Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

4

*lfd>*r-MAG¥ARORSZA<*

fwr

Szülők fóruma:

SS GYEREKEKNEK ü GVERCKEKfíltK B GYEREKEKNEK

A gyermek és az orvos viszonya

A hatévesek kötelező iskolaorvosi vizsgálatára érkezők viselkedése elárulja a szemlélőnek, hogyan alakították a családban a gyermek viszonyát az orvoshoz.

A legtöbb — különösen a volt óvodás — bátran lép be a rendelőbe, bizalommal néz a doktor nénire, doktor bácsira. Tudják, — tapasztalatból is —, hogy nem kell félni tőle. Sokszor hallották az óvodában és szüleiktől is, hogy az orvostól nem kell félni, hiszen nem bánt, csak megvizsgál, orvosságot rendel, amitől meg lehet gyógyulni, ha pontosan bevesszük.

Hallottam már, hogy alig 3 éves gyermeknek magyarázta az édesanyja:

„Most bemegyünk a doktor bácsihoz. Egy ici-picit (S megszűr téged, úgy mint apukát, amikor beteg volt. Kicsit fáj, de nem nagyon. Okos kisfiúk nem sírnak. Te se sírj Petikémi Gondolj apukára, ő sem sírt! Azért kapod ezt az oltást, hogy ne légy beteg. Jobb egy kis szúrást eltűrni, mint hetekig ágyban feküdni, kiütésekkel tele, lázasan.”

Milyen okosan, kedvesen beszélt ez az édesanya! Peti büszke is volt rá, hogy ilyen „felnőttesen” megtárgyalta vele a dolgot. Bátran lépett be a rendelőbe. Nem érte váratlanul a szúrás, nem is sírt. Kijövet többször mondogatta: „Nem fájt! Egy kicsit sem fájt!” Ez a gyermek később is mindig bátran megy majd az orvoshoz és nem rendez soha olyan jeleneteket, mint néhányan az iskolaorvosi vizsgálaton. Ezek torkuk szakadtából ordítanak, egészen lilák a lélegzetvétel nélküli zokogástól, s kis szívük vadul kalapál, hisztérikusan toporzékolnak, s valóban nagyon félnek. Erőszakkal kell becipelni őket a rendelőbe. Annyira felzaklatott állapotban vannak, hogy a vizsgálatot is lehetetlenné teszik. Rúgnak, kapálóznak, van aki tehetetlenségében a felnőttektől hallott csúnya szavakat zúdítja az orvosra, aki segíteni szeretne, de nem tud. Hiába szól kedvesen a gyerekhez, akit nyilván kis korától fogva az orvossal ijesztgettek, talán ilyesféleképpen :

„Nem jössz azonnal? Nem fogadsz szót? No, megállj! Majd adatok neked a doktor nénivel rosszaság elleni injekciót! Jó vastag tűvel, hogy megemlegesd!”

Az ijesztgetések emléke mind felébred a váróteremben, már ott kezdődik a vad ellenállás, ami bent olyan jelenetté fajul, ami lehetetlenné teszi a vizsgálatot. Az ilven gyermeket az oltáskor két-három fel- nőttnek kell lefogni, ami még csak fokozza a gyermek—orvos viszony romlását, hiszen így megint rossz emlékei maradnak, szemben a kis „hős”-ként bátran bizalommal belépő társaival.

Nagyon helytelen dolog a gyermek megtévesztése Is. Sok szülő nem meri otthon megmondani a kicsinek, hogy orvoshoz készülnek. Becsapja. Valami egészen más céllal — sétálni, vásárolni megyünk — csalja lépre. Annál nagyobb a gyermek rémülete, s már akkor elkezdődik a sírás, amikor felismeri a rendelő épületét. Mennyivel jobb lett volna otthon szép nyugodtan, őszintén megbeszélni előre, hogy hová mennek úgy, ahogyan Peti édesanyja tette. A legapróbb „tőrbe csalás” sem helyes. Ha oltást vagy injekciót kap a gyermek, akkor ne mondjuk, hogy „csak megvizsgál a doktor bácsi!” A bennünk feltétlenül megbízó gyermek nyugodtan hasrafekszik, s nem egyszerre, táma- dásszerűen éri a szúrás. Felordít azért, ami tulajdonképpen nem is fáj, de ő fél a továbbiaktól. Elvesztette a bizalmát bennünk, máskor sem hisz nekünk.

A gyermek és az orvos helyes kapcsolatának kialakítását már egészen kicsi kortól kell megkezdeni. Csak szépet és jót szabad hallania az orvos és a védőnő segítő munkájáról, hogy minél kevesebb legyen az olyan gyermek, aki fél az orvostól és hisztériás zokogásával pánikot kelt a nyugodtan várakozók többségében is.

Dr. Gergely Károlyné

Csodálkozó szemek. íBeküldte: John Agnes)

kisbojtAr

TÖRD A FEIED1

Nincs főbb dolga senkinek már, mint a juhászbojtárnak, a széles nagy Hortobágyon őrizgeti a nyájat.

Fenn delei a lobogó Nap,

6 a lágy füvön he\Ter, a fülébe vidám nótát bodor szellő énekel.

Az ebédje, vacsorája szalonna és friss kenyér, ebéd után elszunyókál, álma üde, hófehér.

Azalatt az Öreg Bodri tereli a juhokat, nagyot ugrik, mélyet vakkant az aranyló ég alatt.

S ha leszáll a kéklő este, a selymes, a tiszta, lágy és elnémul, elcsendesül a végtelen Hortobágy,

előveszi a kis bojtár furulyáját a zeng dala s furulyaszót lenget, ringat a csillagos éjszaka.

Olbey Irén

VÍZSZINTES?

1. Megfejtendő: (a vízszintes 16. folytatása). 6. Kicsinyítő képző. 7. Trómf. 8. Mese közepe! 9. Tejipari melléktermék. 11. Csak. félig alapos! 12. Távol-keleti nagy állam. 14. Legelején, legelöl. 16. Megfejtendő: a függ.

15. folytatása (ötödik négyzetben két betű), 18. Személyes névmás. 20. össze-vissza mar! 21. Hómai 6. 22. OPI. 24. Fizetés. 25. Pakoló. 27. Angol sport. 28.

Feudális szék. 29. Ostoba.

FÜGGŐLEGES*

1. Mária becézve. 2. Libahang. 3. Baráti állam rövidítése. 4.

Szomszédos állam gépkocsijelzése. 5. Szinültig. 6. Kitisztított,

kikapart. 10. Vonás közepe! 11. Megszégvenít (utolsó négyzetben két betű). 13. Menyasszony. 14. Méh betűi keverve. 15. Megfejtendő: 17. Szatmári község. 19. indusztria. 21. Feltételezett. 23. Dikódarab! 24. BOU. 26. Puhafém. 27. Anglia

gépkocsijelzése.

MEGFEJTENDŐ:

Az elmúlt hét Jelentős eseménye volt a Nyíregyháza felszabadulásának 30. évfordulójára elkészült .., függ. 15., vízszintes 16, 1.

Múlt heti megfejtés:

Megyénk egyik legértékesebb barokk műemléke a NAGYKAL- LÖI REGI MEGYEHAZA.

Könyvjutalmat nyertek: Székely Endre Szamosbecs, Kancsal Judit Fehérgyarmat, Gödény Erzsébet Nyírbogát, Pongó Agnes Záhony és Újtelek! Ilona Nyíregyháza.

A vita elhúzódott és hogy megoldják, elhívták a kormányzó feleségét, aki kis késéssel meg is jött. bocsánatot kért és a késést azzal magyarázta, hogy az úton meglátott egy égő folyót, száraz falévelet dobált bele és eloltotta.

A vitatkozók elcsodálkoztak:

— A tüzet vízzel oltják, nem pedig száraz falevéllel és ki hallott már olyat, hogy a víz égne?! — mondták.

A kormányzó felesége ravaszul elmosolyodott:

— Ha ezt értik, hogy lehet: hogy nem ^ értik

meg, hogy a szekértől nem születhet kiscsikó?

Ezzel a vita el is dőlt a vendég javára.

Visszatérve a vadászatról, a kormányzó megtudta, hogy a felesége megszegte a parancsot. Megörült és azt javasolta a feleségének, szedjen össze mindent, amire szüksége van és mindent, ami tetszik neki, s hagyja el a házat.

— Jó, egyetértek, de a búcsúzás előtt meg akarok vacsorázni veled — kérte és megkapva férje beleegyezé- zését, megterített. A vacsoránál leitatta a kormányzót, majd óvatosan ráhelyezte az alvót a szekérre és elindult velük a szüleihez.

Az úton a kormányzó felébredt és csodálkozva azt kérdezte:

— Hová viszel te engem?

A felesége, mint mindig,

nyugodtan így válaszolt:

— Hogy-hogy hová? Megparancsoltad, hogy hagyjam el a házadat és vigyek magammal mindent, ami kedves nekem és szükségem van rá. Az én szívemnek csak rád van szüksége, több semmi nem kell. íme viszlek is haza magunkhoz.

A kormányzó elragadtatva felesége okosságától, hazatért és boldogan éltek.

...Nemhiába mondja a nép, hogy az ész nem ismer akadályt, hogy az ész mindig győz...

Oroszból fordította:

Tóth Kornélia

Milyen feleségre van szükség ?

(ABHÁZ MESE)

Élt egy fiatal kormányzó, aki nemcsak bátorságáról, hanem főként szeszélyességéről volt híres. Egyszer maga elé hivatta faluja egyik legöregebb parasztját és megparancsolta neki, hogy nyúzza meg azt a nagy követ, amelyik az udvaron áll és főzzön belőle a vendégeknek levest.

A levert öregember hazament a lányához és előadta a kormányzó parancsát. A lány megnyugtatta az apját és megígérte, hogy segít.

Valóban, reggel egy tőrrel jelent meg és azt mondta az apjának:

— Add oda ezt a tőrt a

kormányzónak és mondd meg neki, hogy vágja el a követ, utána te megnyúzod.

Az öreg pontosan végrehajtotta lánya utasítását. A kormányzó dühbe gurult és azt mondta:

— Hol hallottad, öreg, hogy a követ vágni lehet?

Vagy gúnyolódsz velem?

Az öreg mélyen meghajolt és így válaszolt:

— Nem merek én ellenkezni uram, de ki hallott már olyat, hogy követ kelljen nyúzni?

A kormányzónak megtetszett a válasz és miután megtudta, hogy az öreg lányától származik, elvette a lányt feleségül.

Elég nehezen boldogult fi !al nejével, — ő ugyanis jkosabb volt a férjénél. És ez nagyon sértette a hiú kormányzót. Végül elhatározta, hogy megszabadul a feleségétől, noha az most is úgy szerette, mint azelőtt.

Eg-v:zer így szólt a feleségéhez:

— Vadászni megyek és ha

a megérkezésemig megint megoldasz akár csak egy kérdést is, őrökre elválunk.

Eltelt egy nap, kettő és a szomszédokhoz egy lovas érkezett vendégségbe. az éjszaka a kancának, amelyet a szekérhez kötöttek, kiscsikó- ja lett. Reggel a vendég megtudva ezt, megörült, a gazdái pedig azt kezdték hangoztatni, hogy a csikó az ő szekerüktől született.

Úttörőposta

Szovjet vendégek látogatásáról, szakmai vetélkedőről, a vajai várban megtartott találkozóról és egy társadalmi munkáról számolunk be ezen a héten.

Pámer Erzsébet, Sziszák Ka talin és Antal Ferenc (a Zrínyi Miklós úttörőcsapat titkára és rajvezető helyettesei) egy október 16-i eseményről tudósítottak:

„Iskolánkhoz, a Nyíregyháza -Nyírszőlős 16. számú Általános Iskolához a nyíregyházi MEZŐGÉP vállalat igazgatója és főmérnöke kíséretében három szovjet eivtárs érkezett. Az úttörőparlamenten több olyan javaslat hangzott el, hogy a rajok kutassanak fel olyan veteránokat, akik részt vettek hazánk felszabadításában. Tudtunk róla, hogy palronálóüzemünk, a MEZŐGÉP kapcsolatban áll a Barátság kőolajvezetéket építő szovjet elvtársakkal, s így a vállalatnak köszönhettük, hogy a találkozó létrejött. A szovjet vendégek közül ketten részt vettek a felszabadító harcokban.

Az úttörőtanács tagjai fogadták és köszöntötték a ven. dégeket. Kérdéseinkre válaszolva felelevenítették a harminc év előtti emlékeiket. A beszélgetést magnószalag őrzi, amelyet csapatunk minden tagja meghallgatott az október 24-i Iskolarádióban. A szovjet elvtársak megtekintették iskolánkat és a tanyai kollégiumot. Este találkoztak a diákotthon lakóival, akik a szovjet pionírok életéről érdeklődtek. Búcsúzáskor elhatároztuk, hogy a hármas kapcsolatot ápolni, erősíteni fogjuk.”

A Nyíregyházi 12 számú Általános Iskola Olimpia őrse a következőkről számolt be:

„A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 25 éves fennállásának alkalmából szakmai vetélkedőt hirdetett, melyre Örsünk is benevezett. Munkánk sikerrel járt, bejutottunk az első hat helyezett közé. Nem volt könnyű feladatunk. Riportot készítettünk a vállalat Igazgatójával,

mely során sok mindent megtudtunk a vállalat történetéről. Munkánkat segítette Szilágyi Pista bácsi is, aki már több, mint 25 éve dolgozik a SZAÉV-nél. ő mondta el, milyen szakmai felszerelésekkel dolgoztak régen. Az ösz- szegyűjtött anyagot albumba foglaltuk, amit a zsűri ügyes, gondos munkának tartott.”

Helmeczy Éva csapatiitkár (a vajai II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagja) leveléből:

„Október 24-én „tanácskozás” színhelye volt a vajai vár déli bástyája. Kedves budapesti vendég érkezett — Rakó József, az őrsvezető című lap szerkesztője. Arról érdeklődött, hogyan készülünk névadónk születésének 300. évfordulójára, mely 1976. március 27-én lesz. Csapatunk terve nagyon tetszet* s„ kó elvtársnak, s most c. _.k azért nem áruljuk el, mert felhívásunk az ország úttörőcsapataihoz és Örseihez a jövő év márciusban fog megje. lenni az őrsvezetőben, pontosan egy évvel az évforduló előtt. Az viszont nem titok, hogy az 1976-os év tavaszi szünetében nagy találkozó színhelye lesz a vajai vár. A baráti beszélgetésen szó esett a lapról és beszámoltunk expediciós terveinkről. A találkozó végén az őrsvezetők könyvjutalmat kaptak a szerkesztőségtől, mert évek óta nincs őrsvezető-találkozó vajai pajtások nélkül. Tavaly Kőszegen négy pajtás volt, az augusztusin pedig 3-an vettek részt. Jólesett az elismerés, amely mindenkinek újabb lendületet adott további munkájához”.

Kiss Márta írja a nyírma- dai 1365 számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat krónikása:

„Október 26-án korán reggel társadalmi munkára igyekeztünk, a nyírmadai Kossuth Termelőszövetkezetbe. Százharminc 7. és 8. osztályos tanuló vett részt a burgonyaszedésben. összesen ötszáz mázsa burgonyát szedtünk, s munkánk értékét a vietnami fzakmunkásképző iskola felépítésére utaltuk”.

A bűvös fésű

•y olt egyszer egy asz- * szony, koldus-szegény, árva, egyetlen kincse volt: szépséges szép lánya Annak a szép lánynak virítós mosolya, aranyos jó szíve volt minden vagyona.

Egy bús nap az asszony csak megbetegedett, olyan nagy beteg lett, hogy ágynak is esett. S mondja a lányának:

— Egy meg kettő három, főzz egy kis jó levest szépse- ges-szép lányom.

No, mondja a leány, főz ő hogyne főzne, csak előbb ki niegyen gallyért az erdőbe Szedegeti ott kint az elszé i'adt gallyat, hát egyszercsak hallja, hogy valaki jajgat Sír-zokog valaki, előbb csak csendesen, azután hangosan fájó-keservesen.

Körülnéz a leány, hát bokrok között egy kicsi tűn dérleány ugyancsak hüppo gött. Ahogy szállott, repült, megakadt a fátyla a csipkerózsának tövises ágába. Oda megy a leány s a tövises ágak közül óvatosan kiveszi r, fátylat. Hej, lett erre öröm Azt mondja a tündér:

— Te szépséges leány, jót várj jó tettedért, A tündérkirályné leánya én vagyok s im, hálám jeléül, ne, egy fésűt adok.

Köszöni a leány, ámde azt gondolja, különb ajándékot is adhatott volna.

Megfőzi a levest odahaza a lány, s fésülködni kezd a nagy vacsora után. Tündéradta fésűt tövig beelmártja lobogo, ragyogó, színarany hajába.

Fésüli, fésüli napsugárszép haját. Hát aki nem hallott, most hallhat ám csudát. Ahogy vágighúzza a fésűt a haján, csak lehull egy arany a fésűje nyomán. Ahányszor a fésűt haján végighúzza, annyi arany pengő hull le a padlóra. Hullott a sok arany a padlóra egyre, hullott tündökölve, muzsikálva, csengve.

Lett erre nagy öröm, áljtták a tündért, aki ilyen fésűt adott a jótettért. Vége lett, vége már a nagy szegénységnek, az asszony s 3 lánya gazdagságban éltek. A iús aranyakból minden szegény kapott egy nagy zsákkal, aki rájuk ajtót nyitott.

Ha még meg nem haltak, ma is élnek talán, ma is fésüli arany haját a lány.

ölbey Irén

DIÓ

Én ruhában, fán születtem.

Nyáron nőttem, növekedtem, s úgy meghíztam, hogy csuda Szétrepedt a zöld ruha, s lepottyantam Halihó!

Én vagyok a zöld dió!

üóud István