Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
«awemSer 9*. ^^®¥-iWAeTPARonszAe? 9 EGYKENYEREN Kitartó „házastársak“ — nehéz időben A SZEKERESiEK EREJE I. Szerződés — hosszú távra JUE EV ELEJÉN ALIG TUDOTT MUNKÁT ADNI dolgozóinak a Nyírség Ruházati Szövetkezet Hasonlóan gyengélkedett a Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat. Az eredmény: az év végére ugyancsak összesű- rűsödtek a feladatok, nagy erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy minél kevesebb lemaradással fejezzék be az évet. A szövetkezet és a vállalat vezetői bizonygatták, hogy minden külső okokra vezethető vissza. A korábbi partnerek nem rendeltek, ezért kerültek bajba. A Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál viszont már most tudják, hogy akár két év múlva is kelendőek lesznek az ajtóik, ablakaik a TOZ ÉP-telepeken. A vásárosnamé- nyi forgácslapgyárban a Szatmár Bútorgyárnak s^pbják méretre a szekrénysorok gyártásához szükséges forgácslapot, s nem félnek attól, hogy elmarad a rendelés, évekre előre tudnak tervezni, nincs gondjuk azzal, hogy mit hoz a holnap. Az összehasonlítás kézenfekvő: míg a ruházatiaknál csak az egyik napról a másikra, az egyik rendeléstől a másikig biztosak a dolgukban, addig a faiparban hosszú távú szerződésekkel biztosították a megrendeléseket, tettek szert olyan korrekt kapcsolatokra, amelyek révén hosszabb időre nyugodtan tudnak tervezni BAR SOK TEKINTETBEN ELTÉRŐ a fcét iparág egymástól, mégsem árt összehasonlítani egymással az eltérő vállalati magatartásokat. Ugyanis látszólag sokkal köny- nyebb, azoknak a vezetőknek a dolga, akik nem kötik le szerződésekkel hosszabb időre magukat Még nem is olyan régen — s az év vége felé általában — a ruhaiparban válogattak a megrendelések között, a kecsegtető, pillanatnyilag jobb üzletnek bizonyuló külföldi bérmunkát ragadták meg a kevesebb hasznot jelentő, de hosszabb távra biztos piacot nyújtó megrendelések helyett. Viszont — mint az év tavaszán is — kiderült, hogy a csak a mának élés megbosszulta magát, bi zonytalanná tette az eddig elért eredményeket. A faipari vállalatnál más a helyzet. Ott az okoz fejtörést, hogy az ajtók, ablakok gyártásánál milyen technológiai módosításokat, szervezési intézkedéseket vezessenek be, amivel ellensúlyozni tudják az időközben végbemenő alap- és segédanyag áremelkedéseket. Ugyanis ennek ellenére a term-Vek írát nemhogy emelték volna, hanem kis mértékű csökkentést is hajtottak végre. Azonban biztosak a piacban, úgy tudnak gépesíteni, tervezni a következő években is, hogy a termékeket mindig várják, lesz hol eladni. A hoszabb távra való előrelátásra egyre inkább szükség van minden vállalatnál. Nem véletlenül, hiszen a változó gazdasági körülmények között is alkalmazkodniuk kell a vásárlók igényeihez, miközben biztos távlatokat adnak saját dolgozóiknak, nyugodt fejlődést érnek él évről évre. 2. Együtt könnyebb ISMERT, HOGY AZ ORSZÁGBAN a szövetkezeti kereskedelem jelentős helyet foglal el. Még inkább Igaz ez Szabolcs-Szatmár- ra, ahol a kereskedelmi, a vendéglátóipari forgalom nagyobbik fele tartozik a fogyasztási szövetkezetekhez. Ám nem mindegy, hogy milyen ez a szövetkezet. Mert ma még olyan kis szövetkezetek is léteznek, amelyek egy—két község, négy—ötezer ember ellátásáért felelnek. Az évi forgalmuk pedig nem nagyobb egy-egy jólmenő városi boltnál. Ezeknek a kis szövetkezeteknek pedig — ahogy az élet mutatja — egyre kisebb a létjogosultságuk. Természetes is, hiszen egy vegyesiparcikk boltban a csavartól a televízióig, a cipőfűzőtől a bundáig mindent kéU (vagy kellene) tartani, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit. A gyakorlat az, hogy ezek a kis boltok nem tudnak lépést tartani a nagyobb községek áruházaival, szakosított üzlethálózatával, az ott élő, sokszor szövetkezeti tag vásárlók is inkább máshová mennek megvenni azt, amire szükség van, mert helyben vagy nem kapják meg azt, amit kérnek, vagy túl kicsinek találják a választékot. Ami a másik hátrány a kis szövetkezeteknél: talán egy emberöltő is kevés ahhoz, hogy annyi pénzük gyűljön össze, amiből komolyabb mértékben lehetne fejleszteni az üzlethálózatot, új boltokat lehetne építeni. Vagyis megint a helybeli látja kárát annak, hogy kicsi a szövetkezet. Mindez nem j elinti azt, hogy ettől még ne lenne jó az a szövetkezet — jó példa erre Tiszakerecseny —, de B. többség inkább a gyengék közé tartozik. Ezért tűzte elnökségi ülése napirendjére a közelmúltban a MÉSZÖV is a szövetkezetek egyesülési folyamatát. HASONLÓAN A MEZÖG A7DASÄGHOZ a kereskedelemben is be kell látni, hogy a nagyobb üzemnagyság nagyobb lehetőségeket ad. Az árubeszerzéseknél egyrészt, amikor egy-egy nagykereskedelmi vállalattal tárgyalnak, vagy amikor lehetőség van messzebbre is elutazni a keresett cikkekért, másrészt a fejlesztéseknél, bővítéseknél, amikor jobban lehet koncentrálni a pénzt, könnyebben felépül egy falusi ABC-áruház, szaküzlet Ám említeni lehet az adminisztráció viszonylagos csökkenését is — elég egy főkönyvelő, egy elnök, stb. — ami mellett az irodában is jobban. J53akpsadhgi9íik„, ségű vezetőket is alkalmazhatnak. Az egyesüléseket messzemeftőérc támogatják mindenütt. Azonban ez még kevés, hiszen az önkéntesség szem előtt tartásával meggyőző munkára is szükség van, hogy a na- gyob szövetkezet a jobb kereskedelmi ellátást segíti, a felvásárlás megjavul, több segítséget kaphatnak a szövetkezet tagjai. Ma még á különböző gazdasági számításokat készítik, egyelőre meditálnak az egyesüléseken, jövőre viszont megindul a munka, ami azt célozza, hogy a számszerűleg kevesebb szövetkezet még több boltot mondhasson mágáé- nak, a falusi ellátásban fellelhető fehér foltokat megszüntesse, közelítse az ellátási szin tét a városéhoz. Lányi Boton c’ Árubemutató, játékvásár Felkészülés az ünnepi forgalomra Az év vége közeledtével folyamatosan érkezik az ipari vállalatoktól, szövetkezetektől az áru a belkereskedelem részére, hogy az ünnepekre telve legyenek a boltok, áruházak. Bár van olyan megyei vállalat, amely tudna még szállítani november 30-a után is a kereskedelemnek, ha kérne. A Szabolcs Cipőgyár nem ezek közé tartozik Az idén a két féléves szerződés alánján 210 ezer pár cipőt szállítanak a hazai piacra, s a nagy kereslet miatt 20 ezer párat "dajg te’-ven feli'' gyártottak. A hátralevő másfél hónaDban 30 ezer pár — elsősorban téli bundabéléses cipőt — szállítanak az ország és a megye vásárlóinak. A’ gyár három nvíregvházi. valamint a kisvárdai a vásá- rosnaményi és a fehérgyarmati boltiaiba hetente küld árut. a vezetők megrendelései. kívánsága' szeHn4. Ezek a saját boltok kisebb piacku tatást ter<u=tek is hiszen egy-egy modell forgalmát jól nyomon tudták követni, s na „fut a modell” a gyár azonnal tud újabb tételeket küldeni. A kishatármenti forgalomban részt vevő szovjet vállalatok, a hódmezővásárhelyi HÓDIKÖT, a gyulai, a budapesti kötöttárugyárak, a gávavencsellői szövetkezet a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat jelentősebb partnerei. A szerződéskötések szerint az év végéig folyamatosan érkeznek a legkülönbözőbb termékek — ruházati. műszaki cikkek — a vállalathoz, az áruházakhoz Raktárokban van már a karácsonyi forgalomba kerülő cikkek sora, amelyekből a jövő hét k'-^aán á'ubemuta- tót tartanak a KTSZÖV székházéban. A vállalat áruházában a „csak nálunk kapható” felirat mögött a kishatármenti forgalomból származó cikkek sorakoznak — rádiók, gyermekkerékpárok és egyéb műszaki áruk. Nem várnak karácsonyig a játékvásár megrQ’'r,p»,*Ár;*v"'i mm Ami - kor a szovjet játékok széles választéka m »eérkezik, a? áruházban már megvásárolhatják. Egyetlen megyei szövetkezet — a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet — szállít a rövid- és kötöttáru nagykereskedelmi vállalatnak. Férfi, női és gyermek ruházati cikkeket rendelnek — pulóvereket, kardigánokat, bébitipegőket. A legkeresettebbek a gyermek- és bébiáruk. A szövetkezet folyamatosan szállít a nagykernek, amely a boltoknak naoonta küld árut, az igényeknek megfelelően. Kereskedelmi vállalataink készletük nagy részét nem a megyei vállalatoktól szövetkezetektől . szerzi be. Hálózatuk az ország legkülönbözőbb területeire terjed — elsősorban a nagyobb ipari vállalatokkal vannak kapcsolatban. akik a küldött anyagokból és a kiválasztott minták alanián gyártanak a nagvker-k részére. A belföldi piacba kerülő áruk szállítása féléves, neg-ed^ves szerződéskötések aitmián történnek ezért az év vÄgÄig folyamatosan kapnak árut a kiskereskedelmi vállalatok, a szaküzletek, az áruházak. B. I. — Úgy vagyunk mi, ahogyan az egymáshoz ragaszkodó, jóban-rosszban egyaránt kitartó házastársak kezdte Berki Zoltán, a kisszekeresi-nagyszekeresi Egyesült Erő Termelőszövetkezet elnöke. Említeni kell Nemesborzovát is, mert az a falu és az a határrész is az Egyesült Erőhöz tartozik. Igaz, hogy a falu kicsi és ott már kevés a munkabíró ember. De néhá- nyan kibicikllznek még a határba, vagy a majorba és kérik a munkát, csinálnak is mindent, ami kell, pedig1 —- az elnök szavait használva „már nem mai gyerekek.” — Olyan borzalmas év,' mint az idei, egy se volt eddig. Száraz, mindent égető tavasz, kőkemény földek, azután meg özönvíz, annyi eső, hogy a tervezett 12 ezer mázsa búzának egyharma- dát tudtuk betakarítani. Ugyanígy jártunk a napraforgóval: 170 hektáron vetettük, 2100 mázsa termést terveztünk, de alig lesz több ötszáz mázsánál. Mi november közepéig az őszi munkákból nagyon keveset végeztünk eL , Mentik a menthetőt — Talán az emberek miatt? Nem vállalták a nehéz munkát? — A sárban igen, de a vízben nem. Márpedig nálunk november közepéig mindenütt víz állt. A napraforgón, a kukoricán, a szántásokon, mindenütt, csak a cukorrépát tudtuk felszedni. Amikor beszélgettünk — a kisszekeresi-nagyszekeresi tsz-ben még egy cső kukorica se volt betakarítva a 150 hektár területről. Ehhez a munkához csak az elmúlt héten kezdtek hozzá, mert első volt a napraforgó, hogy mentsék, ami menthető. Az esős időszakban szinte csak a répával kínlódtak, azt szorgalmazták, nehogy rájöjjön a fagy. De a gépek nem bírtak -dolgozni, csak a lánctalpasok s még azok is törtek, szakadtak. Amikor szárazabbra fordult az időjárás, azzal kellett kezdeni a munkát, hogy kijavítsák a lánctalpasokat. —És a vetés? Nem lesz jövőre búza... — Mi augusztusban és szeptemberben minden letakarított területet felszántottunk, előkészítettünk. A tervünk 335 hektár búza a csengetésig öt pere ■g! maradt. Addig még lehet egy kicsit lazítani... — Hiába, nem bírom tovább, — sóhajtotta az első. — Esküszöm, ez a hülye Melnyikov megint macerálni fog. Hol a remek passz, hol a legifjabb magasugrói stílus érdekli Meg kell őrülnil — Engem tegnap a Volker nyaggatot* egy teljes órán keresztül a molekuláris fittyfenéről. Hát őszintén szólva ez azért már több a soknál... — Ugyan, hát ez is valami? — csodálkozott a har madik. A másik, aki egv szót sem szólt, kedvetlenül húzta k! zsebéből a harmovfkaszerű zn összehajtogatott cetlit ét belenézett. — M< az, te puskázol? — szörnyülködött a harmadik. — Szégyent hozol erre a jónevű iskolára! és 50 hektár őszi árpa. Neki is kezdtünk időben. Az őszi árpát mind elvetettük és hetven hektáron a búzát is, még az esőzés előtt... Kár volt a munkáért és vetőmagért. A vetések nagyobb részén hat hétig állt a víz. Lesz ott jó termés? Aligha .. Vagy mondok mást. Legalább négy mázsa mag kell már egy hektárba. S lesz rajta, ha lesz, nyolc mázsa, vagy annyi se, mert mire várhat az ember ilyen vetés után ? Nomármost: négy mázsa mag és a rengeteg munka. Megeri? Csak azért vetettünk volna, Vízbe, sárba, hogy jelenthessük: ennyit és ennyit bevetettünk? Nem. Ezért mi nem pusztítjuk se a vetőmagot, se a gépeket, se az emberi erőt. Ha szikkad a föld —■ Már vetünk minden erővel, ahol csak lehet. Talán még a vetési tervet is teljesítjük. De most azt mondom: hátha.. Voltak már csodák. Ha még egy hónapig jó idő lesz, hogy kellően megszikkadjon a föld és azután hótakarót kap a vetés, azt mondom: talán. Jó búzatermésünk azonban már nem lehet, örülhetünk,- ha közepes lesz. —- Ezek szerint az idén semmi sem sikerült? — Dehogy nem. Az alma jó volt és időben betakarítottuk, 117 vagonnal adtunk el, ebből 90 vagonnal exportra ment. Az alma adja a hatmillió forintot, úgy, ahogyan terveztük. A kukoricánk sem rossz és azt betakarítjuk hóban-fagyban is. Az állattenyésztés szintén hozza a tervet, pedig kemény, feszített terve van. Ott azonban nem lesz kiesés .. Varga József főkönyvelő: — Nem kapunk rendszeresen baromfitápot. Most is leállt a zajtai keverőüzem. Mehetünk megint az isten tudja hová tápért, pedig nálunk sok a baromfi és egy napra se lehet éhenhagyni, vagy más, hagyományos takarmányra fogni őket, mert akkor nagy baj keletkezik. Az elnök: — Négyszázezer baromfit nevelünk évente és a tápellátás pocsék. A terményforgalmi fütyül az egészre, hiába panaszkodunk. Hol az a vizsgálati jegyzőkönyv? Mutasd csak, Jóska. Nemcsak rendszertelen a tápellátás, de a tápok minősége is rossz. Tessék. — És V. Sztrongin: — Hagyd, — csitította a negyedik. — Egyébként mit tegyünk, mondd? Az a Volkov olyan csavarintos kérdéseket tud feltenni... Sajnos nekem nincs időm mindennel lépést tartani. A kicsikkel it törődnöm kell. azon kívü' agyé a csalid ... istenemre rttől a Volkovtói lassan mát frászt kapok. Mindennap érdez és kérdez... — Csillapodj, — intette le az első. Ma talán nem is kérdez. — Öh, Szavaljev is.. ■ Lassan az agyamra megy, — suttogta majdnem sírva a neBerki Zoltán elém tett egy laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvet, amely tanúsította, hogy a vizsgált baromfitápból az előírt fehérje 30 százaléka hiányzott. — Ilyen táppal nem lehet a tervezett súlygyarapodást biztosítani — folytatta az elnök. — De előfordul, hogy a szükségesnél több fehérje van a tápban. Az is rossz. Miért nem lehet normális, jó minőségű tápokat készíteni? És miért kell a megye egyik végéből a másikba rohangálni tápért? Közben előkerültek a kimutatások. A növénytermesztés bevételeiből november közepéig több, ínint S millió forint hiányzott. Egv rossz szó nélkül — Ez elsősorban búzából és napraforgóból ment el, de lesz többletköltségünk is — mondta a főkönyvelő. — Ezek szerint mérleghiányra számítanak? — Arra éppen nem —> mosolyodott el Varga József. — A mérleg két vége, a kiadás és a bevétel még összeér. Csak az a baj, hogy nem jöttek be időben a tervezett bevételek, se a búza, se a napraforgó, se az aprómagvak. Csak az alma. Az hozta helyre a pénzügyeinket. — Milyen zárszámadás várható? — A betervezett jövedelem nyolcvan százalékát eddig még mindig kifizettük. A visszatartott húsz százalék szintén meglesz. Legfeljebb feléljük a tartalékunkat, de meglesz. Csak az a baj, hogy a mi szövetkezetünk eddig minden évben húsz—harminc százalék nyereséget is fizetett. Hát ez most nem 1-sz. — Mit szólnak az emberek? — Dolgoznak! — vágta rá Berki Zoltán elnök. — S ezzel mindent elmondanak. Látják ők is, hogy mi van. Egy rossz szó itt el nem hangzik. Mondom: úgy vagyunk, mint a jó házastársak. Ragaszkodunk egymáshoz és kitartunk egvütt jóban-rosszban. Nem kell félteni a kisszekeres! és a nagyszekeresi embereket. De még a nemesborzovaikat sem. Egykenyeren vagyunk. Jövőre meg hátha jobb lesz. Ebben is hinni, bízni kell.« Szeneire! József gyedik. — Hogy az mi min- denre kiváncsi!? A valószínűségszámítástól kezdve a 'ineáris függvényekig min• 1enre. — Maljajeva meg örökké laint Exupériről faggat, — :özölte idegesen a harmadik. — És Hemingwa•• *l! 'iondjítok, ki érti ezt? És it érdekel mindez? Megszólalt a csengő. vet- illtak. Hónuk alá csapták az osztálynaplót és elhagyták a 4anárit, hogy órát tartsanak. (Ford.: Baráté Rozália) Ki érti ezt?
