Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-16 / 268. szám
r !9?l november ti. fc*T t?t MAOYARORR7AG XS3*"S HÉT VÉCÉN BUNDA Nem múlik el nap, hogy valaki meg ne kérdezné tőlem: mit szólok ehhez a bundaügyhöz. Először fogalmam sem volt róla, miféle bunda foglalkoztatja mik. rokörnyezetünket, mígnem valaki felvilágosított: szél- tében-hosszában beszélik, hogy a város új, elegáns áruházából valaki esik úgy kisétált az ajtón egy húszezer forintos bundával s véletlenül elfelejtet* fizetni érte. A jólértesültek szerint másodperceken belül úgy eltűnt, mintha megnyílt volna alatta a föld. A meglepő hírekhez illően magam is elcsodálkoztam az eseten s ez még most is tart. Tudniillik az elcsapott bunda árfolyama napról napra emelkedik a bizalmas információk börzé- jén, tegnap este valaki már harmincezer körül taksálta az árát. Rossz szokásom, a kételkedés, ezúttal is elhatalmasodott rajtam. Mondtam is magamnak, ugyan kérem, smafu az egész! Mert vajon ki olyan meggondolatlan és pazarló közöttünk, hogy több, mint húszezer forintot dobjon ki egyetlen bundáért? Mármost, ha senkinek sincs rá igénye, miért tartana az áruház ilyen méregdrága cuccot? Kész rizikó az egész: baj, ha nem veszik meg, mert benne fekszik a kereskedelem egyébként is kevés forgóeszköze; baj, ha ellopják, mert eny- nyi pénz'pótlásához a legtágabb „kálló” is kevésnek bizonyul. ^ - * Akárhonnan közelítem is ezt a bundahistoriót, kifordítom, befordítom, csak nem szűnik a kételkedésem. Márcsak azért sem szimpatikus nekem ez a felfűtött mende-monda, mert úgy tűnik, mindenáron valami újjal akarjuk felhívni a közvélemény figyelmét szűkebb pátriánkra. Mintha csak azt mondanánk: ilyen dolgok másutt aztán meg nem eshetnek! Mert a bundázás az utóbbi időben elég gyakran szerepelt már országos érdeklődés középpontjában, csak éppen nem áruhá-i, hanem futball vonatkozásában. így illették azt az eljárást, amikor két csapat vezetői, játékosai megegyeztek abban, hogy foggal és körömmel — a döntetlenért küzdenek, mert így nem esik ki eg/ik klub sem a magas osztályból. Erről is mindenki beszélt, aztán mi történt? Máig sem bizonyította be senki, hogy valójában volt-e bundázás, vagy sem. Meg is kopott a szőre ennek a futballbundának, ócska holmi lett belőle, amire senki sem figyel oda. Mert igaz a régi mondás: minden csoda három napig tart. Különben ilyen háromnapos csodák nem ritkák a mi, egyébként kiegyensúlyozott életünkben. Megmaradván az áruházi bundánál, amelynek csodálatos módon lába kélt pillanatok alatt, eszemoe jut, hogy másutt is megestek már ilyen tiszavirág életű históriák s mégcsak mozgólépcső sem kívántatott hozzá. Hallottam például, hogy valaki, aki a téemkában dolgozott, haza igyekezvén családi fészkébe, tévedésből a szekrény helyett az aktatáskájába tette a méregdrága kéziszerszámot. Amikor erre a portán figyelmeztették, sűrű bocsánatkérés közepette elnézést kért szórakozottságáért. Ügy hírlik, máig sem bocsátották meg neki, még mindig másfajta szórakozottságra igyekeznek ösztönözni. Ö pedig dühöng, hogy persze, a kisemberrel hosszú időn át szórakoznak. Nem tudom, mi igaz belőle, de egyesek esküdnek rá, hogy bundázni bunda nélkül is lehet s még csak kisétálni sem szükséges az áruval a lengőajtón. Ügy is megcsapható az áru, hogy motozás helyett a portás mosolyogva tiszteleg mindaddig, amíg a szolgálati autó el nem tűnik a kanyarban. Mondom, ez is egyféle rosszindulatú pletyka lehet, ami többet árt, mint használ. Újra csak visszakanyarodván ama bizonyos áruházi vagyont értő bundához, hadd mondjam még el: az egész ügy nagyon alkalmas a mi kereskedelmünk tekintélyének aláásására. Egyesek ezzel akarják kisebbíteni azt a törekvést, hogy boltjaink lankadatlan igyekezettel árasztják el a vevőket olcsó áruval. Elhomályosítja a gyakori szezonvégi kiárusítások erkölcsi értékét, amikor köztudottan kiváló árukat vehetünk meg nevetségesen kevés pénzért, hogy az ember már arra gondol: nekik többe van. Aztán sérti ez a kitaláció az eladókat is, akik pedig egyformán vigyázzák a társadalmi tulajdont és a vevők megelégedettségét. Nem is folytatom tovább, mert még felforr a vérem — bunda nélkül is. Angyal Sándor R;ík neíeg’ség inogni Inpífása lézer$ii"árral Dr. Inaba Fumió profesz- azor, a Tohuku Egyetem távközlési kutatóintézetének munkatársa olyan feljárást fedezett fel, amelynek során lézersugár segítségével meg állapíthatják a rákos sejtek jelenlétét. Inaba professzor a rendkívüli érzékenységű fénjt vizsgálati rendszerét dolgozta ki két évvel ezelőtt és ennek segítségével megfiV gyelhetővé tette a rákos sejtek kisugározta minimális fényt, amelynél a szentjánosbogáré 10 milliárdszor erősebb. Kutatásainak eredményét állítólag már augusztusban nyilvánosságra hozza a Tokióban megrendezésre kerülő nemzetközi optikai kongresz- szuson. Sokba kerül a fegyelmezetlenség A kár: 4,§ millió üj ézalíma M áíészaHí án létet, a másodikra az ittas-! ságot teszik. A két dolog tulajdonképpen egyet jelent. Az ittasan munkába menőket hazaküldik és távollétük igazolatlan lesz, hiányzásuk viszont nemcsak egyéni kárt okoz, hanem megzavarja a menetrendet, a csatlakozásokat, késéseket Idéznek elő. így közvetlenül az utasok érdekeit is sértik, nem szólva az általuk okozot tragikus balesetekről. A rendszeres ellenőrzéseknek, a felelősségre vonások- nak azonban sokszor elmarad a kívánt hatásuk, és gyakran kell számolni a visszaesőkkel. Az egyszer elkövetett vétség még helyrehoz- ható, de másodjára súlyos balesetet, kárt elkövetni már nem lehet, különösen eyv veszélyes munkahelynél nem. A munkafegyelem megsértése szorosan összefügg a társadalmi tulajdon rongálásával A debreceni #iút- igazgatóság területén ez év első kilenc hónapjában 194 baleset történt, s a keletkezet kár meghaladta a 4 millió 800 ezer forintot. Bár 1973 hasonló időszakában ugyanennyi baleset mellett a kár az ideinek háromszorosa volt, mégsem megnyugtató a több, mint négymilliós kiadás. A vasút ma már olyan értékes eszközökkel dolgozik, hogy például a hajdúszobosz- lói balesetnél a két mozdonyban 3 millió forintnál több anyagi kár keletkezett. Az Idei rossz statisztikákhoz nagyban hozzájárullak a kis szolgálati helyek — Apafa, Vaja-Rohod, Nyírmada — ahol megnövekedtek a súlyos balesetek. A munkafegyelem megszilárdítása, a társadalmi tulajdon védelme fokozottabb és alaposabb ellenőrzésekkel, nevelőmunkéval, határozottabb felelősségre vonással, anyagi kártérítéssel oldható meg. Ebben a munkában fontos feladat hárul a párt- és a szakszervezetre, a KISZ-szervezetekre, a szocialista brigádmozgalomra. Mindenki közös ügye, hogy a büntetések után is figyelemmel kísérjék a vétkes dolgozó magatartását, s megelőzzék egy másik elkövetését, hogy a főnökségek vezetői ne formai ellenőrzéseket végezzenek, hogy kevesebb legyen a fegyelmezetlenség, a baleset. Balogh Júlia Az új tágas tanműle’yhen korszerű gének és jól képzett szakoktatók segítik a szakmai fogások elsajátítását, (ciek Emil felvételei) Mátészalkán a Budapesti Fínomtötöttáriigyár új tanműhelyében 150 környékbeli lány kezdte meg a kötő hurkoló és konfekcióipari szakma tanulását. A két év múlva végző tanulók lesznek az új 130 milliós beruházásból épülő gyár első szakmunkásai. A tanműhelyben 1978-ig minden évben újabb 150 fiatalt iskoláznak be. Képünkön: Gajdos Erzsébet nag'-dobosi kislány a Csepel varrógép kezelésével ismerkedik. Panasznapnak is beillett volna az a délelőtt, amikor a debreceni vasútigazgatóság munkafegyelm! helyzetét és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos kérdéseket beszélték meg az állomások vezetői és a téma felelősei. Régebbi és alig szűnő gond, hogy egyes állomásokon — például Fényeslit- kén és Eperjeskén — könnyűszerrel feltörik a kocsi- kát és a könnyen mozgatható árut — italokat, ruházati cikkeket, konzerveket — visznek el belőlük. Több ál- lomáson a gondatlan Iratkezelés miatt nem tudják más vállalatok felelőtlenségét bizonyítani és így több ezer forint úszik el. 1973-ban hatmillió forint átukczelési hiány és kártérítési igény terhelte az igazgatóságot, de ez az összeg az idén sem igen csökkent. Mennyivel ■‘asz- nosabb célokra lehetne ezt az összeget fordítani, s mégsem lehet egyik évről a má- sikra az ilyen kiadásokat megszüntetni. A mulasztások, a felelőtlenségek okai ismeretesek, évről évre azonosak. Bármennyire is szabályoznak részletesen egyes munkavégzéseket — éppen a vasút bonyolultsága és veszélyessége miatt *- megszegők mindig vannak. A statisztikák első helyre az igazolatlan távolDülőúton A z asszony a tanácsházánál állt. Egyik kezében esernyőt tartott a feje felé, a másikat úgy vállmagasságig felemelte, mint aki intene Is, meg nem is. Kinyitottam a kocsi ajtaját és intettem üljön be. összecsukta az esernyőjét, lerázta róla a vizet, aztán félénken beült, de csak az ülés sarkára. — Jaj... — szólalt meg hirtelen, miután már egy kilométernyit haladtunk — nem is kérdeztem meg, hogy Bö- köny felé tetszik-e menni... Hisz innen még Kálló felé is el lehet térni. Megnyugtattam, hogy szerencséje van, mert éppen Bö- könybe megyek. Ezután kicsit kényelmesebben elhelyezkedett, de a háta még most sem érte az üléstámlát. — Tetszik tudni, félek az autóban. — Sokat ült már benne? — Nem, most ülök másodszor. de azt már tudom, hogy félek. Pláne a kanyarban... Ott nem látni semmit, és olyan gyorsan is megyünk. Erre mifelénk meg az út is rossz és tiszta kanyarból áll. Az eső szakadt. Az ablaktörlő alig bírta törölni. Szemem sarkából az asszonyt figyeltem, akinek együtt mozgott a szeme a törlő lapátokkal. Nem tudtam a korát megállapítani. Lehetett 35, negyven, de negyvenöt is. Bőre feszült pirospozsgás arcán, de a hajában már itt-ott ősz szálak látszottak. Észrevette, hogy figyelem és gyorsan megszólalt: — A lovaskocsln nem félek — mondta. — Pedig azzal is történhet ám baj... Na, még van is időm, elmesélem magának, hogy jártunk mi, asszonyok a tsz-ben a múlt héten. Most már kényelmesen hátradüti a hátát és mosolyogva beszélni kezd; olyan ízesen, ahogy csak a falusi asszonyok tudnak. — Mondja reggel az elnök, „Na, asszonyok, fogják kézen az embereket, és irány a répaföld". Mert hiába esik ez a rohadt eső. a betakarításnak menni kell. Szóval kimentünk vagy húszán, férjestől együtt répát ásni. Szedtük a répát egész nap. szakadó esőben, térdig érő sárban. Bir # zony estére nemcsak, hogy eláztunk, de nagyon el is fáradtunk. Még jó, hogy az elnök is gondolt ránk, mert kiküldött értünk egy stráfko- csit. Igaz ugyan, hogy az emberek nem fértek rá, csak mi, asszonyok, s még mi is csak szorosan. Benyúl a táskába, zsebkendőt vesz a kezébe, aztán kicsit pukkadozva mondja: — Jaj, csak el tudjam mondani magának, nevetés nélkül — aztán megtörli a szemét és úgy folytatja. — Amikor felpakoltunk, a stráf elindult velünk a dülőúton, az emberek meg gyalogosan beszélgetve utánunk. Mehettünk vagy háromszáz métert, amikor egyszer csak egy nagy kottyanó, egy billenés és a stráf mind a négy kerekével az ég felé fordult, mi meg asszonyok, mindnyájan alatta. Az emberek ahogy észrevették, rögtön szaladtak és mentettek bennünket kifelé. Igen ám, de mindenki csak a saját asszonyát kereste, szólongatta a sötétben. Az én sógornőm például mai nap is azt mondja, hogy őt az én férjem visszadugta, hogy engem ki tudjon húzni. Na, most mondja meg... Mindenki csak a sajátját mentette — mondta az asszony fuldokolva a nevetéstől. Aztán várni kellett vagy tíz percig, amíg megnyugodott és folytatni tudta. — Amikor aztán mindenki megtalálta a maga asszonyát, mustrálgattak bennünket, hogy megvan-e mindenünk és nem tört-e el valamink... Szerencsére senkinek sem történt baja. Tudja, volt köztünk egy olyan asszony, akinek az ura, ahogy mondani szokták, néha a pohár fenekére néz. Azt szokta mondani mindig, azért iszik az ura, mert már nem is szereti őt. És képzelje' ő húzta ki legelőször a feleségét... Mondhatnak az asz- szonynak azóta akármit... Szóval, miután ismét felraktak minket a stráfra, mert felültünk vissza, nem érdekelt már minket sem az eső, sem a fáradtság, úgy nevettünk mindnyájan, hogy zen- get bele a határ. Falcaik Ferenc jn
