Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

5974. november 7. KELET-MAGYARORSZAG ÜNNEP! MELLÉKLET TTpoAbmapi «cfx rrprtTn, sdnattmeext Ezt m oldalt a szom­szédos Kárpátontúli Te- rületen megjelenő test- vérlapunk, a Zakarpatsj- kaja Pravda szerkesztő­sége állította össze. J árom a honi tájat. Gyönyörködöm az égbenyúló, egymásra tornyosuló heqvek vonulatéban, az ég kékjé- ben, a fehéren csillanó fellegekben. Öh, be csodálatos is tudsz lenni ősszel, drága szülő­földem! Élj itt akár száz évig is, az ősz ak­kor is mindig más — aranyosan rózsaszín, magával ragadóan friss, a parasztok munká­jának gyümölcsével ékesített — és mindig ugyan olyan elemi erővel hat rád, mint ami­kor először rácsodálkoztál teljességet várón, mindent magasba szívni akarón. A táj min­den egyes alakzatváltása beléd ivódik, szí­vedbe záródik, az apró virágok éppen úgy. mint most növő fa, vagy mint egy most épü­lő ház. Az idő mindennek hű tanúja. Egy sorba állítja a múltat a jelennel; mindazt, amit hosszú élted során szülőföldem, megértél! És az események sora az idő végtelenjébe vész. Gondolatban megállsz gz egyik felejt­hetetlen dátumnál, 1944 őszénél. Igaz, már ez is harminc évre távolodott *1 tőlünk; és az is igaz, hogy már történelem, A történelemben pedig csak a jelentősekre figyelünk. Nekünk ilyen 1944 ősze. Jelentős azért, mert vérrel ültette a virágokat, azo­kat, melyek soha nem hervadnak, mert be­lőlük fakadt szabadságunk, az igazság, a boldogság. Számunkra 1944 ősze olyan múlt, amelyikből lelkesedést merítünk a munká­hoz. a jósághoz, a szeretet és a hála tüzéhez. Lelkesedésünket, szeretetünket és hálánkat ajándékozzuk felszabadító testvéreinknek, a szovjet harcosoknak. Hány áldozta életét a városokban és a falvakban, hogy fáklyaként Világítsanak. Húsz millió! Hisz a szabadság a fasiszták elleni öldöklő harcok közepette Született itt, a Kárpátokban is. Am a mi föl­dünk csak egy darabkája annak a hatalmas harcmezőnek, amelyet a szovjet haza dicső fiai és lányai vérükkel öntöztek. Vérükből nőtt és táplálkozik az új élet. így értelmezzük mi 1944 őszét. Tucjjuk fiagyen jól és nem felejtjük, hogy mi volt itt azelőtt! Járom a honi tájat... Hányszor taposott fád ellenség, kedves honom! Szívták a vére­det, mégölték fiaidban a szeretetet és a re­ményt. Az idegen kizsákmányolók sajátos népnyúzó politikájukkal egy egész ezer éven ét tartották a sötétségben, éhségben. Sárba taposták méltóságodat, szabadságodat, igaz­ságodat. Itt, Bilkán az osztrák—magyar főurak Választási komédiát játszva bottal, meg go­lyóval szavaztatták le a népet az „alattvalói hűségre”, a „Szent” koronára. Es itt, a másik példa is: városainkban és falvainkban az An­tant intervenciós csapatai szuronnyal, pus­katussal, golyóval, meg az akkor éppén Csak, hogy feltalált tankkal verték le 1919- fcen a Nagy Október példája nyomán létre­jött fiatal Magyar Tanácsköztársaságot.^ Tur­ner Paszekon, a Maszarik féle csendőr-de­mokraták egy falusi fiatalember szíve dobo­gását oltották ki. Dumenyban Volosina pópá­nak, aki sajátos zsinati államról, sajátos zsi­nati börtönről álmodott, a karját csavarták jj! tőből, meg a n'r°lvét tűnték ki amiért el­lenükre, tehát Hitler és bandája ellen mert gon Jolkodni es beszélni. Az egyik börtönből pedig, amelyiket sebtében kórházból alakí­tották át, a fasiszta magvar megszállók ki­vonszolták és a Tiszába dobálták az agyon­gyötört kommunistákat — akik a népek bol­dogságáért küzdöttek.