszú kísérletezés, minőségvizsgálat, ár- kalkuláció előzi meg egy-egy új termék megjelenését. További sorsukról viszont a vásárlók döntenek. A BNV-n már megjelent gyermekbútoraival á nyíregyházi gumigyár. Az ibrá- nyi egységében készült fotelek, puffok megnyerték a vásárlók tetszését, a kereskedelemben viszont még nem kaphatók. A termékek árait \ a napokban hagyták jóvá, s így a szerződéskötések után megkezdik a keresett gyermekbútorok sorozat- gyártását, a praktikus darabokkal nemcsak a vásárlók, hanem az iskolák, a bölcsődék és az óvodák igényeit is kielégítik. Tervezik, hogy a könnyen tisztítható és olcsó garnitúrákat három váltó- zatban fogják gyártani — gyermek, kamasz és felnőtt méretekben. A gyermekbútorokon kívül megkezdték a terménytáro- íásra alkalmas siló üzemszerű gyártását, mely főképpen jugoszláv exportra készül. Autóipari és egyéb, szerelési alkatrész a magas- nyomású tömítőlemez és folytatódnak a kísérletek a szőnyegüzemben a mintás ést a buklészónyegek. előállítására. Nemzetközi kiállít ásokórt és egyéb termékbemutatókon szerepeltek már a Nyíregyházi Konzervgyár újdonságai. Egyik csoportja laskagomba felhasználásával, a másik a gyümölcskonzervek, saját levében. A gyár laskagombát eddig még egyetlen termékéhez sem használt, s most öt új készítményt kísérleteztek ki — a bakonyi gombát, a gomba kertészmódra, a svéd gombasalátát, a serpenyős- gombát és a gombapüré levest. Az alapanyag biztosítására termelőszövetkezetekkel kötöttek szerződést. Az új készételek gyártásához új technológiát vezettek be, s a jelenlegi termelést még a főzeléküzemben végzik, az ott lévő gépek átcsoportosításával. Ha a beruházási keret engedi, új gépsorokat vásárolnak. A sűrített almaié .gyártásához használt gépeken készülnek azok a gyümölcsbefőttek, amelyeket saját levével öntenek fel, a hagyományos cúkorlé helyett. Mindkét ter*i mékféle kalóriaszegény, vitamindús, de nem diabetikus készítmény. A boltokban novemberben kaphatók lesznek! A Nyírbátori Faipari Vállalat két új terméke a bölcső és az „emeletes” kézi— munkadoboz, már kaphatók a Nyírfa Áruházban. Sorozatgyártásuk megindult, s a kereslet dönti majd el « gyártás mennyiségét. A kézzel festett doboz a háziasszonyok segítője, hiszen mindé« elfér kis fiókjaiban a gombostűtől a legkülönbözőbb cérnákig. A negyedik negyedévbe« fejeződik be a raklapos tar- tályládák kísérleti gyártása^ pielyek felhasználását a me- zőgazdaság nagyarányú gépesítése tette szükségessel Kísérleteznek még az ezermesterasztal megszerkesztésével. de a prototípus gyártása késik a tervdokumentá^ ció lassú elkészítése miatt. A Szabolcs megyei Állata forgalmi és Húsipari Vállai lat a harmincféle termékéi*' kívül az idén újabbakat is-^ i mertetett meg a vásárlókkal! A nyíregyháziak hamarosan megkedvelték a másfél hónapja megjelent négy legújabb terméket — a fokhagymás ,szeletet, a mecseki és a vacsorafelvágottat és & fűszeres vért A * vállalat hagymás szeletből naponta 5—4 mázsát, a mecsekiből 6 mázsát, a vacsorafelvágottból 6 mázsát gyárt. A termékek gyárilag könnyen elkészíthetők, új technológia bevezetőd sét nem igénylik. Balogh JűR» Országos tanácskozás a városokról Nyíregyházán A járási sakkbajnokságon történt. Ellenfelem a tizenötödik lépés után kutyaszorítóba került. Arcán kínos gyötrelem tükröződött. A következő lépésnél rákvörös lett, nehezen lélegzett. — Másfajta kombináción meditál? — kérdeztem, látva leplezetlen zavarát. — Igen, — válaszolt meg- adóan, és sóhajtott. — Vállalatom első helye még mindig biztosítva volt. Egyedül a főmérnök ellenállását kellett megtörnöm. Magával viszont sehogy sem boldogulok. Apropos! Véletlenül nem a műszergyártás területén dolgozik? — Nem. — Kár, — sóhajtott hosz- szan ellenfelem és a szívéhez kapott. — Csak nincs rosszul? Próbáljuk meg együtt elemezni a következő lépést, — bíztattam készséggel, — Komolyan mondja? <— A legkomolyabban] Kezdjük! Mivel szeretne lépni? — A lóval... mondjuk: ide... — Nagyon helyes, — bólintottam és ellentámadásba lendültem, megmutatván neki hogyan lesz oda a bástyája. — Főleg a királyra koncentráljon, — figyelmeztettem. A király értéke óriási. Próbálja az én királyszárnyamat gyengíteni. Szót fogadott. Támadott és mosolyogni kezdett. — Nagyszerű! Szépen alakulnak a dolgok. Hányadik lépésnél szokott variációkba bocsátkozni? — Általában a tizediknél... — Remek! Én már rögtön a harmadiknál. — Eh, miért is ültem le magával... — Semmi vész! Szívesen segítek. Először is /láncolja el magát, a bástya fontos szerepét tartsa szem előtt. — Köszönöm, de miért segít állandóan? Talán mert merőben más szakterületen dolgozunk? Várjunk csak, mi is a szakmája? — Gépészmérnök. — Remek! Ugyanis nálunk a műszergyárban nagy szükség van jó szakemberekre. És látóm, magának borotvaesze van. Alkalmazkodó, rugalmas típus. Mennyi a fizetése? , — Százhúsz. — Garantálom, nálam ffa mérnök lehetne havi százhatvan alappal. — Komolyan mondja? — A legkomolyabban! Milyen lépés következik? — Ad még nekem egy sakkot, — mondtam és megnyitottam előtte a győzelméhez vezető utat. Ellenfelem valósággal kivirult. Az elégedettségtől kö- hécselve dörzsölte kezét, ide- oda tologatta a figurákat. Én pedig türtőztettem magam, nem akartam leendő főnököm örömét szegni. Engedtem: hadd győzzön. — Matt! — kiáltott fel végül diadalittasan. — Jól kikészítettem! No, ne búsuljon. Tegyünk úgy, mint a gyerekek: háromszoros hurrá a győztesnek. — Gratulálok. És. mt lesz a munkával? — Miféle munkával? — nézett rám értetlenül — Nálam ilyen idétlen sakkozónak nincs üres státuszt Fordította; Baratt Rozália Országos jelentőségű kétnapos tudományos tanácskozásra került sor november 5-én és 6-án Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete és a statisztikai szakosztály területi szekciója városstatisztikai tudományos ülést rendezett. A több, mint száz résztvevő szakember — javarészt statisztikusok, de képviseltette magát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete, a Várostervező Intézet is — a városok fejlődésének, jelentőségének, szerepkörének, vonzáskörzetének meghatórozását, annak tudománya# módszereit vitatta' meg. Az első nap dr. Kiss Albert kandidátusnak, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesének elnökletével öt előadás hangzott el, közöttübi dr.t Czimbalmos Béla, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács általános elnökhelyettese az urbanizáció és a településhálózat-fejlesztés megyei vonatkozásait ismertette. délutáni munkaülésen hat korreferátum hangzott el, majd másnap az előadások és korreferátumok vitájában heten szóltak hozzá. A tudományos ülés Barabás Miklós- nak, a KSH főosztályvezetőjének, a Területi Statisztikai Szekció elnökének zárszavával ért véget ¥ ’ ttíf. ««vemfier & * ’ V. Sztrogin: Tanulságos játszma
