Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

/ fO >&£&> ^MPtfPy«P«ffySW|P ■■■■■ ■ —— H Magyar Nép A Magyar Wemattl F & r V • * I • n ■ é g 1 Prtat L»pJ» Sierkfitloifg ét ltUd6klinit«|{ * •Vflrrfybira, Yáro«bii*é)>A]et • Trlrfoatrémi II BEMOKBATUMJUKUr K»ai««ai)U PVt), ]Mn lW •UM*a*kf«u ftn), K*U«m KV«m4> rvi). S*rik. UmU [K«.w>{W fArt) D» EUkfj L*jM(IUlik4tU 0»»o.>ir*<« PVd £ 1 zzel a fejléccel jelent meg a felsza­badult Tiszántúl első demokratikus J sajtóterméke Nyíregyházán, 1944, november 8-án. Éppen most 30 éve. Idézőnk Murczkó Károly veterán, egykori nyomdász visszaemlékezéséből: „Bernáth György elvtárssal nyomtuk a röplapokat a pártnak, a nemzeti bizotságnak, készítettük elő a felszabadulás utáni első újságot. Farkas Pál volt a szerkesztője és mi hárman ló­dultunk neki a gépeknek, villanyáram ht­ján kézzel hajtottuk és szereztünk csoma­golópapírt. Ha jól emlékszem, az első újság kétoldalas volt, rózsaszín csomagolópapíron készült. Es elindult vele a rikkancs. Nagy boldogsággal futott: Itt a Magyar Nép! Megjelent a Magyar Nép!” Lapunk elődje puszta megjelenésével reménysugarat jelentett a háborúból fel­ocsúdó lakosságnak. Érezték az olvasók: újra indul az élet, lesz kibontakozás, lesz újjászületés. A korabeli lap írta: „Nyíregy­háza város és Szabolcs vármegye terü­letén örvendetes és bizalomkeltő módon in­dult meg az újjáépítés azoknak az igaz magyar embereknek a vezetésével, akik itt maradtak és semmi egyéni áldozattól visz- sza nem riadva vállalták ezt az emberfelet­ti munkát... A szovjet katonai parancsnok- ság kívánságára templomainkban zavarta­lanul folynak az istentiszteletek, iskoláink- ban újra kezdődik a tanítás. Kereskedőink, iparosaink elfoglalták üzleteiket és műhe­lyeiket. A kórházak, orvosok, gyógy szer tá- rak folytatják tevékenységüket. A földmű­vesek végzik az őszi vetési munkákat-. Sürgősen követeli tehát az siet, hogy a be- tű napszámosai is munkába álljanak: a tollak erejével s az ólombetűk felsorakoz­tatásával szolgálják a konszolidáció mun­káját.”* Harminc esztendő telt el e sorok meg- jelenése óta, jubileumhoz érkezett lapunk, a Kelet-Magyarország. Most az ünnepeltről eredményeket, sikereket illene szépen sor­ba szedni, dé elbizonytalanodik a toll. Az újságíró aki sok szép jubileumról készíteti már lelkesítő tudósítást, mindhiába kutat lap- és újságírói érdemek után. Megpróbál­kozik egy összehasonlítással: milyen nagy út vezetett el a napi 500 példánytól a mos­tani 52 ezres megjelenéshez. Aztán nyom­ban arra gondol: a nagyobb érdem ebben azoké, akik lehetővé tették, hogy az egykor jórészt analfabéta megyében százezrek íz­lelhették meg az írott szó varázsát. A sza­bolcsi, szatmári munkás- és parasztembe­rek tízezreinek vált mindennapi igényévé az érdeklődés a szőkébb haza ügyei iránt, a kitekintés a nagyvilág eseményeire. Az­tán életelemévé vált — mert lehetőség te­remtődött rá — a beleszólás közös dolga­ink, terveink formálásába: szólni a rossz ellen és közkinccsé tenni a kis kollektívák örömeit. Megszámlálni is nehéz volna, hogy a 30 esztendő alatt hány munkás- ég pa­rasztember fogott tollat, g címezték a bo­rítékot a szerkesztőségnek. Megpróbálja felidézni az újságíró 30 év jól sikerült lapjait, s közben azt látja: ezek az újságok az újjáépítés, terveink megvalósításának egy-egy fontosabb állo­másait örökítették meg. Az ólombetűk és a fényképek az építőmunkások, a kormos traktor nyergében ülők vagy a növényter­mesztők küzdelméről, helytállásáról nyúj­tottak tükröt az olvasó elé. Mert így igaz: az újság, ha a valóság, a jó ügy szolgálatába szegődött — a min­dennapok tükre. Immár harminc esztendeje lapunk is úgy szeretne minden olvasó köz­vetlen barátjává válni, hogy — lehetősé­geivel és sajátos eszközeivel — felmutatja változó, gazdagodó, mind tartalmasabbá váló életünk örömeit, gondjait. A Magyar Nép, később a Néplap és most a Kelet-Ma­gyarország arra vállalkozott, hogy minél szélesebb tömegekkel ismertesse meg pár­tunk jó ü^yet szolgáló, kipróbált politiká­ját, s hogy krónikása legyen új társadal­munk, a szocializmus felépítésének me­gyénkben. Kádár János elvtárs mondotta: „Úgy kell beszélnünk, hogy mások is ért­sék, mit akarunk, mert ez pártunk törté- nelmi missziójának követelménye.” Ennek a követelménynek igyekeztek megfelelni mindenkor a szabolcsi, szatmári újságírás munkásai, s erre törekszünk ma is. Rákos Sándor Kossuth-díjas költőnk munkatársa volt a harminc év előtti Ma­gyar Népnek, ő írta: „Előttem, az íróasz- falómon, a toliam hegyén állott össze egy negyvenezer lakosú város, egy több száz­ezer lakosú vármegye, egy egész országrész újrakezdődő életének egésze, az első, alig hallható pihegéstől az építés hatalmas or­gonaszaváig, a legkisebb és legjelentékte-i lenebb részletektől az elhatározó jelentősé­gű, döntő megnyilatkozásokig.” Azóta egy teljésen új Nyíregyháza, egy felismerhetetlenül szebb Szabolcs-Szatmár formálódott. Amit a bekötött, las-san meg­sárguló újságlapok oldalaikon őriznek: a gyárak, az új lakónegyedek, a művelődési házak és a korszerű mezőgazdasági létesít- mények életünk mindennapi részeivé vál­tak. Amikor jubiláló lapunkat köszöntjük, köszöntjük a nyomdászokat, a névtelen postásokat, azokat, akik a három évtized során segítették az emberek jobb tájékoz­tatását. Valójában egy országrész felvirág­zása feledt örv^rtdünk. am-'nek a reggelen- ként megjelenő megyei újság volt a tükör­képe. Ez marad a jövőben is. KERESZTRE JTVEÍJY Testvéri egyiittniűköflés A magyar—szovjet barát­ságnak, a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fej­lesztésének egyik bizonyíté­ka, hogy... (folytatás: vízszintes 1., függőleges 14.. függőleges 17., vízszintes 71., függőleges 19.. vízszintes 43. számú sorok­ban.) VÍZSZINTES: 15. Állam. 16. Nótázók. 17. Kártyalap. 18. Betű fon. 20 Nem elég erős. 21. Szellemi dolgozó. 22. Közt' betűi. 24 Bács-Kiskun megyei község 27. Sokaság. 28. Lapfajta. 30 Női név. 31. Idegen férfinév — becézve. 32. Nem folyik S3 Át. 35 Afrikai ország 36 Képző. 37. Védő. 39. Les ú’abb közlekedési eszközünk 42. Sérülés. 44. SKA. 46. Ke­resztül ütő. 47. Helvhatározó 49 Fordított névelő. 50. Hí­res kapitány nevének fele 51. Értesített. 53. A vízszin­tes 36. számú fordított pár­ja. 54. Megért. 56. Kérdés. 58 Adoma. 60 Szláv nvel- vekben vár. 61. Evőeszköz. 63. Pirul párja. 64. Palóc már. 65. Utazó csoport. 67. J.rr 68 Hagvd. 70. Borító. 73 Bányász község. FÜGGŐLEGES: 2. Szovjet város. 3. Vigyá- Eol. 4. Kétes! 5. Színművész (Lajos). 6. Becézett fiú. 7. Néma tag. 8. Képző. 9. Dal. 10 Ital régiesen. 11. HK. 12. Idegen női név. 13. Gondos­kodva. 23. Duna menti köz­ség. 25. Mutatószó ford. 26. Pára! 27. Kör betűi. 29. Szi­vattyúzott. 31. Tényezőt. 34. .. .-rál — felülbírál, véle­ményez. 35. Mai. 38. Szovjel folyó. 40. Tatai Sport Club. 41. Végtelen olaj. 42. SIA. 45. Szén lepárlási terméke. 48. Lesípolt. 50. Fürdőszoba­kellék. 52. Három a szláv nyelvekben. 55. Hosszú né­metül. 56. Harap. 57. Hosz- szúság. 59. Forr. 61. Kevert deka 62. Lengyel válogatott labdarúgó. 65. KDN. 66. Rag. 69. Német tojás. 71. Olasz folyó. INTERJÚ Találkozni az országgal A Szovjet Kuliéra és Tudomány Héra rmmkájáról Megnyitásának első évfordulóját ünnepi! a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Milyen eredményeket tapasztalatokat hozott ar első esztendő, mit terveznek jövőre — erről nyi­latkozott I. I. Bagyul, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének első titkára és V. G. Szergejev.a kultúra háza igazgatója. — Egy év alatt félmillió látogató a Szov­jet Kultúra Semmelweiss utcai székházában —, önmagában is bizonyítja a sikeres kezde­tet. A két nép barátságának ápolása, erősítése volt a célunk, az, hogy a magyar nép minél jobban megismerje a szovjet népet, kultúrá­ját, tudományát. Amolyan tanulóidőnek szántuk a kezdő évet, s most nyugodtan el­mondhatjuk, hogy megtaláltuk az utat, a for­mát a magyarok érdeklődési köréhez. — Melyek voltak c legnépszerűbb rendezvények? — A legfiatalabb látogatóké a* elsőség: szombat-vasárnaponként gyermekprogramo­kat rendeztünk telt ház előtt. Ezeken a na­pokon minden szervezés nélkül, az „utcáról” jöttek szüleikkel az apróságok. Mese-rajzfil­meket, kalandos ifjúsági filmbemutatókat rendeztünk a legújabb, Magyarországon még be nem mutatott művekből. Népszerűek vol- tak a játékos vetélkedők. S amíg a gyermekek szórakoztak, a szülők kiállításokat nézhettek, olvashattak, délelőtti koncerteket hallgathat­— Es a felnőtteknek szóló progra­mok? — Diákokból, fiatal üzemi munkásokból megalakult a ház barátainak klubja, amely érdekes programot biztosít tagjai számára. Megalakult a Szovjetunióban végzett magv ösztöndíjasok klubja is. Találkozóikon a leg­újabb szakmai anyagokból, folyóiratokból, fil­mekből frissítik fel tudásukat. Nagyon örü­lünk, hogy jó néhány nagvüzemmel közvetlen kapcsolat, alakult ki. Természetesen rendsze­res látogatóink a nagyüzemek szocialista bri­gádjai, az MSZBT-tagcsoportofe. — Es a jövő? — Elsősorban azt szeretnénk, ha tevé­kenységünket megismerne az egész ország. El akarunk jutni mindenhová, mindenkihez, s ehhez ki kell lépnünk a ház kapuján. Sokat ígérő vállalkozásoknak tűnik a testvérme­gyék, testvérvárosok napja. Ilyen alkalommal a megye, város minden területének képvise­lőit meghívjuk a házba, részükre a szovjet­uniódén testvérmegyéről. területről, város­ról filmet vetítünk, kiállítást rendezünk. Eze­ket az összej&vetdéfcet azután megfemfttíjfll a megyében, városban, ahol az emberek tíz­ezrei ismerkedhetnek a szovjetunióbeli test­vérek életével, munkájával. Hasonló a Barát­ság napja. Ilyent már rendeztünk Kecskemé­ten — nagy sikerrel. A házban bemutatott legsikeresebb műsoros esteket, hangversenye­ket vidékre is elvisszük, a legjobb kiállításo­kat több városban bemutatjuk. — így például a Szovjetunió életéről készült fotókiállítást Nyíregyházán —, hogy magyar barátaink mindenütt megismerkedjenek a szovjet népek kultúrájával, művészetével. Az elmúlt hóna­pokban tizenöt nagy kiállítást szerveztünk; közülük többet első ízben mutattunk be a Szovjetunió határain kívül. Ilyen volt a mik- rominiatür kiállítás, a távoli északi népek művészetének bemutatója, a baltikumi bo­rostyánok, az abház néni szerszámok, az uk­rán intarziák kiállítása. Hasonlóan nagy síke- rűek voltak az úgynevezett komplex kiállítá­sok, amelyeken egy-egy iparág teljem kereszt- metszetét megismertetjük a magyar szakenv- berekkel. — A Szovjet Kultúra és Tvdomdng Házának programjai a legnépszerűb­bek a fiatalok körében. Hogyan szól­nak a vidék fiatalságához? — Tapasztalataink szerint a magyar fia­talok. iskolások keveset tudnak a fiataloknak szóló mai szovjet irodalomról. Szinte kivétel nélkül csak a hagyományos, többévtizede* népmeséket, ifjúsági könyveket, régi dalokat ismerik. Szeretnénk, ha ez megváltozna. En­nek első lépéseként az ország orosz nyelvet tanító Dedacógusaival ismertetjük meg leg­újabb dalainkat, verseinket, meséinket. — Nagyszabású kiállítást nyitunk novenei berben „Orosz internacionalisták Magyaror­szágon, magyar internacionalisták Oroszor­szágban” címmel Év végi érdekességnek ígér­kezik Fedoszkino falu iparművészeti kiállítá­sa, a Ha hl a ma iparművészeti kiállítás, s a jövő év elején a Baltikum népeinek alkotásai­ból nyílik nagyszabású tárlat. Mindezeket természetesen vidékre is elvisszük, és sor ke­rül több szovjet művészegyüttes, a drámai, as operett színház együtteseinek vidéki bemuta­tójára, Természetesen mi is különféle rendez­vényekkel, bemutatókkal köszöntjük a ma­gyar nép felszabadulásának 30. évfordulóját Erre az időpontra várjuk a házban az egy-, milliomodik látogatót. Reméljük, hogy addig­ra az ország több vidékén már újabb több- tízezer barátot szereztünk. A Nagyezsda díszbemutatója A szovjet filmművészet egyik világhírű alkotója, Mark Donszkoj — több nagysikerű film rendező­je — a Nagyezsda című legújabb filmjében arra vállalkozott, hogy ember­közelbe hozza Lenin és felesége-harcostársa, Na­gyezsda Krupszkaja alakját Nem a szó szoros érte­lemben vett életrajzi film a Nagyezsda, a hősnő ifjú­ságának legjelentősebb és legszebb epizódjait örökíti meg, melyek hozzájárultak forradalmi világnézetének kialakulásához. Nagyezsda életútját kora ifjúságától a száműzetéséig követi a film. A középpontban azok a pétervári évek állnak, amikor Krupszkaja a gim­názium befejezése után a szmolenszki munkásiskolá­ban dolgozott. Ekkor is­merkedett meg a forradal­már ifjúsággal, belépett a marxista körbe, részt vett munkássztrájkok előkészí­tésében is. Ekkor találko­zott Leninnel. A film alkotói arra töre­kedtek, hogy a kor, a cári Oroszország hiteles légkö­rét adva, magas művészi fokon, a magasztos emberi ideálok, érzések szépségét tolmácsolják egy drámai hőskölteményben. Egy for­radalmi hit és egy szere­lem születése a Nagyezsda című film, megmutatva, hogy a kommunista eszmé­ért való küzdés nem je­lent aszkézist, ellenkező­leg a szerelmi boldogság is hozzátartozik az élet örö­méhez, a kommunista em­ber életéhez. Krupszkaja mondja Leninről: „Olyan ember volt, akitől semmi sem idegen, ami emberi. Az életet a maga teljességé­ben, sokrétűségében sze­Képűnkőn: Notalja Bjelohvosityikova rette és szomjasan itta...” Mark Donszkoj, a szovjet filmművészet nagy öregje így foglalja össze alkotói hitvallását: „A művésznek még a történelmi filmben is modemnek kell marad­nia. Hiszen a történelem­hez való fordulás sajátos kísérlet a modern kor problémáinak ábrázolására. Sok minden nyugtalanít mai világunkban, például az ér­zések szépségének a szétzú­zása. Az emberiség sok év­százados történelmén ke­resztülvonult a szerelem, ba­rátság, asszony, anyaság iránti tisztelet. Mindez most sok burzsoá művész erő­szakolt erkölcstelenséget hirdető filmjében össze­omlik. Meggyőződésem; hogy az igazi művészetnek nem rombolnia, hanem építeni kell: magasztos ide­álokat, az emberek erejé­be, értelmébe vetett hitet kell sugallni.” Aki megnézi a filmet *t>4 káig emlékezni fog Nataljai Bjelohvosztyikovára, Na* gyezsda Krupszkaja meg­személyesítőjére. A fiatal színésznő természetességgel éli át szerepét, bájos nőalak- kot állít elénk, aki egyszer­re finom, légies, szép fiatal nő és a forradalom ügyé­ért lelkesedő, , energikus egyéniség. A művésznő mondja: „Krupszkaja arca nagyon izgatott. Fiatalkori képeit nézegetve láttam, hogy külsőleg nem nagyon hasonlítok hozzá. Termé­szetesen a frizura, a ruha teremthet bizonyos hason­lóságot, de ez önmagában nem elegendő. Tudtam: be­lülről kell azonosulnom gondolataival, hogy hitele­sen kelthessem életre. Be­lemélyedtem írásaiba, s a róla szóló Írásokba. Nohaö magát mindig csak egysze­rű tanítónőként jellemez­te, korának egyik legművel­tebb asszonya volt, egyaránt jártas a művészetekben, tudományokban. Szellemi­ekben igyekeztem követni öt...” A Nagyezsda című új szovjet filmalkotást a no­vember 7-től 13-ig tartó „Szovjet Filmek Fesztivál-/ ja” alkalmából vetítik a filmszínházak. Nyíregyhá­zán november 8-án há­romnegyed 6 -kor díszelő­adást rendeznek a' Krúdy moziban, melyen részt vesznek a megyénkbe ér­kező szovjet filmművészete is.

Next

/
Thumbnails
Contents