Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

KELÉT-MAGYARORSTA«» ' "'I T974. november 1* Szülők fóruma; ÜS GYEREKEKNEK » cverekfknek ■ GYEREKEKNEK A szülői értekezletekről A szülői értekezlet előtt, a gyülekezés negyedórá­jában,. várakozással szemléli a pedagógus az érkező­ket. Különösén várják a szülőket az elsős tanító né­nik és a- ötödikes osztályfőnökök. Szeretnének sok mindent elmondani az iskola HÁZIREND-jéről, tanul­mányi tls nevelési célkitűzésekről. Tanácsot szeretné­nek adni az újonc iskolások és a kamaszodó fiúk, lá­nyok szüleinek egyaránt. Szeretnének szorosan együtt­működni a- legjobb szövetségeseikkel: a szülőkkel. S mint olyan sok éve már, az idén sem lehet tel­jes az örömük. Nem mondhatják el mindenkinek amit szeretnének, mert 6—8—10 szülő nem jött el. Éppen azok, akikmiik a gyermekével már az első napokban adódnak problémák, pontosan azért, mert tájékozat­lanok voltak a szülők. Az elsősök még nem is tudják megjegyezni a sok fontosat, amit a tanító néni mond: órarendről, tanszerszükságletről, iskolaorvosi rendelés­ről, kirándulás? tervről, stb. De nemcsak az elsősök szüleivel akad bőven meg­beszélnivaló! A felsőbb osztályokban az osztályfőnö­kök megbeszélik a szülőkkel a szakköri foglalkozások, a nyelv-, és zenetanulás, a sportolás lehetőségeit. Mind fontos, és már szeptemberben időszerű tudni­való. Miért írtunk akkor erről most? Azért, mert novem­berben ismét lesznek szülői értekezletek és mi, peda­gógusok azt szeretnénk, ha azokon minél több szülő jelenne meg. Tudom, minden pedagógus kartársam elismétli majd a legfontosabb tudnivalókat a szeptemberben távolmaradt szülők kedvéért, de sok újat is tud (mon­dani, hiszen jó két és fél hónap tapasztalatairól szá­molhat már be és azok alapján adhat tanácsot az is­kolai kH_Hsséget érintő és az egyéni problémákban is. — A kamaszodó Gábor túl mozgékony, nyugtalan? — Rábeszéli a szülőt: tanitassa úszni, menjenek vasár­naponként kirándulni. — A hetedikes Jutka nagyon gyengén áll oroszból? — Ajánlja majd, hogy egyik kitűnő tanuló társával vegyék át az előző két év anyagát a téli szünidőben. — A kis elsős Évi bátortalan, halk? — Tanácsolja, hogy dicsérjék meg többször otthon, juttassák köny- nyen elérhető sikerélményhez, hogy bátrabb, maga­biztosabb legyen. Ügy tűnhet, hogy ezek teljesen „egyéni” ügyek. Nem. Mert az, ha egy túl mozgékony gyerek van az osztályban, az zavarja a többit, ha egy lemarad egy tantárgyból az is osztályügy, mert a pedagógus azt szeretné, ha minden tanítványa képességeihez mér­ten a maximumot produkálná. Annyi mindent szeretne elmondani gyermekük ta­nítója, osztályfőnöke. Kérjük, menjenek el, hallgassák meg, tanulnak belőle! Nem szeretnénk, ha egyetlen Q^yan apa is lenne, mint akivel a'rhfHSp tálálkoZtam: rfgtxC ttidta megmon­dani, hogy hetedikes fia (veszélyes korú)-az a, a ~ bé, vagy a cé osztályba jár-e, sem azt, hogy ki az osztály- főnöke. Meglepődött arckifejezésem láttán így mente- getődzött: „Nem vagyok tagja a szülői munkaközös­ségnek!” Felvilágosítottam, hogy súlyos tévedésben él! A szülői munkaközösségnek minden egyes szülő tag­ja, akinek a gyermeke az iskola tanulója. Belőlük áll a szülői munkaközösség. Ök választják maguk közül a választmányt. Szeretnénk, ha a novemberi szülői értekezletre minden iskolába, minden szülő elmenne. Dr. Gergely Károlyné ■ KIEGÉSZÍTŐ BETŰK. Rejtvényünk vízszintes soraiban egy-egy *zót (vagy szóösszetételt) olvashatunk össze. Az üres négyzetekbe olyan betűket írjunk, amelyek segítségévéi megváltozik mind­egy jw- szó értelme (de természetesen mindegyik szónak továbbra is lesz értelme). Ha a beírt betűket függőleges sorrendben ösz- szeolvassuk, akkor egy híres nagyközség nevét kapjuk megfejté­sül. A nagyközség neve a felszabadító harcok idején vált emlé­kezetessé. TÖRD A FEIEDF Vízszintes: 1. Megfejtendő (utolsó négyzetben két betű!) 6. Alu­minium vegyjele. 7. Végtag. 8. Zólyomy Pál. 9. Római 1004. 11. Fedi, borítja (utolsó négyzetbe két betű). 12. Sem ez, sem az, hanem... 14. Szükséges. 16. Megfejtendő. 18. Szibériai folyó. 20. Egyik szervével érzékel. 21. Ajándé­koz. 22. ... szabadság (egyik napilapunk) 24. Középen ki­lóg! 25. Az 1849-es vértanú­ink városa. 27. Ingervezeték. 28. össze-vissza csal! 29. Megfejtendő. Függőleges: 1. Római 1050, 999. 2. Sa­ját kezűleg. 3. Ragadozó ma­dár. 4. Európai náp. 5. Vé­konyra vág. 6. Megfejtendő. 10. Létezik. 11. Rejtekhelyről figyel. 13. Szovjet gépkocsi­márka. 14. Vízszerzőhely. 15. Nagy tó a Szovjetunióban. 17. Mocsár. 19. Hegycsúcs. 21. Névelővel, ipari növény. 23. Apa betűi keverve. 24. E hely­re. 26. Római 550. 27. Szov­jet repülőgéptípus betűjelzé­se. Megfejtendő: Négy a világ legnagyobb folyó! közül: vízszintes 1, 16, 29, függőleges 6. Múlt heti megfejtés: PILIS — BÜKK — BÖRZSÖNY — VÉRTES. Könyvjutalom: Gyurka Erzsébet Nagyha­lász, Agárdi László Kántorjá- nosl, Mohácsi Jancsi Nyír­egyháza, Bencze Gizella Űj- fehártó, Magyar László Nyír­egyháza. A-veréb és a fecske Egyszer egy verébnek mi jutott eszébe: Hogy behurcolkodik a fecske fészkébe. Puha-pelyhes ágyon jobb lesz neki hálni — Mint a szalma között hebegve bujkálni. Eresz alatt várta, eresz alatt leste — Hogy mikor megyen el hazulról a fecske. Alig, hogy kitette a fecske a lábát — A veréb ott termett, elfoglalta házát Megy haza a fecske, látja, hogy mi történt — Csicsergi-csicsergl: eredj haza tüstént! Építs te Is fészket. Ej minek építenék, nincs kedvem, nincs kedvem! Csicsergi a veréb. > Látta szegény fecske, kutya van a kerbe. Szálldosó társait összecsicseregte. A fecskék — a fecskék hamar összegyűltek —- Tanácskozás után szanaszét repültek. Mikor visszajöttek a verébhez szállottak Egyik sarat hozott, másik szalmaszálat. Ügy oda falazták, úgy oda temették Ha meg nem halt most Is ott jajgat a veréb. (Bodnár Bálint gyűjtéséből) Uttöiő­% pcsta Pajtások! Bevezetésképpen először a városi úttörőelnök­ség ég a nyíregyházi 4237. szá­mú Vasvári Pál úttörőcsapat felhívását közüljük, majd né­hány levél tartalmát ismer­tetjük e heti postánkban. „Oly korban éltem én” címmel a Vasvári Pál úttörő- csapat Radnóti Miklós raja a költő halálának 30. évfor­dulója tiszteletére szavaló­versenyt hirdet hetedik és nyolcadik osztályos pajtások részére. Minden csapatból egy pajtás jelentkezhet, s a ver­senyzőknek egy kötelező és egy szabadon választott vers­ből kell felkészülniük. A kö­telező vers címe: Himnusz a békéről, a szabadon válasz­tott költeményt a felhíváshoz mellékelt bibliográfiából vá­laszthatjátok ki. Jelentkezési határidő november 15-e és a nevetek, az osztályok és a vers címének feltüntetésével leveleteiket az úttörőcsapat címére (1. számú Gyakorló- iskola, Nyíregyháza, Sóstói út 31/b) küldjétek. A versenyt november 25-én, délután 14 órakor rendezik meg a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola zsebszínházában. Minden versenyző oklevelet, az első három helyezett tárgy­jutalmat kap, valamint az el­ső kettő részt vesz a decem­ber 6-i megyéi szavalóverse­nyen. A versenyek célja, hogy megismerjétek a költő élet­művét, munkásságát, verseit. Eredményes felkészülést és vetélkedést kívánunk min­denkinek. Suták Beáta, a nyíregyházi Szamuely Tibor úttörőcsapat tagja, rajtitkár tab1 ókészítési versenyről számolt be. „Városunk félszabadulásá­nak 39. évfordulójára csapa­tunk tablókészítési versenyt rendezett „Bontja zászlóit szülőföldem” címmel. Szebb­nél szebb tablók mutatták be Szabolcs-Szatmár megye fej­lődését. Örsünk, a Vidámság őrs a hatodik osztályok kate­góriájában első helyezést ért el, és értékes könyvjutalom­ban részesültünk. Úgy érez­zük, e szép eredmény eléré­sében gyűjtőmunkánk támo­gatóinak is nagy része volt, s ezért ezúton mondunk köszö­netét segítségükért.” A következő levelet a Ti- szalöki Általános Iskola má­sodik osztályos, Igazmondó rajának krónikása Kiss Eri­ka írta. „Nemrégen ünnepel­te rajunk lakóhelyünk felsza­badulásának 30. évfordulóját. Az ünnepségen egy kis mű­sor keretében valamennyien szerepeltünk — verset mond­tunk, énekeltünk. Az ünnep­ség végén a rajunkat patro­náló Tyereskova-brigádtól szalagot kaptunk raj zászlónk­ra, s büszkék vagyunk arra is, amit Máté István párttit­kár írt naplónkba.” A napokban megtartott me­gyei úttörőparlament tizen­két küldött pajtást választott az országos úttörőparlament­re. A küldöttek a következők} Pataki Éva, Csoba Judit, Le­gény Mária, Kónya Sándor, Joó László, Szabolcsi Anikód Kurucz Andrea, Róka Zsuzsa, Lecza Edit, Nagy Katalin, Csepei Anna, Vass Zsuzsa, Horváth János ős Czérna Ka­talin pajtásokat az Őrsvezető című lap hívta meg a parla­mentre. A delegációt Hargi­tai Ilona, a nyíregyházi járási úttörővezetői tanács titkára vezeti A makacs kiscsacsi Irka-firka, ákom-bákom. Neked küldöm, kisbarátom. Rajzoltam egy kicsi kocsit, kocsi elé kicsi csacsit Kocsin ül egy öregember, nagybajusza öregember, kezében tartja ostorát, úgy biztogatja szamarát Irka-firka, ákom-bákom. Te meg itt ülsz, kisbarátom, S áll a kocsi, rúg a csacsi, te sem tudod elhajtani. Fazekas Lajos A rózsából lett leány Ott, ahol magától nem szól a bőrduda, élt egy szegény asszony, annak volt egy ura, mert ez már így szokás ke­rek e világon, de nem bi­zonygatom, ti elhiszitek, lá­tom. Nagy-nagy szegénységük csak hagyján lett volna, ha vigasztalójuk, gyermekük nem lett volna. Hej, töpren­gett váltig, sírt a szegény asszony, a jó sors legalább egy gyermeket adjon, rózsa- piros arcút, szép nevető­szeműt, akit megcsudálnak s szeretnek mindenütt. Egyszer kinn a kertben foltozott az asszony, s eltű­nődik ezen, eltűnődik azon, egyszercsak kicsordul szeme égő könnye s lecsorog arcá­ról a tikkadt bús földre. S ím ahová csordult, egy-két szempillantás, sarjadzik a földből szép leveles hajtás. Leveles hajtásból rózsabokor vállott, ringatóznak rajta gyönyörű virágok. S akár a vakablak, olyan igaz ez ám, az egyik virágból kilép egy szép leány. Lehunpan a föld­re a szép kicsi leány s így szól az asszonyhoz: — Kedves édesanyám, jó­ságos egy anyám, de jó is a kedvem, csakhogy megszü­lettem s a magáé lettem. Hej, örül az asszony, bol­dog rettentően, az ember is kacag, dalol jókedvűen. A szomszédok pedig csodájára jártak, nem találtak sehol párjára a lánynak. No, telnek az évek, múl­nak az esztendők, a rózsából lett lány egyre nőtt, egyre nőtt. S ahogy növekedett, évről évre szebb lett, s nem talált már senki sehol ügye­sebbet. Mosott, vasalt, főzött, dolgozott hat helyett s biz a gyöngyleánynak híre kere­kedett. S hej jöttek a kérők, tudós, költő, kocsis, volt kö­zöttük lompos de volt ám csinos is, csak úgy feszült rajta az a drága ruha, de hiába mikor ostoba és buta. S hogy ne legyen hiány, mert csak ez hiányzott, pocakos bíró is kérte a leányzót. A szép leány felől, no, ugvan kér­hette. rá se hederített ő a láovnézőkre. Hei. búsult az apja. hej. búsult az anyja, de rettentő sok könny hullott le miatta mért nem választ egvet lány­nézői közül, mi lesz. ha a Leány a nyakukon vén ÜL De bizony a szép lány csak rándított vállán, ilyen­olyan legény neki biz nem kell ám. — Hát milyen kell szen­tem? — Olyan — mondja a lány, — aki megfelel rá, ki a keresztanyám. Erre a sok legény találgat­ja sorra, ki lehet, hol élhet a lány keresztanyja. ( De nem találta ki azt egyetlen egy se s elkullogtak onnan búsan, szégyenszemre. Élt a falu végén egy vén lisztes molnár, igen öreg volt már, igen rokkant volt már. Annak a molnárnak volt egy legényfia, akár egy szál fenyő, gyönyörű dalia. No egyszer azután a mol­nár fiának kerek kobakiában bölcs gondolat támadt. A nagy kert végében van egv vén diófa, vén varjú fészkelt ott, ki tudja mióta. Vagy há­romszáz éve ott lakik a ma­dár. olyan öreg már, hogy csak páoaszemmel jár. Pápa­szemmel keres kukacot, bo­garat. No, megáll a legény a diófa alatt. — Hallod-e te madár, cső­röd most kitátsad, ki a ke­resztanyja a szépséges lány­nak? No, kétszer se kellett szó­lítani, kérdezni, a tulokos madár azonnal feleli: — Mondhatom, okos vagy! Mit gondolsz, ki volna, bi­zony nem más, mint a nagy kert rózsabokra. Hát á legény mindjárt homlokára csapott. — Hogy én ezt nem tudtam, bizony, buta vagyok. Hej, futott a lányhoz, mint a szél úgv rohan, mondja, amit tudott a lánvnak bol­dogan. Búsult előbb a lány: no, ugvan megiárta. gazdag bíró kérte a molnár lesz a párja. De ha már így esett, mit tegyen egyebet, kacagva boldogan a felesége lett. No lett lakodalom, hét fa-' lura szóló. Estétől reggelig dörmögött a brúgó. Zengett a hegedű, citera. cimbalom, ott táncoltam én is frissen és szilaion. Még a ház olda­lát is kirúgtam volna, ha an­nak a háznak oldala lett volna. Kacsa. ruca. ’•éce, együk meg ebédre, itt a me­se vége. ■váuouea ölbey írja *

Next

/
Thumbnails
Contents