-|A, s arrább pedig, a hegvek között egy- H re szélesebb ösvénveket tapostak a —' néni ellenállók csoportjai, akik fegyverrel a kezükben indultak a szent harc­ba. itt megtalálható az a fiatal fákkal öve­zett tisztás, ahol harminc éwei ezelőtt szür­kéiéit a szöges dróttal körülvett „Belja Tany- ja” koreentrációs tábor, amelyiket a partizá­nok zúztak széijel és égettek fel. Igen, a tör­ténelemhez ez is hozzátartozik... 1944 ősze határkő. Előtte a nincsen, a szegénység, a sötétség a munkásember semmibe vevésének történelme áll, meg a k^mmprnsták vezette harc a szociális és nemzeti iogokért. Ebben a harcban a min­denből kifosztott Kárpátalja sok tízezer hű fia és lánya pusztult el: csak a fasiszta meg gzáPők 115 ezer kárnátaliait mészároltak le 1944 őszének másik, hozzánk időben köze- leb’-- Mdalán ott van az új idők történelme Mi magunk már ennek a korszaknak a gyer­mekei vagvunk. Járom a hazai tájat... Falvak, a felszaba­dítók emlékműveivel, amelyek a népi sza­badság hős harcosainak dicsőségét hirdetik, meg a felszabadulás dátumát márványban örökítő táblákkal. Ezek visszavisznek min­ket az akkori időkbe mely a történelemben valóban nem nagy idő, amik a kárpátaljai­ak sóval és kenyérrel fogadták a felszabadító testvéreiket. Elhalmozták őket szeretetükkel és hálájukkal. Kárpátaljáról 25 ezer önkéntes ment tovább a felszabadítókkal, hogy segít­senek végképp elpusztítani a fasiszta fene­vadat. Azoknak a nevét, akik soha nem tér­hetnek vissza, örökké őrzik az emlékművek, meg az, erpberi emlékedet. Emlékműveiknél soha nem hervadnak el a hála és a népi em­lékezés virágai. Körülöttük pedig ott virág­zik az új élet, hőségével, nagyszerűségével, a megfiatalodó falvakkal, közös gazdaságok­kal, üzemekkel és, gyárakkal. És az új élet­ben szabadon kibontakozott az alkotó kedv. A hétköznap is tele van örömmel és azzal a meggyőződéssel, hogy az új erősödik, a régi pedig soha többé nem tér vissza! A nyagi és kulturális sikereinket köny- nyű megérteni. Tapasztaljuk őket minden nap. velük együtt élünk, örülünk minden eredménynek, mely gazda­gítja létünket, és erősíti az új korszakot. Mi­vel lehet mérni területünk szellemi fejlődé­sét, az emberek boldogulását? A felszabadu­lás 30 évének a távlatában határozottan ki­rajzolódik: az ember a szabadságban mint virág a napfényben szárnyakat kap. Látjuk az önmagát megvalósító embert, a munka hőseit, a tudomány képviselőit, a művészet és az irodalom mestereit. Az új szocialista korszak olyan táptalaj, amelyikben mély gyökeret ver az alkotó munka, olyan atmosz­féra, amelyikben a tehetség szélesen és ma­gasban szárnyalhat. Ki merte volna állítani harminc évvel korábban, hogy ma olyan neves növényter­mesztőkkel dicsekedhetünk, mint Anna Mi­hajlovna Ladányi vagy Jurij Jurjevics Pitra, akik tanítónak is, államügyek intézőinek egyformán megfelelnek. Bedig nekünk meg­jövendölték, hogy a verhovinaiak az