Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

1074. november 20. KELET-MAGYARORSZÁG - NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 7 Virág, csapató' thon ök negyvenhármán Úttörő hétköznapok A szabadság térképét készítik az 1. sz. gyakorló pajtásai. fTTTÖRÖK ÉRKEZTEK A CSAPAT­ZASZLÖVAL és virággal köszöntöt­ték a résztvevőket... Ismerős mondat ez a m apunk tudósításaiból is, hiszen megyénk­ben városunkban szinte már nem is képzel­hető el rangos évforduló, jelentős ünnepség az úttörők részvétele nélkül. S a legkisebbek köszöntése, a fehér inges, vörös nyakkendős pajtások megjelenése sze­met gyönyörködtető, kellemes és jó érzést vált ki minden résztvevőben. De ez csak ün­nep és annak is csak egy része. Mögötte na­ivon sok olyan tény van, rendezvények, a szervezeti élet megannyi programja és sajá­tossága. amelyről még azok a Szülők sem tud­hatnak mindent, akiknek az úttörőkorösztály- hoz tartozó gyermekeik vannak. Kétségtelen, hogy az úttörőmunkának Va­rázsa van. Csapataink többsége jól szervezett A fiatalok, de még a középkorosztályhoz tar­tozók is szívesen emlékeznek az úttörőőrsök­ben, rajokban és csapatokban szerzett emlé­keikre, a nyári táborozásokra. Es ez annál is jelentősebb, mert például városunk húsz út­törőcsapatában most a kb. 8300 taftüló közül kisdobosként 3700. úttörőként több, mint 4300 gyermek vesz részt a legifjabbak mozgalmi munkájában. Nagyon nagy szám és lényeges arány ez. amely egvben felelősséget, sajátös munkát és számos tennivalót igényel. Fokozni lehetne a jelentőségét azzal, hógy arra hivatkozunk: az úttörőmozgálóiftbán in­dulhatnak el a legkviálóbbak a rrtözgaifhi élet felé. s az első évek gyakorlatilag alapvétőén határozhatták meg. ki, hogyan vesz részt ké­sőbb a KTSZ-munkában, hogyan kapcsolódik be később a közéletbe, a köztigvek intézésébe. A szocialista ember lellerhző tulajdonságai közül az elsőket sajátíthatja el az úttörő kol­lektívákban az új iránt rendkívül fogékony 10—14 éves ifjú ember. Rengeteg ió példa van. Kóródv László, a városi úttörőelnökség elnöke néhány percen belül tucatnyi olvan fiatalt idéz, mint Például a tanárképző főiskola elsőéves hallgatója. Horváth László, akinek oálvája ái őrsvezetői tanfolyamtól kezdve jól nvomon követhető az úttörő tanácstitkára megbízatásig és az ifivezetői munkáig, s mostani elismerésre máltó funkciójáig, a városi úttörővezetői ta­nácstitkári tisztségéig. Vagv Kovács LnioS, a vízügyi szakközépiskola KTSZ-vezetőségi tag­ja Bodnár Katalin a Krúdv gimnázium tanu­lója akik első mozgalmi feladataikat az út- törö-sökben kapták, s azóta hat—nvolc éve töretlenül vesznek részt az ifjúsági munka é'oniárói között a mozgalomban. He említhet­nénk azt ts. hogv a váms Kik?-titkárainak egyharmada az úttörőmozgalomban kezdte, pontosabban itt töltött be különböző tisztsé­gekét. s azóta sem szakadt el á mozgalomtól, de a többiek is az úttörőőrsökben, rátákban kezdték, s szívesen emlékeznek azokra az évekre ma is. Mindezek elvitathatatlan eremdénvek, de elbizakodottságra korántsem adhatnak óköt. Sok a ió rendezvény, teipnfős hatást felt ki az úttörőmozgalom a fetlődö gyermekek értei­re áré. érzelmire, de rengeteg a tennivaló Is Énnen ez indokolta hogy a közemiú’than a pért városi véerébaitó bizottsága is napirend­jére n*7te az úttörömnzeolom Városi eredmÓ- in’eit terveit és gondiait. közvetve a város jö­vő nemzedékének szárttvbontögatását. * HÜSZ ŰTTrtRGCSAPAT tagjain * vezetőin kívül nagyon sok embert Irtnt ez a téma. Az iskolnivnzvatókat. akiknek gjzorvnálves (?]Vití!tV*nfiqn fsHKnri a nvtm!í-í5Vs**ri is. és áVílfc náeVoti söVot 3 '~)0-?<zc*r' ctffhPS piéVéili VtiTT^é llttör^í «♦ért g ViqnótVi Voflpn ér^oVíiV fániocip+ása De érinti A g^-orvez^^pi' is. atriP'ivpV; ^ocrvn jáfs7PnPk fonta«? <?7eronpf 37 ITvmVq férrjócfóif ojgiSt^nn \ Vnrri­yr»’v*-u<;tq <gr*Vnt. olríVraolt: gV+ív fióltríil nprn ?«? ^Iu-ó»-»f7p1rií q mm-zeroIrnqc T~ho n7 ÓI pt C<r\VcjrZ*»n ” f ArfÁt JnneMr *a fo»-iÁc»e p Qycjóqf p r>G*1<y4ri ‘»tökről g, rn!iTAVp«^»**ct5d p 3 csak úgy számit és közreműködik ebben* » rknÄ ,mintuaz üzemek> művelődési há- zak vállalatok, hivatalok dolgozói. .„firmánk itt az úttörő közlekedési rendőrök, tűzoltók magasztos munkájára, hi- szen a forgalmat irányító alig tizenévesek és a fecskendőt kezelő társaik nemcsak a köz­vetlen hozzátartozók büszkeségét élesztgetik, hanem azok elismerő megjegyzéseit is kivív­ják, akik csak egyszerűen az utakon, tereken a gyakorlópályán látják őket. Az ismereteket rápszódikusati Sorolva >s iffuK1?3® ,a munka. „Belülről” azonban még többet jelent. Nyilván nagyon sok felnőtt — ha csak egy-két napra feladatul kapná az uttorómunka szervezését —, néhány perc, egy-két óra alatt elvégezne egy-egy bizonyos munkát, ahelyett, hogv megbeszélné, útbaindí­tana, s közben irányítaná, ségítené a gyere- keket, míg maguk — egyébként valóban sokkal hosszabb idő alatt — elvégeznék ugyanazt. A gyermekönkormányzat kiépítése, működtetése az úttörővezetők egyik legszebb és egyben legnehezebb feladata. Legszebb azért, mert a nyiladozó értelmet, a jóindu­lattal tele gyermekszívet jó irányban befo­lyásolni, a jó, a szép, az értelmes félé irá­nyítani nemcsak a pedagógus hivatás leg­szebb része, hanem a társadalomért érzett fe­lelősség kibontakoztatása is. Városunkban a legtöbb helyen jól működnék az úttörőcsapat és az iskola gyermek öhkorményzatának köz­ponti szervei, az úttörőtanácsok. Segítségükkel meg is élénkült az úttörőélet: a kisdobosok, úttörők több jogot, felelősségét kabrtak saját életük alakításában, a oaitások számára ér­dekesebbé, Vonzóbbá váltak az összejövetelek, és egyre jobban magukénak érzik az úttörő* csäPat és áz iskola mindennapi gondjait problémáit, az ott folyó életet. Kiemelkedő szerepet képviselnek ebben a különböző szin­tű parlamentek. RÉSZTVEVŐIK NEMCSAK KÜLSŐ- SÉGEIKBEN készülnek igen nagy lejkesedéssel, hanem megalapozott, logikus kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, színvonala­san, a jelentős élettapasztalattal rendelkező idősebb emberek számára Is érdekesen be­szélnek iskoláik, a városrészek, Nyíregyháza életéről, terveiről, gondjairól. A gyermekkö­zösségekből nagyon sok ötlet, javaslat kerül áz illetékesekhez, S ezekre nagyon fóntos a kielégftő, jó választ megadni. Sajnos, éppen sok nagylétszámú Iskolá­ban a legmostohábbak a körülmények az út­törőmunkához. A városban mindössze öt út­törőcsapat rendelkezik önálló helyiséggel, a többi helyen sokszor ugyanazokban a tanter­mekben ugyanazokkal a pedagógusokkal, ugyanabban a körben vezetik az Űttöfőfóglal- kozásokat, mint az előző tanítási órát. Ez semmiképp sem járul hozzá az úttőrőmunka Színvonalának emeléséhez. Sajnos, még leg­újabb iskoláinkban iS olvan szűkös á hetvzet, mint Például Jósavárosban. ahol az úttörő­csapat helyiségét — térelválasztással — két tanterem Céljára kénytelenek felhasználni. Ez egvben azt is jelenti, hogv a lf»<*ki«ehb közös­ségek. az őrsök munkájára a feltételek szinte Sehol sincsenek meg. ezért a rátok kereteiben végre»* úttőrőmunka a meghatározó. Ebnen gyakorlatit** nnnvnp ,nV*p segít­hetnek. nemcsak a pedagógusok, hanem >— az ifivezetők is. akiknek száma — sainos — ma natúron kevés. Kár mert lehet-e az emberek­kel Mnni tudó ifiűkommunisfák számára szebb Ki^T-megbizatást adni. és Vállalni mint az úttörőmozgalom, az ifjúsági szövetség leendő távlatnak felkészítő«.« A csapatok sokkai több diákot és tnég több ifiómunbác* Várnák T0e «jéatthetPék á szocialista brirtádolr nmeinek Vözfli ervre többén i' *»n a Ír el 37 Jr_ kntáVba. és seaíthetöpk a «7'’.! Z V „ áViVnelr alkotó, miodonnani közreműkaaZR« nélkül még a legjobb feltételek romlott s°m Iahe* hatékony és eredménye« útföepmuhkát kisír. jW'OVÓN HÓK A TVVvrvArÓ í* ff rt+'nV*'’ f pr4n <? falórj íóvr^ íní'Kr» *hrtcfi(r rVj <ocfsrc) iánógo? írnro tőén segíthetné az úttörőéletet Marik Sándot A szakma legjobbjai — A minőséggel egy kicsit szorítani kell — vélekedik Vaskó Imre. — Azonban a no­vember 11-i teljesítésünk nagyon jó, 99,4 szá­zalék az első osztályú és csak 0,6 százalék a másodosztályú termék. Ez elég ritka eset a cipőiparban. — Nagyon szép eredményeket érnek el — mondja a szalagról a főmérnök is. —• Két nap ezer páron felül hoztak, ami ritkaság. A minőséghez pedig szinte dédelgetni kell a ci­pőt, annyira odafigyelni, hogy meg ne hibá­sod jón. Fiatalítás Az eredmények a kongresszusi munka- verseny sikerei a Szabolcs Cipőgyárban, a Béke brigádban. Hogy a legjobbak között vannak, az már szinte természetes mindenki­nek, pedig a 43 embernek összehangolt mun­kára, jó kollektív szellemre van szükség, hogy teljesítsék vállalásaikat. S egy év óta a vállalaton belül is nagyobb figyelemmel kí­sérik a munkájukat. Nem véletlenül, hiszen tízéves fennállásuk után 1973. nyarán, tehát alig egy éve elnyerték — a megyében először — a Szakma kiváló brigádja megtisztelő cí­met. Márpedig ahhoz, hogy ezt a címet meg­tartsák, hogy a hírnevet öregbítsék, még to­vábbi kitartó, jó munkára van szükség. Egy év alatt kisebb változás is volt a brigádban. — A fiataloknak át kell adni a munkát — mondja Kertész József, a korábbi brigád­vezető. — Segítünk, amit Ifehet — teszi hoz­zá. Ez év nyarától új brigádvezetőt válasz­tottak. Vaskó Imre személyében egy igen fia­tal szakmunkás került a brigád élére, aki már három évig, mint brigádtag vett részt a mun­kában. Viszont a maga 21 évével ugyancsak igyekeznie kellett, hogv elismertesse magát, a tőle idősebbek is megfogadják a szavát. — Nagyon jól tud irányítani, ért hozzá, ezért szeretjük mi is. — mondja Nagy Ist­vánná. aki akár az édesanvja is lehetne. Tálán Váratlanul érte a fiatal, mindenki által szerénynek ismert Vaskó Imrét a meg­bízatás. a brigád bizalma. — Azt mondják élég komoly vagyok, a munkámat elvégzem — szól magáról. — Nem tudtam, hogv ők ennyire figvelnek. nem azért dolgoztam, hogy kitörlek a többi közül. A hosszú szalagot a villanymotor egyen­letesén haltla. A fiumlK&tamjiő adott, ahhoz kell Igazodnia mindenkinek. Egy-e^v ember nercenként, félPercenkznt újabb cipőt vesz a kezébe, hiszen ePnvi idő elég ahhoz, hogv egy műveletet elvégezzen. Természetesen mind­ezt génnel, a Szai-olcs rtipanvárben Is eevre inkább csak az idősebbek elbeszéléséből : tud­ják a fiatalok, hogv a hagvbmánvos eioőké- szítés m'lven volt. A munkát úi gá-^k rosí- tik. amelyekkel könnyebbé Válik a termelés, meggyorsul a munka. Tanulnak A kéregbehúzó gépről van szó, amellyel akár két cipőt is lehet egyszerre megmunkál­ni. ö a brigád fiatal tagjai közé tartozik mint társa Adamik Katalin, aki szintén égy új gé­pen, a sárokcsiszolón dolgozik. Ö is az egvike azoknak. akik a munka mellett továbbtanulnak. A Kossuth gimná­ziumba jár. levelező tagozaton. Aztán vannak öivahok a brigádban, akik most pótolták a hiányzó nyolc általánost, a brigád vezető pe­dig a cipőipari szakközépiskola végzős tanuló­ja. Pedig nála pénzbe kerül az iskolába járás, hiszen amikor délután műszakra esik, akkor az iskolában eltöltött időt nem fizeti meg neki senki. •— Mégis megérj — vnü 1a. — Valamire Int az ember, ha elvégzi az iskolát Es az sem árt. ha utána maradok az emberek között, a szaldón, de naevobb szaktudással, persze ez nem törvényszerű hiszen köz­ismert. hogy a vállalatnál a középvezetők mind ílven médop kerültek ki, a „saját ne­velés” a domináló. A vállalatnál most a kongresszus! mun­ff'lain’űV'nn'r! nlf fi jpc;ifósj-ÁTnorA Ténykedik mindenki. Ebben részes a Béke brigád is, ahol a felajánlások olyanok — a* éves felajánlás mellé tették ez év tavaszán —, hogy igen nagy figyelmet követel a teljesí­tése. Gondoskodás Közben, a termelés mellett nem marad­nak le az egyéb vállalások sem. De már ezek közül a legtöbb nem is feladatként szerepel, hanem az emberi gondoskodás szép megnyil­vánulásaként. Évek óta segítenek egy árva kislányt a gyermek- és ifjúságvédő intézetből. Az természetes, hogy havonta meglátogatják, a hétvégeken egy-egy brigádtagnál van a kis­lány, ajándékokat vásárolnak neki. A család melegét próbálják pótolni, sokukhoz — pél­dául Szinyérirtéhéz — már úgy megy a gye­rek, mintha hazamenne. Az sem ritka, hogy összefognak, együtt mennek el színházba, mo­ziba. De a tapasztalatcserére is kedvet kaptak. Néhány hete jártak Rakamazon, a cipőipari szövetkezetben, s most. akik onnan elmarad­tak, a többiek élménybeszámolója révén sür­getik, hogy Nyírbátorba látogassanak el egy szabad szombaton, az Auróra Cipőipari Vál­lalathoz. Különös kollektíva ez a Repülőtér mel­letti üzem. Mindig jönnek újak, a saját ne­velésű tanulók váltják fel a régebbi munká­sokat, s közülük akad néhány, aki egy kis „cikk-cakkot” iktatott be az életútjába. — Vágytam vissza, azért Vagyok itt — mondja Juszkó Mihály. — Itt dolgoztam 1963-tól 69-ig. Aztán meggondoltam, itthagy­tam a vállalatot. Egy éven belül négy mun­kahelyem volt. Aztán 1970-től újra itt Vagyok, nem kívánok elmenni máshová. Az újakat pedig szeretettel fogadják. — Az a fontos, hogv szépen beszéljünk velük — vélekedik Nagy Istvánná. — Iparko­dunk az újakat magunkhoz nevelni, hogy Ők is ügyanígy dolgozzanak, mint mi. Kollektíva Többnyire sikerül ez a nevelés. A régebbi dolgozók tanítják meg az újakkal a művele­teket, s vezetik be őket a gyári „titkokba”, hogy nyugodtan szóljanak, ha valami nem úgy van, ahogy szeretnék, hogy úgy dolgoz­zanak, ahogy másoktól is látják. Mert ahogy dolgoznak, ugyanúgy alakul a kereset. A sza­lagnak együtt kell teljesítenie, az elszámolás így történik. — Ráhúzunk egy kicsit, amíg az Imre el­foglalt. Elvégre a brigád érdekében teszi — szólnak munkatársai, akik ketten látják el azt, ami három emberre van szabva, addig, amíg a brigádvezető végigkalauzol a szalag mellett, amíg elmondja eredményeiket és gondjaikat. Az eredményeket folyamatosan számon tartják. Reggeli, vagy vacsoraszünetben meg­beszélik a fontosabb tennivalókat, s féléven­ként tételesen is megvizsgálják, mi valósult meg a vállalásokból. Az év első felében pél­dául 240 órás társadalmi munkát végeztek. Az önművelést jelzi, hogy a vállalati könyv­tárból 11-en kölcsönöztek. És az összetartás­ra példa, hogy három beteg munkatársukat látogatták meg. Bár erről azt mondják, in­kább ne kellene csinálni, jobb lenne, ha min­denki egészséges maradhatna mindig. A Béke brigád most is a legjobbak kö­zött van. A vállalati vezetés úgy ismeri őket, hogy nagyon igényesek a saját munkájukkal szemben. A felajánlásaikban példát mutatnak másoknak, miközben szinte nem ismernek le­hetetlent, ha a vállalati érdek úgv kívánja. Példa erre, hogy tavasszal többek között ne­kik köszönhető, hogy egv nagyon rövid ha­táridejű 15 ezer párás exportmegrendelésnek eleget tudót: tenni a gyár. A szakma kiváló brigádja címet meg kell becsülni a következő években is. Nem nagy tettekkel, hanem a munkában való minden­napos helytállással, a látszólag semmiségnek tűnő, de a közösségi életet erősítő együttes megmozdulásokkal. Ezen az úton jár a bri­gád, hogy továbbra is rászolgáljon a szocialis­ta címre. Lányi Botona Vaskó Imr«, a Bóka brigád vasalója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents