Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

WR. HóvcmKér *' *

Á párt kiadója

A

bi a Magyar Kommunista Párt könyvkiadójával egy napon született, ma élete negyedik évtizedének nyitányára készül. Harminc év már nemcsak az egyén, hanem a közösség, az ország és a párt történetében is nagy idő. Olyan korszak, amely lehetővé, sőt szükségessé is teszi a visszatekintést, az emlékidézést, a mérlegkészítést. Harminc évvel ezelőtt, a néhány hónapja felszabadult Szegeden alakult meg az MKP könyvkiadó- ja. Jelképes értelmű, hogy a fennmaradt jegyzőkönyv dátuma: 1944. nbvember 7. A kiadóvállalat — amely a Szikra nevet kapta ~~ elsők között jelentette meg a Lenin élete és tevékenysége, majd a Történetek Leninről című kötetet.

A szegedi hónapok: a Szikra — a mai Kossuth Kiadó elődje — hőskorszaka. A Széchenyi tér mögött, a keskeny Deák Ferenc utcában kapott otthont a két szobára méretezett szerkesztőség, ahol Sulyok Béla és Háy Károly László munkához látott. Asztalukon a moszkvai Idegennyelvű Kiadó néhány füzete és kötete. Ezek újranyomása és terjesztése, a felszabaduló országrészekbe juttatása volt az első — sikerrel megoldott — feladat. 1945 január végéig több mint harminc kiadvány jelent meg. A marxizmus—leninizmus klasszi- kusainak alapművei mellett — a többi között — Vaszilij Groszman regénye és Ilja Ehren- burg A német című kötete. Az MKP kiadóiénak legfontosabb, egyben legkelendőbb terméke ekkor: a Magyar Kommunista Párt programja, és a Nemzeti Függetlenségi Front szegedi zászlóbontásának dokumentuma. Ezekből tudta meg a Tiszántúl, majd az egész ország, milyen célok elérésére gyürkőznek a kommunisták, s a velük szövetséges demokratikus erők,

A Szikra Kiadó első budapesti otthona a

Tisza Kálmán téri pártházban volt. Itt kapcsolódott a munkába dr. Beér János, Cserépfalvi Imre és Seress Géza, az első irodalmi vezető. Nem sokkal később került a Szikrához a marxizmus—leninizmus klasszikusainak fordítását, tudományos igényű kiadását irányító Czóbel Ernő.

A párt kiadója már az első években sokat tett a demokratikus közgondolkodás, a szocialista szellemiség terjesztéséért. A nemzetközi munkásmozgalom és a magyar párt dokumentumai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának története és más kiadványai mellett, a materialista dialektikát érvényesítő természet- és társadalomszemlélet legjobb külföldi és hazai propagandistái jutottak el a Szikra segítségével az olvasók tíz- és százezreihez. Nemzedékek nőttek fel Révai József, Lukács György, Rudas László, Molnár Erik, Andics Erzsébet és Mód Aladár művein. Nagy Lajos, Gábor Andor, Balázs Béla, Darvas József, Barabás Tibor és Kovái Lőrinc regényei, elbeszélései ugyancsak a Szikránál jelentek meg. A Csendes Don első teljes magyar kiadása szintén a kiadó nevéhez fűződik.

A szegedi indulás óta a marxizmus—leninizmus a magyar közgondolkodás, a politikai és szellemi élet meghatározó tényezőjeként, erősödő hegemón szerepet vívott ki magának és képviselőinek. A Kossuth Kiadónak ebben a három évtizedes folyamatban jelentős ré- sze volt, és van ma is. 1944 óta 6682 müvet jelentetett meg, 150 millió példányban. A klasszikusok 254 műve, 362 kiadásban, hatmillió példányban jutott el a magyar olva- sókhoz. A Kommunista Kiáltvány eddig negyvenhat kiadásban jelent meg. Marx, Engels, és Kenin kötetei mellett kiadásra kerültek a marxizmus olyan művelőinek válogatott kötetei, mint Mehring, Bebel, Lafargue, Ple- hanov, Luxemburg és Gramschi. A marxizmus— leninizmust korunk viszonyaira, a békés egymás mellett élés és a két világrendszer közötti éles ideológiai küzdelem feltételei között alkalmazó kommunista- és munkáspártok vezetőinek műveit természetesen ugyancsak a Kossuth Kiadó gondozza. Kiemelkedik sorukból a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységének, hazánk és népünk tár • sadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének Kádár János beszédeiben, cikkeiben, tanulmányaiban rögzített programja, s értékelése, valamint L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikáját reprezentáló kötete.

A Kossuth Kiadó jelenteti meg a filozófiai, közgazdasági, szociológiai, történelmi, jogi stb. szak- és népszerűsítő művek jelentős hányadát, a nemzetközi politika eseményeire, és a magyar bel- és külpolitika fejleményeire reagáló művek sorát. Különös fontosságot tulajdonít a kiadó a pártoktatást és a pártépítést szolgáló könyvek, brossurák megjelentetésének. A burzsoa nézetekkel szembeni polémiában, a szocializmus hazai fejlődésének nyomon követésében a Kossuth kezdeményező szerepet vállal. Sajátos eszközeivel segíti, gyorsítja az MSZMP tudomány- politikai határozatának végrehajtását, a marxista társadalomtudományok fejlődését.

Tevékenysége sok réteg kielégítésére törekszik. Fő feladata azonban mai napig a párt tagjai és barátai milliós tömegének szolgálata. Ezt fejezi ki az a mozgalmi jelleg is, amellyel a kiadó terjesztési munkáját sok ezer aktivistára bízza. A Kossuth-kiadványok túlnyomó részét a pártszervezetek, az e feladatra választott társadalmi munkások juttatják el az olvasóhoz. Ebből a szempontból semmi nem változott. A párt kiadója ugyanúgy a mozgalom része, mint volt harminc évvel ezelőtt, az indulás szegedi hónapjaiban, majd a Tisza Kálmán téren.

Felszabadulási emlékverseny

v A munkásőrség nyírbátori egységénél szombaton bonyolították le a Felszabadulási emlékverseny II. fordulóját.

A mintaszerűen lebonyolított vetélkedő során politikai ismereteiken túlmenően — többek között — kézigránátdobásból, pisztoly és géppisztoly összerakásából, illetve szétszedéséből, figyelés- és táv- becslésből, valamint táro- zásbói adtak számot az

egység munkásőrei. S mindezt négy kilométeres útszakaszon valamennyien az ötvenperces szintidőn belül teljesítették az egység II. fordulóba jutott rajai.

A nagyszerű sikert elért első helyet szerzett nyírpilis! munkásőrök parancsnoka Bíró Ferenc, a győztes raj tagjai pedig Biró József, Csordás Gyula, Duka János, Karászi György, Karászi Pál, Szabó Pál és

Öveges István. A második díjat nyírbogáti, a harmadik helyet pedig nyírbátori raj szerezte meg.

A Nyírbátori Növényolajipari Vállalat, valamint a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet által a verseny győzteseinek felajánlott értékes díjakat és tárgyjutalmakat Tabi József egységparancsnok adta át a győztes rajok tagjainak.

Aureliu Bussufok:

A gólya csizmája*

G

6lya úr, mint az erdő elitjének oszlopos tagja __ egyike volt Rókáné asszony születésnapi meghívottjainak. Ez nagyon boldoggá tette. Nem azért, hogy meghívták, ó az őt egyáltalán nem izgatta, meghívást gyakran kapott, hanem mivel a meghívón díszes betűkkel ez állt: „Megjelenés sötét ruhában, fekete csizmában!’’ I

Gólya úr pedig még sohasem viselt csizmát. Minden más, a meghívón jelzett öltözéknek birtokában volt: fehér keményített ing, fekete nyakkendővel, fekete zakó. sőt piros zoknik is. Sajnos azonban a csizma hi- á nyzott.

Elment tehát a Bíbichez: — Bíbickém, aranyom, kölcsön adnád nekem a csizmádat?

— Szívesen — felelte a

•Aareliti BassujoR. A móldove» szovjet költő, nróza- író és drámaíró 1928-ban született. Számos verseskötete, regenye jelent meg és színműveit is játsszák a Szovjetunióban.

bíbic. — De vajon jó lesz

neked?

Gólya úr felpróbálta * Bíbic csizmáját, sajnos, még a kisujjára sem fért fel. Tovább ment tehát a Rinocéroszhoz:

— Kedves, jó. Rí nocéro- szom! Egy estére kölcsönözné nekem a csizmáját?

— Hm... — töprengett a Rinocérosz. — Azt hiszem, nyomni fog.

Próba következett, a Gólya úr valósággal belesüppedt a csizmákba. Ismét csizma nélkül maradt. Teljes tanácstalanságában a Bagoly úrhoz fordult:

— Bagoly bátyusként! — mondta könnyektől reszkető hangon. — Hogyan menjek el csizma nélkül a Rókáné asszonyság születésnapi estélyére? Mondd, tudsz tanácsot adni?

Bagoly bátyó visszatolta orrára a szemüveget (igen nagy tudását a szemüveg jelképezte, ezért azt sohasem vetette te), s ígv szólt:

— Gólya úri Csizmám, amely nontosan a lábadra illene, nincs. De egy jó tanáccsal szolgálhatok, ha ebből a csizmaúgyből ilyen nagy problémát csinálsz. Repülj a láphoz. Keress magadnak egy jó, süppedős helyet. Ha ott állsz négy órán keresztül, a sár garantáltan a lábadra ragad, s így tökéletes csizmának látszik majd.

Gólya űr megfogadta a bagoly tanácsát. Sietve elrepült a láphoz...

Rókáné asszonynál rengeteg vendég gyűlt már össze. Kitörő örömmel fogadták Gólya urat. Meg kell mondanom, remekül nézett ki. Mély meghajlással nyújtotta át legőszintébb jókívánságait és egy valódi egeret, amely az ö köreikben mutatós ajándéknak számított. Rókáné asszonyság el volt ragadtatva. Végignézett jeles vendégén, de mikor a szeme megakadt a „csizmán” hangosan kezdett el nevetni.

A többi vendég is mintha csak ezt várta volna, vele együtt nevetett. Bagoly bátyó a nevetés hallatára odefurakodott a társasághoz:

— Na, de Gólya úr __

mondta fölháborodva —, ha már annyira fél az etikett megsértésétől és csizmában kíván megjelenni Rókáné asszonyság estélyén, miért nem- két lábbal állt a mocsárban

Révész Mária fordítása

A nagyhalász! zsákgyárban a 12 tagú Tyereskova szocialista brigád tagja, Kapunyász Antalné, aki a korszerű szovjet szövőgépeken zsákalapanyagot készít. (Elek Emil felvétele}

Legyőzik a nehézségeket

Mindenki a határban

7 iszanagyfaluban, hétköznapokon

Egy teremtett lelket sem találtam délelőtt a tsz-köz- pont irodájában, csak Keller mamát, a jó öreg takarító nénit. Ó talán nem sokat adott arra, hogy ilyen az időjárás, gondolta, most az egyszer nem zavarják, nincs láb alatt, becsületesen ki tud takarítani.

Szinte a fejetetején az iroda, a székek lábai a me- nyezetnek merednek, a szőnyegek felszedve, ő meg vizesronggyal a követ mossa. Csak úgy félhangosan veti felénk rongycsavarás közben, amikor érdeklődünk a „kihaltság” miatt:

— Kint van mindenki a határban. Almát szed most, lelkem, még az elnökünk is meg a párttitkárunk is. Az összes irodista.

Három napig (alpon

Néhány nap múlva Tisza- nagyfaluba érve messziről feltűnnek a még így bo- rongós időben is világító egybefüggő víztócsák.

Egyik-másik tónak is beil- lenék. Odébb a faluhoz közel, a major szomszédságában legelő, elkerített karám. Csikók. Kedvetlenek, nem hancúroznak. Jártatni azonban még ilyen rossz időben is kell.

Eleven a falu tő utcája, a Szabadság útja. Az emberek vászonkabátban, pufajkában betonoznak, árkolnak, átereszeket készítenek. Érzik a veszélyt is meg a szükségességét is ennek a munkának. Éppen most. Laikus nem is gondolna erre. Pedig így a törvényszerű. Ki tudja, milyen belvízre kell számítani?!

Benn az irodában a szűk vezérkar. Cserhalmi János, a mindig optimista fiatal elnök, akinek most eléggé gondterhelt az arca. Ott ül az íróasztal mellett. Úgy mint, aki mindig telefonhívásra vár. A másik széken a nyugodt, megfontolt Budai János, a falu csúcstit- kára, no meg az Uj Élet Tsz párttitkára is. Szerveznek, irányítanak, intézkednek. Három nap „egyfolytában” talpon vannak már. Ott szedték az almát, ahol a többiek. A pártvezetőség fedélzetre szólított minden épkézláb kommunistát.

— Éppen csak a szükséges papírmunkát látták el az irodaiak, s ki a kertbe. Az állatokat megetették a gondozók, s ők is az almásba. Esztergályosok, műhelymunkások, nyugdíjasok, mindenki! Családtagok is — mondja Cserhalmi kissé bizakodva.

Bent az istállókban csak az öregek, a naposok vannak. Rájuk szakad most etetés-itatás, minden. Leginkább ők is ott lennének a

kertekben segíteni. A Tisza mellett két nappal még kint volt négy holdon a paprika. Megmentették az utolsó szálig.

— Mozgósítottunk minden párttagot — így a párt- titkár.

— Szombaton már kint voltak az iskolások is — toldja meg a tsz-elnök. — Munkábaállásuk folyamatos, ahogy az idő engedi.

Küzdelem a belvíz eilen

Beállít a tanácselnök, Láng Béla, Csak a lényeg érdekli.

— Vetés van-e belvíz alatt fiúk ?

Nincs. Eddig. Csak a legelő, a rét egy része, s a szántóból vagy 40 hold- nyi.

Meghallgatja, s elsiet

— Megnézem mi várható. A szivattyúk éjjel-nappal dolgoznak. A belvizet át kell emelni a hullámtérbe — mondja.

A csatornaőrök naponta kétszer ellenőrzik a helyzetet, vízszintet mérnek, jelzik, ha baj van, ha segíteni kelL

Esik az eső, az emberek betonoznak, szép szabályos átereszeket építenek. Azik az agyagos kitermelt föld, ahová a csatorna kerül. Várják a gépkocsikat, amelyek a követ hozzák. Csak hoznák már!

Budai, a párttitkár ez a szép szál ember azt magyarázza, hogyan is szervezték meg a kritikus időben a munkát. Nem veszítették el a fejüket.

— Még a nyugdíjasokat is mozgósítottuk. Először a dohánnyal végeztünk. Mindenki dohányt tört. Még a férfiak is. A nőket meg az almásba. Párttagok, párton- kívüliek, fiatalok, nők, nyugdíjasok. Mindenki.

Jönnek a főiskolások

Cseng a telefon. Jelentkezik a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola.

— Számítunk továbbra is a segítségükre, de most itt van 120 főiskolai hallgató. Sokat segítenek. Holnap, ha olyan lesz az idő, elmegyünk a busszal a többi. hallgatóért is — közli a telefonba a tsz-elnök.

A párttitkár így folytatja:

— Az összefogás, a jó szervezés eredménye is, hogy minden levél dohányt betakarítottunk. Pajtában van 60 hold termése! — jelenti ki nem kis büszkeséggel. Csupán öt holdnyi rekedt kinn abban a kritikus időben. (Ezt te meg« mentik.)

És amikor a dohány fedél alatt volt, újra összeült a vezérkar. Kétszáz hold almás várta a segítő kezeket. „Megszállták” Virányost, a kertet. Sokat lerázott a szél is, de jórészt sikerült az emberi erőnek- akaratnak megelőzni. Itt Tátrai Gyula főkertész a parancsnok. Mondja a párttitkár, most újra megmutathatja mire képes. Elismeri a munkáját a párttagság is. Derekas munkát végez..

— Nyolcvan hold maradt

szedetlen péntekig — így az elnök. Sajnos, még legalább kinn van vagy 20 vagonnyi jonatán.

Esik, esik, esik, de szedik. Diákok bőrig ázva, de nagy lelkesedéssel. Negyvennégy tagja van a párt- szervezetnek. Kérdezném a párttitkárt, de már mondja is:

— Mind dolgozik!

— Kinn vannak kiszesek,’ tanácsiak, járadékosok, s most egyikük sem azt kérdezi: mit fizetnek érte.

Szerda délelőtt fél 11.

Cserhalmi János az nők:

— Nem, még nem vagyok derűs. Legalább két-há- rom nap kellene. Olyan idő, hogy leszednénk az egész almát. És még utána következhetne csak a válogatás, szállítás. És még húsz nap jó idő a vetéshez és a kukorica-betakarításhoz.

Budai János, a párttitkár;

— Egy szót nem szólhatok a párttagokra. Most igazán megmutatták, lehet számítani rájuk. Áldozatkészek valamennyien,

„Nem lehel baj!“

Saját autóbuszukkal viszik hozzák az embereket. Ha „beáll” a hideg, gondoskodnak védőitalról.

— Nem lesz baj. Nem lehet! — reménykedik az elnök.

— Bízunk, mert bízunk as emberekben — így a párttitkár.'— Látják, tudják miről van szó. Nem is említenék én név szerint egyetlen párttagot sem. Le a kalap előttük.

*

Kissé zaklatottabban érkezik vissza a tanár- 'nők. Olvasnak az arcáról. Már kérdeznék is, mi baj.

— Harminc lakást fenyeget a belvízveszély — mondja. És elsorolja milj ín intézkedéseket tett, hogy s családok békéje megmaradjon, ne kelljen kiköltöztetni őket.

Farkas Ráírná«

9