éhségtől kipusztulnak. Közöttünk és velünk együtt ki­alakult az úi ember, az emberi méltóság ér­zésével, aki olyan körülmények közptt él, amelyikben gyökeret ver és virágot hoz sze­mélyisége, képessége és tehetsége. Végig gondolva életünk szociális és szel­lemi fejlődését, örömmel mondhatjuk: nagy­szerű, hogy a mi szűkebb hazánk és lakói abban az országban élnek, ahol a munka te­szi az embert! Ez az ország a mi hazánk, a Szovjetunió! Évszázadokig vágyódtak a Kárpátalja kisemmizett lakói az ősi orosz földhöz. De csak a Szovjetunió Nagy Honvédő Háború­ban a fasiszták felett aratott győzelme, terü­letük Vpröshadsereg általi felszabadítása rombolta szét a több évszázados gátat, nyi­totta meg az utat a szabadsághoz, az anya­földdel való egyesüléshez. Minden kárpátaljai tudja, hogy terüle­tünk újjáéledésében, gazdasági és kulturális fejlődésében a dolgozó ember értékének az elismerésében ott van végeláthatatlan ha zánk segítsége, Ukrajna e keleti megyéje dől gozóinak az áldozatkészsége, internacionalis­ta testvériségünk értékes vívmány, arnelve* Kárpátalja munkásosztálya őriz és őrizni fog mint szeme világát. Járom a honi tájat. Gyönyörködöm az égbenyúló, egymásra tornyosuló hegyek vo­nulatában, az ég kékjében, a fehéren csillanó fellegekben. Óh, be csodálatos is tudsz lenni ősszel, drága szülőföldem! Mennyi virágot terem az új élet, az egymásra talált testvé­riség! Nem fogjuk soha elfelejteni, hogy ezek a virágok vérben fogantak Megtanuljuk megérteni a holtak dicső hallgatását, meg mindazokét, akik életüket adták értük Em­lékeztetünk rá, hogy nincsenek névtelen hő­sök Közülük valamennyinek volt neve, sa­játos arca. Voltak vágyaik, reményeik. Ezek az emberek örökre itt élnek velünk, mint testvér. Senkinek nem adjuk át emléküket Nem, mert szüksége van rá gyerekeiknek nekünk és-a mi gyermekeinknek. Nem szü nünk meg gondoskodni dicsőítésükről, a szovjet korszak vívmányainak a megsokszo­rozásáról. Ez a legékesebb virág felszabadító­ink emlékművén. Mihail Babidorics Hucul favágók Csak a múzeumban látható a régi élet A rahói járás Koszovszkijl tisztásának múltjáról mesélnek a helyi erdészeti múze- umszoba kiállítási tárgyai és fényképei. Ta­núskodnak ezek a tárgyak a burzsoá rezsl- mek munkásainak nyomoráról, jogfosztottsá- gáról. Az egyik fényképen: a favágók egy csoportja egy kémény nélküli házikó előtt Ruházatuk háziszőttes, lábbelijük posztó. Munkaeszközük kézifűrész, fejsze, kalapács és ék. A fényképek nagy rés’"'' a fakiterme­lés nehéz kézi munkáját ábrázolja, meg út­építést. így együtt a képekből kirajzolódik egy igen régi falucska a Koszva felett — az itt folyó patakocskától kapta nevét — szűk utcákkal és kis kémény nélküli házikókkal, általános iskolával és három kocsmával, papi birtokkal meg csendőrlaktanyával. Ilyen volt a falu 30 évvel ezelőtt. A szovjet hatalom évei alatt pedig újjászületett. Kivirágzott, mint az itt lakó huculok élete. Most az 1064 lakásból minden harmadik va­donatúj, a többit régebben építették át. A házak többsége cseréppel, palával, vagy pléhvel fedett. A faluban van villany és rádióhálózat Az utcák rendezettek. A járási székhellyel és a környező falvakkal autóbusz- járat köti össze. Több mint száz lakosnak van személygépkocsija és motorkerékpárja. A faluban működik középiskola, két általá­nos iskola, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő- intézel,. Két segélyhely, gyógyszertár, műve­lődési ház, több klub és könyvtár, posta, szol­gáltató kombinát, két kereskedelmi központ, több üzlet és pékség. A falu büszkeségei — 9 munkában élen­járó dolgozók, akik állami kitüntetésekkel is rendelkeznek. Tizenkét asszony kapta meg a „Hős anya” kitüntetést. Majdnem száz aagycsalád rendszered pénztámogatást élvez. A nyugdíjasok száma meghaladja a három­százat. Mindez az állam gondoskodása a dol­gozókról, jólétük biztosításáról. A falu szinte zöldbe vész. Erdő veszi kö­rül. Működig itt erdőgazdaság. a me’vilihez hat ég fél ezer hektár erdő tartozik. Csak a szpvjet hataiom évei óta kezelik *z erdőt. Ennek nyomán az erdő gazdagodott értékes fákkal. Jelentősen növekedett a fahozam. Nagy lendületet vett az erdőtelepítés. Évről évre teljesítik a fakitermelési, az ültetési As a esemetegcmdozási tervet. A csemetéket sa­ját csemetekertjükben nevelik. A fakitermelés és a csemeteültetés mun­kálatait, amelyet szigorúan ellenőrzött terv szerint végeznek, szinte teljes egészében gé­pesítették. A nehéz fizikai munkát száműz­ték a gazdaságból. Az egyszerű fakitermelők elektromosfű- rész-kezelőkké lettek, mint Iván Voroha, Va- szUij Peseta. Fedor Stefanjuk. csörlősré mint Pável Gindrjuk, traktorosokká mint Iván Mikitjuk, Ivan Baszarába, fakitermelési bri­gádvezetők, mint Ravel Mojszink. Jurii Bi- kincsuk, akik megkapták a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét Képünkön: a Tsreclja és Rika folyók vizét hasznosító erőmű látható. Az erdészet munkáskollektívái sikeresen valósítják meg termelési programjukat és tesznek eleget szocialista kötelezettségüknek, amelyet az ötéves terv e meghatározó évére vállaltak. Részt vesznek a községi tanács célkitűzéséinek megvalósításában is. Az ötvenes években a faluban megszer­vezték a mezőgazdasági termelőszövetkezetet is, amely a Komszomol XI. kongresszusa ne­vet vette fel. Néhány lóval, ökörrel, tehenek­kel kezdtek el gazdálkodni, amelyeket a lakosságtól vásároltak fel. A tehenek száma évről évre nőtt. Emelkedett a technikai esz­közök száma is. Az állam jelentős támogatást nyújtott a kolhoznak. E segítséggel és az em­berek lelkiismeretes munkájával a szövetke­zet gazdag, fejlett állattenyésztési gazdaság­gá feilődött. Berizlivó előfaluban építették fel a mo­dern, új állattenyésztési városkát. A szarvasmarha-telepen több mint 500 jószá­got tartanak nyilván. Ebből tehén 200. Van 1500 birkájuk. Számos új gazdasági éoülettpl gvaram-dtak. \ szövetkezetnek van tizenhá­rom traktorja 17 gépkocsija, sok-sok elekt­romos motorja és más technikája. Gépmű­helyt is rendeztek be. A szövetkezetben létrehoztak egy fa- megmunkáló üzemet is. amelvikben fűrésze­lést végeznek, meg bútorokat gyártanak. Ezek is magas jövedelmet biztosítanak. Az éves terv itt 350 ezer rubel. A szövetkezet éves terve pedig 555 ezer rubel. Az emberek átlagos napi keresete 3,5 rubel. A kolhoztagok közül számosán kaptak ál­lami kitüntetést. A Munka Vörös Zászló Ér­demérmével tüntették ki Fedor Stefanjute brigád vezetőt. „Dicsőség rend” jelvényt Vaszi- lina Mikulják és Maria Libávka fejőnőte kapták. A „Munka dicsőségéért” jelvényt Dmitrij Mikulják és Iván Likacsuk juhá­szoknak adományozták. A „Jubileumi Lenin" jelvényt 27-en érdemelték ki. 1973-as év szo­cialista munkaversenyében 13-an értek el je­lentős helyezést. A községből több mint százan vettete részt a Nagy Honvédő Háborúban. Sokan közülük elestek a harcokban. Dicső tettüket a Kovszkiji tisztáson emlékmű hirdeti. Épül u huszti tv-torony Moszkvai színes program a Kárpátokban Amikor a forgó acélszerkezet felett lobog­ni fog a vörös zászló, az építők győzelmének a szimbóluma, a televíziós torony már nagy távolságodból Is látható lesz. Ám most még kora reggeltől késő estig zúg sajátos monoton hangjával a Diesel-elektromos állpmás. Az emelődaruk acélkarjai ott mozognak az acél­csipkék között, cipelik az emberi erővel moz- gathatatlanul nehéz szerkezeteket, a panelele­meket. \ Huszt mellett, a Tolsztaja hegyen egyre magasabbra tör az ég felé a televíziós torony A főmérnök, Alekszandr Nyikolaievics Kigim aki az építkezési részleget vezeti, figyelmün­ket már az első pillanatban a létesítmény jö- vpt szolgáló értékeire irányítja: — Ez a tv-adóá!lomás nemcsak a vevőké­szülékek, hanem a környék világítótornya h lesz. A lakosság ebben a térségben a jövő év­ben már két csatornán foghat ja az adásokat. Az egyiket a központi televízió a másikat pe­dig az ukrán televízió sugározza ég ennek az adónak a segítségével az adások egy közönsé­ges szobai antennával foghatók lesznek A su­gárzott kép minősége is jelentősen fog javul­ni. Az adó a színes programok sugárzására is alkalmas. Az adótorony tövében egy lánctalpakon mozgó emelő ügyes hurkokat vet a hatalmas csövekre, és rövid drótkötél segítségéve! oda rakja őket a kívánt helyre, A központi épületnél nagy a sürgés-fw*> gás. A Diesel-emelődaru kezelője megszokott mozdulattal Irányítja a monstrum és bonyo­lult szerkezetet, amely kisdedként engedel­meskedve az ember; akaratnak, hol egy rakás téglát, hol egy láda maltert, hol pedig egy födémpanelt emel a helyére. Falépcsőn mászunk fel a második erneleN re, ahol az egyik fal mellett kőművesek szor- :oskodnak. — Az embereink lelkiismeretesek, mun­kaszeretők — mondja Alekszej Joszifovics. — Itt van például Vaszilij Ivanovics Lomag kő­műves. Képes a napi normáját kétszeresére, sőt háromszorosára is teljesíteni. Ráadásul igen jó) dolgozik, ég tanítja a társait is. Vagy nézzük a brigádvezetőt, Vaszilij Jurjevics Do- bonijt. Ég a keze közt a munka. Ilyen embe­rekkel érdemes és kellemes is dolgozni — folytatja a munkavezető. — Igaz, vannak né­ha nehézségek Is. Nincs mindig elég építő­anyag. Az ok pedig a hegyre vezető út. ame­lyet a Huszti Kolhozközi Építőipari Társulat épít. A hegyről az úton a leereszkedés egy szemmé! sem könnyebb, mint a felkapaszko­dás. Szinte nyög az út a GAZ kerekei alatt. Felfelé igyekezve egy homokkal rakott önürí­tős teherkocsi húzott el mellettünk. A munka folytatódik. Tör ég felé a tv-torony. F. Gavrlto A legékesebb virág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents