Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

á KELOT-MÁGYARORSZAG — WfRfCTO.Íffl SffiCfíflSSPÍ* Várostörténet * Vöröskeresztesek „és akkor minden megváltozik” VJ OST. HOGY VÉGIG LAPOZTUK a lel szabadult országrész első demokratikus sajtótermékét, a Nyíregyházán 1944. november 8-án megjelent kétoldalas „Magyar Nép”-et, a második oldalon már az újjáépítésről olvas­hattunk. A lap Beköszöntő címen a többi kö­zött a következőket írja: „Nyíregyháza város és Szabolcs vármegye területén örvendetes és bizalomkeltő módon indult meg ez az újjá­építés azoknak az igaz magyar embereknek vezetésével, akik itt maradtak és semmi egyé­ni áldozattól vissza nem riadva vállalták ezt az emberfeletti munkát. A szovjet katonai parancsnokság kívánsá­gára templomainkban zavartalanul folynak az istentiszteletek. Az iskoláinkban újból meg­kezdődik a tanítás és nevelés és kereskedőink és iparosaink elfoglalják üzleteiket és műhe­lyeiket — a kórházak, orvosok, gyógyszeré­szek zavartalanul folytatják tevékenységüket, a földművesek folytatják az őszi vetéseket, a vendéglők megnyitják éttermeiket, — sürge­tően követelheti tehát az élet, hogy a betű napszámosai is munkába álljanak a tollak ere­jével, s az ólombetűk felsorakoztatásával szol­gálják a konszolidáció munkáját.. Hamarosan megalakult ezt követően a Magyar Kommunista Párt nyíregyházi szerve­zete, 1944. december 12-én. Már déltől gyüle­keztek a baloldali érzelmű emberek a szociál­demokrata párt Vay Ádám utcai helyiségé­ben. Mint Bernáth György, régi baloldali nyomdász a szervezet első vezetőségi tagja visszaemlékezésében megírta, a párt Debre­cenből Tariska István orvost küldte ki. Taris- ka elvtárs elmondta, hogy a kommunista párt megszervezésével Pintér Andrást, Bernáth Györgyöt és Murczkó Károlyt bízták meg. A debreceni kiküldött azt is tanácsolta, hogy gyorsan szerezzenek helyiséget, és arra is fel­hívta a nyíregyházi elvtársak figyelmét, na­gyon nézzék meg, hogy kit vesznek fel a párt­ba. A párt első helyisége egy reakciós Vay Ádám utcai hatszobás lakása volt. Amikor a munkásasszonyok megtudták, hogy ott lesz a kommunista párt székháza, sokan mentek se­gíteni rendbehozni az irodákat. A nyíregyházi pártszervezet január első hetében újabb két tagot: Sajben Andrást és Lackovszki Józsefet választotta a vezetőségbe. Az első időben a területi elv szerint építették ki a pártszerve­zeteket. A nyíregyházi szervezet vezetőségé irányította a megye több pártszervezeteit is és egyidejűleg ellátta a megyei bizottság felada­tát. 1945 februárjában hazajött az internáló­táborból Pálfi Ernő, majd Budapestről többen is hazajöttek, akik segítették a párt szerve­zését, ezzel aktívabb lett a pártszervezet mun­kája. A KOMMUNISTÁK TEKINTÉLYE Nyír­egyházán és a megyében igen nagy volt. Sem a hatalmi, sem a közigazgatási szer­vek nem döntöttek a párt megkérdezése nél­kül. A kommunisták állásfoglalása szabta meg általában az intézkedések jellegét. Bár a párt szervezetileg még nem volt túlságosan erős, de számos akció a kommunistáktól indult. Ilyen akció volt, amikor az éppen felszabadult, ro­mos és éhező Budapest részére gyűjtöttek élelmiszert, amelynek eredményeként négy megtelt vagont indítottak a fővárosba. Nyíregyházán 1945 januárjában már meg­tartották az első pártnapokat. Február elején megkezdték a földigénylő bizottságok létreho­zását és ettől kezdve állandóan jöttek be a falvakból a kommunista párt nyíregyházi székházába úgy, hogy az ott dolgozók alig győzték a munkát. A korabeli nyíregyházi állapotokat jól tükrözi Rákos Sándor költőnek, a felszabadu­lás utáni első nyíregyházi újság első munka­társának a visszaemlékezése, amelyből idé­zünk: „Akkor tudtam meg először életemben, hogy a kommunista párt helyi szervezetének megalakulása, vagy a fegyverszünet megkö­tésén kívül történelmi tény az is, ha valaki — apróhirdetésben — üres hordókat keres, mert o békére inni illett, a párt faluról falura utazó szerveinek is jólesett egy-egy pohár meleg bor. . . Azaz, ment tovább az élet... 1945 feb­ruárjában nagyon kedves, görbebotos, szem­üveges, öreg bácsi állított be hozzánk... Nyú­zott ábrázata, csontig soványodott, reszkető keze arról tanúskodott, hogy rettenetes dolgo­kat élt át. De a szemében törhetetlen életerő sugárzott. . . Bemutatkozott:' Peterdi Andor. Pestről jött le egy gyermekvonat kísérőié­ként . . . Hellyel kínáltam és arra kértem, ír­na valamit a lap számára. Andor bácsi nyom­ban meg is írta az első cikket, amelyet emlé­kezetem szerint több is követett. Egyszer nagyon megharagudott rám, mert nem men­tem el időben a találkozóra. Alig akarta el­hinni, hogy az újságírónak 1945 elején nem volt elég a cikket megírni, hanem Ágén gyak­ran oda kellett állni a nyomdai gép mellé, segíteni a kézi nyomású példányok lehúzásá­ban ... ... Tavasz felé szerény, katonaruhás fia­talember keresett. Orosz hadifogságból érke­zett haza a magyar demokratikus hadsereg tagjaként a magyar frontra készült. Horváth Ferenc volt, a színész. Március 15-én már ő szavalta a Talpra magyart. A zsúfolásig meg­telt, átforrósodott teremből az utcára özönlött a tömeg és sírva-nevetve, megmámorosodva ünnepelte a szabadságot...” A FÜSTÖLGŐ ROMOKAT el kellett ta- ** karítani, de az emberek lelkében is ki kellett gyógyítani a sebeket. Nyíregyházán no­vember 15-én nyíltak meg újra az iskolák, ugyanabban az időben megtörtént az első há­zasságkötés is. Mint Fazekas János, a város első munkás polgármestere írta: „Nem volt villanyunk ... Minden áldoza­tot megtettünk azért, hogy világosság legyen. Szabolcs megyének nagy része el volt zárva Nyíregyháza élelmezésétől. Ugyanis a németek felrobbantottak minden kis hidat, amin a kis­vasút Szabolcs felső részébe mehetett volna... December havában (1944) Debrecenben meg­alakult az új kormány. Hadat üzentünk Né­metországnak. Ehhez kellett az új magyar had­osztályok felállítása is. Megszerveztük Nyír- egyházán az új demokratikus magyar hadse­reg toborzását... Az emberek élni akartak. Hozzáláttak az utak, vasutak helyreállításá­hoz. A villanytelep emberei, mérnökei éjjel­nappal dolgoztak azon, hogy minél hamarabb világosságot adjanak. A kisvasutak dolgozói is hozzákezdtek a felrobbantott hidak építé­séhez ... Miskolc várostól kapott szénnel és a szovjet parancsnokság által kiutalt olajpaku­rával fűtöttük a villany telep kazánjait... Ami­kor a városon keresztülment egy még épség­ben maradt kisvasúti mozdony 2—3 kocsival, mindenki örült és szinte sírva kacagtak. Még a szovjet katonák is tapsoltak örömükben .. Nyíregyháza el tudott hozni Budapestről ötszáz gyermeket és három hónapon keresz­tül mentesítette a budapesti szülőket a táplál­kozás gondjaitól. Több mint 13 iskolát kellett rendbehozni, hogy ott a tanítás rendes me­derben menjen. Pedagógusaink mindent el­követtek, hogy az ifjúságot már az új szel­lemben neveljék. A rombadőlt állomást és a romokat el kellett takarítani és a vasúti há­lózatot is rendbe kellett hozni. Egész Nyír­egyháza népe ment segíteni a vasútépítő mű szaki csoportnak. Az Erzsébet kórháznak a város 125 ezer forint segélyt adott, hogy a kór­ház berendezéseit és eszközeit javítsa. Építe­ni, alkotni kellett minden vonalon ... I)E AZ EMBEREKNEK még nem volt ^ munkájuk, legfeljebb romeltakarítás volt, amiért nem kaptak fizetést. A kommu­nisták legfőbb feladata az volt, hogy valami élelmet és ruhát szerezzenek a munkáscsalá­doknak, meg munkát. De nem voltak gyárak és üzemek, ahol dolgozhattak. Mint Jeles László, a párt sgyik alapító tagja visszaemlé­kezik: „Csak a lelkesedés és remény maradt, hogy később majd miénk lesz a hatalom és akkor minden megváltozik. így alapítottuk meg azután a Nyírségi Építőmunkás Szövetkezetei, amelynek én lettem az igazgatója" Kopka János fasti gyerekek Szabolcsból hazatérőben 1945-ben. Önzetlenül, szerényen Észrevétlen élnek közöttünk a városban. 7055-en vannak, vöröskeresztes aktivisták. Ott találjuk őket az üzemekben, az iskolákban, hivatalokban, mezőgazdasági szövetkezetek­ben. Rendszerint nem látványos amit tesznek. Végzik az egészségnevelés és felvilágosítás munkáját; segítői és részvevői a polgári vé­delmi oktatásnak; szervezik a térítés nélküli véradást, s maguk járnak elől a jó példával; a fiatalságot egy okosabb és nemesebb életre nevelik; az üzemegészségügy őrizői, de ott ta­láljuk őket akkor is, amikor az idős emberek, a rászoruló családok gondozásáról van szó. Szoros egységben A nyíregyházi városi Vöröskereszt titkára Franczel András rögvest kijavít, amikor mind­ezt a munkát a szervezet érdeméül jegyzem. — A Vöröskereszt ahhoz, hogy napi feladatait teljesíteni tudja, szorosan együtt kell hogy működjék egy sor szervvel. Egészségügyi, egészségnevelési szakemberekkel, az oktatás, közművelődés állami vezetésével, a polgári vé­delemmel. Csak az évek során kialakult szo­ros egj’ü ttműködés teszi lehetővé, hogy ható­körünk bővüljön, hogy minél szélesebb alapo­kon nyugodjék a szervezet munkája. Egy a múlt héten befejeződött háromnapos tanfo­lyamon is ez volt a fő téma. Mert ha köny­velhetünk is el sikereket, korántsem pihenhe­tünk meg. Több aktivistára van szükségünk. Feltétlenül jobban kell kielégítenünk a tanyai lakosság igényeit. Lényegesen nagyobb haté­konyság kívánatos a mezőgazdasági üzemek­ben, de a gyárakban is. A Vöröskereszt elsősorban tanfolyamok sorozatával kíván hatni a lakosságra. Elsőse­gélynyújtás, egészséges élet, üzemegészségügy, anyák iskolája, nagylányok iskolája, házi be­tegápolás témákból évente mintegy 80 elő­adást rendeznek, és 1500 emberhez juttatják el a modern ismereteket. Ezenkívül az üze­mekben és a lakóterületeken megtartott 330 előadáson és 145 filmvetítésen 11 ezer nyír­egyházi egészségügyi ismeretei bővültek. M:ndenütt ott lenni Csak ennyi? Előadások, tanfolyamok — kérdheti valaki. — De elég csak tőmondatok­ban sorolni azt, amit Franczel András mond. Sokan talán nem is gondolják, hogy a tiszta és virágos Nyíregyházáért folyó nagy küzdelem­ben a városi tanács és a népfront mellett a munka nagy része a Vöröskereszté. Nemcsak az értékeléskor, hanem közben, hiszen akti­vistáik házaknál, iskolákban, üzemekben hin­tik a mozgalom ki-kikelegető magjait. Ott vol­tak amikor 4250 házról döntötték el, méltó a Tiszta udvar, rendes ház tábla viselésére. Ott vannak a 39 üzemi, 3 termelőszövetkezeti, 11 '.akóterületi, 15 hivatali, 7 kisipari szövetkezeti, 13 egészségügyi intézménynél lévő szervezet­ben. Vöröskeresztesek képezik a polgári véde­lem egészségügyi szakaszait. Tanítják az ön­kéntes ápolónőket, jelenleg 24 dolgozik önzet­len lelkesedéssel a megyeszékhelyen. Talán sokminden mást megelőzve irányítói a véradásnak. Sok száz ember köszönheti az életéi annak a vérnek, melyet a nyíregyháziak adtak. Az üzemek közül kiemelhető a ruha­gyár, a MEZŐGÉP, a vízügy. — Meggyőződésünk, — mondja Franczel András — hogy a vöröskeresztes munka egyben neveli és alakítja tagjainkat. Az ember iránt érzett felelősség, a társadalmi célok megértése és aktív támogatása olyan hétezer embert ala­kított ki, akik az emberszeretet, a szocialista humanista gondolkodás szószólói is. így a po­litikai hatás igen jelentős, hiszen a szorosan vett egészségügyi feladatok mellett az egész­séges társadalmi tudat képviselői is. Ezért is feladatunk, hogy elsősorban az üzemekben és a fiatalok körében szélesítsük a vöröskeresz­tesek táborát. Nem véletlen tehát, ha egy-egy gyárban, vagy éppen egy új lakóterületen komoly erő­feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy létrejöjjenek a szervezetek. Orvosok, egész­ségügyiek, pedagógusok állnak készenlétben, hogy a mai élet számos gondjára adjanak irt, segítsék a leendő édesanyákat, gondoskodja­nak arról, hogy egy-egy munkahelyen növe­kedjék az ember, a munkás élete iránti fele­lősség', állandó lendületben legyen a harc a káros szenvedélyek, az életet megkeserítő magatartási formák ellen. — A Vöröskereszt munkája iránt nőttön nő a társadalmi érdeklődés. Ezt azzal is alá­támaszthatom — mondja a városi; titkár —, amit a számok mutatnak. 1972-ben mindössze 4600 tagunk volt, ma, amint ezt mondtam, több mint 7000. A számszerűség nem egyszerűen to­borzás eredménye, örömmel látjuk, mind többen igénrIUk hogy tegyenek valamit a ho­Ha vér kell mindig ad: Juhász Erzsébet, a* aimatárolóból. zösségért. Mint nagy tömegszervezet erre * cselekvésre a Vöröskereszt tág teret adott és ad a jövőben is. A fiatalokkal kezdeni! A városi Vöröskereszt gondol az utánpót­lásra is. Mint fogalmazzák: a legfogékonyabb korban lévők megnyerése azt jelenti, hogy folyamatosan nevelődik az egészségügyért lel­kesedni, az emberekért tenni tudó nemzedék. A múlt évben 4000 nyíregyházi kisiskolás vett részt azokban a mozgalmakban, melyeket szer­veztek. Fogászati hónap, alkoholizmus elleni harc, egészségügyi totó keretében vetélkedtek a kisebbek és nagyobbak. Tizenhét iskola vett részt a városi vöröskeresztes versenyeken, s szinte valamennyi tanintézetben működik aj ifjú egészségőrök csapata, a házi betegápolást elsajátítok együttese. És az élet tovább szer­vez: az iskolai vöröskeresztes munka segítőivé váltak vállalatok, mint az ÉPSZER, a tejipart a MEZŐGÉP, tsz-ek, mint a Vörös Csillag, a Dózsa, és e kapcsolat nemcsak az iskolákban, de a munkahelyeken is új színt adott a szerve­zeti . életnek. Nyilvánvaló, hogy nem mindenütt egyfor­mán értik még ma a Vöröskereszt céljait és jelentőségét. Vannak iskolák, ahol eléggé ne­hézkesen ismerik fel: a korszerű oktatás és nevelés keretében a szervezet sajátos eszközei és lehetőségei jól kiegészítik, sokszor a tan­tárgynál is érdekesebben mutatják meg az egészséges élet, a családi élet, a társadalmi méretű kötelességek egységes rendszerét. Ép­pen ezért a jövő feladata, hogy a szakmunkás- képzőkben a leendő munkásokhoz jussanak közelebb, de egy időben a főiskolákon éppen a jövő nevelői és agrárszakemberei előtt te- gyék ismertté a szervezet célkitűzéseit. A ta­pasztalat azt mutatja: ahol a nevelők felis- . merik, hogy a napi, nem látványos aprómun­ka milyen nevelési hasznot hoz, ott a fiatalok gondolkodása, magatartása változik, s mint­egy erősíti a pedagógiai célok megvalósítását! Készenlétben, az emberért A vöröskeresztes aktivisták a néha fel sem tűnő munkát emberi kötelességteljesítésböl végzik. A társadalom erkölcsi elismerése az, ami jutalmazza őket. Mert vajon mi mással magyarázható, hogy a HAFE-ban, a papíripar­nál, a MEZÖGÉP-nél és az almatárolőban a különleges vércsoportú munkások csapata áll készenlétben, hogy amikor a kórház szólítja őket, ingyen nyújtsák a karjukat? Vagy le­het-e más mozgatója annak, hogy önkéntes egészségőrök munkájuk mellett vigyázzák munkatársaik biztonságát? És vajon akik há­zak százait vizsgálják, egy város tisztaságát védik, vasárnap és ünnepnap egyaránt talán tennék, ha nem a belső kötelesség hajtja őket? És biztosak lehetünk, hogy nem az oklevél és egy kis ajándéktárgy a lelkesítő azoknál a ta­nároknál, akik gyermekek ezreit készítik fel a vöröskeresztes munka szépségeire. — Nyíregyházán úgy tapasztaljuk — feje­zi be beszélgetésünket Franczel András —, hogy elsősorban az üzemi munkások öntudata, a fiatalok lelkesedése az, ami a jövőt jelenti. Ez nem jelenti azt, hogy lemondunk a sok lel­kes háziasszony, nyugdíjas segítségéről. Sze­retnénk elérni, hogy kialakuljon a város la­kóiban az a szemlélet, amely az előbb említett véradó munkások jellemzője: az állandó ké­szenlét az emberért. Ha hírt hallunk arról, hogy a Vöröske­reszt ezt vagy azt szervezett, tett, gondoljunk mindig megbecsüléssel a 7000 tagra, akik egy- időben egészségvédők, népművelők, nevelők, áldozatot vállalók, másokon önzetlenül segí­tők. Igaz, sokszor nem hallunk róluk, mert éppen szerénységük az, ami visszatart attól, : hogy hírt adjanak arról, ami nekik természe­tes. Éppen ebben rejlik a titka annak, hogy a Magyar Vöröskereszt nyíregyházi szerveze- tének tekintélye is nőtt, hiszen dicsekvés nél­kül, az eredményeket felmutatva szerezték azt; Bürget Lajfoft A V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents