Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

6 KOT.WT z#a,-<varot?S*AG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 197?. november Sajítos szerepkör Művelődési prognózis „Halálraíté t“ terület? Gyár kontra szőlőskert dzsessz kedvelőinek. Mint szervező lépett fel a műsuL'kalauz a Váci szavaló verseny ügyé­ben is, s várhatóan jövő évtől sikerül orszá­gos szavalóversennyé tenni a most elindult kezdeményezést. A kalauz harmadik funkciója sem mellé­kes, segítséget adni a közművelődési intézr ményeknek az évfordulók megünnepléséhez, klubfoglalkozáshoz és egyebekhez. Ehhez a már rendszeres és gondosan készített évfor­dulónaptár és az első oldalakon napvilágot látó mini cikkek adnak segítséget. A novem­beri számban „Egy város két évfordulóján .. ” címmel találunk méltatást Nyíregyháza két jelentős jubileumáról, az örökváltságról és a felszabadulás 30. évfordulójáról. A műsorkalauz alig ötéves múltjával be­bizonyította életképességét, szükségességét. Kezdettől fogva a városi tanács művelődési osztályának gondozásában jelenik meg, hu­szonkét intézmény anyagi hozzájárulásával. Éves előállítási költsége meghaladja a 210 ezer forintot. Ezért a programjaikkal a műsorka­lauzban szereplő művelődési intézmények évente mintegy 5—6 ezer forintot fizetnek, nevezzük hirdetési díjnak, valójában közérde­kű művelődési információk köZZétéíéijb^címéo;/ A műsorfüzethez ingyen juthatnak* ► 'az érdeklődök. A példányok többségét az anya­giakkal betársult intézmények kapják, hogy osszák szét a dolgozók között, vagy mint a mozik, a_ színház stb. esetében adják tovább a közönségnek. Sajnos azonban vannak intéz­mények. ahol tucatjával hevernek a füzetek, nem gondoskodnak arról, hogy eljusson azok­hoz, akiknek készítik, írják, szerkesztik. A művelődni akaró emberhez. Megkapják azon­ban az iskolák, könyvtárak, s mindazok a közművelődési intézmények, amelyek embe­rek százaival, ezreivel foglalkoznak. Indokolt lenne azonban — ez nem a műsorfüzet szer­kesztőinek dolga — ellátni vele a szocialista brigádokat. Hozzájuk még csak elvétve jut el, s ez még jócskán fehér foltja közművelő­dési tájékoztató szolgálatunknak. Érdemes lenne azon is töprengeni, hogyan kellene a megye városaiban, községeiben is jobban is­mertté tenni a füzetet, hisz a megyeszékhely kulturális kisugárzó hatása ma már tény, s ezt segíteni a nyíregyházi rendezvényekre megyei közönséget toborozni, újszerű tenni­való. J ö lenne Újságárusoknál ís hozzájutni a nyíregyházi műsorka- lauzhóz, hasonlóan a Pesti Műsorhoz. Erre jelenleg nincs lehetőség; a füzet ingyenes Egy-egy példány abszolút önköltsége 2 fo­rint S0 fillér körül van. Kérdés, mennyiért lehetne árusítani, el tudná-e „tartani önma­gát, bejönne-e a ráfordított költség, milyen gondot okozna a postai terjesztése, árusítása, az egész „vállalkozás” pénzügyi lebonyolítá­sa. Nyitott kérdések, melyeken érdemes gon­dolkozni. A nagyobb gond jelenleg mégis az, hogy a 7 ezer megjelenő példány ténylegesen eljusson azok kezébe, akiket illet ne heverjen a szekrények, polcok zugaiban. Második lép­csőként jöhetne távlatilag az árusítás meg­oldása, lehetőség teremtése arra. hogy az utcán is hozzáférhetővé váljék. A műsorkáláuz állandó törekvése, hogs pontos és friss programajánlatot adjon. A több hónapos, éves tapasztalatok szerint a prognózis 90 százalékban valóság is. A kö­zölt rendezvények nem maradnak el. a ka­lauz nem táléköztatla félre a közönséget. Elő­fordul azohban olvkor néhánv napos csúszás a közreműködők által közölt okok. betegség külföldi út és egvéb problémák miatt. A na­gyobb gond inkább az. hógv más városok ha­sonló műsorfüzetéi már a hónán utolsó nan- iaiban meelelértflek és tartalmazzák a követ­kező hónán eseményeit. Nálunk — a nvofndflt kapacitás és egvéb gondok miatt — a hónáé olső naniaihan lát napvilágot a műsorfüzet fgv az ‘első napok programjának megtekinté­séhez nem tud sem toborozni. sem infor­málni. Késik... A tellesebb informálás *s q frissesség egyaránt me«kfváeta. hoev ezen -rnltoztassanak bis-* a vesafec nem mér miét a művelődni, tartalmasán szórakozni akar* ember... Páll Géza Némi túlzással úgy is mondhatjuk: világ­színvonalú úton jut el az ember Nyíregyhá­za határában, a Debreceni út 58. szám alat­ti házig, amelyben egy kis vegyesbolt talál­ható. Itt áll a sarkon az ember, akit kérde­zek : — Ezen az úton érhető el a Kisteleki sző­lő? Bizalmatlanul nézi az idegent, gondolko­dik, aztán ezt válaszolja: — A Kisteleki szőlő? Hol van az már. Ez kérem, itt a város halálraítélt része. Lengyel ősök Az iskolában már „hivatalosabb” infor­mációt is kap az érdeklődő. Mindenekelőtt az öreg Pócsi Elek bácsit említik, aki nem­rég halt meg túl a nyolcvanon, s aki nem is olyan nagyon régen, egy magyar—lengyel ba­rátsági esten lengyelül köszöntötte a nagykö­vetség képviselőit. Az előtörténet: a városnak erre a részé­re, az első világháború táján igen Sokan tele­pültek Lengyelországból. Ma már csak az idősek beszélik a nyelvet, ritkán üdvözlik egymást lengyelül, de a nevek még ma is őr­zik a családok eredetét, íme: Pawlik, Malecz- ki, Morauszki, Jánószky. Ezek a leggyakoribb nevek, s mondják, hogy nyaranta gvakran áll itt meg a házak előtt lengyel rendszámú gépkocsi, s innen is többen elindulnak ro­konlátogatásra, túl a határon. Egy fiatalasszony, aki vizet cipel a kút­ról: — Tudja, kérem, ez itt a senki földje. Va­lójában a miénk, de erről a város nem na­gyon vesz tudomást, öt kilométerre ide, a Centrum Áruháznál éjszaka is nappali vilá- gosság van, de a Fillér utcán majd kitöri az ember a nyakát, mert nincs járda és nagy a sötét. Kevés helyen lehet annyi panaszkodó emberre találni a 85 ezres városban, mint itt, a Kisteleki szőlőben. Mondják, hogy még az elnevezés is olyan, mint a mostoha gyermek, mert sokan így ismerik, hogy Kisteleki szőlő, még többen Örökösföld IV. meg V. szakasz­ként tartják számon, ráadásul ma hiába ke­resnénk így a várostérképen, hogy Kisteleki szőlő. Nincs. Csak utcanevek vannak, nem is olyan régi keletű utcanevek. — Ezzel is hogy jártunk! Meg sem kér­deztek bennünket, csak adták az utcanevet, így aztán most van itt Tallér, meg Fillér ut­ca, Folyóka, meg Lejtő utca, de még csak a szüretről is elneveztek egy útszakaszt. Ez az S íi még csak megjárja, ^hjsiiatv.^rok "Dé’ÍUtöÖbi! '.jii *= Aki épít, büntetik... Aztán azt sem értik, hogy az egyik utcát miért nevezték el szakaszonként másképp. A déli temetőtől indul ki például a Kilátó utca, egy szakasz után már Folyóka utcának neve­zik ugyanezt, míg ennek folytatása a Koszo­rú út, majd a vége, a Gyík utca. — Azt hallotta már, hogy még a tanács­tagot is megbüntették engedély nélküli épít­kezésért? Ezt csak azért mondják, mert valójában ez a legnagyobb fájdalmuk; ehhez, mármint az építési engedélyhez kötődik minden szo­morúságuk. Mert a város nem ad ide építési enge­délyt. Alti épít, a saját szakállára teszi, köl­csönt sem kap rá az OTP-nél, s majd jönnek a várostól, felfedezik a házat, s már postáz­zák is a büntetést. Megközelítő számítások szerint két és fél ezér ember él Itt. A házak jórésze az utóbbi tíz esztendőben épült, van közöttük egyszerű és akad köztük hivalkodóbb. Büszkén emlí­tik . a kistelekiek hogv bármennvire is halál­raítélt ez a terület, mégis emelkednek itt iS a telekárak. Egyre több városi ember „szima­tol” hétvégeken, hogy még idejében vásárol­hasson magának néhány száz öles területet. Akik itt élnek, részben a közeli termelő- szövetkezetben dolgoznak, de a többség reg­gelente kerékpárra, vagy buszra száll és irá a déli ipari üvezet, a papírgyár, vagy HAFE. Onnan pénzel a Kisteleki szőlő, b többen mondják, hogy a városnak ez a rés a kispénzű emberek negyede, azért itt se rosszul élnek a családok. Valójában egy „£ vó városrésznek” tekintik sokan ezt a tér letet, amelj-et a debreceni és a Vásárosnaméi felé vivő vasútvonal fog közre, s ahonn- napjában harmincnyolc buszjárat közieked a város felé. Ez rendkívül kedvező, s ezé, van például, hogy a tantestület 16 tagjáb tizennégy kijár ide tanítani a városból. Ipar alakul Tíz évvel ezelőtt még minden szépne tűnt. Akkor úgy képzeltek az ittlakók, not országos főútvonal mentén nagyobb fejlesz« sekre kerül sor. Am elkészült a város általi nos rendezési terve és — a Kisteleki szőlő is kői szerint — ekkor borult be az ég. 1963-i ugyanis a város belterületi részének számító ez a terület is egészen az utolsó házig. Az ál talános rendezési terv első üteme már rog zítette: a Tünde utcától kétszáz méterre meg húzták a belterületi határt, azon túl már küJ területnek számít az egykori Kisteleki szőlő Sőt. A Tünde utca környéki üzemek mögöt lévő terület ipari terület, tehát oda sem le hét építkezni. Mit mond az illetékes? — Amikor az általános rendezési terv ké szült, akkor még ez a terület jórészt szőlős kert volt, viszonylag kevés házzal. Indokolt nak tűnt tehát, hogy a későbbi nagyobb ipar fejlesztés helyéül ezt a részt jelöljük ki. E a terület nincs messze a várostól, vasútvona­lak övezik, tehát keresve sem lehetett volne előnyösebb iparfejlesztési területet találni. Aj akkor ott lakók értesültek minderről, s an­nak ellenére, hogy a város más részein elő­nyös feltételek mellett házhelyet kínáltak ne­kik, ragaszkodnak ma is a jelenlegi környe­zetűkhez. Sokan azt mondják: a szőlőhöz ragasz­kodnak. Ez csak részben igaz, hiszen beava­tottak szerint az itteni szőlőskertek már rend­kívül elavultak, némelyik területet 80—100 éve telepítették. Sokkal inkább hihető, hogy az emberek a megszokott nyugalomhoz, a házkörüli telekhez ragaszkodnak, amely ha nem is biztos megélhetési forrás, de jól ki­egészíti a család jövedelmét. És ez sem kör zömbös. Mindenki rosszul jár Hiába interpellálnak a tanácstagok, htáb* viharosak itt a tanácstagi beszámolók, az ál­talános rendezési terv változtathatatlan. — Az igaz, hogy jelenleg csaknem két él fél ezer embernek okoz problémát a mosta­ni állapot — mondja tovább az illetékes —J de azt sem szabad számításon kívül hagyni; hogy a terület ilyen „halálra ítélésével” táv­latokban 80—100 ezer munkahely megterem­tésére alkalmas területet nyer a város. Per­sze, nehéz megmagyarázni azoknak, akik 20— 30 vagy még több évet éltek már itt, hogy a Kisteleki szőlőt az unokáinak tartja fenn a város. Viszont nem ártana végiggondolni a másik érvet: pár száz méterrel odébb, Bor- bányán fejlesztésre kijelölt területen, kedve­ző feltételekkel kínál új házhelyeket a város, ahol már kölcsönnel építhetnének korszerűbb, a mai ember igényét is kielégítő lakást. Mert ma mi a helyzet? Úgy, ahogy fel­épül engedély nélkül egy lakás, aztán majd terjeszkedik a déli ipari övezet, az engedély nélkül épült házért egy fillér kártalanítás sem jár. De kell a terület, mégis kiköltözte­tik majd onnan a lakókat, akiknek Jósaváé rosban, vagy másutt kell, hogy juttasson majd a város egy 400—500 ezer forintért ké­szült lakást. Dupla ráfizetés, így mindenki rosszul jár. Talán nem elégszer és nem elég meggyő­zően mondjuk el mindezt. A Kisteleki szőlő­ben lakók talán ma még a település meg­mentését remélik, de szívesen vennének min­den szót. amely széoítés nélkül, segftőszándék- kal, a teljes valóságot tárná fel előttük. Angyal Sándot A kistelek! szőlő iskolája. „Egy csokor” a műsorkalauzból. A MŰVELŐDÉS IRÁNTI ÉRDEKLŐ­DÉS hívta életre a hatvanas évek Végén a városi műsorkalauzt. A kiadványok sorában sajátos műfajú közművelődési tájé­koztató a művelődni akaró embernek kíván útbaigazítást, tanácsot adni; hol, mikor, mi­lyen kulturális lehetőségeket talál. Megjelené­se _ óta ez az igény határozza meg a városi mJsorkalauz profilját, miközben a gondozá­sáért, szerkesztéséért felelős művelődési szak­emberek minden évben igyekeznek gazdagí­tani tartalmát, bővíteni a művelődési prognó­zist és külső megjelenésében ízlésesebbé, von­zóbbá, olvasmányosabbá tenni a jelenleg hét­ezer példányban megjelenő, 32 oldal füzetet. Hogyan látja el a kalauz feladatát? Az első számok a kísérletezés jegyeit viselték magukon és azt a helyzetképet, amely a hat­vanas évek végén, a hetvenes évek elején jel­lemezték a város művelődési életét. Elisme­rés illeti a kalauz életre hívóit, a városi ta­nács művelődési osztályát, mert felismerték, hogy égetően szükség van egy művelődési tá­jékoztatóra. A havonta megjelenő műsorka­lauz hagyományossá vált „rovatai” a színház, a mozielőadásokat, a könyvtárak, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat rendezvényeit, közhasznú tanfolyamait, látogatási rendjét.'" a könyvtárak nyitvatartását hozták. Még az el­ső számok megjelenésekor nem volt meg a városi művelődési központ, a hírlapolvasóte- rem, nem volt Benczúr-termünk ég a múzeum is a régi, szűkös helyén, a közönség elől jó­részt elszeparálva dolgozott. A MÜSORKALAUZ a nyíregyházi mü- ** velődés lehetőségeinek gazdagodá­sát, sokszínűségét tükrözve változott és tágí­totta mind jobban a látókört, adott választá­si válogatási lehetőségeket a néha „döm- pingként” érzékelhető kulturális rendezvé­nyekből. Továbbra is törzshelye maradt a fü­zetben a mozi, színházműsoroknak, de „be­lépett”’ rendezvényeivel a városi művelődési központ, az SZMT Móricz Zsigmond művelő­dési ház, a Jósa András Múzeum az Országos Filharmónia, a Szamuely Tibor Üttörőház, a Pedagógus Továbbképző Kabinet, a külterületi és az új városrészekben megnyílt párt és művelődési házak, klubok. S jöttek a nagyobb események, mint a nyíregyházi művészeti he­tek, a pedagógiai hetek, a Nyírségi Ősz, s utóbb a Város jubileumi ünneoségei. A mű­sorkalauz felelős szerkesztője, Dalanic? György a bőség zavarát említette beszélge­tésünk során. Lassan kevés lesz a 32 oldal. S ez jó, mert a mennyiségi mutatók mögött, úgy érezzük minőségi fejlődés is van a nyír- egvházl kulturális életben. Gondolunk a szé­pen gyarapodó, bár még nem egyenes ívelésű, üzemi, munkahelyi kulturális programokra, vagy az országos mércével is mérhető irodal­mi. színházi, zenei és képzőművészeti rendez­vények szinte egész sorára. Aki kézbe veszi a minden hónapban más- színnyomású, mind ízlésesebb hozzáér­tő” szerkesztett műsorkalauzt, nem panasz k it a programszegén vségre. Sőt az a gond: a ’-'p álkozó lehetőség közül melyiket válasz- sz? ki Gondolnak a műsorkalauz szerkesztői az era is, akik othon szeretnek művelődni Samukra könyvajánlás készül. Általában egy ajánlott könvv kan helvet egv-eav kalauzban. Talán nem lenne időszerűtlen olvkor. egv mini bibliográfiát, folyóirat bibliográfiát is közölni, elsősorban a szocialista brigádoknak adna ez nagv segítséget. Jó lenne néhány ki­emelkedő tévénrodukeióra is felhívni a fi- . gvaimet orientálni a nézőt a művészileg esz­meileg ó„tekps alkotások megnézésére ... TVTYILVÁNVALÓ AZONBAN, hogy a ’ kalauz lehetőségei is végesek éooen az oldalterjedelem miatt. Ezért nem nélkülöz­hető a figyelem sokirányú felkeltése, plakátok és más eszközök felhasználásáról is ráterel n: a figyelmet a kalauzban is szereplő ren­dezvényekre Kétségtelen, hogv a műsorfüzei pusztán a művelődési rendezvények, lehetősé­gek közlésével is tóboroz közönséget szervez' De önmeo-tVian ez nem elég A műso-knlf, !’ rendszeres olvasótábora sok eseten fgv tálé kozédik és meev el eav-egv rendozvénvre J' példa volt erre a nagv sikerrel Nvíregvházáft fellépő „Gonda szextett” hangversenye a

Next

/
Thumbnails
Contents