Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

ww. mymiS& if' <í>í1^^-wA5yAKOK™^! ¥ Ä* Megújul az újító mozgalom HOGY AZ ÜJlTÖ MOZ­GALOMBAN mekkora alko­tói energia rejlik arról eset- ről-esetre némi képet ka­punk egy-egy tekervényes ügy hullámverése kapcsán __ Mi tagadás, az elmúlt eszten­dőkben aligha csak az el­szánt újítók túlzott vehemen­sébe, vagy a kelleténél bü- ro’sratikusabb vállalatvezetői szemlélet miatt keletkeztek konfliktusok a jót, a korsze­rűt — a társadalom számára hasznosat — akarók törekvé­se nyomán. Nem, mert az idő mintha eljárt, volna az 1967- ben született rendelet fölött is, amelynek az eredeti célja éppen e mozgalom kibonta­koztatása, társadalmasítása volt. Talán ennek következ­tében lettek egyre szolídab- bak az újítási statisztikák, kisebbek az újítók seregének és az újítások mennyiségé­nek alakulását bizonyító szá­mok. Tény, az újító mozga­lom nem fejlődött, kellőkép­pen. A helyzet láttán az illeté­kesek, éppen a mozgalom elhivatottainak tevékeny köz­reműködésével, — igyekeztek megoldást keresni, jobb kö­rülményeket teremteni. Hosz- szas és alapos előkészítés után így került a Miniszter- tanács elé a Szakszervezetek Országos Tanácsának és az Országos Találmányi Hiva­talnak a fejlődés előmozdí­tása szándékával készített rendelet tervezete. Méghozzá úgy, hogy a jogi megfontolá­sok mellett ezúttal fokozot­tabban helyet kaptak a tár­sadalompolitikaiak és a köz- gazdaságiak is. Azzal a nem titkolt szándékkal: az új ren­delet orvosolja a korábbi elő­írásokban levő fájó ponto- katj adjon zöld utat az alko­tóknak, az újítások beveze­tésének. Ha közelebbről megvizsgál­juk a változtatásokat, azon­nal felfedezhető: tartalmát tekintve nem teljesen új sza­bályokról van szó, hanem a régiek jelentős, ,továbbfej­lesztéséről. A szinte:ajánlás­ként is felfogható az első pa­ragrafus egyik megállapítása: az új rendelet jobban fejez­ze ki az újító munka társa­dalmi fontosságát, tömeg­mozgalmi jellegét. Vajon hogyan sikerül ezt a nem csekély politikai célt megvalósítani? A KULCS A TAltSA- DALMASÍTAS IGÉNYÉ­BEN VAN — az új rendelet az újításokat a gazdasági élet minden területére kiterjesz­ti, ugyanazok az elvek vo­natkoznak valamely gyárban készített új műszaki megol­dásra, illetve annak beter­jesztésére, elbírálására, mint valamely termelőszövetkezet dolgozójának javaslatára. A rendelet megszünteti az újí­tók kategorizálását is (előtte „A” és „B” kategóriát is- mert) és egységesen rendezi az erkölcsi és anyagi elisme­rés módozatait, egységes sza- bályokat ír elő. Itt érdemes megjegyezni azt az újdon­ságot, hogy az 1975. január l-től érvényes jogszabály egyszerűsíti a díjazásra vo­natkozó módszereket is, nagymértékben gyorsítva az újítások elbírálását, illetve honorálását. Külön fejezetet érdemel az az érdekes megöl- dás, hogy a balesetveszélyes körülmények, módszerek megváltoztatására, illetve a munkakörülmények javításá- ra beadott újításokat a bérköltségként fizethetik a vállalatok, szövetkezetek, de ezeket az összegeket prog­resszív adó nem terheli, mert a bérszínvonalba nem szá­mítják be. A rendelet ked­vezményesen bírálja el az úgynevezett beruházási újí- tásokat — az állami erőből finanszírozott beruházások- ról van szó —•, az újítási dí­jat itt a fejlesztési költség­megtakarítás terhére kell el­számolni. E rövid gondolatsor aligha terjedhet ki mindazokra a célszerű módosításokra, ame­lyekkel újítási jogszabályunk a mához igazodott. Azt azon­ban még érdemes megjegyez­ni; a rövidesen megjelenő minisztertanácsi rendelet egységesen meghatározza a vállalatok, szövetkezetek ve­zetőinek feladatait, az újí­tások kezelésével, elfogadásá­val kapcsolatban; rögzíti a felelősséget, mindazokat a te­endőket, amelyek az újítások elbírálóit terhelik. Hogy ez a gyakorlatban mennyit jelent — alig szükséges külön ecse­telni... AZ OKSZAGOS TALÁL­MÁNYI HIVATAL elnöke — a Szakszervezetek Országos Tanácsával, s az érdekelt szövetkezeti szervekkel egyet­értésben — az új rendelethez csak keretszerű irányelveket fog kiadni. Az irányelvek út­mutatása alapján a részlet- szabályok kialakítása a vál­lalatokra hárul. A vállalat, illetve a szövetkezet vezetői­nek kötelessége ezután, hogy a szakszervezettel egyetértés­ben helyi újítási szabályza­tot készíttessenek illetve en­nek végrehajtásáról gondos­kodjanak. Ez módot nyújt ar­ra is, hogy a részletszabályok kidolgozásában maguk az újítók is köreműködjenek. M. I. A MEZŐGÉP nyírbátori üzemében különböző pótalkatrészek készülnek. Szükkcsdi Ferenc esztergályos a pótalkatrész­gyártás egyik élenjárója. (Hammel József felvétele) Baráti segítség A póik a szabadságot hozták el nekünk. Fiaik pedig — kilencszázan az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok katonái — október harmin- cadikától november ötödi­kéig baráti segítséget nyúj­tottak az időjárás viszontag­ságaitól hátráltatott szabolcs- szatmári mezőgazdasúgnak. A szovjet komszomolisták megyénk tizenhét termelő- szövetkezetében és állami gazdaságában segítettek a burgonya, a cukorrépa és más mezőgazdasági növé­nyek betakarításában, szál­lításában. A megyénkbe ér­kezett szovjet katonafiata­lok Pócspetriben dolgozó csoportját kerestük meg. A végzett, munkáról, fogadtatá­sukról. az 'októberi ünnepek­re való készülődésről, a ter­melőszövetkezeti fiatalokkal történt barátkozásaikról be­szélgettünk J. Hadkiijal. A. A. Harcsenkóval. V. A. Bon- dárral, A. V. Szorokinnal és A. Nv. Pivovárovval. * A katonai terepjáró kocsi­ban ülve végtelennek tűnik a póesnetri Béke Mezőgazda­sági Termelőszövetkezet ha­tára. A szovjet katonafiata­lokhoz Konzili János nö- vénvtermesztő agronómus kalauzolásával is csak nehe­zen találunk el a kerékagvig felvágott utakon. Az utolsó száz métereket, a Csikós ha­tárrészben, a hatalmas répa­tábláig gyalog tettük meg. A jól megtermett legények kö­tésig lucskosak, de a ke­zük között a munka. — Otthon, a Csárszszkája megye Csapdjev kolhozában is végeztem már hasonló munkát — mondja Jurij Nyikolájevics Hadkij. —Nö­vénytermesztő vagyok. A nö­vénytermesztők sorsa, hogy ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Tudom, mit jeleni az. ha nincs elég munkáskéz és jön a segít­ség. Ezért is jöttem nagy- nagy örömmel dolgozni a magyar mezőgazdaságba. Az meg, hogy a segítség mellett tapasztalatokat is viszek ha­za, külön öröm. — Nagy ünnep áll előt­tünk, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 57. év­fordulóiénak a megünneplé­se — mondja Anatolü Alek- szandrovics Haresenkő. — Civilben én útépítő vagyok. Ott is meg kell fogni a munka -nehezét. Meg a ka­tonai szolgálat sem tartozik a könnyű mesterségek közé. Igv a cuk^T-répaovűvés. sár­tól. levéltől való tisztogatá­sa. fejelése sem jelent ne­hézségeket. Az pedig, hogy éppen az évforduló előesté­jén jöhettünk el egy magyar faluba, ^segíteni bajba jutott termélőszövetkezeteknek, azért külön öröm, mert így kommunista módon dolgoz­va hozzájárulhatunk az év­forduló méltó megünneplé­séhez. — A fiatalok egymással versenyezne dolgoznak — tá­jékoztat Jevgényij Petrovics Sabunjájev, az egység poli­tikai helyettese. — Harcsen- kó az egyik munkacsoport vezetője. Teljesítményükkel mindig az első helyen áll­tak. A napi munkájuk érté­kelését ott látjuk a község központjában berendezett ideiglenes szállás nagysze­rűen tervezett és szerkesztett faliújságján. „A Lisztok Mol- nyiján”. A munkacsoport ne­gyedik napjáról például ez olvasható a faliújságon: Munkasikerekben gazdag na­pot zártak. A csoport vala­mennyi tagja erejét nem kí­mélve. élmunkásként ásta a répát. E napra tett szocia­lista vállalásuknak terven felül tettek eleget. A ma­gyar elvtársak is elismerés­sel szóltak munkájukról. A csoportok között ismét elsők lettek. A munkában különö­sen kitűnt Kravcov szakasz« Kocsordon még nem volt láprendezés A halár fele víz alatt Sehol se jártam az idén annyiszor, mint a kocsordi hídnál. Mátészalkáról indul­va — jó kilométernyi a tá­volság — mindig itt álltunk meg először és néztük a Krasznát, az áradásokat, a vízszint rohamos emelkedő- sét, a hatszor ismétlődő vé­dekezést a gátakon, mert az idén hatszor áradt meg ez a máskor pataknak tűnő kis folyó. Megáradt, és bár csak az árterét öntötte el, a ko- csordi határ is mindig érez­te az áradást. Nem folyhat­tak le, összegyűltek a bel­vizek és pusztították a nö- vényeket. És most, az idén Hetedszer, ismét árad a Kraszna. Ez a sok vfz határozta meg az idén a kocsordi Uj Élet Termelőszövetkezet sorsát, 3900 hektárnyi terület mű­velését, hasznosítását, termé­sét. A kár, amely a vizek miatt eddig keletkezett hét- nyolcmillió forint csak a nö­vénytermesztésben« Rosszabb mint az árvíz — Hogy mennyi kárunk lesz véglegesen, az csak az esztendő végén derül ki. — mondta Tóth József, a ter­melőszövetkezet elnöke, aki immár negyedszázada dolgo­zik a nagyüzemi mezőgaz­daságban, de ilyen időjá­rást, mint az idei, sohasem tapasztalt. — Ez rosszabb, nehezebb, mint 1970 volt. Akkor az árvízzel megküz­döttünk, de később tudtunk dolgozni. — Mérleghiány mutatko­zik? — Most az is lesz. Meg alaphiány is. Még nem tud­juk pontosan, mennyi, de négy-ötmillió forinttal szá­molunk. A kocsordi tsz helyzete nem csak az idei rossz idő­járás, a sok árvíz és belvíz miatt súlyos. Itt, például, még el sem kezdődött a vízrendezés, a meliorációs munka. A láprendezésben Kocsord utolsónak maradt. Ezért is nagyobb itt a víz­kár, mint más tsz-ekben, a rendezett területeken, bár dolgozni ott se tudnak. Ko­csordon az Őszi árpát szep­temberben elvetették, bár a belvíz sok kárt okozott az új vetésekben is. Búzát csak októberben vetettek — keve­set —, amikor volt néhány olyan nap, amikor rá lehe­tett menni a szántásra. Egyébként 600 hektár a ve- téstervük s ennek felét még szeptemberben előkészítették vetés alá. Azóta viszont nem sokat haladtak előre. — Nem elegendő a gépi kapacitásunk — mondotta az elnök. — Igaz, 28 trakto­runk van, de ezek 'közül csak egy új, a Dutra. Az szánt. Ez a legnagyobb baj. Oyengék és régiek a gépe­ink. Van egy "traktorunk, amely 1955 márciusában volt új, nemsokára 20 éves, de még dolgozik. Ha kedvezne az időjárás — Es a többi? A 28 kö­zül jelenleg mennyi az üzem­képes? — Pillanatnyilag 25 — hangzott a válasz —•, de csak pillanatnyilag, mert a mostani munka, a sár, a vonszolgatás valósággal emészti a gépeket. S ne­künk kilenc olyan trakto­runk van, amelyeket már csak eszmei értékben tar­tunk nyilván, rég amortizá­lódtak, de rengeteg javítás­sal még dolgozgatnak. — Milyen a szállítókapa­citás? — Az megfelelne, ha ki­csit is kedvezne az időjárás, hiszen három IFA-teherau- tőnk és 38 pótkocsink van. Ez elegendő lenne, ha.„ Nézzük a munkákat sorjá­ban. Az almát betakarítot­ták. Szerencsére a cukorré­pa felét még szeptemberben — a jó időben — felszed­ték. Két Kleine típusú cu- korrépa-betakarító gép dol­gozott, amíg rá lehetett menni a földre. Azóta csak az emberek kínlódnak a ré­pával, de a termőterület sok, 172 hektár, és elég jő a termés is. Mégse a cukorré­pa okozza már a gondot, hanem a kukorica, a napra­forgó és a búzavetés. A ku­korica — ami a vízkárok el­lenére megmaradt —, 105 hektár. Október közepén még zöld volt. A terme» elég jó, 35 mázsa körül vár­ható hektáronként — má­jusi morzsoltban —, ha si­kerülne veszteségmentesen betakarítani. Ahhoz viszont elsősorban jó idő kellene, mert az emberek mennek, dolgoznak, 250 hektárról a búzát is kézzel aratták le, de a kukorica és a napraforgó betakarítása még az aratás­nál is nehezebb. — A vetés is a jó időjárá* függvénye — mondta az el­nök. — Ha rá lehetne men­ni a szántásra, tudnánk ha­ladni a vetéssel is. Vető­magunk, minden van, de a vízbe nem szórhatjuk bele. Eddig is, amit vetettünk, egy hektár területen ti* normálholdnyi munkát kel- , lett elvégezni, hogy földb® kerüljön a mag. Már ezt s* j bánnánk, vetnénk bármi áron, akármennyibe kerülne, de képtelenség. — Kapnak-e valsmüy«* jutalmat; célprémiumot a*' emberek, elsősorban a gé— ' pészek, gépkezelők? — Miből? Mérleghiányt1» állunk. A nyújtott műsza­kot megszerveztük és csők— ' kentettük a normákat is» mert most a régi normákat • nem lehet megkövetelni Csak ennyi kedvezményt tu» i dunk adni Dfimkára készen Tovább növelte a bajt,1 hogy a tsz főagroriómusa nyár végén súlyos közleke­dési balesetet szenvedett é® még most sem tud dolgozni Október 1-ig szakember s» volt, aki tervezzen, szervez­zen, irányítson. Minden irá­nyító munka az elnökr» i1 maradt. Október 1-én érke- 1 zett a tsz-be Szabó Mikló» í agronómus, aki azonnal át- : vette a szakmai irányítást, : de például, az őszi munkái j tervét is csak akkor kész#— * tették el. Igaz, hogy hiáb® V van most terv ia, ha áthú*- J za az időjárás. Nehéz, az idén különöse» i és többszörösen nehéz teháSMf a kocsordi Uj Élet Termelő^ ’ szövetkezet helyzete. Nehá* ; volt már nyáron is. MosS meg a határ fele vfz alatti — Mégis.» mikorra? Tóth József elnök kürté» is megértette a kérdést ét* így válaszolt: — ügy terveztük mi ere­detileg, és kezdetben a len- n dület is azt ígérte, hogy ok- , tóber végéig befejezzük a i> fontosabb őszi munkákat, j elsősorban a betakarítást é* ; a vetést Október már el- j múlt. De ha nem esne to» j vább az eső — november- i ben még mindent megcsi- ! nálnánk, hiszen az emberek^ / a nyugdíjasok és a családta­gok is készek, mennek, dol­goznak, ha enged az időjá­rás. Szendrei Józsefit Szabolcsi „tél“ Tokajban Négy kulturális eseményt rendez a tokaji Zilahy György Művészetbarátok Köre a novemberben kez­dődő Tokaji tél című soro­zat keretében. A négy ese­mény közül hármat Sza- bolcs-Szatmár „exportáld 24-én Dobos Olga, Makrai Zsuzsa és Sárosi Attila sza­bolcsi képzőművészek mű­veiből nyit kiállítást a to­kaji művelődési otthon. Ugyanekkor gyermekrajz- kiállítást is rendeznek, ahol a nyírbátori gyermek ka- marakőrus működik közre Leitner Mária vezényletével: December 2-án pedig Laka­tos József festőművész tart diavetítéssel kísért előadás^ megyénkről 4 vezető és Cer tizedes. Mun­kájuk végeztével segítséget nyújtottak a második mun­kacsapatnak is. Parancsno­kuk, Prokundéjev főhadnagy meg is dicsérte a csoportot. — Valaki azzal viccelt meg bennünket a faluban, hogy ráfagy a körmünk a répára — mondja Viktor Alekszandrovics Bondár sza­kaszvezető. — Tény, hogy ha állanánk, akkor megfáz­nánk. De ha segíteni jön az ember, akkor különösen igyekszik. És úgy érezzük, hogy a legjobb igyekezetünk­kel is csak részben tudjuk meghálálni azt a vendégsze­retetet, baráti fogadtatást, kedvességet, mellyel a ter­melőszövetkezet tagsága, a község lakossága, és különö­sen a fiatalok elhalmoztak minket. Beszélni ugyan ke­veset tudunk a fiatalokkal, de megérteni megértettük egymást, a munkában, a kü­lönböző társasjátékokban és a vasárnap esti táncmulat­ságon. Amit én itt tapasztat­tam, az a népeink közötti barátság kiteljesedése. — Én úgy érzem, mintha egyenesen hazajöttem volna — mondja vidáman Alek- szand Vasziljevics Szorokin. — Voronyezs megyében ál­lattenyésztési technikus va­gyok az Október Fénye kol­hozban. Cukorrépát is ás­tam már elget. Ez mégis más. Közben azon is elgon­dolkodtam, hogy éppen har­minc évvel ezelőtt jártak itt apáink, nagyapáink. Lehet, hogy vérük is öntözte ezt a földet, melyből mi e gazdag termést takarítjuk be. Emlé­kük tiszteletére is szól ün­nepi műszakunk. Jóleső ér­zés itt járni, tudni, hogy a község lakossága is szeretet­tel őrzi apáink hőstetteinek emlékét. — Életemben sem gondol­tam, hogy valaha én, az elektromosági szakember el­jöhetek segíteni egy magyar faluba — mondja Alekszej Nyikolájevics Pivovárov gép­kocsivezető. — Már úgy hoz­zászoktam a dűllőutakhoz, mintha itt születtem volna. Persze, ehhez az is hozzájá­rul, hogy amerre csak meg­fordulunk, mindenütt nagy szeretettel fogadnak bennün­ket. Ha sikerült ezt mun­kánkkal meghálálni, akkor szívből örülünk. * A termelőszövetkezet el­nöke, Paszternák József mondja a beszélgetés befe­jezésével: — Az időjárás nagyon ne­héz helyzetet teremtett gaz­daságunkban. Tagságunk nem győzi a munkát. Szov­jet barátaink segítségével a jövő évet Is jobban elő tud­juk készíteni. Blgér Imre '-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents